Backstreet Boys? N'Sync? Take That? One Direction? Francokat!

A fiúegyüttesek korszaka fellendülőben van újra, lásd a One Direction sikereit, így jogos a kérdés, vajon melyik banda a legeslegjobb a világon? Töredelmesen bevallom, hogy tiniként az én falamon a Backstreet Boys lógott, a világ legtökéletesebb fiúkirakata azoban nem amerikai, de még csak nem is brit. Ühüm. Koreai. Az is mindjárt kiderül, miért.

Jöhetnek az ellenvélemények, hogy de hát a K-pop amcsi alapokra épül (blablabla), de az én véleményem az, hogy nem az számít, honnan veszed az ötletet, hanem hogy mihez kezdesz vele. Olyan nem létezik, hogy tabula rasa egyetlen művészetben sem, hiszen minden, amit tapasztalunk, látunk, hallunk, hatással van ránk. Meglehetősen nehéz olyasmit felmutatni, amit soha senki nem csinált előtte. Pláne manapság. Szóval részemről  az eredetiség fogalma azt jelenti, hogy veszed az ismertet és olyat alkotsz belőle, amitől kettéáll a néző füle. Na a K-pop pont ezt csinálja. Veszi a sztenderd angolszász fiúbanda imidzset és lök rajta kettőt, de piszkosul nagyot. Mondhatni kidobták a Boyband v2.1-et, míg az amcsik leragadtak az 1.0-ás verziónál.

Persze mindenütt vannak átlagosak meg átlag felettiek, és a K-pop sem kivétel. Én ugyan szigorúan Bigbang-párti vagyok (VIP Until Whenever), és hiszem, hogy jelenleg minden szempontból (zene, megújulási képesség, diverzitás, színpadi teljesítmény, ének, öltözködés) ők a legjobb banda, én is fejet hajtok az előtt a banda előtt, akiket "A" bandának tartanak Ázsiában. 

Ez az együttes pedig a Dongbangshinki (DBSK), japán nevükön Tohonshinki, kínai nevükön Tong Fang Xien Qi, azaz a TVXQ. 2003-ban alakultak az SM Entertainment fedele alatt, és nagyon hamar iszonyat népszerűek lettek. A formula: vegyél öt srácot, akik elképesztően jól tudnak énekelni (tényleg, és nem tátikáznak), csinosak (na jó, az ötből kettő csinos), eszméletlenül táncolnak és variáld meg úgy a dalokat, hogy mindegyik srác rendesen tudjon villogni. Badabumm! A legtöbb fiúbandával ellentétben, ahol van egy vagy két igazán jó énekes, a többi meg háttérvokál csak, meg kirakatnak van (khm, Super Junior & co.), a TVXQ mind az öt tagja nagyon jó énekes. Csak kapkodja az ember a fejét, hogy melyikük hangjától ájuljon el nyálcsorgatva. Persze nem árt az sem, ha a bandában van egy hipergyönyörű arcú gyerek, akiről nem tudod levenni a szemed. Dinamikusak, szenvedélyesek, tehetségesek és nagyon eltalálták a közös hangot. A zene sem rossz, bár személy szerint nincs tőlük annyira sok kedvencem, mint a Bigbangtől (akiknél azért az albumok dalainak 70%-a a "tekerjük vissza még 100-szor" kategóriába tartozik, és 30% csak a "hagyjuk, ez gáz"), de vannak kifejezetten nagyon ütős nótáik.

A TVXQ hatalmas sikert aratott, Japánt teljesen meghódították, gyakorlatilag több lemezük jelent meg a szigetországban, mint otthon. Összesen több mint 20 millió lemezt adtak el, ami nem semmi, ha belegondolunk, hogy Ázsiában nem sokat költenek eredeti albumokra és persze nincsenek olyan anyagi helyzetben sem, hogy annyit költhetnének rá, mint nyugaton teszik (értsd: torrent rulez). Kínában és Japánban is 50 ezres koncerttermeket töltöttek meg csordultig, többször is. A rajongói klubjuk, a Cassiopeia hivatalosan is a világ legnagyobb létszámú regisztrált tagsággal rendelkező rajongói klub volt. 

Miért beszélek múlt időben? Nos, 2010-ben a TVXQ három tagja úgy döntött, kiválik a bandából, miután nem tudtak megegyezni a kiadójukkal a szerződésükről. Történt ugyanis, hogy a srácok 13 évre írtak alá az SM-mel, és aztán rájöttek, hogy ez biza kicsit hosszú idő,pláne úgy, hogy gyakorlatilag egy fillért se látnak abból a töméntelen pénzből, amit kerestek a kiadónak. Pereltek. A per azóta is tart, a három srác új együttest alapított JYJ néven, a TVXQ meg két taggal duóként folytatja azóta is. Ez a TVXQ azonban már sem népszerűségében, sem minőségében nem a régi, ahogy a JYJ-nek sem sikerült túlszárnyalnia a régi felállás sikereit (mondjuk ebben közrejátszik az is, hogy a befolyásos kiadóóriás gyakorlatilag megtiltotta a tévécsatornáknak a JYJ felléptetését...). A tagok egy része külön is sikeres, a fantörpikus énekhangú Xiah Junsu szólóénekesként villog, musicalekben is, Hero Jaejoong és Micky Yoochun pedig sorozatokban hódítanak, méghozzá nem kevés sikerrel.

A TVXQ tehát abban a felállásban, ami olyan pokoli jó volt együtt, megszűnt létezni, így a dalokon csak nosztalgiázni lehet. Azokon viszont mindenképp érdemes. Jöjjön itt egy csokor nyáladzanivaló klip, a szerintem legütősebb nótáikkal. 

(Valaki pedig dobjon meg egy vizes törülközővel, mert Hero Jaejoong varázslata alá kerültem)

Mirotic. A jelenlegi kedvenc dalom. A videó táncverziója itt tekinthető meg. Abszolút addiktív.

Tonight - egy ballada mindig kiváló lehetőség az énektudás villogtatására. És hát van mivel villogniuk, hajaj!

Darkness Eyes - hogy lássuk, milyenek koncerten. Nincs tátika. Japán sikoltozó csaj annál több. A koreográfia behalás kreatív!

Wrong number - az egyik legjobb daluknak tartják. Bevallom, hogy az első 30-40 másodperc engem nem fogott meg, aztán... te jó ég, végtelenített szalagon is mehetne ez a dal, annyira piszok jó, főleg a vokál. Táncverzió klippje itt. Az MR removed verzió (digitálisan kiveszik a zenesávot a videóból, hogy lehessen hallani a vokált. Itt derül ki, hogy tátikáznak-e) itt ni.

Extra: a Wrong Number és a Mirotic élőben. (No tátika)