Xiaolongimnida

Unod a házibulit? Eleged van a pezsgőből? Herótot kapsz a szilveszteri tévénézéstől, és nem tudsz magaddal mihez kezdeni?

Szilveszteri progriajánló ala Xiaolongimnida

Filmek, amik tuti jól fognak esni ilyenkor:

A pofonok földje - kínai vígjáték Stephen Chowtól rengeteg vicces harcjelenettel

Baby and I - könnyed kikapcsolódás Jang Geun-seukkal és egy pokoli édes kisbabával

The Jackal is Coming - vígjáték egy elrabolt popsztárról és egy kétbalkezes bérgyilkosnőről Kim Jaejoonggal, sok nagyon perverz jelenettel.

Online nézhető cuccok:

Full House Take 2: könnyed popsorozat egy kiállhatatlan, mindenre allergiás szépfiú idolénekesről, önelégült csapattársáról és egy stylistnak álcázott hapkidómesternőről, 30 perces epizódokban. Magyar felirat bekapcsolható.

Secret Garden: egy bunkó milliárdos és egy kemény kaszkadőrnő muris testcseréje, ha még nem láttad ezt a sorozatot, kötelező még idén elkezdeni! Magyar felirat bekapcsolható.

200 Pounds Beauty: Történet egy énekesnőről, aki 200 kilósan nem kell senkinek, bezzeg mikor lefogy... Elérhető felirat: angol, német

The Sorcerer and the White Snake: Jet Li tavalyi fantasymozija, sok kungfuval, varázslattal és vicces kantoni szinkronnal, angol felirattal.

A Chinese Ghost Story: amikor az egyszerű halandó természetfeletti lénybe szerelmes... Felirat: angol

Év végi K-pop-fesztiválok:

MBC Gayo Daejaejun: 1. rész, 2. rész
SBS Gayo Daejun: 1. rész, 2. rész, 3. rész

Popcornt betáraz, vigyázz, kész.....

Nem könnyű összegezni a 2012-es évet Ázsiában, hiszen annyi érdekes dolog történt, hogy kilométer hosszan lehetne listázni, de azért megpróbálom felsorolni azokat az eseményeket, amik ilyen vagy olyan módon jelentősnek minősülnek a maguk szegmensében, legyen az politika, tudomány vagy szórakoztatóipar.

Politika

A térség egyik legnagyobb politikai dilemmáját jelentette, hogy Észak-Korea kétszer is rakétát indított, állítása szerint műholdfelvitel céljából. Az áprilisi kísérlet kudarcba fulladt, decemberben azonban sikeresen föld körüli pályára állították az ország első műholdját, a Fényes Csillag 3-at. A kilövést több ország is rakétakísérletként értelmezte és aggodalommal figyelték.

Dél-Koreában decemberben megválasztották az első női elnököt, Pak Kunhjét.

Kínában tíz év után Hszi Csin-pinget választották a Kínai Kommunista Párt fejének, és ezzel valószínűleg ő veszi át az elnöki széket is Hu Csin-taótól 2013 márciusában.

Hszi Csin-ping

2012 a területi viták éve is volt Ázsiában, Japán és Kína a Szenkaku-szigetek fölött vitáztak, ismételten, miután Japán a maradék három szigetet is felvásárolta a szigetcsoportból azok magántulajdonosától, amivel heves tüntetéseket váltott ki Kínában. Közben Japán Dél-Koreával is ismét vitába keveredett a Dokdo/Takesima-szigetek tulajdonjogát illetően, miután I Mjongbak elnök látogatást tett az egyik szigeten. Japán visszahívta dél-koreai nagykövetét és a politikai elhidegülés még a popiparra is kihatott: a Japánban igen népszerű koreai popsztárok egyike sem léphet fel a jelentős japán zenei díjátadókon - ilyenre a K-pop szigetországbeli megjelenése óta nem volt példa.

Az év egyik legnagyobb botránya volt Kínában, hogy Po Hszi-laj ígéretes politikus sikeres ügyvédnő felesége, Ku Kaj-laj megmérgezett egy brit üzletembert. A krimibe illő politikai gyilkosság felforgatta Kínát és nagy visszhangot kapott nyugaton is. A nőt felfügesztett halálbüntetésre ítélték, Po politikai karrierjének pedig lőttek.

2012 októberében meghalt Kambodzsa egykori királya, többszörös miniszterelnöke, Norodom Sihanouk.

Tudomány és művészetek

Mo Jen kínai író kapta az irodalmi Nobel-díjat. Érdekesség, hogy a világhírű kínai rendező Csang Ji-mou (Hős, A repülő tőrök klánja, Az aranyvirág átka) első filmjét, a többszörös díjnyertes Vörös cirokmezőt Mo regényéből rendezte.

Tokióban megnyitották a közönség számára a világ legmagasabb szabadon álló tornyát, a 634 méter magas Tokyo Skytree-t. Ez a a világ második legmagasabb építménye a Burdzs Kalifa után.

Kínában elindult az ország első háromdimenziós televíziócsatornája.

Dél-Koreában felfedezték, hogy az érintőképernyők képesek lehetnek a jövőben laboratóriumi tesztek elvégzésére, mivel felismertethetőek velük a rájuk helyezett DNS-minták.

Japán tudósok őssejtből pici, működő emberi májat növesztettek laboratóriumi körülmények között.

Az LG Electronics bemutatta a világ legnagyobb UHDTV televízióját.

Japán kutatóknak sikerül a világ leggyorsabb adatközlését véghezvinni, 1 petabit/szekundum sebességgel: ez körülbelül 5000 HDTV videó küldésével arányos másodpercenként.

A Toyota megkezdi egy házi robot fejlesztését, ami idős emberek ápolásában játszhat majd szerepet.

Peking és Kanton között üzembe helyzeték a világ leghoszabb nagysebességű vasútvonalát Kínában.

Júniusban Kína belépett az űrben állandó űrállomást üzemeltető nemzetek közé, harmadikként az USA és Oroszország után. A Sencsou-9 program keretében Kína első női űrhajósa is útnak indult.

Az első kínai űrhajósnő, Liu Jang

Szórakoztatóipar

2012 izgalmas év volt a szórakoztatóiparban. Soha nem látott mértékben kezdték el elözönleni a világot a koreai popsztárok, miközben a filmipar pár igen fontos filmet is letett az asztalra.

Az év legnagyobb szenzációjaként meghódította a világot Psy, a köpcös koreai rapper, funkys nótájával a Gangnam Style-lal, ami rögtön két Guinness-rekordot is bezsebelt, mint minden idők legtöbbet lájkolt és legtöbbet megtekintett YouTube-videója, immáron több mint egymilliárd megtekintéssel magasan verve az összes többi előadót a világon.

A K-popnak mozgalmas éve volt idén. Több együttes is világkörüli turnét tartott, köztük a Bigbang, a 2NE1 és a JYJ-s Junsu. Az Epik High hosszú szünet után új albummal jelentkezett, G-Dragon átlépte az egymillió Twitter-követőt, alig pár hónappal azután, hogy csatlakozott a platformhoz, miközben a már több mint egymilliós rajongóbázissal rendelkező Hero Jaejoong törölte magát, mert feltörték az accountját. Hatalmas skandallum volt az ifjú IU és a Super Junioros Eunhyuk véletlenül Twitterre posztolt közös pizsamás fényképe, ahogy Hwayoung kiebrudalása a T-ara együttesből is. A Bigbanges Seungri Japánban keveredett szexskandallumba, a rajongók pedig sírva vettek búcsút a Super Junior vezérétől, Leetuktól, aki bevonult a seregbe. Az év a komoly botrányoktól sem volt mentes, az Open World Entertainment vezérigazgatóját lecsukták a gyakornokok szexuális molesztálása miatt. 2012 a K-pop éve volt Japánban, ahol több rekord is megdőlt. Ebben az évben a YouTube megkezdte az élő K-pop-koncert-közvetítéseit. Az év egyik meglepetése volt az indie banda Busker Busker őrületes sikere a slágerlistákon.

Leetuk bevonult

A K-drámák világában számos igen sikeres sorozatot mutattak be, ezek közé tartozott a Kínában is őrületes sikert arató Rooftop Prince, ami véglegesen a sorozatszupersztárok sorába emelte Park Yoochunt a JYJ együttesből. Ugyancsak nagy siker volt az Arang and the Magistrate, a Bridal Mask, a The King 2 Hearts, a The Innocent Man, a Moon Embracing the Sun és a My Daughter Seoyoung. A 2012-es év legnagyobb koreai filmes sikere a Pietà volt, amely Arany Oroszlán-díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon. Nem mellékesen pedig a viki.com streaming oldal mérföldkőnek számító megállapodást írt alá az SBS csatornával a sorozataik európai lejátszására. Ezzel a csatorna minden műsora elérhetővé vált Európában, többek között magyar nyelven is.

Az év egyik legviccesebb drámajelenete a Rooftop Prince-ből

A kínai filmek világában a legsikerebbnek a Painted Skin: The Resurrection bizonyult, mintegy 115 millió dolláros bevétellel. Az 58 éves Jackie Chan a Chinese Zodiac-kal tért vissza a mozivászonra, melyet maga rendezett. Februárban a Berlini Filmfesztiválon is bemutatták a legendás Tsui Hark 3D-s vuhsziáját, a The Flying Swords of Dragon Gate-et, Jet Li főszereplésével.

A japán slágerlistákat 2012-ben többek között a SMAP, Arashi, az AKB48, a KAT-TUN és a NEWS uralta.


Az én kedvenc momentumaim 2012-ben

Szigorúan szubjektív alapon:

• Megjelent a Bigbang Alive című zseniális albuma. 
• Halálra röhögtem magam a Rooftop Prince és a Full House Take 2 sorozatokon.
• Felfedeztem magamnak a JYJ-t és a TVXQ-t.
• Nyolc kiemelt cikket írtam a Wikipédiára, többek között Hongkongról, a K-popról, a koreai hullámról, két koreai sorozatról és a csebolokról; három további cikk pedig épp kiemelésen csücsül, az egyik közülük a hangul. 
• Elkezdtem koreaiul tanulni.
• Elkezdtem koreai, kínai és japán ételeket főzni otthon, a család legnagyobb rettegésére, csak hogy aztán elkezdjék imádni az ázsiai konyhát.
• Elindult a Xiaolongimnida blog és öt hónap alatt 500-an csatlakoztak a Facebook-on. Köszönöm az érdeklődést!

A 2012-es év legjobb K-pop-slágerei

(Megjegyzés: mivel továbbra sem tudok kommentelni a postr-ön, minden kommentre a Facebookon válaszolok.)

Előítéleteket félretesz és nem röhög! Japánban igenis vannak jó pasik, mint azt sok olvasóm bizonygatta a Facebookon, úgyhogy felvettem a hétmérföldes Google-csizmámat és körülnéztem pasifronton Japánban.

Kamenasi Kazuja

A KAT-TUN nevű popbanda énekese, meg persze színész. 1986-os születésű.

Jamasita Tomohisza (YamaPi)

1985-ben született, idolénekes és színész.

Miura Haruma

Ő elég fiatalka, 1990-es, énekes és színész.

Kanesiro Takesi

Nos, ő már érett férfi, 1973-as. És hát félig kínai, de elnézzük neki, mégiscsak japán a neve.

Miyavi

A gitárzseni 1981-ben született és félig koreai, ami látszik is rajta. A félvérek valahogy mindig nagyon szépre sikerülnek és Miyavi sem kivétel. Egyébként két gyönyörű kislány papája.

Gackt

Ő se mai csirke már, de azért sok nő összegyűrné vele a lepedőjét. A rockzenészek amúgy is szexik.

Nisikido Rjó

'84-es énekes és színész.

Mizusima Hiro

Szintén 1984-es színész.

Egyáltalán nem is rossz felhozatal, hm?

Sokat kellett várni rá, de végre itt van. Tavaly Jay Chou igencsak megosztotta a hallgatóságot az Exclamation Mark című albumával, ami lássuk be, karrierje mélypontjának tekinthető. Félő volt, hogy a mandopop koronázott királya örökre lerombolta évtizedes munkásságával téglánként rakosgatott ragyogó renoméját és elkönyvelik egy idióta nagy gyereknek. Félve vártam hát idei nagylemezét, és íme, fültől-fülig vigyorral jelenthetem, a király nem ment sehova! Jay Chou ismét csak bizonyította, hogy miért is tartják zenei zseninek. Lehetnek mindenféle fura szokásai, és bármilyen arrogánsan is kommentelget néha, nem lehet elvitatni tőle, hogy több mint egy évtizede trónol a mandopop világában, és nem úgy néz ki, hogy bárki elvehetné tőle a koronát.

Térjünk a lényegre. December 28-án megjelent Opus 12 című lemeze, ami tizenkét éves zenei pályafutásának 12. nagylemeze, ami 2012 12. havában jelent meg 12 dallal (számmisztikusok most vigyoroghatnak). A lemez mondhatni klasszikus Jay-remekmű, a már hagyományosnak tekinthető zhongguo feng (kínai szél) dalok mellett helyet kapott pár bulis-aranyos és eredeti nóta is. A dalszövegek nagy része most is Vincent Fang munkája. A zene Jaytől megszokott módon kifinomult, sok-sok zongorával, vonósok hadával és persze kínai népi hangszerekkel fűszerezve. Nem állítom, hogy bármelyik dalban felülmúlta volna önmagát, de mondjuk úgy, hogy sikerült megtartania a tőle elvárt szintet. Kellemesek a dalok, és több olyan is van köztük, amit már most fel fogok pakolni a K-poppal tömött lejátszómra.

Kedvencek

Gong gong pian tou tong (Kung kung pien tou tung; A fejfájós eunuch)

Bár egyik dalnak sincs még meg az angol fordítása, de maga a videoklip így is nagyon szórakoztató. Előjön Jay "gyermeteg" énje, de szerencsére nem a ciki hanem a vicces szinten. A dal az abszolút kedvencem az albumról, olyan kis ... szórakoztató.

Sha Xiao (Sa hsziao; Kuncogás)

Ez a duett Cindy Yennel nagyon jól sikerült. Kicsit elektronika-alapú középtempójú kis balladaszerűség (igen, tudom, ennek semmi értelme, de ha egyszer az na).

Bi Jiao Da De Da Ti Qin (Pi csiao ta tö ta ti csin; Valamicskével nagyobb cselló)

Igen, ez a címe. Jaynél nem ritka az ilyesmi. Ez a dal totál idióta :) És nagyon szeretnivaló. Van benne cselló (hamár ez a címe), meg bocibúgás és csirkekotkodálás is, az egésznek meg olyan 20-as évek bárhangulata van. Zseniális. Duett Lara Veroninnal és Gary Yanggal, akik mindketten Jay saját kiadójánál, a JVR Musicnál vannak. (Update: a YinYueTai-on videoklipet is találtam hozzá, youtube-on még nincs fenn, friss, ropogós!)

Na Li Dou Shi Ni (Na li tou si ni; Mindenütt te vagy)

Ez a dal abba a kategóriába tartozik, amit én csak úgy hívok, a "grandiózus ballada". Jay mestere a műfajnak, a zongora gyönyörű, a rockos gitáralap pedig külön érdekessé teszi a dalt. Jay nem egy kvalifikált énekes, és néha túlfeszíti a hangszálait a dalban, de még így is imádom, ez egy piszkosul jó kis dal lett.

Ai Ni Mei Cha (Aj ni mej csa; Nincs különbség abban, ahogy szeretlek)

Újabb grandiózus ballada, rockgitárral, vonósokkal és ötletes óraketyegéssel a háttérben. Szeretem, ahogy Jay mindenféle hétköznapi "zajokat" is bevon a zeneszerzésbe. Kreatív. :) A magas hangoknál néha felszisszentem, de ettől függetlenül is - wow.

Hong Chen Ke Zhan (Hung csen ko csan; Vöröshomok Fogadó)

A klasszikus Jay-féle zhongguo feng (csungguo feng)-dal, kínai népi hangszerekkel és persze paszoló tematikájú videóval, amolyan Ji hua tai (Csi hua taj)-másolat, de azért tetszik.

A többi dal sem rossz, de nekem ezek az abszolút kedvenceim az albumról. 12-ből hat nagyon betalált nálam, ez már egy jó arány.

10/8-as értékelést kap az Opus 12 a skálámon, a Jay-albumok között pedig harmadik helyen áll nálam a Fantasy és a Ye Hui-mei után.

(Megjegyzés: mivel továbbra sem tudok kommentelni a postr-ön, minden kommentre a Facebookon válaszolok.)

Bár a világ legsikeresebb popalbuma címet még mindig Michael Jackson birtokolja, azért a K-popnak sem kell szégyenkeznie. Számos dologban rekordokat döntöget, és már jóval PSY előtt is letettek pár igen érdekes dolgot az asztalra a koreaiak, bár nyilván a Gangnam Style által felállított rekordokkal egyelőre egyik sem versenghet. Jöjjön pár érdekesség a K-pop világából.

A rekorderek rekordere

Talán egyetlen K-pop-együttes sem tudhat magáénak annyi rekordot, mint a TVXQ. Kétszeres Guinness-rekorderek, 2008-ban a rajongói klubjuk, a Cassiopeia lett a világ legtöbb tagot számláló hivatalos rajongói klubja, 800 000 regisztrált taggal. Emellett a fiúk lettek a világ legtöbbet fotózott hírességei. Bizony! Ha ez nem lenne elég, ők az első nemzetközi előadó, akiknek nyolc kislemezük vezette a japán slágerlistákat, és a legtöbb kislemezeladással is ők bírnak külföldi előadó tekintetében. Ezen felül ők voltak az első koreai banda, akik megtöltötték a presztízses Tokyo Dome-ot (50 ezer fő). Mirotic című albumuk az elmúlt tíz év legsikeresebb koreai lemeze, több mint 600 000 eladott példánnyal. Rising Sun című daluk pedig szerepelt a Halálos iram című amerikai filmben is. Egyébként.

Az első világkörüli turné

A K-pop történetében az első szólóelőadó, aki világkörüli turnéra mehetett, Xiah Junsu volt. Junsu egy másik rekordot is magáénak tudhat, 2012-es Tarantallegra című lemeze minden idők legsikeresebb szólólemeze Koreában, mindezt úgy, hogy semmilyen televíziós műsorban nem lépett fel vele. Ezen felül az énekes musicaldebütálása óta a legtöbb nézőt színházba vonzó musicalszínész hazájában.

A legnagyobb európai koncert

A K-pop valaha adott legnagyobb európai koncertje a Big Bang nevéhez fűződik. A srácok most decemberben kétszer töltötték meg csordultig a londoni Wembley Arénát, összesen 24 ezer fő előtt lépnek fel, ami a legnagyobb nézőközönség Európában a K-pop történelmében. Világkörüli turnéjukat egyébként összesen több mint 800 000 fő nézte végig, ebből 200 000 a Tokyo Dome-ban. Ez jelenleg a legnagyobb nézőszámú világkörüli turné K-pop-előadótól. Alive című középlemezük volt az első koreai nyelvű album, ami felkerült az amerikai Billboard toplistájára, úgy, hogy egyáltalán meg sem jelent az Államokban, az iTunes-eladási adatokkal érte el ezt a mérföldkövet. Ezen felül ők voltak az MTV Europe Music Awards történelmének első ázsiai díjazottjai a Legjobb nemzetközi előadó kategóriában, kiütve Britney Spearst a nyeregből.

Az első koreaiak Amerikában

Nem Psy az első koreai, aki megvetette a lábát Amerikában, bár tény, hogy jó ideje csak neki sikerült. A leges-legelső koreai együttes, akik lemezt adtak ki az Államokban, a The Kim Sisters trió volt 1959-ben. Meghódították Las Vegast, sőt az amerikai tévéshowkat is, többször vendégeskedtek Ed Sullivan tévéshowjában. Az egyik Kim-lánynak egyébként magyar zenész a férje és Budapesten él.

Gazdaságilag is kifizetődő

A koreai hullám őrületes évet zárt, idén több mint tízmilliárd dollárt kaszált Korea a szórakoztatóipara exportjából. Japánban, ahol az a tendencia, hogy egyre kevesebb zenei album fogy, a K-pop lemezekből egyre többet és többet adnak el. Tavaly 300 millió dollár értékben adtak el itt K-pop-cuccokat.

A Milliomosok

Japánban ezidáig három előadónak sikerült a Japán Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAJ) "Milliós" minősítését elnyernie: BoA, a Girl's Generation és a KARA együttes mondhatja el magáról, hogy egy-egy albuma több mint egymillió példányban fogyott. Valahogy, úgy tűnik, ezt a piacot a csajok uralják.

Kara együttes

Ess, eső, ess!

A férfi, aki maga mögé utasította a világot a Time magazin Az év legbefolyásosabb embere választásán, akinek albumai milliós példányszámban fogynak, és aki az első, főszerepet kapott koreai színész lett Hollywoodban. Rain meghódította Kínát, Japánt és Ázsia számos régióját, és színészként legalább annyira elismert, mint énekesként. Ázsia egyik legjobb táncosának tartják, és egyébként rendkívül inspiráló a története: külseje miatt számtalanszor elutasították, édesanyja azért halt meg, mert a családnak nem volt pénze a kórházi kezelésekre. Háttértáncosból küzdötte fel magát, A nindzsagyilkos című filmnek köszönhetően pedig világszerte omlani kezdtek a nők tökéletes testéért.

Mert rúdtáncolni tudni kell.

A japánok már milliószor bizonyították, hogy ha kreatív technológiáról van szó, akkor egyszerűen nincs kihívójuk. Cseresznyevirág-halom a tél közepén? No problem!

Mie prefektúra Kuvana városában a Nabana no szato botanikus kert november végétől márciusig elképesztő díszkivilágítást kap. Több millió apró ledlámpácskából hihetetlen élményt varázsolnak. Ráadásul a lederdőt napkollektorok segítségével működtetik, tehát abszolút környezetbarát a varázslat. Így lehet a tél közepén cseresznyevirág-alagutat építeni.

A Fényalagút 2006 óta látványosság a botanikus kertben, 1,2 millió virág alakú ledlámpácskából áll.

Mesterséges ledszivárvány

Itt található Japán legnagyobb kivilágított vízi látványossága is: 120 méter hosszú.

A Fudzsi-hegy is életre kel

A botanikus kert egyébként (és nyilván nem télen)

Hivatalos honlap

Tajvanról nem igazán ugrik be semmi kézzel fogható az embereknek, legfeljebb a Made in Taiwan felirat az egyes szórakoztató-elektronikai kütyük hátoldalán, mert azt azért a többség nagyjából tudja, hogy például az Asus, a D-Link, a HTC, a Ulead és az Acer is tajvani márkák. Ez a kis, levél alakú sziget Kínától nem messze azonban sokkal érdekesebb hely, mint hinnénk.

1. Tajvan de facto állam, Kína nem ismeri el önállónak és továbbra is tartományként kezeli, annak ellenére, hogy a Népköztársaság sosem tette a lábát a szigetre. Mindösszesen csak 23 ország ismeri el önálló államnak, ezek egyike például a Vatikán. Saját hivatalos neve Kínai Köztársaság, saját pénzneme van, a tajvani dollár, és persze saját politikai rendszere, önálló gazdasága, hadereje.

2. Tajvan szigetén eredetileg ausztronéz őslakosok éltek, az ő számuk ma a 22 milliós lakosságnak csupán 2%-a. A han kínaiak az 1600-as években telepedtek meg a szigeten, bár sokáig nem nagyon érdekelte komolyan őket, mert jelentéktelen kis pacának vélték a térképen.

3. Tajvan a kínaiak előtt spanyol, illetve holland gyarmat volt, rövid ideig. A szigetet sokáig Formosa néven ismerték, ami az Ilha Formosa, "szép sziget" szerkezetből származik, a sziget mellett elhajózó spanyolok nevezték el így.

4. Tajvan ötven évig volt a Japán Birodalom része, 1895 és 1945 között, az időszak nem múlt el nyomtalanul, a japán hatás érezhető például az építészeten és a gasztronómián is.

5. Az 1970-es években Japán után a második leggyorsabban fejlődő ázsiai állam volt, az "ázsiai tigrisek" közé számítják.

6. A Taipei 101 toronyház 2004-es átadásakor a világ legmagasabb épülete volt. A felhőkarcoló különleges felépítésű, kilengését egy 725 tonnás gömb szabályozza, ami a 88. emeleten található. A felhőkarcoló ugyanis földrengésveszélyes zónában található, ráadásul Tajpejt gyakran sújtják orkán erejű szelek.

7. Tajvan a mandarin nyelvű popzene (mandopop) fellegvára, innen származnak a stílus legnagyobb nevei, mint Jay Chou vagy Jolin Tsai.

Jolin Tsai: Honey Trap

8. Tajvannak Ang Lee személyében Oscar-díjas filmrendezője is van, aki Túl a barátságon című amerikai filmjéért kapta meg a legjobb rendezőnek járó szobrocskát. De ő rendezte minden idők legsikeresebb kínai nyelvű filmjét, a Tigris és sárkányt is, mely négy Oscart vihetett haza.

9. Jellegzetes tajvani étel az osztrigaomlett, és igazi italkülönlegesség a buborékos tea, amit nálunk is lehet kapni Bubble Tea néven, például az egyik budapesti bevásárlóközpontban, és ausztrál/new-yorki teaként reklámozzák, holott a franchise valójában tajvani eredetű. Maga az ital is tajvani találmány.

10. A Nemzeti Palotamúzeum a világ egyik legnagyobb kínai műtárgygyűjteményével rendelkezik, olyan sokkal, hogy 12 év kell ahhoz, hogy mindet kiállíthassák, ha évente 60 ezer darabot mutatnak be. A legrégebbi tárgyaik 5000 évesek.

A 2012-es év rendkívül produktív volt a K-pop-ban (átlagban 50! új album egy hónapban, ez több mint 600 lemez az év folyamán, és akkor a dalok számáról nem beszéltünk) és számos igen-igen jó dal született, amik simán verik bármelyik amerikai slágert. Épp itt az ideje, hogy a K-pop végre teret nyerjen a mainstream médiában, Psy-jal idén elkezdődött a hullám tetőzése. Igen, kétkedők, akármennyire is "megcsinált" és "előregyártott" a K-pop, semmivel sem rosszabbak a dalok, mint amiket az amcsik énekelnek manapság. Sőt!

Ezek itt a 2012 év terméséből az én személyes kedvenceim. Szubjektív lista, tehát a "jaj XY miért nincs rajta" kommenteknek sok értelme nincsen. Viszont jól lehet szórakozni, mert én főképp a pörgős nótákat bírom. Sorrendet nem állítok, mindegyik dalt bírom nagyon.

Tudom, hogy itthon is sok "zenekritikus" szidja a K-popot, ezért kikívánkozik belőlem ez: a jó zene nem az, ami mindenféle zenei szabályokat követ. Nem az alapján ítélem meg a dalokat, hogy vajon beethoveni zsenialitással készült-e. Szerintem a jó dal az, ami megmozdít benned valami érzelmet. Ha jól érzed magad tőle, felpezsdíti a véred, táncra késztet, endorfint szabadít fel, vagy éppen megnyugtat, ha ideges vagy, vagy megríkat ha olyan kedved - az JÓ DAL. Engem nem érdekelnek az úgynevezett "zenei kritikusok", akik fanyalognak, hogy a K-pop-dalok túl eklektikusak, túl europop, túl ez, túl az. A zene akkor jó, ha boldoggá tesz a hallgatása. Tök mindegy, hogy Beethoven írta vagy a sarki fűszeres.

Vigyázat, megalista!

TVXQ - Humanoids

Attól függetlenül, hogy haragszom rájuk amiért cserben hagyták a JYJ-t és valami megmagyarázhatatlan módon ragaszkodnak ehhez a szemét kiadóhoz, a TVXQ kétségtelenül az év legnagyobb slágereinek egyik előadója, és ez a dal nagyon ott van a szeren. Jó kis nóta, na.

Lee Hi - 1234

Az év új felfedezettje, a K-Pop Star tehetségkutató második helyezettje (szerintem simán nyerhetett volna, sokkal érdekesebb a hangja, mint a csajnak, aki nyert), egy igazi tehetség. Még csak 16 éves, de a hangjától máris taccson van fél Korea. Nagyon érett és erős hangja van, gazdag hangszíne és ez a retro műfaj kifejezetten jól áll neki. És ez a dal is naggggyon ütős.

Miss A - Touch

Ritkán hallgatok lánybandákat, mert a dalok többsége nagyon egymásra hajaz, és őszintén mondom, hogy nem tudom megkülönböztetni a lányok énekhangjait egymástól a különböző együttesekben. (Az "egy kaptafa" esete). Nagy ritkán azonban egy-két dal meg szokott fogni, mint ez is itt.

Bigbang - Blue

A Bigbangnek idén gyakorlatilag mindegyik kislemeze őrületes sláger volt, és bár mások a Bad Boyt vagy a Fantastic Babyt listáznák, és bár az album minden dalát imádom, mégis a Blue-ra esett a választásom. Annyira jól harmonizál a hangjuk, GD rappje és az egész dal hangulata egyszerűen tökéletes. Nem a Bigbangtől megszokott stílus, és pont ezért bírom őket nagyon: mindig be mernek vállalni valami mást, valamit, amit a többiek nem tudnak. És végre Seungri is bizonyít, hogy igenis tud énekelni.

Infinite - The Chaser

Az egyik olyan dal, amit rongyosra hallgatok naponta többször, imádom a 80-as évek szintipop-utalásait a zenében! Nagyon jól összehozták a hangzást, a vokált, és hát a refréntől egyszerűen lehetetlen szabadulni. Kiváló kis nóta az utálatos mosogatás vigyorogva táncolós elvégzéséhez, miközben a család kigúvadt szemekkel bámulja, ahogy az ember lánya önfeledten rázza a mosogatórongyot. Komolyan.

MBLAQ - This is War

Az MBLAQ keményen küzd, hogy levetkőzze a "Rain papa kisfiai" jelzőt, és jó úton haladnak. Kezdik megtalálni a saját stílusukat, és ez a dal bár januári, végigkísérte az egész évemet, letörölhetetlen a lejátszási listámról. Mert egyszerűen piszkosul jó.

BAP - Warrior

Az idén több igen ígéretes újoncka is érkezett a K-pop-palettára, és a BAP az egyik, akikben sok fantázia van, bár eleinte nem nagyon jött be az egyenkinézetük (most komolyan, miért kell mindegyiknek szőkének lennie?).  A dal kellően kemény és játékos egyszerre.

Block B - Nillili Mambo

A srácok a februári thaiföldi skandallum után erős visszatérést produkáltak, ez a dal az egyik abszolút kedvencem idén. A videója külön őrületesen jó. Az egyetlen, hogy akárhányszor hallgatom őket, állandóan olyan, mintha TOP-t hallanám a Bigbangből, P.O. hangja ugyanis gyakorlatilag egy az egyben TOP. De hogy ez a dal milyen pokoli jó, szavakkal nem lehet elmondani! Ráadásul, ezek a srácok maguk írják a dalaikat, szóval le a kalappal.

Psy - Gangnam Style

Unalomig játszott már és biztos, hogy már mindenkinek elege van belőle, de hát az év egyik legnagyobb slágere volt, és jelentem, én már akkor táncoltam rá, amikor a világ többi részén még senkinek fogalma sem volt arról, ki ez a csóka.

Epik High ft. Park Bom - Up

Az Epik High idén tért vissza egy nagyon jó kis albummal, s talán nem szenteltek nekik annyi figyelmet, mint az idolegyütteseknek, nagyon jók a dalaik. Az én kedvencem az UP, ami nagyon-nagyon jól sikerült, igazi bulizós kis nóta és Bommie megint kiereszti a pacsirtahangját.

G-Dragon - Crayon

Az év legdilinyósabb K-pop-videójához dilinyós dal dukál az egyik legőrültebb K-pop-sztártól, aki fütyül a társadalom elvárásaira. Igazi particucc, és ha már a K-popot általában nem hallgató húgom is hozzátapad a Youtube-hoz miatta, az már jelent valamit. "Why so serious?" - bizony, tessék eldobni a konvenciókat és óóóriásit fejrázva bulizni erre az őrületre! SWAG! Mellesleg GD "One of a Kind" minialbumának többi dala is szédítően jó. Hát nem hiába ez egyik legtehetségesebb dalszerző őkigyelme.

Junsu - Tarantallegra

A K-pop-dalok között van egy réteg, amit én csak úgy hívok, a "ránövős dal". Ezek először nem tetszenek. Aztán meghallgatod még párszor, és soha többé nem kerül le a kedvenceid listájáról. A Tarantallegra is ilyen, először nem jött be. Aztán más vonalról totálisan beleszerettem Junsuba, és adtam még egy esélyt a nótának. Minél többet nézi az ember ezt a videót, a dal annál jobb és jobb lesz. Őrület. Arról nem is beszélve, hogy - ahogy az angolok mondanák - I'm a sucker for good dancers (megőrülök a jó táncosokért. És itt nem a csajokat értem, csak mielőtt bárki félreértené).

Baek Jiyoung - Good Boy

Megint egy olyan dal, ami nem kapott elég figyelmet, talán mert a hölgy már nem éppen idolkorú. Pedig milyen jó kis dance-track!

BtoB - Insane

Egy újabb újoncnóta, ami levakarhatatlan az mp3-asomról. Egyszerűen jó, a refrénje különösen. Muszáj ennyire fiatalnak lenniük? :)

Spica - Painkiller

Meglepően jó új lánybanda. Nagyon impresszív az énekhangjuk, ezért figyeltem fel rájuk. Nem olvadnak össze cukisággá, mint a lányegyüttesek többsége, és a dal nagyon-nagyon-nagyon addiktív.

Shinee - Sherlock

Bevallom én nem vagyok egy nagy Shinee-rajongó, a legtöbb daluk nem jön be, az egész stílusuk sem. Ez a dal viszon OHMYGOD. Egyszerűen OHMYGOD. Nem véletlenül volt az év egyik legnagyobb slágere.

EXO-K - Mama

Az idióta szövege ellenére ("Careless, careless, shoot anonymous, anonymous, heartless, mindless, no wanna care about me" --- komolyan ez WTF?!) a dal maga jó, csak nem kell figyelni a szövegére. :) Meg arra, hogy állandóan azt hallom ki az egyik sorból, hogy "ingyombingyom"... (sóhaj).

Ailee - Heaven

A hang, aki kenterbe veri Beyoncét és társait. Pillanatok alatt sztár lett, elnyert minden újonc-díjat, amit lehetett és valóban fantasztikus a hangja. A dal pedig azon kevés balladák közé tartozik, amik idén felkerültek a kedvenceim közé. Mert egyszerűen nagyon jó hallgatni a leányzó hangját.

T-ara - Lovey Dovey

Egy cuki happy-go-funny dalocska - zombis videóval (újabb K-pop WTF-momentum). Ezek a csajok valamiért nagyon szeretik a hosszú videókat. Az eredeti verzió 20 perces...

TaeTiSeo - Twinkle

A Girls' Generation alcsoportja (vagy minek nevezzük ezeket magyarul) 126. helyen landolt az amerikai Billboard-toplistán ezzel a dallal, úgy, hogy meg se jelent Amerikában hivatalosan (előttük a Bigbang volt az első, akik így felkerültek a Billboardra). Tudom, én nem szeretem az SNSD-t. Nem is. Ez a dal a fülembe mászott a Ma Boy című sorozatnak köszönhetően. Jó lett, na nincs ezen mit szépíteni.

CN Blue - Still in love

Az idolbanda, akik nem idolbanda - ööö szóval értitek. Merthogy ők nem a táncikálós-vetkőzős irányvonalat képviselik, hanem hangszeres együttes, rockosabb vonulattal és ez a dal nagyon jó, ó igen.

Beast - Beautiful Night

A "bestiális" srácok totális 360 fokos fordulatot vettek, mert itt sokkal inkább funkysak, mint bestiálisak. Emlékszem még az első videóra, amit láttam tőlük, a Breath-re, na hát ahhoz képest ez mintha nem is a Beast lenne. Ez azonban nem változtat azon, hogy ez a dal jóóó.

Még több K-pop a YouTube külön csatornáján

Mindenkinek jó videózást a karácsonyfa alá, Kellemes Ünnepeket kívánok!

Kelet-Ázsiában általában nem ünneplik a karácsonyt, bár nagyobb városokban a nyugatról mintázott díszkivilágítás és dekoráció megszokott dolog manapság. Dél-Korea az egyetlen ország a térségben, ahol a karácsony hivatalos ünnepnap (szabadnap), igaz, csak egy nap, 26-án már mindenkinek menni kell dolgozni, meg suliba. Arrafelé a kínai újévnek van nagyobb szerepe, és a karácsony is picit más, mint nyugaton.

Először is, Koreában a karácsony nem családi ünnep (az az újév), hanem a szerelmesek romantikus ünnepe. Karácsonyfát otthon leginkább csak a keresztények állítanak, a fiatalok ilyenkor kint töltik az ünnepeket a kedvesükkel. Persze egyedülállók és családosok is találnak maguknak programot ilyenkor.

Amellett, hogy Szöul ilyenkor fényárban úszik, akárcsak bármelyik nyugati nagyváros, az éttermek és szállodák karácsonyi specialitásokat kínálnak. Kevesen töltik otthon a karácsony estét errefelé, nem úgy, mint nálunk, ahol meghitt családi ünnepnek számít. Az ajándékozás is kicsit más, a legtöbben nem adnak és nem is kérnek nagy, flancos ajándékokat (nemigen látunk embereket hitelért rohanni LCD tévéhez a fa alá...), kisebb ajándékok, karácsonyi torta, esetleg a már újévkor is jól bevált pénzes tasakocska dívik.

Bizony, karácsonyi torta. Míg Amerikában a töltött pulyka járja, nálunk meg a halászlé vagy a töltött káposzta, Koreában karácsonyi tortát rendelnek ajándékba.

Egyébként a karácsony koreaiul 성탄절 szongthandzsol, a télapó pedig 산타 할아버지 Szanta harabodzsi (Santa nagyapó), aki a nyugati szokásoktól eltérően akár kéket is viselhet, meg hagyományos koreai kalapot.

Karácsonyi torta

Karácsonyi jégkrémtorta a népszerű Baskin Robbinstól

Még több karácsonyitorta-kép itt.

Karácsony Szöulban:

(Képek: Mjohn, Buhaykorea, Daniel Jung)

És persze a K-pop-sztárok se maradnak ki a jóból:

Még több karácsonyi K-pop-sláger itt

Tegnap Dél-Korea új elnököt választott, a győztes pedig egy hölgy, a hatvan éves, hajadon Pak Kunhje, akinek élete minimum koreai sorozatba illő, és itt is igaz, hogy az élet néha elképesztőbb forgatókönyveket ír, mint bármelyik profi író.

Pak Kunhje 1952-ben született Pak Csonghi és Juk Jongszu első gyermekeként. Apja vezérőrnagyi rangban szolgált a hadseregben, és 1961-ben katonai puccsal döntötte meg a kormányt, majd vasököllel diktatórikus kormányzásra rendezkedett be. Kunhje és két testvére édesanyjukkal beköltöztek a Kék Házba.

Pak Kunhje (középen) szüleivel és fiatalabb testvéreivel

Pak életrajzi könyvében azzal mentegette apja kormányzási politikáját, hogy az ország érdekeit nézte és mindenre hajlandó volt, csak hogy a háború utóhatásaiból kirángathassa a gyengélkedő gazdaságú, megviselt államot. Nem sokkal a választások előtt tartott sajtókonferenciáján Kunhje elismerte, hogy apja módszerei miatt sokaknak kellett szenvedniük és csorbultak a koreaiak jogai. Pak Csonghi a mai napig is megosztó személyiség a koreai történelemben, egyrészt elismerik, hogy kemény kezű gazdaságpolitikája segített Koreának kilábalni a mélypontról, többek között például a mai óriás csebolkonglomerátumok, mint a Samsung is az ő gazdaságpolitikájának köszönhetik a (jó)létüket. Kétségtelen azonban, hogy nem lehetett a kormányzása alatt demokráciáról beszélni.

Miközben apja vasököllel irányított, Kunhje szokatlan szakmát választott magának: villamosmérnök lett. 1974-ben diplomázott, majd Franciaországba utazott tanulmányai folytatására, azonban hamarosan haza kellett térnie, édesanyját ugyanis meggyilkolta egy Észak-Koreával szimpatizáló, Japánban élő koreai férfi. Mun Szekvang az elnököt akarta megölni, azonban nem találta el, s végül az egyik golyó a feleségével végzett. Kunhje 22 évesen, átvéve édesanyja szerepkörét, kvázi "first lady" lett. Folytatta édesanyja alapítványi tevékenységeit és ápolta a diplomáciai kapcsolatokat, ahogy illik.

1979-ben aztán újabb tragédia érte, édesapját saját biztonsági főnöke, Kim Dzsegju, a Titkosszolgálat igazgatója egy vacsora során egyszerűen fejbelőtte. Máig sem tisztázott, hogy Kim milyen indíttatásból végzett az elnökkel, akivel eleinte igen jó baráti viszonyban volt. Beszámolók szerint Kim rivalizált Pak testőrkapitányával, Csha Dzsicshollal, aki az este folyamán többször is provokálta Kimet, leminősítve a Titkosszolgálat munkáját, és Kim hirtelen felindulásból lőtt, Cshára is, Pakra is. Más vélemények szerint Kim egy jó ideje már az ellenzékkel szövetkezett és a "demokrácia nevében", előre megfontoltan végzett az elnökkel, amiért kötél általi halálra ítélték.

Apja halála után 18 évig Kunhje visszavonultan élt, csendben igazgatta a szülei által létrehozott alapítványokat, filozófiai és politikai könyveket olvasott és járta az országot, hogy szélesítse a látókörét. 1997-ben Pak elhatározta, hogy politikai pályára lép. A Nagy Nemzetpárt színeiben szülővárosát képviselte a parlamenti választásokon és honanya lett, ötször választották újra. 1998-ban már a párt alelnöki posztja is az övé volt, 2002-ben pedig Kim Dzsongil meghívására három napot töltött Észak-Koreában. 2004-től pártelnökként az önkomrányzati és időközi választásokon rendre győzelemre vezette pártját, amivel elnyerte "a választások királynője" becenevet. 2006-ban egy kampánymegjelenése alatt késsel támadtak rá, az arcán sebesítették meg, 11 centiméteres sebe több órányi műtétet kívánt.

Bár a 2007-es elnökválasztáson alulmaradt I Mjongbakkal szemben, nem adta fel a küzdelmet. 2012-ben válságba került pártja ismét hozzá fordult segítségért. Az asszony újra átvette a vezetést, átnevezte a pártot  Szenuri (Új határ) névre és végül december 19-én megnyerte a választásokat, 152 mandátumot szerezve pártjának a parlamentben.

Pak Kunhje sosem ment férjhez.

Kis hazánk felkerült a K-pop-térképre! Végre-valahára Koreában is megtaláltak minket a földgömbön, amikor lehetséges koncertcélpontokat vadásztak. Igaz, hogy nem a legnagyobb nevek kezdik el meghódítani a magyar földet, de hát nem is várhatjuk, hogy rögtön valami bomasztikus sztárral kezdenek el minket felfedezni.

Az első budapesti K-pop-koncertet az A-prince nevű formáció adja majd, méghozzá 2013. május 4-én a Dürer-kertben, már amennyiben ugye túléljük a december 21-i világvégét (hogy pont a születésnapom utáni napra tegyék... köszi maják!).

Az A-prince egy vadiúj fiúcsapat, fiatalkák, cukikák, amolyan istenesen kawaii módon, szirupos dalokkal és hózentrógeres térdnadrággal, de kezdetnek ez is valami! A japán rockot kedvelők emlékezhetnek, hogy ott is kisebb nevekkel kezdődött a koncerthullám, kis helyszíneken, most viszont már rendszeres visszatérő fellépők a legnagyobb előadók is. Szóval örüljünk, hogy megtaláltak minket a kis kamaszok, reményedjünk, hogy utat nyitnak majd más bandáknak is.

Az A-prince egyébként 2012 elején alakult TAKEN néven, és akkor még keményebb vonalat követtek (amolyan kicsit Beast-eset), de az akkori menedzsmentjük gyakorlatilag nulla volt, több tag kivált, aztán újraalakultak a New Planet Entertainment alatt, immáron ezt a cukibb imidzset felvéve (nem tudom, mennyire volt ez jó választás, így eléggé beszűkül a rajongói kör a 14 év alatti lánykákra).

Lényeg, hogy jövőre több európai országot érintő turnéra mennek, egyébként ők az első koreai banda, akik ennyi európai országban fel fognak lépni. A srácok egy népszerű koreai DJ, DJ Roem kíséretében érkeznek majd.

A-PRINCE EUROPE TOUR 2013
26/04 : Cologne, Germany @ Werkstatt
27/04 : Amsterdam,, Netherlands @ Melkweg
30/04 : Madrid, Spain @ Caracol
01/05 : Barcelona, Spain@ La2
04/05 : Budapest, Hungary @ Durer Kert
05/05 : Munich, Germany @ Backstage
07/05 : Moscow, Russia @ Moscow Hall
08/05 : Stockholm, Sweden @ venue to be announced soon
10/05 : London, UK @ Garage
11/05 : Paris, France @ Divan du Monde

Ugye eljöttök? A Dürerben lesz, tehát nem lesz horribilis ára a jegynek, viszont fontos lenne, hogy a szervezők lássák, hogy sokan vagyunk, mert ez mutatja meg nekik, hogy érdemes-e nagyobb neveket elhozni, van-e kereslet a műfajra. Ha "nekem ez túl cuki" alapon csak pár ember fog lézengeni, többet nem szerveznek ide semmit... Úgyhogy én azt javaslom, kérem, az itthoni K-pop-rajongóktól, hogy aki rá tud áldozni pár ezer forintot, és nem kapja el a hányinger az alábbi videokliptől - vagyis úgy érzi, hogy kibírna egy hosszabb koncerret a fiúkákkal -, az jöjjön majd el a koncertre, mutassuk meg magunkat a szervezőknek, hogy hali, vagyunk, jöhetnek a nagyok is! K-pop hwaithing!

DJ Roem

A képek forrása a Torpedo Productions sajtókitje.

Írtam már korábban az "álomszép" koreai férfiakról, de csak futólagosan említettem meg, hogy ennek a trendnek a kialakulása mögött bizony nagyon komoly okok húzódnak meg. A koreai egy hihetetlenül zárt, patriarchális társadalom, ahol a férfiközpontúság az élet minden terén megnyilvánul, a munkavállalástól a gyerekszülésig, nem beszélve a minden egészséges férfira kötelező érvényű sorkatonai szolgálatról. Mindennek ellenére, paradox módon a mai férfiideál nem a szőrös-kemény-férfias-ide-nekem-a-tesztoszteront típusú férfit részesíti előnyben, hanem a feminin vonásokkal rendelkező, kinézetükben és viselkedésükben is nőiesebb, külsejükre, a divatra sokat adó férfiakat, az úgynevezett kkonminamokat, azaz a "virágfiúkat", vagy "virágférfiakat". 

A kifejezés önálló életet él, és nem szabad összekeverni vagy összemosni a nyugaton ismert metroszexuális férfival, mert a koreai trend kialakulása szinte függetlenül ment végbe a nyugaton zajló hasonló jelenségtől és más aspektusai, helyi jellemzői vannak. A virágfiúk megjelenése összetett társadalmi változásokhoz köthető. Az 1990-es évek vége előtt Korea sokkal zártabb társadalom volt, mint ma. A mainstream médiában ritkán vagy egyáltalán nem volt megengedett például a japán kommersz termékek, kultúra megjelenítése, vagy éppen a nyugaton metroszexualizmus felbukanásához vezető "gay culture" megjelenítése.  Az 1997-es gazdasági válság, majd a közösen rendezett 2002-es focivébé hatására azonban mindez kezdett megváltozni. Hihetetlennek hangzik, de kutatások szerint a focivébének bizony őrületes szociológiai hatása volt Koreára, már ami például a nők szexuális önkifejezését és társadalmi pozícióját illeti: a kkonminamok megjelenése szorosan összefügg a nők által elfogadottnak tekintett férfiimidzssel, amire a japán mangák voltak nagy hatással, amik viszont a focivébének köszönhetően lettek elérhetőek a nők számára. Hogyaztahóbelebancos-virágmindenit! Lassítsunk? Lassítsunk.

Mi köze a nőknek a virágfiúkhoz? 

Hát, azon túl, hogy nyilván ők a célközönség, több mint hinnénk. Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlott le Koreában a 2000-es évek elején, meg kell értenünk a koreai nők szerepét a társadalomban. A koreai nő törékeny, illedelmes, kislányos, és amíg hajadon, addig a szex tabutéma. Ha férjhez megy, utána meg már azért tabutéma a szex, mert akkor már csak a férjjel lehet, a négy fal között, és ha megszületik az első gyerek, a nő megszűnik vágyakkal rendelkező nőnek lenni és anyává avanzsál. Igen ám, de egy nőnek a házasság előtt, alatt és a gyerekszülés után is vannak vágyai, csakhogy ezt Koreában mutogatni nagyon nem illendő. A férj keresi a lóvét, asszony otthon ül a gyerekkel és hallgat. Na igen, csakhogy jött a gazdasági válság, és a kemény, férfias férfiak nem tudták egyedül eltartani a családot, a nők segítsége kikerülhetetlenné vált. Emellett, ahogy a válságban általában szokás, a cégek a női alkalamazottaktól szabadulnak meg hamarabb, főképp a családos nőktől, akik nagyobb nyűgöt jelentenek a vállalatnak minden szempontból. A frusztrált és cserbenhagyott koreai nők pedig elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi a fenének is magasztalják ők ezeket a durva, macsó pasikat? Mindehhez aztán szép lassan hozzácsapódott a gazdaság fellendítéséhez szükséges nyitott politika: a nők elkezdtek kifelé tekinteni a háztájról és találtak valami nagyon érdekeset: a japán bisónen mangákat. Ezek - az egyébként elég régi tradíciót maguknak tudható - mangák olyan férfiakat szerepeltetnek, akik hihetetlenül szépek, szinte nőiesek az arcvonásaik, gyengéd és megragadó a személyiségük, és általában valami teljesen átlagos, vagy már szinte csúnyácska lányba esnek bele. (Ismerős ez a sztori sok koreai sorozatból, ugye?) 

Hogy jön ide a focivébé?

Nos, a focivébé meglepő módon drasztikus változásokat hozott a nők életében Koreában. Óriási esemény volt, ami a nemzeti büszkeséget igen sokra tartó eme kis országban soha nem látott őrületet okozott. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a foci iránt amúgy nem túlságosan érdeklődő koreai nők tömegével özönlöttek a meccsekre, magukból kikelve szurkoltak és megtörtént az, ami előtte gyakorlatilag lehetetlenség volt: a koreai média szabadon, sőt büszkén mutogatta az incuripincuri ruhácskákban önfeledten sikoltozó koreai lányokat, ahogy a Nemzeti Tizenegyért rajonganak, azon belül is egyvalakiért, Korea első igazi "virágfiújáért", An Dzsonghvanért, aki hosszú haja és tökéletes bőre mellett férfias is (hisz focista), ugyanakkor odaadó és gyengéd családapa, aki minden gólját úgy ünnepelte, hogy megcsókolta a jegygyűrűjét. 

An Dzsonghvan (Naver)

Na ilyet nem lehetett korábban koreai sajtóban látni: alulöltözött lányokat. (Getty Images)

A virágfiúk eredetének egyéb összetevői

An azonban leginkább csak prototípusnak tekinthető, hisz a mai virágfiúkhoz képest azért nem lehet rá azt mondani, hogy túlságosan feminin kinézetű lenne, a hosszú haj ellenére sem. A virágfiúk amúgy léteznek más ázsiai kultúrákban is, és egyáltalán nem újkeletű a jelenség, Kínában például már a Ming- és a Csing-dinasztiák korában is törékeny, nőies szépségűnek festették le a férfiakat, a klasszikus kínai mű, A vörös szoba álma főszereplője is gyakorlatilag egy virágfiú, Drága Jáde, aki púderezi magát, harcolás helyett prózát ír és sokan szerelmesek belé. Az ókori Japánban a férfiak is "sminkeltek", akárcsak a nők.

A 2002-ben bemutatott koreai Winter Sonata sorozat őrületes japán sikerének hatására, ahol a főszereplő virágfiú Pe Jongdzsun gyakorlatilag egyszemélyben "igázta le" a japán nők szívét, több szociológus is vizsgálni kezdte a jelenséget, és számos tanulmányt követően arra a következtetésre jutottak, hogy a japánoknak azért tetszett Pe Jongdzsun finom, szinte már nőies megjelenése, mert a "régi szép időkre" emlékeztette őket, amikor a japán férfiak még hasonlóan gyengédek, udvariasak és megbízhatóak voltak. Más nők arról számoltak be, hogy Pe a bisónen-mangák romantikus férfi főszereplőire emlékezteti őket, amiket kislányként olyan szívesen olvastak.

Pe Jongzdsun, aki egymaga hazavágta Japánt. A színésznek és sorozatbeli partnernőjének Nami szigetén, a sorozat forgatási helyszínén szobrot is állítottak, nem véletlenül, a Winter Sonata bemutatása óta özönlenek oda a japán turisták.

A virágfiúk mibenléte 

A koreai férfiideál átalakulása hatalmas változást hozott a férfiak életébe. Ma már Korea a világ  férfikozmetikum-piacának 20%-át adja, a világon itt vásárolják a legtöbb ilyen terméket. A fiatal férfiak és a tinik nagy gonddal ápolgatják a bőrüket, sminkkészletet hordanak maguknál és pont olyan természetes jelenség, hogy egy férfi kozmetikai tanácsot kér a drogériában, mintha egy nő tenné. A megjelenés őrületesen fontos lett a koreai férfiak számára, mert a társadalmi elvárás szerint aki jól néz ki, az sikeres és pont. A munkahelyvadászatban a szépség előtérbe került (erről a plasztikai sebészeti kitekintőnkben már esett szó), az első benyomás fontosabb mint valaha. Ezen felül az új trendre ráharapó marketingipar valósággal bombázza a férfiakat az ilyen jellegű reklámokkal. "Akkor leszel sikeres az üzletben és a nőknél, ha szép a bőröd, a hajad, a ruhád". Koreában kifejezetten férfiak számára is vannak kozmetikai üzletek, a Korean Air pedig minden évben sminkelési tanácsokkal látja el a férfi utaskísérőket a legújabb trendeknek megfelelően. Itt nem szégyen a szemceruza, az alapozó, a BB-krém, sőt, az ajakfény vagy akár a rúzs sem (persze nyilván nem a vérvörös csajrúzsokról beszélünk...). És mindennek semmi köze az illető férfiú szexuális irányultságához. 

Fiatal srác arcápoló kozmetikumot vásárol Szöulban. Fotó: AP

A sztárok természetesen trendalakítóak itt is, különösen mivel a legtöbb kozmetikumreklámban őket szerepeltetik. Számos, gyönyörű bőréről híres virágférfi énekes vagy színész reklámoz arckrémeket, sminket, arctisztító kozmetikumokat, BB-krémet. Egyrészt direkt reklámokkal, másrészt pedig azzal, hogy maguk is használják ezeket a termékeket.

Xiah Junsu, akinek húsos ajkait rúzzsal és szájfénnyel teszik még prominensebbé.

A férfi, akinek a bőréért bármelyik nő ölni tudna: Jaejoong egy Tony Moly-kozmetikum reklámjában

A koreai szórakoztatóipar pedig követi a trendet és rá is tesz egy lapáttal. Ma minden koreai médiumból virágfiúk potyognak, a fiúegyüttesektől a sorozatokon át a komoly filmekig. Persze van még egy-két tesztoszteron-bajnok Schwarczi-kezdemény, akik makacsul ragaszkodnak a macsó imidzshez, de a tendencia továbbra is az, hogy a virágfiúknak áll a zászló, egészen konkrétan értve. S bár a trendet a középkorú házas nők indították el, ma már jóformán mindenki a virágsrácokra áhítozik és ezzel persze a piaci trendeket is alakítják - s bizony a férfiaknak tetszik, nem tetszik, ki kell mászniuk a barlangjukból, sutba vágni a Frédi-Béni felszerelést és kellve vagy kelletlenül föltenni azt a púdert a pofijukra, ha előre akarnak jutni. Az élelmesebbje (meg a gazdagabbja) plasztikai sebész segítségét is igénybe veszi, a gombamód szaporodó ilyen klinikák legnagyobb örömére.

A trendhez a rockereknek is adaptálódniuk kell. No Minwoo, a TRAX egykori dobosa (a fenti videóban ..öö.. a dobok mögött) maga mögött hagyva a punkos imidzset ma az egyik legszebb virágfiúként domborít tévésorozatokban:

Az Mnet összeállította a legszebb virágfiúk 100-as listáját is, bár ezen nem csak koreai hírességek szerepelnek. 

További érdekes tanulmányok a témakörben (valamint a szexualitás és a feminizmus a koreai kultúrában témákban) a grandnarrative.com blogon.
 

(A mangarajz forrása a Wikimédia Commons, KishiShiotani, CC-By-sa-3.0)

Az ázsiai modellek iránt nagy volt idén a kereslet, és szakértők szerint a trend folytatódni fog. Nem csak Ázsiában, de a világ minden táján szívesen reklámoznak ázsiai lányokkal, a Victoria's Secrettől az Estée Lauderen át a L'orealig számos márka választ magának ázsiai származású arcot. Íme az utóbbi idők legsikeresebb ázsiai modelljei.

LIU WEN (Liu Ven)

Az 1988-as születésű leányzó ma az egyik legkeresettebb kínai modell, ő volt az első kínai lány, aki a Victoria's Secret kifutóján parádézhatott, de modellkedett Calvin Kleinnak, a Dolce & Gabbananak és a Chanelnek is. A models.com az ötödik helyre sorolja a világ szupermodelljeinek listáján.

Vogue China

Numéro China

SUI HE (Szuj Ho)

14. a model.com toplistáján,  Szuj Ho 1989-ben, Csöcsiangban született Kínában, modellkedett Ralph Laurennek, a Dolce & Gabbananak és Vivienne Tamnak is. 

HYONI KANG (Kang Hjoni, születési nevén Kang Szonghjon)

A koreai születésű, 25 éves Kang Hjoni 2008-ban elnyerte a Ford Supermodel of the World címet, az első ázsiai lányként a verseny több mint 30 éves történelme folyamán. Azóta foglalkoztatta a Lacoste, a Marc by Marc Jacobs, a Hilfiger, az American Eagle is.

Fotó: Inapad.com

SUN FEI-FEI (Szun Fej-fej)

1989-ben született Hopejben, Kínában. Munkái között található Chanel, Takashi Watanabe, Philip Lim, Givenchy, Louis Vuitton és Calvin Klein is.

Vogue

Fotó: Imaxtree

TAO OKAMOTO

Az 1985-ben Japánban született lány olyan nevekkel dolgozott, mint az Emporio Armani, Ralph Lauren, Emanuel Ungaro.

Shu Uemura

WANG XIAO (Vang Hsziao)

Listánkon az egyik legfiatalabb, 1991-ben született Kínában. 2010 óta modellkedik, áttörést akkor ért el, amikor Calvin Klein modellje lett egy parfümreklámban, de az Emporio Armani is alkalmazza.

SHU PEI-QIN (Su Pej-csin)

Szintén Kínából, az 1990-ben született Pej-csin 2008-ban tört be a divat világába, amikor párizsi és new yorki kifutókon kezdett dolgozni neves divattervezőknek. 2010-ben a Maybelline arca lett, modellkedett a Givenchynak, a Guccinak, a Diornak és a Chanelnek. 

V magazine

NYmag.com

MING XI (Ming Hszi, születési nevén Hszi Meng-jao)

Az utóbbi két év felemelkedőben lévő kínai csillaga, az 1990-ben született Ming Xi 2010-ben kezdett el dolgozni olyan nevekkel, mint a Givenchy, a Dior vagy John Galliano.

Fotó: Imaxtree

Új rovat indult a Facebook oldalunkon, Érdekes képek Ázsiából címmel. Úton-útfélen belebotlok vicces, érdekes képekbe, blogposzt írása helyett inkább egy albumban fogom őket gyűjtögetni a Facebookon. A legizgalmasabbja persze lehet, hogy ide is kikerül majd.

Album

Ha Ázsia csodás tájairól van szó, akkor az ember leginkább Kína hegyvidékeire, a gyönyörű japán kertekre vagy az egzotikus thaiföldi vidékekre gondol először. Dél-Korea úgy nem szokott kapásból beugrani, pedig rengeteg szépség található itt is, Szöulon kívül is. 

 

Szongszan Ilcshulbong 성산일출봉: Csedzsu szigtének híres Napfelkelte-hegye, a terület egyébként az UNESCO Világörökség-programjának is része. Mintegy 5000 éves vulkánkráter. Koreai sorozatok rajongói már jól ismerhetik.

A Kvangan híd 광안대교 (Kvangan tegjo): 7420 méteres, elképesztően kivilágított autópályahíd, mely Puszan Heunde és Szujong kerületeit köti össze. Érdekessége, hogy kétszintes. A beceneve "Gyémánthíd", nem véletlenül, hisz éjszakai világítása több mint 100 000 színben pompázhat.

A Jodzsva patak (여좌천) Cshangvon város Csinhe kerületében, a tavaszi cseresznyefa-virágzás idején. A patak fölött átívelő Romantika-híd nem csak a szerelmespárok, de a fotózkodni vágyók kedvenc helye is.

 

 A Pomun pavilion 보문정 Kjongdzsuban, a Silla Királyság egykori fővárosában.

A Szorak-hegy (설악산)

A Poszong-teaültetvények Dél-Csolla tartományban az ország teatermelésének 40%-át adják.

Pulguksza 불국사, a koreai buddhizmus fő szentélye, Észak-Kjongszang tartományban. Több mint 1500 éves és a Világörökség része, rengeteg-rengeteg nemzeti kincs őrzője.

Anapcsi 안압지, azaz az Anap-tó egy mesterséges tó, melyet még a Silla Királyság idejében hoztak létre Kjongszang tartományban. A tóban három kis szigeten pompás épületek állnak.

A dél-csollai Hvaszunban található Szerjangcse 세량제 mesterséges víztározó, ahol a köd és a vízfelületen tükröződő színpompás lombok mesebeli látványt nyújtanak.

Pipacstenger a Szimhak-hegyen, a Kjonggi tartománybeli Padzsuban

A Tedun-hegy 대둔산 függőhídja, Dél-Cshungcshong tartományban.

A Thebek-hegység  태백산, Kongvon tartomány.

A Nami-sziget, a Winter Sonata sorozat egyik forgatási helyszíne. A sorozat elsöprő sikere megtöbbszörözte a szigetre látogató turisták számát, ma a főszereplő Pe Jongdzsunnak és Cshö Dzsiunak szobra is áll itt.

Rizsföldek Hamjangban, Dél-Kjongszang tartományban.

A Cshungdzsuho tó 충주호 Észak Cshungcshong tartományban.

A Togju-hegy 덕유산 Észak-Csollában 

Fényképek: Korea Tourism Organization, infó: CNNGo és Wikipédia

Ázsia manapság a high-tech csodák színtere, gyakorlatilag gombamód szaporodnak a szájtátós projektek, és szerencsére ezek egy része kifejezetten a fenntartható fejlődés jegyében született. Ilyen projekt az idén Szingapúrban átadott Gardens by the Bay, ami valószínűleg a világ legmenőbb kertje. Amellett, hogy két, éghajlatszabályozóval rendelkező megaméretű mesterséges dómban a világ minden tájáról összegyűjtötték az érdekesebbnél érdekesebb növényeket, az óriás parkban 18, egyenként 25-50 méter magas szuperfa is található. Ezek ember alkotta mechanikus fák, melyek törzsén különféle futónövények tekeregnek, és több funkciót is betöltenek, 11 közülük napkollektorral van felszerelve, energiát termelnek. Más fák a dómok szellőzőcsatornáiként szolgálnak vagy éppen esővizet gyűjtenek. A parkot mintegy egymilliárd szingapúri dollárból építették fel és idén nyáron nyitották meg.  A fák közül kettőt össze is kötöttek, itt szabadon lehet a magasban sétálni. 

Fotók: CNN

Hamarosan véget ér a Sárkány éve, lássuk hát, hogy milyen is egy sárkány, és Ázsiában kik a leghíresebb szülöttei a jegynek. 

Éles nyelv és végtelen erő

A keleti asztrológiában a legerősebb jegy, a sárkány a kínai kultúrában az erő, a siker, az ambíció megtestesítője, nem véletlenül lett jelképe a császári dinasztiáknak. Ennek megfelelően a sárkány évében születettek ambíciózusak, bátrak, intelligensek, magabiztosak és lelkesek, éles a nyelvük és nem félnek a kihívásoktól. A rendkívül magabiztos Sárkány arrogánsnak és önfejűnek tűnhet. 

A kis sárkány

A leghíresebb keleti sárkány minden bizonnyal Bruce Lee, akinek a filmes világban ismert neve 李小龍 Lee Siu-lung (Lí Szíu-lung), mandarinul Li Xiao-long (Li Hsziao-lung), azaz "kis sárkány" volt. Tipikus sárkány, nagyratörő, rendkívül intelligens és határozott, aki mágnesként vonzotta magához az embereket. Maximalista, aki még tévénézés közben is edzett, mániákusan ügyelt arra, mit eszik és sajátos filozófiai elveket vallott. Kevesen tudják, hogy csak négy teljes harcművészeti filmet forgatott, viszont gyerekkorban több mint húsz filmben játszott, mivel kantoniopera-énekes édesapja színész is volt. Amerikában született, de Hongkongban nőtt fel, 19 évesen, forrófejű sárkánytermészete miatt kellett visszatérnie születése helyére, ahol aztán végül kiközösített "sárgából" jól menő kungfuedzővé majd hollywoodi színésszé avanzsált. Igazi hírnevet azonban Hogkongban forgatott filmje, A nagyfőnök hozott neki, ami kultuszfigurává emelte a karizmatikus kis sárkányt. Számos legenda kering erejéről, ügyességéről, ezek többsége természetesen felnagyított és eltúlzott, amihez az életéről forgatott filmek is nagyban hozzájárultak. Merész ötleteivel, karizmatikus megjelenésével és formabontó életével (például, hogy kínai létére fehér nőt vett feleségül) már életében legendává vált, amit korai halála csak fokozott. Érdekesség, hogy ugyancsak fiatalon és tragikusan elhunyt fia, Brandon szintén a Sárkány évében született.

Egy női sárkány

A lélegzetelállítóan szép hongkongi színésznő, Maggie Cheung is a Sárkány jegyében látta meg a napvilágot. A szépségkirálynőből vászonra lépett Maggie nem csak szépségével nyűgözte le a közönséget, tehetségét számtalan igen neves díjjal jutalmazták, többek között a Cannes-i fesztivál díjával és Ezüst medvével. Karrierje Jackie Chan Rendőrsztori-sorozatával kezdődött, de emlékezetes alakítást nyújtott Csang Jimou nagy szabású Hős című filmjében is.

A thaiok sárkánya

Bizony, a thai Bruce Lee-ként emlegetett Tony Jaa szintén Sárkány, '76-os. A legfrissebb hírek szerint hamarosan apukává váló harcművész-kaszkadőr bár nem tűnik sárkányos fajtának, azért kitartásában, ambícióiban megmutatkozik horoszkópja, ahogyan forrófejűségében is, amit jól mutat az Ong Bak 2-3 kudarcának története. 

A fashionista sárkány

1988-ban számos híres sárkány született Ázsiában, az egyik legtipikusabb képviselője a jegynek az ész- és formabontó G-Dragon, a magabiztos rapper-zeneszerző, aki aztán tényleg nem fél a kihívásoktól, excentrikus és extrém, s talán a legszínesebb sárkány mind között. Jó példa erre legújabb húzása, a napokban tartott Asian Music Awardson a műsor alatt festette be a haját szőkéről vörösre, és nagyon vagány volt mind a megjelenése, mind a viselkedése.

A Bartók-rajongó sárkány

A sárkány évében született Tajvan egyik legnagyobb sztárja, a zenei zseni, és nem mellékesen igen vonzó külsejű Leehom Wang is. Amerikában látta meg a napvilágot és komolyzenét tanult, sztárrá azonban Ázsiában vált, ahol fúziós zenéjéről ismert: a hagyományos kínai zenét kombinálja pop-rockkal, rappel, R&B-vel, hiphoppal. Erre az útra pedig nem más inspirálta, mint Bartók Béla népdalgyűjtő útja, bizony. Komolyzenei tudása erős alapot ad a komponáláshoz, zongorán, gitáron és hegedűn is játszik és már a Hongkongi Filharmonikusokat is vezényelte. Színészként játszott együtt Jackie Channel és rendezett már saját filmet is. 



További híres Sárkányok:

Japán: Kyo (Dir En Grey), Anza Ohyama, Mayumi Iizuka

Korea: Lee Joon (MBLAQ), Yubin (Wonder Girls), Uee (After School), Nickhun (2PM), Gyuri (KARA), Jang Hyuk, Oh Jiho  

Tajvan: Lara Veronin, Barbie Hsu

Ha kínai mitológiáról van szó, a legtöbbeknek azonnal a sárkányok jutnak eszébe. A sárkány valóban rendkívül domináns, meghatározó alakja a kínai hagyományoknak, de korántsem az egyetlen mitologikus lény. A kínai mitológia meghatározása azonban nem könnyű feladat, mert nem olyan rendszert alkotó, mint mondjuk a görög. Hatalmas ország, rengeteg népcsoport, és őrületesen gazgag történelem - a mitológiájuk is igen szerteágazó, ráadásul nagy befolyást gyakorolt rá a buddhizmus, a taoizmus és a konfucianizmus is. A kínai mitológia hosszú és szövevényes textiljét nagyon szép cikkben elolvashatjátok a Wikipédián, én most csak az érdekesebb mitológiai alakokat, történeteket osztom meg veletek.

Teremtéstörténet

Minden mitológiában szerepet kap a világ létrehozásának, az emberek születésének története. Az egyik kínai mítosz szerint a világ megalkotója Pangu, a hatalmas, szőrös, szarvakkal rendelkező óriás, aki az univerzum káoszát magába tömörítő kozmikus tojásból született, és a tojás belsejében lévő, összefonódott jint és jangot hatalmas baltájával választotta ketté, a jinből létrehozva a földet, a jangból az eget. Az alkotás 18 000 évig tartott, minden nap pár méterrel nőtt a föld és az ég területe.  

Pangu, a világ teremtője

A bibliai teremtéstörténettel éles ellentétben a kínai mitológiában az embert nem egy hímneműként ábrázolt isten, hanem egy asszony teremtette, Nü-va, az ember alakú, kígyó altestű lény, kultúrhérosz és az egyik első uralkodónak tartják. Nü-va agyagból gyúrta az embereket, a folyamat felgyorsítása érdekében kötelet mártott a nedves agyagba, s a kötélről lehulló kupacokból lettek a parasztok, azokból, akiket saját kezűleg gyúrt, az uralkodók és a gazdagok. Nü-va egy másik nagy hőstettet is végrehajtott: befoltozta az eget. Történt ugyanis, hogy a vizek istene, Kongkong és a tűzisten Csuzsong vetélkedtek egymással, és amikor Kongkong vesztésre állt, mérgében beverte a fejét a Pucsou-hegybe, ami az eget tartotta. Ez katasztrófát idézett elő, az ég megdőlt és kirepedt, mindenféle szörnyű természeti katasztrófákat okozva. Nü-va levágta egy óriásteknős négy lábát, ezzel igazítva ki az eget, és színes köveket olvasztva befoldozta a repedést is. A megdőlt eget teljesen helyreállítani nem tudta, ezért van, hogy a csillagok, a nap és a hold is északnyugat felé mozognak, a kínai folyók pedig mind délkeletre folynak.

Nü-va ábrázolása
 

Az éghez kapcsolódó mítoszok

Az egyik mítosz szerint a Nap egy tóban fürdik, utána pedig a fusangon, az égig érő fán felkapaszkodva elindul útjára az égbolton. Dolga végeztével nyugaton a zsuofára ereszkedik le, melynek virágai megvilágítják a földet. A holdmítoszok közül a legismertebb a Holdon lakó nyúl, aki egy mozsárban a halhatatlanság szérumát készíti.

Nyúl a Holdon a halhatatlanság elixírjét töri

 Nagyon fontos szerephez jutnak a csillagok is, melyeket rendszerint mitikus alakokhoz kapcsolnak, például egyes csillagképekben laknak az élet és halál urai. A mennydörgés istene Lejkung, az égi sárkány. Ugyancsak sárkányként képzelték el a szivárványt, külön istene volt az esőnek és a szélnek is.

A földhöz kapcsolódó mítoszok

A földi mítoszoknál a folyók és a hegyek játsszák a főszerepet. A hegyekben furcsa istenségek,  lények laknak, ábrázolásuk gyakorta félig ember-félig állat. A barlangok átjárók a túlvilágra. A vizekben sárkány, hal és teknős alakú szellemek élnek, de akadnak ember formájúak is, ezek többnyire vízbe fúlt mitológiai alakok szellemei.

Több mitológiai alakot historizáltak a kínaiak, azaz történelmi személynek tekintik őket, mintha valóban léteztek volna, ilyen Huangti, a Sárga Császár, akinek azí rás feltalálását, a közelekdési eszközöket és a textilruházat megalkotását tulajdonítják. 

A Sárga Császár 

Csilin 

A csilin egy mitologikus lény, feje sárkányra, teste tigrisre, patái ökörre emlékeztetnek, testét pikkelyek borítják. Megjelenése jó ómennek számít, a gazdagság, a siker, a hosszú élet és a védelem szimbóluma. Egyes történetek szerint Konfuciusz eljövetelét is egy csilin megjelenése előzte meg. A csilin nem eszik húst, és nagyon ügyel arra, hogy semmilyen élőlényt ne bántson. A füvön is képes úgy járni, hogy ne törje össze a fűszálakat.

Csing (Qing)-dinasztiabeli csilinábrázolás

A sárkányok

A kínai sárkányok jelentősen különböznek az európaiaktól, általában egyfejűek, négy lábuk van, és jóságosak. A jin-jang elmélet szerint a jang megtestesítői, jin-párja a főnix. A sárkányok az urai a természeti jelenségeknek, erősek, hatalmasak és szerencsét hoznak, emiatt a kínai császárok szimbólumai is. A sárkány évében születetteket nagyon szerencsésnek, kiemelkedő képességűeknek tartják (Bruce Lee például szintén a sárkány évében született). A kínaiak gyakran emlegetik magukat a "Sárkány leszármazottaiként". A sárkányokhoz a kilences számot társítják, ami a legnagyobb egyjegyű szám.

Leehom Wang: Lung tö csuan zsen, azaz A Sárkány leszármazottai

Rengeteg féle sárkány van a kínai mitológiában, néhány közülük:

Csinlung: a Kelet és a Tavasz sárkánya,  más néven az Azúrsárkány. 
Huanglung: A Sárga sárkány, a legenda szerint Huangti, a Sárga császár képes volt sárkánnyá változni
Tienlung: Az Égi sárkány, mely a mennybéli palotákat őrzi
Senlung: A mennydörgés sárkánya

Csinlung, az Azúrsárkány

Népszerű mitológiai alakok

Csung Kuj: Egy tehetséges hivatalnok volt, aki sokat szenvedett rendkívüli csúnyasága miatt, s öngyilkos lett. Az alvilágban a démonok vadászata lett a feladata, háromszáz harcos kíséretében az emberek világába szökött démonokat és kísérteteket hivatott levadászni.

Nyolc halhatatlan: tao szentek, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Szeretnek mulatni és nem hiba nélkül valóak.

Majomkirály: Egy rendkívüli erejű majom, aki taoista gyakorlatokkal hihetetlen képességeket szerez. Iszonyú erős, gyors, és bármivé át tud változni. Hajszálai szinte önálló életet élnek, képesek a majomkirály klónjává vagy bármilyen fegyverré, állattá válni. Rendkívül ügyes harcos. A Majomkirály legendáját számos népszerű film és sorozat feldolgozta, többek között Jet Li is alakította A tiltott királyságban. 

Jáde Császár: ő a mindenek ura, a Mennyeké, a Földé és a Pokolé is egyben. A taoista mitológia egyik története szerint ő Jüansi Tiencun, a mennyek és a föld teremtőjének utóda, aki eredetileg csak egy átlagos halhatatlan volt. A mitológia szerint születésekor ragyogó fény áradt szét, az ifjú mindenkin segített, akin csak tudott, majd hosszú-hosszú évekre meditációba vonult, hogy bölcsebb és kegyesebb lehessen. Közben azonban a földi lények sokat szenvedtek, mert démonok szabadultak rájuk. Az egyik démon elhatározta, hogy legyőzi a mennyeket és maga is meditációba vonult, hogy növelje az erejét, majd legyőzte a halhatatlanokat. A Jáde Császár, befejezvén saját meditációját, megküzdött a démonnal, visszaállította a mennyek rendjét és könnyebbé tette a halandók életét, ezért a halhatatlanok, az istenek és az emberek egyöntetűen megválasztották a Mindenség Urának, így lett belőle Jáde Császár. Alakja rendkívül népszerű a kínai kultúrában, az első holdhónap kilencedik napján fesztivált rendeznek a tiszteletére és a taoista templomokban rituálékat is tartanak.

A kínai mitológiának több ezer alakja van, szinte lehetetlenség az összeset részletesen bemutatni, és ahogy a fentiekből is kivehető, az egyes korszakok mítoszai is eltérőek, a világ teremtését is többféle legenda övezi a kínai mitológián belül. Külön létezik a taoista mitológia, a buddhista mitológia, ezekhez társulnak a népi hiedelmek és mindezek regionális változatai is. Rendkívül sokszínű és érdekes világ, melynek egyes alakjai ma is élnek a kínai kultúrában. 

Toplistázzunk! Mert az jó és mert már régen csináltuk. Ezúttal azonban nem a saját ízlésemet fogom prezentálni (bár a véleményemet igen), hanem egy amolyan hivatalos-féle listát, amit koreai énektanárok állítottak össze, pontozták többek között a hangszínt, a technikát, a tehetséget, a kifejezőkészséget. 

10. Changmin (TVXQ): 23 pont

Személyes véleményem: Changmin hangja szép, a magas hangokat jól bírja, de nekem túl sokat sikoltozik fejhangon úgy általában, amitől idegfrászt tudok kapni. Nem túl változatos a hangkészlete. 

9. Ryeowook (Super Junior): 23,5 pont

 

Nem rossz a hangja, de több élő fellépés megtekintése után is az a véleményem, hogy nem tudom mit keres ezen a listán :) Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert eleve unszimpi, hogy az összes, amit találtam, playback volt.

8. Jokwon (2AM) : 24 pont

 

Bocsássatok meg nekem, hogy nem tudok nyilatkozni a hangjáról, de háromszor néztem meg képernyőre tapadva, ahogy táncol. :) Simán veri Lady Gagát, de nagyon durván :)

7. Youngsaeng (SS501): 24,5 pont

Nem rossz, nem rossz, haladunk.

6. Onew (Shinee): 25 pont

Ööö. Időnként nagyon hamis, nem vagyok énektanár, de a fülem elég érzékeny a félreéneklésre. Kellemes a hangszíne és vannak jó pillanatai, de nálam ez nem lenne elég a 6. helyre, az tutkó. Ha valakinek van jobb felvétel tőle, nyugodtan posztolja el Facebookon, én nem találtam. 

5. Yonghwa (CN Blue): 25,5 pont

Igen, igen, igen, igen, ott van benne az "x-faktor", az a dögös plusz, amitől megborzong az ember leánya. Katarzis meg minden.

5. G.O. (MBLAQ): 25,5 pont

 

Igen, ketten osztoznak az 5. helyen. Tetszős. Jaja.

4. Hongki (F.T. Island): 26,5 pont

 

Odateszi magát nagyon, és szép rockos felütése van a hangjának. Kellemes.

3. Taeyang (Bigbang): 27,5 pont

 

Szeretem Taeyang hangját, ott van benne minden, ami kell, az egyetlen bajom vele, hogy élőben nagyon inkonzisztens tud lenni. Nincs full kontrollal a torka fölött, felvételen őrült jól hangzik, élőben vannak nagyon jó pillanatai, de pokoli ciki pillanatai is. Én lentebb tettem volna a listán.

2. Jaejoong (JYJ): 28,5 pont

 

Hát igen. Kevés énekesnek van gyönyörűbb hangja. A mélyebb regiszterekben kissé rezeg a léc, de amint a komfortzónába ér, azonnal ragyogni kezd, egyszerűen hihetetlenül szép, tiszta, csengő hangja van. Aki szépeket akar álmodni, elalvás előtt hallgassa meg az Insa című dalát, nem azért mert uncsi, hanem mert hihetetlenül léleknyugtató a hangja benne.

1. Junsu (JYJ): 29,5 pont

Hát igen, ki más. Bődületesen szép hang, ehhez extra tutkó érzelemkifejezés, mélyebb és magasabb regiszterekben is jól énekel, van egy nagyon tuti töltet a hangjában, mélység, dimenzió, katarzis és libabőr. Amikor az első musicaljére próbált, a zenekar vezetője elégedetten bólogatott, hogy milyen könnyen meg nyeki a váltás magas és mély hangok között, milyen gyorsan tanul és milyen alázattal énekel. És mivel ő lett az első, övé a bónuszvideó is. Mert megtehetem :)

Hol vannak már a régi szép idők, amikor popcornt tuszkolva a szánkba bámultuk a sci-fi filmek óriás robotjait, és megkönnyebbülve jöttünk ki a moziból, hogy nekünk nem kell ilyenekkel szembenéznünk, haj de a jó a fikció? Hát, bukta. A japánok ugyanis ezt is megcsinálták, méghozzá nem játékszernek. Két év alatt a  Suidobashi Heavy Industry megalkotta a 39 éves Kurata Kogoro régóta dédelgetett álmát. A KR01 Kuratas névre hallgató, négy méteres, több tonnás, óránkénti 10 km-es sebességre képes robotot ember irányítja, de akár egy mobiltelefonnal is lehet kontrollálni. A metálszörny percenként hatezer töltényt képes kilőni, a pilóta egyetlen mosolyára, a fémdoboz ugyanis mozgásérzékelős. Csupán úgy cirka 322 200 000 forintot kóstál a prototípus. Megálmodója egyébként egy művész, aki kovácsolt vasból alkot műtárgyakat. 

A szép csajok kötelezőek a promóhoz, ugye.

Hogy az ember lánya mit meg nem tesz az olvasóiért... Ma reggel felcihelődtem és kibaktattam a Lánchídhoz az IRIS 2 című koreai sorozat forgatására. Piszok hideg volt, és eleinte akkora köd, hogy nemhogy a forgatást, de a hidat se lehetett látni két méteres látótérben. Gondoltam azért mégiscsak elbóklászok, hátha.

Ha valaki nem vágná, mi ez, nos pár napig itt forgat csöpp fővárosunkban a Taewon Entertainment, egy új akciósorozatot, az IRIS 2-t. A címéből már sejthetitek, hogy volt IRIS 1-is, na azt is nálunk forgatták pár éve, és úgy tűnik, annyira megtetszett nekik a helyszín, hogy visszagyüttek. A sorozatban neves koreai színészek szerepelnek, pl. Jang Hyuk, Lee Dae-hae, Lee Beom-soo, és persze nem maradhatnak ki az idolegyüttesek sem, a BEAST-ből Doojoon és az MBLAQ-ből Lee Joon is játszik a sorozatban. Utóbbi nem tartózkodik nálunk. 

Meglepően sokan voltunk, ahhoz képest, hogy milyen borzalmas az idő és hogy tényleg csak a legnagyobb fanok tudták, hogy idejönnek, mert hát a magyar média valahogy sose veszi észre az ilyesmit, bezzeg Bruce Willis tetőrohangászásairól naponta tudósítottak. Szóval voltunk vagy 60-70-en, főképpen tinilányok, de azért pár nagymama korú rajongó is bőszen kattintgatott és pár fiú is lézengett a környéken. A többség persze a Beast-es Doojoonra várt, volt aki ajándékkal és aláírásra szánt albummal toporgott a hidegben, ilyen közel azonban nem lehetett menni. A forgalmat lezáró rendőrbácsi mosolyogva csóválta a fejét: "ezért képesek voltatok ebben a hidegben kijönni?". Mondták neki a lányok, hogy ezek híresek ám, nagyon-nagyon, a bácsi pedig csak mosolygott és ingatta a fejét. "Itt ugyan a fene se tudja, kik ezek." Na igen. 

Időnként legurult a hídról pár fekete kocsi, sötét öltönyös ügynök-statisztákkal, akiket itt válogathattak ki, mert koreai létükre magyarul beszéltek és lelkesen integettek az ablakból két felvétel között. Hosszú-hosszú ácsorgás után, 11 előtt valamivel végül lehozták a stábot a hídról, az Akadémia előtti parkolóba, ahol ácsorogtak vagy húsz percet, Lee Beom-soo pózolt egy kicsit a fotók kedvéért, és a stáb fotósa lekattintotta az odasereglett magyar rajongókat.

Aztán szépen mindenki hazament, többen azt találgatva, vajon hol fognak még forgatni az elkövetkezendő napokban? Ezt ugyanis nem lehetett kicsikarni az időnként meg-megállított, különféle felszerelésekért futkorászó stábtagokból, a rendőrbácsi is csak találgatta, hova mennek legközelebb.

Az ügynökök a kocsiban sebesen fel a hídra

Rajongók a Lánchídnál kora reggel

A nap fénypontja: a statiszta lehúzza az ablakot (nagyítható)

A stáb csomagol forgatás után

Lee Beom-soo integet

Több kép a forgatásról

 

Nálunk itthon a saláta amolyan mostoha gyerek. Tudjuk, hogy egészséges és kell, de inkább nem esszük. Anyumat legalábbis nagyon nehéz bármiféle salátás izére rávenni, mert azonnal az a válasz, hogy "mi vagyok én, nyúl?". Szóval amikor a kadzsi namul (가지나물) receptjével szemeztem, arra gondoltam, talán anyu is megeszi, ha nem salátaként, hidegen tálalom, hanem picit átturbózzuk a dolgot. A padlizsánt mindenki imádja a családban, kísérletezni meg amúgy is szeretek a kajával.

Hozzávalók:

fél kiló csontozott csirkecomb (felsőrész) - ez nincs benne az eredeti receptben, de nálunk muszáj összetevő a hús
2 ramenkocka (ezt majd elmondom micsoda, ez sincs az eredeti receptben)
1 nagyobb padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej hagyma
2 evőkanál szójaszósz
fél evőkanál szezámolaj
1 szál újhagyma
1 evőkanál paprikapép (jó lesz a magyaros is), csemege édes vagy csípős, ki hogy szereti
némi őrölt bazsalikom
só
bors

Ugorgyunk neki

Elárulom, hogy ezeket a recepteket én mind először próbálom, szóval nem bejáratott, ezerszer lefőzött tutkó dolgok ezek, én azt mondom, ha az embernek van egy biztos alaptudása a főzéshez (mondjuk nem téveszti össze a bazsalikomot az oregánóval és nem szokta odakozmáltatni a kaját, úgy általában), akkor nem kell félni a főzéstől és lehet játszani a recepttel. 

Első lépésként mossuk meg a padlizsánt és szeljük őket nagyobbacska kockákra, majd egy tálban jól sózzuk meg, jusson mindenhova és hagyjuk állni fél órát. A padlizsánt sokféleképpen készítik, az eredeti recept szerint például főzik, én azonban úgy nem nagyon szeretem. Itthon az éttermekben is szittyós, színtelen vagy szürke a padlizsán, vagy olyan mint a szivacs, vagy mint a gumi... Én úgy készítem a padlizsánt, ahogy török barátnőm anyukájától lestem el pár éve: ki kell áztatni sóban, kinyomkodni, letörölgetni és szépen kisütni. Akár kocka, akár karika formájában. Az áztatás elveszi a héj kesernyés ízét és nem hagyja kiszürkülni a héjat, szép lila marad! Szóval áztassuk ki a padlizsánt.

Amikor a padlizsán fél órája letelt, kapjuk elő a wokot, és pirítsunk némi szezámmagot. Én úgy egy jó maréknyit csináltam, a szezámmagot belepottyantjuk egy sűrű szűrőbe és folyó víz alatt átmossuk, jól lecsöpögtetjük, majd közepes lángon felhevített serpenyőben toszogatva egy fakanállal aranyszínűre pirítjuk. Néhány perc az egész, mikor kész van, elkezd pattogni. Kikaparjuk egy kis tálba és egy kendővel kitöröljük utána a wokot (várjunk pár percet, ne égessük össze a kezünket :)

Irul-pirul a szezámmag

Nyomkodjuk ki a padlizsánból a vizet és papírtörlővel jól itassuk fel róla a maradék nedvességet sütés előtt, máskülönben úgy fog pattogni az olaj, hogy ihaj! De megéri, higgyétek el nekem, mert az így sütött padlizsán ezerszer finomabb. :) Kevés olajon kell a wokban sütni a padlizsánt, addig, amíg szép barnára nem pirul, aztán csöpögtessük le az olajtól és rakjuk félre. Papírtörlőhalommal kicsit nyomkodjuk meg a kisült padlizsánt, hogy mégse ússzon olajban az egész...

A padlizsánból maradt olajba mehet a kockára vágott hagyma, majd amikor üveges, rá a csíkokra vágott bőrös felsőcombhusi, amit előzőleg kicsit sóztunk-borsoztunk. Pirítgassuk pöttömkét. 

Amikor már félig puha, mehet alá egy deci víz és fedő alatt puhítsuk tovább kis lángon. Közben tegyük fel főni lobogó vízbe két ramenkockát. A ramen ázsiai tésztaféle, gyakorlatilag az instant ázsiai levesekben is ez a tészta van, ázsiai boltban lehet nagyobb kiszerelésben is kapni, egy kocka egy fő adagja. Így néz ki:

A ramennek három-négy perc kell, ha megfőtt, szűrjük le és tegyük félre.

Ha a husi már jó puha, tegyük hozzá a padlizsánt, passzírozzuk bele a három gerezd fokhagymát és jól kavargassuk össze, főzzük úgy 1-2 percig, hadd járja át a fokhagyma íze. Utána zárjuk el a lángot, jöhet a szójaszósz, a paprikapép és egy kevés szezámmagolaj (tényleg kevés, mert nagyon jellegzetes, intenzív az íze!!!), kavarjuk össze. Mehet bele végül a bazsalikom (egy kevés) és a felaprított újhagyma, összekavar, kihűlt tésztára ráhalmoz, pirított szezámmaggal megszór, kész az ebéd!

És jelentem, finom! :)

Imádok enni. Sajnos nem áldott meg a sors olyan csodás képességgel, mint egyeseket, hogy akármit ehetnek, egy dekát se híznak. A fogyáshoz vagy a súlytartáshoz viszont egy valamire nem vagyok hajlandó: koplalni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy korgó gyomorral töltsem. Az egyik tiltott élelmiszer a számomra a tésztafélék, pechemre, mert imádom őket. De hát ugye, szénhidrátbomba, ráadásul általában fehér lisztből készülnek, ami külön egészségtelen, pluszban még érzékeny is vagyok valamelyik összetevőjére. 

Így aztán külön öröm számomra, hogy az ázsiai ételekkel való ismerkedés közepette felfedeztem, hogy nagyon sok egészséges tésztaféle kapható arrafelé. Három +1 tésztafélét fogok most bemutatni, amikkel helyettesíthetők a hazai fehérlisztes vagy éppen ehetetlen ízű durumlisztes tészták.

SIRATAKI しらたき

Ez a tésztaféle egy igen érdekes növény, a kígyópálma gyökeréből készül. Rendkívül egészséges, mert alacsony a szénhidráttartalma és kevés benne a kalória. Gyakorlatilag íztelen, így akármivel kombinálható. Kapható szárított és előfőzött formában.

kép: paleoplan.com

Kép: noodles.net.au

SZOBA そば

A szoba (soba) a nálunk kevésbé ismert hajdinalisztből készül, ami sokkal táplálóbb és egészségesebb, mint a búza. Én a hajdinakását ismerem, mert kárpátaljai családból származom, arrafelé a hajdina (grecsiha) gyakori köret szószos husik mellé. Magas a rosttartalma, tele van B1, B2 és E-vitaminnal, valamint antioxidánsokkal. Persze szénhidrát, de az egészségesebb fajtából. Nálunk a hajdinát sajnos aranyárban mérik, aki esetleg nem csak japán tészta formájában kóstolná meg, és jár Ukrajna környékén, ott fillérekért hozzájuthat kilójához.

kép: whitebox, cc-by-sa-3.0

Szobasaláta. Kép: Peterjhpark, cc-by-sa-3.0

UDON うどん

Az udon ugyan fehér búzalisztből készülő vastag japán tészta, azonban manapság már kapni teljes kiörlésű változatokat is. 

kép: tastespotting.com

É

És akkor a plusz egy tészta hír formájában: Szingapúrban hamarosan piacra dobnak egy egészséges, alacsony glikémiás indexű instant tésztát, annak a programnak a keretében, amivel Szingapúr az egészséges táplálkozást kívánja népszerűsíteni. A program sikerének köszönhetően a teljes kiörlésű termékek népszerűsége négyszeresére nőtt, 2015-re pedig mintegy 3500 termék fog az "Egészségesebb választás" plecsnivel rendelkezni. Hajrá!

Tavaly Kínában töltöttem egy hónapot ösztöndíjjal, és bizony tapasztaltam egy csomó fura és érdekes dolgot erről a kivételes országról, íme egy csokorra való apró érdekesség, amit fix, hogy nem tudtál róluk!

•  Az építőmunkásoknak is olyan a frizurája, hogy a legnagyobb popsztárok is megirigyelhetnék. Nekem tátva maradt a szám, amikor az egyetem felújításán dolgozó munkásokat figyeltem, ahogy tökéletesre lőtt sztárséróval tolták a maltert.
   
•  A szupermarketek élelmiszerválasztéka valami elsöprő. Ha azt hiszed, nálunk túl sok féle csipsz kapható, például, akkor tutira nem kóstoltál még homár, tengeri hínár, uborka vagy áfonya ízű Lay'st! Vagy sütőtök ízű joghurtot és főtt kukorica, esetleg borsó ízű jégkrémet. Netán fűszeres-csípős szárított óriásbabot szotyi helyett a meccsnézéshez. Irdatlan mennyiségű és választékú nassolnivalót gyártanak, a különféle szárított-préselt gyümölcshúsoktól a nyolcmillió féle szárított tengeri kütyükön át a minizacskókba csomagolt fűszeres borsóig.
   
• A külföldi szupermarketek kínai nevében mindben szerepel a 乐 le (lö) szótag, aminek jelentése "boldogság". Például a Carrefour az 家乐福 jialefu (csialöfu), a Tesco pedig 乐购 Legou (lökou), "boldog vásárlás".
   
• Az uborkát meleg főételként is lehet enni. És finom!
   
• Akár 150 forintból is lehet egy teljes menüt enni.
   
• A lótuszvirág magját nasiként fogyasztják, az óriási leveléből pedig alkalmi napernyőt készítenek.
   
• Reggelire instant levest fogyasztanak legszívesebben, és vannak külön reggeli beálló éttermek, ahol gyorsan fel lehet hörpinteni egy kis leveskét munkába menet.
   
• A legutolsó szupermarket halaspultjában is kapni teknősbékát. 
   
• Meglett férfiak nem szégyellnek rózsaszín, virágmintás táskával járni. Itt nem ciki a Hello Kitty-s szatyor a pasiknál sem.
   
• Minden sarkon van egy KFC, ahol rizskörettel is lehet menüt rendelni.
   
•  A taxiból csak a jobb oldalon lehet kiszállni. 
   
•  A helyi BKV buszain tévét lehet nézni. Saját műsoruk van.
   
• A vasúti pályaudvarokon ugyanúgy átvilágítanak, mint a reptéren.
   
• Kína használja a világon a legtöbb építőanyagot: úton-útfélen felhőkarcolót építenek. Minden második sarkon. (Csak azért minden másodikon, mert minden elsőn egy KFC terpeszkedik). 
   
•  A közlekedési lámpák hatalmasak tudnak lenni. 

Marhahúsleves, literes alapkiszerelésben. Bődületesen fincsi. 

Fincsi, olcsó. A legközelebbi tányéron egy keserű zöldségféle van a ku gua, "keserű tök", ami nagyon egészséges, álltólag. Az íze elsőre nagyon fura, de teljesen megszokható. A mellette lévő tányéron szecsuáni csirke figyel, igazi szecsuáni, azaz sárkányfüstölősen csípős! Az ételeket általában így tálalják, mindenki vesz magának pálcikával, és persze jó nagy adag rizset kell mellé fogyasztani.

November közepe van, gethes az egész család, az egyik itt haldoklik bedugult orral, a másik a paplan alatt tüsszög, mit lehet ilyenkor tenni? Gyógyszerhegyek helyett én az alábbi baciölő menüt ajánlom, garantáltan menekülni fognak a kis dögök, amerre látnak :) A menü egy rendkívül egyszerű, de nagyon finom fertőtlenítő bomba fokhagymakrémlevesből és dvedzsibulgogiból (돼지불고기) áll, ami koreai fűszeres barbeque husi, akkora löket fokhagymával, gyömbérrel, hagymával és csilivel, mint ide Kiskunlacháza meg vissza. Az se lenne hatékonyabb, ha meginnánk egy liter domesztoszt.

Fokhagymakrémleves

A viláááág legegyszerűbb levese, a zöldfülű szakácsnők se tudják elrontani, bődületesen finom, ráadásul.

Hozzávalók:
Fokhagyma. Úgy 10 gerezd, de nyugodtan bele lehet nyomni többet is, minél több, annál jobb.
1-2 krumpli
húsleveskocka
főzőtejszín
só
bors
turmixgép vagy merülőmixer

A fokhagymagerezdeket kipasszírozzuk fokhagymanyomóval (ha nincs, nagyon apróra vágjuk őket) és kevés olajon picit megdinszteljük, amikor már jó illata kezd lenni és csípi a gőze a szemünket, felöntjük 1 liter vízzel (vagy amennyivel akarjuk, fokhagyma mennyiségétől függően), belepottyantunk egy húsleveskockát és hozzátesszük a kockára vágott krumplit (ez utóbbi a sűrítéshez kell). Amikor a krumpli megfőtt, összeturmixoljuk az egészet és hozzáöntünk 2dl főzőtejszínt, ezzel felforraljuk. Ízlés szerint só, bors bele a végén és voila. Lehet bele tenni levesgyöngyöt, én frissen aprított újhagymaszárat tettem a tetejére.

 

 DVEDZSIBULGOGI

Hát ehhez elő kell készülni, mert Stahl Judit főzőműsorával ellentétben, nálunk nem nagyon van olyan, hogy "ez minden háziasszony polcán megtalálható", ugye, de jó hír, hogy a hozzávalók egy teszkóban is összegyűjthetők, nem kell hozzá ázsiai piacra kilovacskázni. Persze nem a legolcsóbb kaja így, de aki tudja magáról, hogy később is fog még ázsiai cuccokat főzőcskézni, az fel tudja majd használni a különlegesebb hozzávalókat később is. 

Hozzávalók:
Sertéshús. Az eredeti recept császárhúst ajánl (amiből a császárszalonnát készítik), de gyakorlatilag bármi megteszi, amit szeletkékre lehet vagdosni. Én most sertéscombot találtam itthon, persze így nem olyan jó kis bőröcskés, zsíros, de hát a kalóriákra is gondolni köll... A husit szeletkékre vágjuk, olyan nem túl vastag, nem túl vékony (3-4 mm), kis lepedőcskékre (5-6 centi széltében-hosszában). Jól belepakoljuk egy tálba.

Jöhet a pác:

4 gerezd fokhagyma
1 koreai körte (hiányában nasikörte [nem, ez nem nassolni való körte, hanem a japán körte], teszkóban lehet kapni; hiányában barna körte)
1 nagyobb fej hagyma
újhagyma 
1 kis gumó gyömbér
2 kanál pirított szezámolaj (toasted sesame oil; teszkóban kapható, kb 600 Ft egy üvegecske)
1 kanál szójaszósz
1 kanál barna cukor
másfél kanál rizsszirup (hiányában méz)
3 kanál koreai csípős paprikapép, mivel ilyesmit aztán végképp nehéz beszerezni csípős pirosarany vagy erős pista is megteszi
feketebors

A fokhagymát, a szeletekre vágott körtét, a szeletekre vágott hagymát és a kisebb dió nagyságnyi megpucolt gyömbért jól összeturmixoljuk péppé, és ezt ráhalmozzuk szépen a husira. Apróra vágunk két-három szál újhagymát (nagyon apróra) és mehet a hús tetejére. Jöhet rá a szójaszósz, a cukor, a méz, a szezámolaj, némi feketebors és a csípős paprika-akármi-van-otthon.

 

Fogjuk kis kezünket és az egészet jól összemaszírozzuk, aztán a tálat legfedjük alufóliával és fél órára pácolódni teszük a hűtőbe. (Ha koreai paprikapasztát használunk, erőteljesebben piros lesz a színe).

30 perc után kisütjük, akinek van tűzhelyen használható grilltálcája, azon, kevésbé elkötelezettek egyszerű serpenyőben is. Miven én nem könnyen sülő szalonnás husit használtam, ezért én egyben beleborítottam a serpenyőbe és hagytam egy kicsit saját levében fedő alatt párolódni a husit, majd lepirítottam. Egyébként egyszerűen egyenként kisüthetőek, mint a grillrácson. 

Rizzsel, salátával tálalható, a koreaiak úgy is eszik, hogy egy salátalevélbe tesznek egy husit, rá egy szeletke csilipaprikát, egy gerezdke fokhagymát és némi sszamdzsang-szószt, és összehajtogatva hamm bekapják. 

A receptért köszönet Maangchinak.

A blog történetében először üdvözölhetünk vendégbloggert a köreinkben, Prücsök az ázsiai közlekedéstan szakértője, szösszentett nekünk egy érdekeset arról, hogyan is működik a közlekedés odaát. 

   KÍNA

A világ legnépesebb és egyik legnagyobb országának közlekedése mondhatni összhangban van az ország méretével. 2005-ben 3 984 000 kilométer volt az ország közúthálózata, amely a Föld–Hold távolság több mint tízszerese. A legutolsó, 2003-as felmérés szerint közel 24 millió autó közlekedik nap mint nap az utakon. Ez a nagyvárosokban meg is látszik, hiszen rendszeresek a szmog által alkotott felhők.

Az ország vasúthálózatának hossza 91.000 kilométer, amely a világon a harmadik legnagyobb. Pár éve a vasúti miniszter bejelentése alapján ez a szám éveken belül meg fog duplázódni. Az utasforgalom 2008-ban 1 milliárd 456 millió fő volt, amellyel világelső lett. A hálózat világhíres az olcsóságáról. Például Peking és Vuhan között (1200 kilométer) egy 2. osztályú ülőjegy átszámítva mintegy 4.500 forint. Szó szerint mindenhonnan mindenhova indulnak vonatok, amelyek közül néhány menetideje a két végállomás között akár 24–36 óra is lehet.

A belföldi légiközlekedés erősen fejlett, számos low-cost légitársaság üzemel. Állami légitársaság nincs. Az országban jelenleg mintegy 500 repülőtér üzemel, valamennyiről hetente legalább egy járattal közvetlen elérhető Peking. Az éves utasforgalom 138 millió fő (csak belföld!). Regionális légitársaságok alkotják az ország hálózatát. Legforgalmasabb repülőterei a Peking-Capital és a Shanghai-PuDong.

2004 óta a világon egyedüliként üzemeltet Kína mágneses lebegtetésű vasútat (röviden: Maglev) menetrendszerinti forgalomban. A Shanghai-Pudong repülőteret köti össze Sanghaj központjával. Megépítése 1,2 milliárd amerikai dollár volt, ez átszámolva Magyarország éves költségvetésének mintegy 5%-a. A közel 30 kilométeres utat 7 és fél perc alatt teszi meg, átlagos sebessége 431 km/h, amelyet kevesebb mint két perc alatt ér el. Egy jegy ára mindösszesen 50 jüan, azaz kötel 1500 forint. Noha vezető utazik a vonaton, minden automatizált.

Érdekességek

A Tonghaj-híd a világ leghosszabb (32,5 km) hídja. Sanghaj belvárosát köti össze Jangsan szigetével. A hídon sebességkorlátozás van érvényben és a túlsúlyos járművek nem hajthatnak át rajta.

Hetente kétszer közlekedik közvetlen (!) vonat Peking és Moszkva között. Menetideje 7 nap, az egyirányú jegy ára közel 300 euró (~84 000 forint)

Az általánosságban megszokott besorolásokhoz viszonyítva Kína más módszert használ a vonatok megkülönböztetésére: nem személy- vagy gyorsvonatnak nevezik őket, hanem betűkkel látják el.

Biztonsági szempontok miatt a nagyobb vasútállomáson felszálló utasoknak mágneskapun kell áthaladniuk.

Minden kínai vasútállomáson legalább 3 nappal előre látható, hogy a vonatok különböző osztályain hány szabad hely van még (helyjegyváltás nem kötelező egyik vonatra sem!) (lásd a képet, kattintással nagyítható)

JAPÁN

Az ország közúthálózata jelenleg 1,2 millió kilométer, bár ez csak az aszfalttal borított utak hosszára vonatkozik. Ez a Budapest–Berlin távolság 1200-szorosa. A városokat széles, soksávos autópályák kötik össze, amelyek kivétel nélkül mind fizetősök. Kevésbé közismert, hogy az országban bal oldali közlekedés van.

A japán vasút világhíres a pontosságáról. 10 magánvállalat látja el a közlekedést, állami vasúttársaság nincsen, bár egy - hét vállalat által alkotott - csoportosulást az állam felügyeli. Itt közlekedik a világ leggyorsabb vonatai között is számontartott Sinkanszen. (lásd lejjebb)

176 nagyobb repülőtér üzemel a szigeteken. A tokiói Haneda Kelet-Ázsia legforgalmasabb repülőtere. A légitársaságok még belföldi járatok esetében is előszeretettel alkalmaznak nagy kapacitású gépeket (pl.: Boeing 747) is. Osakaban található a világ egyetlen, mesterséges szigetre épült repülőtere (lásd lejjebb). Az állami légitársaság a Japan Air Lines (JAL).

Számos nagyvárosban üzemel villamos, metró és helyi gyorsvasút hálózat. Érdekesség, hogy a hétköznapi ember a metrót alig használja közlekedésre, az inkább a hivatalnokok, üzletemberek körében elterjedt közlekedési mód.

Sinkanszen

A Sinkanszen a japán vasút büszkesége. 1964-ben állt forgalomba, azóta a hálózat közel 2400 kilométer hosszúra bővült. A vonatok átlagos sebessége 240-300 km/h. Különböző szériájú EMU szerelvények közlekednek a vonalakon (lásd a képet lent), évente mintegy 160.000. 1996-ban sebességrekordot állított fel 434 km/h sebességével; akkor a világ leggyorsabbjaként volt számontartva. Átlagos járatsűrűségük 13 vonat óránként, minden vonat 16 kocsival közlekedik (kapacitás: 1300 fő/vonat). A világ leggyorsabb gyorsvasút hálózata, évente mintegy 151 millió utast szállít. A vonatok – a nagy sebesség miatt – vezető nélkül közlekednek.

Érdekességek

 A Sinkanszen vonatok átlagos késése (késesek összesen / vonatok száma) 2006-ban 6 másodperc volt (az eddigi rekord 1997-ben 18 másodperc volt). Ha a vonat akár öt percnél is kevesebbet késik, a kalauz megalázkodva kér elnézést, majd külön, minden utasnak késési bizonylatot ad. Ha a vonat egy órát késik, másnap már az országos napilapok címlapján szerepel a hír, amely a vasúttársaság számára igen csak nagy presztizsveszteség. A hétköznapokban elterjedt hír, miszerint az egykori közlekedési miniszter a vonat félperces késése miatt lemondott, csak kacsa és egyébként is alaptalan, hiszen az országban 10 magántársaság üzemel.

Bizonylat egy 10 perces késésről

Mivel a vasút a japán kultúrában többet jelent a közlekedésnél, ezért számos bűncselekmény is itt történik. Ezek megelőzése érdekében a csúcsidőszakokban bizonyos vasúttársaságok külön, csak nőknek fenntartott kocsikat is közlekedtetnek.

A Kanszai Oszaka egyik repülőtere, amely a világ leglátványosabb légikikötője is egyben. Egy mesterséges szigeten építették, ahová gyorsvasút viszi az utasokat. Számos európai légitársaság például csak a látvány miatt üzemeltet oda járatokat.

DÉL-KOREA

Korea közlekedése minden tekintetben fiatalnak mondható. A közutak több mint 75%-a aszfaltozott, jól járható, karbantartott. A kátyú fogalma errefelé ismeretlen. Az országban 3000 kilométer autópálya található, melynek minden egyes centimétere fizetős.

Több vasútársaság tartja fent a vasúthálózatot, közülük a legnagyobb a Korail, amely állami üzemeltetésű. A koreaiak büszkesége a KTX-vonatok, az ország jelenleg egyetlen gyorsvasút hálózata. 6 városban (Szöul, Puszan,Tegu, Kvangdzsu, Tedzson és Incshon) üzemel metró, a legrégibb vonal a szöuli 1-es (megnyitása 1974-ben volt).

Az ország legforgalmasabb repülőtere a Szöul-Incshon, amelyet 2005-ben és 2009 óta folyamatosan a világ legszebb repülőterévé választottak. Éves utasforgalma közel 30 millió fő. Belföldi forgalom szinte csak Szöul és Puszan illetve Csedzsu-sziget között létezik. Az állami légitársaság a Korean Air.

Szöuli metrókocsi

A képek forrása a Wikimédia Commons

Ha bizarr, őrült, meghökkentő, überszínes vagy egyszerűen csak WTF kinézetről van szó, Lady Gagát is megszégyeníti az ázsiai sztárok külseje. Főképp Japánban divat a kicsavart-kifacsart-minél-feltűnőbb öltözék és frizura, de Korea és Tajvan sem akar kimaradni a jóból. (Megjegyzés: a visual kei-t szándékosan hagyom ki, ez egy külön műfaj, nem random agymenésből öltöznek úgy, ahogy)

Csemegézzünk!

Amikor az indián és a hippi összeházasodnak, akkor ilyen gyerekek születnek (Shinee)

TOP és GD zakójára ráöntöttek egy vödörnyi trutyit, majd megtoldották... képregényoldalakkal?

Ööö. Cuki a nyakék.  (Key/Shinee)

Eeegen, nos... no comment. (J.Y.Park)

Jay Chout (balra) sem a ruhái miatt szeretjük... Anyuci kötötte, vagy mi?

Hogyan csinálunk gyönyörű srácokból ultragáz animefigurákat 101-gyorstalpaló (TVXQ). Az arckifejezésük mindent elárul.

Kavaí. Állítólag. (AKB48)

Elektrosokk. (Nagajama Eita)

Nem vagyok biztos benne, hogy nem a szemeteszsákot találta magára húzni (Jolin Tsai)

A Shinee mindent tud fokozni...

G-Dragont se kell a szomszédba küldeni némi .... vigyorgó virágocskákért??? És az egy sült combos baseballsapka?

Holy SMAP!

Holy SMAP! (2)

Jay Chou újra támad! Valaki hívja az ízlésrendőrséget, légyszi...!

A feltűnési viszketegség mintaszobra: DJ Ozma. Gaga, tanuljál!

Cucsija Anna

Valaki keresse meg a szemgolyóimat, mert most folytak ki. (2NE1)

Ha vannak hasonló sztárfotóitok, linkeljétek be a Facebookon az azonos poszt alá! :)

Emelje fel a kezét az, aki tudja, mi a vércsoportja. Na ugye. Nálunk ha valaki nem véradó vagy nem volt nagyobb műtétje, nemigen foglalkozik azzal, hogy mi a vércsoportja. Japánban és Koreában azonban olyan kultusza van a vércsoportoknak, ami már-már félelmetesnek is tűnhet. E két országban (meg még pár másik ázsiai országban is) az emberek többsége szentül hiszi, hogy a vércsoport megmutatja az emberről, hogy milyen is valójában.

Olyasmi ez, mint nálunk a horoszkóp szerinti személyiségjegyekkel való megszállottság, csak éppen Japánban és Koreában ezeket vér komolyan veszik. Vannak külön tévéműsorok, könyvek, az újságokban vércsoport szerinti horoszkóp, diéta, de még külön termékcsoportok is készülnek ezzel a marketinggel, sampon, arckrém de még óvszer is kapható vércsoport szerinti bontásban... A kommersz cuccokon meg a könnyed napi horoszkópozáson túl azonban a vércsoport szerinti személyiségtípusozás Japánban például akkora méreteket öltött, hogy komoly diszkriminációval néznek szembe a B és AB vércsoportú emberek (mert nekik vannak a legkevésbé kedvelt tulajdonságaik), vannak cégek, akik vércsoport alapján választják ki a munkaerőt, de még iskolákban, óvodákban is csinálnak vércsoport szerinti bontást. Sőt, még a politikusok is hivatkoznak rá, ezzel takargatják a hibáikat vagy igazolják a rossz döntéseiket. Mindezt úgy, hogy az egész egy áltudományos humbug, természetesen, hiszen az ember vércsoportjának a világon semmi köze nincs a személyiségéhez, és hiába próbálják értelmes tudósok ezt a japánok és a koreaiak fejébe verni évtizedek óta, ők makacsul hiszik tovább. 

Az egész a náci Németországhoz vezethető vissza, ahol a vércsoportokkal akarták bizonyítani a német "faj" felsőbbrendűségét, az 1930-as években a japánok is átvették a dolgot, megpróbálva "tökéletes katonákat" nemzetni (!). A minden tudományos alapot nélkülöző teória a háború után elült, az 1970-es években azonban Nomi Maszahiko könyve újraélesztette és mintegy mániává alakította Japánban a vércsoport szerinti személyiségmeghatározást, amit aztán más ázsiai országok is átvettek, legfőképpen Korea. Mindezt úgy, hogy az illető ügyvéd és semmilyen orvosi háttere nincs. A japán és a koreai hírességek adatlapjain is szerepel a vércsoportuk és szinte minden nyelvtanulós weboldalon megtanítják nekünk a kérdést: "Milyen a vércsoportod?", rögtön a "Hogy hívnak" és a "Hány éves vagy?" után. Koreában film is készült My Boyfriend is Type B címmel, ahol a főszereplőnő nagy dilemmában van, mivel a kiszemelt pasijának vércsoportja B, ami köztudottan alkalmatlanná teszi a srácot a párkapcsolatokra. 

Szóval akkor lássuk, kinek mi fán terem a vére! (Szigorúan csak for fun)

BBC, Huffington Post, Wikipédia

A K-pop-sztárok élete csupa fény és csillogás, habostorta, dől a lóvé, milliók imádják őket, pöpec cuccokat hordanak, limóból lépnek elő, mindig mosolyognak, mindig kedvesek, mindig udvariasak, mindig gyönyörűek, kameraképesek és boldogok. Vagy talán mégsem. El se hinné az ember, hogy mi minden van a csodás csillogás hátterében.

Tekintsünk most el a gyakornoki rendszer képzési keménységétől és szaszengrajongóktól is, ezeket már kiveséztük, és nézzünk a sztárcsinálás pszichológiája mögé, vagyis lássuk, mivel kell egy popsztárnak Koreában mentálisan szembenéznie. Lehet, hogy ez után a poszt után már nem fogod annyira nyálcsorgatva irigyelni, hogy milyen szépek és milyen szerencsések ezek a fiúk-lányok.  

A popsztárokat Koreában igen fiatalon verbuválják, ma már inkább 16-18 évesen, hogy minél hamarabb ki lehessen őket lökni a piacra, régebben, amikor még nem volt ennyi banda (évente 60-80 idol együttes debütál Koreában!), 12-14 évesen kerültek a kiadó-ügynökségek karmai közé a leendő idolok. Sutty, bevágják őket a sztárkoliba és jöhet a móka! Az idolok nem ám hazajárós, otthon anyuci kajáját fogyasztós, majd délutánonként táncpróbálós módszer szerint készülnek. Gyakorlatilag elzárják őket a külvilágtól, a suliba hozzák-viszik őket, haza akkor mehetnek, ha a gyakornoki időbeosztásuk ezt megengedi, és sok ügynökség még a mobiltelefont is elkobozza a gyerkőcöktől, amellett, hogy a koliban kell élniük.

Az idolgyakornokok élete nem fenékig tejföl

A szerződésükben ezek mellett sok egyéb mást is kiköthetnek, például azt, hogy hány éves korukig nem randizhatnak. Ismeretes tény, hogy a 2NE1 együttes idén 27. és 28. évét töltő Park Bom és Sandara Park még mindig nem randizhatnak. Nem hogy férjhez nem mehetnek, de pasijuk sem lehet. A randi-tiltás nem egyedi dolog, sok cég él vele, hiszen ha a sztár azzal foglalkozik, hogy éppen a pasija/nője miatt bőg, vagy a randijára cicomázkodik, akkor nem azt teszi, amire szerződtették: nem a pénzcsinálásra koncentrál. Amellett, hogy a figyelmüket elvonja, a párkapcsolatokba bonyolódás, különösen az idolegyütteseknél még egy veszélyt is rejteget: az őrült rajongók haragját, akik képesek elfordulni a kedvencüktől, ha kiderül, hogy randizik. Nem sokan vállalják be tehát a dolgot, kivételek vannak, mint a Super Junioros Shindong, vagy Seven, aki 7 év után merte bevallani, hogy nője van (rögtön le is iratkozott a fanklubjából 100 ezer rajongó - képzeljétek el, ez mekkora pénzkiesés a kiadónak!). Nem véletlenül panaszkodnak egyre másra a 30-hoz közeledő idolok, hogy magányosak. Köztudott, hogy a világszépe Jaejoong is állandóan erről sóhajtozik a tévében, otthon meg alkoholba fojtja a bánatát, de még Rain is el-elejtette a morzsákat, hogy milyen jó lenne már családot alapítani, de hát... Ha nem a cég akadályozza meg ebben az idolt, akkor a munkarendje - na persze ezt is a cég alakítja ki. Egyik program követi a másikat, naponta új országban ébrednek, filmforgatás, reklámfotózás, interjú és fanmeeting-hegyek mellett, örülnek, ha napi 3 órát sikerül aludniuk a kisbusz hátsó ülésén, se idejük, se energiájuk nem marad a randevúzásnak még a gondolatára se. Persze kivételek mindig akadnak, de ha az idolok számát összevetjük a bevallottan randizgatókéval, hát igen törpicsek kis százalékocska jön ki, és általában nem a leghíresebbek tartoznak bele.

Jaejoong a külseje, a kora és a magányossága miatt aggódik

A Human Rights Korea is felfigyelt a K-pop-idolok gyötrelmeire és azt állapították meg, hogy ezeket a tiniket bizony meglehetősen súlyos pszichés károk is érhetik, hiszen gyakorlatilag csak egyetlen környezet létezik számukra a szocializálódáshoz: a sztárkoli, aztán meg a showbiznisz színpad mögötti öltözői. Össze vannak zárva egymással, némelyik fiatal azt sem tudja, hogy kell tömegközlekedni, vagy hogyan kéne elintéznie egy hivatalos ügyet, befizetni egy számlát vagy mi az, hogy adóbevallás. Így amikor leöregszenek a színpadról, fogalmuk sincs, mihez kezdhetnének magukkal. A pszichés sérülés némelyik idolnál szinte már észrevehető, tapintható dolog, ez persze szigorúan a magánvéleményem, de ne mondja nekem senki, hogy normális dolog egy huszonéves fiatalnál, hogy például a Bigbang TOP-ja felnőtt férfi létére plüssjátékokat gyűjt, hogy a Super Junioros Heechul vagy G-Dragon női ruhákat szeret hordani vagy hogy Jaejoong már-már megszállottja a saját arcának és fiatalsága megőrzésének. Nem beszélve Park Bom kényszeres evési szokásairól vagy Lee Hongki századmásodpercnyi hangulatingadozásairól. 

Rain elmeséli mi mindent kellett kibírnia ahhoz, hogy 0, azaz nulla % legyen a testzsírja.

Ott van aztán a külső kérdése. Ezeknek a fiataloknak kötelező jól kinézniük. Persze van, akinek nem muszáj (Shindong, Psy), de az ő imidzsük kifejezetten erre épül. Akinek nincs különleges vicces-humoros személysége, annak cserébe piszkosul domborítania kell. Szó szerint. Diétahegyek, vég nélküli edzések, ha tetszik, ha nem. A fiúknak kötelező a kockahas, a lányoknak a csinos láb, a darázsderék és ha az arcuk nem elég szép, uzsgyi a sebészetre, majd ott megoldják. A rekordot valószínűleg az LPG lányegyüttes tagjai tartják, akiket összesen 27 alkalommal műtöttek. 

Aztán ott van a hihetetlenül magas öngyilkossági ráta, ami egyébként nem csak a sztárokra, de egész Dél-Koreára jellemző, az öngyilkosság ma Koreában a legelső halálozási ok a huszonévesek körében! A sztárok esetében a leggyakoribb ok a depresszió, valószínűleg mindannyian szenvednek tőle karrierjük ilyen-olyan szakaszában, kinek sikerül legyőznie, kinek nem. Ismeretes az eset, hogyan mentette meg a depresszió bugyrába csaknem elmerült Kim Hyunjoongot (igen, a Boys over Flowersös szépfiút) legjobb barátja, Jaejoong. Egyes pletykák szerint Hyunjoong csaknem odáig merült, hogy gyógyszert vett be - bár állítólag csak nem tudott aludni és véletlenül többet nyelt le, amitől kicsit elkábult. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg csak ő tudja. Az viszont olyan tuti, mint hogy itt ülök és ezt gépelem, hogy a K-pop-sztárok többsége nyugtatókon és altatón él. Jaejoong Come on Over DVD-jén, amikor a lakásában fürkészik a kamera, egy egész kartondoboznyi gyógyszert lehet látni, amire kissé reszkető hanggal legyintve csak annyit mond: "hát szeretek inni, aztán amikor iszom, utána kimerült vagyok, szóval ezért néha gyógyszert veszek be"... A Wonder Girls-ös Sunye a gyakornoki évei alatt jutott el az öngyilkosság gondolatáig, mert frusztrálta, hogy több évnyi kemény gyakorlás után sem engedték debütálni. A megfelelni akarás amúgy is egy eléggé sajátos ázsiai pszichológiai állaptot, dobjunk hozzá egy kőkemény gyakornoki rendszert, amiben vagy megfelelsz, vagy irány az utca, fejeljük meg némi szándékos csesztetéssel a menedzserek részéről, és máris kész a lappangó öngyilkosjelölt.

Ugyanez igaz a befutott sztárokra, egyszerűen iszonyúan túl vannak hajtva. Nincs olyan hónap, hogy valaki ne kerülne be az újságba azzal, hogy összeesett a próbán, a színpadon vagy út közben, az idolok turnéfelszerelésének gyakorlatilag szerves része az infúziós állvány... Ráadául Ázsiában pszichológushoz fordulni, segítséget kérni társadalmilag nem elfogadott dolog. Ha problémád van, tartsd meg magadnak, a sztárokra pedig ez különösen igaz, hisz őket milliók figyelik. Mi lenne, ha kiderülne, hogy XY titokban pszichiáterhez jár? Őrült botrány, megaláztatás és részvényárak csökkenése. A problémák halmozódnak, az elfojtás mélyül, és a végén van, aki már nem bírja tovább, mint Park Yongha esetében. Aztán olyanok is akadnak, akiket szexuálisan zaklatott a menedzserük vagy arra kényszerítették, hogy prominens üzletemberekkel feküdjön le és ezért lett öngyilkos, mint Jang Ja-yeon, akit a Boys Over Flowersből ismerhetünk. Aztán ott van például Choi Jin-sil színésznő (Star in My Heart) megdöbbentő esete, aki elvált az őt verő férjétől, mire föl a szponzorcége beperelte hírnévrombolásért, mondván, hogy a nőnek "boldog" és "tiszteletteljes" imidzset kell mutatnia magáról a szponzorszerződés keretében, azonban az összevert arcával a cég imidzsét rombolta. És minderre válaszul a koreai legfelsőbb bíróság, hónapokkal az asszony halála után a szponzornak adott igazat. Kim Yuri szupermodell öngyilkosságának hátterében pedig az állt, hogy már nem bírta elviselni, hogy állandóan diétáznia kell szupervékonyságának megőrzése érdekében. Song Ji-seon műsorvezetőnő a lakása ablakából ugrott ki, miután az MBC csatorna felfüggesztette az állásból, mert bevallotta, hogy egy baseball-játékossal jár. És ez csak pár példa az utóbbi évek híres öngyilkosságaiból. 

A K-pop-idolok élete nem rózsás tündérmese. Gyakran 14-18 órákat dolgoznak naponta, de előfordul, hogy akár 24-30 órán át egyáltalán nem jutnak alváshoz. Néha ott alusznak, ahol épp idejük van, Jaejoong itt például a földön, egy reptéren...

... Lee Minho pedig két jelenet forgatása között egy széken szunyókál.

Krystal az F(x) együttesből a színpadon esik össze

Seungrit a Bigbangből eltalálja egy tüzijáték a színpadon, a sérült fiúnak vissza kell mennie végigcsinálni a koncertet, majd a hakni után kórházba viszik.

Agyonhajszolják őket, például 10-12 órás táncgyakorlással, ami rengeteg sérüléshez vezet (meghúzott izmok, kificamított bokák, törött lábak...). Xiah Junsu is így sérült le, ettől függetlenül pihenőidőt, azt nem kapott. Kerekesszékben kellett fellépnie.

A depresszió a szépfiúkat sem kíméli: az állandó utazásoktól és munkától testileg-lelkileg kikészült Jang Geun-suk (You're Beautiful) hetekig képtelen volt kilépni a saját lakásából, annyira legyűrték a sötét gondolatok.

Egyszóval, nem minden olyan, mint amilyennek a csodás filmekben, reklámokban és mosolygós interjúkban elhitetni próbálnak velünk. A tehetség rég nem elég, ezek a fiatalok rengeteg mindent áldoznak fel az életükből, nincsenek normális emberi kapcsolataik, barátaik, alig látják a családjukat, nem ritka, hogy egy hét leforgása alatt akár 5-6 országon is át kell utazniuk, alig alszanak, viszont dolgoztatják őket, mint a málhás lovakat. A híresebbje az utcára se mehet ki, mert azonnal megrohanják a sikoltozó tinik, a sarkukban vadásznak rájuk a paparazzók mellett a félőrült szaszengrajongók, akik mág autóbalesetet is képesek okozni, vagy megmérgezni azt, aki nem tetszik nekik. Persze mondhatjuk, hogy aki ebbe belevág, az feltehetően tudja mit vállal, nos visszakérdeznék: te, kedves olvasó, 16 évesen pontosan tudtad, mibe fogsz? Egy felnőttnek is nehéz döntéseket hozni az életéről, hát még egy tininek, akinek csak annyi a vágya, hogy énekelhessen vagy színész akar lenni. Mindenki azt hiszi, hogy meg tud majd bírkózni a sztárság sötét és büdös oldalával is, de a fenti öngyilkosságok mutatják, hogy ez koránt sincs így. És ha egyszer belecsöppen az ember, utána már nehéz belőle sérülések nélkül kimászni, különösen, ha valakiért több millió ember rajong, akiknek az elvárásainak meg kell felelni. 

Dél-Koreában egy felmérés szerint a színészek 40%-a fontolgatta már az öngyilkosságot. Jusson ez is eszetekbe, amikor legközelebb felsóhajtotok egy sorozatot látva, hogy "jaj de szerencsés". 

A dél-koreai Everland állatkertben él egy 22 éves elefánt, Kosik, aki tud beszélni. Persze nem összefüggő mondatokról van szó, csupán szavakról, ez mégis egyedülálló dolog, hiszen rajta kívül még nem találkoztak kutatók olyan elefánttal, ami imitálni tudná az emberi beszédet. 

Kosik fogságban született 1990-ben és éveken keresztül nem volt kapcsolata más elefántokkal, csupán gondozóival érintkezett. Kutatók véleménye szerint ez okozhatta, hogy az állat megpróbált úgymond "kommunikálni" az emberekkel és megtanult néhány szót utánozni. Ki tudja ejteni például a "jó", "ülni", "szia", "nem" és "lefeküdni" szavakat, persze nem teljesen úgy, ahogy az emberek, de nagyon hasonlóan. Az elefántot vizsgáló kutatók szerint Kosik nem ismeri a szavak jelentését, csupán ismétli őket gondozója után. 

Kosik gondozója évekkel ezelőtt vette észre, hogy kedvenc elefántja "beszél hozzá", ám amikor értesítette erről a főnökét, az bolondnak hitte. Ma már még Európából is utaznak szakértők az Everland állatkertbe, hogy Kosik lenyűgöző képességét vizsgálják.

Dél-Korea ismételten kitett magáért a furcsaságok világában: tavaly megnyílt Koreában a Vécémúzeum, ami köré egy egész hatalmas, különféle módokon dolgukat végző emberek szobraival tarkított park is épült. A múzeum stílusosan egy toalett alakú épületben kapott helyet, amit Szuvon városának korábbi polgármestere építtetett lakóházként, majd halála után a városra hagyta. A polgármesternek mániája volt a vécé, de a szó igen pozitív értelmében. Szim Dzsedok (aka Mr. Vécé) ugyanis úgy vélte, hogy Korea székelési kultúrája igencsak elmaradott, ezért mindent megtett a nyilvános vécék modernizálása érdekében. Ő maga a nagymamája kerti budijában született (nem vicc).

Szim szerint a vécé központi eleme az ember kultúrájának és mindennapi életének is, hiszen ez az a hely, ahová tényleg mindenkinek muszáj mennie. A vécén nem csak a napi szükségleteket lehet elvégezni, de elmélkedni, filozofálni is lehet itt, és nem utolsó sorban a vécéhigiénia életeket menthet és nagyon fontos a szervezet egészségesen tartása szempontjából is, ezért nem szabad elhanyagolni a dolgokat. Ráadásul a vécékultúra javításával például még a vízkészletek pocsékolását is kordában lehet tartani. A múzeum tehát nem poénból jött létre, hanem komoly szerepet igyekszik betölteni az ismeretterjesztés és felvilágosítás terén.

A múzeumban a vécé történetével, különféle formáival, Koreában korábban és ma használatos vécékkel lehet ismerkedni, de sok hasznos és érdekes információt is megtudhat az ide látogató a vécékről és arról, ami bele kerül. Külön teremben még az egyes országokban szokásos vécéfeliratokat is meg lehet csodálni.

A BBC videoriportja a helyszínről

A múzeum honlapja

(A tippért köszönet Nellinek, aki Facebookon küldte a linket)

Kínával kapcsolatban rengeteg előítélet és tévhit kering, amik bizony meglehetősen rossz, néha pedig egyenesen morbid képet festenek erről az egyébként rendkívül összetett és gyönyörű kultúráról. Persze rossz dolgok mindenütt vannak, hol nincsenek? Viszont a média kiragadott eseményei (gumitojás, hamisított világmárkák, ezeöccá-piaci-kofák, emberi jogok, ilyesmi) miatt meglehetősen torz képet kap a kínai kultúrába mélyebben be nem látó átlag magyar ember. Jöjjön pár tévhit Kínával kapcsolatosan.

Ételek

Tévhit: A kínai ételek egysíkúak és ehetetlen fűszerezésűek

Valóság: Az itthoni kínai kifőzdékben kapható kaja és a valódi kínai ételek között a különbség mondhatni hat mérföldes szakadék. A kínai kajáldák a magyar ízlésvilághoz igazodnak, és sósan, zsírosan főznek. A kínai konyha változatos, rengeteg zöldséget felhasznál, gyakorlatilag tájegységenként más az ízvilág. Az egyik fő követelmény, hogy mindig minden frissen készüljön, lehetőleg gyorsan. A kínaiak hihetetlenül kreatív szakácsok, és a tálalt végeredmény látványnak se semmi.

Tévhit: a kínaiak rendszeresen esznek kutyahúst. Máshol nem is fogyasztják, csak a kínaiak. A kutyahús kóbor kutyákból származik.
Valóság:  Kína déli részein a kutyahús valóban ugyanúgy kapható húspiacokon, mint a csirke vagy a sertéshús. Nem minden kínai eszik kutyahúst, sokan kifejezetten elutasítják a gondolatát is. Az ilyen hús általában kifejezetten fogyasztásra szánt, farmokon nevelt kutyákból származik, nem az utcáról fogdossák össze őket. A kutyahús fogyasztásának Ázsiában évezredes hagyománya van, nem csak Kínában, de Koreában, Indiában, Vietnamban is, és egy ideig még Japánban is fogyasztották. De nem csak Ázsiában elterjedt, Belgiumban például a huszadik század elején az állatorvosok szövetsége által kifejezetten ajánlott húsféleség volt, de Németországban és Franciaországban is fogyasztották, főképp éhinségek idején. Egyes svájci kantonokban hagyománya van a kutyahús elkészítésének, külön recept is van és kolbászt is készítettek belőle. Amerikában sem ismeretlen a kutyahús, az aztékok is fogyasztották, és egyes bennszülött indián törzsek is. Kínában egyébként tervben van egy rendelet a kutyahús betiltására, Hognkongban és Tajvanon már egy ideje tilos árusítani.

Szecsuáni ételek

Nők

Tévhit: Kínában a nőket elnyomják

Valóság: Nem jobban, mint bárhol nyugaton. Az a tévhit, hogy a kínai nők valamiféle alárendelt rabszolgák, akik szó nélkül engedelmeskednek a férfiaknak, valamiféle századelőtti filmekből ragadhatott az emberekre itt. A kínai nők rafináltak és kemények, és mivel bőven válogathatnak a férfiak közül (sokkal több férfi születik Kínában, mint nő), magasak az igényeik a férjhez menést illetően is. Ahhoz, hogy egy pasi nőt szerezzen Kínában, jó állása, jó fizetése, kocsija és háza kell, hogy legyen. Másképp hoppon marad. A nők egyre inkább töltenek be magas rangú pozíciókat is, cégeknél például, de kerületek, városok polgármesterei között is akad nem egy. Persze vidéken talán rosszabb a helyzet (de melyik országban van ez másképp?). A kínai nők ugyanolyan empancipáltak és öntudatosak, mint akármelyik magyar. 

Harcművészetek

Tévhit: Minden kínai kungfuzik. De legalábbis akar. 

Valóság: Arányait tekintve nem kungfuznak többen Kínában, mint máshol. Valamiért (egész biztosan Bruce Lee és Jackie Chan az oka) az embereknek az a kényszerképzete van, hogy aki kínai, az alapból tud verekedni. Hát pedig nem. A tévképzelgésekkel ellentétben Kínában is csak az tud kungfuzni, vagy tajcsizni, aki meg akarja tanulni, nem kötelező sport a suliban. Elég sok kínaival beszélgettem kint tartózkodásom idején és egyikük sem kungfuzott sose. És nem is igen szeretik, amikor a külföldiek első kérdése az, hogy "tudsz verekedni"? Ez olyan, mintha a magyaroktól megkérdezné egy külföldi, hogy "tudsz hátrafele nyilazva lovagolni?"...

Mindennapi élet

Tévhit: Kínában biztos sokkal nehezebb az élet. A cenzúra, meg a kommunizmus miatt. 

Valóság: A mindennapi élet Kínában is ugyanolyan, mint itt. Nem lehet "érezni" bevásárláskor vagy a metrón, vagy a bankban, vagy a multiplexben, hogy te most egy kommunista országban jársz. Nem nyomnak a kezedbe vörös pamfleteket és senki nem agitál neked arról, hogy fúj, hülye nyugat, és hajrá kommunizmus... Ha nem hozod fel a témát, fel se merül magától. És ha fel ismerül, a fiatalok már igen reálisan és teljesen objektíven kezelik a rendszert, amiben élnek. Senki nem kezdett el nekem propagandabeszédet tartani. Sőt, a kritikák nagy részével is egyetértenek. Pekingben ki vannak téve a zászlók, meg Mao képe, meg ilyenek, de semmi orrbavágó dolog. Nekünk is vannak Széchenyi-szobraink, az oroszok meg Putyinos tányérból esznek. A boltok dugig vannak, az utcák tele éttermekkel, kávézókkal, Mekivel meg KFC-vel, minden hipermodern dolog kapható, megszámlálhatatlan tévécsatornán változatos műsorok, és a közbiztonság se rosszabb, mint másutt. Tökéletesen olyan ott élni, mint akárhol máshol. Én kifejezettem kedveltem Tiencsint, bármikor visszamennék, huzamosabb időre is. Persze aki provokálni akar, meg veszekedni és csakazértis, az biztos fog találni magának politikai vitapartnert ott is.

A kínai szuperexpressz

Tévhit: Kínában mindenkinek csak egy gyereke van/lehet

Valóság: Az egy gyerek törvényt 1978-ban vezették be, tehát akik előtte születtek,a zoknak mindne bizonnyal több testvérük is akad. Ezen felül az egy gyerek törvény leginkább a városi populáció szabályozására szolgál, vidéken és az etnikai kisebbségeknél megengedik a több gyermeket, különösen, ha az elsőszülött lány. Ezen felül, mivel a társadalom öregszik és egyre kevesebb a fiatal munkaerő, ha két egyke házasodik össze, kérhetik a több gyermek engedélyezését. 

Nyelv

Tévhit: a kínai nyelv nehéz és ronda hangzású is
Valóság: A kínai nyelv nem olyan nehéz, mint mindenki hiszi. Persze az írás-olvasás elsajtítása komoly figyelmet és odaadó tanulást igényel, maga a nyelvtan sokkal egyszerűbb, mint a magyaré vagy az angolé. Az pedig, hogy a kínai nyelv csing-cseng-csüng hangzású, az megint abból fakad, hogy az emberek felületes megfigyelők. Komplett olyan mondatokat tudok már alapfokon mondani, amiben egy fia [cs] hang sincs. Viszont rendkívül dallamos és ritmikus nyelv, és közlebbről megfigyelve igen szép is. Monoszillabikus és izoláló jellgéből adódóan meglehetősen sok képi eszközzel él, hisz nem állnak rendelkezésére ragok az új szavak képzésére. Csak egy példa, a "jó" (hao) szó írásjegye a férfi és a nő írásjegyének összevonása: fiú+lány=jó. :) A kedvenc szavam meg például a számítógép: tien (elektromos)+agy(nao). Elmés, frappáns és rendkívül vizuális nyelv. A kalligrafikus írása pedig szemet gyönyörködtető.

Hao (nü [lány]+ce [fiú]) = jó

Tévhit: kínai nyelv
Valóság: nincs olyan, hogy kínai nyelv. Amikor az emberek "kínai nyelvet" mondanak, valójában fogalmuk sincs arról mit beszélnek, és leginkább a legelterjedtebb mandarin nyelvre utalnak, ami körülbelül 850 millió beszélővel rendelkezik. De ezen felül még nagyon-nagyon sok más nyelvet is beszélnek Kínában, például kantonit, így a "kínai nyelv" inkább minősül nyelvcsaládnak, mint klasszikus értelemben vett nyelvnek. 

Tévhit: A kínai "jelek" szavakat jelölnek
Valóság: Először is, azok nem jelek, hanem írásjegyek, másodszor pedig nem szavakat jelölnek, hanem morfémákat. Vannak olyan szavak, amelyek egyetlen morfémából állnak, de nagyon sok olyan szó van, ami több morfémából épül fel. 

Már korábban többször említettem, hogy a nyugati televíziózás, a miénk meg különösen példát vehetne Koreáról. Egy kezemen meg tudom számolni az elmúlt 10 év igazán szórakoztató magyar tévéműsorait (és nem, az Anyátok közt nincs benne), míg Koreában gyakorlatilag gyötrődnék, hogy ma vajh melyiket nézzem, annyi elképesztően jó műsoruk van. Ma a négy kedvenc showmat mutatom meg nektek: így kell ezt csinálni, hallod M1, TV2, RTLKlub?! Innen válogassatok műsorformátumot, ne megint a hülye amerikai kvízshowkkal meg tehetségkutatókkal untassátok a népet!

Amit alapjáraton tudni kell a koreai showműsorokról, hogy a nálunk nem nagyon ismert varieté műfajába tartoznak. Általában a részek egy alapforgatókönyvet követnek, de csak nagyvonalakban, minden más improvizálás, ahogy esik úgy puffan. Amellett, hogy ezek a műsorok hihetetlenül viccesek (nincs olyan epizód, amin nem röhögsz zokogva és vinnyogva), közelebb hozzák a sztárokat is. Mivel nagyrészt improvizáció, és sok a fizikai állóképességet kívánó elem is, kiderül, melyik sztár milyen valójában. Jókat lehet röhögni az ügyetlenségükön, mert orra buknak ám, nem egyszer, lehet szurkolni az elszántságuknak és figyelni a reakcióikat. Nem átallanak smink nélkül megjelenni, mackóban reggelit főzni kócosan és csipásan, sárban fetrengeni vagy éppen akadálypályán bizonyítani. Mindehhez persze piszokvicces műsorvezetők járnak, akikből dől a hülyeség. 

Family Outing

Ez ugyan már egy lefutott műsor, mégis nagyon-nagyon ajánlom a letöltését, mert sikoltozva röhögős. A koncepció szerint van egy "család", ami hírességekből áll, öten vannak, két nő, három pasi, köztük a műsorvezető Ju Dzseszokkal, akit nem véletlenül neveznek a "nemzet műsorvezetőjének", a pali kenterbe veri a világ összes standup-komikusát egy kisujjrántással. Ők öten az állandó családtagok, akikhez minden részben jön egy vagy két új családtag, persze hírességek. Színészek, popsztárok. A feladat az, hogy minden részben valahova máshova utazik a család Koreában, vidéken. Ez tök jó alkalom arra, hogy bemutassák az országot (!!), a vidéki életet és mindig lehet valami újat tanulni a műsorból, az egyik részben például halászniuk kellett, a kifogott halakat pedig be is mutatták, milyen hal, mire jó, mennyire egészséges stb. A "sztárcsalád" átvesz egy házat az ott lakóktól, akiket elküldenek vakációzni, majd beállnak a helyükre dolgozni. Mindent meg kell csinálniuk, amit a háziak egyébként csinálni szoktak. Mindezt játékokkal tarkítják, két csapatra osztják a családot és egymás ellen kell versengeni, például így döntik el, hogy ki fog főzni, vagy éppen ki aludhat a legjobb helyen. A feladatok persze viccesek, sok bennük a gag elem, a fizikai szitkom (mert hát az állandó szereplők egyike se éppen olimpiai bajnok sportoló). A műsor tehát úgy van felépítve, hogy szórakoztasson és oktasson is. 

 

Így alszanak a sztárok egy egész napi kemény halászat után: Xiah Junsu (TVXQ) és Daesung (Bigbang) 

Kemény munka: Yunho (TVXQ) és Daesung (Bigbang) kapálnak

Daesung halálra idegesíti csapattársát TOP-t, miközben az főzni próbál

We Got Married

Zseniális koncepció: fogj egy híres férfit, meg egy híres nőt és házasítsd össze őket, majd figyeld meg, hogy hogy élnek. Kvázi-valóságshow, van esküvő, nászút, veszekedés, nyaralás, főzőcske, lakástakarítás és minden, ami egy igazi házasságban is lehetne (na jó, azért össze nem fektetik őket...). Kibehalás szórakoztató nézni, ahogy a kezdetkor ideges és iruló-piruló pár lassan feloldódik és mintegy "valódi" házaspárrá válnak. Nem kispályás műsor, gyakran hónapkig él együtt a két sztár külön lakásban, mintha tényleg házasok lennének. A kedvenc párosom az ún. Salátapáros, Kim Hjondzsung és Hvangbo személyében. Az ő párosuk már csak azért is nagyon érdekes, mert hat év van köztük a menyasszony javára, és a forgatáskor Hjondzsung mindössze 22 éves volt. Ami meg is látszik a reakcióin, az első pár részben szinte lila gőze sincs mit kezdjen a nuna ("nővér") feleségével, csetlik-botlik. 

Running Man

Ju Dzseszok vezetésével, heten mint a gonoszok, az állandó szereplőgárda hírességeket hív meg, akikkel közösen mindenféle őrült és vicces küldetést kell teljesíteni. A műsor címéhez híven ez meglehetősen sok futkorászásal járó tevékenység. A feladatok változatosak, és nem mindig ugyanolyan a műsor felépítése sem, de nagyvonalakban a sztori az, hogy a vendégekkel kiegészült csapat két részre osztódik: üldöző és üldözött. Az üldözöttek feladata, hogy ne kapják el őket, közben pedig valamilyen küldetést kell teljesíteniük, az üldözők feladata pedig elkapni a másik csapatot, mielőtt azok teljesítik a küldetést. Volt már olyan küldetés, hogy Maria Sarapovával kellett teniszezni vagy versenyautóval versenyezni pedálos kiskocsiban. Némelyik küldetésnél álküldetések is vannak a másik csapat megzavarására, de olyan is elfordul, hogy az egyik csapattag kém. Mindez persze iszonyú viccesen és szórakoztató módon tálalva, rengeteg poénnal, hasraeséssel. Az egyik kedvenc részem a Bigbang-vendégszereplése, amikor a Bigbangnek a természetrajzi múzeumban eldugott kaparós sorsjegyeket kell megkeresni, azonban rengeteg a hamis sorsjegy, és üldözik őket a Running Man tagjai, akikre csengőket kötnek. Mivel a Running Man alapcsapatában többen vannak, két tag, Zsiráf és Tigris kezét jól összekötik papírbilinccsel, így kell végigküzdeniük magukat a játékon. A visszavágóban fordul a kocka: a Running Mannek kell egy 12 emeletes irodaházban megtalálnia és aláíratnia hat szerődést, a "varázsgyűrűkkel" felszerelt Bigbangnek meg elkapnia őket. Zokogva röhögős mindkét epizód.

Strong Heart

Ez egy tökéletes kibeszélő-show, de nem a Maunika-kategóriából. Van kb. húsz vendég, ismert emberek, köztük néhányan állandó meghívottak (ezek általában komikusok, hogy feldobják a hangulatot a beszólásaikkal), plusz egy vagy két műsorvezető. A műsor lényege, hogy mindenki elmesél egy sztorit, ami vagy megindító vagy überciki kategória, és a legjobb történetmesélő lesz a Strong Heart. A történetek a sztárok magánéletébe, a kulisszák mögé kalauzolnak. Gyakori, hogy egy-egy sztár itt válaszol először egy pletykára vagy mesél el egy tragédiát, Tablo például itt mesélt először nyilvánosan arról, hogy min ment keresztül, amikor hátbatámadták a diplomája miatt. 

1:05:50-nél G-Dragon elmeséli, hogyan szökött meg majdnem a Bigbang 

A koreai tévéshowkat sok helyen feliratozzák, a legnépszerűbbeket a Kshownow oldalán lehet beszerezni angol felirattal. A Running Man Bigbanges epizódja magyarul is elérhető a Byakuyán. 

A Halloween manapság már mindenütt elterjedt, mi sem ússzuk meg a töklámpásokat és a hülye horrorkosztümöket, és a hollywoodi filmeknek köszönhetően persze Ázsia sem marad ki a "jóból". Az amerikai szokás itt is terjedőben van, bár azért nem akkora méretű, mint nyugaton, de lássuk, hol milyen a tökünnep, aztán pedig kitérek arra is, hogy hogyan ünneplik a halottak napját Ázsiában, helóvíntől függetlenül.

Koreában egyre inkább terjedőben van a Halloween, a Lotte World fedett élményparkjában ilyentájt külön dekorációval és speckó műsorokkal fogadják a látogatókat, például a Dracula's Love című vámpírmusicallel és a The Rocky Horror Picture Showval. Sütőtököt (olyan nagy amerikai narancssárgát) nehéz beszerezni arrafelé (ha van is, nagyon drága), így a töklámpás, az nem dívik. Maximum főzőtökből lehet farigcsálni. Ithevonban és Hongdeben (Szöul kerületei) számos üzlet kínál kosztümöket és ilyentájt ugyanitt álarcosbálokat is rendeznek a mulatóhelyeken. 

Oppan sütőtök style

Japánban nagyjából ugyanez a helyzet, terjedőben van, de nem mint valamiféle ünnepség, inkább csak amolyan jó kis móka, lehet dekorálni a házakat, az utcákat, felöltözni vicces cuccokba. A japán édességgyártók Halloween-stílusú csomagolásba bújtatják az édességeket, partikat is szerveznek szerte az országban, mégis sokkal csendesebb móka, mint mondjuk az USA-ban. 

Halloween japán módra

Kínában még ennyire sincs terjedőben a dolog, míg a Karácsonyt azért a nem vallásos rétegek  (vicces módon) megünneplik, karácsonyfával, ajándékozással, a Halloween leginkább csak az igazán nagy városokban, mint Peking, Sanghaj vagy Kanton van jelen, elvétve, partikkal a bárokban, és egyes, nyugati élelmiszert árusító üzletek dekorációiban. Az iskolák közül is csak a nemzetközi sulikban rendeznek bármiféle Halloween-témájú bulit. A kínaiaknak megvannak a maguk, szellemekhez és holtakhoz köthető fesztiváljai, így nem nagyon van szükségük a nyugati szokásokra. 

Kisfiú tököt farag Nankingban a Halloween alkalmából

A halottak ünnepe 

Kínában több ünnepség illetve fesztivál is kapcsolódik az elhunytakhoz, akiket nagy tisztelet övez. Az egyik ilyen a Csingming csie, amit április környékén ünnepelnek. Mintegy 2500 éves hagyomány ez, amelynek keretében a családok ellátogatnak az ősök sírjához és imádkoznak előttük, lesöprögetik a sírokat (innen a közkeletű angol neve, Tomb Sweeping Day), teát, ételt, evőpálcikákat helyeznek a sírokra. A házak kapuját, ablakát gyakran fűzfaágakkal díszítik, ami a hiedelem szerint távol tarja az ilyenkor szabadon kóborló szellemeket.

Egy másik, holtakkal kapcsolatos ünnep a Jülanpen, az Éhes lelkek hónapja. Az éhes lélek a szellemek egyik fajtája a kínai mitológiában, de szorosan kapcsolódik a koncepció a taoizmushoz és a buddhizmushoz is. A hiedelem szerint ha valakit megölnek vagy életében gonosz cselekedetet követ el, halála után "éhes lélekként" születik újjá. A hetedik holdhónap a lelkek hónapja, ekkor kitárul a pokol kapuja és az éhes lelkek kiszabadulnak. Éhes lélek azoknak az elhunytaknak a lelke is, akiknek sírját nem gondozza a rokonsága, emiatt a túlvilágon állandóan éhesek. Ezért a családok nem csak a saját holtaiknak ajánlanak fel ételt, hanem az éhes lelkeknek is, nehogy azok szerencsétlenséget hozzanak rájuk. Különféle szórakoztató műsorokat is rendeznek a lelkek szórakoztatására, emiatt a nézőtér első sora mindig üres, az éhes lelkeknek van fenntartva.

Ételt tesznek ki az éhes lelkeknek Hongkongban

A buddhizmus, a kínai kultúra és a taoizmus elterjedtsége miatt ezeknek az ünnepeknek Japánban és Koreában is kialakultak a saját népi hagyományokkal kevert változataik, Japánban az O-bon, Koreában a csuszok.

Gozan-no-okuribi, óriás máglya a hegyen Kiotóban a Bonfesztivál idején

Koreai maszkos táncosok csuszok idején

(Avagy annak a története, hogy miért nem hallgatok már nyugati popot egyáltalán.)

Olvastam nemrég egy tanulmányt, ami szerint a koreai hullám időszaki jelenség, és amúgy is csak Ázsiában féktelen, Európában és Amerikában úgysem veti meg a lábát soha, és amúgy is, a K-pop az csak amcsi utánzat. Röhöghetnékem támadt. Aki az ominózus tanulmányt írta még biztos életében nem látott K-pop-rajongót közvetlen közelről, de K-pop-dalt se nagyon.

Épp tegnap került kezembe a hír, hogy a Big Bang kénytelen volt második koncertdátumot hozzácsapni a londoni turnéállomásához, mert a 12 500 férőhelyes Wembley Arénában tartandó decemberi koncertjükre az online vásárlás megnyitását követő kettő percen belül az összes jegy elkelt. Tanúsítom, én úgy az ötödik percben próbáltam megnyitni a Ticketmaster oldalát, be volt fagyva mint a Bajkál télen. Nem ők az első koreai banda, akik tizenezres koncerttermeket töltenek meg Európában és Amerikában, és nem is az utolsó. Teszem hozzá, hogy a Big Bang idei világ körüli turnéja jelenleg 45 koncertből áll, és még nincs is az összes helyszín kihírdetve. Most tartanak cirka félmillió nézőnél... Összehasonlításképp, Lady Gaga Monster Ball turnéja 70 állomáson másfél millió nézőt vonzott. És Gaga mennyivel ismertebb világszerte, nem?

A Big Bang élőben, a szöüli koncertjükön, 14 ezer néző előtt

Szépen, csendben, fű alatt, feltűnés nélkül, a K-pop lassan átveszi a hatalmat Ázsián kívül is, és nem kell nekik hozzá mainstream media, Viva TV vagy rádiós lejátszási lista, a YouTube és a Facebook pont elég hozzá. Az őrület mindenütt ott van, lehet, hogy nem tudsz róla, de egész biztos, hogy valaki a környezetedben, akiről talán nem is sejtenéd, K-pop-rajongó. Talán épp a szomszéd gyerek, a szőke csaj bioszórán vagy a buszmegállóban önfeledten ritmusra topogó csávó, vagy éppen a metrón melletted ülő középkorú nő. A K-pop, akár egy vírus, rendkívül gyorsan és hatékonyan fertőz. Ellenszere nincs. Harcolni ellene értelmetlen és hiábavaló, úgyis ő nyer, előbb-utóbb.

Olyan ez, mint egy hatékony agymosás, ha egyszer belekóstolsz, nincs visszaút, lemondasz Gagáról, otthagyod a fenébe Madonnát, kidobod a Kanye West cédéidet és az mp3-asod megtelik koreai nyelvű dalokkal. (És tudom, hogy most sokan bólogatnak egyetértően. A hitetlenkedők meg majd úgyis rájönnek idővel.)

Lépésenként történik ez, beszippant, mint egy örvény, elnyel, akár egy fekete lyuk, és soha többé nem kívánsz már visszatérni a régi énedhez. Egyik nap takarítom az mp3-lejátszómat, túl sok volt rajta a dal, gondoltam kitörlöm, amiket ritkán vagy egyáltalán nem hallgatok. Hopp, repültek a török nóták, azon vettem észre magam, hogy kukában landolnak az imádott Jay Chou dalaim is, és az a tucatnyi amerikai, akiket ritkán hallgatni szoktam, mind eltűntek a süllyesztőben... Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is van ez? Miért nem kívánok többé mást hallgatni? Miért nem jó nekem Gaga? Hová tűnt az életemből Tarkan? Alekszandr Malinyin? A Queen? Ákos? Mind szerettem őket, szeretem ma is, mégsem akarom hallgatni a dalaikat. Mi történik velem?

Az a helyzet, hogy a K-pop egy óriás szivacs. A dalok remekbe szabott pop-rock-r&B-rap keverékek, szintetizálják mindazt, ami a nyugati pop-rockban nagyon jó, és mindezt megcsavarják, megkavarják, felfűszerezik és olyan ínycsiklandóan tálalják, hogy rá sem hederítesz már az eredeti összetevőkre, a feltálalt kaját akarod, újra meg újra, mert mindig más, mindig új, ezer színű, érzésű és hangulatú. Olyan, mintha fognák Michael Jacksont, Lady Gagát, Chert és Eminemet és egybe gyúrnák, valami tök mássá, ami sokkal jobb, mint az eredeti önmagában volt. Felszínes? Hát persze. Érdekel? Csöppet sem. Ha az élet értelmét akarom keresni, nem popdalokat fogok hallgatni. Szórakoztat, jó érzés, leköt? Nanáhogy. Olyan, mintha a K-pop termelné az endorfint, és egy idő után egyszerűen függővé válsz tőle: kell! Még! 

És tehetségesek ám ezek a gyerekek. Ott vannak a toppon, tudnak énekelni, táncolni és azt adják, amire vágysz. Bármivé akarod alakítani őket, azzá válnak. Veszélyes drog ez ám, hisz lehetetlen leszokni arról, hogy azt kapod, amiről mindig is álmodtál. A K-pop, sokkal inkább mint az amerikai, a rajongók kielégítéséről szól. Bármit megtesznek érted. Cserébe pedig a rajongók is bámit megtesznek a K-pop-idolokért. Ott a rajongásnak kultusza van, egy K-popper nem egy átlagos rajongó, a K-popper egy klán tagja, ahol hierarchia van, szabályok, rendszer és őrület. Csak meg kell hallgatni, mit művelnek a rajongók egy koncerten, ilyet nem látsz Európában... Elképesztő hátborzongató érzés nézni is, nem hogy élőben átélni, amikor tízezer ember egyetlen hangba összeolvadva, a koncert meghatározott elemeinél az előadó nevét vagy a dalszöveg részletét kántálják, mint egy ősi vallás templomában a szent varázslatot. Félelmetes, libabőrözős érzés lehet ez az előadónak is. Összehangoltan, összekovácsolva működik együtt több ezer ember, akik nem ismerik egymást, mégis eggyé válnak a zene, az előadó hatására.

A TVXQ rajongói tábora a Mirotic-ot énekli teljes hangerővel, még a koncert kezdete előtt.

Értem én, hogy az egész egy nagy amerikai mishmash, és a legtöbb K-pop-dalt amcsik meg európaiak írják a koreaiaknak, basszuskulcs, mégis jobb a végeredmény! Valahogy a koreai előadók másképp nyúlnak a dalhoz. Lenyűgözik azokat a nyugati dalszerzőket is, akik velük dolgoznak, ott van például a Sony Music producere, Bruce Automatic, aki Xiah Junsunak írt dalt, és totálisan megfertőzte a K-pop-láz. Ódákat zengett arról, hogy milyen földön járó ember ez a koreai szupersztár, milyen profi, és milyen elképesztően jó énekes, és most már azt tervezgeti, hogy más K-pop-előadókkal is akar dolgozni, mert a K-pop-rajongók nem csak az idolokat szeretik, de a producereket is sztárként kezelik. Miután megírta Junsunak az Uncommitted-et, Automaticot elárasztották a rajongók üzenetekkel, köszönő videókkal, rajongói klubja alakult (A producernek!). Nálunk legtöbbször senkit nem érdekel, ki írta a dalt, ki volt a producer. A K-popban ez is másképp működik. Ha jót teszel a sztárommal, a barátom vagy és szeretlek. Ha rosszat teszel neki, millió rajongó haragját vívod ki - de szó szerint. 

A JYJ Amerikában az angol nyelvű albumuk felvételei közben. Junsu és Jaejoong nem beszélték a nyelvet, így megharcoltak a dalszöveggel, de végül győztek.

Aztán ott vannak a videók, amik ellenállhatatlanok. Legtöbbször értelmetlenek és WTF-momentumokkal zsúfoltak, mégis újra meg újra megnéznéd őket. Meg újra. Meg másnap is. Még ha elsőre nem is tetszik, rád ragad, beleolvadsz és azon kapod magad, hogy "á, nem is tetszik ez a videó... de akkor miért nézem már huszadjára??"

A nuna*-momentum: tudod, hogy szinte még gyerekek, mégsem tudod róluk levenni a szemed.

Csak hogy a fiúk se unatkozzanak. Az egyik olyan dal, ami "rám nőtt" az utóbbi időben, főképp a refrén miatt: br-br-bring the boys out!

Na és énekelni is tudnak ezek a koreaiak ám. Több olyan énekesük is van, akik előtt nyugaton is leemelnék a kalapot, ha ismernék őket.

Ailee, aki Beyonce 'Halo' c. dalával nyerte meg magának a zsűriket, aztán a saját dalai is őrülten jók lettek.

Xiah Junsu, a musicalek hercege, akinek hangjától egy jéghegy is elolvad. No meg a fenékrázásától is, ő Ázsia koronázatlan legszebb feneke. Nem viccelek.

Na és aztán ott vannak a live performanszok, amik nagyon fontosak a K-popban. Olyan, de olyan showt rittyentenek össze, hogy Lady Gaga szégyenében elbújdokol falu végére pityeregni.  
Fontos az összehatás, így az élő fellépéseken is nagy a hangsúly. Mindegy, hogy 3000-es vagy 50 ezres teremben lépnek fel, a K-pop-koncertek pokoli jó bulik.

TVXQ: Bolero, élőben a Tokyo Dome-ban, 55 000 rajongó előtt. Nuku playback!

G-Dragon és Taeyang a 'Lies' és 'Korean Dream' c. dalokat adják elő az SBS Music Festivalon

A 2NE1 - vitán felül a legjobb jelenlegi lánybanda - a YG Family koncerten Japánban. A YG Entertainment aztán tudja, hogy kell libabőrözős koncertintrót készíteni! Ebbe a családba tartozik a Bigbang, Seven, Psy és Tablo is. 

Ugyan ki tudná überelni a tánckirály Raint, ha szexi csípőmozgásról van szó? Az a rúdtánc (ühüm, és főműsoridőben) megér egy misét. Na meg az egyik színésznő hosszan mutatott "nyamm, hazavinnélek" arckifejezése is.

A K-pop szerves részei a különféle showműsorok, zenei műsorok, talkshowk és reality showk, amik mind-mind-mind mélyebbre nyomnak az isteni bugyorban, és segítenek fenntartani, megújítani és terjeszteni az őrületet. A koreai tévéshowk bombasztikusak. Úgy vannak megtervezve, hogy egy másodpercig se legyenek uncsik, és a maximumot hozzák ki a K-pop-idolokból, minden oldalukat megmutatva, a cukitól a szendén át a szexi dögig. És ők mindent bevállalnak, a táncpárbajtól a zongorapárbajon át a piszkos munkákig, mint a reality real time favágás, a sztárolimpia, a futkorászás hülye jelmezekben, idióta dalok éneklése, akadályversenyes baromságok és fizikai megaláztatás. Beengednek a hálószobájukba, megmutatják milyenek, ha nincs rajtuk smink (míg az amcsi sztárok ezt rejtegetni próbálják...), ha kócosak és kialvatlanok, képesek gyerekre vigyázni vagy "összeházasodni" egy show kedvéért, kibeszélik magukat és egymást, és ezzel bizony kiirthatatlanul bevésik magukat az ember lelkébe. Éjszakákat tölt el egy K-pop-rajongó azzal, hogy a kedvencei feliratozott showműsorait bámulja vihogva, röhögve, ugrálva, tapsikolva (igen, a 30 fölöttiek is...), és külön komoly csapatok dolgoznak azon, hogy ezek a showműsorok a világ minden nyelvére, de legalábbis angolra le legyenek fordítva.

Az MBLAQ táncpárbaja egy showműsorban

Az interjúk sem a megszokott fapofás-kérdezgetősek. Itt például gyakorlatilag elszabadul a nevetőgörcs. 

Az egyik legnépszerűbb talkshow, a Strong Heart, ahol a sztárok magukról és a többiekről is lerántják a leplet. Kínos szituk sorát alkotva. Fetrengős-röhögős az egész műsor.

Édesen idióta feladatok: a TVXQ feladata, hogy három szóban leírja Xiah nevetését. Persze ezt sem ússzuk meg fetregés nélkül. Szó szerint.

Mi mindent meg nem tesz egy éhes fiúbanda némi grillhúsért... 

És ha mindez nem lenne elég, sorozatokban is bolondítják a rajongókat a K-pop-sztárok, így aztán végképp bekerülnek a mindennapjaikba. 

És ha tényleg őszintén végignézted az összes itt felvonultatott videót, és mégsem kaptál kedvet a K-pophoz, akkor metalrocker vagy. :)

Üdv a klubban! Annyong! 

* nuna: a koreai kultúrában a fiú nővére, a K-popban a nuna-rajongók a fiatal idolsztárok idősebb, huszon-harmincéves rajongói

A mai sorozatajánló egy tajvani műremek, mely életem első ázsiai sorozata volt, és hát eléggé valószínűleg ez indított el engem a sorozatnézés lejtőjén, no meg a fansubolás útján is. Imádnivaló, körömlerágós, vicces és kihagyhatatlan - és sokkal, de sokkal jobb, mint a koreai változat (Kim Hyunjoong, bocsáss meg, bármilyen szép is vagy, színészileg Joe Cheng kislábujjának nyomába sem érsz, sajnos...)

 IT STARTED WITH A KISS

A történet:

A földkerekség valószínűleg valaha élt legbutább, legidegesítőbb és legszeleburdibb kiscsaja, Xiang Qin reménytelenül szerelmes az iskola IQ-bajnok szépfiújába, a rideg, hideg és kiállhatatlanul bunkó Zhi Shuba. Három év távolról rajongás után Xiang Qin összeszedi a bátorságát és levelet ír szívszerelmének, amit - esze annyi lévén, mint egy fél tyúknak - az iskola szeme láttára nyújt át a fiúnak, aki magasról letojja, a levelet meg megkaparintja a többi diák és persze Xiang Qin iskolaszerte nevetség tárgyává válik. Ha mindez nem lenne épp elég megaláztatásnak, az apja által saját kezűleg épített házuk egy kettes erejű földrengéstől porig omlik és Xiang Qin a papájával együtt fedél nélkül marad. Mit tesz isten, apu régi osztálytársa felkarolja őket - ám ekkor jön a fejbebumm: a gazdag jóakaró nem más, mint Zhi Shu apja! A sárga földig lealázott Xiang Qin tehát beköltözik Zhi Shuék házába, ahol aztán fenekestül felforgatja a család életét, olyan szinten, hogy Zhi Shu teljesen kifordul önmagából: a kiscsaj kiborítja, feldühíti, megőrjíti és úgy ánblokk szétzilálja a precízen összepakolt kis zseniéletét, és az eddig nulla érzelmi szinten döglött halként vegetáló kis Einstein rádöbben, hogy vannak neki érzései is... Az élet azonban korántsem egyszerű, Zhi Shura ugyanis a suli legszebb lánya pályázik, aki ráadásul még okos is, miközben Xiang Qin sarkában meg ott lohol az idiótábbnál is idiótább, de őrülten imádnivaló, a lányhoz hasonlóan agyilag nulla izompacsirta Ah Jin. Te jó ég, hogy ebből mekkora káosz lesz!

Főbb szerepekben:

Ariel Lin, mint Xiang Qin

A karakter:

Xiang Qin butuska libuska, a szeleburdi, előbb cselekszem, aztán (se) gondolkodom fajtából, aki kétballábas, és semmit, de semmit nem tud. Főzőtudománya gyakorlatilag az életveszélyes kategória és mindehhez iszonyúan idegesítő szokásai is vannak. Viszont tiszta lelkű, aranyos és őszintén jót akar, minden hibája és szeleburdisága ellenére is egy hihetetlenül imádni való karakter, akinek a bénaságain eszméletlen jókat lehet röhögni. A sorozat fő komédiaforrása.

A színész:

Ariel Lin az arckifejezések és érzelmek elképesztő széles skálájával ruházza fel Xiang Qint és hihetetlenül szerethetővé teszi. Az egyik legjobb ázsiai színésznő, szerintem. Pokoli jól hozza a butuska, csúnyácska libuskát, rendkívül hihető szinte minden jelenetben, miközben valójában egy nagyon szép nőről van szó. 

Ariel Lin a sorozaban .... és egyébként

Joe Cheng, mint Zhi Shu

A karakter:

200-as IQ-jú, magas, jóképű, a suli bálványa, aki egyébként megfontolt, kimért, csendes és magába zárkózó. Mindenkivel hideg, a saját szüleivel is, amiről kiderül, hogy gyerekkori trauma okozta. Élcelődő, sarkos megjegyzéseivel mindenkit meg tud bántani, és kedvenc célpontja a számára idegesítő és a költözés után még teherré is váló Xiang Qin, akit minden elképzelhető módon megaláz és kifiguráz. Saját érzéseivel is nehezen bírkózik meg, olyannyira, hogy az csaknem tragédiához vezet.

A színész:

Joe Chengnek ez volt az első igazi sorozata, a magas, vékony srác korábban modellkedett. Bár korántsem olyan jó színész, mint partnernője, remekül kiegészítik egymást Ariellel és érződik a játékán, hogy néhány rész után nagyon belejött a szerepbe. Eleinte nem tetszett, mint pasi, azt gondoltam, hogy szebb fiút is rakhattak volna a sorozatba, hiszen Zhi Shuról állandó jelleggel áradoznak, hogy mennyire szép, és visszatérő vonulat a sorozatban, hogy miiiiiinden nő fülig bele van zúgva. Aztán pár rész elteltével Joe Chengnek sikerült teljesen a hatalma alá kerítenie. Ó igen, ez a pasi egy ász! 

Jiro Wang mint Ah Jin

A karakter: 

Bolondos, szeleburdi és Xiang Qinhoz haosnlóan nem túl okos, de óriási szíve van és nagyon akar. Fülig szerelmes Xiang Qinba, a lány viszont csak Zhi Shut látja. Bármit megtenne a lányért, de tényleg bármit. Ő is a komikum egyik nagy forrása a sorozatban.

A színész:

Jiro Wang a Fahrenheit nevű tajvani fiúbanda énekese, aki utóbbi időben szólóban is nyomul. A karaktert nagyon szerethetővé teszi, és jól is alakít, igaz meglehetősen eltúlozza az érzelmeket, amitől persze még komikusabb és még szerethetőbb a figura. A hülye frizurája miatt annyira nem jön le, de Jiro Wang egy nagyon dögös pasi.

A barátnők:

Ez egy igen sokszereplős dráma, így nem maradhatnak ki a félig főszereplő mellékszereplők sem. Candice Liu mint Liu Nong és Petty Yang mint Chun Mei, Xiang Qin életre-halálra legjobb barátnői, akik cserfesek és jó szándékúak, de sokszor keresztülhúzzák a leányzó számításait a maguk gondolkodásmódjával.  

A szülők

Fontos szerepet kapnak a sorozatban a szülők is, főképp Zhi Shu minden lében kanál édesanyja, akit egy énekesnő, Cyndi Chaw alakít, fergetegesen. Jiang anyuka legalább olyan szeleburdi és idióta, mint Xiang Qin, nem is véletlen, hogy azonnal megkedveli a fiába szerelmes kiscsajt és felkarolja: lesz ami lesz, neki ez a lány lesz a menye! Jiang anyuka alaposan megkeveri időnként a kártyákat, jó nagy bosszúságot okozva Zhi Shunak és megnevettetve a nézőket.

Cyndi Chaw mint Jiang Zhi Shu anyukája

Jiang apuka, Zhi Shu apja (Chang Yung-cheng) ugyancsak komikus forrás időnként, jellemrajza kissé felszínes, időnként jóságos, máskor meg önző, de szerethető. A történet alakulásában döntő szerepet nem játszik, majd csak a folytatásban.

Zhi Shu apukája

Xiang Qin papája, Ah Cai (Tang Tsun-sheng) olyan, akár a lánya, kétbalkezes és nem túl okos, de jóravaló és keményen dolgozik, saját étterme van, remekül főz. Az étterem sokszor jelent menedéket Xiang Qinnak. 

Xiang Qin és papája

ÉRTÉKELÉS: 10/10: Kihagyhatatlan! Egyszerűen megunhatatlan sorozat, huszadszori újranézésre is megnevettet, megríkat, elgondolkodtat és szórakoztat. 

A 20 részes sorozatnak folytatása is készült, They Kiss Again címmel, ami hasonlóan jól sikerült. A sorozat letölthető magyar felirattal.

A blog Facebook-profiljának 200. lájkolója kapott egy lehetőséget, hogy posztot kérhessen, így most ez a bejegyzés az ő kérésére történik, a koreai nyelv tanulásának tapasztalatairól. 

Ha valaki megkérdezi, mit szeretek leginkább csinálni, a zenehallgatás után a legvalószínűbb válaszom a nyelvtanulás lesz. Egyszerűen izgalmas és elképesztően csodálatos dolog elmerülni egy másik nép nyelvében és kultúrájában és hihetetlenül jó érzés, amikor kommunikálni tudsz egy másik országban élő, a te nyelvedet nem beszélő emberrel. Miután a suliban angolul és oroszul tanultam, 2002 környékén belevágtam az önálló nyelvtanulásba és megtanultam törökül, amiből most valahol közép- és felsőfok között vagyok. Tavaly belekezdtem a kínaiba, amiből alapfokú nyelvvizsgám van, idén pedig nekivágtam a koreainak is. 

Gyakran kérdezik tőlem, hogy nehezek-e a kelet-ázsiai nyelvek. Valahogy az embereknek az a benyomása, hogy kínaiul vagy épp koreaiul sokkal nehezebb megtanulni, mint mondjuk angolul, franciául vagy németül. Én erre azt szoktam válaszolni, hogy egyrészt egyén kérdése, másrészt motivációé. Ha valaki nem akar, nem motivált, nem lelkes, az egyik legegyszerűbb (bár mesterséges) nyelvnek tartott eszperantót sem fogja tudni megtanulni. Az átlagember idegenkedik a kelet-ázsiai nyelvektől, mert más az írásuk, és úgy vélik, a nem latin betűs nyelvekkel nehezebb boldogulni.

Alább a kínaival és a koreaival való tapasztalataimat osztom meg, a japánról sajnos nem tudok nyilatkozni, mivel nem tanulom.

A kínai nyelv

A jelenleg használatos legbonyolultabb kínai írásjegy egy senhszi tartománybeli tésztafélét jelöl. Ennyire azért nem bonyolult a legtöbb írásjegy, szerencsére.

A kínai nyelv esetében egy hétköznapi életben normálisan kommunikálni akaró egyénnek körülbelül 3500-4000 írásjegyet kell ismernie. Ez nem kevés, és mivel mi nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy logografikus ábrákat jegyezzünk meg, valóban valamivel nehezebb a dolgunk. Maga a kínai nyelv - számomra legalábbis - egyáltalán nem nehéz, nyelvtanilag. Az angollal összehasonlítva például lényegesen egyszerűbb, nincs annyi szabály, igeidő, passzív formula és egyéb szörnyedvény. Egy átlagos egyszerű mondat így néz ki:

Kínai: 我去商店买衣服
Pinjin átírás hanglejtés-jelöléssel: Wǒ qù shāngdiàn mǎi yīfú
Magyaros átírás (nem kiejtés szerinti, csak olvasáshoz): Vo csü sangdien maj jifu
Szó szerint: Én - menni - bolt - venni - ruha
Fordítás: Megyek a boltba ruhát venni.
Ha időhatározót is teszek hozzá (holnap, tegnap), máris megvan a jövő idejű vagy múlt idejű mondatom is, nem kell külön nyelvtani szerkezet rá.  

Persze vannak ennél bonyolultabb mondatszerkezetek, de alapjában véve azért nem lehet összehasonlítani a nyelvtani nehézségét mondjuk az angoléval vagy az oroszéval. Persze az írásjegyeket meg kell tanulni, de azért itt is van segítség: az írásjegyek alapvonásokra épülnek (gyökök), amikből hál istennek nincs olyan nagyon sok. A gyökök mind rendelkeznek egy alapjelentéssel, így a fogalmak többségét nagyjából be lehet lőni, ha az ember felismeri az írájegy alapjait képező gyököket. 

A másik dolog a híres-hírhedt hanglejtés: egy szót (illetve pontosabban szótagot) négyféleképp lehet a sztenderd mandarinban kiejteni, és a hanglejtéstől függően kap a szó más jelentést. Ez ugye azért alakulhatott így ki, mivel a kínai izoláló nyelv: nem használ ragokat, és a szótagok hossza is meghatározott hosszúságú. Vagyis csak a kiejtéssel lehet jelentés-megkülönböztetést adni a szótagoknak. 

māma qí mǎ - Anya lovagol
mǎ màn - A ló lassú
māma mà mǎ - Anya megszidja a lovat.

Itt meg lehet hallgatni a mondóka kiejtését.  

Megfelelő mértékű és minőségű hallás utáni értési feladatokkal a hanglejtés elsajátítása sem jelenthet problémákat, mint minden ismeretlen dologhoz, ehhez is hozzá kell szoktatni a fülünket. Az idegenkedőknek mondom, semmivel se könnyebb elsajátítani például a skót vagy ír angol kiejtés megértését, mint a tonális mandarint...

És akkor oszlassunk el még egy mítoszt: a hiedelmekkel ellentétben a kínai nyelv nem csupa "csing-cseng-csüng". Ez egy hihetetlenül gyönyörű nyelv, és én erre akkor döbbentem rá, amikor elkezdtem Jay Chou-dalokat hallgatni, akinek az éneklési és rappelési stílusa rávilágít arra, hogy mennyire más is ez a nyelv, mint képzeljük. Tessék levetkőzni az előítéleteket, higgyétek el, hogy az előítéletek mindig csak akadályt gördítenek az ember elé, sosem segítenek!

Jay Chou, aki megszerettette velem a kínai nyelvet. Más kérdés, hogy amit ő énekel, azt a kínaiak se értik felirat nélkül, annyira speciális a kiejtése. :)

A koreai nyelv

 

Hangul: a koreai nyelv írásrendszere

Bár Kína és Korea szomszédos országok, a koreai nyelv úgy különbözik a kínaitól, mint a az emlősök a kétéltűektől: ég és föld. Nyelvtanilag a japánhoz áll közelebb, és mind a japánból, mind a kínaiból vett át jövevényszavakat (meg egy rakás angolt is), de a mai napig is vita tárgya, hogy melyik nyelv rokona. Vannak akik szerint a japán rokona, mások szerint a türk nyelvcsaládhoz tartozik, jelenleg a legelfogadottabb elmélet az, hogy szigetnyelvnek tekintik, azaz olyan nyelvnek, aminek nincs közös őse más nyelvekkel (tehát egyetlen nyelvből álló nyelvcsalád). Akárhogy is, a koreai tanulásához más technikák kellenek, mint a kínaihoz.

Először is, ez egy ragozó nyelv és alany-tárgy-ige szórendű, akárcsak a török. 

Koreaiul: 나는 커피를 마십니다
Átírás angolosan: naneun keopireul mashimnida 
Átírás magyarosan (nem kiejtés szerint): na(nun) khophi(rul) masimnida
Szó szerint: Én(alanyrag)  kávé(t) inni(udvariassági formula)
Törökül: Ben kahve(yi) ic(iyor)(um) - Én kávé(t) inni(jelen idő)(E/1 személyrag).

Akárcsak a törökben, a koreaiban is a mondat végén áll az ige, viszont a koreaiban nincsenek személyragok, tehát nem kell külön igeragozást tanulni szám és személy szerint. A nyelvtan számomra elég logikus felépítésű, bár vannak nehezítő elemek, mint az alanyrag és a témarag, de ki lehet bogozni. Ami a koreait megnehezíti, az a társadalmi szokások nyelvre való kivetülése: a hihetetlenül bonyolult tiszteleti rendszer. Nem mindegy kihez milyen szavakkal fordulunk és milyen ragokat használunk, ha eltévesztjük, sértődés lehet a vége. Több fokozat is van, a hétköznapi baráti társalgás ragozási rendszerétől egészen a mélytiszteleti formulákig, amivel az ember a főnökét vagy a nagyszüleit szólítja meg. 

Egy szemléletes példa, a "megyek" szót a következőképp lehet udvariasságilag ragozni (olvashatóság kedvéért magyaros átírással írom, ismétlem ez NEM kiejtési útmutató!):

baráti-bizalmas: ka
semleges: kanda
bizalmas-udvarias (arany középút): kajo
hivatalos-udvarias: kamnida
hivatalos-udvarias utalás megtisztelt személyre: kasimnida (én 'kamnida', de a nagyapám már 'kasimnida', mert tisztelettel beszélek róla) 

Az sem mindegy tehát, hogy kinek beszélek és kiről. A rendszerről bővebben itt olvashattok. 
Mindettől függetlenül a koreai egy "bulis" nyelv. Izgalmas, szép a hangzása, és jókat lehet mulatni az angol jövevényszavak koreaizált kiejtésén, ami megmagyarázza, hogy a koreaiaknak miért olyan nehéz az angolt elsajátítani: a koreai nem tűri a mássalhangzó-torlódásokat (a török sem, egyébként), emiatt ezekbe a jövevényszavakba ejtéskönnyítő magánhangzókat szúrnak be, így lesz az ice cream-ből ''aiszu khurim'' és emiatt tűnik a dolog "viccesnek", pedig nem az, hiszen ezek nyelvi sajátosságok, mi is, ha átveszünk egy szót idegen nyelvből, a magyar nyelv hangzásvilágához igazítjuk, gondoljunk példul a szláv eredetű ''szilva" szavunkra (szliva), a perzsa eredetű majom (maimún) vagy a török eredetű oroszlán (arslan) szavunkra. Ugye, hogy már nem is olyan vicces?

A koreaiak írása tekintetében megkönnyebbülhetünk, mert ábécéjük van, ráadásul könnyen tanulható. Nagy Szedzsong király hozta létre a 15. században, de csak a 20. század elején vált igazán elterjedtté, addig kínai írásjegyekkel próbálták leírni a nyelvet, ami persze nem könnyű, tekintve, hogy ragozó nyelv, a kínai meg nem az. Szóval örök hálánk a mennyekben is üldözni fogja Szedzsong királyt az elmés ábécéért: ez a világ egyik legtudományosabb ábécéje, ahol a betűk alakját a reprezentált hangok kiejtéséhez igazították! Az egyetlen csavar a dologban, hogy a hangult nem lineárisan kell olvasni, mint a latin betűs írást, hanem blokkokban. Egy blokk egy szótagot reprezentál, balról jobbra, majd lefelé kell olvasni őket. Nem kell megijedni, egy idő után rááll az ember szeme, ráadásul bizonyos betűk csak bizonyos pozíciókban szerepelhetnek, így ha az ember rájön a mintára, onnantól már nem nehéz. 

Tippek nyelvtanuláshoz

Nagyon sok nyelvtanulós blog van a neten, érdemes őket felkeresni, ha az ember önállóan vág bele egy nyelv elsajátításába. szerencsére mind a kínaihoz, mind a koreaihoz vannak anyagok a neten, bőségesen. 

Én amikor törökül tanultam, vettem egy olyan könyvet, ami kifejezetten autodidakta tanuláshoz készült, tehát nem kell "tanári konzultáció" hozzá, ez a TEACH YOURSELF sorozat török kötete volt, nagyon bevált, csak ajánlani tudom. Persze ehhez kell egy biztos angol nyelvtudás. Én nem szeretek mechanikus módszerekkel tanulni, nálam a magolás, a szókártyázás sose működött. Én megértve szeretek tanulni, vagyis ha valami gondot okoz, szétcincálom elemeire és megpróbálom újra összerakni.

Szavak tanulásához nekem a szövegkörnyezeti módszer működik: mondatban kell szavakat tanulni, nem szószedetből meg kártyákról! Egy kifejezés, egy rövid mondatocska sokkal jobban megmarad az ember fejében, mint egy kiragadott szó. Gyakran szoktam azt csinálni, hogy miközben a lakásban matatok (takarítok, teregetek, mosogatok), random rámutagtok a tárgyakra, a vizuális összekapcsolás segít elraktározni a szó hangalakját. Ha lehet, rövid mondatokkal társítom: "most főzök", "ez egy hagyma". Ha számolni kell valamit, akkor az adott nyelven számolok, oda-vissza. A munkahelyemen van egy nagy flipchart, amire lehet firkálni, időnként random mondatokat írok fel, ami épp eszembe jut. Mondjuk a múltkor szóltam a munkatársamnak, hogy "kimegyek a plázába kávéért". Azonnal ment a mondat koreaiul a flipchartra.

Bármi, amit már össze tud az ember rakni a meglévő szókinncsel, nyelvtannal, azt próbálgatni kell, nem szabad leragadni az órán/könyvből vett példamondatoknál, mert akkor sosem fog tanulni az ember semmit. A nyelv számomra egy puzzlejáték, a darabokkal lehet játszani, előbb-utóbb megtalálja az ember, hova melyik illik. Persze ez egy trial and error módszer, hiszen lesznek olyan dolgok, amiket a nyelv nem úgy fejez ki, ahogy a puzzle-séma alapján gondolná az ember, például amikor megtanultam mondani, hogy "szeretem a kávét": khophirul csohahamnida, meg megtanultam tagadni (igető+dzsi anhszumnida), megpróbáltam a kettőt összepasszintani és azt mondani, hogy "nem szeretem a kávét", ami nálam úgy hangzott volna, hogy khophirul csohahadzsi anhszumnida, aztán kiderült, hogy ilyet a koreaiak nem mondanak, mert a "nem szeretem"-et az "utálom (sirho)" szóval fejezik ki. Viszont így mindkét formula sokkal jobban megragadt a fejemben, mintha mechanikus magolással próbáltam volna elsajátítani. 

Zene. Ne becsüljük alá a zene erejét! Tudományosan bizonyított, hogy a nyelvtanulásért és a zene felfogásáért felelős folyamatok az agy azonos területén zajlanak. Sokkal egyszerűbb verseket tanulni, mint prózát bemagolni, hisz a versnek ritmusa van, üteme, rímei. A nyelvtanulást ezzel pofásan össze lehet kapcsolni. Rengeteg, rengeteg dalt kell hallgatni, persze nem csak úgy bele a világba, és nyilván nem az első két leckénél fog csodákat művelni, hanem fokozatosan. A kedvenc dalaink dalszövegének elemzése jó móka. Nyelvtanilag és kiejtésileg is szét lehet cincálni őket, hallgatáskor figyelni az ismerős szavakat, és figyelni azokra a szavakra, amiket nem úgy hallunk, ahogy azt elméletileg kiejteni kéne. Egy valamire nagyon kell ügyelni, a dalokban, főképp a popzenében a dal ritmusához, dallamához igazodva elképzelhető, hogy a szótagok hangsúlya megváltozik, emiatt sosem szabad kiejtést csak dalokon keresztül gyakorolni.

Az úgynevezett "karaoke sub"-os videók segítenek lebontani a hallott dalszöveget. Általában a fordítást is mellékelik hozzájuk:

Koreai vagy kínai anyanyelvi beszélőt keríteni a gyakorláshoz nem éppen könnyű itthon. Hát erre vannak a filmek és a sorozatok. Igen-igen-igen: tessék koreai és kínai sorozatokat nézni! A felirat segít belőni a hallottak jelentését, és ezen felül a film maga a kiejtés és hallás utáni szövegértés tanító paradicsoma, persze csak akkor, ha az ember nem a főszereplő színész két szép szemén és egyéb testrészein nyálcsordogál, hanem tanulni akar. Amikor törökül tanultam, az első felirat nélküli film, amit megnéztem, a Vizontele Tuuba volt, ami egy pokoli jó kis vígjáték. Akkor már úgy alapfokon gagyarásztam törökül, és semmit, de egy büdös kukkot se értettem a filmből a köszönéseken kívül. Ekkor jön a visszatekerős módszer, meg a szótár. Szerencse, hogy törökül ahogy ejtik, úgy írják, így nem volt nehéz dolgom ezzel. Hetedszeri megtekintésre már úgy a 60%-át felfogtam a filmnek felirat nélkül, alapfokú tudással. A filmek azért is jók, mert szövegkörnyezetben tanítanak! Látod, hol és hogyan alkalmazzák az adott kifejezést, mondatot. És minél több filmet nézel, annál több ilyen szitut látsz. Nem mellékesen a hangsúlyt és a nagyon fontos nüansznyi hanglejtéseket is innen sajátíthatja el az ember. Mit ne mondjak én a török filmeknek és sorozatoknak köszönhetem életem legnagyobb bókját, amit egy ügyféltől kaptam telefonon, aki esküdni mert volna, hogy én török vagyok, isztambuli akcentussal, mert még az olyan sajátságos kifejezéseket is sikerült abszolút törökösen ejtenem, mint a felkiáltások, a sóhajtozás, a meglepődés stb. A nyelv nem csupán mondatokból álló dolog, a nyelv a kultúra szerves része, valaki akkor mondhatja el magáról, hogy beszél egy idegen nyelvet, amikor tudja, hogyan kell mondjuk reagálni a visszautasításra, hogy kell csodálkozni, nevetni vagy éppen sírni azon a nyelven és ez nem igényel gondolkodást már, hanem egyszerűen csak "jön" magától! 

Végezetül pedig mindenkinek, aki ódzkodik az ázsiai nyelvektől, ilyen-olyan hallomásból ismert előítéletek alapján,  innen üzenem, hogy nincs olyan, hogy megtanulhatatlan nyelv. Az emberi agy tökéletesen képes a nyelvi rendszerek feldolgozására, hisz teljesen ugyanolyan a felépítése egy koreai, egy kínai meg egy magyar ember agyának is, és a nyelvi szabályok is mindenütt rendszert alkotnak, az emberi agyat pedig arra találták ki, hogy rendszerben gondolkozzon. Az, hogy nekik teljesen más hangjaik is vannak, megint nem egy akkora buktató, a hangképző rendszereink is ugyanolyan felépítésűek, egyszerűen egy idő után "rááll" az ember nyelve, torka. Nem kevés olyan magyar van, aki olyan szinten beszél kínaiul, hogy ha nem látja, csak hallja őket az ember, sose venné észre, hogy nem egy kínait hallgat. De nem kell mindenkinek tökéletességre törekednie, higyjétek el, hogy a világ minden táján örülnek az emberek annak, ha egy külföldi az anyanyelvükön szólal meg, legyen az nyelvtanilag hibás vagy nem éppen helyes kiejtésű.

Nem utolsó sorban pedig a nyelv segít megérteni a kultúrát, ledönteni a falakat, eloszlatni az előítéleteket, toleránsabbá tesz és kitár egy csodálatos új világot. Azért vagyunk begyöpösödöttek és korlátoltak, mert hagyjuk, hogy az előítéletek és a sémák vezéreljenek minket. A nyelvek tanulása rávilágít arra, hogy a miénktől nagyon különböző kultúrák is gyönyörűek, a nyelvtudás segít teljesebb emberré válni, nyitottabb szívet ad és befogadóbbá teszi az embert.

Egészen biztos vagyok benne, hogy aki elkezd ázsiai nyelveket tanulni, soha többé nem fog fintorogni a kínaiak kutyaevésén, röhögni a koreaiak angol kiejtésén vagy szórakozni a japánok szokásain, mert amikor elmélyedsz a nyelvükben, megérted a kultúrájukat is. 

És ez határtalan szabadságot ad az ember lelkének. "Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy".  

A Big Bang 'Secret Garden'-paródiája, ami elindított a koreai nyelv tanulásának útján.  

Ha kínai bunyóról van szó, a Bruce Lee - Jackie Chan - Jet Li hármas ugrik be mindenkinek először, pedig van még pár ügyes srác, akik megérdemelnék a figyelmet. Ilyen az örökösen elfelejtett, de képességekben egyáltalán nem alulmaradó Donnie Yen. 

Az idén 49. életévét töltő Donnie-nak esze ágában sincs visszavonulni, jelenleg épp a Majomkirály legendáját filmesíti meg újra, és korához képest is piszkosul jól néz ki, még mindig. Ő sem az a kötélsztár, vagyis tényleg ért a csávó a bunyóhoz. Édesanyja tajcsicsüan-nagymester, az elsők között volt, akik Amerikában vusut (stilizált kínai harcművészetet) kezdtek el tanítani. Yen 11 volt, amikor a család Bostonba költözött, itt nőtt fel, ennek megfelelően folyékonyan beszél angolul. Anyja tanította, ám a fiú makacs volt és ellenálló, anyja bosszantására más harcművészeti iskolákba is eljárt, a kungfu mellett taekwondót és karatét is tanult. Rebellis alkatként gyakran megfordult a város hirhedt Combat Zone nevű negyedében, ami meglehetősen rossz környék egy tininek, így a szülők repülőre pakolták az elsőszülöttet és Pekingbe parancsolták, ahol két évet töltött el a Beijing Wushu Teamnél, ugyanott, ahol Jet Lit is többszörös országos bajnoknak nevelték ki.

19 volt, amikor felfedezte tehetségét Yuen Woo-ping, akit mi magyarok leginkább a Mátrix-filmek kapcsán ismerhetünk, ő volt a filmsorozat harckoreográfusa. Yuen Hongkongban félistenként tekintett rendező-koreográfus, és Yen korai filmjeiben is pontosan arra törekedett, amit a néző a legjobban imád: csont nélküli, kőkemény, látványos bunyókra. Yen formálható alapanyag volt, színésznek ugyan nem a legjobb, viszont ruganyos és piszok gyors mozdulatai és karizmatikus megjelenése predesztinálta a kungfusztár címére.

Az alacsony költségvetésű filmek után Yen rosszfiúvá avanzsált, a "nagyok" mellett szerepelt számos filmben, például Jet Li és Michelle Yeoh oldalán. Bár ezekben a filmekben nem ő volt a húzónév, az alakításai rendre sikert arattak. A Once Upon a Time in China 2. (Kínai történet 2.) című filmben Jet Livel vívott párbaja filmtörténeti momentummá vált.

A 90-es években Yen megpróbálkozott a rendezéssel is, nem sok kritikai sikerrel, és átvedlett koreográfusnak is, többek között például az itthon is vetített Fedőneve: Puma című német sorozat harcjelenteit koreografálta, nyolc részt pedig rendezett is. Gyakorlatilag ő fedezte fel a csinos német harcművész Mickey Hardtot. Hollywoodban is felbukkant, mellékszerepek erejéig, a Hegylakó 4-ben és a Penge 2-ben, utóbbin koreográfusként is dolgozott.

A 2000-es években sikerült végre kilépnie Chan és Li árnyékából, először a Hős című gigantikus Csang Jimou-eposzban, majd az SPL és a Flash Point filmekben is nagyot villantott, utóbbiért nemzetközi Taurus-díjat kapott a legjobb koreográfiáért. (A Taurus-díjat a kaszkadőrök elismerésére alapították Amerikában.)

Mindez azonban gyakorlatilag eltörpül az Ip Man-sorozat mellett, ami Yen első igazi óriás kasszasikere, olyan Jackie Chan és Jet Li-méretű bombasiker volt. Yen ebben a filmben mutatta meg igazán, hogy csöppet sincs szüksége mások nevének húzóerejére, egymaga is milliárdokat képes termelni. Yen Ip Man-alakítása végérvényesen a kungfusztárok közé emelte a harcművészt, mainstream szinten is. Alakítása, a film harcjelentei legendássá váltak, Yen ikonikussá vált. A szerepért keményen megküzdött, Hongkongban gyakorlatilag még a szakmabeliek is kiröhögték, amikor kiderült, hogy ő fogja alakítani Bruce Lee mesterét. Yen azonban fityiszt mutatott a kételkedőknek, akik minden bizonnyal padlóról mosták fel a nyálukat a film megtekintését követően: Yen egyszerűen bombasztikus a filmben. Külön edzett Wing Chunban és speciális diétával hozta magát formába. Legendák születtek ütései gyorsaságáról és a film, valamint a második rész is óriási kasszasiker lett, és ezúttal még a filmkritikusok sem fanyalogtak.

Azóta számos filmje kijött, az Ip Man sikerét felülmúlnia azonban nem sikerült. Kérdéses, hogy fog-e tudni még ilyen filmet készíteni, mindenestre tény, hogy a neve szorosan ott követi a "nagy hármakét". Érdemes böngészni a filmjei között, mert piszkosul jól bunyózik az ürge, alább például MMA-stílusban:

Yen egyébként boldog családapa, felesége Cecilia Wang szépségkirálynő, két gyermekük van, Jasmine és James.

És egy kis érdekesség: a Discovery Channel dokumentumfilmje Donnie Yenről így készült-felvételekkel a Fedőneve: Puma sorozatból (angolul):

Az ázsiai harcművészetek mind kemények, állóképességet, akaraterőt, kitartást igénylőek. Én világéletemben lusta couch potato voltam, aki reggel is alig bír kimászni az ágyból, imádja a hasát, és egész gyerekkorábban gyűlölte a tesiórákat. Éppen ezért nehéz megmagyarázni, hogy hogy kötöttem ki egy thai boksz edzőteremben, de kikötöttem.

Hát gyerekek, ez nem szívbajosoknak való sport! A muay thai, vagy ahogy itthon ismerik, a thai boksz az egyik legbrutálisabb full kontakt küzdősport a világon (nem az én véleményem, ezt írják róla), ahol aztán ereszd-el-a-hajam van, még ha szabályok és ringkötelek közé van is szorítva. Az amatőrök ugyan mindenféle védőszerkóban űzik, Thaiföldön azonban a tökivédőn, a kesztyűn és a fogvédőn kívül nem igen használnak mást, na meg vannak a pusztakezes meccsek is. 

Aki nem lenne képben, annak elmondom, hogy a thai bokszban a hagyományos "verekedős" küzdősportokkal ellentétben a térdet és a könyököt is lehet használni, emiatt a "nyolc végtag művészetének" is nevezik. A thai bokszhoz nem kell behemót óriásnak lenni, a pöttöm thai fiúcskák úgy aprítják a fatörzseket a rúgásaikkal, hogy a kanadai favágóknak kibillenne a cigi a szájukból ijedtükben. Termet nem kell hozzá, kell viszont annál több erőnléti edzés, szálkás izom, rugalmasság és iszonyatos mennyiségű akaraterő.

A felszerelésem

Mit ne mondjak, én, aki gyűűhűűlölöm a testnevelést, az első edzés után gyakorlatilag laposkúszva másztam haza és kész csoda, hogy megértem a másnap reggelt. Bemelegítésnek némi futás után válogatott kínzások következtek, mint felülés, fekvőtámasz, békaugrás, krokodilmászás és mindenféle futással kombinált szörnyűséges mozdulatok, és rengeteg rengeteg árnyékbokszolás- és rúgás, ami bár könnyűnek tűnik, ugyanolyan fárasztó, mintha fekvőtámaszokat nyomna az ember. Szokott még lenni szünet nélküli ugrókötelezés 3 perces terminusokban (tüdőkiköpés garantált, leállni tilos). Mindezek után némi jógagyakorlattal tarkított nyújtás következik, amikor szó szerint kettészakadsz és a végére reszketnek az izmaid, mint a kocsonya. Na most akkor jöhet a bunyó is.

Buakaw, a legenda

A technika elsajátítása nem könnyű, számomra főképp az okoz nehézséget, hogy hogyan próbáljak meg csípőből rúgni, merthogy csípőből kéne ráfordulni és a lábszárban koncentrálni a rúgásokat, de ez baromi nehéz dolog. A zsákolós gyakorlatok után órákig nem éreztem a lábam, persze már csak a végén, mert az elején ****ra fájt, hisz a zsákot teljes erőből kell rúgni. A másik ami nehézséget okoz, a boksz része. Persze ehhez karizomerősítés kell, az én bajom azoban inkább az, hogy amikor összeeresztenek az ellenféllel, nem tudok mit kezdeni a kezemmel, értem én, hogy ütni kéne, na de melyikkel? És hova? És akkor most egyenest vagy felütést vagy mást? Mikor melyiket, miért? Valószínűleg túl sokat agyalok a miérteken, az a baj. 

Az első igazi verekedés után....

Ez egy nagyon taktikás sport. Izomból nem lehet győzni (na jó, ha egy hatszor akkora palival pakolnak össze, viszonylag kevés esélyed van...). Iszonyúan kell koncentrálni, az edzés legfárasztóbb része a sparring, a verekedés, és nem azért mert sokat kell ütni vagy védekezni, hanem mert nagyon oda kell figyelni, egyszerűen mentálisan lefáradsz egy bizonyos idő után. Én egy gyáva nyuszi vagyok, és nem igazán tudok mit kezdeni magammal, ha egy jóval tapasztaltabb ellenfelet kapok, ezzel megbírkózni pedig néha nagyon nehéz, hisz ez nem csupán a testedzésről szól. Bizony előferdült párszor, hogy edzés után elbőgtem magam otthon attól, hogy mennyire béna vagyok. Az is előfordult, hogy hetekig nem bírtam visszamenni az edzőterembe, újra és újra mentálisan rá kell készülnöm arra, hogy meg kell próbálnom leküzeni azt a berögzült gondolatot, amit a suliban vert a fejembe a tornatanár, hogy én teljesen képtelen vagyok bármiféle sportban érvényesülni. Az osztályban mindig én voltam, aki nem tudott kötélre mászni, akit elhúztak magasugrásból és aki sose tudta elkapni a kosárlabdát és akit mindig elsőre kigolyóztak a kiütős labdajátékban. Egy totális antitehetség vagyok a sportokhoz, de a thai boksz volt az első olyan sport, ami megfogott, és amit a nehézségei ellenére is szeretek csinálni - már amikor idegileg nem készülök ki attól, hogy milyen béna vagyok.

A thai boksz ugyan nem egy lányos sport, de azért szerencsére egyre több nő szeret bele. Vannak női bajnokságok is, és piszkosul kemény csajok a muay thai világbajnokok.

Lehet, hogy túl nagy falat nekem, de egészen biztosan újra meg újra neki fogok vágni, egészen addig, amíg sikerül levetkőznöm a bénaságot és egyszer tényleg sikerül bevinnem egy jobb egyenest, oda, ahova kell.

Ezt meg csak úgy, mert Tony Jaa-nak köszönhetően ismertem meg a Muay Thait :)

Ismerkedjetek a sporttal ti is: http://www.thai-box.info/

A K-pop kifejezetten híres arról, hogy piszokjó videókat tudnak csinálni, íme egy csokorra való az idei legjobb alkotásokból, szigorúan szubjektív személyes ízlés alapon, hideg őszi estéken jó kedvre tudja deríteni az embert egy jó kis dal jó kis klipje. Psy Gangnam Style-ját szándékosan hagyom ki, írtam róla én is meg a világsajtó is eleget. 

A Block B banda üdítő színfoltnak ígérkezik az újonckák palettáján, Nillili Mambo című daluk videoklipje egyszerre dilis, vicces, extravagáns és dögös. Az elfuserált kalózocskák pofikáját úgy megcsipkedném, olyan cukik. És a dal is nagyon jó kis pörgős, a szokásos "na most hetekig ezt fogom énekelni" típusú addiktív refrénnel. 

Ha dilinyós-cuki videoklipekről van szó, G-Dragon gyakorlatilag überelhetetlen, megint kitett magáért, csak kapkodja az ember a fejét. Nagyon eltalálták a karizmatikus Joker-mondatot, a "Why so serious"-t is, GD maga is jó kis Joker lehetne bármelyik Batman-filmben.

MBLAQ - War. Se nem cuki, se nem dilis, viszont nagyon jó. A történet és a dal is. A klip vége ugyan túlzottan dramatikus na meg kissé sci-fis, de hát istenem. Mégiscsak egy videoklip ugye, nem dokumentumfilm.

Xiah - Tarantallegra. Beletelt egy kis időbe, míg megtetszett, de azóta kikapcsolhatatlan ez a videó. Van valami megkapó ebben a sötét-baljós és mégis piszok szexi megjelenésben. És hát Ázsia legszebb fenekét is meg lehet csodálni, ugye. És az sem elhanyagolható, hogy a táncosok végre nem a szokásos egyszálbél csontkollekciók. Xiahnak úgy tűnik bejönnek a vaskos csajok. Jee!

A JJ Project klipje is a fun kategória, aranyosak, bulisak, és a zene nagyon-nagyon fenékrázós kategória (=úgyis felpattansz és pogózol rá, ne is tagadd). 

Az Itaewon Freedomot nem lehet überelni, de ez a UV-videó se lett semmi. Sikoltozós-könnyezős-röhögőgörcs-kiváltó, mint a legtöbb UV-alkotás. Ezúttal a koreai drámák kerültek görbe tükör alá :) és azok a hajak, áááá. Szuperjó.

Az ország MC-je, Ju Dzseszok énekesnek állt, és együttese a Sagging Snail (Petyhüdt Csiga) a bulis zenei alapokra összedobta ezt a fergetegesen vicces klipet, amiben a Big Bang Monster c. videójában előforduló frizurákat is kiparodizálják.

Meglehetősen nehezen találtam olyan idei lánybanda-videót, ami beleillene a bulis-dilis kategóriába, mert a lánybandák általában képtelenek levetkőzni a "cuki vagyok" illetve "fú de dögös erotikus vagyok" imidzset, pláne a tudathasadásos együttesek, akik hol cukik, hol meg ribancnak vannak öltözve (néha a kettő együtt). Még az EvoL fenti videója az talán, ami belefér a szórásba, bár bulisnak nem bulis, inkább olyan... katonás? Idén még a 2NE1-nak sem sikerült semmi maradnadót alkotnia, videoklipileg.

Amikor először olvastam koreai cikkeket, megütötte a szemem, hogy némelyik előadónál zárójelben szerepelt, hogy mondjuk "25 éves (koreai számítás szerint)". Hoppácska, mi van? Nos, mint sok minden más, Ázsiában az életkor számítása se átlagosan (=nyugati mintára) történik. Ugye mi megszoktuk, hogy bemegyünk a kórházba, megszületik a gyerekünk, készül egy születési bizonyítvány, manapság már óra-perc pontossággal, és ez a dátum bekerül aztán majd később a személyi iratainkba. 

Ázsiában némiképp bonyolultabb az emberek élete. Kezdjük ott, hogy a születés ideje és az igazolványokban szereplő dátum ritkán esik egybe! A születés tényét ugyanis a szülő x időn belül köteles bejelenteni a hatóságoknak, de ennek nem kell éppen a születés napjára esnie. Néha hónapok is eltelnek, mire egy babát jelentenek. Így a személyi okmányokba nem a születés tényleges napja, hanem a bejelentés dátuma kerül. Így fordulhat elő például, hogy Xiah Junsu az okámányai szerint 1987. január 1-jén született, a születésnapját azonban december 15-én ünnepli, mivel a megelőző év ezen napján látta meg a napvilágot. Van olyan is, hogy az illető nem a Gergely-naptár szerinti születésnapját ünnepli, hanem a Holdnaptár szerintit, ami ugye Gergely-napokra átszámítva mindig változik. Így például Csang Gunszok a nyolcadik holdhónap negyedik napján született, ezt ünnepli, minden évben másik napon.

És ha mindez nem lenne elég, a kínai és a koreai szokásjog szerint is egy baba, amikor megszületik, már egy évesnek számít, mert a fogantatástól számítják az életkorát. Mindezt tetőzi, hogy az emberpalánta nem a születése tényleges napján számít egy évvel idősebbnek (bár ezen a napon ünnepelnek), hanem holdújév-fordulókor. Ami azt jelenti, hogy ha egy gyerek az év utolsó napjaiban született, holdújévkor már kétévesnek számít (1 éves amikor megszületett + 1 év a következő holdújévkor), míg valójában (mármint nyugati felfogás szerint) még alig pár napos.

Hozzá kell tenni, hogy a jogban nem a hagyományos életkorszámítás, hanem a Gergely-naptár szerinti számít, úgy Kínában, Japánban mint Koreában, azonban a mindennapi életben a hagyományos életkort veszik figyelembe.

Az életkor kérdése csöppet sem elhanyagolható dolog, Koreában ugyanis komplett nyelvi rendszer épül az idősebbek tiszteletére, külön toldalékrendszerrel, így nem kell meglepődni azon, ha az első dolog, amit  a nevünk után egy koreai megkérdez, az életkorunk lesz. Ugyanis enélkül az információ nélkül nem tudja beazonosítani, hol állunk a "tiszteleti ranglétrán", mert ha csak egy picit is idősebbek vagyunk nála, már másképp kell megszólítania minket. (Ehhez hozzájön még a társadalmi pozíció fontossága is - nem mindegy hány évesek vagyunk és mivel foglalkozunk). 

Tol, az egyéves babák kiemelt születésnapi ünnepsége Koreában. Fotós: Jamsong, cc-by-sa-3.0

A TVXQ-ról már volt szó korábban, ők az a bizonyos leg-leg-leg együttes Ázsiában, akik minden elérhetőt elértek, aztán egy nap óriási botrányok közepette kettéváltak. A felbomlásuk története azonban megvilágítja az olajozott K-pop gépezet igazi természetét, a csillogó-villogó csodavilág mögötti félelmetes valóságot, azt, ahogy ez az iparág valójában működik. 

Korea szárnyaló popiparának gépezetét a kiadó-ügynökségek vezérlik, gombnyomással. A felépítésről egy korábbi posztban már írtam. Ezek a kiadók bizony az előadók szerződésének abszolút birtokosai, gyakorlatilag az előadónak zéró beleszólása van a dolgokba. Mivel ezekkel a gyerekekkel igen korán kötnek igen hosszú távú szerződéseket, nemigen létezik semmi, amivel a szerződések tartalmát befolyásolni lehetne. Ügyvéd a sztárpalánta részéről nemigen van jelen, a szülő meg mit ért a jogi csűrcsavarokhoz? A gyerkőcök pedig mindenáron énekelni, táncolni, sztárrá válni akarnak, bármit aláírnak. Aztán felnőnek, és rádöbbennek, hogy mit tesznek velük valójában, a többség azonban tűr és várja a szerződés lejárást, és csak nagyon kevés olyan előadó van, aki lépni mer. Mert ha megteszik, a karrierjüket kockáztatják. 

Ez történt a 90-es évek egyik első sikeres fiúbandájával, a HOT-tal is, akiknek a története hátborzongató módon hasonlít a TVXQ-éhoz, csak náluk a szerződésük meghosszabbításakor lépett fel gond, kettő maradt, hárman pedig mentek, és a szószt itt is a kiadó keverte meg alaposan.

1000%-osra nem lehet venni a történteket, hisz csak töredéke került nyilvánosságra a TVXQ kálváriájának, és egészen biztosan tévedhetek is akár, de abból, amit elolvastam a témában, én a következőket szűrtem le.

A régi szép idők: balról jobbra: Junsu, Yoochun és Jaejoong (JYJ), utána Changmin és Yunho (TVXQ)

A feloszlás

Történt tehát, hogy 2009 végén Jaejoong, Junsu és Yoochun a TVXQ-ból pert indítottak a kiadójuk, az SM Entertainment, Korea legnagyobb szórakoztatóipari mammutcége ellen, a szerződésük igazságtalanságai miatt. 13 évre szólt a szerződésük, amit az SM bármikor egyoldalúan megváltoztathatott, nekik viszont semmilyen beleszólásuk nem volt. A banda ekkor már iszonyat pénzeket keresett a kiadónak, aminek töredékét se látták. Évek óta egy lyukban laktak, amire a kiadó kötelezte őket, éveken át egy bútorozatlan szobában öten (csak az ágyak voltak). Olyasmiket kellett megtenniük, amiket nem akartak, olyan programokat szerveztek nekik, amikről előre nem szóltak. Orrvérzésig dolgoztatták őket szünet nélkül.  Amikor bejelentették a szerződésváltoztatási igányüket, kaptak egy középső ujjat válaszként. A per indulásakor a három fiú (Jaejoong-Yoochun-Junsu azaz JYJ) kilépett, a másik kettő, Changmin és Yunho maradtak. A rajongótábor  , a Cassiopeia majdnem beleőrült, és végül kettészakadt, a JYJ-nak igazat adók az Orion név alá csoportosultak. A két tábor féktelen, eszeveszett sárdobálásba kezdett, a JYJ rajongói árulóknak bélyegezték a TVXQ megmaradt két tagját, és fordítva is ez történt. A JYJ elbőgte magát a színpadon a szakítást követő első önálló koncertjükön Japánban.

A JYJ elérzékenyül a színpadon a japán koncertjüket követően

A három fiú útját ugyanis nem csak a szakítás terhe nehezítette meg. A feloszlást követően az SM Entertainment névtelen (!!!) körlevélben gyakorlatilag utasította a koreai tévétársaságokat, hogy a JYJ-t nem léptethetik fel. A JYJ 2010 óta egyetlen koreai zenei műsorban sem jelenhet meg, koncertjeiket nem közvetítik Koreában, az egyetlen tévéadó, amelyik szóba áll velük, az MTV, az is csak azért, mert külföldi tulajdonú. Ekkora hatalma van az SM-nek a koreai popiparban. Japánban a fiúk japán kiadója az Avex szintén mindent megtett, hogy elássa a JYJ-t a saját sírjába. Nem sikerült nekik. Az együttes megtöltötte a Tokyo Dome-ot, világkörüli turnéra ment, Junsu tízezres tömegeket vonz a musicalfellépéseivel, Yoochun tévésorozatai példátlan népszerűségnek örvendenek, Jaejoong pedig mozivásznon is tarol. Együtt, együttesként azonban továbbra is ki vannak tiltva minden hazai tévéből. A harcot azonban nem adják fel. A per első szakasza lezárult, a szöuli bíróság kijelentette, hogy a fiúk szerződése törvényellenes volt és az SM-nek kártérítést kell fizetnie. Csakhogy az SM nem hajlandó, a per folytatódik, már hatszor hallgatták meg a feleket, de megegyezésre sosem jutnak, legutóbb szeptemberben napolták el megint a döntéshozatalt. Az SM "felejstük el ami történt" alapon egyezkedne, a JYJ ragaszkodik a bírósághoz. Álláspontok közeledése zéró.

Feszültség

A TVXQ legendás volt arról, hogy a fiúk milyen jóban voltak egymással, például hogy amikor a gyakornoki éveik alatt a későbbi bandavezér Yunhónak nem volt hova mennie, Junsu fogadta be, hogy ne az utcán kelljen élnie. Hogy mindebből mi igaz, nem tudni, mindenestre feltételezzük, hogy a srácok tényleg olyan jó barátok voltak, mint amilyennek mutatkoztak a kamerák előtt. Ha valóban így volt, meglepő számomra Yunho és Changmin állítása, mi szerint ők semmit nem tudtak arról, hogy JYJ ki akar lépni az SM-től és "teljes meglepetésként" érte őket a per híre. Pláne hogy ezek a gyerekek egy lakásban laktak, a nap 24 órájában össze voltak zárva. Jaejoong huga olyasmit posztolt, hogy mind az öten a kilépést tervezték, aztán Changmin és Yunho valamiért megváltoztatta a döntését és maradtak. A leányzó információi szerint az SM több mint egy hónapig egyenkénti megbeszélésekre hívta a tagokat, és fene tudja, mivel tömték a fejüket. Lehet, hogy több pénzt ígértek nekik, CH és Y elfogadták, JYJ pedig nem? Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az SM tudta, hogy JYJ mindenképp perelni fog és a két hezitáló tagnak azt hazudták, hogy sikerült velük megegyezni.

Hogy valójában mi történt, senki kívülálló nem tudja, mindenestre Junsu ingerült és depressziós Twitter-üzenetei csak olajat öntöttek a tűzre. A mindig mosolygós, mindig pozitív gondolkodású Junsu Twitter-üzeneteiben számon kérte valakitől (címzett nem volt), hogy "hyung [idősebb csapattag megszólítása], miért teszed ezt velünk? Hálát adsz annak az embernek, aki a közös ellenségünk és elválasztott minket? Nem bírom ezt már tovább". A rajongók úgy vélték, az üzenet a csapatvezér Yunhónak szólt, aki idősebb Junsunál (ezért a hyung, azaz báty megszólítás), az üzenet többi része pedig arra utalt, hogy nem sokkal korábban Yunho köszönetet mondott az SM Entertainment igazgatójának, Lee Soo-mannak, amikor a TVXQ duóként debütált. Ráadásul a spekulációk szerint a TVXQ visszatérő dalának, a Keep You Head Down-nak a szövege a JYJ-nek lett címezve, amitől Junsu kiborult, mert a dalszöveg egy kétarcú árulóról szól.

A TVXQ Keep Your Head Down c. dala angol felirattal

Persze az is lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve egyes infók szerint a dal már készen volt jóval az előtt, hogy a JYJ lelépett. Fene tudja, mindenestre a JYJ debütáló angol nyelvű lemezének címe a The Beginning (A kezdet) is tutira nem arra utal, hogy újrakezdik az egészet a másik két srác nélkül. Ugye?

Ami szerintem a függöny mögött lapul

A függöny mögött rejtőzik egy óriás cég, amit már sokan és sokszor kritizáltak az előadóikkal való bánásmód és a gyakorlatilag rabszolgaszerződéseik miatt. Az SM Entertainmentnek nem állt érdekében javítani a JYJ szerződésén, hisz az arany tojást tojó tyúkok a prémium táp nélkül is megtojták az aranytojást, minek nekik nagyobb kalitka? Valószínűleg üres fenyegetésnek vették azt, hogy a fiúk perelni fognak, ha nem javítanak a feltételeken. Ugyan ki merné beperelni Korea legnagyobb szórakoztatóipari cégét? Hisz elásnák a karrierjüket, örökre. Aztán amikor a fiúk mégis beadták a keresetet, valószínűleg rádöbbentek, hogy most akkor mentsük ami menthető és szépen megfőzték a másik két fiút. Kétfős TVXQ is több mint a semmi alapon. Aztán szépen elindították a JYJ-lejárató gépezetet, aminek eredményeképp a három kivált fiú a mai napig sem léphet fel együtt az országos tévéadók műsoraiban, míg a TVXQ kedvére promótálhat bárhol. 

Az SM esete a HOT-tal (akik szintén hasonló okok miatt bomlottak fel) és a TVXQ-val azt mutatja, hogy valami nagyon bűzlik Dániában, akarom mondani Koreában, legalábbis popfronton. Az óriáskiadó teljhatalommal rendelkezik a sztárjai fölött, akik vagy kussban maradnak, vagy eltángálják őket egy életre. A JYJ annak köszönheti az önállóan elért sikereit, hogy már nagy névre tettek szert a TVXQ tagjaiként, önállóan is eladhatóak (szerencse, hogy a srácok a színészethez is értenek), így meg tudnak élni az SM nélkül, és végre szabadok. Mióta kiléptek, például, egyre inkább maguk írják a dalaikat, Junsu levetkőzte az SM által rákényszerített cukipofa-imidzset és átment dögös félistenbe, Yoochun és Jaejoong pedig színészként bontakozott ki. Jaejoong a hátára tetováltatta Yoochun és Junsu nevét -Changmin és Yunho lemaradtak, de mind Jaejoong, mind Yoochun kapott egy-egy Always keep the faith (Mindig bízni fogunk) tetoválást a mellkasára, ami azóta a régi TVXQ-ért rajongók jelmondatává vált.

A JYJ ugyanis nem adta fel a reményt, hogy egyszer egy nap ők öten újra együtt fognak a színpadon állni, mint régen. Addig is, a saját útjukat járják, ahogy a duóvá alakult TVXQ is, miközben az én agyamban meg az motoszkál, hogy hogyan engedhetik meg a törvények Koreában azt, hogy egy cég ilyen szerződéseket kössön a munkavállalóival, és miért nem mer senki, de senki emberfia Koreában komolyan fellépni az SM ellen? Amíg a JYJ egyedül van a harcával a mammut ellen, addig kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozzon. Vajon hány olyan híres koreai szupersztár lehet, akik hasonló rabszolgaszerződéssel dolgoznak? 

A JYJ eléggé világos kódolt üzenete. A 'W' című dalukról nem lehet nem érezni, hogy a TVXQ-nak szól. A W ugyanis a Cassiopeia csillagkép alakja, a Cassiopeia pedig a régi ötösfogat TVXQ  ranjongótáborának neve volt. A dalszöveg is ráutaló jellegű: "Mindig várni fogunk, mindig fenttartjuk a helyeteket, mindig látjuk magunk előtt a W-t".

A férfi-férfi szexuális kapcsolatokról írt rajongói fikció (fanfic) nem új keletű dolog, már az 1970-es években is születtek ilyen írások, és persze nem csak Ázsiában dívik ez, de szerte a világon, állítólag a Star Trekkel indult a dolog, ahol Kirk/Spock párost alkottak meg a rajongók. Az ilyen fanfic neve angolul slash, ami a / (per) jel neve. A japánoknál is valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején jelentek meg a sónen ai-mangák, amik fiatal férfiak között szövődött romantikus szerelemről szóltak, a jaoi mangák ezek paródiáiként indultak, aztán önálló műfajjá cseperedtek. A jaoi gyakorlatilag veszi egy népszerű manga vagy tévésorozat szereplőit, illetőleg az 1990-es évekől kezdve a pop- és rocksztárokat és kiemelt karaktereket, sztárokat raknak párba. Vannak eredeti történetek is, amik nem ismert szereplőket vagy sztárokat szerepeltetnek. A történetek a romantikus szerelemtől a pornófilmbe illő szexen át akár a nemi erőszak ábrázolásáról is szólhatnak, a lehetőségek határtalanok. A pop-rocksztárokat karakterként felhasználó slashirodalom nyugaton is létezik, például még a Muse-ról is van ilyen fanficközösség. 

Jaoi mangarajz két fiú szerelméről. Ed Gottschalk, cc-by-sa-3.0

Aki belemerül az ázsiai pop-rock illetve sorozatok világába, elkerülhetetlenül belebotlik a jaoiba is. A slash/jaoi felfedezésekor számomra a legmeglepőbb dolog az volt, hogy ezeket a történeteket nem melegek írják melegeknek, hanem heteroszexuális nők ugyancsak hetero nőknek. Léteznek ugyan meleg jaoi közösségek is, de igen kis számban. Mint ahogy femslash, azaz leszbikus kapcsolatokat ábrázoló irodalom is van, de szintén jóval kisebb számban. 

Miért írnak nők férfiak szerelméről női közönségnek? Ez nem egy egyszerű kérdés, és nem törekszem arra, hogy megválaszoljam, hisz se pszichológus nem vagyok, se szociológus és nem végeztem mélyreható kutatásokat a témában, de megpróbálom összegezni a létező elméleteket.

A legnépszerűbb elméletek egyike természetesen a nők lázongó feminizmusa. Feminista kutatók szerint a slash/jaoi-irodalom azért jött létre, mert a nőknek elegük lett abból, hogy állandóan ők állnak reflektorfényben, mint szexuális tárgy, már az idők kezdete óta. A férfiközpontú társadalomban a nő a szexuális vágy tárgya, a férfiak számára készült pornófilmek túlnyomó többsége a nőt tárggyá degradálja, akinek az a feladata, hogy kielégítse a férfi minden vágyálmát, zokszó nélkül. Még az úgymond "normál" filmekben is, ha szexről van szó, a férfi dominál, a nő behódol, és ha a test mutogatásáról van szó, ott is a nőből mindent megmutatnak, a férfinax maximum a felsőtestét és a fenekét. Az elmélet szerint tehát a jaoi egyfajta visszavágás, legyenek most a férfiak a kiszolgáltatott szextárgyak, mi nők meg élvezkedjünk rajtuk.

Ennek az elméletnek egy finomabb változata szerint a feminizmus közrejátszik ugyan, de nem ilyen nyílt, tudatos formában, a jaoi sokkal inkább a nők tudat alatti szexuális felszabadulásának, a hagyományos, tőlük elvárt szexuális koncepciókból való kitörési vágynak  a megnyilvánulása. Egyesek szerint a jaoit író és olvasó nők így próbálnak meg megszabadulni a rájuk kényszerített testképtől, énképtől, szexualitástól. 

Más elméletek szerint a jaoi egyfajta kompenzáció, a férfiak közötti kapcsolatra vetítik ki a férfi-nő párkapcsolatot.  A jaoi történetek többségében a pár egyik tagja a szeme ("támadni"), a másik az uke ("kapni"), a szeme a magas, erős, kemény legény, az uke általában androgün külsejű, nőies alkatú, gyengébb testfelépítésű, érzékeny lelkű fiú. A szeme a birtokló, aki addig üldözi az ukét, amíg az meg nem adja magát neki fizikailag és érzelmileg is. A jaoi történetek egy része tragédiával végződik, ami egyes kutatók véleménye szerint egyfajta védekező mechanizmus, ami segít a jaoi rajongóknak feldolgozni valós traumákat.

Létezik olyan elmélet is, ami szerint a jaoi egyfajta menekülési útvonal a nőknek a valóság elől, csakúgy mint a romantikus irodalom általában. A jaoi történetekben bár az egyik fél dominánsabb, gyakori, hogy a történet végére a szerepek érzelmileg kiegyenlítődnek, a szereplők segítik egymást, ami egyfajta érzelmi kielégültséget okoz az olvasónak. 

Fontos megjegyezni, hogy ezek nem realisztikus melegábrázolások, ahogy több kutató is felhívta erre a figyelmet. A jaoinak nem célja, hogy "okítsa" a hetero társadalmat a melegekről, hiszen a jaoit olvasó rajongók többsége például a sztárokról szóló írások esetében meg vannak győződve arról, hogy az illető férfiak egyébként tökéletesen heterók, és ahogy egy kritikus rámutatott, valószínűleg megdöbbenének, ha kiderülne az ellenkezője.

Mary Roach a The Curious Coupling of Science and Sex című könyvében egy biológiai adalékot is hozzátesz a jaoihoz: tudományos kutatások vizsgálták, hogy mi az, ami leginkább felizgatja a férfiakat és a nőket. Arra az eredményre jutottak, hogy míg a férfiakat csak bizonyos, az ízlésüknek és szexuális orientációjuknak megfelelő jelenetek hozzák lázba, addig a nőket gyakorlatilag bármilyen szexuális aktus látványa, függetlenül attól, hogy hetero, homo vagy leszbikus filmet nézettek velük. 

Bármi legyen is az oka a jaoi létezésének, tény, hogy mind a japán, mind a koreai, de még a kínai popiparban is jelen van. Igaz, Kínában be van tiltva a jaoi fanfiction, kompletten. A koreai popsztárokat előszeretettel pakolgatják össze OTP-kbe (original true pairing), és aztán "shippelik" őket (a worship - imádni szóból). Van például G-TOP-fanfic (G-Dragon és TOP a Big Bangből), az első amit olvastam, róluk szólt. Egyébként ezeknek a történeteknek a többsége elképesztően jól van megírva, és a legtöbbjükben nem a szex a domináns, hanem a pár között szövődő érzelem, illetve maga a történet.

A jaoi létezése olyannyira nyílt titok, hogy például a népszerű koreai sorozatban, a You're beautiful-ban is megjelenik, amikor a főszereplő Thekjong elmeséli a banda új tagjának, a fiúnak álcázott Minamnak, hogy a megjelenése miatt most új jaoi fanficek fognak róluk születni. 

A You're Beautiful sorozat "fanfic"-jelenete angol felirattal

Persze a sztárok maguk is tisztában vannak a jaoi létezésével, és bizony eléggé úgy tűnik, hogy a gyönyörű arcú, feminin tulajdonságokkal bíró "flower boy" koreai sztárok megjelenése a jaoi hatását mutatja, ami megmagyarázza azt is, miért adják a sztárok a lovat a rajongók képzelgései alá. A flower boy imidzs születéséről egy később posztban írok majd, mert rendkívül izgalmas téma, hogyan és miért változott meg az ideális férfi képe Koreában.

Az egyik legnépszerűbb jaoi párosítás a koreai popiparban Jaejoong és Yunho (aka "YunJae") volt a TVXQ együttesből, akik épp elég anyagot szolgáltattak a rajongóknak a fanficekhez.

A koreai popzenét övező rajongói hisztéria aspektusairól szerintem doktori disszertációt lehetne írni, de minimum háromkötetes vaskos kis tanulmányt. Az egész iparág tele van elképesztő ellentmondásokkal, szinte feloldhatatlan oximoronokkal, amik szó szerint pattanásig feszítik a hangulatot. Mindig azt várom mikor, hol és melyik szerencsétlen sztárral fog elpattanni ez a húr, mert egyszer el fog.

A helyzet ugyanis az, hogy a koreai kultúra sajátságos tabutémáiból kifolyólag a K-pop olyan berendezkedésű, hogy épszerű nyugati embernek igen csak nagy adag nyitottságra és elfogadóképességre van szüksége ahhoz, hogy előítéletek nélkül megérthesse a dolgokat. Az egyik ilyen a férfi előadók feminitásba hajló külseje, a másik pedig a szexet övező önmagában végződő labirintus, vagy akár nevezhetnénk ördögi körnek is.

A szex ugyanis tabu dolog. Az ázsiai kultúrákban a csók, a szex, az intim érintkezés vagy akár az ezekre való utalás is a négy fal közé tartozó dolog - nyilvánosan nem műveljük. Ezért vannak az ázsiai doramákban a nyugati szemnek "vicces" csókjelenetek, amikor a csaj gyakorlatilag összeszorított ajkakkal tűri, hogy a színészpartner rátegye a száját az övére, esetlegesen ne adj isten, még meg is mozdítsa rajta az ajkait. Az ölelés is olyan, ahogy az ember egy fatörzset ölelne át, nem a párját, akibe szerelmes. Ezek hosszú-hosszú századok alatt a kultúrába ivódott dolgok, amiket nem lehet egyszerűen félresöpörni, kiiktatni, elfeljteni. Férfi nem ölelget nőt nyilvánosan. A kezét se igen fogja meg. A férfi-férfi, nő-nő érintkezések, szigorúan baráti alapon, rendben vannak, ezért mutogatják ezeket állandóan. Haverral lehet pacsizni, ölelgetni, hátba veregetni, a nőtől viszont három lépés tisztes távolságban kell lenni a publikum előtt. 

Csakhogy a világ halad előre, a popipar meg kifejezetten nem a szűziességéről híres ágazat, és hát a K-pop nyugati mintákat dolgoz át. Igen ám, de hát tabu a szex! Ottoke - vagyis "most mi legyen?". Ez a felemás szituáció szülte meg a dögös, szexis, és ártatlanul szűzies popsztárokat. Akár a férfiakat, akár a nőket vesszük. 

Vegyük az átlag popsztárt, mondjuk egy pasit. Magas, jóképű, jó táncos, jó énekes. Mindehhez természetesen velejéig úriember, az összes tévéműsorban szerény, aranyos, kedves, cukorfalat, aki elpirul, ha ránéznek. Aztán felmegy a színpadra és ereszd el a hajam - jönnek a szexi csípőmozdulatok, a popórázás, a mellkasmutogatás, az izzadás, az ajkak harapdálása/nyaldosása, éppen hogy csak át nem mennek profi go-go táncosba. Aztán lejönnek a színpadról és félénken magukra kapják a törölközőt és pironkodnak tovább. Mert ezt így illik. 

Xiah Junsu: nappal ártatlan cukipofa, éjjel Ricky Martint is megszégyeníti a csípőmozgása. Meg egyéb sok mindene.

A rajongóknak valamiért állandó jelleggel az a fixa ideájuk, hogy ezek a srácok mind szinglik. Próbáljátok ki, menjetek fel bármelyik K-pop-sztár YouTube-oldalára, és írjátok be kommentbe, hogy "biztos csajozik". Ide a rozdsás bökőt, hogy 2 percen belül 30 kiscsaj fogja matematikai elméleteket megszégyenítő érveléssel bizonyítani az ellenkezőjét (vagy szimplán elküldenek melegebb éghajlatra). A randizás is valamiért tabu ezeknek a sztároknak. Nem pusztán arról van szó, hogy rosszat tesz az imidzsnek, ha valakinek van csaja, a K-popban konkrétan rámehet az illető karrierje, mert a fanatikus libák bizony 1. képesek tényleg otthagyni a rajongótábort, 2. képesek kideríteni a leányzó kilétét és elüldözni/megtépni/kinyírni. Nem véletlen, hogy a K-pop-idolok többsége azt se meri bevallani, hogy randizik, nem hogy azt, hogy párkapcsolatban él. Egy szemléletes példa, amikor Se7enről kiderült, hogy hét éve együtt él a barátnőjével, 100 ezer rajongó iratkozott ki a fanclubjából, gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenie a karrierjét. 

 

Se7en és barátnője, Park Hanbyul színésznő

A rajongók makacsul kitartanak amellett, hogy ezek a srácok életükben nem láttak nőt közelről, de legalábbis nem sokat. Taeyangról például azt sutyorogják, hogy még szűz.

Ez a pali? Kizárt dolog. Mindenesetre jól rájátszik az imidzsre, hisz gyakorlatilag naponta elposztolja Twitteren, hogy kéne már neki egy csaj, és van egy ilyen című száma is, az I Need a Girl. Mindenki minden interjúban elmondja, hogy nincs senkije, és magányos, és ilyen meg olyan lány tetszene neki, dehát nem kellenek senkinek (haha). Aztán persze néhol kiderülnek a randik, a lesifotósok, no meg a szaszengek mindig készen állnak. Se7ent is egy kikerült személyes kép buktatta le, aztán elmesélte, hogy a Bigbanget használta randiálcának, mindenhova elhívta őket, hogy ne úgy tűnjön, hogy a leányzóval kettesben találkoznak.

Vannak persze olyanok is, akik bevallották, például Shindong a Super Juniorból, de ő nem a legnépszerűbb bandatag, szóval neki elnézik.

Shindong és a barátnője 

A lefojtott szexualitás végigkíséri az egész K-popot. Ha megfigyelitek, a K-pop-dívák állandóan a lábukat mutogatják, de mellet például soha - azt nem szabad. A szoknya lehet bármilyen rövid, de a mellkasnak zártnak kell lennie. A rúdtáncosokat megszégyenítő mozdulatok is rendben vannak, amíg néhol cukin mosolyognak és az interjúkon elpirulnak és szégyenlősködnek. Úgy tűnik, a koreaiak lábfetisiszták. Férfiaknak pedig tilos a tévében a mellbimbó mutogatása (köszi a tippet egy bizony kedves Rain-rajongónak ;). 



 Lábat mutogatni szabad.

Rain ügyesen kijátssza a mellbimbó-mutogatási tilalmat.

Az embereket természetesn érdekli a szexualitás. A művészek is szeretnek ilyen irányban kibontakozni, meg hát jól eladható. A koreai kultúra sajátos visszafogott jellege hozta létre ezt a kurtán-furcsa szituációt, hogy a sztároknak szűziesnek és vadnak egyszerre kell lenniük, megadott kereteken belül. Aztán vannak, akik feszegetik a határokat, mint Rain, vagy Xiah, esetlegesen G-Dragon a csöppet sem visszafogott (és emiatt sokszor betiltott) dalszövegeivel, az egyikben például arról énekel, hogy "lehet, hogy kicsi a termetem, de gyors a cipzáram, hadd legyek a G-spotod!". Aztán elmegy egy talkshowba és átalakul kisfiúvá, aki szemérmesen közli, hogy sajnos még mindig szingli. Ühüm. Mi meg itten most jöttünk a falvédőről.

Hamarosan: a K-pop-sorozat következő elemzésében ehhez a témához kapcsolódva az igencsak szájtátós ázsiai fanfictionök világába kalauzollak el majd benneteket, öveket becsatolni, durva menet lesz! 

Közkívánatra ezentúl drámaajánlókat is fogok írni, Drámapercek címmel. Hogy mennyire lesznek ezek gyakoriak, attól függ, milyen sebességgel tudom fogyasztani magam is a sorozatokat.

Elsőként egy cuki vígjátékot ajánlok, ami tutira mindenkinek be fog jönni, még a hibái ellenére is. Mivel a rovat elsősorban azoknak íródik, akik még nem látták a sorozatot, igyekszem nem írni bele spoilert, ha mégis, akkor azt egy jó nagy SPOILER felirat fogja jelölni. 

A mai kivesézendő sorozat a YOU'RE BEAUTIFUL.

A történet:

Ko Minjo ártatlan apácatanoncként egy zárdában él boldogan, szabad idejében imádkozik és meztelen szobrokat pucol a zárda parkjában. Aztán egy nap egy szemüveges fickó térden állva könyörög neki, hogy segítsen a testvérén, Minamon, akit éppen most vettek fel a népszerű A.N.Jell nevű bandába negyedik tagnak, de a srácnak rosszul sikerült a plasztikai műtétje és még egy ideig Amerikában kell maradnia, és ha ez kiderül, fuccs a szerződésnek. Mivel Minam és Minjo ikrek, a menedzser szerint nem lehet gond, hogy Minjo pár hétre a bátyja bőrébe bújjon és beköltözzön az A.N.Jell villájába - három pasi lakótársának.... Az A.N.Jell persze ki nem állhatja a gondolatot, hogy a kiadójuk negyedik tagot akar a bandába, és így Minamot sem fogadják szívesen. Különösen a banda vezére, a hideg és mindenkit magasról lenéző Thekjong gyűlöli Minamot az első perctől kezdve. Minam tehát fiúként beköltözködik a srácokhoz és alaposan felforgatja az életüket...

Főbb szerepekben:

1. Csang Gunszok [Jang Geun-suk], mint Hvang Thekjong, az A.N.Jell együttes vezére

A karakter:
Rideg, hideg, nagyképű, önző, durva és egy faszfej. Így, nyíltan. Öntelt, és ráadásul bunkó is. Persze nem véletlenül ilyen, családi háttere finoman szólva is kesze-kusza, és hát egy olyan gyerek, akit eldobott magától az anyja, nemigen nevelődik melegszívű cukipofának. Persze nem rossz gyerek amúgy, csak hát néha jól pofán húzná az ember a modora miatt. Védjegye a metszően jeges pillantása. 
A színész:
Gunszok remekül hozza a rideg és önző figurát, ám amikor kedvesnek és meleg szívűnek kell lennie, kicsit megtörik az alakítása, és művivé válik a mosolya. Időnként idegesítőek a szájcsücsörítései, de olyan szinten, hogy párszor bevertem volna neki egy maflást, pusztán emiatt. Jól játszik, de láttam már jobb színészt is. A hangja viszont nagyon-nagyon vonzó (hangfetisiszta hölgytársaim, tessék bekészíteni a nyálelszívót) és szépen is énekel. És jó pasi. Tényleg.

2. Csong Jonghva [Jung Yonghwa], mint Kang Sinu, az együttes gitárosa

A karakter:
Ő a bölcs és nyugodt srác, aki minden helyzetben higgadt és kiszámítható. Ritkán avatkozik be, akkor azonban ő az őrangyal, aki mindig kisegíti a főszereplőket. Ő a túl-szép-hogy-igaz-legyen fiú, egyetlen rossz tulajdonsága sincs, talán csak a döntésképtelensége.

A színész:
Mit is lehet Jonghváról mondani? Igazi rocksztár, tényleg tud gitározni, dalt írni és énekelni, és mellékesen még szép fiú is. Színészi játék szempontjából nekem ő verte a mezőnyt. Bár mindig imádnivaló a karaktere, így elég egyoldalú a játéka, de ez nem az ő hibája, hanem a forgatókönyvíróé, aki sematikus szereplőket hozott létre.

3. I Honggi [Lee Hong-ki], mint Jeremy, az együttes dobosa

A karakter:
Jeremy a banda bohóca, a játékos, mindig vidám, élettel teli, ütődött cukipofa, akit nem lehet nem imádni. Ő fél a leginkább az új bandatag érkezésétől és elég gyanakvó is vele szemben. [SPOILER!] Aztán persze annak rendje és módja szerint totálisan belehabarodik Minamba.[/SPOILER] A szereplő egyoldalú és sematikus, akár a többi, de nagyon szerethető.

A színész:
Rendkívül népszerű srác, az F.T. Island nevű bandából, ő is tényleg igazából zenész, és szép az énekhangja is. Több sorozatban és szórakoztató tévéműsorban is szerepelt. A játéka a karakterhez illő, és az egyik részben olyan szinten megríkatja az embert, hogy nagyon.

4. Pak Sinhje [Park Shin-hye], mint Ko Minjo/Ko Minam 

A karakter:
Itt ugye kettős a szerep, hiszen Sinhjének lányt és fiút is kellett alakítania. Minjo apácazárdában nevelkedett, így persze se az életről, se a fiúkról nem tud semmit. A karakter rendkívül ártatlan és néha olyan együgyű, hogy már fáj. Eltúlozták az ártatlan voltát, mert néha olyan dolgokat művel, amit épeszű ember akkor se csinál, ha egész életét remeteként élte le és sose látott másik embert. Csetlik-botlik, akár fiú, akár lány éppen és a nagy szemeit meresztgeti. Szimpatikus karakter, de néha sok belőle. 

A színész:
Pak Sinhje jól hozza a "jé, ez egy alma!"-típusú mindenre rácsodálkozó, mindent és mindenkit rózsaszín szemüvegen keresztül látó ártatlan leánykát, de fiúként nem hihető. Vehetett volna pár leckét Ha Dzsivontól, aki a Secret Gardenben egy ideig szintén férfibőrbe bújt (jó, oké a Secret Garden későbbi sorozat). Az egy dolog, hogy az arcát tekintve akkor se hinném el, hogy fiú, ha pucéron állna előttem és tényleg lenne himbilimbije, mert egyszerűen egy nőies színésznő, de ráadásul pokoli rosszul hozza a fiús viselkedést, nincs az az isten, hogy bárki józan ember bevegye, hogy ez egy fiú. Persze a soroztban mindenki bekajálja.

Pak Sinhje apácaként

... és fiúként

ÉRTÉKELÉS:
8/10

A szereplők sematikussága és a nem túl hihetően fiús Pak Sinhje miatt nem kap 10-est, amúgy egy rendkívül szórakoztató sorozat, az addiktív kategóriából. A sztoriban itt-ott vannak meglepő fordulatok, de a fő cselekményszál kiszámítható, ettől függetlenül jól van felépítve. A zenék nagyon jók, és a poénok is, a szitkom-szituációk is jól csattannak, annak ellenére, hogy sablonosak ([SPOILER] hogy kerülje el a csaj, hogy együtt zuhanyozzon a fiúkkal, az állandó kétbalkezessége, mint hogy összregasztja az ujjait és folyton leejt valamit. [/SPOILER]) A negatív szereplők jól utálhatóak, és bőgni is lehet bőven a sorozaton. Egyben van a csomag.

Az egyik dal a sorozatból: Without Words - Csang Gunszok előadásában. 

Megnézhető (teljesen legálisan) angol és magyar felirattal is a viki.com oldalán.

A musicalek egészen a közelmúltig nem voltak éppen a legnépszerűbbek Koreában. Sok volt a produkció, kevés a néző, a producerek pedig azon kezdtek el gondolkodni, hogy is kellene a színházba csábítani a népet. Legyenek popsztárok a főszereplők! Bingó! Az ötlet olyannyira bevált, hogy nem csak hogy percek alatt fogynak el tízezrével a jegyek a musicalekre, de külföldről is egyre több meghívást kapnak a koreai társulatok, főképp Japánban nagy siker a koreai musical. A szakértők szerint a koreai musicalek exportjában 10 milliárd forintos potenciál van. A hazai gyártmányú musicalek mellett persze a külföldi adaptációk is nagyon sikeresek a popsztárok főszereplésével, és vitán felül a legnagyobb név, aki a színházba vonzza az embereket Xiah Junsu, a JYJ énekese, a "musicalek hercege". Az Elisabeth című musiceljére, melyet a magyar származású Sylvester Levay írt, percek alatt fogyott el mind a 34 ezer jegy. 

Xiah Junsu Mozart szerepében

Itthon meglehetősen kevés olyan popénekest tudnánk felsorolni, aki alkalmas musicalek előadására, általában inkább fordítva szokott működni a dolog: a musicalszínészek csapnak fel popénekesnek. Xiah Junsu (születési nevén) Kim Dzsunszu 25 éves kora ellenére nem mai csirke a szakmában, elég korán lemászott a falvédőről. 16 éves volt, amikor a TVXQ együttesben debütált és szupersztár lett. 2010-ben, amikor a TVXQ felbomlott és Junsu a JYJ tagja lett, megkapta a Mozart! című musical címszerepét. Ezt a darabot is Levay írta, aki valósággal beleszerelmesedett Junsu hangjába, olyannyira megkedvelte a fiú hangszínét és tehetségét, hogy saját koncertet is adott vele Kim Junsu The Musical Concert, Levay with Friends címmel, aminek alkalmából több dalt is írt Junsunak. Két évvel később. 2012 tavaszán Junsu Levay másik darabjának, az Elisabethnek az egyik főszerepét alakította - ő volt a Halál, akivel Elisabethnek különleges szeretet-gyűlölet kapcsolata van. Levay egyébként szoros barátságot ápol Junsuval és családjával azóta is.

Xiah hangja már a TVXQ-s korszaka idején is megfogta a rajongókat, ez egy olyan hang, amit nem lehet nem szeretni, nem felfigyelni rá és nem lehet nem libabőrözni tőle. Szakértők szerint ugyan csapattársa, Jaejoong hangja sokkal tisztább és többrétű, Xiah hangereje elsöprő a színpadon, és a musicalekhez pontosan ez kell: a drámai fokozó képesség. Xiah bebizonyította, hogy remek musicalszínész, aki nem csak a hangjával tud lenyűgözni, de az előadásmódjával is. Ezen felül kiváló táncos, és egyébiránt dalszerző is, debütáló szólóalbuma, a Tarantallegra több dalát is maga komponálta.

Xiah a Beautiful Thing című dalt adja elő élőben, még a TVXQ-s korszakában.

A Tarantallegra (a Harry Potter egyik varázslatának neve, amivel megállíthatatlanul táncra lehet kényszeríteni az ember lábait) az év legtöbb példányban fogyott szólóalbuma lett Koreában. Junsu a TVXQ-ban és a JYJ-ben is, a személyisége folytán a "cuki szomszéd srác" volt, az a édibédi angyalbögyörő, akinek megcsípkednéd a pofiját, mert olyan cukorfalat, de nem feltétlen lennél a barátnője. A Tarantallegra gyakorlatilag 180 fokos fordulattal szilánkosra törte a cukimókus-imidzset, és szerintem nem volt az a TVXQ-fan, aki ne tátotta volna a száját, amikor Junsu megjelent a Tarantallegra-imidzsével. Bevallottan az Elisabeth Halál-alakja ihlette az album egész vizuális koncepcióját, a sötétség, a misztikum és a kétneműség szele lengi körül Xiah lényét. A címadó dal videoklipjében még nőként is feltűnik, az egyébként is meglehetősen androgün koncepció tetőpontjaként. (Itt megjegyzendő, hogy mivel Halál egy nemtelen mitikus lény, a koncepció is ennek megfelelően egy lényt ábrázol, nem pedig férfit vagy nőt.)

Xiah nőnek sminkelve a Tarantallegra videoklipjéhez

A Tarantallegra egyik koncepciófotója

A Tarantallegra videoklipje

2012 nyarán Junsu angol nyelvű dallal rukkolt elő, amit a Sony Music producere, Bruce "Automatic" Vanderveer írt. Az Uncommitted nagyon jó kritikákat kapott és még a németországi K-pop-slágerlistát is vezette. Bár Junsu kiejtése sokat javult az évek folyamán, érezhető az akcentusa. Egy interjúban a producer úgy nyilatkozott, hogy Junsu rendkívül jó humorú, két lábbal a földön járó személyiség, aki hihetetlenül karizmatikus és tele van kreatív energiákkal, valamint a hangját is "különlegesnek" írta le.

Az Uncommitted videoklipje

Junsu egyébként jómódú családban született, egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek. Ikertesója szintén énekes, JUNO/ZUNO néven.

A koreai szupersztárok külsejét mindenki irigyli. Tökéletes bőr, tökéletes megjelenés, tökéletes arc, alak, haj. Mintha csak a teremtés koronái lennének, szinte teljesen hibátlanok. Persze a szépségnek titka és ára is van, meglehetősen borsos méghozzá.

Ázsia-szerte megőrülnek a nők azért, hogy olyannak nézhessenek ki, mint a legszebb koreai színésznők és popsztárok. Az ilyen fajta tökéletes szépség azonban ritkán természetes adottság, és bizony nem véletlen, hogy Dél-Korea vezeti a plasztikai sebészeti beavatkozások számának listáját. Bár a legtöbb plasztikai műtét non-invazív, azaz nem komoly nagy műtét, hanem pl. botoxkezelés, de az arcplasztika száma is jóval nagyobb itt, mint más országokban. Ennek oka kétségtelenül a média által közvetített sztárok tökéletes megjelenése. A koreaiak már-már rögeszmésen ragaszkodnak a szépséghez, nincs talán még egy olyan ország, ahol annyi kenceficét kennének az arcukra a nők, mint itt. Divat a fehér bőr, mert az olyan elegáns, a sötét bőr a "paraszti" származás jele, ami persze elég tré dolog, ugye. 
 

A kenceficék közül kiemelkedik például a kifejezetten koreai találmánynak tartott BB-krém (bár egy német orvos fejlesztette ki az első ilyet), ami már lassanként itthon is kapható, sőt, a L'Oreal is lenyúlta a koncepciót. Ez gyakorlatilag egy mindent tudó "csodakrém", ami egyszerre alapozó, hibajavító, napfényvédő, ápoló és fiatalító hatású. (Szerintem tutira erre pályáztott a gonosz boszorka a Hófehérkében). És férfiak is használják. Bizony. 

Ráadásul a koreai plasztikai sebészeti iparág (mert ez már az) rendkívül fejlett, a legjobb orvosok a legmodernebb technológiával felszerelve dolgoznak itt, nem véletlenül járnak ide más országokból a nők és férfiak egyaránt. Koreában még luxusklinikák is vannak, amik saját kis szállodát működtetnek a kuncsaftok számára.

A koreai sztárok közül igen sokan végeztettek ilyen-olyan korrekciót az arcukon, egyesek bevallottan, mások titokban.

Ku Hara, a Kara együttesből, szem- és orrműtét.

Kwanghee a ZE:A együttesből. Gyakorlatilag új arcot kapott.

UEE az After Schoolból. Szemműtét (a Koreában igen népszerű duplaszemhéj-műtét)

Kim Hjondzsung, nóziplasztika. Mondjuk őt nem tudom megérteni miért, szerintem előtte sokkal helyesebb volt (mi baja volt az orrával???)

Ők itt fent azok, akik bevallották. A többség persze hevesen tagad, illetve vannak pletykaszintűek is, ahol a netizenek kutakodnak régi fotók után és próbálják bebizonyítani, hogy az illető híresség plasztikázva van. Jöjjön pár ilyen példa:

Jessica a Girl's Generationből. Nem lehet nem észrevenni az állkapocscsont változását. 

I Minho. Azt mondják némi orrműtét és szemműtét. Fene tudja.

Kim Dzsedzsung. Mivel tökéletes az arca, azonnal felmerült a plasztikai műtét kérdése is. Az antifanok szerint tutira volt, orr- és szemműtétje. A fanok szerint egyik se volt, és ezt képekkel bizonygatják, amik szerint se az orra, se a szeme nem változott tinikora óta. Mindenki döntse el magának.

Tiffany a Girls' Generationből. Nózimunkának néz ki. Az, hogy teltebb volt, nem jelent semmit, halálra diétáztatják szerencsétleneket (erről majd egy későbbi posztban).
 

Szong Hjekjo. Állítólag orr- és szemműtét. Utóbbi szinte bizonyos, az orrában nem vagyok biztos. (És ő is sokat fogyott)

Egy szép verőfényes reggelen, valamikor 1985 tavaszán Jóisten álmosan fölkelt a dunyhás ágyikójából, feltette a kotyogós kávéfőzőjét a sparheltra, belebújt a papucsába és a dolgozószobájába battyogott. Ránézett a Bíró Icás asztali naptárára és csettintett a nyelvével. 
- Nahát, nahát.  Április másodika, ma megfogan 1 234 345 emberpalánta. Ideje munkához látni. Kivel is kezdjem... - vakarta meg ősz fejét, majd előhúzta a tervezésre váró emberpalánták mappáját az ablak melletti fiókos szekrényből. 
- Úgy nézem, most van soron Kim Dzsedzsung. Hm. Hm.
Előhúzta a dolgozóasztal fiókjából a rajzlapköteget, és felkapta a ceruzáját.  
- Minek tervezzelek, kisfiam? - hümmögte a bajsza alatt. - Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász?
Pár percnyi töprengés után felkiáltott. - Megvan! - Megnyalta a szája szélét és kaján vigyorral az orcáján rajzolni kezdett.
- Szééép nagyokra a szemecskéket, így ni! Hm, ezen az arccsonton még ívelek egy kicsit, jó éles legyen. Finom nózi... lehetnek hosszabbak is azok a lábak, ne fukarkodjunk, ugye. Hm, hm. Mi lenne ha, érzékibb lenne a szája? Mégiscsak sok ezer asszonyt kell boldoggá tennie majd. Így ni! Tekintet, tekintet... olyan finoman harapós legyen, de lágyuljon meg, ha mosolyog. Gödröcskék, iiigen. Az kell, mindenképp. Ide kanyarítunk még egy szép fülecskét... Hol van a radír. Nnnya, mégiscsak lehet még nagyobb a szeme. Úgyis odáig lesznek az embörök az animékért, mire megszületik ez a gyermek. Nna. Készen is volnánk. Hadd lássalak, gyermekem!
Jóisten felemelete a vázlatot, majd elégedetten hátradőlt a székben. - Hát nem hiába alkottam én Picassókat, meg van Goghokat, na! - így szólván Jóisten elégedetten visszabandukolt  a konyhába és elkortyolgatta a reggeli kávéját, azzal a büszke tudattal, hogy ismét csodát alkotott.

Kim Dzsedzsung (Hero Jaejoong) a 17. Puszani Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegén ma.

Még több kép a vörös szőnyeges vonulásáról

Toplistázzunk! Tudom, kicsit el vagyok maradva a posztokkal, hiányzotam? Ma mindenesetre kicsit a férfi olvasóknak fogok kedvezni, ha már annyi pasilista volt mostanában, jöjjenek a hölgyek listái.

Bevallom őszintén, hogy kevés női előadót hallgatok, abból a roppant egyszerű okból kifolyólag, hogy nekem az ázsiai nők énekhangja teljesen egyformának tűnik. Vannak persze kivételek, de főképp  a lánybandák énekeseinél és nem tudnék nem hogy két tagot, de két különböző banda két énekesét se megkülönböztetni egymástól hangszínileg. Persze ez biztos azért van, mert mezei hallgató vagyok és nem zenész.

5. A-mei

A-mei tajvani születésű énekesnő, bennszülött, tehát nem kínai nemzetiségű. Gyönyörű hangja miatt "Tajvan büszkeségeként" emlegetik. Kristálytiszta hangja van.

4. BoA

BoA, azaz Beat of Angel, a koreaiak büszkesége, aki az első hallyu-hullám (koreai hullám) úttörői közé tartozott, és az első koreai előadó volt, akinek sikerült első helyre kerülnie a japán Oricon slágerlistán, nálam "csak" a negyedik. Jók a dalai és szép a hangja is, de nekem nem a "lenyűgöző" kategória. Izgalmas csajszi amúgy, nem véletlenül tartják a legnagyobb koreai énekesnőnek manapság. Egészen fiatal volt, amikor már slágerlistákat vezetett (Szandi kategória életkorban), és azóta is toppon van, több mint tíz éve már. Megpróbálkozott az amerikai piaccal is, de csúnyán belebukott. Nem mintha a dal például nem lenne elképesztően addiktív és semmivel se rosszabb, mint bármelyik mai amerikai sláger, sőt. A hangja, a koreográfia és a videó is ott van és a csaj úgy táncol, hogy az ember a padlóról vakargatja fel az állát. Mégse sikerült neki. Véleményem szerint azért, mert egyszerűen ázsiai énekes nem győzhet arrafelé. PSY-nak csak azért sikerült, mert ő a legkedveltebb ázsiai sztereotípiába tartozik bele: ő a bohóc, akin röhögni lehet. Ha Psy magas, jóképű, szexi csóka lenne, a Gangnam Style sose jutott volna idáig. Szóval ez itt BoA debütáló angol dala az Eat You Up. Táncra fel!

3. Baek Jiyoung (Pek Csijong)

Na ő már nem mai csirke, 36 éves a hölgy és az egyik legismertebb balladaénekesnő Koreában. Számos tévésorozat betétdalát énekelte, többek között a kedvencem, a Secret Garden That Woman című dalát is. Most mégsem egy ballada jön tőle, hanem egy ritkaság. Egy pörgős nóta, aminek a klipjében bebizonyítja, hogy öreg adzsumma nem vén adzsumma. (Az adzsumma az idősebb nők megnevezése)

2. CL (2NE1)

Tudom, hogy a 2NE1-ból mindenki Park Bom (Pak Pom) hangjáért van odáig, hát nekem viszont CL a kedvencem. Keveset hallani énekelni, hisz a csaj főképp rappel, de van valami nagyon cool, nagyon erőteljes fűszer a hangjában, és az egész csaj kiállása úgy vagyány, ahogy van. Ez swag, bitches!

1. Thanida Thamwimon (Da Endorphine)

Az első helyen nálam egy aprócska thai hölgy tanyázik, mert egyszerűen elképesztően szép a hangja, olyan igazi ütős, gazdag rockerhangja van. A dal feldolgozás, a Bodyslam nevű híres thai rockegyüttes egyik igazi himnusza, csakhogy szerintem Thanida ezerszer jobban énekli :)

Nos úgy esett, hogy végre eljutottam a koreai-japán élelmiszerboltba és bevásároltam. Leemeltem pár szószos cuccot a polcról csak úgy találomra, és ma főzőcskéztem. Általában úgy főzök, hogy véletlenül se recept szerint, hanem inkább improvizálva, ami éppen van otthon alapon. Így aztán az andong ccsimdak (andongi szójaszószos csirke) se éppen az lett, ami a receptben. Viszont finom.

Mivel ma épp nem volt otthon csirkehús, ezért darált sertéshúst kaptam elő a fagyóból. Ehhez jött egy doboz vörösbab, egy csomag salátakeverék, ázsiai hosszú száraztészta, egy hagyma meg egy fél citrom. Na meg az andong ccsimdak szósz (안동찜닭소스). Bő fél óra alatt elkészíthető étel lett így.

A hagymát némi bőgés közepette szépen felkockáztam, bele a wokba és kevés olajon üvegesre pároltam.

Ebbe ment bele a kiolvasztott darált husi, amit kicsit pirítottam, majd amikor már szép fehéres lett, ment rá egy kis bors, só, némi delikát, amivel elkevertem, majd egy teáskanálnyi őrölt pirospaprika. Nálam ez az alap rengeteg kajához, gyakorlatilag bármilyen rizses vagy tésztás egytálételt piszok gyorsan össze lehet dobni belőle, például párolt zöldségekkel, szószokkal, vagy éppen előre kisütött kockázott padlizsánnal. Most épp koreai hússzósszal.

A pirosparika hozzáadása után azonnal fel kell önteni két deci vízzel, nehogy a paprika odakapjon és keserűvé váljon. Ezután lefedtem és hagytam kis lángon szépen felrotyogni.

Míg a hús puhult, alaposan leöblítettem a konzervbabot. Most épp ez volt otthon, én bármi mást is belefőznék, mondjuk zöldbabot vagy vegyes fagyasztott zöldséget (utóbbi esetében jobb, ha külön előpároljuk vagy ázsiai módra wokban hirtelen pirítjuk és csak a végén tesszük a húshoz, mert úgy nem lesz szottyadt és szétfőtt a végére). 

Mikor a hús mepuhult, hozzáöntöttem az andong-szószt, de nem az összeset, mert túl soknak találtam a tasak mennyiségét a főzött adaghoz képest. Mivel szerintem a szójaszósos ételekhez remekül passzol a citrom, belefacsartam egy fél citrom levét, jól elkavartam a szószt a hússal és lefedtem rotyogtatni. Amíg a szósz összefőtt a hússal, feltettem fél liter forrásban lévő vízbe két adagnyi ázsiai hosszú száraztésztát. Ez épp kínai búzatészta, recept szerint üvegtészta vagy normál rizstészta járna mellé, de én bevallom őszintén, hogy nem szeretem az üvegtésztát. 

Konyhakész gyorsrizset is lehet használni az ilyen szószos husik mellé. 

A szósz és a husi 5-8 perc alatt szépen összerottyan, ezalatt a tészta is megfő (igazság szerint 2-3 perc kell a tésztának, de kövezzetek meg, én falusi lyány vagyok, az én gyomrom nem szereti a divatos "al dente" tésztákat, a puha tésztát imádom).

A tálaláshoz a mély tányér aljára halmoztam a salátakeverékből, erre halmoztam a leszűrt, lecsepegtetett főtt tésztát, majd rá jó szószosan a husit. A szósz fő alkotóeleme a szójaszósz és a gyömbér, így elég erőteljes és enyhén csípős az íze. A citromlé szerintem kifejezetten dobott még rajta. Sót, borsot csak keveset raktam (amennyit az elején a húsra), utólagosan már nem fűszerezem az ilyen kész szószokkal készült ételeket. Eredeti recept szerint az üvegtésztát bele kell főzni az ételbe a legvégén, de én szeretem, ha másnapra megmarad az étel, a másnapos összekunkorodott és elszíneződött tésztánál nincs szörnyűbb dolog a gasztrovilágban. Én mindig annyi tésztát főzök ki, amennyiről azt gondolom, hogy el fog fogyni. A maradék szószos husit szépen el lehet rakni vacsorára vagy másnapra és frissen kifőzni hozzá a tésztát. 

A saláta ropogóssága és a szószos-husis-tészta puhasága remekül kiegészíti egymást, ráadásul a szósz nagyon finommá teszi a salátaleveleket is, és nagyon elázni sincs idejük, így még éppen ropogósak, de jó szószosak, mire a tányér aljára ér az ember.

A szósz beszerezhető a koreai-japán boltból, akiktől interneten is lehet rendelni, de aki nem akar, az maga is megcsinálhatja a szószt, a címke szerint koreai szójaszósz, fokhagyma, gyömbér, feketebors kell hozzá. 

Az eredeti andong ccsimdak receptje itt található meg (angolul).

Van egy kicsike kis nép túl az óperencián, akik nagyon-nagyon szegények és elnyomottak voltak. Aztán kihúzták a fejüket a hátsójukból és ripsz-ropsz olyan gazdaságot rittyentettek, hogy Milton Friedmannek is kettéáltak a fülei. Dél-Korea ugyanis olyan nemzetgazdaságot épített ki, ami fittyet hányva a nyugati szabadversenyes piac törvényeire, virul mint az orgona tavasszal. 

Minden a '60-as években kezdődött, miután a koreaiak rájöttek, hogy kezdeni kéne valamit magukkal a japán invázió meg a szomorú koreai háború végeztével. Ekkoriban alakultak meg a családi vállalatok azoknak a gyáraknak a felvásárlásával, amiket a japánok hagytak hátra. A kormány nagy terveket tűzött maga elé: terjeszkedni, terjeszkedni, terjeszkedni. Az agresszív gazdaságpolitika szerves részévé váltak ezek a családi alapítású cégek, a csebolok. A formula a következő volt: a kormány korlátlanul nyomta a pénzt ezekbe a vállalatokba, akik cserébe teljesítették a terjeszkedési kvótát a piacokon. A kormány törvényekkel biztosította, hogy a cseboloknak jó legyen - cserébe jó lett a gazaságnak is. A kis lutricégek óriás konglomerátumokká duzzadtak, mivel gyakorlatilag a "mindegy micsoda, felvásároljuk" politikát követték - állami hitelen. Így lett például a szerény kis tésztagyárnak induló Samsungból elektrotechnikai világóriás.

Samsung Town, Szöul

Szóval a kormány nyomatta a támogatást, a csebolok meg hozták a profitot. 1960 és 1994 között a GDP évente 10%-kal nőtt. Az 1990-es évekre a koreai GDP csaknem 30%-át a 30 legnagyobb csebol bevételei tették ki. A kulcsszó az export volt. A koreai cégek szinte kizárólag exportra termeltek, kihasználva minden lyukat a piacon. Ha nem volt még versenyképes termék, ők legyártották. Mindegy milyen területen. Így lett a Samsungnak autógyára, az LG így vándorolt a petrolkémiai iparba, de a Hyundainek (Hjonde a helyes kiejtése, nem Hjundáj) is így lett például áruházlánca. Képesek voltak totál különböző iparágakba kiterjeszkedni, és ha beszállító kellett, akkor csináltak egy céget, ami legyártotta a kívánt alkatrészt. Egy-egy csebol akár 50 különböző céget is birtokolt. 

Hyundai-pláza, Csonho, Dél-Korea

Bummsakalaka, a gazdaság soha nem látott mértékben virágzott, nem véletlenül nevezik Dél-Koreát az ázsiai tigrisek egyikének. 1990-re egy koreai lakos már 638%-kal volt gazdagabb, mint 1960-ban. Egy átlagos nyugati lakos csak 72%-kal. A csebolok egyeduralkodók lettek, és a koreai gazdaság erősen függeni kezdett tőlük. 1997-ben aztán jött a fekete leves: Korea gazdasága az ázsiai gazdasági válság közepette összeomlott. A válság miatt az exportra termelő csebolok bevételei hirtelen csökkenni kezdtek, és nem bírták tovább fizetni az iszonyatos mennyiségű hitelt, amit felvettek az ész nélküli terjeszkedéshez. Az óriás vállalatpolipokat a saját csápjaik fojtogatták, több közülük ki is nyiffant, például a Kia.

A válságból egyetlen kiút volt: a csebolok megnyirbálása. IMF-nyomásra a kormány kényszerítette a csebolokat, hogy szabaduljanak meg a fölös csápoktól: azaz a fő profilba nem illő cégektől, ekkor vásárolta fel például a Samsung autógyárát a Renault. A csebolok magukba tekintettek, és rájöttek, hogy ha életben akarnak maradni, alkalmazkodniuk kell az erősen globalizálódó piachoz. Míg a liberális gazdaságpolitikát folytató Kim Dedzsung-kormány az amerikai stílusú piacgazdaságot próbálta meg bevezetni az országban, a csebolok újraszerveződtek, tanultak és újra megerősödtek. 2008-ban ismét olyan ember ült Korea elnöki székébe, aki csebolpárti, maga is a Hyundai egyik leányvállalatának vezére volt korábban. Az újra megerősödött csebolok ismét termelni kezdték a lóvét, és olyannyira bevált az alkalmazkodó életmód, hogy míg a világ zsíros kenyéren tengődött a 2008-2009-es gazdasági válságban a villany lekapcsolásától rettegve, a koreai csebolok vidáman terjeszkedtek tovább a piacokon. Csak egy pillanatkép erejéig: a Hyundai 11%-kal növelte az eladott járművek számát a válság alatt, miközben az autógyárak többsége bezárt vagy csökentett gyártásra állt át, Amerikában a General Motors meg csődöt jelentett.

A Big Bang az LG modelljeként

Dél-Korea ma a világ technológiailag legfejlettebb országa. Szöulban 2015-re minden közterületen ingyenes wifi lesz, ami a tömegközlekedési eszközökön (beleértve a metrót is) szabadon használható, olyan letöltési sebességgel és jelerősségel, hogy 70 km/h-val közlekedő autóban is lehet majd streamingben filmet nézni az interneten. Mindezt pedig a papíralapú tankönyvek kidobása követi majd, minden diák tableten fog ezentúl tanulni.

A csebolok pedig, köszönik szépen, jól vannak. A Samsung Korea GDP-jének 20%-át termeli ki, de a teljes GDP 70%-át adják a legnagyobb csebolok összesen. Persze nem fenékig tejfel az ő világuk sem, a korrupció mindennapos botránytéma a berkeikben, de a kormány szemet huny felettük, hiszen dől a zsé, a gazdaság virágzik, egy vállrándítással elintézték, hogy az adócsaló Samsung-elnöknek ne kelljen börtönbe mennie, a bíró szerint ugyanis túl nagy veszteség lenne a gazdaságnak, így közmunkával és némi zsebpénznyi büntiösszeggel meg egy ejnye-bejnyével elengedte a vezért. 

Akárhogy is, a koreaiaknak bejött a dolog. Talán mert nem a hátsó felükön ücsörögve várták, hogy majd az IMF meg az azeriek kihúzzák őket a szarból, hanem felvették a lapátot és kiganéztak maguk után, de rendesen.

Egy kicsit komolyabb vizekre evezek ma, pillantsunk bele röviden egy kicsit Tajvan társadalmába.

Az 1990-es években Tajvan valóságos horrorföld volt, a bűnözés sosem látott magasságokba emelkedett, 1990 és 1996 között mintegy 80%-kal emelkedett a bűncselekmények száma, 1996-ban fél év alatt hárommillió tajvanit (minden 7.) raboltak ki vagy támadtak meg. Több brutális gyilkosság is történt, egy tisztviselőt és hét munkatársát szabályszerűen sortűzzel kivégeztek, egy emberjogi aktivistát 35 késszúrással öltek meg. Hivatalos becslések szerint a tajvani parlamenti képviselők 5-10%-ának volt kapcsolata a szervezett bűnözéssel. Az események 1997 áprilisában tetőztek, amikor ismeretlen tettesek az iskolából hazafelé menet elrabolták az ismert tajvani színésznő Paj Ping-ping 16 éves lányát, Hsziao-jent, váltságdíjat követelve.

A színésznő négy alkalommal is kész volt fizetni, az emberrablók azonban nem jelentek meg, az első alkalommal a média miatt, akik kiszagolva az átadás időpontját, kamerástul-riporterestül felbukkantak a helyszínen. Az emberrablók a megkötözött, meztelen gyereklány fotóját küldték el az anyjának, amit nem sokkal később a lány kisujja követett - mint egy valóra vált CSI-részben. Két héttel később a rendőrök megtalálták a lány megkínzott, megcsonkított holttestét Tajpejtől nem messze. 

Az eset az utolsó csepp volt a pohárban, a népharag elsöpörte a tajvani kabinetet, több miniszter lemondott, miután ötvenezer tüntető vonult a parlament elé a fejüket követleve. A nép úgy vélte, a kormány tehetetlensége és korrupt volta miatt fajulhatott idáig a bűnözési ráta az országban. 

Az egyik emberrablót a rendőrök tűzharcban ölték meg, a másik kettő elmenekült. A két férfi egy magánklinika orvosát és nővéreit fegyverrel kényszerítette plasztikai műtét elvégzésére, majd mindenkit megöltek. Egyikük megölte magát, amikor pár nappal a mészárlás után a rendőrség le akarta tartóztatni. Az utolsó emberrabló fogjul ejtette az egyik dél-afrikai katonai attasé családját, de sikerült őket kiszabadítani, a férfit pedig halálbüntetésre ítélték, 1999-ben végezték ki. 

Paj Ping-ping, aki egyedül nevelte a lányát, a halálbüntetés egyik legnagyobb aktivistája lett Tajvanban, alapítványt hozott létre a lobbizáshoz és az erőszak áldozatainak megsegítéséhez. 

Néhány vitatott kivégzés kapcsán 2006-ban az igazságügyi miniszter felfüggesztette a kivégzéseket, és a 2008-ban helyére érkező utódja is erősen halálbüntetés-ellenes volt, így 2006 és 2009 között nem voltak kivégzések Tajvanon. Paj Ping-ping erőteljes lobbijának és a társadalmi nyomásnak a hatására 2010-ben az igazságügyi miniszter lemondott és a halálbüntetést visszaállították.

Legalábbis Kínában és Japánban, ahol őt választották meg Ázsia legszebb férfijának. Nos, nekem lennének még jelöltjeim a címre, de nem tudok nem bólogatni a kínaiak és japánok ízlését illetően. Ismerkedjünk meg hát a "legszebb ázsiai pasi" cím birtokosával, Kim Dzsedzsunggal, akinek nem csak az arca hihetetlenül szép, de az élete is hollywoodi drámába illő. Egyszer tutira megfilmesítik majd.

Kim Dzsedzsung, vagy ahogy inkább ismert, Hero Jaejoong az Ázsia legjobb fiúbandájának tartott TVXQ vezérvokálja volt. Itt olvashattok egy mélyreható elemzést a hangjáról. Én nem vagyok zenekritikus, mint ez a blogger, szóval én csak a magánvéleményem közlöm, miszerint ééészbontóan jól énekel a pali. Korea egyik legjobb énekeseként tartják számon, akinek a hangja nagyon változatos tud lenni és széles tartományban mozog, bár mindenképp a tenoron belül. Könnyedén kiénekel olyan magasságokat, hogy az ember dob egy hátast tőle. Igazi musicalhang, aki sokféle stílusban tud énekelni, a balladától a rockig, és rappel is. És zeneszerző is. És hangszeren is játszik. Meg színész (és nem is rossz). Van olyan, amit ez a pasi nem tud?

Tizenéves tiniként tűnt fel egy versenyen az SM Entertainment vájtfülű menedzsereinek és azonnal be is válogatták abba az együttesbe, ami később Ázsia legnagyobb sikereket elért bandájává vált. 2006-ban robbant a bomba, miszerint előkerült egy férfi, aki Dzsedzsung vér szerinti apjának vallotta magát és pert indított a fiú nevelőszülei ellen, azzal, hogy a volt neje nem közölte vele, hogy a válásuk után örökbe adta a gyereküket. Leesett áll, mindenhol szalagcímek: Hero Jaejoong örökbefogadott gyerek! Mint kiderült, Dzsedzsung maga sem tudott erről egészen húsz éves koráig, amikor felbukkant az édesanyja, aki mellesleg professzor egy kínai egyetemen. A nő rossz körülmények között élt, és a válása után egyszerűen nem tudta eltartani a kisfiát, ezért úgy döntött, örökbe adja. Egy bizonyos Kim család vette magához a négyéves kisfiút és nyolc lánygyermek mellett szeretetben, tisztességben felnevelték. Amikor a botrány kirobbant, a biológiai apja visszavonta a keresetet. (Azt nem tudni, hogy őszinte megbánsból, vagy kapott érte valami pénzt, de én személy szerint kétlem, hogy jó szándékkal indította a pert. 20 évig rá se nézett a fiára, aztán mikor kiderül, hogy a gyereke valójában egy híres popsztár, jön perelni az apai jogaiért?) 

A tehetséges srác mostanában egyre több dalt ír az új együttesének, a JYJ-nak, remek sorozatokban domborít és lojális a tesókként szeretett bandatagjaihoz, Mickyhez és Junsuhoz, akiknek a nevét is a hátára tetováltatta. Ezen felül imád főzni és a kedvence a nyers hagyma. Aki a hagymát szereti, azt mi magyarok is komáljuk, nem? 

És akkor következzen az ok, amiért egyáltalán ez a cikk született, a képek önmagukért beszélnek. (És igen, tényleg ekkora a szeme, nem photoshop. Bár pletykálták, hogy műttette, hogy nagyobb legyen, de ezt cáfolják a tinikori fotói, amiken ugyanilyen hatalmasak a szemei)

És ha ennyi nem elég belőle, itt egy tribute videó a YouTube-on.

A tetováltatási őrület elérte a koreai popipart is, egyre több fiatal sztár varrat ezt-azt a testére. Vannak kifejezetten jól sikerült munkák, na meg vannak azok is, amikre az ember fogja a fejét és kétségbeesetten kérdezgeti: de miért kellett ezzel belerondítani a tökéletes bőrödbe, hm?

Vegyük hát szemügyre a legszörnyűbb és leggázabb koreai sztártetkókat.

Kezdjük is mindjárt azzal az ifjú tehetséggel, aki gyakorlatilag tetkófertőzést kapott, és nem bír leállni a tintáról. G-Dragon szolid kis varrásokkal kezdte a "tetkópályafutást", a vállára került egy szépen megformázott "Too fast to live, too young to die", illetve az alkarja belsejére egy-egy latin mondóka. Aztán egyszer csak megjelent az alább látható "izével" a vállán, és én majdnem ráköptem a reggeli kávémat a billentyűzetemre, azt sikoltozva, "miért, GD, ó istenem miért?"

Ez ugyanis a Dragon Ball Z című anime sárkánygömbje. (Facepalm)

Mire feltápászkodott a rajongótábor a sokkból, jött  a következő, Keith Harring popartművész sétáló szivecskéjének formájában.

De GD-nek ez sem volt elég. Máris következett a "faltól-falig" tetkó az oldalán: Forever Young. Kicsit kapuzárásos pánik-jellegű dolog ez, ami röhejes egy 23 éves gyerektől.

Aztán a mellkasára került egy nem létező angol szó a Wreckless. A wreck roncsot jelent, na de a wreckless? Roncstalan? Hát..ö... (mondjuk az még nem derült ki, hogy utóbbi tetkója valódi-e vagy csak a dilinyós videoklipje kedvéért készült, de már reptéren készült fotókon is elcsípték rajta, szóval valószínű, hogy igazi)

Másik vétkesünk a gyönyörű testű és bőrű Hero Jaejoong, aki szintén nem bírja abbahagyni a tetoválósdit. Legtöbb tetkója nagyon szép, és úgy tűnik, mély értelmet hordoz a 26 éves énekes számára, van azonban egy-két varrata, ami hát... 

Vannak ugyanis férfiak, akik képesek a szerelmük nevét magukra varratni ("Szeretlek, Mari!"), na ehhez képest Jaejoong a teljes hátfelületét valami egészen másnak szentelte: a barátságnak. A hátán szép nagy betűkkel díszeleg a TVfXQ betűszó, ami a volt együttesére, a TVXQ-ra utal. Az alatta lévő SOUL felirat meg nagyon csöpögős történetű: a felirat párja az együttese egyik tagjának, Micky Yoochunnak a hátán virít: MATE. Így a felirat teljes jelentése: "TVXQ Soulmate" azaz "TVXQ lelkitárs". 

Ha mindez nem lenne elég, a derekán jelenlegi együttesének a JYJ másik két tagjának, Micky Yoochunnak és Junsunak a neve van felvarrva, középen pedig Jaejoong kettős születési dátuma látható. Utóbbi azért nem tetszik, mert szerintem nem szép a kivitelezése, maga a tetkó mély értelmet hordoz Jaejoong számára, hiszen pár évvel ezelőtt kiderült, hogy adoptált gyerek, amiről ő maga sem tudott. A két dátum a január 26., ami papíron a születési dátuma, a másik pedig a február 4, ami a valódi születési dátuma, amit akkor tudott meg, amikor 20 év után először találkozott a szülőanyjával. Ettől függetlenül nekem nem tetszik a tetkó kivitelezése, szebben is felvarrhatták volna.

Aztán ott van szegény Kangin a Super Juniorból, aki élete végéig magán viseli majd azt, hogy a se ő, se a  tetoválómestere nem beszél angolul:

"Actions are more prection than words" - nyilvánvalóan precious-t akartak írni (A tettek értékesebbek a szavaknál).

A jófiú Taeyangot is berángatták egy tetoválószalonba, meg is lett az eredménye. A mélyen vallásos Taeyang egy óriási méretű keresztet tetováltatott az oldalára. Oké, legyen kereszt, meg minden, de EKKORA? Vagy be volt rúgva, vagy kényszerítették, ezt tudom elképzelni...

Bár mindenki attól van elájulva, ahogy Psy bulizik (épp a napokban lett a fickó Guinness-rekorder, mint a legtöbb lájkot kapott YouTube-videó tulaja), de azért van még pár tehetséges fickó arrafelé, akik nagyon tudnak bulizni. Kezdődjön az őrület! - mondja nekünk G-Dragon, és ez a videó valóban őrületes. A zsírkrétához viszont semmi köze, a CRAYON esetünkben a "Crazy G-Dragon" rövidítése :) Elmés. És.... találó is.

Backstreet Boys? N'Sync? Take That? One Direction? Francokat!

A fiúegyüttesek korszaka fellendülőben van újra, lásd a One Direction sikereit, így jogos a kérdés, vajon melyik banda a legeslegjobb a világon? Töredelmesen bevallom, hogy tiniként az én falamon a Backstreet Boys lógott, a világ legtökéletesebb fiúkirakata azoban nem amerikai, de még csak nem is brit. Ühüm. Koreai. Az is mindjárt kiderül, miért.

Jöhetnek az ellenvélemények, hogy de hát a K-pop amcsi alapokra épül (blablabla), de az én véleményem az, hogy nem az számít, honnan veszed az ötletet, hanem hogy mihez kezdesz vele. Olyan nem létezik, hogy tabula rasa egyetlen művészetben sem, hiszen minden, amit tapasztalunk, látunk, hallunk, hatással van ránk. Meglehetősen nehéz olyasmit felmutatni, amit soha senki nem csinált előtte. Pláne manapság. Szóval részemről  az eredetiség fogalma azt jelenti, hogy veszed az ismertet és olyat alkotsz belőle, amitől kettéáll a néző füle. Na a K-pop pont ezt csinálja. Veszi a sztenderd angolszász fiúbanda imidzset és lök rajta kettőt, de piszkosul nagyot. Mondhatni kidobták a Boyband v2.1-et, míg az amcsik leragadtak az 1.0-ás verziónál.

Persze mindenütt vannak átlagosak meg átlag felettiek, és a K-pop sem kivétel. Én ugyan szigorúan Bigbang-párti vagyok (VIP Until Whenever), és hiszem, hogy jelenleg minden szempontból (zene, megújulási képesség, diverzitás, színpadi teljesítmény, ének, öltözködés) ők a legjobb banda, én is fejet hajtok az előtt a banda előtt, akiket "A" bandának tartanak Ázsiában. 

Ez az együttes pedig a Dongbangshinki (DBSK), japán nevükön Tohonshinki, kínai nevükön Tong Fang Xien Qi, azaz a TVXQ. 2003-ban alakultak az SM Entertainment fedele alatt, és nagyon hamar iszonyat népszerűek lettek. A formula: vegyél öt srácot, akik elképesztően jól tudnak énekelni (tényleg, és nem tátikáznak), csinosak (na jó, az ötből kettő csinos), eszméletlenül táncolnak és variáld meg úgy a dalokat, hogy mindegyik srác rendesen tudjon villogni. Badabumm! A legtöbb fiúbandával ellentétben, ahol van egy vagy két igazán jó énekes, a többi meg háttérvokál csak, meg kirakatnak van (khm, Super Junior & co.), a TVXQ mind az öt tagja nagyon jó énekes. Csak kapkodja az ember a fejét, hogy melyikük hangjától ájuljon el nyálcsorgatva. Persze nem árt az sem, ha a bandában van egy hipergyönyörű arcú gyerek, akiről nem tudod levenni a szemed. Dinamikusak, szenvedélyesek, tehetségesek és nagyon eltalálták a közös hangot. A zene sem rossz, bár személy szerint nincs tőlük annyira sok kedvencem, mint a Bigbangtől (akiknél azért az albumok dalainak 70%-a a "tekerjük vissza még 100-szor" kategóriába tartozik, és 30% csak a "hagyjuk, ez gáz"), de vannak kifejezetten nagyon ütős nótáik.

A TVXQ hatalmas sikert aratott, Japánt teljesen meghódították, gyakorlatilag több lemezük jelent meg a szigetországban, mint otthon. Összesen több mint 20 millió lemezt adtak el, ami nem semmi, ha belegondolunk, hogy Ázsiában nem sokat költenek eredeti albumokra és persze nincsenek olyan anyagi helyzetben sem, hogy annyit költhetnének rá, mint nyugaton teszik (értsd: torrent rulez). Kínában és Japánban is 50 ezres koncerttermeket töltöttek meg csordultig, többször is. A rajongói klubjuk, a Cassiopeia hivatalosan is a világ legnagyobb létszámú regisztrált tagsággal rendelkező rajongói klub volt. 

Miért beszélek múlt időben? Nos, 2010-ben a TVXQ három tagja úgy döntött, kiválik a bandából, miután nem tudtak megegyezni a kiadójukkal a szerződésükről. Történt ugyanis, hogy a srácok 13 évre írtak alá az SM-mel, és aztán rájöttek, hogy ez biza kicsit hosszú idő,pláne úgy, hogy gyakorlatilag egy fillért se látnak abból a töméntelen pénzből, amit kerestek a kiadónak. Pereltek. A per azóta is tart, a három srác új együttest alapított JYJ néven, a TVXQ meg két taggal duóként folytatja azóta is. Ez a TVXQ azonban már sem népszerűségében, sem minőségében nem a régi, ahogy a JYJ-nek sem sikerült túlszárnyalnia a régi felállás sikereit (mondjuk ebben közrejátszik az is, hogy a befolyásos kiadóóriás gyakorlatilag megtiltotta a tévécsatornáknak a JYJ felléptetését...). A tagok egy része külön is sikeres, a fantörpikus énekhangú Xiah Junsu szólóénekesként villog, musicalekben is, Hero Jaejoong és Micky Yoochun pedig sorozatokban hódítanak, méghozzá nem kevés sikerrel.

A TVXQ tehát abban a felállásban, ami olyan pokoli jó volt együtt, megszűnt létezni, így a dalokon csak nosztalgiázni lehet. Azokon viszont mindenképp érdemes. Jöjjön itt egy csokor nyáladzanivaló klip, a szerintem legütősebb nótáikkal. 

(Valaki pedig dobjon meg egy vizes törülközővel, mert Hero Jaejoong varázslata alá kerültem)

Mirotic. A jelenlegi kedvenc dalom. A videó táncverziója itt tekinthető meg. Abszolút addiktív.

Tonight - egy ballada mindig kiváló lehetőség az énektudás villogtatására. És hát van mivel villogniuk, hajaj!

Darkness Eyes - hogy lássuk, milyenek koncerten. Nincs tátika. Japán sikoltozó csaj annál több. A koreográfia behalás kreatív!

Wrong number - az egyik legjobb daluknak tartják. Bevallom, hogy az első 30-40 másodperc engem nem fogott meg, aztán... te jó ég, végtelenített szalagon is mehetne ez a dal, annyira piszok jó, főleg a vokál. Táncverzió klippje itt. Az MR removed verzió (digitálisan kiveszik a zenesávot a videóból, hogy lehessen hallani a vokált. Itt derül ki, hogy tátikáznak-e) itt ni.

Extra: a Wrong Number és a Mirotic élőben. (No tátika)

Mi számít szépnek? A szépség minden korban és kultúrában mást jelentett mindig is, ami szép lehet egy amerikainak, az nem feltétlenül szép egy svédnek, és ami az ókorban szépnek számított, nem feltétlenül számít annak manapság. A jelenlegi ázsiai populáris szépségideál, mint oly sok minden a popkultúrában, Koreából ered, de máshol is megvetette a lábát. Ez az olccsang vagy más betűzéssel eoljjang vagy ulzzang, ami szó szerint azt jelenti: csinos pofi. Az olccsangok gyakorlatilag az élő porcelánbabák: hatalmas szem, tökéletes bőr, babaszerű arc. Az internetnek köszönhetik a megjelenésüket, ahol több olccsangversenyt is rendeznek, ma már nem csak ázsiai résztvevőkkel. Persze az olccsangok fényképeinek többsége photoshop, de léteznek valódi olccsangok, és köztük nem kevés a férfi sem!

Hatalmas szemek és babaarc: egy tökéletes olccsang. fanpop.com

Az olccsangok közül többen is szupersztárokká váltak, akár színészi, akár énekesi karriert befutva. 

Híres olccsangok:

Ku Hara a Kara együttesből

Kim Thehi színésznő

Ku Hjeszon színésznő

Kim Hjondzsung énekes

Jaejoong, a JYJ együttesből

Lee Joon, az MBLAQ együttesből

Azt hiszem itt az ideje, hogy elkezdjünk tanulni Koreától. Nem csak gazdasági téren, hogy hogy tudott egy ország pár évtized alatt a béka feneke alól a legdinamikusabban fejlődő gazdaságok közé avanzsálni, de a szórakoztatóipar terén is van mit tanulni tőlük. A K-pop-ipar egy veszettül jól felépített kis iparágazat, ami egyáltalán nem követi a nyugati trendeket a működése terén. Talán éppen emiatt olyan pokoli sikeres.

Kezdjük az elején: hogy lesz valakiből sztár? Minálunk Kozsóval vagy SP-vel, vagy urambocsá' Győzikével kell lepaktálni hozzá, nyugaton meg beküldözgeted a demódat a kiadóknak, vagy véletlenül rád akadnak YouTube-on, esetleg háttértáncosból lépsz elő világsztárrá. (Meg persze ott vannak a tehetségkutatók is.) Általában van egy menedzsered (vagy menedzsmentcéggel szerződésed), aki lezsírozza neked a lemezszerződést valamelyik nagy kiadóval. Nos, Koreában mindez incuripincurit másképp működik.

A K-popban  a menedzsmentcég és a kiadó egy és ugyanaz. Remekbeszabott, egyedülálló rendszert építettek ki, amit sokan csak "sztárgyárnak" hívnak. Van benne valami, bár én úgy gondolom, hogy a futószalagon gyártás kicsit erős kifejezés, hiszen azért nem arról van szó, hogy berángatják Akármelyik Józsikát az utcáról és hiphopp lesz belőle szupersztár.    

A YG Entertainment épülete

A kiadók közül a három legnagyobb az S.M., a YG és a JYP, nekik vannak a legnagyobb sztárjaik (értsd: ők keresik a legtöbb lóvét). A kiadók minden évben kiírnak válogatókat (audition), amire szabadon jelentkezhet bárki (hát, harmincon túli kövér palik és csúnya nők némileg kevés eséllyel...). Általában fiatalokat keresnek, lehetőleg 14 és 22 közöttieket. Ha a meghallgatás sikeres volt, megkezdődik a gyakornoki (trainee) élet. Régebben, amikor a K-pop még nem volt ilyen gyors léptékű, a gyakornokság sokszor akár 5-6 éves kemény felkészülést is jelentett. Ma már 1-2 év vagy még kevesebb a gyakornoki idő. A gyakornokoknak mindenféle speckó órára kell járniuk, mint a tánc, az ének, a beszédgyakorlat, a színpadi mozgás és az idegen nyelv, ami általában angol, kínai és japán. Kőkemény ám az órarend, előfordul, hogy a gyakornokok akár egész nap megállás nélkül táncolnak, (szó szerint) orrvérzésig hajtják őket. Aki nem bírja a terhelést és az érzelmi nyomást, az kirostálódik. 

A gyakornokoknak gyakran kell egymással versenyezniük, különféle feladatokat megoldaniuk, ahol például a  kreativitásukat vagy a gyors megoldóképességüket tesztelik. Ha konkrét együtteshez válogatnak gyakornokat, előfordul, hogy a felkészülési időszakot valóságshow-jelleggel felveszik és a tévében leadják. 

Részlet a Big Bang összeválogatásáról készült dokumentumfilmből: a két csapatra osztott gyakornokoknak saját készítésű tánckoreográfiával egymás ellen kell versenyezniük. A kiadó elnöke személyesen dönt a sorsukról.

A gyakornokok a kiadó már befutott előadóitól is tanulnak. A kiadó úgynevezett kollégiumot tart fenn a gyakornokok számára, ez gyakorlatilag apartmanházat jelent, ahol meghatározott számú gyakornok lakik egy lakásban. A rezsit, a kaját, a felkészítés költségeit a cég állja. Cserébe viszont sokszor igen kemény szerződéseket kötnek a fiatalokkal, ha befutott sztárokká válnak, egy ideig nemigen keresnek saját zsebre, a kiadó mindent lefölöz. Kivételek persze akadnak, de a K-pop-ipar hírhedt a kizsigerelő szerződéseiről. Az egyik legnagyobb ilyen botrány a legsikeresebb koreai banda, a TVXQ nevéhez fűződik, akikből kivált három tag, mert szégyenletesnek és igazságtalannak tartották a 13 évre kötött szerződésüket.

A legtöbb sztárgyárban az előadó csak előadó, a dalokat profi dalszerzők írják, sokszor külföldiek (népszerűek a svéd, angol és amerikai dalszerzők). Vannak kivételek, egyes kiadók preferálják az olyan gyakornokokat, akik maguk is képesek a dalszerzésre, ilyen például G-Dragon a Big Bangből, Csong Jonghva a CN Blue-ból vagy a legújabbak között a Block B fiúbanda, illetve az EvoL lánybanda, akik szintén maguk pengetik a nótáikat. Szólóelőadók között is egyre gyakoribbak az énekes-dalszerzők. 

Az EvoL "We are a bit different" című dalát az együttes két tagja, Jucy és Say írta.

A gyakornokoknak tehát keményen kell teljesíteniük ahhoz, hogy színpadra léphessenek, amit debütálásnak hívnak. Az előadó általában kiad egy videoklippel társított debütáló kislemezt, amit elkezd televíziós programokban népszerűsíteni, ezt promóciónak nevezik (kifejezetten a tévéműsoros szereplésekre vonatkozó kifejezés). Az újonc előadó (rookie) első színpadi fellépése a debut stage, ezt valamelyik nagy zenei tévéműsorban ejtik meg, mint az Mnet Countdown vagy az SBS Inkigayo. A promóciós időszak úgy egy hónapig tart, ez alatt minden tévé- és rádióműsorba igyekeznek eljutni, illetve természetesen az interneten is erőteljesen jelen lenni. A K-pop egyik kifejezett erőssége, hogy remekül használják a közösségi hálók nyújtotta lehetőségeket, a YouTube, a Facebook és társai sokat tettek azért, hogy a K-pop ma nem ismeretlen fogalom egyetlen országban sem a világon. 

Amikor az előadó utolsó alkalommal lép fel egy tévéműsorban, az adott album promóciója során, akkor ún. búcsúszínpadon lép fel (goodbye stage). Amikor a következő lemezét kezdi el promótálni, újra jönnek a  tévéshowk, ekkor már az első fellépés neve comeback stage, azaz "visszatérő színpad". Minden egyes új albumhoz tartozik egy comeback és egy goodbye stage, ezeket általában előre felveszik, és a kiadó honlapján lehet rájuk jelentkezni a rajongóknak. Az első X jelentkező lehet ott a felvételen.

A K-popban manapság nem divat nagylemezt készíteni, ritka. Sokkal inkább dívik a minialbum, ami valahol a kislemez és a középlemez között helyezkedik el. Előferdül, hogy a minialbum három dalt meg némi remixet tartalmaz csak, maximum 6-7 dalt. Az ok rendkívül egyszerű: a K-popban iszonyatos mennyiségű előadó verseng egymással, nincs idő full albumokat írni, a promóció úgyis egy hónapig tart (maximum kettőig), úgyis max. 2-3 videoklipet hoznak ki róla,   és fél évnél tovább úgysem lehet távol maradni a közönségtől, mert egyszerűen elfelejtenek. A trend az, hogy az együttes kihozza a minialbumot, promótál róla egy, maximum két dalt ("title track" - ami a K-popban NEM címadó dalt jelent, hanem a promótált dalt), utána valamikor tart egy koncertet, vagy ha szerencsés ázsiai, esetleg világkörüli turnét, majd pár hónap elteltével kihozzák a lemez újracsomagolt változatát (repackage album) egy új title trackkel, új videoklippel, némi extra dallal vagy remixszel és persze vadiúj képekkel meg extrákkal. Ezekhez jön még némi DVD a koncertfelvételekkel, és persze extrákkal. Gyakran több verzióban is kiadják ezeket, mindegyik verzióra más extrákkal készülnek, így biztosítva, hogy a fanatikus rajongók tutira mindet megvegyék. A digitális (online letölthető) és a fizikai albumokra is más extrákat tesznek, ugyanilyen megfontolásból.

Pár hónappal az újracsomagolt verzió után jöhet az új minialbum, új koncepcióval, új imidzzsel, új promócióval, és minden kezdődik előről. Pontosan emiatt a K-popban a daloknak rövid idő alatt kell teljesíteniük és nem tanyáznak hosszú hetekig a slágerlisták élén, kivételek persze akadnak, mint mondjuk Psy Gangnam Style-ja vagy IU You and I című dala, mindkettő öt hétig vezette a slágerlistákat. Ez már nagyon hosszú időnek számít. 

A sztárokat Koreában tehát valóban "készítik", azaz felkészítik. Megtanítják őket például arra, hogyan kezeljék a médiát, a paparazzókat, a rajongókat. Persze a sztárok többségét meg is tervezik, stylistok, tervezők és marketingesek hada dolgozik rajtuk, de nem mintha ez nyugaton amúgy másképp lenne (Lady Gaga se csak úgy véletlenül pottyant ide olyannak, amilyen és Madonna se mindent maga talál ki). Akadnak rendkívül erős egyéniségű sztárok is, akiket nem kell tervezni, mint mondjuk a kőkemény főnökként ismert, határozott elképzelésekkel rendelkező Rain vagy éppen a divatkaméleon G-Dragon, aki képes Párizsig utazni némi új ruciért. A K-pop azonban valóban már-már ipari mennyiségben ontja a sztárokat, akik a debütálásuk pillanatában (vagy már jóval előtte) hírességgé válnak.

Kérdés, hogy a mennyiség nem fog-e előbb-utóbb a minőség rovására menni, és hogy vajon még mennyi új sztárt tud elviselni az ágazat anélkül, hogy teljesen összeroppanna. Persze a legtöbb banda nem húzza pár évnél tovább, vagy nézeteltérések miatt oszlanak fel, vagy kiégnek, de még így is jóval több új előadó debütál egy évben, mint amennyi eltűnik a süllyesztőben.

Képzeljük el, hogy egész életünkben, gyerekkorunk óta keményen dolgozunk napi 14-15 órákat, arról álmodozva, hogy egy nap sztárok leszünk, aztán ez be is következik, mi meg egy elegáns mozdulattal lehúzzuk a karrierünket - meg magunkat - a toálettben. Nos, Thaiföld egyik legnagyobb sztárja, Tony Jaa pontosan ezt csinálta.

Tony Jaa akkor lett híres, amikor 2003-ban bemutatták az Ong Bak című filmet, ami gyakorlatilag mára már kultuszfilmnek számít. A világ szájtátva bámulta a vékony és nem túl jóképű csávót, amint falakra szalad fel, éles tárgyakon és mozgó járműveken ugrik át játszi könnyedséggel és piszokgyors, piszokpontos mozdulatokkal gyepál el bárkit, aki az útjába kerül. Itt jegyzem meg, hogy aki nem látta az Ong Bakot, azonnal szerezze be, ez egy kihagyhatatlan alkotás minden harcművészetek iránt rajongónak, meg azoknak is, akik igazi jó bunyót akarnak látni.

A film egyébként nem egy nagy vasziszdasz, mármint filmművészetileg. A cselekmény sablonos, egyenesen unalmas, máshol meg WTF-szinten röhejes, a színészi játék pocsék, az a csaj meg iszonyúan idegesítő hangon sipákol benne. Mindezek ellenére mégis újra meg újra megnézi az ember, mert valami pokoli jók a verekedések. Jaa-t nem emelgetik huzalokon, nincsenek drága CGI-trükkök, de még kameratrükkök se. Védőfelszerelés persze van, időnként látszik, hogy a srácok ki vannak bélelve, de hát muszáj, mert Jaa akkorákat üt, rúg, könyököl és repül, hogy ember legyen a talpán, aki csonttörés nélkül megússza, ha nincs rajta védőfelszerelés. Jó nagyokat dobott a film a thai boksz, azaz a muay thai népszerűségén (többek között magam is az Ong Bak miatt kezdtem el tanulni). Az Ong Bak után Tony Jaa-t a következő Bruce Lee-ként kezdték el emlegetni igen jelentős emberek, és hamarosan jött is a folytatás, a magyarul igen idióta címet viselő A sárkány bosszúja, eredeti címén Tom Yum Goong, amiben egy fia sárkány sincs, elefánt viszont több is akad. Lényeg a lényeg, Tony Jaa félelmetesen népszerű lett, és ez lett a veszte.

Kezdjük ott, hogy Jaa kaszkadőr, egész életében az volt, gyerekkora óta erre képezték ki. Gimnasztikát és atlétikát tanult, meg thai bokszot mellette. A filmre négy évig gyakoroltak, napi nyolc órában. A kemény munka gyümölcse a hírnév és a pénz mellett még valami lett: megnövekedett egó. Tony Jaa két sikeres film forgatása utána elkezdte úgy vélni, hogy ha a bunyóhoz ért, akkor a bunyós film rendezéséhez is. Ööö.

Sajnos senki értelmes nem akadt, aki lebeszélje erről az ötletéről, így aztán a legnagyobb thai filmstúdió a Sahamongkol áldásával Jaa megírta az Ong Bak 2. forgatókönyvét és feltett szándéka volt a rendezői székbe is beletelepedni. Mit ad isten, Tony Jaa életében nem állt a kamera másik oldalán, lila gőze se volt, hogy kell filmet forgatni. Túlköltekezte magát az óriás díszletekkel és a betanított elfántcsordákkal, és úgy elhúzta a forgatást, mint a rétestésztát. Amikor szorult a hurok a nyaka körül, egyik napról a másikra lába kélt a rendező-főszereplőnek, hetekig hiába keresték, aztán csak előkerült, állítólag a dzsungelben meditált. A nemzeti tévében síró-pityogó bocsánatkérő műsora után a Sahamongkol Jaa mesterét, Phanna Ritthikrajt ültette a rendezői székbe és kettészelték az óriás méretűre dagadt filmet, így lett belőle Ong Bak 2. és Ong Bak 3. Egyik rosszabb, mint a másik. A történet totálisan követhetetlen, és a második rész még csak-csak elmegy, a harmadikban már gyakorlatilag nem tudni, ki kivel van és miért, és többet látni verekedni a gonosz ellenfelet, mint a főhőst, aki inkább meditálgat, viszont nem beszél. Egyszóval katasztrófa. 

Úgy tűnik, erre Tony is ráeszmélt, mert a film bemutatója után nem sokkal kopaszra beretválta a fejét és felcsapott buddhista szerzetesnek. Pár hónapnyi elmélkedés után tavaly újra felbukkant és elkezdte forgatni a Tom Yum Goong 2-t, a Sahamongkol fiatal üdvöskéjével, a nem csak dögös de pofátlanul ügyes harcművésznő Janin Viszmitanandával. A filmről azóta csak annyi hírünk van, hogy forgatják. Még mindig. Meg hogy Tony Jaa idén májusban elvette a szemmel láthatóan várandós barátnőjét. A Sahamongkol weboldala mélyen hallgat a filmmel kapcsolatban, se egy teaser, se semmi. A keleti harcművészeti filmek szakértői a fejüket vakarják, és úgy vélik, Jaa-nak már nem nagyon sikerülhet megfoltozgatnia a renoméját az Ong Bak 2-3 skandalluma után, ráadásul lassan ki is öregszik az akrobatamutatványokból, hisz  idén töltötte a 36. életévét. Több nyugati ajánlatot is visszautasított nagyravágyásában, csak hogy rendezhessen, és alaposan belebukott a projektbe. Új filmjéről két éve semmit sem tudni, ráadásul most családos is lesz, ami egészen bizonyosan vissza fogja fogni a teljesítményét, hisz melyik kisgyerekes apa akarná halára törni magát egy alanatúr (értsd: trükkök nélküli) bunyós mozi kedvéért? 

Én reménykedem benne, hogy Tony magára talál, de a józan ész azt súgja, nincs sok remény arra, hogy újra a régi fényében tündököljön. Pedig kár érte, hiszen pokolian tehetséges akrobata és harcművész (színésznek ugyan elég pocsék, de hát nem a variált arcjáték miatt nézünk bunyós filmeket...).  Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ong Bak "így készült"-összeállítása, amiben tisztán látszik, hogy a bunyók valódiak és tényleg Tony röpköd ott méteres magasságokban és szaltózik, de kegyetlenül. 

És a végére egy kis ízelítő Tony Jaa akrobatikus képességeiből, élő felvételen egy tévéshowban:

A kínai filmművészet az alulértékelt kategóriába tartozik, pedig nagyon színvonalas és szép munkákat tudnak készíteni. Nem vagyok a nagyon elvont művészfilmek híve, mert szerintem ember nincs, aki tényleg érti ezeket, és nem kérdőjelekkel a fején távozik a moziból, hanem inkább csak úgy tesznek a kritikusok is, mintha tetszene nekik és írnak róluk mindenféle hiperszuper kritikákat, beleolvasva bármit, amit akarnak. Kicsit olyan ez, mint a szépirodalmi művek elemzése: rizsa. 

Ezért aztán én itt nem holmi kínai művészfilmeket fogok ajánlani, hanem olyan alkotásokat, amik tényleg nézhetőek, szórakoztatóak, de vannak köztük elgondolkodtató művek is. Nem akar ez a poszt semmiféle rangsort felállítani, és ezeken a filmeken túl rengeteg remek alkotás van még, egyszerűen csak ajánlok pár jó filmet. Többségük ugyan nem kapható itthon, de az internet világában ez már nem jelent nagy gondot. Aki szeretné, meg fogja találni őket.

Félelem nékül

Ez a film speciel kapható itthon DVD-n, szörnyű szinkronnal, de aki teheti, szerezze be inkább a rendezői változatot (director's cut), mert a magyar kiadás az amerikain alapul, azok meg úgy megvágták ezt a filmet, hogy gyakorlatilag minden értelmes részt kiszedtek és csak a bunyó maradt. Csak hogy ez a film nem a bunyóról szól, az csak körítés. Jet Linek ez eddig (szerintem) a legjobb filmje. A mondanivalója kicsit sablonos, de egy harcművész számára valódi értéket rejt: a legnagyobb ellenséged nem egy másik ember, hanem önmagad. Ha önmagad legyőzöd, nem lesz többé benned félelem. Jet Li a pályafutása csúcsfilmjének szánta a Félelem nélkült, pont a mondanivalója miatt. A vusu, azaz a kínai harcművészet igazi értelmét akarta közvetíteni: a vusu nem arra van, hogy agyba-főbe verj másokat vele, a vusu megtanít szembenézni önmagaddal. Na pont ezeket a részeket vágták meg az okos amcsik.

Old Boys

Ez egy 42 perces rövidfilm, amit kváziamatőr filmesek készítettek egy pályázatra és nyertek is vele. Remekbe szabott kis alkotás, szép operatőri munkával és színészi játékkal. Amolyan művészfilm-féleség, de a nagyon is fogyasztható kategóriából. Csak online tekinthető meg, viszont ingyenesen, de sajnos csak angol felirattal, ezen a linken. (Kínai videomegosztó, nem ágyazható be). A történet két srácról szól, akik gyerekkorukban híresek akartak lenni, példaképük Michael Jackson volt. Az életük másképp alakult, az egyikük borbély lett, a másik hivatásos vőfély. Mikor megtudják, hogy Jackson meghalt, az "öreg fiúk" összeállnak és jelentkeznek egy tehetségkutató műsorba a dalukkal. 

Szigorúan piszkos ügyek

Ez egy 2002-es hongkongi bűnügyi film, a körömlerágóan jó fajtából. Olyan jó, hogy Martin Scorsese is feldolgozta, A tégla címmel, Di Caprio-val, Matt Damonnal és Jack Nicholsonnal, és a remake négy Oscart nyert. Ez a film százszor jobb, mint az amerikai remake! A történet egy korrupt zsaruról szól, aki a helyi maffiafőnöknek jelentget igen magas pozícióból, miközben egy másik zsaru meg évek óta beépítettként dolgozik ugyanennek a maffiafőnöknek. A két zsaru nem ismeri egymás kilétét. Vagy mégis?

A pofonok földje

A paródiák paródiája, miközben fejet is hajt a legnagyobb kungfufilmek előtt, és közben az ember fájósra röhögi a hasát és nem lát a könnyeitől, meg a földön fetrengéstől. Stephen Chow az egyik legkiválóbb kínai színész-komikus és nem mellékesen eme hátborzongatóan vicces alkotás rendezője is egyben.

Fist of Legend

Jet Livel kezdtük, vele zárjuk a listát: egy igazi kungfuklasszikussal, amit érdemes megnézni. Semmi trükk, semmi drótköteles huzavona meg dublőr, velejéig igazi kungfumozi, abból a korszakból, amikor Jet Li még igazán elemében volt. Jet egy kungfutanítványt alakít, aki Japánban tanul mérnöknek, amikor hírét veszi, hogy mestere meghalt. Hazautazik, és rájön, hogy mesterét  a várost uraló japánok ölették meg. Jön a bosszú, szemet gyönyörködtető bunyókkal. Japánellenesség azonban még sincs a filmben, hiszen a fiú egy japán lányba szerelmes.

Egy kedves barátném mutatta meg nekem ezt a varázslatos főzőblogot, Maanchi blogját a napokban. Az egyszerű és szemléletes leírások alapján kedvet kaptam a főzőcskéhez, és a hétvégén gyorsan össze is dobtam a hottok (hotteok vagy hoddeok) receptjét. Hát, isteni finom! 

Ez gyakorlatilag egy szuperédes kelt tészta, de remekül variálható mindenféle töltelékkel, csak a fantáziánkra van bízva a dolog. A koreaiak főleg télen eszik, utcai árusoknál is kapható finomság. Vigyázat! Nem éppen fogyókúrás étel, jó kis kalóriabomba, a cukortartalmáról nem is beszélve. Persze egészséges alapanyagokkal készítve ezt is lehet mérsékelni. 

Az alaprecepthez kell liszt, víz, élesztő, cukor, barna cukor, só. Nagyon méricskélni sem kell, én háromdecis csészével mértem, pöpec lett a végeredmény, mondom ezt úgy, hogy ez életem második sütése, mert főzni imádok, sütni viszont eddig csak muffint sütöttem. Szóval totál kezdők is nyugodtan belevághatnak.

Hozzávalók:

1 csésze langyos víz
2 teáskanál élesztőpor
2 teáskanál cukor
két csipet (fél teáskanál) só  
1 teáskanál növényi olaj (én sima napraforgóolajat használtam, de olivával is lehet)
2 csésze liszt 

tölteléknek: akármi, itt egy csapott csésze barnacukor
sütéshez olaj 

A langyos vizet egy tálba öntjük, hozzáadjuk az élesztőt, a cukrot, a sót, az olajat és jól elkeverjük. Ehhez jön a liszt, amit aztán jól összekeverünk a hozzávalókkal egy fakanállal, de kézzel is lehet, aki szeret tésztát gyúrni. Nem kell meglepődni, hogy a tészta lágy lesz (anyukám csak pislogott, hogy "eeeez kelt tészta? De hát nagyon lágy!"). Jól meg kell dolgozni a tésztát, a végére kb olyan lesz, mint a képen itt ni:

Ezután a tésztát le kell fedni és pihenni hagyni egy órát, ezalatt szépen megkel. Utána a fakanállal kicsit el kell dolgozni (kavargassuk meg óvatosan) és még tíz percre lefedni. Ezalatt el lehet készíteni a kívánt tölteléket. Én simán csak kiöntöttem egy csészényi barnacukrot egy kis tálkába és picit megnedvesítettem, hogy ne szóródjon szét, amikor tölteni akarom a tésztát. Lehet hozzávágni apróra diót vagy mogyorót, de akármi mással is lehet készíteni, például lekvárral, aszalt gyümölccsel, vagy sósan, reszelt sajttal vagy pizzakrémmel, legyetek kreatívak! Mi az ebéd maradékát töltöttük bele néhányba, ami padlizsános-oregánós szószos darált hús volt. Mit ad isten, azzal is finom! Persze ha sósra vágytok, jobb kevesebb cukrot tenni a tésztába.

Ha letelt a tíz perc, halmozzuk a tésztát a nyújtódeszkára, amit előtte érdemes jóóóól meglisztezni, mert a tészta igen lágy és így nagyon ragad. Formáljunk a tésztából hosszúkás halmot és középen az ujjainkkal válasszuk ketté, majd megint ketté és megint ketté, amíg nyolc kis bucit nem kapunk belőle, ilyeneket ni:

Ezek gyakorlatilag pont belefértek a tenyerembe, egy picit ki lehet húzkodni őket és a közepükbe beletölteni a tölteléket. Ha barnacukorral csináljátok, érdemes kevés tölteléket tenni bele, mert nagyon-nagyon édes lesz! (Ki kell tapasztalni, kinek mi a megfelelő töltelékmennyiség, érdemes egyet kisütni, megkóstolni és az alapján eldönteni, hogy mennyi menjen a többibe.) A töltelékre ráhúzogatjuk a tészta széleit, hogy jól elfedje, és ezzel az összehúzott végével lefelé kell a serpenyőben felhevített olajba tenni. Kevés olaj kell a sütéshez, valamivel több mint a palacsintához, de nem kell úsztatni szegény tésztát. A gombócot úgy harminc másodpercig sütjük, hogy a húzkodás szélei szépen összesüljenek, és így nem folyik ki a töltelék. Ez elég hamar megvan (nem is kell neki 30 mp), ekkor megfordítjuk és egy széles fakanállal vagy lapátkával jól kilapítjuk a gombócot, majd amikor megsült az alja, újra megfordítjuk, és pár másodpercig sütjük. 

És kész is, hideg tejjel valami pompás lakoma! Jó étvágyat!

Angol tudóknak Maangchi videója a készítésről:

Az ázsiai popvilágot, különösen a K-popot a fiú- és lányegyüttesek uralják. Míg nyugaton gyakorlatilag kikopott a dolog (bár a legutóbbi VMA-n egy amerikai fiúegyüttes, a One Direction tarolt), Ázsiában tombol a fiúbandaláz. És nehogy bárki azt higgye, hogy csak tizenéves tinilányok nyáladzanak a monitor előtt meg sikoltoznak teli torokból a tízezres teltházas koncerteken, ezeknek a fiúbandáknak meglehetősen sok úgynevezett "nuna fans"  (idősebb női rajongó) szurkol lelkesen. Hát a felhozatalt látva ez nem is csoda. Ígérem, hamarosan a férfiak kedvére is teszek majd a 10 legjobb lánybanda listájával, de hát hölgyolvasóké az elsőbbség, nemde? 

Bigbang. Fotó: YG Entertainment

Nos, a koreai fiúbandák, vagy ahogy helyben hívják őket, idolegyüttesek egyik alapvető tulajdonsága, hogy 1. helyesek 2. szexisek 3. jól táncolnak 4. ha szerencsénk van, jól is énekelnek 5. mindig van legalább egy nagyon imádnivaló tag és legalább egy komoly vezértípus. A bandák felépítése változó, általában 5-7 fősek, de van 12-13 fős együttes is. A legtöbbjük bevált dalszerzők, köztük európaiak dalait éneklik, de akadnak olyan együttesek is, mint a Bigbang, a CN Blue vagy a Block B, akik maguk is kipengetnek sikeres nótákat. Az együttesben szigorú hierarchia működik születési idő szerint, az idősebb bandatagok megszólítása hjong, azaz báty. A banda vagy választ magának egy vezért (leader), vagy a kiadó jelöl ki egyet közülük, általában a legjobb vezetői képességekkel rendelkező srácot, akinek az a feladata, hogy összetartsa a bandát. A többieknek tisztelniük kell a vezért. A legfiatalabb tag a makne, na ő az, akit állandóan megszivatnak a többiek, de általában ő a legcukibb is. A bandákról gyakran készül valóságshow jellegű sorozat, ahol a napi életüket lehet követni, belesni a kulisszák mögé. A bandáknak a kiadó sztárkollégiumában kell lakniuk, ritkán tesznek kivételt ez alól. Az együtt lakás egyrészt amolyan csapatépítő tréning jellegű, másrészt pedig praktikus: nem kell a város öt pontjáról összeszedni a srácokat minden egyes fellépés/fotózás/interjú/akármi alkalmával. Az ilyen valóságshowk keretében tehát abba is bele lehet lesni, hogy élnek a srácok a koleszban és mit csinálnak, amikor épp nem hajtják őket halálra. (A K-pop árnyoldalai című sorozatban majd szó lesz a bandák kizsigereléséről később, egyelőre legyen elég annyi, hogy nem heti 40 órát dolgoznak.)

Az alábbi lista szigorúan szubjektív.

10. Nuest

Azért "csak" 10.-ek, mert még nagyon újak és pár számból nehezen lehet megállapítani, hogy vajon a jövőben mennyire lesznek jók. Mindenesetre az igencsak tinikorú srácok jól nyomatják, erőteljes a tánc, jó az ének, csak állandóan megakad az ember szeme azon az ultrafeminin gyereken... (nem, az nem egy lány)

9. CN Blue

Bár őket nem tartják tipikus idolegyüttesnek, mert amolyan rockosabb műfajt játszanak és a többi bandával ellentétben hangszeren is játszanak és nem táncolnak idióta koreográfiákra, a CN Blue-t én azért mégsem sorolnám a rockbandák közé, mert a végén még megharagudnának rám a Nirvana-rajongók. A dalaik jók, bár nekem kicsit furcsák szoktak lenni, a rajongótáboruk nagy és mindenképp mellettük szól, hogy maguk írják a dalaikat és nem léggitároznak, tényleg tudnak hangszeren játszani.

8. Infinite

A héttagú banda viszonylag friss hús a piacon, 2010-esek, az egyik kisebb kiadó egyre sikeresebb együttese, akik a remekül szinkronizált táncukkal váltak híressé. Az átlag életkoruk 20 év. Nincs lenyűgöző vokáljuk, de tényleg jól táncolnak.

7. B.A.P.

Na ők aztán igen frissek, szintén 2012-ben alakultak, akárcsak a Nuest, de érzésem szerint erősebben kezdtek, a dalok mindenestre sokkal "húzósabbak". Az "abszolút tökéletes" (Best Absolute Perfect) srácok nagyon ott vannak a szeren, összerakott kis csomag. Fiatal koruk ellenére (a legfiatalabb 15, a legidősebb 22 éves) mind vokálban, mind táncban nagyon profik, a keménylegény imidzs is nagyon jól áll nekik, a dalok ütősek. Ígéretesek!

6. Fahrenheit

A lista kakukktojása a Fahrenheit, mert hogy ők tajvaniak és nem koreaiak. A koreai bandák gyakorlatilag a sárga földig lealázzák az összes többi ázsiai bandát népszerűségben, lemezeladásban és egyébként is, de azért akadnak méltó ellenfelek. A 2005-ben alakult Fahrenheit is ilyen, a tagok itt már a harmincas éveiket tapossák. Rendkívül népszerű banda, bár a legutóbbi hírek szerint épp feloszlóban. A négy tag a hőmérsékleti skála különböző részein helyezkedik el, Calvin a tavasz (enyhe, 41°F), Jiro a nyár (forró, 59°F), Wu az ősz (hűvös, 77 °F), Aaron pedig a tél (hideg, 95 °F) képviselője. 

5. Shinhwa

Hát ők aztán valószínűleg a világ legrégebb óta együtt zenélő fiúegyüttese, ugyanis 1998-ban alakultak, és még mindig pályán vannak. Letettek már egyet s mást az asztalra, többek között saját ügynökségük van. A fiúegyüttesláz elindítói között vannak, ők úgymond az első generációs koreai fiúbandák közé tartoznak. A K-pop mai előadói közül gyakorlatilag majdnem mindenki szonbének (szenior előadó tiszeletteljes megszólítása) kell, hogy hívja őket. 

4. Super Junior

Na ők azért szerepelnek ezen a listán, mert annyira hipernépszerűek, hogy nem lehet őket lehagyni, engem személy szerint idegesít a zenéjük, mert minden daluk nagyjából ugyanarra a  szóismétléses refrénre épül ("sorry-sorry-sorry", "mr simple simple simpe", "bonamana bonamana bonamana" - ezek valahogy a háromszavas refrénekre specializálták magukat...) és csaknem ugyanazt a fejfájós techno-dance alapot ismétlik újra meg újra variált dalszöveggel. De kétségtelen, hogy valamiért szeretik őket, elég sokan. Amúgy az egyik legnagyobb létszámú együttes, eredetileg 13-an voltak (ebből vagy hárman énekelnek, a többi meg csak úgy... van). Nálam az ismertségük okán kerültek a 4. helyre, nem a zenéjük miatt.

3. MBLAQ

Kétségtelenül az egyik legtehetségesebb banda a palettán. Baromi jól vannak összeválogatva, ami nem csoda, hisz "alkotó atyjuk" a szexi csípőmozgás királya, vagy ahogy nyugaton jobban ismerik, a Nindzsagyilkos című film kidolgozott testű nindzsája, Rain. Remek táncosok, ami nem csoda, hisz a maximalista Rain, akit Ázsia egyik tánckirályának tartanak, rendesen megköveteli tőlük a teljes erőbedobást, úgy szaltóznak, hogy öröm nézni.

2. TVXQ

Valószínűleg minden idők legnépszerűbb koreai fiúegyüttese, akik elsöpörtek minden toplistát. Rajongói klubjuk, a Cassiopeia Guinness-rekorder, mint a legnagyobb létszámú hivatalos rajongói klub a világon. A bandának 2010-ben volt egy csúnya ügye a kiadójával, nevezetesen, hogy nem átallottak szólni, hogy a szerződésük némiképp... igazságtalan. Tizenhárom évre szólt és gyakorlatilag a kiadó fölözte le minden bevételüket. Három tag az ötből pert indított és ki is vált a bandából, JYJ néven új együttest hoztak létre, így a TVXQ ma duóként létezik csak. A legnagyobb hisztit kiváltó banda, akiknek a pletykák szerint a legtöbb extrém szaszeng rajongója van. A tagok rendszeresen játszanak jobbnál-jobb tévésorozatokban, Xiah Junsut pedig minden idők egyik legjobb hangú koreai énekesnek tartják, aki musicalekben is megállja a helyét.

1. BIGBANG

Az én listámon mindenképp elsők, de másnál is tutira toplistásak lennének. Ők az a fiúbanda akikre nem húzható rá a hagyományos idolbanda lepedője, mert hát nem azok. Mikor debütáltak, egyszerűen kiröhögték őket, mert csúnyának és esetlennek tartották a srácokat a kigyúrt, tökéletes alakú és arcú fiúbandák mezőnyében. Ezért aztán moderált sikerrel debütáltak csak, középmezőny, szürkülés. Saját erejükből másztak a csúcsra, saját komponálású dallal, amire bizony felkapta a fejét nem csak a piac, de a szakma is. Azóta is nincs gyakorlatilag olyan daluk, amiben ne lenne benne a vezér G-Dragon keze könyékig, de a többiek is hozzájárulnak időnként a dalszerzéshez. Állandóan változnak, zenei téren is igen széles palettán mozognak a bubblegum poptól a hiphopon és az R&B-n át egészen a rockos felütésig gyakorlatilag mindent kipróbáltak már. A meglepetések bandája, sosem tudni, mi lesz a következő lemezükön. Emellett pedig a videóban éppen szőke Daesung az egyik legjobb hangú koreai énekes, szintén igazi musicalhang, G-Dragont és T.O.P-t pedig Ázsia legjobb rapperei között tartják számon, míg Taeyangot külföldi újságok Michael Jacksonhoz hasonlítgatják.

+1 A Super Junior miatt ki kellett hagynom a SHINee-t, pedig ők kerültek volna a negyedik helyre nálam. Jól énekelnek, jól táncolnak, a dalaik is pöpecek általában. 

Toplistázzunk! Mert az jó dolog. Ezúttal összegyűjtöttem azokat a videoklipeket, amiket WTF-faktorral láttak el, azaz amikor nézi az ember leesett állal, az jár a fejében: "ez meg mi a jó bánat akar lenni?" Persze vannak közöttük szórakoztatóak is, amelyeket kifejezetten élvezet nézni, más részük meg szimplán csak annyira idióta, hogy az ember elképzelni sem tudja, vajon mi járhatott a rendező fejében, amikor megálmodta.

10. Jay Chou: Niu zai hen mang

Jay Chou az egyik legünnepeltebb kínai rapper, aki minden dalát maga írja. Harmincon túl már várnánk az emberektől némi komolyságot, Jay azonban bevallottan egy nagy gyerek, és a kemény rapnótái mellé néha besikerülnek neki ilyen...hm... alkotások. "Az elfoglalt cowboy" videója totál random, itt-ott véletlenszerűen felbukkanó, tejet vedelő fehér fickókkal, túlsúlyos tehenészlányokkal és rózsaszín körhintalovakkal. 

9. TVXQ: Balloons

Ázsia valaha volt legnépszerűbb fiúbandája, a TVXQ is tudott néha totálisan WTF lenni. Jóképű, szexi srácok, a hangjuk is jó, táncolni is tudnak. Erre csinálnak egy klipet, amiben ugráló állatoknak öltöznek be.  No comment.
 

8. T-ara: Yayaya

Képzeljétek el azt a szegény szerencsétlen pasit, aki egy szigeten landol és "jajaja soppaloppa" refrént éneklő, a homokban magas sarkú divatcsizmában táncikáló indián csajokba botlik. Én tutira vagy röhögőgörcsöt kapnék, vagy bediliznék.

7. Orange Caramel: Magic Girl

Ők már szerepeltek egy korábbi posztban, mint a leghányingercukibb együttes. A videó azonban nem csak hányingercuki, de totálisan random is, a gumicsizmás-lolitaszoknyás csajoktól az idióta díszletig, annyira, hogy én a videóbeli pasi helyében futnék, amíg még lehet,  ezek elől a nagyra nőtt pszichobarbik elől... Jujj.

6. Haha: You Are My Destiny

Haha az egyik legnépszerűbb koreai komikus, és ennek megfelelően a dalai videoklipjei is enyhén agyamentek szoktak lenni. 

5. Norazo: Sales King

Hát, nem tudom eldönteni, hogy ez rockzene akar-e lenni, mindenesetre a klip a totális "na ez mi a franc?" A harcoló szamurájok összetörnek egy gipszpiramist (???), majd egy mikrofonhajú csávó hullahopp-táncot jár, miközben a szakállas pasi István a királyt nyomat. Közben meg egy kislány gördeszkán hintázik. Ööö.

4. Hyungdon & Daejon: The Gloomy Song

Koreai gangszterrap-reggae. Jaja. Az útszéli susnyásban forgatott videoklipben két gengszterjelölt kínaipiac-árus cuccban és fuxban nyomatja, miközben egy rózsaszín ruhás csaj random táncolgat. Teljesen nyilvánvalóan egy paródiaklip, a két rapperünk ugyanis népszerű komikus. A dal viszont piszok jó hangzású!

3. UV feat JY Park: Itaewon Freedom

Hát ez... Ez majdnem mindent visz. A nyolcvanas évek szintipop világát idéző dal és videó olyan agyament, hogy az már fáj. Mikrofonhaj, vállpántos kéziszinti, idióta tánclépések és égő karikán átugró énekes. Az idióta csípőmozgású ficek meg nem más mint J. Y. Park, Korea egyik legnagyobb ügynökség-kiadójának, a JYP Entertainmentnek a tulaja. Khm.

2. PSY: Gangnam Style

A most übernépszerű videó csak azért nem lett első, mert van nála agyamentebb is, igaz, hogy ez viszont rendkívül jó minőségű darab, operatőri munkában és rendezésben, na meg színészi játékban is - már amennyire a jógázó csajok fenekére üvöltést annak lehet nevezni. "Szöcske" Ju Dszeszok ugrándozása a neonsárga öltönyben külön plusz pont. PSY rulez!

1. DJ OZMA - Drinking Boys

A világ legidiótább videoklipje kétség kívül a különös és bizarr japán DJ OZMA nevéhez fűződik. A többi videója is eléggé eszement, de ez, ez mindent visz. Pucér japán hapsik tömege piros legyezővel takargatja a takargatnivalót egy toronyház tetején, zokniban és virággal a hajukban.  Kiváncsi lennék, mit szívnak! (figyelem, a videó kiskorúak számára nem ajánlott)

Bónuszvideó

Sagging Snail: Room Nallari

A Gangnam Style videójában neonban feszítő Ju Dzseszok, a "nemzet műsorvezetője" Koreában, és mellékesen a poénból alakított Sagging Snail nevű popduó egyik tagja. A videó nagyon vicces, azoknak is, akik nem értik, miért rohangál a fickó benne Mikiegér füllel és szőke parókában. Nos a videó a Bigbang együttes Monster című videoklipjét parodizálja, melyben szupertestű Tayeang haja leginkább Mikiegér fülére hasonlít, mindenki kaméleonja, G-Dragon pedig fehér gombafrizkóban illegeti magát. 

Gasztrosarok címmel indítok egy új rovatot, reményeim szerint olyan érdekes távol-keleti ételeket fogok itt bemutatni, amelyek nem igen ismertek Magyarországon. A pekingi kacsa, a mogyorós csirke, a szusi meg a kimcshi mellett rengeteg más finomság van az ázsiai konyhákban, remélem kedvet kaptok a főzőcskéhez!

A japán konyháról az embernek az első, ami beugrik, az talán a szusi. A következő étel azonban egy modern alkotás, ettől függetlenül igen népszerű, és nem csak Japánban, de Koreában is. Aki látta a Rooftop Prince című sorozatot, az biztosan ismeri, mert ott állandóan ezt ették, úton-útfélen. 

Ez az étel az omurice [omurájsz], ami az omlett és a rizs szavak összetételéből alakult ki, és a japán fúziós konyha, a jósoku alkotása. Tokióban, egy nyugati stílusú étteremben készítették először a 20. század elején, azóta pedig gyakorlatilag nincs olyan étterem japánban, ahol ne szerepelne a menün, a gyerekek kedvence.

Az omurice elkészítése viszonylag egyszerű, kell hozzá tojás, rizs és valami töltelék, ami lehet hús vagy zöldségfélék. A húst vagy az apróra vágott zöldségkeveréket (vagy akár húst és zöldséget együtt) meg kell pirítani egy kis dinsztelt hagymán némi sóval vagy borssal. Hozzá kell tenni a főtt rizset és összeforgatni. Kevés kecsappal színezni a rizskeveréket, itt vigyázni kell, hogy a kecsap ne égjen meg. Az egészet egy tányérra halmozzuk olyan alakban, hogy a kisütött omlettel teljesen be tudjuk burkolni. Két tojásból omlettet sütünk, mindkét oldalát megsütjük, és a rizshalom tetejére borítjuk óvatosan. Tetejére kecsap kerül. A másik módszer, hogy a serpenyőben hagyjuk az omlettet a megfordítás után, az egyik felére halmozzuk a rizses-húsos keveréket és ráhajtjuk az omlett másik felét.

Fotó: Sumiko Wannabe

Recept angolul

Recept magyarul

Egészen véletlenül bukkantam rá Sek Losóra, Thaiföld rockhercegére, aki amolyan nemzeti nagykedvenc. Az embernek általában a rockzenéről nem feltétlen mondjuk Thaiföld jutna eszébe először, pedig hát tudjuk, hogy gyakorlatilag minden fejlettebb országban vannak rockerek, még a muszlim országokban is, miért pont a thaioknak ne lennének rocknagyságaik? 

A thai nyelv egy igen érdekes és (nekem legalábbis) szép hangzású nyelv, de az ábécéjükbe többszöri nekifutásra is beletört a bicskám, így maradtam a kínai és a koreai nyelv tanulásánál, de Sek Losót továbbra is szívesen hallgatom.

Az idén 38-at töltő Szekszan Szukphimaj nagyon-nagyon szegény családból származik, amolyan "thai álom" az ő kis története - némi buktatóval és pár fekete folttal. Gyerekként gyárakban dolgozott és összekuporgatott kis pénzéből vette élete első gitárját. A '90-es évek elején fedezték fel, amikor bárokban zenélt. 1996-ban alapította meg együttesét a Losót (Loso = Low Society) és tíz év leforgása alatt 12 millió lemezt adott el. 2006-ban angol nyelvű albumot is kiadott, amin az Oasis gitárosa, Paul Arthurs is közreműködött és bizony igen neves nyugati zenészek mondanak róla sok jót.

Egészen a közelmúltig Sek (ejtsd kb. "Szék") imidzse gyakorlatilag makulátlan volt. Hiába a rockzene, a hosszú haj, a cool pózok, tisztes családapaként és férjként ismerte mindenki. Idén borult a bili, amikor Sek állítólagosan megcsalta az egyébként elképszetően gyönyörű feleségét egy fiatalabb pipivel és az asszony bosszúból felpakolta a Facebookra férje képeit, melyeken meglehetősen bódult állapotban és nem éppen dohánypipával a kezében látható. Ihaj-csuhaj, nemzeti botrány kerekedik, a kiadója kiadja az útját, Sek pedig magyarázkodik, hogy de az nem is úgy volt, és nem is a felesége volt, hanem valaki, aki hamis Facebook accountot csinált, mintha a neje lenne és blablabla. Aztán végül beismerte egy tévéműsorban, hogy igen, drogozott, de már volt elvonón és tiszta, mint a forrásvíz. De azért azt még hozzátette, hogy nem jószántából nyúlt a kábító csodákhoz, hanem a kiadója kényszerítette, mert jobban tetszettek nekik a bódulatban írt dalai.

Hogy mi az igazság, talán nem is fontos, az viszont biztos, hogy figyelemre méltó zenész, szép hangja van és jók a dalai.

Fotó: Pattayamail

Igen, csak azért is megint és még mindig Gangnam Style. A kicsi, köpcös és őrülten idióta (nem idióta idióta, hanem okos idióta!) PSY hallatlan léptékkel dübörög előre és most már tényleg kijelenthetjük, hogy bevette a világot. A Gangnam Style átlépte a 100 milliós álomhatárt a Youtube-on, mindezt 52 nappal a feltöltése után, amivel minden idők 5. leggyorsabban népszerűvé vált videója lett. 

Forrás: newmediarockstars.com

A statisztika szerint a videót megtekintők 96%-ának tetszett, amit látott, és leginkább a 18-34 év közöttieket vonzza. PSY-t ebben a hónapban hivatalosan is leszerződtette az Island Records, akik többek között Jennifer Lopezt, Justin Biebert és Mariah Careyt is jegyzik!

Sokkal izgalmasabb viszont azt boncolgatni, hogy mi vezethetett ehhez a példátlan sikerhez. A K-pop tipikusan egy amolyan klikkműfaj, ami bizonyos célközönségnek tetszik, és nehéz külföldön eladni, a mainstream médiába legalábbis, nem csak a nyelvi korlátok miatt, de azért mert ez a műfaj egyszerűen más. Erőteljesen épít a vizualitásra, az angdrogün látványvilágra, itt a krémek krémjét a nyugaton rég lejárt lemeznek tekintett lány- és fiúegyüttesek jelentik, és sokan találják felszínesnek a dalokat. Az is igaz viszont, hogy aki igenis ráveszi magát a K-pop meghallgatására, az az esetek 90%-ában azonnal ráharap, mert iszonyúan fülbemászóak a dalok és nagyon vonzóak az előadók, meg úgy az egész csomag, amit kap az ember. Ráadásul közvetlenek a sztárok, mosolygósak és vidámak, az egésznek egy happy-go-lucky érzete van, ami fel tudja dobni az ember szürke hétköznapjait. Például az uncsi irodai munka után az ebédszünetben lehet a 2NE1  I Am The Best-jére dudorászni (bumm ratatatatat tatatata Oh my god!) vagy ereszd-el-a-hajam módra bulizni GD&TOP High High-jára a hétvégi házibuliban (utóbbi videót az LMFAO is posztolta a Facebookján).

Hát hogy a Gangnam Style fülbemászó, az nem kétséges, de ezt még pár száz hasonló bulizós K-pop-dal elmondhatja magáról. A titok talán abban rejlik, hogy PSY nem az a hétköznapi popsztár, Koreában sem számít annak. Polgárpukkasztó stílusáról ismert, aki odamondogat és nem tűri a konvenciókat sem. Meg hát nem az a tipikus kidolgozott testű, androgün szépfiú, ugye... A koncertjei piszok jók, a fickó igazi dinamit a színpadon, leginkább ezért imádják annyira Koreában. A Gangnam Style őrületes sikere is valószínűleg annak tudható be, hogy ez a fickó minden, csak nem a tipikus kapd-le-a-polcról popsztárocska. Meg persze a videó is vicces és a dal is jól össze van pakolva. Az sem ártott, nyilván, hogy Robbie Williams, T-Pain és Katy Perry is a rajongóivá váltak és úton-útfélen tweeteltek róla. Ez felkeltette a média figyelmét is, akik szintén felkapták. Gyakorlatilag nincs olyan világhírű sajtóorgánum, amelyik ne írt volna róla elemzést vagy ne készített volna róla videoriportot. Amerikában még flash mob akciót is szerveztek neki.

A K-pop-rajongók most kivárnak, várják, hogy vajon a Gangnam-őrület milyen hatással lesz a K-pop ismertségére és népszerűségére. PSY pedig elégedett lehet, hisz bár nem tervezte, egy koreai nyelvű dallal, minden külsőségbeli hátránya ellenére gyakorlatilag 52 nap alatt világsztár lett.

PS: a videóban egyébként koreai szupersztárok szerepelnek, a rikítósárga öltönyös fickó Ju Dszeszok, Korea valaha volt legnépszerűbb tévés műsorvezetője, akinek kibehalás jó műsorai vannak, például a Running Man, ami szerintem a valaha volt legjobb tévéműsor ezen a földkerekségen, és később tervezek neki egy bővebb posztot, mert szerintem a magyar tévéknek nem a hülyébbnél hülyébb kvízműsorokat kellene vásárolgatniuk, hanem például a Running Man-hez hasonló izgalmas és vicces showkat.

Nem, nem adok senkinek étkezési tanácsokat, sokkal inkább az egyik legjópofább expat bloggerpárost mutatnám be, akik gyakorlatilag ma már pont ugyanannyira híresek, mint a K-pop-sztárok. Simon és Martina egy kanadai házaspár, akik két éve Koreában élnek és eredetileg angolt tanítottak. Elindítottak egy blogot és egy YouTube-csatornát Eat Your Kimchi címmel, és ma már full time bloggerek. Idióták, eszementek és nagyon viccesek. Minden héten hétfőn kiveséznek egy K-pop-videót, amolyan Eat Your Kimchi-stílusban, és a honlapjukon őrült módra szavazni kell, ha egy videót látni akar az ember a K-Pop Mondays-ben. 10 perc felhőtlen szórakozás minden héten :) Ezen felül tippeket is adnak Koreába költözni vágyóknak és úgy ámblokk nagyon szórakoztató a blogjuk.

K-pop Mondays: Big Bang - Blue 

És a videó, amit elemeznek:

Itt az ideje, hogy végre írjak arról a jelenségről is, ami bűvöletben tart sok-sok millió embert szerte a világon, amolyan underground bűvöletben, egyelőre. Ez pedig nem más, mint a koreai dorama, azaz a televíziós sorozatok. 

A CSI-on és Lost-on nevelkedett olvasóim bizonyára felteszik a kérdést, vajh mitől olyan bűvöletesek ezek a sorozatok, hogy világszerte milliók (!) nézik. Bizony, már az USA-ba is betörtek, egyelőre tematikus tévéken és népszerű online (legális) streaming portálokon, de megjelentek és az amerikai disztribútor szerint bizony egyre több az előfizető és a DVD-vásárló. Az arab országokban komplett saját tévécsatorna is fogható, ami csak koreai sorozatokat sugároz! Hongkongban és Japánban is megőrülnek értük, Kínában a legtöbbet vetített külföldi sorozatok koreaiak. Itthon is megy egy-kettő, az M1 jóvoltából, most éppen A korona hercege. 

Az okok közé sorolható, hogy a koreai sorozatok a többihez képest frissek, újszerűek, és addiktívak. A sztorik remek felépítésűek, izgalmasak, igen effketív cliffhanger-technikát alkalmaznak, a színészek szenvedélyesen játszanak és hát igen vonzóak is. A sablonos történeteket (szegény lány - gazdag fiú) is megbolondítják valamivel, megcsavarják, felfűszerezik és varázslatossá teszik. Jók a poénok (még fordítással is), szerethetőek vagy éppen gyűlölhetőek a karakterek, és nem húzzák a sztorit a végtelenségig. Minden történetet úgy építenek fel, hogy humor, szerelem és dráma egyaránt legyen benne, és mindig tanulunk valamit Koreáról is (országimázs!). A történelmi doramáktól eltekintve a koreai sorozatok általában rövidek, 16-20 epizódosak, egy-egy rész 50-60 perces. A sorozatok többségének romantikus volta miatt sokan azt hiszik, ez csak a nőknek való, de a statisztika szerint kb. egyenlő arányban nézik férfiak és nők, fiatalok és idősebbek.

A történelmi sorozatokat most nem taglalom, róluk az M1 honlapján lehet tájékozódni, lássuk inkább az igazán vonzó és kihagyhatatlan koreai sorozatokat. Az alábbiakat azokból válogattam, amiket én láttam. A komment részben nyugodtan ajánljatok még, ha láttatok jókat (itt jegyzem meg, hogy napok óta nem működik nekem a komment küldése gomb, khm). Aki kedvet kap a dologhoz, a viki.com oldalon (legális) streamingben nézheti meg a sorozatokat angol felirattal (magyarul is elérhetőek máshol, rá kell csak guglizni).

Secret Garden

Ez volt az a sorozat, amitől totálisan rákaptam a doramanézés ízére. Pokolian vicces, pokolian édes és szerethető, könnyfakasztó és dühroham-kiváltó és egyszerűen csak tökéletes. A legjobb sorozat, amit valaha néztem, egy hétvége alatt, gyakorlatilag alvás nélkül zúztam végig a részeket és azóta már vagy nyolcszor néztem újra. A sztori: egy önimádó, bunkó és arrogáns plázatulaj véletlenül belebotlik egy jólelkű, szerény, nem túl szép ámde kőkemény kaszkadőrnőbe, aki alaposan helyre pakolja az egóját meg az elcseszett újgazdagi életét is, pár jól irányzott ütéssel. Csakhogy a sors fura játékaként a főszereplők egyszer csak testet cserélnek, amiből persze megannyi bonyodalom és hastájéki fájdalmakat okozó nevetőgörcs származik (a nézőben mindenképp). A színészek pokoli jól hozzák egymás karakterét a testcserénél.

Zenés összeállítás a sorozat legjobb jeleneteiből (főképp a testcsere utániakból).

Boys Over Flowers

Ez talán tényleg tipikusan nőknek való sorozat, bár egyik férfi ismerősömet is teljesen lekötötte, szóval bátran bele lehet vágni. Ez volt az első koreai sorozat, amit láttam, és ha nem is hagyott bennem akkora nyomot, mint a Secret Garden, azért nagyon jó kis darab. A sztori: a Shinhwa cégcsoport saját elit középsikolát működtet gazdagok gyerekeinek, akik nem csak felszínesek és idióták, de még rohadékok is, képesek a halálba kergetni a saját iskolatársaikat. A suli legmenőbb bandája az F4, akiket a Shinhwa örököse, Ku Dzsunphjo vezet. Na ő a legszemetebb, legirritálóbb, legnagyképűbb fickó a földön, akit legszívesebben leköpnél és jól megrugdosnál. Az egyik félig halálra vert gyereket egy szegény negyedben lakó mosodás csaj menti meg, amivel felhívja a figyelmet a suliban zajló korrupt és tarthatatlan állapotokra, a zendülést lecsillapítandó az igazgató ösztöndíjjal felveszi a kiscsajt a suliba. Persze nem ússza meg, hogy ne kerüljön az F4 útjába és bánjanak vele úgy, mint a kidobandó szeméttel. Az már csak hab a tortán, hogy Dzsunphjo jól bele is szeret az őt megvető leányzóba és hát nem könnyű meggyőzni a csajt, hogy bunkó gazdag pöcsből is válhat szerethető jófiú... Pláne ha közben a lány az említett pöcs legjobb barátjába szerelmes.

A sorozat betétdala összevágott jelentekkel. A dalt előadja az SS501 együttes.

IRIS

Na ez egy olyan sorozat, amit a pasik is komálni fognak, ugyanis full akció az egész. A sztori: a  legtitkosabb koreai titkos egység tagjai rájönnek, hogy egy fontos észak-koreai tudóst akar valaki eltenni láb alól, ezzel mintegy provokálva a háborút Észak- és Dél-Korea között. Miközben megpróbálják megakadályozni a merényletet, egy sokkal nagyobb nemzetközi összeesküvésbe keverednek. A sorozat egy részét Magyarországon forgatták!

Az IRIS angol nyelvű trailere.

Rooftop Prince

Egy sorozat, ami ötvözi a történelmi drámákat és a modern történeteket, méghozzá időutazással. Izgalmas és érdekes sorozat, szerethető karakterekkel. A sztori: a Csoszon-dinasztiabeli trónörökös herceg ifjú nejét tóba fulladva találják. A herceg sejti, hogy gyilkosság történt, ezért nyomozni kezd, három különös figurát bérel fel a gyilkos megtalálására: egy eunuchot, egy harcost és egy tudóst. Megpróbálják őket eltenni láb alól és menekülés közben egyszer csak a 21. századi Szöulba csöppennek, egy bonyolult életű leányzó tetőtéri lakásába, aki persze alaposan kiborul a középkori öltözékben megjelenő négy pasi láttán. A herceg sejti, hogy az időutazásuknak köze van a felesége halálához, és miközben megpróbálja megszokni a 21. századi életvitelt (ami számtalan humoros jelenet forrása), elkezd nyomozni is. A szálak a felesége 21. századi reinkarnációjánál futnak össze, akiről kiderül, hogy sokkal alattomosabb kis kígyó, mint képzelnénk. És a gonosz persze sosem jár egyedül.

Trailer helyett: a sorozat egyik legviccesebb jelenete

Most, hogy a világsajtó tele van a Samsung és az Apple pereskedésével, talán ideje jobban megismerkedni a koreai óriással, ugyanis a Samsung sokkal több, mint egy mobilgyártó cég.

1. A Samsung 1938-ban alakult kis családi vállalatként és eredetileg tésztát gyártott. Csak a hatvanas években kezdett el az elektronikai ipar felé kacsintgatni.

2. A Samsung Electronics 2009-ben a világ első számú technológiaipari cége volt, idén a második az Apple mögött.

3. A Samsung csoportnak építőipari vállalata is van, ami többek között a világ legmagasabb épületét, a Burdzs Kalifát építette, de ők húzták fel a Petronas-ikertornyokat Malajziában és a Taipei 101 felhőkarcolót is.

4. A Samsungnak egy időben saját autógyára is volt, amit később megvett a Renault, de a járgányokat ma is Renault-Samsung néven forgalmazzák.

Renault-Samsung SM7. Fotó: Ceficefi, CC-BY-SA-3.0

5. Hajóépítéssel és nehézgépek gyártásával is foglalkozik.

6. The Shilla néven luxusszállodaláncot üzemeltet.

A The Shilla szálloda Csedzsu szigetén. Forrás: The Shilla

7. A Samsungnak hatalmas a befolyása Dél-Korea gazdaságára és politikai életére is. A cégcsoport bevételei a koreai GDP 20%-át teszik ki. Amikor 2008-ban a cég elnökét, I Gonhit letartóztatták adócsalás miatt, a bíró azzal mentette fel a börtönbüntetés alól, hogy túlságosan fontos a Samsung a koreai gazdaságnak ahhoz, hogy a teljhatalmú ura börtönbe menjen. Pénzbüntetést kapott és közmunkára ítélték.

8. Három felhőkarcolóból álló központját Szöulban egyszerűen csak Samsung Town néven ismerik. Amikor a Samsung ide költözött, a környék lakásárai az egekbe szöktek. A felhőkarcolók alatt földalatti bevásárlóközpont üzemel. 

Samsung Town. Fotó: Justin Howard, Flickr.

9. A Samsung termékei megfizethető árúak külföldön, és olcsóbbak, mint például az Apple, ezzel szemben Koreában igen borsos az áruk.

10. A Samsung "anyavállalata" az Everland, ami Korea legnagyobb élményparkját üzemelteti. Everland Ázsiában az 5. leglátogatottabb élménypark, a világon pedig a 12. 

Everland. Fotó: classcorner.com

Van egy városállam (igaz, ma már csak autonóm terület) Ázsiában, ami egy csomó mindenben lepipál egy csomó más hasonló metropoliszt a világon, és ez a hely a mostoha sorsú és mégis elképesztő sikereket elkönyvelő város, Hongkong. A név hallatán valószínűleg a B-kategóriás kungfufilmek, Bruce Lee, Jackie Chan, meg a kínai maffia jut először az emberek eszébe, de ma ezek egyikéről sem lesz szó. Hongkong egy varázslatos és izgalmas város, és nem csak azért, mert itt található a legtöbb felhőkarcoló a világon (igen, itt, és nem New Yorkban vagy Tokióban).

Fotó: Diliff, GFDL/CC-BY-SA, Wikimédia Commons

Hongkong igazán sosem volt önálló, hiszen ezen a néven, mint település csak az 1841-es brit megszállás után kezdték el emlegetni. A gyarmati korszak után pedig 1997-ben visszacsatolták  Kínához, ahol különleges igazgatású területként szerepel, saját valutája van, saját közigazgatási rendszere, rendőrsége, vízumrendszere és gazdasága, csak a külpolitika és a hadügy terén függ Kínától, azaz nincs saját hadserege. A kínaiak szerződésben vállalták, hogy a visszacsatolás után 50 évig nem szólnak bele Hongkong életébe, így a város továbbra is zavartalanul fejlődik. Az egy főre jutó GDP 43 000 dollár, amivel 10. a világon. Ugyancsak top 10-es a várható élettartam tekintetében és a világ egyik legszabadabb gazdaságával rendelkezik, az egyik legnagyobb teherkikötővel és légikikötővel és évek óta csökken a munkanélküliek száma. 

A statisztikánál sokkal érdekesebb például, hogy Hongkongnak csúcsfejlett a tömegközlekedése, ahol minden járművön intelligens kártyával lehet fizetni, és bár sok nagyvárosban használnak ilyen rendszert, Hongkongban a helyi BKV-kártyával rengeteg minden mást is lehet csinálni, például könyvet kölcsönözni a könyvtárból, igazolni, hogy jelen volt az ember az egyetemi előadáson, vásárolni számtalan üzletben és automatánál, de még lakáskulcsként is funkcionál. Ezen felül Hongkong az egyetlen város a világon, ahol kizárólag emeletes villamosok közlekednek a villamosvonalakon. És ugyancsak itt található a világ leghosszabb kültéri fedett mozgólépcsőrendszere. Igen, egy baromi hosszú mozgólépcső az utcán, ami kiváltotta a dugókat a környéken, egy magasabban fekvő, korábban lerobbant városrészt köt össze a belvárossal, megspórolva a lakóknak több órányi tekervényes autózást, és mivel a negyed így megközelíthetőbb lett, még trendivé is tette a környéket, ami most már éttermektől és szórakozóhelyektől pezseg.

Fotó: SHOLYWOD, GFDL/CC-BY-SA, Wikimédia Commons

Hongkong emellett igazi egyetemváros is, Ázsia legjobb intézményeinek ad otthont. A méltán híres filmgyártása mellett a város a Kantopop fővárosa is, ez a katoni nyelvű popzene, amiért milliók rajonganak, Hongkongon kívül is. 

Jacky Cheung, a kantopop négy királyának egyike

Hongkong persze híres a gasztronómiájáról is, ami ügyesen ötvözi az angol hagyományokat a kínaiakkal. A legismertebb hongkongi étel a dimsum, ami tulajdonképpen nem is egy étel, hanem egy étkezés, különféle, kis adagokban felszolgált finomságok egyvelege. De vannak Hongkongnak érdekesebb ételei is, például a hongkongi bundás kenyér, amit úgy készítenek, hogy két szelet kenyér közé édes dzsemet kennek, megforgajták tojásban, majd miután kisütötték, mézet és vajat csorgatnak a tetejére. A hongkongiak ugyancsak imádják még például a barbecue csirkelábat és rózsavízzel ízesített kolbászt is. 

A látványos felhőkarcolókon kívül be lehet járni a Hongkong-félsziget gyönyörű zöld hegyvidékét, áthajókázni kalózhajóra emlékeztető dzsunkákkal a környező kisebb szigetekre, meg lehet csodálni a tengerparton a Symphony of Lights fényjátékot esténként, de még Noé bárkájába is beszállhatunk és vacsorázhatunk a háromemeletes óriás úszó étteremben is. Ha elfáradtunk, csatlakozhatunk egy-egy ingyenes tajcsiedzéshez valamelyik parkban vagy vásárolgathatunk a megannyi világmárka üzletén kívül a népszerű Hölgyek Piacán is, de akár a helyi Disneylandbe is elmehetünk. Ha pedig hazautazás előtt még szuveníreket nézegetnénk, ott a reptér mellett a duty free shoppok fogalmát átíró óriás méretű SkyCity, mozival és mindennel, ami a szórakozáshoz kell.

Tudj meg még több érdekességet Hongkongról!

A K-pop árnyoldalai 1. rész: A szaszengek

A K-pop, vagyis a koreai popzene csillogó-villogó, luxuscikkes-habos-babos álomvilágát itt-ott igen mély fekete lyukak tarkítják. A K-pop-ipar sötét oldalát tárgyaló sorozat első részében pillantsunk be  a szaszengek (sasaeng), azaz a megszállott rajongók világába.

Megszállott rajongói minden hírességnek vannak, és időnként felbukkannak hírek, hogy itt-ott-amott a rendőrség letartóztatta XY híresség zaklatóját. A nyugati popiparban ezek igen extrém esetek, főképp mert a nagyon nagy sztárok elzárkózva élnek, a legtöbbjük lakcímét nem ismerni, testőrök kíséretében közlekednek, stb. Ráadásul a zaklatás a legtöbb nyugati országban bűncselekménynek számít. Dél-Korea azonban egy kis ország, Szöul pedig nem egy akkora város, hogy ne lehetne kideríteni a megannyi helyi híresség tartózkodási helyét. Ráadásul a fiatal idolegyüttesek tagjai még nehezebb helyzetben vannak, hiszen az ipar jellegéből adódóan nem is saját lakásban laknak, aminek a címét rejtegetni tudnák, hanem a kiadójuk sztárkollégiumában, aminek nem nehéz kideríteni a hollétét. Emiatt a megszállottság itt már-már őrült méreteket ölt, hétköznapi tinilányok válnak a sztárok követésének rabjává.

Junsu, a JYJ együttes egyik tagja egy étteremben. A háttérben 
egy szaszeng-horda figyel

A szaszeng szó koreiaul azt jelenti „magánélet”. A szaszeng rajongók tehát a magánéletbe betörő rajongók, és ezt bizony gyakran szó szerint kell érteni. A legnagyobb koreai sztároknak akár több ezer (!) szaszeng-rajongója is lehet, ezek a lányok a nap 24 órájában képesek követni a kedvenceiket, Szöulban külön taxisok vannak a kiszolgálásukra, akik 500 dollárt is elkérhetnek egy-egy fuvarért. A szaszengek az utóbbi időben elkezdtek extrémitásokig is elmenni. Nem ritka, hogy betörnek a sztárkollégiumokba, belopóznak a sztár hálószobájába, amikor alszik, ellopják a ruháikat, elviszik az ételt a hűtőszekrényből. A Shinhwa együttes egyik tagja például azt mesélte, hogy szaszeng-rajongók rendszeresen ellopták a kiteregetett mosott ruhát és belopóztak zuhanyozni a fürdőszobájukba, amikor nem voltak otthon, emiatt egy éven belül új kollégiumba voltak kénytelenek költözni.

A szaszengek ráadásul nem magányos farkasok, csapatba verődve követik a sztárokat és telefonon, sms-ben értesítik egymást a hollétükről. Vannak, akik havi 1000 dollárt is költenek taxizásra, csak hogy követhessék a kedvencüket mindenhová. Olyan szaszeng is akad, aki prostitúcióból fizeti a költségeket.  Némelyik rajongó a telefonos zaklatástól sem riad vissza, de olyanok is akadnak, akik fizikailag is zaklatják a kedvencüket – például fogdossák az intim testrészét (!), megpróbálják megcsókolni vagy levágni egy tincset a hajából.  Előfordult, hogy némelyik sztárt a hajánál fogva ráncigálták a szaszengek.

A szaszengek nem riadnak vissza a betöréstől sem, ezt a képet egy
megszállott szaszeng készítette a JYJ együttes egyik tagjáról, miközben 
az mit sem sejtve aludt a saját ágyában.

A sztárok többsége tűr, ameddig csak lehet, hiszen végül is a rajongókból élnek. A pohár azonban néha túlcsordul, mint legutóbb, amikor a JYJ együttes tagjairól került elő olyan hanganyag, ahol állítólagosan az hallható, hogy az egyik tag felpofoz egy szaszenget, üvöltözik és káromkodik. Az eset nagy visszhangot váltott ki, a fiúk kaptak hideget-meleget. Sokan úgy vélték, annak ellenére, hogy a szaszengek igen durvák tudnak lenni, egy férfinak akkor sincs joga erőszakot alkalmazni egy nővel (egy tinilánnyal) szemben. Mások szerint sokkal határozottabban kellene fellépni velük szemben, hiszen amit művelnek, az gyakorlatilag valóban kimeríti a sok országban bűncselekménynek számító zaklatás fogalmát. Dél-Koreában a szaszengeket hivatalosan nem lehet leállítani, nincs törvény, ami megvédené a hírességeket a megszállott rajongóktól, és maga a sztár vagy a menedzsere kerül bajba, ha fizikai erőszakot alkalmaz a tinikkel szemben – hiszen kiskorúakat bántalmaznak.

A szaszeng-kérdés továbbra is megoldatlan a K-popban, és ameddig a hatóságok nem tesznek lépéseket az extrém zaklatók ellen, addig a hírességeknek sem lesz nyugalmuk. Arról nem is beszélve, hogy az összes ilyen tinikorú zaklatót alapos pszichológiai vizsgálatnak és kezelésnek kellene alávetni, mert nem normális dolog tizenévesen így élni.

Források: Allkpop, Soompi, Seoulbeats

(áthozva egy korábbi blogomból)

Dél-Korea legnagyobb sztárjainak egyike, G-Dragon, akiről ebben a blogban is volt már szó, három év után újra szólóalbummal jelentkezik. GD-ről kevesen tudják, hogy hiphoppal kezdte a pályafutását, már 13 évesen szemet gyönyörködtetően rappelt és végig hiphop művésznek készült, csak aztán a sors, a YG Entertainment igazgatója személyében választás elé állította: vagy debütál egy fiúcsapatban, vagy nem debütál egyáltalán. Hat év után GD visszatért a gyökereihez a One of a Kind című dallal, melyet Choice37-nel együtt szerzett, a szöveget pedig maga írta. A dal fricska a kritikusok orrára: "gazdag vagyok, híres, trendi, imádnak a nők, megszabadulni úgyse tudtok tőlem, szóval kiny....játok". A képi világ ismét tipikusan népidegesítően trendi, a kajázós jelenet nagyon egyedi, ahogy a teniszes rész is: itt GD teniszlabdával veri szét az üvegkalitkába zárt korábbi fellépőruháit, mintegy szimbolikusan lerombolva saját korábbi jófiú-imidzsét. Valószínűleg az album is a rosszfiúságot és a hiphop-vonalat fogja erősíteni.

Warner Brothers? 20th Century Fox? Valamelyik bollywoodi stúdió? Nem. Hengdian World Studios, becenevén Chinawood, Csöcsiang tartományban, 380 kilométerre Sanghajtól.

képforrás: visitourchina.com

A 330 hektáron elterülő komplexum egy saját kis világot hozott létre. Megtalálható itt minden, ami a kínai filmek gyártásához szükséges, a komplett Tiltott Várostól a modern hongkongi utcákig. A kapcsolódó ipari parkban mintegy 320 kis- és középválallat működik, melyek a stúdió ellátásáról gondoskodnak, például díszletet gyártanak. 

Az óriási stúdió amolyan élményparkként is funkcionál, még vidámparkja is van. A statisztákat helybéliekből verbuválják, így sok szegény családnak biztosítanak extra bevételt. Jótékonyságban is élen jár a Hengdian, számos iskolát építettek Kína szegény régióiban.

képforrás: wantchinatimes.com

Az stúdiót egy magánvállakozó építette, Hszü Ven-zsong, aki gyerekkorában egy selyemgyárban dolgozott, majd felnőve állami kölcsönből maga is gyárat hozott létre, ami multimilliomossá tette. A stúdió ötlete véletlenszerűen jött, amikor 1996-ban Hszie Csin filmrendező helyszínt keresett Az ópiumháború című filmjéhez, és Hszü vállalkozott az óriás díszlet megépítésére, amit aztán más rendezők is kibéreltek. 

Az aranyvirág átka egyik jelenetének újrajátszása a turistáknak. Képforrás: Wikimedia Commons / készítette Zolo; CC-BY-SA-2.0

A stúdió ma 16 helyszínen mozi- és televíziós filmekhez nyújt szolgáltatásokat. Olyan filmek készültek itt, mint Csang Jimou gyönyörű színkavalkádot felvonultató, felülmúlhatatlan filmje, a Hős, Jackie Chan és Jet Li egyetlen közös munkája, A tiltott királyság, vagy A Múmia: A Sárkánycsászár sírja, Brendan Fraser főszereplésével.

Jelenet a Hős című filmből. A képen Maggie Cheung.

Ajánlott linkek:

A Hendian World Studios hivatalos honlapja

Még több kép a stúdióról

Már volt róla szó, hogy Ázsiában divat androgünnek kinézni, azaz kedveltek az olyan férfiak, akik nőiesen szép arcvonásokkal rendelkeznek. Hát lássuk akkor a felhozatalt, íme a férfiak, akiknek az arca nőket megszégyenítően gyönyörű!

1. Az androgün férfiak leghihetetlenebbike talán a japán rockgitáros, Miyavi. Koreai apa és japán anya gyermeke, és eszméletlen szép az arca. Rá is játszik az imidzsre, miközben viselkedésre egy pasis pasi, aki már két gyerkőc édesapja, egyébként. És a felesége is nagyon szép nő (de Miyavi szebb, pasiként is).

Miyavi

2. A földkerekség egyik legszebb arcú palija valószínűleg Kim Hjondzsung, akit a Korea-imádók a Boys Over Flowers melankolikus szereplőjeként ismerhetnek. Ő a tipikus flower boy, azaz a macsó pali tökéletes ellentéte. Ellenállhatatlan Colgate-mosollyal, természetesen. Nem mintha panaszkodnék...

3. Nincs szépséglista G-Dragon nélkül, a K-pop kaméleonja igazi androgün nagyágyú. Szőke, barna, rózsaszín, kék, rövid vagy hosszú hajjal, mindegy.

4. Friss husi a piacon Ren a Nu'est együttesből, aki a banda debütálásakor azonnal reflektorfénybe került az elképesztően nőies arca miatt. Amit persze tudatosan ki is használnak minden klipben és fotózáson. Vigyázat, ő még kiskorú (16 éves), így valószínűleg majd ahogy idősebbé válik, kinövi a "babapofit" is.

5. Taemin a Shinee együttesből, aki utóbbi időben hosszú hajjal hódít.

Végezetül azért az egyensúly kedvéért jöjjön pár dögös fickó is, hogy nehogy azt higgyük, minden ázsiai pali androgün szeretne lenni.

1. Rain. Ki tudna neki ellenállni, ilyen névvel. Na és persze ilyen testtel...

2. Taeyang. A fickó, akit nem akarsz kihagyni, hidd el. És nem csak azért, mert piszokjó a teste, hanem pert piszok jó előadó is.

3. Jóképű, magas, okos, tehetséges, hegedül, Bartók a példaképe és kínai. Kell ennél több? Leehom Wang egy igazi főnyeremény bármely nőnek.

4. Andy Lau, a hongkongi kakukktojás. Már nem ifjú és nem klasszikus értelemben vett dögös pali, mégis van egy hihetetlen szexepilje. Aki látta a Szigorúan piszkos ügyek című epikus hongkongi filmet, az tudja miről beszélek. (Aki nem, sürgősen nézze meg, kihagyhatatlan, mellesleg Hollywood is feldolgozta).

5.  Hjon Bin, a Secret Garden elbűvölően bunkó Kim Dzsuvonja, a szívek királya. Hát nem véletlenül.

+1 bónusz: hogy is maradhatna ki az igéző szemű (és bársonyos bariton hangú) TOP, aki annyira szégyenlős, hogy még soha, de soha, de soha nem vette le a felsőjét nyilvánosság előtt. (Most sok millió rajongó sóhajt fel csalódottan). A fiú mellékesen totális idióta a kamerák előtt, aki ráadásul kétballábas is, és állandóan elrontja a koreográfiát. Nem egy tipikus fiúbandatag.

A posztban szereplő képek Google-keresés eredményei. Kizárólag illusztrációs célt szolgálnak.

A nők mindig is az öltözéküket használták fel csábításra, már réges-régen is, egy kivillanó boka, egy mély dekoltázs az őrületbe tudott kergetni bármilyen férfit. Kínában sincs ez másképp, bár hosszú idő kellett ahhoz, hogy a nők le merjék vetni a teljes testet mindenhonnan tökéletesen eltakaró, úgynevezett mandzsu köpenyt. A ruha folyamatosan szűkült, majd rövidült, és végül az 1920-as években Párizzsal is vetekedő kulturális életet élő Sanghajban álmodták meg a szabók a chőngszámot (nyugaton ismert nevén cheongsam), vagy ahogy mandarinul nevezik, a csipaót. Ez a sikkes ruha, mely szorosan simul a testre, és akár csípőig is fel lehet vágni, hamar elnyerte a hölgyek tetszését, a külföldi tengerészek legnagyobb örömére. A hagyomány szerint zárt nyakú (ún. "kínai galléros") és hosszított ujjú volt, azonban nagyon hamar megjelentek a rövid ujjú és szexi dekoltázsos változatai is. Nem csak a híres-hírhedt örömlányok viselték, a gazdag dámák és a színésznők is szívesen hordták. Manapság szinte mindenki úgy hiszi, ez a hagyományos kínai női viselet, holott  a mai chőngszám 20. századi találmány és bár sokan viselik esküvői ruhaként is a szerencsét és boldogságot hozó piros színben, nem népviselet. 

A chőngszám ma is népszerű, kínai és nem kínai nők körében egyaránt. Vásárolják a turisták és a legnagyobb hollywoodi sztárok is, mert dögös, mégis elegáns viselet. Egyetlen baj van vele: a chőngszámhoz bizony megfelelő alkat is kell, mert jóformán csak a homokóra alakú nőkön mutat úgy, hogy eláll tőle az ember lélegzete.

Chőngszám az 1920-as években. Getty Images.

Chőngszám-kiállítás Kínában. People.com.cn

A modern kifutókon is megjelenik. themagazine.us

A Kína legszebb asszonyának tartott Gong Li a mélyen dekoltált fazon híve. topchinesemovies.com

Paris Hilton chőngszámban. Getty Images.

Modern, hímzett chőngszám. dressbybonnie.com

Modern változatok nyári viseletnek, by Mazzario.

Azt hiszem, kevés előadó mondhatja el magáról, még nyugaton is, hogy a rajongói olyan mértékben fognak össze, mint a koreai előadóké. Koreában a rajongói klubok nem csak úgy vannak, hanem hihetetlenül szervezettek, és különleges projekteket készítenek. G-Dragon rajongói klubja például az énekes hamarosan megjelenő új albumának és 24. születésnapjának tiszteletére egy szöüli épület falára festette fel az énekes művészi arcképét, és ugyanez a klub GD szülinapja alkalmából 30 000 dollárt (kb 6 millió forintot) adományozott beteg gyerekek megsegítésére. Ezt egyébként minden évben megteszik. (Lábjegyzet: GD ki szokta egészíteni az összeget a saját zsebéből)

Forrás és még több kép a készülő falfestményről: Bigbangupdates

Jackie Chant mindenki ismeri. Vagy mégsem?

1. Valódi neve Chan Kong-száng, a Jackie nevet akkor kapta, amikor Ausztráliában dolgozott építkezéseken.

2. 17 évesen kaszkadőr volt a legendás Bruce Lee több filmjében, méghozzá Sammo Hunggal együtt.

3. 1975-ben meztelenül szerepelt egy szexjelenetben az All in the Family c. filmben.

4. Jackie első sikerfilmjét, a Részeges karatemestert az a Jűn Vó-pheng (Yuen Woo-ping) rendezte, aki a Mátrix-trilógia koreográfiáját készítette.

5. Eredetileg ő lett volna a rosszfiú a Rambo 4-ben.

6. A másik legendás kínai harcművésszel, Jet Livel csak egyetlen közös filmje van, A tiltott királyság (2008).

7. Fia, Jaycee Chan szintén színész.

8. Többszörös rekordtartó, a legtöbb kaszkadőrmutatványt bemutatott élő színész; a legtöbbször felvett akciójelenet is az ő nevéhez fűződik, a Dragon Lord egyik jelenetét 2900-szor vették fel.

9. Kína leggazdagabb híressége, saját divatmárkával, étteremhálózattal, konditeremhálózattal, Kína legnagyobb mozikomplexumával; de még csokoládémárkát is gyártanak a nevével.

10. Kína egyik legsikeresebb énekese, több mint húsz albuma jelent meg, mandarin, kantoni és angol nyelven is énekel. Számos filmje betétdalát maga adja elő.

A Jackie Chan: A katona című film betétdala, Jackie előadásában. A film magyar szinkronnal is kapható DVD-n.

Fotó: Georges Biard, Wikimedia Commons, CC-BY-SA-3.0

PSY őrületes Gangnam Style-járól már írtam korábban, de úgy tűnik, a világsajtónak nem elég belőle. A videó a Youtube-on már 40 milliós nézettségnél tart, és az alacsony, zömök és hát nem túl jóképű énekes lassan (mit lassan, vágtázva) ténylegesen meghódítja a világot. Nem csak a világ legnagyobb médiumai foglalkoznak vele, mint a CNN, a Los Angeles Times vagy a Wall Street Journal (!), de legutóbb már az amerikai mainstream is kóstolgatja a dalt, huszadikán ugyanis a Dodgers vs. Giants baseballmeccs szünetében is felcsendült a dal, majd Psy iziben felpattant a lelátón és eljárta a lovacskás táncot, 43 ezer ember előtt. Jó látni, hogy az amerikaiak minden előítéletessége ellenére mégiscsak lehet jövője a K-popnak a mainstream szórakoztatóiparban nyugaton is!

A koreai popzene csilivili világa időnként félelmetes rémálommá tud változni. Daniel Lee, aka Tablo, a tehetséges, Amerikában tanult koreai rapper története olyan hátborzongató, hogy Hollywoodban sem tudnának ehhez foghatót írni. 

Hősünk karrierje szépen indult, a Stanfordban végzett Daniel Lee az Epik High nevű hiphop-rap formációjával Dél-Korea egyik legünnepeltebb csillaga volt. 2010-ben azonban a rapper olyan pokoljárást élt meg, amit épeszű ember a legundorítóbb ellenségének se kívánna. És mindezt miért? Mert újra csak bebizonyosodott, hogy az emberek jó része remekül vezethető ökör, akiket könnyebb hülyíteni, mint beláttatni velük, hogy hülyítik őket. Az, hogy közben tropára ment egy ártatlan ember élete, az semmit sem számított a felbújtóknak.

2010-ben történt ugyanis, hogy egy magas rangú koreai tisztviselőről kiderült, hamis a Yale-en szerzett diplomája (ismerős a sztori?). Hajtóvadászatba kezdett a nép és a rendőrség, lefüleltek még pár politikust és tisztviselőt. És ekkor esett meg, hogy egy talkshowban Tablo kiejtette a száján, 

hogy Stanfordban végzett, méghozzá sokkal rövidebb idő alatt szerzett mesterfokozatot, mint általában szokás. Több se kellett a netizeneknek... Nem sokkal a talkshow után az egyik népszerű fórumon megjelent valaki, aki Tablo unokatestvérének mondta magát, és azt állította, hogy az egész szemenszedett hazugság, Tablo sose járt a Stanfordra. Mit tesz ilyenkor a jó koreai? Természetesen egy névtelen fórumozónak hisz és nem a rappernek! Hamarosan már klub alakult, TaJinYo néven (a "követeljük az igazságot Tablótól" rövidítése), egy Whatbecomes nevű felhasználó vezetésével. Pillanatok alatt a taglétszám százezer főre duzzadt! Tablo hiába jelentette ki sajtóközleményben, mellékelve a diplomája másolatát, hogy ő valóban ott és akkor végzett, ahol mondta, a netizenek nem tágítottak. Tablo hazudik! Rohadt szemét, hamis a diplomája, ő meg jól él és híres! 

Odáig fajult a helyzet, hogy a TaJinYo tagjai levelekkel kezdték el bombázni a Stanfordot, Tablo évfolyamtársait, a tanárokat a tanszéken, ahol állítása szerint tanult. Mindenhonnan Tablo igazát erősítették meg, a netizeneknek azonban, mintha elment volna a józan eszük, ez sem volt elég. Egyszerűen se a tanároknak nem hittek, se az egyetem archívumának, magának a rektornak sem! Jó, lehet, hogy végzett ott egy Daniel Lee, de az nem az a Daniel Lee, akit ők Tablo néven ismernek! Tablo felvette valaki személyiségét, hogy diplomát hamisíthasson! A TaJinYo azonban már nem csak interneten fenyegetőzött. Tablot és a családját is telefonon zaklatták, még halálos fenyegetéseket is kapott. A rappernek épp a hepaj közepén született meg az első gyermeke, és rettegett, hogy a vérszemet kapott fórumozók esetleg bánthatják a picit is. Ekkor tett feljelentést a rendőrségen zaklatás és becsületsértés miatt. A dolog úgy elfajult, hogy Tablo gyakorlatilag állás nélkül maradt, a kiadója nem állt ki mellette, az utcára is alig merte kitenni a lábát, kezdett paranoiássá válni. A rendőrség előszedette vele a papírjait, elküldték eredetvizsgálatra a diplomáját. Végül Tablo az egyik nagy koreai tévécsatorna kíséretében személyesen utazott az Államokba, hogy tisztázza a lehetetlen a helyzetet. A kamerák előtt kérték ki a diplomája másolatát az egyetemtől, és hasonlították össze az övével, illetve a rajta szereplő személyes adatokat az útlevele adataival. A rendőrség körözést adott ki Whatbecomes és még pár fórumozó ellen, akiket végül meg is találtak, miután bírósági nyomásra a TaJinYo fórumát hostoló internetszolgáltató kiadta az adatokat. Whatbecomesról kiderült, hogy egy ötven év körüli, koreai származású amerikai, aki Chicagóban él. 

Tablo tisztázta a nevét az ország előtt, Whatbecomes és a TaJinYo tagjai azonban továbbra sem hisznek neki, Whatbecomest pedig nem lehet kikérni az USA-tól, hogy bíróság elé állítsák Koreában becsületsértésért, rágalmazásért és zaklatásért. Whatbecomes továbbra is úgy hiszi, hogy neki, a szólásszabadság nevében joga van rágalmazni, fenyegetni egy másik embert és annak családját, akkor is, ha már ország-világ számára kiderült, hogy ártatlan. 

Tablo és családja másfél évig rettegett a fenyegetésektől, és persze a tehetetlenségtől, hogy egyes, kiváló szónoknak bizonyuló, rosszindulatú emberek miatt ellehetetlenítették az életüket és az egész ország csalónak és gazembernek hiszi őket. Daniel Lee három év alatt szerzett mesterfokozatot a Stanford angol szakán, a diplomáját soha nem használta semmire, hisz fiatal kora óta zenéléssel keresi a kenyerét. A TaJinYo fórumát kétszer is bezárták, de mindig újra regisztrálnak, és továbbra is makacsul hiszik, hogy Daniel Lee nem az, akinek mondja magát, és az egész egy óriási összeesküvés. 

A hullám azóta lecsendesedett, a tönkrement, lefogyott és csaknem idegbeteggé vált Tablo-nak Korea egyik legliberálisabb ügynöksége, a YG Entertainment ajánlott fel szerződést, saját stúdiót, ahol végül Tablo 2011 novemberében, magához térve a sokkból, kiadta Fever's End című, zseniális dalokkal teli új albumát. Az viszont továbbra is szinte hihetetlen, hogy ekkora hatalma lehet egy névtelen fórumozónak egy másik ember élete fölött, és hogy a tetteiért nem kaphatja meg soha a méltó büntetést sem. Tablonak be kell érnie azzal, hogy új albuma újra visszahelyezte őt az ország prominens előadói közé és hogy igenis vannak még normális rajongói is, akik a józan észnek hisznek és nem névtelen rágalmazásoknak.

Tablo: Tomorrow (feat Taeyang), a Fever's End albumról (YG Entertainment, 2011)

A teljes történet itt olvasható.

Képek: StarNews, képernyőképek az MBC csatorna "Tablo Goes to Stanford" című dokumentumfilmjéből

Talán így lehetne leginkább összefoglalni Tajvan valaha volt legsikeresebb előadóját, Jay Chout. Ő minden idők egyik legnépszerűbb kínai előadója, és Jackie Chan után a második leggazdagabb is. Története igen érdekes és tanulságos, a zenéje pedig önmagáért beszél.

Jay Chou, született Csou Csie-lun, talán az egyik legizgalmasabb kínai előadó. A kínai zenéről nekünk magyaroknak valószínűleg a (lássuk be) kibírhatatlanul idegesítő macskanyávogásnak tűnő pekingi opera jut eszünkbe, meg mindenféle népi hangszerek, amiket a Duna TV-n szoktak mutogatni szofisztikált dokumentumfilmekben. Nos, nem meglepő talán, hogy Kínának azért van popzenei élete is, méghozzá nem is rossz. A legjobb előadók azonban Tajvanról származnak, nem véletlenül, hisz ott nagyobb a szabadság, demokratikus állam (még ha Kína, és a kínai hatalomtól tartó nyugat nem is ismeri el önállónak).

Jay Chou csúnyácska gyerek volt, egyke, magányos, a szülei szigorú tanáremberek. Talán nem véletlen, hogy a srác a zenébe menekült, bár erre anyja is rátett egy lapáttal, a kisfiút négy éves korától zongoraórákra járatta. A tanárok autistának hitték az iskolában, annyira zárkózott volt, és rosszul is tanult - kivéve a zeneórákon. 18 éves volt, amikor egy ismerőse a tudta nélkül benevezte egy zenei tehetségkutató műsorba. A lány, akivel fellépett, nem volt valami tehetséges énekes, de Jay saját dalait adták elő a műsorban és erre felfigyelt a helyi médiamogul és szerződést ajánlott neki, persze csak dalszerzőit. A mogul ugyanis úgy gondolta, Jay túl csúnya és vézna, sose lehetne belőle popsztár. A srác éveken át tinglitangli tinisztároknak írt dalokat éhbérért és szó szerint a stúdióban lakott, mert nem volt pénze albérletre.

Aztán a stúdiót megvette egy másik cég, ahol az igazgató, ismerve Jay dalszerzői-produceri tevékenységét, arra bíztatta a fiút, adjon ki saját albumot. Jay összekaparta a fiókba vágott, más előadóknak nem tetsző dalait, újrakeverte őket és 2000-ben megjelent Jay című nagylemeze. A kínai popvilág felbolydult, amikor a fiú, a valaha volt legfiatalabb dalszerzőként elnyerte a kínai zene legrangosabb díját, az Arany Melódiát az albumért. Második lemeze már milliós eladást tudhatott maga mögött, és ez volt az az album, ami legendává emelte és megalkotta azt a Jay Chout, akit ma ismer az ázsiai félteke. Ezen, a Fantasy címet viselő lemezen jelent meg az egyik kedvenc Jay-dalom, a Pa, vo huj laj lö (Apa, visszatértem), ami tabu témát boncolgat: a családon belüli erőszakot.

Jay innentől kezdve befutott előadó lett, négyszer nyerte el a World Music Award-ot, díjainak száma eléri a 400-at. 2010-ig bezárólag 28 millió albumot adott el. Szerepelt hollywoodi filmben, maga is rendezett mozifilmet és televíziós sorozatot is, saját divatmárkája, saját tervezésű zongorakollekciója van, étteremhálózata, luxuslakása és luxusautói, egyszóval mindent elért, amit egy előadó elérhet. Bár Európában nemigen hallott róla senki, a világ másik fele bizony odavan érte rendesen.

Jay furcsa személyiség. Amilyen elképesztően magabiztos és sajátos stílusú színpadi előadó, a magánéletében inkább a 'bogaras' jelző illene rá. Fura szokásai vannak, még furább öltözködési mániái (bár a japánokkal összehasonlítva Jay ruhái szolídnak mondatóak). Szeret például pucéran közlekedni otthon, a nyilvánosság előtt viszont még rövidnadrágot se hajlandó felvenni, nehogy meglássák a szőrt a lábán. Rapper-renoméját viszonylag lerontja, hogy autói között van egy fullrózsaszín járgány is, amitől Hello Kitty is elokádná magát, ugyanis a belseje is rózsaszín. Van egy valódi Batmobilja is, meg egy Robin-motorja. Gyakorlatilag az anyjától függ még mindig, aki a vagyonát is felügyeli és Jay csak akkor vehet magának drága cuccokat, ha anyuci megengedi. Háklis az összhangra, ezért ha társasággal megy valahova, megszabja, a barátai mit vehetnek fel.

A gyerekkori traumák és a hirtelen népszerűség is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy ilyenné vált, egy valamit azonban nem lehet letagadni: zseniális zeneszerző, ebbéli tudását megcsillantja a Secret című filmben is, aminek zenéjét is szerezte. Stílusa szerteágazó, de nem egy hagyományos rappert kell elképzelni. Sokat kritizálják, mert még a kínaiak se értik, mit rappel, elmosódnak ugyanis a szavak, mintha motyogna és nem rappelne. Ez a különleges stílus volt az, ami sztárrá emelte, amellett, hogy valóban fantasztikusak a dalai. Szövegei nagy részét szerzőtársa, Vincent Fang írja, de Jay saját dalszövegei is kiválóak, a fent belinkelt Apa, visszatértem c. dal szövege is saját szerzeménye.

Jay Chou zenéje volt, ami a figyelmemet Ázsia felé terelte, és ezért örökké az egyik legkedvesebb előadó lesz a számomra. Öszegyűjtöttem pár figylemre méltó dalát (magyar felirattal), bár repertoárja sokkal-sokkal színesebb ennél és érdemes rákeresni a YouTube-on az élő fellépéseire is!

Jay egyik legjobb dala, az In The Name of The Father, olasz maffia-beütéssel

A rockos hangvételű Kun Shou Zhi Dou.

És végezetül egy kellemes hangulatú R&B nóta, a Zi Dao Zi Yan

Képforrás: JVR Music

2012 a Sárkány éve a kínai hororszkópban, és ma ünnepli 24. születésnapját egy valódi sárkány, a K-pop - túlzás nélkül állíthatjuk - igazi ikonja. A K-pop színkavalkádjának kiemelkedő egyénisége ő, trendteremtő, divatalakító, ezerarcú és úgy játszik a külsejével, mint profi játékos a Rubik-kockával. Ő G-Dragon, a Big Bang együttes vezére. 

Ő az a típusú előadó, akire elsőre nem figyel fel az ember, ha Big Bang-klipeket néz, mert ott van a bandában a hipnotikus tekintetű T.O.P. Azonban élő koncertek felvételeinél egyszer csak automatikusan a vékony gyerek felé terelődik a tekintetünk: a srác belakja a színpadot és uralja, akár Napóleon (ahogy öntudatosan ő maga jelentette ezt ki egy dalszövegében). Nem kell hozzá sok idő, hogy sutba vágjuk T.O.P igéző szemeit és rávessük magunkat a vasággyal 30 kilós csontkollekció G-Dragonra. A srác egyszerűen vonzza az embereket, mint a mágnes, és nem véletlenül.

G-Dragon igen érdekes személyiség, azon felül, hogy piszkosul tehetséges előadó és dalszerző. Valóban ezer arcú, és nem csak azért, mert gyakrabban váltja a külsejét, mint más a zokniját, hanem mert tényleg mindig más, mindig új, és sosem olyan, amilyennek várja az ember. Persze, ilyenkor az olvasó fintorít, hogy megtervezik a sztárokat a stylistok és a menedzserek, de szerencsére GD esetében szó sincs ilyesmiről. A fiú már akkor fashionista volt, amikor még senki sem ismerte, erről árulkodnak a tinikori fotói is, és oroszlánrészt vállal mind a maga mind a Big Bang stílusának kialakításában, a ruhák kiválasztásában, beszerzésében. Őrületes népszerűsége miatt a legnagyobb divatcégek állnak sorban nála szponzorszerződést lobogtatva, és nem hiába, ha ő viseli a ruhákat, a forgalom triplájára ugrik hirtelen. Már csak azért is, mert ennek a gyereknek bármi jól áll. Tényleg bármi, a szőkeherceg-frizurától a punkos stíluson át a rózsaszín hajig. 

Ezen felül igazi lázadó, aki nem rest férfiszoknyát húzni élő tévéshows megjelenéshez, tele van tetoválásokkal a teste (a legutóbbi szerzeménye egy hónaljtól csípőig húzódó "Forever Young" felirat) és álladóan olyan feliratú pólókban és sapkákban mászkál, amitől kiakad a koreai cenzúra és a tévéknek állandóan ki kell satírozniuk, ha mutatják. Elképesztő módon tud pillanatok alatt kőkemény, pasis, durván cool rapperből imádnivaló szőke herceggé, cuki mosolyú, ellenállhatatlan tinivé vagy éppen a férfi-nő határokat elmosó androgün lénnyé válni, ha úgy tartja a kedve. És mindezt a tévéstúdiókon és albumkoncepciókon kívül is megteszi, az újságok állandóan arról firkálnak, mit viselt legutóbb a reptéren. Pár hete Párizsban okozott felbolydulást, amikor vattacukor-rózsaszín hajjal, tetőtől talpig kékben jelent meg magánemberként a divathéten - az összes európai és amerikai tudosító fotóriporter róla blogolt, anélkül hogy a többségüknek fogalmuk lett volna, kicsoda. 

Mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le bárki, szögezzük le, az androgün megjelenés nem jelent feltétlenül homoszexualitást. A K-popban és általában Ázsiában a feminin vonású vagy androgün férfiak igen keresettek, ennek szociológiai, történelmi és pszichológiai hátteréről számos írás született, én most nem fejtegetném a miérteket, tény, hogy Ázsiában ez most nagy divat és számos előadó elégíti ki az igényeket. 

Ami kiemeli G-Dragont a többi androgün sztár közül, az a hihetetlen spontaneitása, a zenei géniusza és a változékonysága. Míg a legtöbb feminin arcú popsztár gyakorlatilag állandóan ugyanazt az oldalát mutatja, GD folyton változik, és nem csak külsőleg. 

Zenei tehetsége legalább annyi figyelmet érdemel, mint a külseje. Amikor 2006-ban debütált a Big Bang, a koreai sajtó kiröhögte őket, szó szerint. Csúnyácskák, idétlenek, sehogy sem illettek a kidolgozott testű, tökéletesre sminkelt idolsztárok közé. Nem is ment a szekér úgy, ahogy a kiadó szerette volna. 2007-ben a YG (a kiadójuk) igazgatója merészet lépett, hagyta, hogy GD 'Kodzsiszmal' (Hazugság) című szerzeménye legyen az együttes új albumának első kislemeze. Badabumm! Toplistahegyek, sikoltozó tinilányok, óriási médiaparádé, a Big Bang befutott, a kritikusok pedig elkezdték figyelni az akkor 19 éves fiút: nem gyakran fordul elő, hogy egy idolegyüttes (értsd futószalagon gyárott fiú- vagy lánybanda) egyik tagja slágerlista-vezető dalt írjon. G-Dragon később is bizonyította, hogy nem a "kezdők szerencséje" segített neki, azóta számos toplistavezető szerzemény került ki a keze alól, és állandóan változik a zenei repertoárja, a hiphoptól a bubblepopon át az elektonikáig mindent felvonultat. 2009-ben Heartbreaker című albuma Koreában a legtöbbet eladott szólóalbum volt. Szőkére festett hercegtincsei divatot teremtettek. Remek dalszövegíró, szókimondó (már amennyire a cenzúra engedi - van is pár betiltott dala), erőteljes rapper, kiváló táncos, és az énekhangja sem rossz. Hat évesen már tévében szerepelt, 13 éves kora óta rappel, már gyerekként több videoklipje volt.

G-Dragon: A Boy (zene: G-Dragon, Choice 37, szöveg: G-Dragon; YG Entertainment 2009)

A Big Bang, ha minden igaz, idén Európában is turnézik majd, miután tavaly elnyerték az MTV Europe legjobb nemzetközi előadójának járó díjat (Britney Spears orra elől halászták el). G-Dragon természetesen mainstream popelőadó, és helyén kell kezelni a dolgokat, de a koreai popzene felszínes világában az ő egyénisége, kisugárzása, színpadi megjelenése és a tény, hogy nem svéd és amerikai noname dalszerzők egy kaptafára írt slágereit adja elő a bandájával, hanem minden dalban benne van a keze, figyelemre méltóvá teszi őt, és kiemeli a K-pop-sztárok tömegéből. Kemény srác, erőteljes és szigorú vezére a bandájának, miközben lányok és asszonyok egyaránt elolvadnak a mosolyától. 24 évesen már 120-nál is több dal szerzői jogdíjai után 1 millió dollárt zsebel be évente. Nem kispályás a srác.

A színpadot uralni tudni kell (GD & TOP live @ MAMA-díjkiosztó, Makaó. "Knocked Out". Zene: Diplo, G-Dragon, TOP, szöveg: G-Dragon, TOP. YG Entertainment 2010.)

"Tonight", 2011 egyik legsikeresebb K-pop-dala, élőben. GD szoknyában. (Zene: G-Dragon, e.knock, szöveg: G-Dragon, TOP; YG Entertainment 2011)

....és végezetül: holnap ünnepli a Big Bang a megalakulása 6. évfordulóját, íme egy rajongó által készített összegzés a banda történetével:

Képek forrása megjelenési sorrendben: YG Entertainment, ohohkaka-卡, YG Entertainment

Bármennyire is imádom a K-popot általában, megvannak a maga fekete foltjai (sőt, egyenesen fekete lyukak azok). Az egyik ilyen, a hányingerkeltően édes-cuki-habos-babos lánybanda-videoklipek. Akárcsak a japánok a kavaíval (Morning Musume, valaki?), a koreaiak az egjóval hódítanak, de némelyek erősen túlzásokba tudnak esni.

Diszklémer: Némelyik videoklip láttán erős émelygés, esetenként hányinger, rosszabb esetben féloldali agybénulás is bekövetkezhet! :) Én szóltam :)

A hányingercukiság, más nevén egjo koreai mestere az Orange Caramel. Van ebben a klipben minden, lolitaszoknyás Piroskától tábortűznél éneklő amerikai cserkészlányokon át seprűnyélen repkedő Hófehérke-hármasikrekig... Minden van benne, csak énektudás nincs. De hát a lányok szépek, cukik és alulöltözöttek - kell több?

Ez pedig valószínűleg minden idők legidegesítőbben cukimuki videoklipje. Vigyázat, megtekintése után hetekig fogod énekelni, hogy "ottokke, ottoke, ottoke"... Ehhez képest a Hello Kitty kispályás cucc!

A másik lánybanda, akiktől a szédülés kerülget, a Girls' Generation (avid rajongók forduljanak el). Nem bírom őket és kész. Mesterségesek, mesterkéltek és minden tánctudásuk abból áll, hogy illegetik magukat és lépkednek jobbra meg balra (húú). Emellé mindegyiket idegesítő macskanyávogásra hasonlító "énekhanggal" áldotta meg a jó ég. Hogy mitől mégis ők Ázsia legkedveltebb lánybandája, azt nem tudom. Valószínűleg a pasik a nyávogó kirakatbabákra buknak?

A-pink. Cuki kislányok rövid nadrágban. Az ő tánckoreográfiájuk se valami bonyolult. 

Yangxifu blogja az egyik legjobb expat (külföldön élő x nemzetiségű) blog, különösen mivel egy ma még ritka, de egyre inkább növekvő közösséget szolgál ki: a kínai (ázsiai) férfiakat vonzónak találó nem ázsiai nőket. Yangxifu egy nem különösebben szép, de nem is csúnya amerikai asszony, aki történetesen egy kínai férfiba lett szerelmes, elsajátította a nyelvet és ma a tapasztalatait osztja meg más nőkkel. Kérdezni is lehet tőle ügyes-bajos ügyekben. 

Az egyik kedvenc cikkem tőle azt írja, a nyugati leányzóknak igenis fel kell venniük a kesztyűt, felkötni az alsóneműt, sutba vágni a szőke (izé, mandulaszemű fekete) hercegre való hasztalan várakozást, és ha tetszik nekünk az Ázsia szülötte férfiú, akkor hívjuk el randizni. A kínai férfiak ugyanis 1. vagy nagyon szégyenlősek 2. vagy kisebbségi érzésük van a nyugati nőkkel szemben, ezért nem mernek közeledni, akkor sem, ha tetszel nekik. Persze ez általánosítás, és biztosan vannak nőcsábász kínai fickók is. :)

Mindenesetre érdemes olvasgatni Yangxifut, sok hasznos tanácsot ad a vegyes házasságokkal kapcsolatban!

Aki nem tudná, ő Taeyang, akit messze az egyik legtehetségesebb koreai R&B-előadónak tartanak. Kiváló táncos, és nem mellékesen az egyik legőrületesebb koreai banda, a Big Bang tagja. 

A minap belefutottam a hírbe, mi szerint a meglehetősen nyers és polgárpukkasztó stílusáról ismert (két albumát is betiltották) koreai überrapper, Psy új dala, a Gangnam Style már a CNN-t is meghódította. A YouTube-on 15 milliószor látták alig három hét alatt, és az amerikai sajtó is felkapta. Hát nem véletlenül. Piszok jó a videó, piszok jó a stílus, és egyszeri megnézés után is tutira mindenki azt fogja fejrázva pogózni otthon, hogy "Oppan Gangnam Style!" A dalszöveg angolul itt érhető el.

Warning: A videót vigyorgás nélkül végignézni lehetetlenség, én szóltam!