Xiaolongimnida

Az ázsiai harcművészetek mind kemények, állóképességet, akaraterőt, kitartást igénylőek. Én világéletemben lusta couch potato voltam, aki reggel is alig bír kimászni az ágyból, imádja a hasát, és egész gyerekkorábban gyűlölte a tesiórákat. Éppen ezért nehéz megmagyarázni, hogy hogy kötöttem ki egy thai boksz edzőteremben, de kikötöttem.

Hát gyerekek, ez nem szívbajosoknak való sport! A muay thai, vagy ahogy itthon ismerik, a thai boksz az egyik legbrutálisabb full kontakt küzdősport a világon (nem az én véleményem, ezt írják róla), ahol aztán ereszd-el-a-hajam van, még ha szabályok és ringkötelek közé van is szorítva. Az amatőrök ugyan mindenféle védőszerkóban űzik, Thaiföldön azonban a tökivédőn, a kesztyűn és a fogvédőn kívül nem igen használnak mást, na meg vannak a pusztakezes meccsek is. 

Aki nem lenne képben, annak elmondom, hogy a thai bokszban a hagyományos "verekedős" küzdősportokkal ellentétben a térdet és a könyököt is lehet használni, emiatt a "nyolc végtag művészetének" is nevezik. A thai bokszhoz nem kell behemót óriásnak lenni, a pöttöm thai fiúcskák úgy aprítják a fatörzseket a rúgásaikkal, hogy a kanadai favágóknak kibillenne a cigi a szájukból ijedtükben. Termet nem kell hozzá, kell viszont annál több erőnléti edzés, szálkás izom, rugalmasság és iszonyatos mennyiségű akaraterő.

A felszerelésem

Mit ne mondjak, én, aki gyűűhűűlölöm a testnevelést, az első edzés után gyakorlatilag laposkúszva másztam haza és kész csoda, hogy megértem a másnap reggelt. Bemelegítésnek némi futás után válogatott kínzások következtek, mint felülés, fekvőtámasz, békaugrás, krokodilmászás és mindenféle futással kombinált szörnyűséges mozdulatok, és rengeteg rengeteg árnyékbokszolás- és rúgás, ami bár könnyűnek tűnik, ugyanolyan fárasztó, mintha fekvőtámaszokat nyomna az ember. Szokott még lenni szünet nélküli ugrókötelezés 3 perces terminusokban (tüdőkiköpés garantált, leállni tilos). Mindezek után némi jógagyakorlattal tarkított nyújtás következik, amikor szó szerint kettészakadsz és a végére reszketnek az izmaid, mint a kocsonya. Na most akkor jöhet a bunyó is.

Buakaw, a legenda

A technika elsajátítása nem könnyű, számomra főképp az okoz nehézséget, hogy hogyan próbáljak meg csípőből rúgni, merthogy csípőből kéne ráfordulni és a lábszárban koncentrálni a rúgásokat, de ez baromi nehéz dolog. A zsákolós gyakorlatok után órákig nem éreztem a lábam, persze már csak a végén, mert az elején ****ra fájt, hisz a zsákot teljes erőből kell rúgni. A másik ami nehézséget okoz, a boksz része. Persze ehhez karizomerősítés kell, az én bajom azoban inkább az, hogy amikor összeeresztenek az ellenféllel, nem tudok mit kezdeni a kezemmel, értem én, hogy ütni kéne, na de melyikkel? És hova? És akkor most egyenest vagy felütést vagy mást? Mikor melyiket, miért? Valószínűleg túl sokat agyalok a miérteken, az a baj. 

Az első igazi verekedés után....

Ez egy nagyon taktikás sport. Izomból nem lehet győzni (na jó, ha egy hatszor akkora palival pakolnak össze, viszonylag kevés esélyed van...). Iszonyúan kell koncentrálni, az edzés legfárasztóbb része a sparring, a verekedés, és nem azért mert sokat kell ütni vagy védekezni, hanem mert nagyon oda kell figyelni, egyszerűen mentálisan lefáradsz egy bizonyos idő után. Én egy gyáva nyuszi vagyok, és nem igazán tudok mit kezdeni magammal, ha egy jóval tapasztaltabb ellenfelet kapok, ezzel megbírkózni pedig néha nagyon nehéz, hisz ez nem csupán a testedzésről szól. Bizony előferdült párszor, hogy edzés után elbőgtem magam otthon attól, hogy mennyire béna vagyok. Az is előfordult, hogy hetekig nem bírtam visszamenni az edzőterembe, újra és újra mentálisan rá kell készülnöm arra, hogy meg kell próbálnom leküzeni azt a berögzült gondolatot, amit a suliban vert a fejembe a tornatanár, hogy én teljesen képtelen vagyok bármiféle sportban érvényesülni. Az osztályban mindig én voltam, aki nem tudott kötélre mászni, akit elhúztak magasugrásból és aki sose tudta elkapni a kosárlabdát és akit mindig elsőre kigolyóztak a kiütős labdajátékban. Egy totális antitehetség vagyok a sportokhoz, de a thai boksz volt az első olyan sport, ami megfogott, és amit a nehézségei ellenére is szeretek csinálni - már amikor idegileg nem készülök ki attól, hogy milyen béna vagyok.

A thai boksz ugyan nem egy lányos sport, de azért szerencsére egyre több nő szeret bele. Vannak női bajnokságok is, és piszkosul kemény csajok a muay thai világbajnokok.

Lehet, hogy túl nagy falat nekem, de egészen biztosan újra meg újra neki fogok vágni, egészen addig, amíg sikerül levetkőznöm a bénaságot és egyszer tényleg sikerül bevinnem egy jobb egyenest, oda, ahova kell.

Ezt meg csak úgy, mert Tony Jaa-nak köszönhetően ismertem meg a Muay Thait :)

Ismerkedjetek a sporttal ti is: http://www.thai-box.info/

A K-pop kifejezetten híres arról, hogy piszokjó videókat tudnak csinálni, íme egy csokorra való az idei legjobb alkotásokból, szigorúan szubjektív személyes ízlés alapon, hideg őszi estéken jó kedvre tudja deríteni az embert egy jó kis dal jó kis klipje. Psy Gangnam Style-ját szándékosan hagyom ki, írtam róla én is meg a világsajtó is eleget. 

A Block B banda üdítő színfoltnak ígérkezik az újonckák palettáján, Nillili Mambo című daluk videoklipje egyszerre dilis, vicces, extravagáns és dögös. Az elfuserált kalózocskák pofikáját úgy megcsipkedném, olyan cukik. És a dal is nagyon jó kis pörgős, a szokásos "na most hetekig ezt fogom énekelni" típusú addiktív refrénnel. 

Ha dilinyós-cuki videoklipekről van szó, G-Dragon gyakorlatilag überelhetetlen, megint kitett magáért, csak kapkodja az ember a fejét. Nagyon eltalálták a karizmatikus Joker-mondatot, a "Why so serious"-t is, GD maga is jó kis Joker lehetne bármelyik Batman-filmben.

MBLAQ - War. Se nem cuki, se nem dilis, viszont nagyon jó. A történet és a dal is. A klip vége ugyan túlzottan dramatikus na meg kissé sci-fis, de hát istenem. Mégiscsak egy videoklip ugye, nem dokumentumfilm.

Xiah - Tarantallegra. Beletelt egy kis időbe, míg megtetszett, de azóta kikapcsolhatatlan ez a videó. Van valami megkapó ebben a sötét-baljós és mégis piszok szexi megjelenésben. És hát Ázsia legszebb fenekét is meg lehet csodálni, ugye. És az sem elhanyagolható, hogy a táncosok végre nem a szokásos egyszálbél csontkollekciók. Xiahnak úgy tűnik bejönnek a vaskos csajok. Jee!

A JJ Project klipje is a fun kategória, aranyosak, bulisak, és a zene nagyon-nagyon fenékrázós kategória (=úgyis felpattansz és pogózol rá, ne is tagadd). 

Az Itaewon Freedomot nem lehet überelni, de ez a UV-videó se lett semmi. Sikoltozós-könnyezős-röhögőgörcs-kiváltó, mint a legtöbb UV-alkotás. Ezúttal a koreai drámák kerültek görbe tükör alá :) és azok a hajak, áááá. Szuperjó.

Az ország MC-je, Ju Dzseszok énekesnek állt, és együttese a Sagging Snail (Petyhüdt Csiga) a bulis zenei alapokra összedobta ezt a fergetegesen vicces klipet, amiben a Big Bang Monster c. videójában előforduló frizurákat is kiparodizálják.

Meglehetősen nehezen találtam olyan idei lánybanda-videót, ami beleillene a bulis-dilis kategóriába, mert a lánybandák általában képtelenek levetkőzni a "cuki vagyok" illetve "fú de dögös erotikus vagyok" imidzset, pláne a tudathasadásos együttesek, akik hol cukik, hol meg ribancnak vannak öltözve (néha a kettő együtt). Még az EvoL fenti videója az talán, ami belefér a szórásba, bár bulisnak nem bulis, inkább olyan... katonás? Idén még a 2NE1-nak sem sikerült semmi maradnadót alkotnia, videoklipileg.

Amikor először olvastam koreai cikkeket, megütötte a szemem, hogy némelyik előadónál zárójelben szerepelt, hogy mondjuk "25 éves (koreai számítás szerint)". Hoppácska, mi van? Nos, mint sok minden más, Ázsiában az életkor számítása se átlagosan (=nyugati mintára) történik. Ugye mi megszoktuk, hogy bemegyünk a kórházba, megszületik a gyerekünk, készül egy születési bizonyítvány, manapság már óra-perc pontossággal, és ez a dátum bekerül aztán majd később a személyi iratainkba. 

Ázsiában némiképp bonyolultabb az emberek élete. Kezdjük ott, hogy a születés ideje és az igazolványokban szereplő dátum ritkán esik egybe! A születés tényét ugyanis a szülő x időn belül köteles bejelenteni a hatóságoknak, de ennek nem kell éppen a születés napjára esnie. Néha hónapok is eltelnek, mire egy babát jelentenek. Így a személyi okmányokba nem a születés tényleges napja, hanem a bejelentés dátuma kerül. Így fordulhat elő például, hogy Xiah Junsu az okámányai szerint 1987. január 1-jén született, a születésnapját azonban december 15-én ünnepli, mivel a megelőző év ezen napján látta meg a napvilágot. Van olyan is, hogy az illető nem a Gergely-naptár szerinti születésnapját ünnepli, hanem a Holdnaptár szerintit, ami ugye Gergely-napokra átszámítva mindig változik. Így például Csang Gunszok a nyolcadik holdhónap negyedik napján született, ezt ünnepli, minden évben másik napon.

És ha mindez nem lenne elég, a kínai és a koreai szokásjog szerint is egy baba, amikor megszületik, már egy évesnek számít, mert a fogantatástól számítják az életkorát. Mindezt tetőzi, hogy az emberpalánta nem a születése tényleges napján számít egy évvel idősebbnek (bár ezen a napon ünnepelnek), hanem holdújév-fordulókor. Ami azt jelenti, hogy ha egy gyerek az év utolsó napjaiban született, holdújévkor már kétévesnek számít (1 éves amikor megszületett + 1 év a következő holdújévkor), míg valójában (mármint nyugati felfogás szerint) még alig pár napos.

Hozzá kell tenni, hogy a jogban nem a hagyományos életkorszámítás, hanem a Gergely-naptár szerinti számít, úgy Kínában, Japánban mint Koreában, azonban a mindennapi életben a hagyományos életkort veszik figyelembe.

Az életkor kérdése csöppet sem elhanyagolható dolog, Koreában ugyanis komplett nyelvi rendszer épül az idősebbek tiszteletére, külön toldalékrendszerrel, így nem kell meglepődni azon, ha az első dolog, amit  a nevünk után egy koreai megkérdez, az életkorunk lesz. Ugyanis enélkül az információ nélkül nem tudja beazonosítani, hol állunk a "tiszteleti ranglétrán", mert ha csak egy picit is idősebbek vagyunk nála, már másképp kell megszólítania minket. (Ehhez hozzájön még a társadalmi pozíció fontossága is - nem mindegy hány évesek vagyunk és mivel foglalkozunk). 

Tol, az egyéves babák kiemelt születésnapi ünnepsége Koreában. Fotós: Jamsong, cc-by-sa-3.0

A TVXQ-ról már volt szó korábban, ők az a bizonyos leg-leg-leg együttes Ázsiában, akik minden elérhetőt elértek, aztán egy nap óriási botrányok közepette kettéváltak. A felbomlásuk története azonban megvilágítja az olajozott K-pop gépezet igazi természetét, a csillogó-villogó csodavilág mögötti félelmetes valóságot, azt, ahogy ez az iparág valójában működik. 

Korea szárnyaló popiparának gépezetét a kiadó-ügynökségek vezérlik, gombnyomással. A felépítésről egy korábbi posztban már írtam. Ezek a kiadók bizony az előadók szerződésének abszolút birtokosai, gyakorlatilag az előadónak zéró beleszólása van a dolgokba. Mivel ezekkel a gyerekekkel igen korán kötnek igen hosszú távú szerződéseket, nemigen létezik semmi, amivel a szerződések tartalmát befolyásolni lehetne. Ügyvéd a sztárpalánta részéről nemigen van jelen, a szülő meg mit ért a jogi csűrcsavarokhoz? A gyerkőcök pedig mindenáron énekelni, táncolni, sztárrá válni akarnak, bármit aláírnak. Aztán felnőnek, és rádöbbennek, hogy mit tesznek velük valójában, a többség azonban tűr és várja a szerződés lejárást, és csak nagyon kevés olyan előadó van, aki lépni mer. Mert ha megteszik, a karrierjüket kockáztatják. 

Ez történt a 90-es évek egyik első sikeres fiúbandájával, a HOT-tal is, akiknek a története hátborzongató módon hasonlít a TVXQ-éhoz, csak náluk a szerződésük meghosszabbításakor lépett fel gond, kettő maradt, hárman pedig mentek, és a szószt itt is a kiadó keverte meg alaposan.

1000%-osra nem lehet venni a történteket, hisz csak töredéke került nyilvánosságra a TVXQ kálváriájának, és egészen biztosan tévedhetek is akár, de abból, amit elolvastam a témában, én a következőket szűrtem le.

A régi szép idők: balról jobbra: Junsu, Yoochun és Jaejoong (JYJ), utána Changmin és Yunho (TVXQ)

A feloszlás

Történt tehát, hogy 2009 végén Jaejoong, Junsu és Yoochun a TVXQ-ból pert indítottak a kiadójuk, az SM Entertainment, Korea legnagyobb szórakoztatóipari mammutcége ellen, a szerződésük igazságtalanságai miatt. 13 évre szólt a szerződésük, amit az SM bármikor egyoldalúan megváltoztathatott, nekik viszont semmilyen beleszólásuk nem volt. A banda ekkor már iszonyat pénzeket keresett a kiadónak, aminek töredékét se látták. Évek óta egy lyukban laktak, amire a kiadó kötelezte őket, éveken át egy bútorozatlan szobában öten (csak az ágyak voltak). Olyasmiket kellett megtenniük, amiket nem akartak, olyan programokat szerveztek nekik, amikről előre nem szóltak. Orrvérzésig dolgoztatták őket szünet nélkül.  Amikor bejelentették a szerződésváltoztatási igányüket, kaptak egy középső ujjat válaszként. A per indulásakor a három fiú (Jaejoong-Yoochun-Junsu azaz JYJ) kilépett, a másik kettő, Changmin és Yunho maradtak. A rajongótábor  , a Cassiopeia majdnem beleőrült, és végül kettészakadt, a JYJ-nak igazat adók az Orion név alá csoportosultak. A két tábor féktelen, eszeveszett sárdobálásba kezdett, a JYJ rajongói árulóknak bélyegezték a TVXQ megmaradt két tagját, és fordítva is ez történt. A JYJ elbőgte magát a színpadon a szakítást követő első önálló koncertjükön Japánban.

A JYJ elérzékenyül a színpadon a japán koncertjüket követően

A három fiú útját ugyanis nem csak a szakítás terhe nehezítette meg. A feloszlást követően az SM Entertainment névtelen (!!!) körlevélben gyakorlatilag utasította a koreai tévétársaságokat, hogy a JYJ-t nem léptethetik fel. A JYJ 2010 óta egyetlen koreai zenei műsorban sem jelenhet meg, koncertjeiket nem közvetítik Koreában, az egyetlen tévéadó, amelyik szóba áll velük, az MTV, az is csak azért, mert külföldi tulajdonú. Ekkora hatalma van az SM-nek a koreai popiparban. Japánban a fiúk japán kiadója az Avex szintén mindent megtett, hogy elássa a JYJ-t a saját sírjába. Nem sikerült nekik. Az együttes megtöltötte a Tokyo Dome-ot, világkörüli turnéra ment, Junsu tízezres tömegeket vonz a musicalfellépéseivel, Yoochun tévésorozatai példátlan népszerűségnek örvendenek, Jaejoong pedig mozivásznon is tarol. Együtt, együttesként azonban továbbra is ki vannak tiltva minden hazai tévéből. A harcot azonban nem adják fel. A per első szakasza lezárult, a szöuli bíróság kijelentette, hogy a fiúk szerződése törvényellenes volt és az SM-nek kártérítést kell fizetnie. Csakhogy az SM nem hajlandó, a per folytatódik, már hatszor hallgatták meg a feleket, de megegyezésre sosem jutnak, legutóbb szeptemberben napolták el megint a döntéshozatalt. Az SM "felejstük el ami történt" alapon egyezkedne, a JYJ ragaszkodik a bírósághoz. Álláspontok közeledése zéró.

Feszültség

A TVXQ legendás volt arról, hogy a fiúk milyen jóban voltak egymással, például hogy amikor a gyakornoki éveik alatt a későbbi bandavezér Yunhónak nem volt hova mennie, Junsu fogadta be, hogy ne az utcán kelljen élnie. Hogy mindebből mi igaz, nem tudni, mindenestre feltételezzük, hogy a srácok tényleg olyan jó barátok voltak, mint amilyennek mutatkoztak a kamerák előtt. Ha valóban így volt, meglepő számomra Yunho és Changmin állítása, mi szerint ők semmit nem tudtak arról, hogy JYJ ki akar lépni az SM-től és "teljes meglepetésként" érte őket a per híre. Pláne hogy ezek a gyerekek egy lakásban laktak, a nap 24 órájában össze voltak zárva. Jaejoong huga olyasmit posztolt, hogy mind az öten a kilépést tervezték, aztán Changmin és Yunho valamiért megváltoztatta a döntését és maradtak. A leányzó információi szerint az SM több mint egy hónapig egyenkénti megbeszélésekre hívta a tagokat, és fene tudja, mivel tömték a fejüket. Lehet, hogy több pénzt ígértek nekik, CH és Y elfogadták, JYJ pedig nem? Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az SM tudta, hogy JYJ mindenképp perelni fog és a két hezitáló tagnak azt hazudták, hogy sikerült velük megegyezni.

Hogy valójában mi történt, senki kívülálló nem tudja, mindenestre Junsu ingerült és depressziós Twitter-üzenetei csak olajat öntöttek a tűzre. A mindig mosolygós, mindig pozitív gondolkodású Junsu Twitter-üzeneteiben számon kérte valakitől (címzett nem volt), hogy "hyung [idősebb csapattag megszólítása], miért teszed ezt velünk? Hálát adsz annak az embernek, aki a közös ellenségünk és elválasztott minket? Nem bírom ezt már tovább". A rajongók úgy vélték, az üzenet a csapatvezér Yunhónak szólt, aki idősebb Junsunál (ezért a hyung, azaz báty megszólítás), az üzenet többi része pedig arra utalt, hogy nem sokkal korábban Yunho köszönetet mondott az SM Entertainment igazgatójának, Lee Soo-mannak, amikor a TVXQ duóként debütált. Ráadásul a spekulációk szerint a TVXQ visszatérő dalának, a Keep You Head Down-nak a szövege a JYJ-nek lett címezve, amitől Junsu kiborult, mert a dalszöveg egy kétarcú árulóról szól.

A TVXQ Keep Your Head Down c. dala angol felirattal

Persze az is lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve egyes infók szerint a dal már készen volt jóval az előtt, hogy a JYJ lelépett. Fene tudja, mindenestre a JYJ debütáló angol nyelvű lemezének címe a The Beginning (A kezdet) is tutira nem arra utal, hogy újrakezdik az egészet a másik két srác nélkül. Ugye?

Ami szerintem a függöny mögött lapul

A függöny mögött rejtőzik egy óriás cég, amit már sokan és sokszor kritizáltak az előadóikkal való bánásmód és a gyakorlatilag rabszolgaszerződéseik miatt. Az SM Entertainmentnek nem állt érdekében javítani a JYJ szerződésén, hisz az arany tojást tojó tyúkok a prémium táp nélkül is megtojták az aranytojást, minek nekik nagyobb kalitka? Valószínűleg üres fenyegetésnek vették azt, hogy a fiúk perelni fognak, ha nem javítanak a feltételeken. Ugyan ki merné beperelni Korea legnagyobb szórakoztatóipari cégét? Hisz elásnák a karrierjüket, örökre. Aztán amikor a fiúk mégis beadták a keresetet, valószínűleg rádöbbentek, hogy most akkor mentsük ami menthető és szépen megfőzték a másik két fiút. Kétfős TVXQ is több mint a semmi alapon. Aztán szépen elindították a JYJ-lejárató gépezetet, aminek eredményeképp a három kivált fiú a mai napig sem léphet fel együtt az országos tévéadók műsoraiban, míg a TVXQ kedvére promótálhat bárhol. 

Az SM esete a HOT-tal (akik szintén hasonló okok miatt bomlottak fel) és a TVXQ-val azt mutatja, hogy valami nagyon bűzlik Dániában, akarom mondani Koreában, legalábbis popfronton. Az óriáskiadó teljhatalommal rendelkezik a sztárjai fölött, akik vagy kussban maradnak, vagy eltángálják őket egy életre. A JYJ annak köszönheti az önállóan elért sikereit, hogy már nagy névre tettek szert a TVXQ tagjaiként, önállóan is eladhatóak (szerencse, hogy a srácok a színészethez is értenek), így meg tudnak élni az SM nélkül, és végre szabadok. Mióta kiléptek, például, egyre inkább maguk írják a dalaikat, Junsu levetkőzte az SM által rákényszerített cukipofa-imidzset és átment dögös félistenbe, Yoochun és Jaejoong pedig színészként bontakozott ki. Jaejoong a hátára tetováltatta Yoochun és Junsu nevét -Changmin és Yunho lemaradtak, de mind Jaejoong, mind Yoochun kapott egy-egy Always keep the faith (Mindig bízni fogunk) tetoválást a mellkasára, ami azóta a régi TVXQ-ért rajongók jelmondatává vált.

A JYJ ugyanis nem adta fel a reményt, hogy egyszer egy nap ők öten újra együtt fognak a színpadon állni, mint régen. Addig is, a saját útjukat járják, ahogy a duóvá alakult TVXQ is, miközben az én agyamban meg az motoszkál, hogy hogyan engedhetik meg a törvények Koreában azt, hogy egy cég ilyen szerződéseket kössön a munkavállalóival, és miért nem mer senki, de senki emberfia Koreában komolyan fellépni az SM ellen? Amíg a JYJ egyedül van a harcával a mammut ellen, addig kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozzon. Vajon hány olyan híres koreai szupersztár lehet, akik hasonló rabszolgaszerződéssel dolgoznak? 

A JYJ eléggé világos kódolt üzenete. A 'W' című dalukról nem lehet nem érezni, hogy a TVXQ-nak szól. A W ugyanis a Cassiopeia csillagkép alakja, a Cassiopeia pedig a régi ötösfogat TVXQ  ranjongótáborának neve volt. A dalszöveg is ráutaló jellegű: "Mindig várni fogunk, mindig fenttartjuk a helyeteket, mindig látjuk magunk előtt a W-t".