Xiaolongimnida

Hamarosan véget ér a Sárkány éve, lássuk hát, hogy milyen is egy sárkány, és Ázsiában kik a leghíresebb szülöttei a jegynek. 

Éles nyelv és végtelen erő

A keleti asztrológiában a legerősebb jegy, a sárkány a kínai kultúrában az erő, a siker, az ambíció megtestesítője, nem véletlenül lett jelképe a császári dinasztiáknak. Ennek megfelelően a sárkány évében születettek ambíciózusak, bátrak, intelligensek, magabiztosak és lelkesek, éles a nyelvük és nem félnek a kihívásoktól. A rendkívül magabiztos Sárkány arrogánsnak és önfejűnek tűnhet. 

A kis sárkány

A leghíresebb keleti sárkány minden bizonnyal Bruce Lee, akinek a filmes világban ismert neve 李小龍 Lee Siu-lung (Lí Szíu-lung), mandarinul Li Xiao-long (Li Hsziao-lung), azaz "kis sárkány" volt. Tipikus sárkány, nagyratörő, rendkívül intelligens és határozott, aki mágnesként vonzotta magához az embereket. Maximalista, aki még tévénézés közben is edzett, mániákusan ügyelt arra, mit eszik és sajátos filozófiai elveket vallott. Kevesen tudják, hogy csak négy teljes harcművészeti filmet forgatott, viszont gyerekkorban több mint húsz filmben játszott, mivel kantoniopera-énekes édesapja színész is volt. Amerikában született, de Hongkongban nőtt fel, 19 évesen, forrófejű sárkánytermészete miatt kellett visszatérnie születése helyére, ahol aztán végül kiközösített "sárgából" jól menő kungfuedzővé majd hollywoodi színésszé avanzsált. Igazi hírnevet azonban Hogkongban forgatott filmje, A nagyfőnök hozott neki, ami kultuszfigurává emelte a karizmatikus kis sárkányt. Számos legenda kering erejéről, ügyességéről, ezek többsége természetesen felnagyított és eltúlzott, amihez az életéről forgatott filmek is nagyban hozzájárultak. Merész ötleteivel, karizmatikus megjelenésével és formabontó életével (például, hogy kínai létére fehér nőt vett feleségül) már életében legendává vált, amit korai halála csak fokozott. Érdekesség, hogy ugyancsak fiatalon és tragikusan elhunyt fia, Brandon szintén a Sárkány évében született.

Egy női sárkány

A lélegzetelállítóan szép hongkongi színésznő, Maggie Cheung is a Sárkány jegyében látta meg a napvilágot. A szépségkirálynőből vászonra lépett Maggie nem csak szépségével nyűgözte le a közönséget, tehetségét számtalan igen neves díjjal jutalmazták, többek között a Cannes-i fesztivál díjával és Ezüst medvével. Karrierje Jackie Chan Rendőrsztori-sorozatával kezdődött, de emlékezetes alakítást nyújtott Csang Jimou nagy szabású Hős című filmjében is.

A thaiok sárkánya

Bizony, a thai Bruce Lee-ként emlegetett Tony Jaa szintén Sárkány, '76-os. A legfrissebb hírek szerint hamarosan apukává váló harcművész-kaszkadőr bár nem tűnik sárkányos fajtának, azért kitartásában, ambícióiban megmutatkozik horoszkópja, ahogyan forrófejűségében is, amit jól mutat az Ong Bak 2-3 kudarcának története. 

A fashionista sárkány

1988-ban számos híres sárkány született Ázsiában, az egyik legtipikusabb képviselője a jegynek az ész- és formabontó G-Dragon, a magabiztos rapper-zeneszerző, aki aztán tényleg nem fél a kihívásoktól, excentrikus és extrém, s talán a legszínesebb sárkány mind között. Jó példa erre legújabb húzása, a napokban tartott Asian Music Awardson a műsor alatt festette be a haját szőkéről vörösre, és nagyon vagány volt mind a megjelenése, mind a viselkedése.

A Bartók-rajongó sárkány

A sárkány évében született Tajvan egyik legnagyobb sztárja, a zenei zseni, és nem mellékesen igen vonzó külsejű Leehom Wang is. Amerikában látta meg a napvilágot és komolyzenét tanult, sztárrá azonban Ázsiában vált, ahol fúziós zenéjéről ismert: a hagyományos kínai zenét kombinálja pop-rockkal, rappel, R&B-vel, hiphoppal. Erre az útra pedig nem más inspirálta, mint Bartók Béla népdalgyűjtő útja, bizony. Komolyzenei tudása erős alapot ad a komponáláshoz, zongorán, gitáron és hegedűn is játszik és már a Hongkongi Filharmonikusokat is vezényelte. Színészként játszott együtt Jackie Channel és rendezett már saját filmet is. 



További híres Sárkányok:

Japán: Kyo (Dir En Grey), Anza Ohyama, Mayumi Iizuka

Korea: Lee Joon (MBLAQ), Yubin (Wonder Girls), Uee (After School), Nickhun (2PM), Gyuri (KARA), Jang Hyuk, Oh Jiho  

Tajvan: Lara Veronin, Barbie Hsu

Az ázsiai harcművészetek mind kemények, állóképességet, akaraterőt, kitartást igénylőek. Én világéletemben lusta couch potato voltam, aki reggel is alig bír kimászni az ágyból, imádja a hasát, és egész gyerekkorábban gyűlölte a tesiórákat. Éppen ezért nehéz megmagyarázni, hogy hogy kötöttem ki egy thai boksz edzőteremben, de kikötöttem.

Hát gyerekek, ez nem szívbajosoknak való sport! A muay thai, vagy ahogy itthon ismerik, a thai boksz az egyik legbrutálisabb full kontakt küzdősport a világon (nem az én véleményem, ezt írják róla), ahol aztán ereszd-el-a-hajam van, még ha szabályok és ringkötelek közé van is szorítva. Az amatőrök ugyan mindenféle védőszerkóban űzik, Thaiföldön azonban a tökivédőn, a kesztyűn és a fogvédőn kívül nem igen használnak mást, na meg vannak a pusztakezes meccsek is. 

Aki nem lenne képben, annak elmondom, hogy a thai bokszban a hagyományos "verekedős" küzdősportokkal ellentétben a térdet és a könyököt is lehet használni, emiatt a "nyolc végtag művészetének" is nevezik. A thai bokszhoz nem kell behemót óriásnak lenni, a pöttöm thai fiúcskák úgy aprítják a fatörzseket a rúgásaikkal, hogy a kanadai favágóknak kibillenne a cigi a szájukból ijedtükben. Termet nem kell hozzá, kell viszont annál több erőnléti edzés, szálkás izom, rugalmasság és iszonyatos mennyiségű akaraterő.

A felszerelésem

Mit ne mondjak, én, aki gyűűhűűlölöm a testnevelést, az első edzés után gyakorlatilag laposkúszva másztam haza és kész csoda, hogy megértem a másnap reggelt. Bemelegítésnek némi futás után válogatott kínzások következtek, mint felülés, fekvőtámasz, békaugrás, krokodilmászás és mindenféle futással kombinált szörnyűséges mozdulatok, és rengeteg rengeteg árnyékbokszolás- és rúgás, ami bár könnyűnek tűnik, ugyanolyan fárasztó, mintha fekvőtámaszokat nyomna az ember. Szokott még lenni szünet nélküli ugrókötelezés 3 perces terminusokban (tüdőkiköpés garantált, leállni tilos). Mindezek után némi jógagyakorlattal tarkított nyújtás következik, amikor szó szerint kettészakadsz és a végére reszketnek az izmaid, mint a kocsonya. Na most akkor jöhet a bunyó is.

Buakaw, a legenda

A technika elsajátítása nem könnyű, számomra főképp az okoz nehézséget, hogy hogyan próbáljak meg csípőből rúgni, merthogy csípőből kéne ráfordulni és a lábszárban koncentrálni a rúgásokat, de ez baromi nehéz dolog. A zsákolós gyakorlatok után órákig nem éreztem a lábam, persze már csak a végén, mert az elején ****ra fájt, hisz a zsákot teljes erőből kell rúgni. A másik ami nehézséget okoz, a boksz része. Persze ehhez karizomerősítés kell, az én bajom azoban inkább az, hogy amikor összeeresztenek az ellenféllel, nem tudok mit kezdeni a kezemmel, értem én, hogy ütni kéne, na de melyikkel? És hova? És akkor most egyenest vagy felütést vagy mást? Mikor melyiket, miért? Valószínűleg túl sokat agyalok a miérteken, az a baj. 

Az első igazi verekedés után....

Ez egy nagyon taktikás sport. Izomból nem lehet győzni (na jó, ha egy hatszor akkora palival pakolnak össze, viszonylag kevés esélyed van...). Iszonyúan kell koncentrálni, az edzés legfárasztóbb része a sparring, a verekedés, és nem azért mert sokat kell ütni vagy védekezni, hanem mert nagyon oda kell figyelni, egyszerűen mentálisan lefáradsz egy bizonyos idő után. Én egy gyáva nyuszi vagyok, és nem igazán tudok mit kezdeni magammal, ha egy jóval tapasztaltabb ellenfelet kapok, ezzel megbírkózni pedig néha nagyon nehéz, hisz ez nem csupán a testedzésről szól. Bizony előferdült párszor, hogy edzés után elbőgtem magam otthon attól, hogy mennyire béna vagyok. Az is előfordult, hogy hetekig nem bírtam visszamenni az edzőterembe, újra és újra mentálisan rá kell készülnöm arra, hogy meg kell próbálnom leküzeni azt a berögzült gondolatot, amit a suliban vert a fejembe a tornatanár, hogy én teljesen képtelen vagyok bármiféle sportban érvényesülni. Az osztályban mindig én voltam, aki nem tudott kötélre mászni, akit elhúztak magasugrásból és aki sose tudta elkapni a kosárlabdát és akit mindig elsőre kigolyóztak a kiütős labdajátékban. Egy totális antitehetség vagyok a sportokhoz, de a thai boksz volt az első olyan sport, ami megfogott, és amit a nehézségei ellenére is szeretek csinálni - már amikor idegileg nem készülök ki attól, hogy milyen béna vagyok.

A thai boksz ugyan nem egy lányos sport, de azért szerencsére egyre több nő szeret bele. Vannak női bajnokságok is, és piszkosul kemény csajok a muay thai világbajnokok.

Lehet, hogy túl nagy falat nekem, de egészen biztosan újra meg újra neki fogok vágni, egészen addig, amíg sikerül levetkőznöm a bénaságot és egyszer tényleg sikerül bevinnem egy jobb egyenest, oda, ahova kell.

Ezt meg csak úgy, mert Tony Jaa-nak köszönhetően ismertem meg a Muay Thait :)

Ismerkedjetek a sporttal ti is: http://www.thai-box.info/

Képzeljük el, hogy egész életünkben, gyerekkorunk óta keményen dolgozunk napi 14-15 órákat, arról álmodozva, hogy egy nap sztárok leszünk, aztán ez be is következik, mi meg egy elegáns mozdulattal lehúzzuk a karrierünket - meg magunkat - a toálettben. Nos, Thaiföld egyik legnagyobb sztárja, Tony Jaa pontosan ezt csinálta.

Tony Jaa akkor lett híres, amikor 2003-ban bemutatták az Ong Bak című filmet, ami gyakorlatilag mára már kultuszfilmnek számít. A világ szájtátva bámulta a vékony és nem túl jóképű csávót, amint falakra szalad fel, éles tárgyakon és mozgó járműveken ugrik át játszi könnyedséggel és piszokgyors, piszokpontos mozdulatokkal gyepál el bárkit, aki az útjába kerül. Itt jegyzem meg, hogy aki nem látta az Ong Bakot, azonnal szerezze be, ez egy kihagyhatatlan alkotás minden harcművészetek iránt rajongónak, meg azoknak is, akik igazi jó bunyót akarnak látni.

A film egyébként nem egy nagy vasziszdasz, mármint filmművészetileg. A cselekmény sablonos, egyenesen unalmas, máshol meg WTF-szinten röhejes, a színészi játék pocsék, az a csaj meg iszonyúan idegesítő hangon sipákol benne. Mindezek ellenére mégis újra meg újra megnézi az ember, mert valami pokoli jók a verekedések. Jaa-t nem emelgetik huzalokon, nincsenek drága CGI-trükkök, de még kameratrükkök se. Védőfelszerelés persze van, időnként látszik, hogy a srácok ki vannak bélelve, de hát muszáj, mert Jaa akkorákat üt, rúg, könyököl és repül, hogy ember legyen a talpán, aki csonttörés nélkül megússza, ha nincs rajta védőfelszerelés. Jó nagyokat dobott a film a thai boksz, azaz a muay thai népszerűségén (többek között magam is az Ong Bak miatt kezdtem el tanulni). Az Ong Bak után Tony Jaa-t a következő Bruce Lee-ként kezdték el emlegetni igen jelentős emberek, és hamarosan jött is a folytatás, a magyarul igen idióta címet viselő A sárkány bosszúja, eredeti címén Tom Yum Goong, amiben egy fia sárkány sincs, elefánt viszont több is akad. Lényeg a lényeg, Tony Jaa félelmetesen népszerű lett, és ez lett a veszte.

Kezdjük ott, hogy Jaa kaszkadőr, egész életében az volt, gyerekkora óta erre képezték ki. Gimnasztikát és atlétikát tanult, meg thai bokszot mellette. A filmre négy évig gyakoroltak, napi nyolc órában. A kemény munka gyümölcse a hírnév és a pénz mellett még valami lett: megnövekedett egó. Tony Jaa két sikeres film forgatása utána elkezdte úgy vélni, hogy ha a bunyóhoz ért, akkor a bunyós film rendezéséhez is. Ööö.

Sajnos senki értelmes nem akadt, aki lebeszélje erről az ötletéről, így aztán a legnagyobb thai filmstúdió a Sahamongkol áldásával Jaa megírta az Ong Bak 2. forgatókönyvét és feltett szándéka volt a rendezői székbe is beletelepedni. Mit ad isten, Tony Jaa életében nem állt a kamera másik oldalán, lila gőze se volt, hogy kell filmet forgatni. Túlköltekezte magát az óriás díszletekkel és a betanított elfántcsordákkal, és úgy elhúzta a forgatást, mint a rétestésztát. Amikor szorult a hurok a nyaka körül, egyik napról a másikra lába kélt a rendező-főszereplőnek, hetekig hiába keresték, aztán csak előkerült, állítólag a dzsungelben meditált. A nemzeti tévében síró-pityogó bocsánatkérő műsora után a Sahamongkol Jaa mesterét, Phanna Ritthikrajt ültette a rendezői székbe és kettészelték az óriás méretűre dagadt filmet, így lett belőle Ong Bak 2. és Ong Bak 3. Egyik rosszabb, mint a másik. A történet totálisan követhetetlen, és a második rész még csak-csak elmegy, a harmadikban már gyakorlatilag nem tudni, ki kivel van és miért, és többet látni verekedni a gonosz ellenfelet, mint a főhőst, aki inkább meditálgat, viszont nem beszél. Egyszóval katasztrófa. 

Úgy tűnik, erre Tony is ráeszmélt, mert a film bemutatója után nem sokkal kopaszra beretválta a fejét és felcsapott buddhista szerzetesnek. Pár hónapnyi elmélkedés után tavaly újra felbukkant és elkezdte forgatni a Tom Yum Goong 2-t, a Sahamongkol fiatal üdvöskéjével, a nem csak dögös de pofátlanul ügyes harcművésznő Janin Viszmitanandával. A filmről azóta csak annyi hírünk van, hogy forgatják. Még mindig. Meg hogy Tony Jaa idén májusban elvette a szemmel láthatóan várandós barátnőjét. A Sahamongkol weboldala mélyen hallgat a filmmel kapcsolatban, se egy teaser, se semmi. A keleti harcművészeti filmek szakértői a fejüket vakarják, és úgy vélik, Jaa-nak már nem nagyon sikerülhet megfoltozgatnia a renoméját az Ong Bak 2-3 skandalluma után, ráadásul lassan ki is öregszik az akrobatamutatványokból, hisz  idén töltötte a 36. életévét. Több nyugati ajánlatot is visszautasított nagyravágyásában, csak hogy rendezhessen, és alaposan belebukott a projektbe. Új filmjéről két éve semmit sem tudni, ráadásul most családos is lesz, ami egészen bizonyosan vissza fogja fogni a teljesítményét, hisz melyik kisgyerekes apa akarná halára törni magát egy alanatúr (értsd: trükkök nélküli) bunyós mozi kedvéért? 

Én reménykedem benne, hogy Tony magára talál, de a józan ész azt súgja, nincs sok remény arra, hogy újra a régi fényében tündököljön. Pedig kár érte, hiszen pokolian tehetséges akrobata és harcművész (színésznek ugyan elég pocsék, de hát nem a variált arcjáték miatt nézünk bunyós filmeket...).  Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ong Bak "így készült"-összeállítása, amiben tisztán látszik, hogy a bunyók valódiak és tényleg Tony röpköd ott méteres magasságokban és szaltózik, de kegyetlenül. 

És a végére egy kis ízelítő Tony Jaa akrobatikus képességeiből, élő felvételen egy tévéshowban:

Egészen véletlenül bukkantam rá Sek Losóra, Thaiföld rockhercegére, aki amolyan nemzeti nagykedvenc. Az embernek általában a rockzenéről nem feltétlen mondjuk Thaiföld jutna eszébe először, pedig hát tudjuk, hogy gyakorlatilag minden fejlettebb országban vannak rockerek, még a muszlim országokban is, miért pont a thaioknak ne lennének rocknagyságaik? 

A thai nyelv egy igen érdekes és (nekem legalábbis) szép hangzású nyelv, de az ábécéjükbe többszöri nekifutásra is beletört a bicskám, így maradtam a kínai és a koreai nyelv tanulásánál, de Sek Losót továbbra is szívesen hallgatom.

Az idén 38-at töltő Szekszan Szukphimaj nagyon-nagyon szegény családból származik, amolyan "thai álom" az ő kis története - némi buktatóval és pár fekete folttal. Gyerekként gyárakban dolgozott és összekuporgatott kis pénzéből vette élete első gitárját. A '90-es évek elején fedezték fel, amikor bárokban zenélt. 1996-ban alapította meg együttesét a Losót (Loso = Low Society) és tíz év leforgása alatt 12 millió lemezt adott el. 2006-ban angol nyelvű albumot is kiadott, amin az Oasis gitárosa, Paul Arthurs is közreműködött és bizony igen neves nyugati zenészek mondanak róla sok jót.

Egészen a közelmúltig Sek (ejtsd kb. "Szék") imidzse gyakorlatilag makulátlan volt. Hiába a rockzene, a hosszú haj, a cool pózok, tisztes családapaként és férjként ismerte mindenki. Idén borult a bili, amikor Sek állítólagosan megcsalta az egyébként elképszetően gyönyörű feleségét egy fiatalabb pipivel és az asszony bosszúból felpakolta a Facebookra férje képeit, melyeken meglehetősen bódult állapotban és nem éppen dohánypipával a kezében látható. Ihaj-csuhaj, nemzeti botrány kerekedik, a kiadója kiadja az útját, Sek pedig magyarázkodik, hogy de az nem is úgy volt, és nem is a felesége volt, hanem valaki, aki hamis Facebook accountot csinált, mintha a neje lenne és blablabla. Aztán végül beismerte egy tévéműsorban, hogy igen, drogozott, de már volt elvonón és tiszta, mint a forrásvíz. De azért azt még hozzátette, hogy nem jószántából nyúlt a kábító csodákhoz, hanem a kiadója kényszerítette, mert jobban tetszettek nekik a bódulatban írt dalai.

Hogy mi az igazság, talán nem is fontos, az viszont biztos, hogy figyelemre méltó zenész, szép hangja van és jók a dalai.

Fotó: Pattayamail