Xiaolongimnida

Jet Li bár itt Magyarországon talán nem annyira népszerű, mint Jackie Chan, azért biztosan akad pár rajongója, és hát a tévékben is futott több filmje magyarul, mint az Öld meg Rómeót! vagy Az egyetlen. Kár, hogy mondjuk a régebbi, kosztümös munkáit nem adják, azok az igazán zseniálisak, nem az amerikai bóvlifilmjei. Na de hagyjuk a rizsát és lássuk a vesevelőt: 10 dolog, amit tutira nem tudtál Jet Liről.

1. A Jet nevet azért kapta, mert az első filmje fülöp-szigeteki plakátjára nem akarták kiírni a születési nevét (Li Lien-csie), mert túlságosan snassznak tartották. Ekkor javasolták neki a Jetet, arra utalva, hogy karrierje olyan erőteljesen és magasan szárnyal, akár egy jet. Kínában egyébként sehol nem utalnak rá ezen a néven.

2. Jet Li 12 évesen már országos vusubajnok volt (a vusu formalizált, versenyre kifejlesztett kungfu), ráadásul felnőtt mezőnyben, húszéveseket vert meg. Ötször nyerte meg a bajnokságot, és 17 évesen vonult vissza.

3. 1974-ben, 11 évesen Richard Nixon előtt tartott bemutatót a Fehér Házban.

4. Első filmjét,  a kis költségvetésű Shaolin templomot 17 évesen forgatta. A film szereplői mind vusuversenyzők, és nem használnak semmilyen trükköt, sőt, a koreográfiát is maguk készítették, mert nem volt pénz hivatásos koreográfusra.

5. Li leghíresebb filmje, amivel kultikussá vált Kínában, a Kínai történet, melyben a kungfulegenda Wong Fei-hungot személyesítette meg.

6. Hongkongi karrierjének csúcspontján a maffia megölette a menedzserét, mert az nem volt hajlandó Lit egy maffia által szponzorált filmhez szerződtetni.

7. A Kockázati tényező című 1995-ös filmjében Jackie Chant parodizálja, akivel egyébként csak egyetlen közös filmje van, A tiltott királyság.

8. Eredetileg ő játszotta volna a Mátrixban az Orákulum védelmezőjét, de visszautasította a szerepet.

9. Az egyetlen kungfusztár, aki elnyerte a legjobb színésznek járó díjat: 2007-ben a Félelem nélkül című filmjéért a Hong Kong Film Critics Society Awards díjazta, 2008-ban pedig a The Warlordsban nyújtott alakításáért a Sanghaji Filmkritikusok és a Hong Kong Film Awards díját is elnyerte.

10. Egyetlen olyan filmje van, amiben nem verekszik, az Ocean Heaven, melyben egy 20 éves autista fiú haldokló apját alakítja. A film az autisták lehetetlen helyzetére próbálja felhívni a  figyelmet Kínában, ahol szinte alig van olyan intézmény, ami segítené ezeket a rászoruló gyerekeket. Li a szerepet ingyen vállalta el.

+1: Jet Li és két kislánya majdnem meghalt a Maldív-szigeteki cunamiban, ez az élmény ösztönözte arra, hogy létrehozza a One Foundation alapítványt, ami katasztrófasegélyezés mellett környezetvédelmi, egészségügyi és oktatásügyi területen is tevékenykedik.

Kedvenc idézetem Jet Litől:

Sosem mondogatom magamnak, hogy én vagyok a legjobb harcos a világon. Ha valaki csak azért tanul harcművészetet, hogy utcai harcokba bonyolódjon és megfélemlítsen másokat – azt az embert véleményem szerint nem lehet igazi harcművésznek nevezni.

Honlapján egyébként sok bölcs gondolatot megoszt, valamint élményeit a vusubajnok-korszakából, hogy mennyit kellett szenvednie a vusuiskolában. Érdemes elolvasni, nagyon tanulságos.

Ha kínai bunyóról van szó, a Bruce Lee - Jackie Chan - Jet Li hármas ugrik be mindenkinek először, pedig van még pár ügyes srác, akik megérdemelnék a figyelmet. Ilyen az örökösen elfelejtett, de képességekben egyáltalán nem alulmaradó Donnie Yen. 

Az idén 49. életévét töltő Donnie-nak esze ágában sincs visszavonulni, jelenleg épp a Majomkirály legendáját filmesíti meg újra, és korához képest is piszkosul jól néz ki, még mindig. Ő sem az a kötélsztár, vagyis tényleg ért a csávó a bunyóhoz. Édesanyja tajcsicsüan-nagymester, az elsők között volt, akik Amerikában vusut (stilizált kínai harcművészetet) kezdtek el tanítani. Yen 11 volt, amikor a család Bostonba költözött, itt nőtt fel, ennek megfelelően folyékonyan beszél angolul. Anyja tanította, ám a fiú makacs volt és ellenálló, anyja bosszantására más harcművészeti iskolákba is eljárt, a kungfu mellett taekwondót és karatét is tanult. Rebellis alkatként gyakran megfordult a város hirhedt Combat Zone nevű negyedében, ami meglehetősen rossz környék egy tininek, így a szülők repülőre pakolták az elsőszülöttet és Pekingbe parancsolták, ahol két évet töltött el a Beijing Wushu Teamnél, ugyanott, ahol Jet Lit is többszörös országos bajnoknak nevelték ki.

19 volt, amikor felfedezte tehetségét Yuen Woo-ping, akit mi magyarok leginkább a Mátrix-filmek kapcsán ismerhetünk, ő volt a filmsorozat harckoreográfusa. Yuen Hongkongban félistenként tekintett rendező-koreográfus, és Yen korai filmjeiben is pontosan arra törekedett, amit a néző a legjobban imád: csont nélküli, kőkemény, látványos bunyókra. Yen formálható alapanyag volt, színésznek ugyan nem a legjobb, viszont ruganyos és piszok gyors mozdulatai és karizmatikus megjelenése predesztinálta a kungfusztár címére.

Az alacsony költségvetésű filmek után Yen rosszfiúvá avanzsált, a "nagyok" mellett szerepelt számos filmben, például Jet Li és Michelle Yeoh oldalán. Bár ezekben a filmekben nem ő volt a húzónév, az alakításai rendre sikert arattak. A Once Upon a Time in China 2. (Kínai történet 2.) című filmben Jet Livel vívott párbaja filmtörténeti momentummá vált.

A 90-es években Yen megpróbálkozott a rendezéssel is, nem sok kritikai sikerrel, és átvedlett koreográfusnak is, többek között például az itthon is vetített Fedőneve: Puma című német sorozat harcjelenteit koreografálta, nyolc részt pedig rendezett is. Gyakorlatilag ő fedezte fel a csinos német harcművész Mickey Hardtot. Hollywoodban is felbukkant, mellékszerepek erejéig, a Hegylakó 4-ben és a Penge 2-ben, utóbbin koreográfusként is dolgozott.

A 2000-es években sikerült végre kilépnie Chan és Li árnyékából, először a Hős című gigantikus Csang Jimou-eposzban, majd az SPL és a Flash Point filmekben is nagyot villantott, utóbbiért nemzetközi Taurus-díjat kapott a legjobb koreográfiáért. (A Taurus-díjat a kaszkadőrök elismerésére alapították Amerikában.)

Mindez azonban gyakorlatilag eltörpül az Ip Man-sorozat mellett, ami Yen első igazi óriás kasszasikere, olyan Jackie Chan és Jet Li-méretű bombasiker volt. Yen ebben a filmben mutatta meg igazán, hogy csöppet sincs szüksége mások nevének húzóerejére, egymaga is milliárdokat képes termelni. Yen Ip Man-alakítása végérvényesen a kungfusztárok közé emelte a harcművészt, mainstream szinten is. Alakítása, a film harcjelentei legendássá váltak, Yen ikonikussá vált. A szerepért keményen megküzdött, Hongkongban gyakorlatilag még a szakmabeliek is kiröhögték, amikor kiderült, hogy ő fogja alakítani Bruce Lee mesterét. Yen azonban fityiszt mutatott a kételkedőknek, akik minden bizonnyal padlóról mosták fel a nyálukat a film megtekintését követően: Yen egyszerűen bombasztikus a filmben. Külön edzett Wing Chunban és speciális diétával hozta magát formába. Legendák születtek ütései gyorsaságáról és a film, valamint a második rész is óriási kasszasiker lett, és ezúttal még a filmkritikusok sem fanyalogtak.

Azóta számos filmje kijött, az Ip Man sikerét felülmúlnia azonban nem sikerült. Kérdéses, hogy fog-e tudni még ilyen filmet készíteni, mindenestre tény, hogy a neve szorosan ott követi a "nagy hármakét". Érdemes böngészni a filmjei között, mert piszkosul jól bunyózik az ürge, alább például MMA-stílusban:

Yen egyébként boldog családapa, felesége Cecilia Wang szépségkirálynő, két gyermekük van, Jasmine és James.

És egy kis érdekesség: a Discovery Channel dokumentumfilmje Donnie Yenről így készült-felvételekkel a Fedőneve: Puma sorozatból (angolul):

Az ázsiai harcművészetek mind kemények, állóképességet, akaraterőt, kitartást igénylőek. Én világéletemben lusta couch potato voltam, aki reggel is alig bír kimászni az ágyból, imádja a hasát, és egész gyerekkorábban gyűlölte a tesiórákat. Éppen ezért nehéz megmagyarázni, hogy hogy kötöttem ki egy thai boksz edzőteremben, de kikötöttem.

Hát gyerekek, ez nem szívbajosoknak való sport! A muay thai, vagy ahogy itthon ismerik, a thai boksz az egyik legbrutálisabb full kontakt küzdősport a világon (nem az én véleményem, ezt írják róla), ahol aztán ereszd-el-a-hajam van, még ha szabályok és ringkötelek közé van is szorítva. Az amatőrök ugyan mindenféle védőszerkóban űzik, Thaiföldön azonban a tökivédőn, a kesztyűn és a fogvédőn kívül nem igen használnak mást, na meg vannak a pusztakezes meccsek is. 

Aki nem lenne képben, annak elmondom, hogy a thai bokszban a hagyományos "verekedős" küzdősportokkal ellentétben a térdet és a könyököt is lehet használni, emiatt a "nyolc végtag művészetének" is nevezik. A thai bokszhoz nem kell behemót óriásnak lenni, a pöttöm thai fiúcskák úgy aprítják a fatörzseket a rúgásaikkal, hogy a kanadai favágóknak kibillenne a cigi a szájukból ijedtükben. Termet nem kell hozzá, kell viszont annál több erőnléti edzés, szálkás izom, rugalmasság és iszonyatos mennyiségű akaraterő.

A felszerelésem

Mit ne mondjak, én, aki gyűűhűűlölöm a testnevelést, az első edzés után gyakorlatilag laposkúszva másztam haza és kész csoda, hogy megértem a másnap reggelt. Bemelegítésnek némi futás után válogatott kínzások következtek, mint felülés, fekvőtámasz, békaugrás, krokodilmászás és mindenféle futással kombinált szörnyűséges mozdulatok, és rengeteg rengeteg árnyékbokszolás- és rúgás, ami bár könnyűnek tűnik, ugyanolyan fárasztó, mintha fekvőtámaszokat nyomna az ember. Szokott még lenni szünet nélküli ugrókötelezés 3 perces terminusokban (tüdőkiköpés garantált, leállni tilos). Mindezek után némi jógagyakorlattal tarkított nyújtás következik, amikor szó szerint kettészakadsz és a végére reszketnek az izmaid, mint a kocsonya. Na most akkor jöhet a bunyó is.

Buakaw, a legenda

A technika elsajátítása nem könnyű, számomra főképp az okoz nehézséget, hogy hogyan próbáljak meg csípőből rúgni, merthogy csípőből kéne ráfordulni és a lábszárban koncentrálni a rúgásokat, de ez baromi nehéz dolog. A zsákolós gyakorlatok után órákig nem éreztem a lábam, persze már csak a végén, mert az elején ****ra fájt, hisz a zsákot teljes erőből kell rúgni. A másik ami nehézséget okoz, a boksz része. Persze ehhez karizomerősítés kell, az én bajom azoban inkább az, hogy amikor összeeresztenek az ellenféllel, nem tudok mit kezdeni a kezemmel, értem én, hogy ütni kéne, na de melyikkel? És hova? És akkor most egyenest vagy felütést vagy mást? Mikor melyiket, miért? Valószínűleg túl sokat agyalok a miérteken, az a baj. 

Az első igazi verekedés után....

Ez egy nagyon taktikás sport. Izomból nem lehet győzni (na jó, ha egy hatszor akkora palival pakolnak össze, viszonylag kevés esélyed van...). Iszonyúan kell koncentrálni, az edzés legfárasztóbb része a sparring, a verekedés, és nem azért mert sokat kell ütni vagy védekezni, hanem mert nagyon oda kell figyelni, egyszerűen mentálisan lefáradsz egy bizonyos idő után. Én egy gyáva nyuszi vagyok, és nem igazán tudok mit kezdeni magammal, ha egy jóval tapasztaltabb ellenfelet kapok, ezzel megbírkózni pedig néha nagyon nehéz, hisz ez nem csupán a testedzésről szól. Bizony előferdült párszor, hogy edzés után elbőgtem magam otthon attól, hogy mennyire béna vagyok. Az is előfordult, hogy hetekig nem bírtam visszamenni az edzőterembe, újra és újra mentálisan rá kell készülnöm arra, hogy meg kell próbálnom leküzeni azt a berögzült gondolatot, amit a suliban vert a fejembe a tornatanár, hogy én teljesen képtelen vagyok bármiféle sportban érvényesülni. Az osztályban mindig én voltam, aki nem tudott kötélre mászni, akit elhúztak magasugrásból és aki sose tudta elkapni a kosárlabdát és akit mindig elsőre kigolyóztak a kiütős labdajátékban. Egy totális antitehetség vagyok a sportokhoz, de a thai boksz volt az első olyan sport, ami megfogott, és amit a nehézségei ellenére is szeretek csinálni - már amikor idegileg nem készülök ki attól, hogy milyen béna vagyok.

A thai boksz ugyan nem egy lányos sport, de azért szerencsére egyre több nő szeret bele. Vannak női bajnokságok is, és piszkosul kemény csajok a muay thai világbajnokok.

Lehet, hogy túl nagy falat nekem, de egészen biztosan újra meg újra neki fogok vágni, egészen addig, amíg sikerül levetkőznöm a bénaságot és egyszer tényleg sikerül bevinnem egy jobb egyenest, oda, ahova kell.

Ezt meg csak úgy, mert Tony Jaa-nak köszönhetően ismertem meg a Muay Thait :)

Ismerkedjetek a sporttal ti is: http://www.thai-box.info/

Képzeljük el, hogy egész életünkben, gyerekkorunk óta keményen dolgozunk napi 14-15 órákat, arról álmodozva, hogy egy nap sztárok leszünk, aztán ez be is következik, mi meg egy elegáns mozdulattal lehúzzuk a karrierünket - meg magunkat - a toálettben. Nos, Thaiföld egyik legnagyobb sztárja, Tony Jaa pontosan ezt csinálta.

Tony Jaa akkor lett híres, amikor 2003-ban bemutatták az Ong Bak című filmet, ami gyakorlatilag mára már kultuszfilmnek számít. A világ szájtátva bámulta a vékony és nem túl jóképű csávót, amint falakra szalad fel, éles tárgyakon és mozgó járműveken ugrik át játszi könnyedséggel és piszokgyors, piszokpontos mozdulatokkal gyepál el bárkit, aki az útjába kerül. Itt jegyzem meg, hogy aki nem látta az Ong Bakot, azonnal szerezze be, ez egy kihagyhatatlan alkotás minden harcművészetek iránt rajongónak, meg azoknak is, akik igazi jó bunyót akarnak látni.

A film egyébként nem egy nagy vasziszdasz, mármint filmművészetileg. A cselekmény sablonos, egyenesen unalmas, máshol meg WTF-szinten röhejes, a színészi játék pocsék, az a csaj meg iszonyúan idegesítő hangon sipákol benne. Mindezek ellenére mégis újra meg újra megnézi az ember, mert valami pokoli jók a verekedések. Jaa-t nem emelgetik huzalokon, nincsenek drága CGI-trükkök, de még kameratrükkök se. Védőfelszerelés persze van, időnként látszik, hogy a srácok ki vannak bélelve, de hát muszáj, mert Jaa akkorákat üt, rúg, könyököl és repül, hogy ember legyen a talpán, aki csonttörés nélkül megússza, ha nincs rajta védőfelszerelés. Jó nagyokat dobott a film a thai boksz, azaz a muay thai népszerűségén (többek között magam is az Ong Bak miatt kezdtem el tanulni). Az Ong Bak után Tony Jaa-t a következő Bruce Lee-ként kezdték el emlegetni igen jelentős emberek, és hamarosan jött is a folytatás, a magyarul igen idióta címet viselő A sárkány bosszúja, eredeti címén Tom Yum Goong, amiben egy fia sárkány sincs, elefánt viszont több is akad. Lényeg a lényeg, Tony Jaa félelmetesen népszerű lett, és ez lett a veszte.

Kezdjük ott, hogy Jaa kaszkadőr, egész életében az volt, gyerekkora óta erre képezték ki. Gimnasztikát és atlétikát tanult, meg thai bokszot mellette. A filmre négy évig gyakoroltak, napi nyolc órában. A kemény munka gyümölcse a hírnév és a pénz mellett még valami lett: megnövekedett egó. Tony Jaa két sikeres film forgatása utána elkezdte úgy vélni, hogy ha a bunyóhoz ért, akkor a bunyós film rendezéséhez is. Ööö.

Sajnos senki értelmes nem akadt, aki lebeszélje erről az ötletéről, így aztán a legnagyobb thai filmstúdió a Sahamongkol áldásával Jaa megírta az Ong Bak 2. forgatókönyvét és feltett szándéka volt a rendezői székbe is beletelepedni. Mit ad isten, Tony Jaa életében nem állt a kamera másik oldalán, lila gőze se volt, hogy kell filmet forgatni. Túlköltekezte magát az óriás díszletekkel és a betanított elfántcsordákkal, és úgy elhúzta a forgatást, mint a rétestésztát. Amikor szorult a hurok a nyaka körül, egyik napról a másikra lába kélt a rendező-főszereplőnek, hetekig hiába keresték, aztán csak előkerült, állítólag a dzsungelben meditált. A nemzeti tévében síró-pityogó bocsánatkérő műsora után a Sahamongkol Jaa mesterét, Phanna Ritthikrajt ültette a rendezői székbe és kettészelték az óriás méretűre dagadt filmet, így lett belőle Ong Bak 2. és Ong Bak 3. Egyik rosszabb, mint a másik. A történet totálisan követhetetlen, és a második rész még csak-csak elmegy, a harmadikban már gyakorlatilag nem tudni, ki kivel van és miért, és többet látni verekedni a gonosz ellenfelet, mint a főhőst, aki inkább meditálgat, viszont nem beszél. Egyszóval katasztrófa. 

Úgy tűnik, erre Tony is ráeszmélt, mert a film bemutatója után nem sokkal kopaszra beretválta a fejét és felcsapott buddhista szerzetesnek. Pár hónapnyi elmélkedés után tavaly újra felbukkant és elkezdte forgatni a Tom Yum Goong 2-t, a Sahamongkol fiatal üdvöskéjével, a nem csak dögös de pofátlanul ügyes harcművésznő Janin Viszmitanandával. A filmről azóta csak annyi hírünk van, hogy forgatják. Még mindig. Meg hogy Tony Jaa idén májusban elvette a szemmel láthatóan várandós barátnőjét. A Sahamongkol weboldala mélyen hallgat a filmmel kapcsolatban, se egy teaser, se semmi. A keleti harcművészeti filmek szakértői a fejüket vakarják, és úgy vélik, Jaa-nak már nem nagyon sikerülhet megfoltozgatnia a renoméját az Ong Bak 2-3 skandalluma után, ráadásul lassan ki is öregszik az akrobatamutatványokból, hisz  idén töltötte a 36. életévét. Több nyugati ajánlatot is visszautasított nagyravágyásában, csak hogy rendezhessen, és alaposan belebukott a projektbe. Új filmjéről két éve semmit sem tudni, ráadásul most családos is lesz, ami egészen bizonyosan vissza fogja fogni a teljesítményét, hisz melyik kisgyerekes apa akarná halára törni magát egy alanatúr (értsd: trükkök nélküli) bunyós mozi kedvéért? 

Én reménykedem benne, hogy Tony magára talál, de a józan ész azt súgja, nincs sok remény arra, hogy újra a régi fényében tündököljön. Pedig kár érte, hiszen pokolian tehetséges akrobata és harcművész (színésznek ugyan elég pocsék, de hát nem a variált arcjáték miatt nézünk bunyós filmeket...).  Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ong Bak "így készült"-összeállítása, amiben tisztán látszik, hogy a bunyók valódiak és tényleg Tony röpköd ott méteres magasságokban és szaltózik, de kegyetlenül. 

És a végére egy kis ízelítő Tony Jaa akrobatikus képességeiből, élő felvételen egy tévéshowban: