Xiaolongimnida

Új rovatot üdvözölhetünk a blogon, a Facebookos szavazatok alapján: minden héten hétfőn betekintünk a legújabb zenékbe Ázsiából, nem csak K-pop, de japán, kínai és akár thai vagy egyéb zenéket illetően is. Alább igazi gyöngyszemek is akadnak, érdemes mindegyiket meghallgatni. Minden lista végén megadom majd a heti személyes kedvencemet is.

Korea

Zenei körképünk induljon a K-poppal, lássuk a heti termést. (Vigyázat, hosszú, a K-pop ontja a dalokat, ez még csak nem is az összes heti megjelenés!)

Bikiny - Fiesta

Egy kicsit olyan cukorborsó ízvilágú dal, mindenestre elég vidám a téli hidegben, bár a lányok műmosolya és túljátszott kavaiisága nem annyira az én világom. Biztos van, akinek bejön ez is.

Pek Csijong: Hate

Sztenderd K-pop-ballada, de nagyon kellemes, mert hát, a hölgynek gyönyörű a hangja. A videó képi világa nekem nagyon tetszik. Külön piros pont a Loen Entertainmentnek, hogy alapból feliratozva van a videó angolra.

Airplane - Pretty

Újonckák a fedélzeten, a hip-hop trió Airplane első kislemeze ez, és nem rossz! Kellemes kis dal, és az énekes srácnak szép a hangja. A rappergyerek gengszterhiphop kézgesztusain csak vigyorogni tudtam, nem nagyon jön neki ez természetesen, a klip pedig elég sablonos, ezt a menet közben a csajhoz éneklek dolgot már a Bigbang is ellőtte a Bad Boyban (de ők akkora adag swaggel és olyan természetességgel, hogy ez itt most a három fiatalkától nagyon erőltetettnek hat). De azért ígéretes. Legalábbis nekem kedvem van másodszorra is meghallgatni a dalt.

Mun Hidzsun - Scandal

Az egykori H.O.T. fiúbanda tagja ő, a H.O.T. volt az első koreai fiúegyüttes, ha úgy tetszik az összes mai koreai fiúbanda prototípusai, az 1990-es évek végén. Szóval lányok, jól nézzétek meg ezt a 34 éves pasit, mert amilyen csinos volt régen, annyira nem csinos most (szóval, csak hogy tudjátok, hogy fog kinézni az összes fiúbandatag 10-15 év múlva), viszont ez a dal nagyon jó. Huhú de jó. Amellett, hogy nagyon bejön a pali hangja is.

Mun Hidzsun a H.O.T-os korszakában....

...és mostanság.

JeA - While You Were Sleeping

A sztenderdebbnél is sztenderdebb OST-szagú ballada (hatalmas hangok, hatalmas vonós aláfestés, sok könny és műkatarzis), teljesen átlagos videóval. Szinte látom magam előtt a könnyes doramajeleneteket, ami alatt menne. Vannak jó pillanatok a dalban, és kétségkívül a lány nagyon tud énekelni, de az a száncsengő annyira idegesít, hogy őrület. Már rég elmúlt a karácsony, kérem.

Brit - Goodbye Yesterday

Újabb újonc banda, hip-hoppos-vokálos-nosztalgikus hangzásvilággal, nagyon jó énekhangokkal. A dal jó. Az angol kiejtésük kevésbé (Áj kend livövidöácsjú), de ettől függetlenül jók. Ühüm, jók bizony.

Beast & A Pink: A Year Ago

Két lány az A-pinkből és Hyunseung a Beastből közösen adta ki az alábbi dalt. Hát...izé.

Girls' Generation - I Got a Boy

A lánybandák legsikeresebbje visszatért egy... ö... valamivel. Hogy micsoda, azt nem tudom, mert ez... valami mashup, van ebben minden az eddigi dalaikból, G-Dragon Crayonjából, miközben megpróbálnak olyan cool hip-hop csajoknak kinézni, mint a 2NE1, hogy aztán a következő pillanatban csíkos nyalókát szopogató harisnyás pippikké váljanak, aztán meg Sistar módjára illegessék magukat. Ez most nem sikerült valami eredetire.

Japán

A japán zenéhez nem sokat konyítok, így bocsássátok meg, ha nem kommentelek sokat. Ebből a részből ki fogom hagyni a koreai bandák japán megjelenését. A legutóbbi megjelenések (igen, sokkal kevesebb, mint a K-popban, de hát ott egyszerűen dömping van, nincs mit tenni):

V6 - Rock Your Soul

Rock és diszkó keverék, elég érdekesen hangzik, mindenestre vezetik az Oricont ezzel a dallal.

Super Girls - Celebration

Ez mindenképp hiányzott a heti kavaii-adagomhoz, az biztos. Tudom, hogy sokan szeretik a J-pop-lánybandákat, de nekem ez sok. Némelyik leányzót szívesen orrba húztam volna, csak hogy ne vigyorogjon annyit olyan cukimukin habosbabos kisruciban. (Jaj, nézd, rózsaszín szalag, hűűű....)

Weaver - Shall We Dance

Ez nem rossz. Még mindig nem az én ízlésvilágom, de legalább nem kapcsoltam ki az első 20 másodperc után, ez is valami.

Vistlip - Gloster Image

Egy húzós dal a visual kei bandától. Nem rossz, a hörgés nélkül jobban bírnám.

C-pop (Kína, Tajvan, Hongkong)

Jay Chou: A Larger Chello

Jay decemberi albumának januári klipje, egy igazán szórakoztató kis dal, a Jaytől megszokott zenei zsenialitással és játékossággal, 30-as évek hangulatában.

Karen Mok - While My Guitar Gently Weeps

A 42 éves hongkongi díva új lemezének előfutára. Nagyon szép hangja van, és a dal is nagyon tetszetős, ráadásul angolul van. Kicsit jazzes, kicsit popos, kicsit soulos, mindez kínai húrosokkal kiegészítve. Egészen elképesztő hangulata van. Ez nagyon tetszik. Az egyik legkiválóbb példája annak, hogy jó zene nem csak Amerikában van, és nem csak a K-pop lehet kiváló.

Mr. - New Beginning

Hongkongi rockbanda lagymatag dalocskával.

Aaron Yan  - My Turn

A tajvani fiúbanda Fahrenheit egyik tagja szólózik. A videónak "ennyire futotta a költségvetésből"-szaga van. A dal kellemes, de semmi olyasmi, amire hosszú távon emlékezne az ember.

Heti személyes kedvenc: Karen Mok - When My Guitar Weeps

(Avagy annak a története, hogy miért nem hallgatok már nyugati popot egyáltalán.)

Olvastam nemrég egy tanulmányt, ami szerint a koreai hullám időszaki jelenség, és amúgy is csak Ázsiában féktelen, Európában és Amerikában úgysem veti meg a lábát soha, és amúgy is, a K-pop az csak amcsi utánzat. Röhöghetnékem támadt. Aki az ominózus tanulmányt írta még biztos életében nem látott K-pop-rajongót közvetlen közelről, de K-pop-dalt se nagyon.

Épp tegnap került kezembe a hír, hogy a Big Bang kénytelen volt második koncertdátumot hozzácsapni a londoni turnéállomásához, mert a 12 500 férőhelyes Wembley Arénában tartandó decemberi koncertjükre az online vásárlás megnyitását követő kettő percen belül az összes jegy elkelt. Tanúsítom, én úgy az ötödik percben próbáltam megnyitni a Ticketmaster oldalát, be volt fagyva mint a Bajkál télen. Nem ők az első koreai banda, akik tizenezres koncerttermeket töltenek meg Európában és Amerikában, és nem is az utolsó. Teszem hozzá, hogy a Big Bang idei világ körüli turnéja jelenleg 45 koncertből áll, és még nincs is az összes helyszín kihírdetve. Most tartanak cirka félmillió nézőnél... Összehasonlításképp, Lady Gaga Monster Ball turnéja 70 állomáson másfél millió nézőt vonzott. És Gaga mennyivel ismertebb világszerte, nem?

A Big Bang élőben, a szöüli koncertjükön, 14 ezer néző előtt

Szépen, csendben, fű alatt, feltűnés nélkül, a K-pop lassan átveszi a hatalmat Ázsián kívül is, és nem kell nekik hozzá mainstream media, Viva TV vagy rádiós lejátszási lista, a YouTube és a Facebook pont elég hozzá. Az őrület mindenütt ott van, lehet, hogy nem tudsz róla, de egész biztos, hogy valaki a környezetedben, akiről talán nem is sejtenéd, K-pop-rajongó. Talán épp a szomszéd gyerek, a szőke csaj bioszórán vagy a buszmegállóban önfeledten ritmusra topogó csávó, vagy éppen a metrón melletted ülő középkorú nő. A K-pop, akár egy vírus, rendkívül gyorsan és hatékonyan fertőz. Ellenszere nincs. Harcolni ellene értelmetlen és hiábavaló, úgyis ő nyer, előbb-utóbb.

Olyan ez, mint egy hatékony agymosás, ha egyszer belekóstolsz, nincs visszaút, lemondasz Gagáról, otthagyod a fenébe Madonnát, kidobod a Kanye West cédéidet és az mp3-asod megtelik koreai nyelvű dalokkal. (És tudom, hogy most sokan bólogatnak egyetértően. A hitetlenkedők meg majd úgyis rájönnek idővel.)

Lépésenként történik ez, beszippant, mint egy örvény, elnyel, akár egy fekete lyuk, és soha többé nem kívánsz már visszatérni a régi énedhez. Egyik nap takarítom az mp3-lejátszómat, túl sok volt rajta a dal, gondoltam kitörlöm, amiket ritkán vagy egyáltalán nem hallgatok. Hopp, repültek a török nóták, azon vettem észre magam, hogy kukában landolnak az imádott Jay Chou dalaim is, és az a tucatnyi amerikai, akiket ritkán hallgatni szoktam, mind eltűntek a süllyesztőben... Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is van ez? Miért nem kívánok többé mást hallgatni? Miért nem jó nekem Gaga? Hová tűnt az életemből Tarkan? Alekszandr Malinyin? A Queen? Ákos? Mind szerettem őket, szeretem ma is, mégsem akarom hallgatni a dalaikat. Mi történik velem?

Az a helyzet, hogy a K-pop egy óriás szivacs. A dalok remekbe szabott pop-rock-r&B-rap keverékek, szintetizálják mindazt, ami a nyugati pop-rockban nagyon jó, és mindezt megcsavarják, megkavarják, felfűszerezik és olyan ínycsiklandóan tálalják, hogy rá sem hederítesz már az eredeti összetevőkre, a feltálalt kaját akarod, újra meg újra, mert mindig más, mindig új, ezer színű, érzésű és hangulatú. Olyan, mintha fognák Michael Jacksont, Lady Gagát, Chert és Eminemet és egybe gyúrnák, valami tök mássá, ami sokkal jobb, mint az eredeti önmagában volt. Felszínes? Hát persze. Érdekel? Csöppet sem. Ha az élet értelmét akarom keresni, nem popdalokat fogok hallgatni. Szórakoztat, jó érzés, leköt? Nanáhogy. Olyan, mintha a K-pop termelné az endorfint, és egy idő után egyszerűen függővé válsz tőle: kell! Még! 

És tehetségesek ám ezek a gyerekek. Ott vannak a toppon, tudnak énekelni, táncolni és azt adják, amire vágysz. Bármivé akarod alakítani őket, azzá válnak. Veszélyes drog ez ám, hisz lehetetlen leszokni arról, hogy azt kapod, amiről mindig is álmodtál. A K-pop, sokkal inkább mint az amerikai, a rajongók kielégítéséről szól. Bármit megtesznek érted. Cserébe pedig a rajongók is bámit megtesznek a K-pop-idolokért. Ott a rajongásnak kultusza van, egy K-popper nem egy átlagos rajongó, a K-popper egy klán tagja, ahol hierarchia van, szabályok, rendszer és őrület. Csak meg kell hallgatni, mit művelnek a rajongók egy koncerten, ilyet nem látsz Európában... Elképesztő hátborzongató érzés nézni is, nem hogy élőben átélni, amikor tízezer ember egyetlen hangba összeolvadva, a koncert meghatározott elemeinél az előadó nevét vagy a dalszöveg részletét kántálják, mint egy ősi vallás templomában a szent varázslatot. Félelmetes, libabőrözős érzés lehet ez az előadónak is. Összehangoltan, összekovácsolva működik együtt több ezer ember, akik nem ismerik egymást, mégis eggyé válnak a zene, az előadó hatására.

A TVXQ rajongói tábora a Mirotic-ot énekli teljes hangerővel, még a koncert kezdete előtt.

Értem én, hogy az egész egy nagy amerikai mishmash, és a legtöbb K-pop-dalt amcsik meg európaiak írják a koreaiaknak, basszuskulcs, mégis jobb a végeredmény! Valahogy a koreai előadók másképp nyúlnak a dalhoz. Lenyűgözik azokat a nyugati dalszerzőket is, akik velük dolgoznak, ott van például a Sony Music producere, Bruce Automatic, aki Xiah Junsunak írt dalt, és totálisan megfertőzte a K-pop-láz. Ódákat zengett arról, hogy milyen földön járó ember ez a koreai szupersztár, milyen profi, és milyen elképesztően jó énekes, és most már azt tervezgeti, hogy más K-pop-előadókkal is akar dolgozni, mert a K-pop-rajongók nem csak az idolokat szeretik, de a producereket is sztárként kezelik. Miután megírta Junsunak az Uncommitted-et, Automaticot elárasztották a rajongók üzenetekkel, köszönő videókkal, rajongói klubja alakult (A producernek!). Nálunk legtöbbször senkit nem érdekel, ki írta a dalt, ki volt a producer. A K-popban ez is másképp működik. Ha jót teszel a sztárommal, a barátom vagy és szeretlek. Ha rosszat teszel neki, millió rajongó haragját vívod ki - de szó szerint. 

A JYJ Amerikában az angol nyelvű albumuk felvételei közben. Junsu és Jaejoong nem beszélték a nyelvet, így megharcoltak a dalszöveggel, de végül győztek.

Aztán ott vannak a videók, amik ellenállhatatlanok. Legtöbbször értelmetlenek és WTF-momentumokkal zsúfoltak, mégis újra meg újra megnéznéd őket. Meg újra. Meg másnap is. Még ha elsőre nem is tetszik, rád ragad, beleolvadsz és azon kapod magad, hogy "á, nem is tetszik ez a videó... de akkor miért nézem már huszadjára??"

A nuna*-momentum: tudod, hogy szinte még gyerekek, mégsem tudod róluk levenni a szemed.

Csak hogy a fiúk se unatkozzanak. Az egyik olyan dal, ami "rám nőtt" az utóbbi időben, főképp a refrén miatt: br-br-bring the boys out!

Na és énekelni is tudnak ezek a koreaiak ám. Több olyan énekesük is van, akik előtt nyugaton is leemelnék a kalapot, ha ismernék őket.

Ailee, aki Beyonce 'Halo' c. dalával nyerte meg magának a zsűriket, aztán a saját dalai is őrülten jók lettek.

Xiah Junsu, a musicalek hercege, akinek hangjától egy jéghegy is elolvad. No meg a fenékrázásától is, ő Ázsia koronázatlan legszebb feneke. Nem viccelek.

Na és aztán ott vannak a live performanszok, amik nagyon fontosak a K-popban. Olyan, de olyan showt rittyentenek össze, hogy Lady Gaga szégyenében elbújdokol falu végére pityeregni.  
Fontos az összehatás, így az élő fellépéseken is nagy a hangsúly. Mindegy, hogy 3000-es vagy 50 ezres teremben lépnek fel, a K-pop-koncertek pokoli jó bulik.

TVXQ: Bolero, élőben a Tokyo Dome-ban, 55 000 rajongó előtt. Nuku playback!

G-Dragon és Taeyang a 'Lies' és 'Korean Dream' c. dalokat adják elő az SBS Music Festivalon

A 2NE1 - vitán felül a legjobb jelenlegi lánybanda - a YG Family koncerten Japánban. A YG Entertainment aztán tudja, hogy kell libabőrözős koncertintrót készíteni! Ebbe a családba tartozik a Bigbang, Seven, Psy és Tablo is. 

Ugyan ki tudná überelni a tánckirály Raint, ha szexi csípőmozgásról van szó? Az a rúdtánc (ühüm, és főműsoridőben) megér egy misét. Na meg az egyik színésznő hosszan mutatott "nyamm, hazavinnélek" arckifejezése is.

A K-pop szerves részei a különféle showműsorok, zenei műsorok, talkshowk és reality showk, amik mind-mind-mind mélyebbre nyomnak az isteni bugyorban, és segítenek fenntartani, megújítani és terjeszteni az őrületet. A koreai tévéshowk bombasztikusak. Úgy vannak megtervezve, hogy egy másodpercig se legyenek uncsik, és a maximumot hozzák ki a K-pop-idolokból, minden oldalukat megmutatva, a cukitól a szendén át a szexi dögig. És ők mindent bevállalnak, a táncpárbajtól a zongorapárbajon át a piszkos munkákig, mint a reality real time favágás, a sztárolimpia, a futkorászás hülye jelmezekben, idióta dalok éneklése, akadályversenyes baromságok és fizikai megaláztatás. Beengednek a hálószobájukba, megmutatják milyenek, ha nincs rajtuk smink (míg az amcsi sztárok ezt rejtegetni próbálják...), ha kócosak és kialvatlanok, képesek gyerekre vigyázni vagy "összeházasodni" egy show kedvéért, kibeszélik magukat és egymást, és ezzel bizony kiirthatatlanul bevésik magukat az ember lelkébe. Éjszakákat tölt el egy K-pop-rajongó azzal, hogy a kedvencei feliratozott showműsorait bámulja vihogva, röhögve, ugrálva, tapsikolva (igen, a 30 fölöttiek is...), és külön komoly csapatok dolgoznak azon, hogy ezek a showműsorok a világ minden nyelvére, de legalábbis angolra le legyenek fordítva.

Az MBLAQ táncpárbaja egy showműsorban

Az interjúk sem a megszokott fapofás-kérdezgetősek. Itt például gyakorlatilag elszabadul a nevetőgörcs. 

Az egyik legnépszerűbb talkshow, a Strong Heart, ahol a sztárok magukról és a többiekről is lerántják a leplet. Kínos szituk sorát alkotva. Fetrengős-röhögős az egész műsor.

Édesen idióta feladatok: a TVXQ feladata, hogy három szóban leírja Xiah nevetését. Persze ezt sem ússzuk meg fetregés nélkül. Szó szerint.

Mi mindent meg nem tesz egy éhes fiúbanda némi grillhúsért... 

És ha mindez nem lenne elég, sorozatokban is bolondítják a rajongókat a K-pop-sztárok, így aztán végképp bekerülnek a mindennapjaikba. 

És ha tényleg őszintén végignézted az összes itt felvonultatott videót, és mégsem kaptál kedvet a K-pophoz, akkor metalrocker vagy. :)

Üdv a klubban! Annyong! 

* nuna: a koreai kultúrában a fiú nővére, a K-popban a nuna-rajongók a fiatal idolsztárok idősebb, huszon-harmincéves rajongói

A K-pop kifejezetten híres arról, hogy piszokjó videókat tudnak csinálni, íme egy csokorra való az idei legjobb alkotásokból, szigorúan szubjektív személyes ízlés alapon, hideg őszi estéken jó kedvre tudja deríteni az embert egy jó kis dal jó kis klipje. Psy Gangnam Style-ját szándékosan hagyom ki, írtam róla én is meg a világsajtó is eleget. 

A Block B banda üdítő színfoltnak ígérkezik az újonckák palettáján, Nillili Mambo című daluk videoklipje egyszerre dilis, vicces, extravagáns és dögös. Az elfuserált kalózocskák pofikáját úgy megcsipkedném, olyan cukik. És a dal is nagyon jó kis pörgős, a szokásos "na most hetekig ezt fogom énekelni" típusú addiktív refrénnel. 

Ha dilinyós-cuki videoklipekről van szó, G-Dragon gyakorlatilag überelhetetlen, megint kitett magáért, csak kapkodja az ember a fejét. Nagyon eltalálták a karizmatikus Joker-mondatot, a "Why so serious"-t is, GD maga is jó kis Joker lehetne bármelyik Batman-filmben.

MBLAQ - War. Se nem cuki, se nem dilis, viszont nagyon jó. A történet és a dal is. A klip vége ugyan túlzottan dramatikus na meg kissé sci-fis, de hát istenem. Mégiscsak egy videoklip ugye, nem dokumentumfilm.

Xiah - Tarantallegra. Beletelt egy kis időbe, míg megtetszett, de azóta kikapcsolhatatlan ez a videó. Van valami megkapó ebben a sötét-baljós és mégis piszok szexi megjelenésben. És hát Ázsia legszebb fenekét is meg lehet csodálni, ugye. És az sem elhanyagolható, hogy a táncosok végre nem a szokásos egyszálbél csontkollekciók. Xiahnak úgy tűnik bejönnek a vaskos csajok. Jee!

A JJ Project klipje is a fun kategória, aranyosak, bulisak, és a zene nagyon-nagyon fenékrázós kategória (=úgyis felpattansz és pogózol rá, ne is tagadd). 

Az Itaewon Freedomot nem lehet überelni, de ez a UV-videó se lett semmi. Sikoltozós-könnyezős-röhögőgörcs-kiváltó, mint a legtöbb UV-alkotás. Ezúttal a koreai drámák kerültek görbe tükör alá :) és azok a hajak, áááá. Szuperjó.

Az ország MC-je, Ju Dzseszok énekesnek állt, és együttese a Sagging Snail (Petyhüdt Csiga) a bulis zenei alapokra összedobta ezt a fergetegesen vicces klipet, amiben a Big Bang Monster c. videójában előforduló frizurákat is kiparodizálják.

Meglehetősen nehezen találtam olyan idei lánybanda-videót, ami beleillene a bulis-dilis kategóriába, mert a lánybandák általában képtelenek levetkőzni a "cuki vagyok" illetve "fú de dögös erotikus vagyok" imidzset, pláne a tudathasadásos együttesek, akik hol cukik, hol meg ribancnak vannak öltözve (néha a kettő együtt). Még az EvoL fenti videója az talán, ami belefér a szórásba, bár bulisnak nem bulis, inkább olyan... katonás? Idén még a 2NE1-nak sem sikerült semmi maradnadót alkotnia, videoklipileg.

A musicalek egészen a közelmúltig nem voltak éppen a legnépszerűbbek Koreában. Sok volt a produkció, kevés a néző, a producerek pedig azon kezdtek el gondolkodni, hogy is kellene a színházba csábítani a népet. Legyenek popsztárok a főszereplők! Bingó! Az ötlet olyannyira bevált, hogy nem csak hogy percek alatt fogynak el tízezrével a jegyek a musicalekre, de külföldről is egyre több meghívást kapnak a koreai társulatok, főképp Japánban nagy siker a koreai musical. A szakértők szerint a koreai musicalek exportjában 10 milliárd forintos potenciál van. A hazai gyártmányú musicalek mellett persze a külföldi adaptációk is nagyon sikeresek a popsztárok főszereplésével, és vitán felül a legnagyobb név, aki a színházba vonzza az embereket Xiah Junsu, a JYJ énekese, a "musicalek hercege". Az Elisabeth című musiceljére, melyet a magyar származású Sylvester Levay írt, percek alatt fogyott el mind a 34 ezer jegy. 

Xiah Junsu Mozart szerepében

Itthon meglehetősen kevés olyan popénekest tudnánk felsorolni, aki alkalmas musicalek előadására, általában inkább fordítva szokott működni a dolog: a musicalszínészek csapnak fel popénekesnek. Xiah Junsu (születési nevén) Kim Dzsunszu 25 éves kora ellenére nem mai csirke a szakmában, elég korán lemászott a falvédőről. 16 éves volt, amikor a TVXQ együttesben debütált és szupersztár lett. 2010-ben, amikor a TVXQ felbomlott és Junsu a JYJ tagja lett, megkapta a Mozart! című musical címszerepét. Ezt a darabot is Levay írta, aki valósággal beleszerelmesedett Junsu hangjába, olyannyira megkedvelte a fiú hangszínét és tehetségét, hogy saját koncertet is adott vele Kim Junsu The Musical Concert, Levay with Friends címmel, aminek alkalmából több dalt is írt Junsunak. Két évvel később. 2012 tavaszán Junsu Levay másik darabjának, az Elisabethnek az egyik főszerepét alakította - ő volt a Halál, akivel Elisabethnek különleges szeretet-gyűlölet kapcsolata van. Levay egyébként szoros barátságot ápol Junsuval és családjával azóta is.

Xiah hangja már a TVXQ-s korszaka idején is megfogta a rajongókat, ez egy olyan hang, amit nem lehet nem szeretni, nem felfigyelni rá és nem lehet nem libabőrözni tőle. Szakértők szerint ugyan csapattársa, Jaejoong hangja sokkal tisztább és többrétű, Xiah hangereje elsöprő a színpadon, és a musicalekhez pontosan ez kell: a drámai fokozó képesség. Xiah bebizonyította, hogy remek musicalszínész, aki nem csak a hangjával tud lenyűgözni, de az előadásmódjával is. Ezen felül kiváló táncos, és egyébiránt dalszerző is, debütáló szólóalbuma, a Tarantallegra több dalát is maga komponálta.

Xiah a Beautiful Thing című dalt adja elő élőben, még a TVXQ-s korszakában.

A Tarantallegra (a Harry Potter egyik varázslatának neve, amivel megállíthatatlanul táncra lehet kényszeríteni az ember lábait) az év legtöbb példányban fogyott szólóalbuma lett Koreában. Junsu a TVXQ-ban és a JYJ-ben is, a személyisége folytán a "cuki szomszéd srác" volt, az a édibédi angyalbögyörő, akinek megcsípkednéd a pofiját, mert olyan cukorfalat, de nem feltétlen lennél a barátnője. A Tarantallegra gyakorlatilag 180 fokos fordulattal szilánkosra törte a cukimókus-imidzset, és szerintem nem volt az a TVXQ-fan, aki ne tátotta volna a száját, amikor Junsu megjelent a Tarantallegra-imidzsével. Bevallottan az Elisabeth Halál-alakja ihlette az album egész vizuális koncepcióját, a sötétség, a misztikum és a kétneműség szele lengi körül Xiah lényét. A címadó dal videoklipjében még nőként is feltűnik, az egyébként is meglehetősen androgün koncepció tetőpontjaként. (Itt megjegyzendő, hogy mivel Halál egy nemtelen mitikus lény, a koncepció is ennek megfelelően egy lényt ábrázol, nem pedig férfit vagy nőt.)

Xiah nőnek sminkelve a Tarantallegra videoklipjéhez

A Tarantallegra egyik koncepciófotója

A Tarantallegra videoklipje

2012 nyarán Junsu angol nyelvű dallal rukkolt elő, amit a Sony Music producere, Bruce "Automatic" Vanderveer írt. Az Uncommitted nagyon jó kritikákat kapott és még a németországi K-pop-slágerlistát is vezette. Bár Junsu kiejtése sokat javult az évek folyamán, érezhető az akcentusa. Egy interjúban a producer úgy nyilatkozott, hogy Junsu rendkívül jó humorú, két lábbal a földön járó személyiség, aki hihetetlenül karizmatikus és tele van kreatív energiákkal, valamint a hangját is "különlegesnek" írta le.

Az Uncommitted videoklipje

Junsu egyébként jómódú családban született, egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek. Ikertesója szintén énekes, JUNO/ZUNO néven.

Toplistázzunk! Tudom, kicsit el vagyok maradva a posztokkal, hiányzotam? Ma mindenesetre kicsit a férfi olvasóknak fogok kedvezni, ha már annyi pasilista volt mostanában, jöjjenek a hölgyek listái.

Bevallom őszintén, hogy kevés női előadót hallgatok, abból a roppant egyszerű okból kifolyólag, hogy nekem az ázsiai nők énekhangja teljesen egyformának tűnik. Vannak persze kivételek, de főképp  a lánybandák énekeseinél és nem tudnék nem hogy két tagot, de két különböző banda két énekesét se megkülönböztetni egymástól hangszínileg. Persze ez biztos azért van, mert mezei hallgató vagyok és nem zenész.

5. A-mei

A-mei tajvani születésű énekesnő, bennszülött, tehát nem kínai nemzetiségű. Gyönyörű hangja miatt "Tajvan büszkeségeként" emlegetik. Kristálytiszta hangja van.

4. BoA

BoA, azaz Beat of Angel, a koreaiak büszkesége, aki az első hallyu-hullám (koreai hullám) úttörői közé tartozott, és az első koreai előadó volt, akinek sikerült első helyre kerülnie a japán Oricon slágerlistán, nálam "csak" a negyedik. Jók a dalai és szép a hangja is, de nekem nem a "lenyűgöző" kategória. Izgalmas csajszi amúgy, nem véletlenül tartják a legnagyobb koreai énekesnőnek manapság. Egészen fiatal volt, amikor már slágerlistákat vezetett (Szandi kategória életkorban), és azóta is toppon van, több mint tíz éve már. Megpróbálkozott az amerikai piaccal is, de csúnyán belebukott. Nem mintha a dal például nem lenne elképesztően addiktív és semmivel se rosszabb, mint bármelyik mai amerikai sláger, sőt. A hangja, a koreográfia és a videó is ott van és a csaj úgy táncol, hogy az ember a padlóról vakargatja fel az állát. Mégse sikerült neki. Véleményem szerint azért, mert egyszerűen ázsiai énekes nem győzhet arrafelé. PSY-nak csak azért sikerült, mert ő a legkedveltebb ázsiai sztereotípiába tartozik bele: ő a bohóc, akin röhögni lehet. Ha Psy magas, jóképű, szexi csóka lenne, a Gangnam Style sose jutott volna idáig. Szóval ez itt BoA debütáló angol dala az Eat You Up. Táncra fel!

3. Baek Jiyoung (Pek Csijong)

Na ő már nem mai csirke, 36 éves a hölgy és az egyik legismertebb balladaénekesnő Koreában. Számos tévésorozat betétdalát énekelte, többek között a kedvencem, a Secret Garden That Woman című dalát is. Most mégsem egy ballada jön tőle, hanem egy ritkaság. Egy pörgős nóta, aminek a klipjében bebizonyítja, hogy öreg adzsumma nem vén adzsumma. (Az adzsumma az idősebb nők megnevezése)

2. CL (2NE1)

Tudom, hogy a 2NE1-ból mindenki Park Bom (Pak Pom) hangjáért van odáig, hát nekem viszont CL a kedvencem. Keveset hallani énekelni, hisz a csaj főképp rappel, de van valami nagyon cool, nagyon erőteljes fűszer a hangjában, és az egész csaj kiállása úgy vagyány, ahogy van. Ez swag, bitches!

1. Thanida Thamwimon (Da Endorphine)

Az első helyen nálam egy aprócska thai hölgy tanyázik, mert egyszerűen elképesztően szép a hangja, olyan igazi ütős, gazdag rockerhangja van. A dal feldolgozás, a Bodyslam nevű híres thai rockegyüttes egyik igazi himnusza, csakhogy szerintem Thanida ezerszer jobban énekli :)