Xiaolongimnida

Egy kedves barátném mutatta meg nekem ezt a varázslatos főzőblogot, Maanchi blogját a napokban. Az egyszerű és szemléletes leírások alapján kedvet kaptam a főzőcskéhez, és a hétvégén gyorsan össze is dobtam a hottok (hotteok vagy hoddeok) receptjét. Hát, isteni finom! 

Ez gyakorlatilag egy szuperédes kelt tészta, de remekül variálható mindenféle töltelékkel, csak a fantáziánkra van bízva a dolog. A koreaiak főleg télen eszik, utcai árusoknál is kapható finomság. Vigyázat! Nem éppen fogyókúrás étel, jó kis kalóriabomba, a cukortartalmáról nem is beszélve. Persze egészséges alapanyagokkal készítve ezt is lehet mérsékelni. 

Az alaprecepthez kell liszt, víz, élesztő, cukor, barna cukor, só. Nagyon méricskélni sem kell, én háromdecis csészével mértem, pöpec lett a végeredmény, mondom ezt úgy, hogy ez életem második sütése, mert főzni imádok, sütni viszont eddig csak muffint sütöttem. Szóval totál kezdők is nyugodtan belevághatnak.

Hozzávalók:

1 csésze langyos víz
2 teáskanál élesztőpor
2 teáskanál cukor
két csipet (fél teáskanál) só  
1 teáskanál növényi olaj (én sima napraforgóolajat használtam, de olivával is lehet)
2 csésze liszt 

tölteléknek: akármi, itt egy csapott csésze barnacukor
sütéshez olaj 

A langyos vizet egy tálba öntjük, hozzáadjuk az élesztőt, a cukrot, a sót, az olajat és jól elkeverjük. Ehhez jön a liszt, amit aztán jól összekeverünk a hozzávalókkal egy fakanállal, de kézzel is lehet, aki szeret tésztát gyúrni. Nem kell meglepődni, hogy a tészta lágy lesz (anyukám csak pislogott, hogy "eeeez kelt tészta? De hát nagyon lágy!"). Jól meg kell dolgozni a tésztát, a végére kb olyan lesz, mint a képen itt ni:

Ezután a tésztát le kell fedni és pihenni hagyni egy órát, ezalatt szépen megkel. Utána a fakanállal kicsit el kell dolgozni (kavargassuk meg óvatosan) és még tíz percre lefedni. Ezalatt el lehet készíteni a kívánt tölteléket. Én simán csak kiöntöttem egy csészényi barnacukrot egy kis tálkába és picit megnedvesítettem, hogy ne szóródjon szét, amikor tölteni akarom a tésztát. Lehet hozzávágni apróra diót vagy mogyorót, de akármi mással is lehet készíteni, például lekvárral, aszalt gyümölccsel, vagy sósan, reszelt sajttal vagy pizzakrémmel, legyetek kreatívak! Mi az ebéd maradékát töltöttük bele néhányba, ami padlizsános-oregánós szószos darált hús volt. Mit ad isten, azzal is finom! Persze ha sósra vágytok, jobb kevesebb cukrot tenni a tésztába.

Ha letelt a tíz perc, halmozzuk a tésztát a nyújtódeszkára, amit előtte érdemes jóóóól meglisztezni, mert a tészta igen lágy és így nagyon ragad. Formáljunk a tésztából hosszúkás halmot és középen az ujjainkkal válasszuk ketté, majd megint ketté és megint ketté, amíg nyolc kis bucit nem kapunk belőle, ilyeneket ni:

Ezek gyakorlatilag pont belefértek a tenyerembe, egy picit ki lehet húzkodni őket és a közepükbe beletölteni a tölteléket. Ha barnacukorral csináljátok, érdemes kevés tölteléket tenni bele, mert nagyon-nagyon édes lesz! (Ki kell tapasztalni, kinek mi a megfelelő töltelékmennyiség, érdemes egyet kisütni, megkóstolni és az alapján eldönteni, hogy mennyi menjen a többibe.) A töltelékre ráhúzogatjuk a tészta széleit, hogy jól elfedje, és ezzel az összehúzott végével lefelé kell a serpenyőben felhevített olajba tenni. Kevés olaj kell a sütéshez, valamivel több mint a palacsintához, de nem kell úsztatni szegény tésztát. A gombócot úgy harminc másodpercig sütjük, hogy a húzkodás szélei szépen összesüljenek, és így nem folyik ki a töltelék. Ez elég hamar megvan (nem is kell neki 30 mp), ekkor megfordítjuk és egy széles fakanállal vagy lapátkával jól kilapítjuk a gombócot, majd amikor megsült az alja, újra megfordítjuk, és pár másodpercig sütjük. 

És kész is, hideg tejjel valami pompás lakoma! Jó étvágyat!

Angol tudóknak Maangchi videója a készítésről:

Gasztrosarok címmel indítok egy új rovatot, reményeim szerint olyan érdekes távol-keleti ételeket fogok itt bemutatni, amelyek nem igen ismertek Magyarországon. A pekingi kacsa, a mogyorós csirke, a szusi meg a kimcshi mellett rengeteg más finomság van az ázsiai konyhákban, remélem kedvet kaptok a főzőcskéhez!

A japán konyháról az embernek az első, ami beugrik, az talán a szusi. A következő étel azonban egy modern alkotás, ettől függetlenül igen népszerű, és nem csak Japánban, de Koreában is. Aki látta a Rooftop Prince című sorozatot, az biztosan ismeri, mert ott állandóan ezt ették, úton-útfélen. 

Ez az étel az omurice [omurájsz], ami az omlett és a rizs szavak összetételéből alakult ki, és a japán fúziós konyha, a jósoku alkotása. Tokióban, egy nyugati stílusú étteremben készítették először a 20. század elején, azóta pedig gyakorlatilag nincs olyan étterem japánban, ahol ne szerepelne a menün, a gyerekek kedvence.

Az omurice elkészítése viszonylag egyszerű, kell hozzá tojás, rizs és valami töltelék, ami lehet hús vagy zöldségfélék. A húst vagy az apróra vágott zöldségkeveréket (vagy akár húst és zöldséget együtt) meg kell pirítani egy kis dinsztelt hagymán némi sóval vagy borssal. Hozzá kell tenni a főtt rizset és összeforgatni. Kevés kecsappal színezni a rizskeveréket, itt vigyázni kell, hogy a kecsap ne égjen meg. Az egészet egy tányérra halmozzuk olyan alakban, hogy a kisütött omlettel teljesen be tudjuk burkolni. Két tojásból omlettet sütünk, mindkét oldalát megsütjük, és a rizshalom tetejére borítjuk óvatosan. Tetejére kecsap kerül. A másik módszer, hogy a serpenyőben hagyjuk az omlettet a megfordítás után, az egyik felére halmozzuk a rizses-húsos keveréket és ráhajtjuk az omlett másik felét.

Fotó: Sumiko Wannabe

Recept angolul

Recept magyarul