Xiaolongimnida

Nem szoktam album-megjelenésekről írni, de most kivételt teszek, mert hát nem gyakran ferdül elő, hogy egy igazi izmos K-pop-idol egyszer csak fogja magát és átmegy gothic rockba. Mondhatni még nem volt rá példa.

Kim Jaejoongot azt hiszem a legtöbben egyszerűen elkönyvelik egy szépfiúnak (konkréten Ázsia legszebb pasijának tartják több szavazáson is), mások hűvös "jéghercegnek" tartják markáns arcvonásai és hófehér bőre miatt. Akik követték a pályafutását, tudják, hogy a srác valójában egyáltalán nem hűvös, és messze áll a jéghercegségtől is, de azt viszonylag nehéz volt beleverni az emberek fejébe, hogy több, mint egy meseszép pali. Mert hát mindannyian a borítójáról ítéljük meg a könyvet, és a szép arcokhoz általában üres buksit társítunk valamiért.

Persze nem segít a dolgon sokat, ha az ember fia nevezetesen egy "nyálas" fiúbandában táncikál, ahogy tette azt Jaejoong 17 éves kora óta. Sok Cassie, azaz TVXQ-rajongó szerint Jaejoong mindig is "kilógott" a bandából, meg úgy az egész cukornyalókás pop dologból. Szürreális szépsége mellett valóban körüllengi valami nem evilági légkör. És itt most nem a zombikra gondolok, ne tessék megijedni. Egyszerűen ez a srác túl fura popsztárnak. És tényleg. Ha megnézzük a régi TVXQ-videókat, JJ mindig kilóg valahol. Más hangulatot áraszt, más érzéseket, más világot tükröz. Eleinte nem is szerették a rajongók, ami ma már hihetetlen dolognak tűnik, milliós rajongói bázisát tekintve, de így volt. Olyannyira, hogy szárnyra keltek a pletykák, miszerint JJ-t ki akarták "rotálni" az együttesből (ez több együttesben is létező módszer, japán mintára, ha egy tag kiöregszik, vagy nem megfelelő, akkor ejtik, és hoznak helyette másikat).

Ilyen volt K-pop-idolként.....

Persze a TVXQ nem lett volna az, ami, Jaejoong nélkül, de a srác hangja valóban mintha nem popzenére lett volna elsősorban tervezve. Ez fel-felbukkant a karrierje során, amikor koncerteken rockosabb szólódalokat adott elő. És most, hogy kijött szólóalbuma, az I, hirtelen mindenkinek leesett: hát ezért tűnt ez a fiú kicsit mindig out of place-nek! Mert ezt a gyereket a jóisten is rocksztrának szánta!

Az album számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Nem vagyok egy nagy rocker, de a kellemesebb hangzású rockdalokat én is szeretem. Több cikk szerint is a lemezen erős J-rock-hatás érződik, erről nem tudok nyilatkozni. Én mondjuk nem nevezném kompletten rockalbumnak, mert egy-két dal (az ötből) popposabb (ballada) hatású, de így sem a megszokott K-pop-műfajban mozog. Szinte elképesztő a merészség ebben a srácban, hogy fogta magát és kihozott egy olyan hanganyagot, ami szöges ellentétben áll eddigi énekesi pályafutásával. Ez minden, csak nem egy K-pop-idol albuma! Ráadásul ez nem egy olyan műfaj, ami népszerű lenne Koreában, tehát azt sem mondhatjuk, hogy valamiféle trendet próbálna hard cash reményében meglovagolni.

Sokat elmond, hogy az öt dalból 4-nek maga írta a szövegét, kettőnek pedig a zenéjét is. Ez egy abszolút személyes lemez, és a dalszövegeket megnézve azok, akik ismerik a fiú múltját, pontosan tudják, hogy mely sorokban mik rejtőznek. A lemez vezérdala, a Mine egy ilyen, rétegezett titkokkal teli dal, amihez pokoli jól eltalálták a videoklipet, ami megint csak nem a szokványos K-pop-videoklip. Pöpec, minőségi munka, és minden egyes képkocka a dalszövegben rejlő szimbólumokat támasztja alá. Egy olyan művész hitvallása ez a dal, aki rengeteg küzdelmen van túl, és aki végre önmaga lehet. (Lásd még az album címe: I, azaz ÉN)

A videó szimbolikája klisékkel tarkítottnak tűnik az egyszeri néző számára, azonban lélekrázó a rajongóknak, mert ők pontosan tudják, mi mire utal. Az erdőben elveszetten kóválygó, önmagát nem találó Jaejoongot láncra verik (megkötözve tartotta egy nagy kiadó, ahol még beszélnie is tilos volt), de megszabadul a kötelékeitől (per a kiadóval), szembeszáll a húsára áhítozó hollókkal, nem retten meg a mérges kígyóktól, de kénytelen sötétségben élni, mert a gonosz teremtmények elzárják előle a ragyogó napfényt (a harc a kiadójuk messzire elnyúló keze ellen, hogy nem léphetnek fel tévében, ki vannak tiltva rendezvényekről). Végül azonban kitör, s démoni angyalként felemelkedik.

....és ilyen lett szóló rockerként.

Jaejoong megtalálta a saját hangját végre, ez igazán az ő közege. Az album többi dala is hasonlóan jó, az én kedvencem a 나만의 위로 (namani viro) című saját szerzeménye, mely a Jackal is Coming című film betétdala. Ez ugyan lágyan, balladásan indul, de a végére szépen hangszerelt rockballadává érik, meglepő összetettséggel, amit nem is gondoltam volna a srác zeneszerzői képességeiről.

Nem mondom, hogy az album a legjobb rockalbum, amit életemben hallottam, de ez egy jó kis lemez. És a leges-legjobb benne? Jaejoong libabőrözősen gyönyörűséges énekhangja, ami igazán grandiózusan ível át a pezsgő gitárriffek és pergő dobok fölött.

És igen, végre, a szépfiú popjégherceg, leoldva láncait, magasan szárnyal a csillagok között.
(Ez most nagyon szirupos lett, tudom, de el lettem varázsolva, újra).

A többi dal (felirattal):

One Kiss

Nean kadukhi

All Alone

Értékelés: 4/5

Avagy miért is volt 2012 igazából kompletten a JYJ éve?

Sok sikeres előadó volt tavaly a K-popban, Psy világot hódított, a Bigbang csaknem egymillió fős világkörüli turnét zárt, a TVXQ-duó rekordot rekordra halmozott Japánban, a Wonders Girls és a Girls' Generation felmászott a Billboardra, a KARA lesöpörte a japán lánybandákat a porondról, és sorolhatnánk. 2012 igazi hősei mégsem ők, hanem egy olyan együttes, akiket még csak a tévében sem látott fellépni senki. Csendben, suttyomban szépen begyűjtöttek pár igen impresszív rekordot, díjat és elismerést, úgy, hogy tizedannyi promócióra sem volt lehetőségük, mint a többieknek.

Ők a JYJ, a TVXQ-ból kivált Jaejoong, Yoochun és Junsu, akiknek története bizonyítja, hogy nem csak egyetlen módszer létezik a sikerre. Ha K-pop Survival Guide-ot kéne írni újonc előadóknak okításul, akkor a JYJ-vel lehetne teletarkítani a példatárat. Így kell túlélni egy katasztrófát és visszamászni a csúcsra.

A TVXQ mizériájával már foglalkoztam, így csak röviden: Jaejoong, Yoochun és Junsu elégedetlenek voltak a szerződésükkel, és miután nem sikerült megyezni a kiadóval, pereltek. A TVXQ kettészakadt, a srácok megalapították a JYJ-t. Az élet megy tovább, pápá.

Csakhogy az élet nem volt egyszerű ezek után a srácoknak, mivel a pereskedés közepette a régi kiadójuk bizony mindent elkövetett, hogy fasírtot csináljon belőlük. Az SM Entertainment Korea legnagyobb és legrégebbi szórakoztatóipari mogulcége, és messzire elér a kezük. Olyan messzire, hogy egyszerre minden ajtó bezárult a fiúk előtt, de szó szerint. A tévécsatornák visszautasították őket, sehol nem léphetnek fel a tévében a mai napig sem. (Az egyetlen tévés eseményük egy díjátadó volt, ahol egy sorozat betétdalát énekelték el. Mai napig se érti senki, hogy kaptak meghívást.) Az SM még azt is elérte, hogy több rendezvény is visszamondta a fiúkat, volt, amelyik az utolsó pillanatban közölte, hogy bocs, mégse léphettek fel. Japánban előbb felkarolta őket a Rhythm Zone, aztán pocsolyába lökte, mondva csinált okokkal. Nem véletlenül, a kiadó anyacége az Avex, ami viszont az SM szerződött partnere Japánban. 

Mégis, azt hiszem, a fiúk szerencsésnek mondhatják magukat. Kemény évek következtek, és durva harcok árán, de megtanultak a saját lábukra állni. Kis menedzsmentcég karolta fel őket, a CJes Entertainment, akiknek a fiúkon kívül menedzselt együttese nincs is más, csak pár színészt foglalkoztatnak még. Viszont a CEO börtönviselt, tudja, milyen kirekesztettnek lenni, és melléjük állt. S mint kiderült, jó döntés volt ehhez a kis céghez menni, mert itt olyan szabadságuk van, amit egy nagyobb kiadó sem tudna biztosítani. 

A stratégia

Miután Koreában és Japánban is minden ajtó bezárult, a CJes-nek el kellett gondolkodnia azon, mihez fog kezdeni magával a három srác.  Ha nem léphetünk fel otthon, fellépünk máshol! Merészet húztak, mivel koreai dalszerzők az SM miatt nemigen álltak szóba velük, Amerikába mentek, és angol nyelvű albumot készítettek. Nem volt egyszerű feladat, lévén hogy Yoochunon kívül a többiek egy mukkot se tudtak angolul, és azért Yoochun is elég rég nem beszélte már a nyelvet (tizenévesen költözött haza Amerikából). A The Beginning albumuk mégis valóban egy új kezdet volt számukra, még ha szerény kezdet is. A dalok nem voltak a legjobbak, és bár sose nyúlt volna hozzá Kanye West az Ayyy Girlhöz, na és az a tánc az ablakletekerős mozdulattal (ahogy Simon és Martina jellemezte).... 

Bukdácsolós kezdet volt, de érthető: az SM alatt mindent készre kaptak, a stúdiót, a koreográfiát, nem volt beleszólásuk semmibe és a producerek halálra csiszolták a felvételeket. Itt most minden új volt a számukra, mint a kisbabának az első megtett bizonytalan lépések.

A kevéssé sikerült albumot a Their Rooms: Our Story minialbum követte, amit beleépítettek az In Heaven című első koreai nagylemezükbe is. Na mondhatni itt aztán kidühönghették magukat. Yoochun a Nameless című nyolc perces dalában gyakorlatilag ami a száján kifért, azt kiadta, úgy beolvasott az SM-nek, hogy ihajcsuhaj. Meg is cenzúrázták érte az albumot Koreában. Jaejoong se maradt ki a jóból, nála a Pierrot dal vágta ki a cenzúrabiztosítékot, ugyanis mindenki úgy vélte, hogy egyenesen I Szumannak, az SM vezérének szól (a P.S.M. rövidítés miatt), amit Jaejoong persze tagadott.

Azért a dalszöveg igen sokat mondó....

Én, mint a te bábud: ez csak egy vicc lehet,
neked engedelmeskedni, a gondolattól is beteg leszek.
Haver, előtted, a pénz előtt,  semmi vagyok.
Profi vagy, szavamra, igazi P.S.M.    
Még fiatal vagyok,
mit akarsz még velem tenni?
Vedd le rólam a mocskos kezed,
meg ne próbálj a közelembe jönni.
Hozzám ne érj,
nem vagyok a bábud,
szélesebb eget keresek,
meg akarom ízlelni a szabadságot,
magasabbra, repülni, repülni vágyok. 
(fordítás: inhye87 @ twitter alapján, műfordítás, nem szó szerinti) 

Az album szinte teljes egészében közös munka volt, mindenki kivette a részét a dalszerzésből, a szövegírásból.  Kétség kívül a legsikerültebb a címadó In Heaven lett, Jaejoong szerzeménye, aki elhunyt barátja emlékére írta a dalt.

Koreában a promóció abból áll, hogy az előadók a különféle tévés zenei műsorokban lépnek fel, mint az Inkigayo vagy az Mnet Countdown, általában egy hónapig minden héten, az éppen aktuális kislemezzel, és szavazni lehet a legjobb fellépésekre. Ezeket kiegészítik megjelenésekkel a különféle varietéműsorokban és talkshowkban, ezzel népszerűsítik az albumot. Na a JYJ egyiket sem tehette, mégis, a lemezből az első héten 165 ezer darab fogyott, összesen több mint 350 ezer és vezette a koreai össznépi slágerlistát, a Gaont. Az In Heaven a Billboard K-pop slágerlistáján tizedik helyen debütált. Ha a promóciós feltételek ugyanolyanok lettek volna, mint bárki más esetében, ez egy moderáltan jó eredménynek számítana, de úgy, hogy a JYJ-nek vasfalakon kellett átmásznia hozzá, már teljesen más a helyzet. Mindenféle hagyományos promóció nélkül is az élmezőnyben tudtak lenni. Az SM persze valószínűleg kaparta a falat dühében, hogy mégse sikerült eltaposnia a tékozló fiait. És akkor még csak most jön a java.

2012-ben ugyan a srácok együtt nem csináltak semmi különöset, csak befejezeték a 2011-ben indított világkörüli turnéjukat. (Itt jegyzem meg, előbb mentek világkörüli turnéra, mint a TVXQ-duó, és olyan országokban is felléptek, mint Peru és Spanyolország). Mitől volt mégis akkor ez az ő évük? Lássuk!

Keményen indult az év, Yoochun arra érkezett haza a turné utolsó koncertjéről, hogy meghalt az édesapja. Több napja nem aludtak már rendesen a rengeteg átszállás miatt, Dél-Amerikából  jöttek épp, az USA-n keresztül, a srácot a reptéren fogadta az újságíróhorda a hírrel. Yoochun érthető módon teljesen kikészült, később egy japán producer barátjának azt mondta, ott, akkor majdnem végleg feladta a karrierjét, a családja és a JYJ-s srácok támogatása nélkül nem tudta volna végigcsinálni. Mert hát az egész a média előtt zajlott, akik cápaként haraptak a hírre és követték Yoochunt és színész öccsét Yoohwant mindenhova. A három napos temetési procedúra, paparazzóhegyekkel körülvéve nem csak őket, de Jaejoongot is megviselte, aki már a TVXQ-ban is a banda anyukája volt, legidősebbként mindig gondoskodni akart az "öcsikéiről", a Koreában magányos és kirekesztett, rendkívül érzékeny lelkületű Yoochun pedig különösen közel állt hozzá. A vége az lett, hogy nem sokkal a temetés előtt Jaejoong összeesett és otthon kellett infúziózni.

Yoochun azonban talpra állt, nem is akárhogy. Mivel a srácok nem léphettek fel együttesként, más módszerhez folyamodtak: a színészethez. Yoochun több sorozatban is szerepelt, ígéretes kezdetként, igazi sorozatsztárrá azonban a 2012 elején forgatott Rooftop Prince tette, ami nem csak elsöprő hazai sikert aratott, de még Kínában is népszerű lett, még mielőtt hivatalosan is vetíteni kezdték volna ott. Yoochun gyakorlatilag minden díjkiosztót letarolt 2012-ben, összeszámolni is nehéz, hány díjat vitt haza a legjobb színész, legnépszerűbb színész és egyéb kategóriákban (de azért csak sikerült: 11 díjat kapott összesen). Az biztos, hogy az egyik legtöbbet nézett arc volt a képernyőkön tavaly.

Yoochun számtalan díjátadójának egyikén

Jaejoongnak sem kell szerénykednie, ő is szolidan odatette magát a képernyőre tavaly, a Time Slip Dr. Jin című sorozatban, amiért elnyerte a legjobb új színész díját az MBC-díjkiosztón, valamit leforgatta első nagyszabású mozifilmjét The Jackal is Coming címmel. 2013 januárjában pedig szólólemezzel rukkol elő, ráadásul rock műfajban, és már most előrendelési rekordokat döntöget vele Japánban. Ezen kívül 2012 egyik legtöbbet követett Twitter-híressége volt Koreában, amíg az év vége felé le nem törölte magát a platformról, több mint egymillióan követték naponta, hogy mit csinál épp. Koreában alig néhány olyan sztár van, akiknek ennyien követik a Twitterjét. 

Jaejoong új albumának egyik promófotója

Junsu, ha lehet ilyet mondani, elhomályosította csapattársai sikereit az idén. Ő az egyetlen, aki nem választotta a színészetet az SM Entertainment által kiszabott tiltások megkerülésére, hanem maradt a zenélésnél. Bár nem promótálhat ő sem a tévékben, szólólemeze, a Tarantallegra 130 ezer példánnyal nem csak az az év legsikeresebb idolszólóalbuma volt (értsd: idolegyüttesből szólózó énekes albuma), hanem a Gaon történelmének legsikeresebb idolszólóalbuma is. Hivatalos díjakat nem nyerhetett vele, hisz nem promótálhatott a tévékben (igen, ez ennyire gáz rendszer Koreában), viszont online szavazásokon több helyütt is elsőnek hozták ki, mutatva, hogy mekkora potenciál volt ebben a lemezben. Több dalt maga írt, a címadót is beleértve. Az első idol szólóénekes, aki világkörüli turnéra indult, és az első szólóénekes, aki Európában is fellépett a turné keretében. Junsu idén a musicalek királya lett Koreában, az Elisabeth című produkcióban nyújtott teljesítményéért öt díjat vihetett haza, beleértve a legjobb musicalszínész, a legnépszerűbb musicalszínész, valamint a legtöbb jegyet eladott musicalszínész díját is.

Junsu sokkoló átváltozásn ment keresztül a Tarantallegra kedvéért

Itt kell megjegyezni, hogy ez volt az az év, amikor Junsu szakmai elismeréseket kezdett kapni musicalelőadóként, eddig csak a közönség díjazta, három év megfeszített munka és rengeteg tanulás (például operaéneklési technikák elsajátítása) után a szakma is befogadta, ami nagy szó, a popénekeseket ugyanis kissé lenézik a musicalszínészek, úgy vélte a szkama, csak azért van rájuk szükség, hogy behozzák a nézőket a színházba. Idén Junsunak sikerült megtörnie ezt az előítéletet és bizonyítania, hogy valódi muscalénekes. Arról nem is beszélve, hogy nem más rajong érte feltétel nélkül, mint az ominózus musical, az Elisabeth magyar szerzője, Lévay Szilveszter, aki decemberben személyes videóüzenetben köszöntötte fel Junsut a születésnapján. 

Junsu számára ezzel nem értek véget a dolgok. Tavaly kezdődött ismeretsége az amerikai producer Bruce Automatickal, aki gyakorlatilag szintén a rajongója lett. Automatic olyan nevekkel dolgozott már, mint Rihanna és angol nyelvű Uncommitted után úgy tűnik,a JYJ új albumának előkészületeiben is részt vett. 

Hogy mindezt megfejeljük még, év végén röppent a hír, hogy az SM viszzavonulót fújt és közös megegyezéssel a pert lezárták. A kiadó közzétett egy nyilatkozatot, miszerint mivel a JYJ nem akar többé TVXQ néven szerepelni, nem kell azért harcolniuk, hogy menedzselhessék őket, vagyis hivatalosan is vége a hercehurcának. (Más kérdés, hogy ezt a bíróság már három éve kimondta, csak az SM nem volt hajlandó elfogadni. Három év után épp ideje volt rádöbbeni, hogy a fiúknak eszük ágában sincs visszamászni a ketrecbe). A CJes, nagyon okosan, nem ünnepel. Nem valószínű, hogy hirtelenjében minden ajtó megint kinyílna, így ők mennek tovább a megtervezett úton a JYJ-vel.

Lehet, hogy még jó ideig nem láthatjuk majd a srácokat a tévés zenei műsorokban, de talán nem is feltétlen muszáj. Ez alatt a három év alatt bizonyították, hogy a mindenki által olyan fontosnak vélt és körmük szakadtáig ragaszkodott tévés reklámozás nélkül is túl lehet élni a K-pop-ipar kőkemény versenyében. Nem kell más hozzá, csak kitartás, kemény munka, és persze tehetség. No meg lojális rajongótábor.

(A cikk a személyes véleményemet tükrözi, de tényekre épül. Kommentelni még mindig nem tudok a postr-n, a Facebookon lehet üzenetet hagyni.)

Képforrások: CJes Entertainment, My Daily.
Felhasznált források: Allkpop, Mnet Enewsworld, The Korea Times, The Chosun Ilbo, Bruce Automatic Twittere.

A TVXQ-ról már volt szó korábban, ők az a bizonyos leg-leg-leg együttes Ázsiában, akik minden elérhetőt elértek, aztán egy nap óriási botrányok közepette kettéváltak. A felbomlásuk története azonban megvilágítja az olajozott K-pop gépezet igazi természetét, a csillogó-villogó csodavilág mögötti félelmetes valóságot, azt, ahogy ez az iparág valójában működik. 

Korea szárnyaló popiparának gépezetét a kiadó-ügynökségek vezérlik, gombnyomással. A felépítésről egy korábbi posztban már írtam. Ezek a kiadók bizony az előadók szerződésének abszolút birtokosai, gyakorlatilag az előadónak zéró beleszólása van a dolgokba. Mivel ezekkel a gyerekekkel igen korán kötnek igen hosszú távú szerződéseket, nemigen létezik semmi, amivel a szerződések tartalmát befolyásolni lehetne. Ügyvéd a sztárpalánta részéről nemigen van jelen, a szülő meg mit ért a jogi csűrcsavarokhoz? A gyerkőcök pedig mindenáron énekelni, táncolni, sztárrá válni akarnak, bármit aláírnak. Aztán felnőnek, és rádöbbennek, hogy mit tesznek velük valójában, a többség azonban tűr és várja a szerződés lejárást, és csak nagyon kevés olyan előadó van, aki lépni mer. Mert ha megteszik, a karrierjüket kockáztatják. 

Ez történt a 90-es évek egyik első sikeres fiúbandájával, a HOT-tal is, akiknek a története hátborzongató módon hasonlít a TVXQ-éhoz, csak náluk a szerződésük meghosszabbításakor lépett fel gond, kettő maradt, hárman pedig mentek, és a szószt itt is a kiadó keverte meg alaposan.

1000%-osra nem lehet venni a történteket, hisz csak töredéke került nyilvánosságra a TVXQ kálváriájának, és egészen biztosan tévedhetek is akár, de abból, amit elolvastam a témában, én a következőket szűrtem le.

A régi szép idők: balról jobbra: Junsu, Yoochun és Jaejoong (JYJ), utána Changmin és Yunho (TVXQ)

A feloszlás

Történt tehát, hogy 2009 végén Jaejoong, Junsu és Yoochun a TVXQ-ból pert indítottak a kiadójuk, az SM Entertainment, Korea legnagyobb szórakoztatóipari mammutcége ellen, a szerződésük igazságtalanságai miatt. 13 évre szólt a szerződésük, amit az SM bármikor egyoldalúan megváltoztathatott, nekik viszont semmilyen beleszólásuk nem volt. A banda ekkor már iszonyat pénzeket keresett a kiadónak, aminek töredékét se látták. Évek óta egy lyukban laktak, amire a kiadó kötelezte őket, éveken át egy bútorozatlan szobában öten (csak az ágyak voltak). Olyasmiket kellett megtenniük, amiket nem akartak, olyan programokat szerveztek nekik, amikről előre nem szóltak. Orrvérzésig dolgoztatták őket szünet nélkül.  Amikor bejelentették a szerződésváltoztatási igányüket, kaptak egy középső ujjat válaszként. A per indulásakor a három fiú (Jaejoong-Yoochun-Junsu azaz JYJ) kilépett, a másik kettő, Changmin és Yunho maradtak. A rajongótábor  , a Cassiopeia majdnem beleőrült, és végül kettészakadt, a JYJ-nak igazat adók az Orion név alá csoportosultak. A két tábor féktelen, eszeveszett sárdobálásba kezdett, a JYJ rajongói árulóknak bélyegezték a TVXQ megmaradt két tagját, és fordítva is ez történt. A JYJ elbőgte magát a színpadon a szakítást követő első önálló koncertjükön Japánban.

A JYJ elérzékenyül a színpadon a japán koncertjüket követően

A három fiú útját ugyanis nem csak a szakítás terhe nehezítette meg. A feloszlást követően az SM Entertainment névtelen (!!!) körlevélben gyakorlatilag utasította a koreai tévétársaságokat, hogy a JYJ-t nem léptethetik fel. A JYJ 2010 óta egyetlen koreai zenei műsorban sem jelenhet meg, koncertjeiket nem közvetítik Koreában, az egyetlen tévéadó, amelyik szóba áll velük, az MTV, az is csak azért, mert külföldi tulajdonú. Ekkora hatalma van az SM-nek a koreai popiparban. Japánban a fiúk japán kiadója az Avex szintén mindent megtett, hogy elássa a JYJ-t a saját sírjába. Nem sikerült nekik. Az együttes megtöltötte a Tokyo Dome-ot, világkörüli turnéra ment, Junsu tízezres tömegeket vonz a musicalfellépéseivel, Yoochun tévésorozatai példátlan népszerűségnek örvendenek, Jaejoong pedig mozivásznon is tarol. Együtt, együttesként azonban továbbra is ki vannak tiltva minden hazai tévéből. A harcot azonban nem adják fel. A per első szakasza lezárult, a szöuli bíróság kijelentette, hogy a fiúk szerződése törvényellenes volt és az SM-nek kártérítést kell fizetnie. Csakhogy az SM nem hajlandó, a per folytatódik, már hatszor hallgatták meg a feleket, de megegyezésre sosem jutnak, legutóbb szeptemberben napolták el megint a döntéshozatalt. Az SM "felejstük el ami történt" alapon egyezkedne, a JYJ ragaszkodik a bírósághoz. Álláspontok közeledése zéró.

Feszültség

A TVXQ legendás volt arról, hogy a fiúk milyen jóban voltak egymással, például hogy amikor a gyakornoki éveik alatt a későbbi bandavezér Yunhónak nem volt hova mennie, Junsu fogadta be, hogy ne az utcán kelljen élnie. Hogy mindebből mi igaz, nem tudni, mindenestre feltételezzük, hogy a srácok tényleg olyan jó barátok voltak, mint amilyennek mutatkoztak a kamerák előtt. Ha valóban így volt, meglepő számomra Yunho és Changmin állítása, mi szerint ők semmit nem tudtak arról, hogy JYJ ki akar lépni az SM-től és "teljes meglepetésként" érte őket a per híre. Pláne hogy ezek a gyerekek egy lakásban laktak, a nap 24 órájában össze voltak zárva. Jaejoong huga olyasmit posztolt, hogy mind az öten a kilépést tervezték, aztán Changmin és Yunho valamiért megváltoztatta a döntését és maradtak. A leányzó információi szerint az SM több mint egy hónapig egyenkénti megbeszélésekre hívta a tagokat, és fene tudja, mivel tömték a fejüket. Lehet, hogy több pénzt ígértek nekik, CH és Y elfogadták, JYJ pedig nem? Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az SM tudta, hogy JYJ mindenképp perelni fog és a két hezitáló tagnak azt hazudták, hogy sikerült velük megegyezni.

Hogy valójában mi történt, senki kívülálló nem tudja, mindenestre Junsu ingerült és depressziós Twitter-üzenetei csak olajat öntöttek a tűzre. A mindig mosolygós, mindig pozitív gondolkodású Junsu Twitter-üzeneteiben számon kérte valakitől (címzett nem volt), hogy "hyung [idősebb csapattag megszólítása], miért teszed ezt velünk? Hálát adsz annak az embernek, aki a közös ellenségünk és elválasztott minket? Nem bírom ezt már tovább". A rajongók úgy vélték, az üzenet a csapatvezér Yunhónak szólt, aki idősebb Junsunál (ezért a hyung, azaz báty megszólítás), az üzenet többi része pedig arra utalt, hogy nem sokkal korábban Yunho köszönetet mondott az SM Entertainment igazgatójának, Lee Soo-mannak, amikor a TVXQ duóként debütált. Ráadásul a spekulációk szerint a TVXQ visszatérő dalának, a Keep You Head Down-nak a szövege a JYJ-nek lett címezve, amitől Junsu kiborult, mert a dalszöveg egy kétarcú árulóról szól.

A TVXQ Keep Your Head Down c. dala angol felirattal

Persze az is lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve egyes infók szerint a dal már készen volt jóval az előtt, hogy a JYJ lelépett. Fene tudja, mindenestre a JYJ debütáló angol nyelvű lemezének címe a The Beginning (A kezdet) is tutira nem arra utal, hogy újrakezdik az egészet a másik két srác nélkül. Ugye?

Ami szerintem a függöny mögött lapul

A függöny mögött rejtőzik egy óriás cég, amit már sokan és sokszor kritizáltak az előadóikkal való bánásmód és a gyakorlatilag rabszolgaszerződéseik miatt. Az SM Entertainmentnek nem állt érdekében javítani a JYJ szerződésén, hisz az arany tojást tojó tyúkok a prémium táp nélkül is megtojták az aranytojást, minek nekik nagyobb kalitka? Valószínűleg üres fenyegetésnek vették azt, hogy a fiúk perelni fognak, ha nem javítanak a feltételeken. Ugyan ki merné beperelni Korea legnagyobb szórakoztatóipari cégét? Hisz elásnák a karrierjüket, örökre. Aztán amikor a fiúk mégis beadták a keresetet, valószínűleg rádöbbentek, hogy most akkor mentsük ami menthető és szépen megfőzték a másik két fiút. Kétfős TVXQ is több mint a semmi alapon. Aztán szépen elindították a JYJ-lejárató gépezetet, aminek eredményeképp a három kivált fiú a mai napig sem léphet fel együtt az országos tévéadók műsoraiban, míg a TVXQ kedvére promótálhat bárhol. 

Az SM esete a HOT-tal (akik szintén hasonló okok miatt bomlottak fel) és a TVXQ-val azt mutatja, hogy valami nagyon bűzlik Dániában, akarom mondani Koreában, legalábbis popfronton. Az óriáskiadó teljhatalommal rendelkezik a sztárjai fölött, akik vagy kussban maradnak, vagy eltángálják őket egy életre. A JYJ annak köszönheti az önállóan elért sikereit, hogy már nagy névre tettek szert a TVXQ tagjaiként, önállóan is eladhatóak (szerencse, hogy a srácok a színészethez is értenek), így meg tudnak élni az SM nélkül, és végre szabadok. Mióta kiléptek, például, egyre inkább maguk írják a dalaikat, Junsu levetkőzte az SM által rákényszerített cukipofa-imidzset és átment dögös félistenbe, Yoochun és Jaejoong pedig színészként bontakozott ki. Jaejoong a hátára tetováltatta Yoochun és Junsu nevét -Changmin és Yunho lemaradtak, de mind Jaejoong, mind Yoochun kapott egy-egy Always keep the faith (Mindig bízni fogunk) tetoválást a mellkasára, ami azóta a régi TVXQ-ért rajongók jelmondatává vált.

A JYJ ugyanis nem adta fel a reményt, hogy egyszer egy nap ők öten újra együtt fognak a színpadon állni, mint régen. Addig is, a saját útjukat járják, ahogy a duóvá alakult TVXQ is, miközben az én agyamban meg az motoszkál, hogy hogyan engedhetik meg a törvények Koreában azt, hogy egy cég ilyen szerződéseket kössön a munkavállalóival, és miért nem mer senki, de senki emberfia Koreában komolyan fellépni az SM ellen? Amíg a JYJ egyedül van a harcával a mammut ellen, addig kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozzon. Vajon hány olyan híres koreai szupersztár lehet, akik hasonló rabszolgaszerződéssel dolgoznak? 

A JYJ eléggé világos kódolt üzenete. A 'W' című dalukról nem lehet nem érezni, hogy a TVXQ-nak szól. A W ugyanis a Cassiopeia csillagkép alakja, a Cassiopeia pedig a régi ötösfogat TVXQ  ranjongótáborának neve volt. A dalszöveg is ráutaló jellegű: "Mindig várni fogunk, mindig fenttartjuk a helyeteket, mindig látjuk magunk előtt a W-t".

A musicalek egészen a közelmúltig nem voltak éppen a legnépszerűbbek Koreában. Sok volt a produkció, kevés a néző, a producerek pedig azon kezdtek el gondolkodni, hogy is kellene a színházba csábítani a népet. Legyenek popsztárok a főszereplők! Bingó! Az ötlet olyannyira bevált, hogy nem csak hogy percek alatt fogynak el tízezrével a jegyek a musicalekre, de külföldről is egyre több meghívást kapnak a koreai társulatok, főképp Japánban nagy siker a koreai musical. A szakértők szerint a koreai musicalek exportjában 10 milliárd forintos potenciál van. A hazai gyártmányú musicalek mellett persze a külföldi adaptációk is nagyon sikeresek a popsztárok főszereplésével, és vitán felül a legnagyobb név, aki a színházba vonzza az embereket Xiah Junsu, a JYJ énekese, a "musicalek hercege". Az Elisabeth című musiceljére, melyet a magyar származású Sylvester Levay írt, percek alatt fogyott el mind a 34 ezer jegy. 

Xiah Junsu Mozart szerepében

Itthon meglehetősen kevés olyan popénekest tudnánk felsorolni, aki alkalmas musicalek előadására, általában inkább fordítva szokott működni a dolog: a musicalszínészek csapnak fel popénekesnek. Xiah Junsu (születési nevén) Kim Dzsunszu 25 éves kora ellenére nem mai csirke a szakmában, elég korán lemászott a falvédőről. 16 éves volt, amikor a TVXQ együttesben debütált és szupersztár lett. 2010-ben, amikor a TVXQ felbomlott és Junsu a JYJ tagja lett, megkapta a Mozart! című musical címszerepét. Ezt a darabot is Levay írta, aki valósággal beleszerelmesedett Junsu hangjába, olyannyira megkedvelte a fiú hangszínét és tehetségét, hogy saját koncertet is adott vele Kim Junsu The Musical Concert, Levay with Friends címmel, aminek alkalmából több dalt is írt Junsunak. Két évvel később. 2012 tavaszán Junsu Levay másik darabjának, az Elisabethnek az egyik főszerepét alakította - ő volt a Halál, akivel Elisabethnek különleges szeretet-gyűlölet kapcsolata van. Levay egyébként szoros barátságot ápol Junsuval és családjával azóta is.

Xiah hangja már a TVXQ-s korszaka idején is megfogta a rajongókat, ez egy olyan hang, amit nem lehet nem szeretni, nem felfigyelni rá és nem lehet nem libabőrözni tőle. Szakértők szerint ugyan csapattársa, Jaejoong hangja sokkal tisztább és többrétű, Xiah hangereje elsöprő a színpadon, és a musicalekhez pontosan ez kell: a drámai fokozó képesség. Xiah bebizonyította, hogy remek musicalszínész, aki nem csak a hangjával tud lenyűgözni, de az előadásmódjával is. Ezen felül kiváló táncos, és egyébiránt dalszerző is, debütáló szólóalbuma, a Tarantallegra több dalát is maga komponálta.

Xiah a Beautiful Thing című dalt adja elő élőben, még a TVXQ-s korszakában.

A Tarantallegra (a Harry Potter egyik varázslatának neve, amivel megállíthatatlanul táncra lehet kényszeríteni az ember lábait) az év legtöbb példányban fogyott szólóalbuma lett Koreában. Junsu a TVXQ-ban és a JYJ-ben is, a személyisége folytán a "cuki szomszéd srác" volt, az a édibédi angyalbögyörő, akinek megcsípkednéd a pofiját, mert olyan cukorfalat, de nem feltétlen lennél a barátnője. A Tarantallegra gyakorlatilag 180 fokos fordulattal szilánkosra törte a cukimókus-imidzset, és szerintem nem volt az a TVXQ-fan, aki ne tátotta volna a száját, amikor Junsu megjelent a Tarantallegra-imidzsével. Bevallottan az Elisabeth Halál-alakja ihlette az album egész vizuális koncepcióját, a sötétség, a misztikum és a kétneműség szele lengi körül Xiah lényét. A címadó dal videoklipjében még nőként is feltűnik, az egyébként is meglehetősen androgün koncepció tetőpontjaként. (Itt megjegyzendő, hogy mivel Halál egy nemtelen mitikus lény, a koncepció is ennek megfelelően egy lényt ábrázol, nem pedig férfit vagy nőt.)

Xiah nőnek sminkelve a Tarantallegra videoklipjéhez

A Tarantallegra egyik koncepciófotója

A Tarantallegra videoklipje

2012 nyarán Junsu angol nyelvű dallal rukkolt elő, amit a Sony Music producere, Bruce "Automatic" Vanderveer írt. Az Uncommitted nagyon jó kritikákat kapott és még a németországi K-pop-slágerlistát is vezette. Bár Junsu kiejtése sokat javult az évek folyamán, érezhető az akcentusa. Egy interjúban a producer úgy nyilatkozott, hogy Junsu rendkívül jó humorú, két lábbal a földön járó személyiség, aki hihetetlenül karizmatikus és tele van kreatív energiákkal, valamint a hangját is "különlegesnek" írta le.

Az Uncommitted videoklipje

Junsu egyébként jómódú családban született, egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek. Ikertesója szintén énekes, JUNO/ZUNO néven.

Egy szép verőfényes reggelen, valamikor 1985 tavaszán Jóisten álmosan fölkelt a dunyhás ágyikójából, feltette a kotyogós kávéfőzőjét a sparheltra, belebújt a papucsába és a dolgozószobájába battyogott. Ránézett a Bíró Icás asztali naptárára és csettintett a nyelvével. 
- Nahát, nahát.  Április másodika, ma megfogan 1 234 345 emberpalánta. Ideje munkához látni. Kivel is kezdjem... - vakarta meg ősz fejét, majd előhúzta a tervezésre váró emberpalánták mappáját az ablak melletti fiókos szekrényből. 
- Úgy nézem, most van soron Kim Dzsedzsung. Hm. Hm.
Előhúzta a dolgozóasztal fiókjából a rajzlapköteget, és felkapta a ceruzáját.  
- Minek tervezzelek, kisfiam? - hümmögte a bajsza alatt. - Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász?
Pár percnyi töprengés után felkiáltott. - Megvan! - Megnyalta a szája szélét és kaján vigyorral az orcáján rajzolni kezdett.
- Szééép nagyokra a szemecskéket, így ni! Hm, ezen az arccsonton még ívelek egy kicsit, jó éles legyen. Finom nózi... lehetnek hosszabbak is azok a lábak, ne fukarkodjunk, ugye. Hm, hm. Mi lenne ha, érzékibb lenne a szája? Mégiscsak sok ezer asszonyt kell boldoggá tennie majd. Így ni! Tekintet, tekintet... olyan finoman harapós legyen, de lágyuljon meg, ha mosolyog. Gödröcskék, iiigen. Az kell, mindenképp. Ide kanyarítunk még egy szép fülecskét... Hol van a radír. Nnnya, mégiscsak lehet még nagyobb a szeme. Úgyis odáig lesznek az embörök az animékért, mire megszületik ez a gyermek. Nna. Készen is volnánk. Hadd lássalak, gyermekem!
Jóisten felemelete a vázlatot, majd elégedetten hátradőlt a székben. - Hát nem hiába alkottam én Picassókat, meg van Goghokat, na! - így szólván Jóisten elégedetten visszabandukolt  a konyhába és elkortyolgatta a reggeli kávéját, azzal a büszke tudattal, hogy ismét csodát alkotott.

Kim Dzsedzsung (Hero Jaejoong) a 17. Puszani Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegén ma.

Még több kép a vörös szőnyeges vonulásáról