Xiaolongimnida

Nem szoktam album-megjelenésekről írni, de most kivételt teszek, mert hát nem gyakran ferdül elő, hogy egy igazi izmos K-pop-idol egyszer csak fogja magát és átmegy gothic rockba. Mondhatni még nem volt rá példa.

Kim Jaejoongot azt hiszem a legtöbben egyszerűen elkönyvelik egy szépfiúnak (konkréten Ázsia legszebb pasijának tartják több szavazáson is), mások hűvös "jéghercegnek" tartják markáns arcvonásai és hófehér bőre miatt. Akik követték a pályafutását, tudják, hogy a srác valójában egyáltalán nem hűvös, és messze áll a jéghercegségtől is, de azt viszonylag nehéz volt beleverni az emberek fejébe, hogy több, mint egy meseszép pali. Mert hát mindannyian a borítójáról ítéljük meg a könyvet, és a szép arcokhoz általában üres buksit társítunk valamiért.

Persze nem segít a dolgon sokat, ha az ember fia nevezetesen egy "nyálas" fiúbandában táncikál, ahogy tette azt Jaejoong 17 éves kora óta. Sok Cassie, azaz TVXQ-rajongó szerint Jaejoong mindig is "kilógott" a bandából, meg úgy az egész cukornyalókás pop dologból. Szürreális szépsége mellett valóban körüllengi valami nem evilági légkör. És itt most nem a zombikra gondolok, ne tessék megijedni. Egyszerűen ez a srác túl fura popsztárnak. És tényleg. Ha megnézzük a régi TVXQ-videókat, JJ mindig kilóg valahol. Más hangulatot áraszt, más érzéseket, más világot tükröz. Eleinte nem is szerették a rajongók, ami ma már hihetetlen dolognak tűnik, milliós rajongói bázisát tekintve, de így volt. Olyannyira, hogy szárnyra keltek a pletykák, miszerint JJ-t ki akarták "rotálni" az együttesből (ez több együttesben is létező módszer, japán mintára, ha egy tag kiöregszik, vagy nem megfelelő, akkor ejtik, és hoznak helyette másikat).

Ilyen volt K-pop-idolként.....

Persze a TVXQ nem lett volna az, ami, Jaejoong nélkül, de a srác hangja valóban mintha nem popzenére lett volna elsősorban tervezve. Ez fel-felbukkant a karrierje során, amikor koncerteken rockosabb szólódalokat adott elő. És most, hogy kijött szólóalbuma, az I, hirtelen mindenkinek leesett: hát ezért tűnt ez a fiú kicsit mindig out of place-nek! Mert ezt a gyereket a jóisten is rocksztrának szánta!

Az album számomra nagyon kellemes meglepetés volt. Nem vagyok egy nagy rocker, de a kellemesebb hangzású rockdalokat én is szeretem. Több cikk szerint is a lemezen erős J-rock-hatás érződik, erről nem tudok nyilatkozni. Én mondjuk nem nevezném kompletten rockalbumnak, mert egy-két dal (az ötből) popposabb (ballada) hatású, de így sem a megszokott K-pop-műfajban mozog. Szinte elképesztő a merészség ebben a srácban, hogy fogta magát és kihozott egy olyan hanganyagot, ami szöges ellentétben áll eddigi énekesi pályafutásával. Ez minden, csak nem egy K-pop-idol albuma! Ráadásul ez nem egy olyan műfaj, ami népszerű lenne Koreában, tehát azt sem mondhatjuk, hogy valamiféle trendet próbálna hard cash reményében meglovagolni.

Sokat elmond, hogy az öt dalból 4-nek maga írta a szövegét, kettőnek pedig a zenéjét is. Ez egy abszolút személyes lemez, és a dalszövegeket megnézve azok, akik ismerik a fiú múltját, pontosan tudják, hogy mely sorokban mik rejtőznek. A lemez vezérdala, a Mine egy ilyen, rétegezett titkokkal teli dal, amihez pokoli jól eltalálták a videoklipet, ami megint csak nem a szokványos K-pop-videoklip. Pöpec, minőségi munka, és minden egyes képkocka a dalszövegben rejlő szimbólumokat támasztja alá. Egy olyan művész hitvallása ez a dal, aki rengeteg küzdelmen van túl, és aki végre önmaga lehet. (Lásd még az album címe: I, azaz ÉN)

A videó szimbolikája klisékkel tarkítottnak tűnik az egyszeri néző számára, azonban lélekrázó a rajongóknak, mert ők pontosan tudják, mi mire utal. Az erdőben elveszetten kóválygó, önmagát nem találó Jaejoongot láncra verik (megkötözve tartotta egy nagy kiadó, ahol még beszélnie is tilos volt), de megszabadul a kötelékeitől (per a kiadóval), szembeszáll a húsára áhítozó hollókkal, nem retten meg a mérges kígyóktól, de kénytelen sötétségben élni, mert a gonosz teremtmények elzárják előle a ragyogó napfényt (a harc a kiadójuk messzire elnyúló keze ellen, hogy nem léphetnek fel tévében, ki vannak tiltva rendezvényekről). Végül azonban kitör, s démoni angyalként felemelkedik.

....és ilyen lett szóló rockerként.

Jaejoong megtalálta a saját hangját végre, ez igazán az ő közege. Az album többi dala is hasonlóan jó, az én kedvencem a 나만의 위로 (namani viro) című saját szerzeménye, mely a Jackal is Coming című film betétdala. Ez ugyan lágyan, balladásan indul, de a végére szépen hangszerelt rockballadává érik, meglepő összetettséggel, amit nem is gondoltam volna a srác zeneszerzői képességeiről.

Nem mondom, hogy az album a legjobb rockalbum, amit életemben hallottam, de ez egy jó kis lemez. És a leges-legjobb benne? Jaejoong libabőrözősen gyönyörűséges énekhangja, ami igazán grandiózusan ível át a pezsgő gitárriffek és pergő dobok fölött.

És igen, végre, a szépfiú popjégherceg, leoldva láncait, magasan szárnyal a csillagok között.
(Ez most nagyon szirupos lett, tudom, de el lettem varázsolva, újra).

A többi dal (felirattal):

One Kiss

Nean kadukhi

All Alone

Értékelés: 4/5

Előítéleteket félretesz és nem röhög! Japánban igenis vannak jó pasik, mint azt sok olvasóm bizonygatta a Facebookon, úgyhogy felvettem a hétmérföldes Google-csizmámat és körülnéztem pasifronton Japánban.

Kamenasi Kazuja

A KAT-TUN nevű popbanda énekese, meg persze színész. 1986-os születésű.

Jamasita Tomohisza (YamaPi)

1985-ben született, idolénekes és színész.

Miura Haruma

Ő elég fiatalka, 1990-es, énekes és színész.

Kanesiro Takesi

Nos, ő már érett férfi, 1973-as. És hát félig kínai, de elnézzük neki, mégiscsak japán a neve.

Miyavi

A gitárzseni 1981-ben született és félig koreai, ami látszik is rajta. A félvérek valahogy mindig nagyon szépre sikerülnek és Miyavi sem kivétel. Egyébként két gyönyörű kislány papája.

Gackt

Ő se mai csirke már, de azért sok nő összegyűrné vele a lepedőjét. A rockzenészek amúgy is szexik.

Nisikido Rjó

'84-es énekes és színész.

Mizusima Hiro

Szintén 1984-es színész.

Egyáltalán nem is rossz felhozatal, hm?

Írtam már korábban az "álomszép" koreai férfiakról, de csak futólagosan említettem meg, hogy ennek a trendnek a kialakulása mögött bizony nagyon komoly okok húzódnak meg. A koreai egy hihetetlenül zárt, patriarchális társadalom, ahol a férfiközpontúság az élet minden terén megnyilvánul, a munkavállalástól a gyerekszülésig, nem beszélve a minden egészséges férfira kötelező érvényű sorkatonai szolgálatról. Mindennek ellenére, paradox módon a mai férfiideál nem a szőrös-kemény-férfias-ide-nekem-a-tesztoszteront típusú férfit részesíti előnyben, hanem a feminin vonásokkal rendelkező, kinézetükben és viselkedésükben is nőiesebb, külsejükre, a divatra sokat adó férfiakat, az úgynevezett kkonminamokat, azaz a "virágfiúkat", vagy "virágférfiakat". 

A kifejezés önálló életet él, és nem szabad összekeverni vagy összemosni a nyugaton ismert metroszexuális férfival, mert a koreai trend kialakulása szinte függetlenül ment végbe a nyugaton zajló hasonló jelenségtől és más aspektusai, helyi jellemzői vannak. A virágfiúk megjelenése összetett társadalmi változásokhoz köthető. Az 1990-es évek vége előtt Korea sokkal zártabb társadalom volt, mint ma. A mainstream médiában ritkán vagy egyáltalán nem volt megengedett például a japán kommersz termékek, kultúra megjelenítése, vagy éppen a nyugaton metroszexualizmus felbukanásához vezető "gay culture" megjelenítése.  Az 1997-es gazdasági válság, majd a közösen rendezett 2002-es focivébé hatására azonban mindez kezdett megváltozni. Hihetetlennek hangzik, de kutatások szerint a focivébének bizony őrületes szociológiai hatása volt Koreára, már ami például a nők szexuális önkifejezését és társadalmi pozícióját illeti: a kkonminamok megjelenése szorosan összefügg a nők által elfogadottnak tekintett férfiimidzssel, amire a japán mangák voltak nagy hatással, amik viszont a focivébének köszönhetően lettek elérhetőek a nők számára. Hogyaztahóbelebancos-virágmindenit! Lassítsunk? Lassítsunk.

Mi köze a nőknek a virágfiúkhoz? 

Hát, azon túl, hogy nyilván ők a célközönség, több mint hinnénk. Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlott le Koreában a 2000-es évek elején, meg kell értenünk a koreai nők szerepét a társadalomban. A koreai nő törékeny, illedelmes, kislányos, és amíg hajadon, addig a szex tabutéma. Ha férjhez megy, utána meg már azért tabutéma a szex, mert akkor már csak a férjjel lehet, a négy fal között, és ha megszületik az első gyerek, a nő megszűnik vágyakkal rendelkező nőnek lenni és anyává avanzsál. Igen ám, de egy nőnek a házasság előtt, alatt és a gyerekszülés után is vannak vágyai, csakhogy ezt Koreában mutogatni nagyon nem illendő. A férj keresi a lóvét, asszony otthon ül a gyerekkel és hallgat. Na igen, csakhogy jött a gazdasági válság, és a kemény, férfias férfiak nem tudták egyedül eltartani a családot, a nők segítsége kikerülhetetlenné vált. Emellett, ahogy a válságban általában szokás, a cégek a női alkalamazottaktól szabadulnak meg hamarabb, főképp a családos nőktől, akik nagyobb nyűgöt jelentenek a vállalatnak minden szempontból. A frusztrált és cserbenhagyott koreai nők pedig elkezdtek azon gondolkodni, hogy mi a fenének is magasztalják ők ezeket a durva, macsó pasikat? Mindehhez aztán szép lassan hozzácsapódott a gazdaság fellendítéséhez szükséges nyitott politika: a nők elkezdtek kifelé tekinteni a háztájról és találtak valami nagyon érdekeset: a japán bisónen mangákat. Ezek - az egyébként elég régi tradíciót maguknak tudható - mangák olyan férfiakat szerepeltetnek, akik hihetetlenül szépek, szinte nőiesek az arcvonásaik, gyengéd és megragadó a személyiségük, és általában valami teljesen átlagos, vagy már szinte csúnyácska lányba esnek bele. (Ismerős ez a sztori sok koreai sorozatból, ugye?) 

Hogy jön ide a focivébé?

Nos, a focivébé meglepő módon drasztikus változásokat hozott a nők életében Koreában. Óriási esemény volt, ami a nemzeti büszkeséget igen sokra tartó eme kis országban soha nem látott őrületet okozott. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a foci iránt amúgy nem túlságosan érdeklődő koreai nők tömegével özönlöttek a meccsekre, magukból kikelve szurkoltak és megtörtént az, ami előtte gyakorlatilag lehetetlenség volt: a koreai média szabadon, sőt büszkén mutogatta az incuripincuri ruhácskákban önfeledten sikoltozó koreai lányokat, ahogy a Nemzeti Tizenegyért rajonganak, azon belül is egyvalakiért, Korea első igazi "virágfiújáért", An Dzsonghvanért, aki hosszú haja és tökéletes bőre mellett férfias is (hisz focista), ugyanakkor odaadó és gyengéd családapa, aki minden gólját úgy ünnepelte, hogy megcsókolta a jegygyűrűjét. 

An Dzsonghvan (Naver)

Na ilyet nem lehetett korábban koreai sajtóban látni: alulöltözött lányokat. (Getty Images)

A virágfiúk eredetének egyéb összetevői

An azonban leginkább csak prototípusnak tekinthető, hisz a mai virágfiúkhoz képest azért nem lehet rá azt mondani, hogy túlságosan feminin kinézetű lenne, a hosszú haj ellenére sem. A virágfiúk amúgy léteznek más ázsiai kultúrákban is, és egyáltalán nem újkeletű a jelenség, Kínában például már a Ming- és a Csing-dinasztiák korában is törékeny, nőies szépségűnek festették le a férfiakat, a klasszikus kínai mű, A vörös szoba álma főszereplője is gyakorlatilag egy virágfiú, Drága Jáde, aki púderezi magát, harcolás helyett prózát ír és sokan szerelmesek belé. Az ókori Japánban a férfiak is "sminkeltek", akárcsak a nők.

A 2002-ben bemutatott koreai Winter Sonata sorozat őrületes japán sikerének hatására, ahol a főszereplő virágfiú Pe Jongdzsun gyakorlatilag egyszemélyben "igázta le" a japán nők szívét, több szociológus is vizsgálni kezdte a jelenséget, és számos tanulmányt követően arra a következtetésre jutottak, hogy a japánoknak azért tetszett Pe Jongdzsun finom, szinte már nőies megjelenése, mert a "régi szép időkre" emlékeztette őket, amikor a japán férfiak még hasonlóan gyengédek, udvariasak és megbízhatóak voltak. Más nők arról számoltak be, hogy Pe a bisónen-mangák romantikus férfi főszereplőire emlékezteti őket, amiket kislányként olyan szívesen olvastak.

Pe Jongzdsun, aki egymaga hazavágta Japánt. A színésznek és sorozatbeli partnernőjének Nami szigetén, a sorozat forgatási helyszínén szobrot is állítottak, nem véletlenül, a Winter Sonata bemutatása óta özönlenek oda a japán turisták.

A virágfiúk mibenléte 

A koreai férfiideál átalakulása hatalmas változást hozott a férfiak életébe. Ma már Korea a világ  férfikozmetikum-piacának 20%-át adja, a világon itt vásárolják a legtöbb ilyen terméket. A fiatal férfiak és a tinik nagy gonddal ápolgatják a bőrüket, sminkkészletet hordanak maguknál és pont olyan természetes jelenség, hogy egy férfi kozmetikai tanácsot kér a drogériában, mintha egy nő tenné. A megjelenés őrületesen fontos lett a koreai férfiak számára, mert a társadalmi elvárás szerint aki jól néz ki, az sikeres és pont. A munkahelyvadászatban a szépség előtérbe került (erről a plasztikai sebészeti kitekintőnkben már esett szó), az első benyomás fontosabb mint valaha. Ezen felül az új trendre ráharapó marketingipar valósággal bombázza a férfiakat az ilyen jellegű reklámokkal. "Akkor leszel sikeres az üzletben és a nőknél, ha szép a bőröd, a hajad, a ruhád". Koreában kifejezetten férfiak számára is vannak kozmetikai üzletek, a Korean Air pedig minden évben sminkelési tanácsokkal látja el a férfi utaskísérőket a legújabb trendeknek megfelelően. Itt nem szégyen a szemceruza, az alapozó, a BB-krém, sőt, az ajakfény vagy akár a rúzs sem (persze nyilván nem a vérvörös csajrúzsokról beszélünk...). És mindennek semmi köze az illető férfiú szexuális irányultságához. 

Fiatal srác arcápoló kozmetikumot vásárol Szöulban. Fotó: AP

A sztárok természetesen trendalakítóak itt is, különösen mivel a legtöbb kozmetikumreklámban őket szerepeltetik. Számos, gyönyörű bőréről híres virágférfi énekes vagy színész reklámoz arckrémeket, sminket, arctisztító kozmetikumokat, BB-krémet. Egyrészt direkt reklámokkal, másrészt pedig azzal, hogy maguk is használják ezeket a termékeket.

Xiah Junsu, akinek húsos ajkait rúzzsal és szájfénnyel teszik még prominensebbé.

A férfi, akinek a bőréért bármelyik nő ölni tudna: Jaejoong egy Tony Moly-kozmetikum reklámjában

A koreai szórakoztatóipar pedig követi a trendet és rá is tesz egy lapáttal. Ma minden koreai médiumból virágfiúk potyognak, a fiúegyüttesektől a sorozatokon át a komoly filmekig. Persze van még egy-két tesztoszteron-bajnok Schwarczi-kezdemény, akik makacsul ragaszkodnak a macsó imidzshez, de a tendencia továbbra is az, hogy a virágfiúknak áll a zászló, egészen konkrétan értve. S bár a trendet a középkorú házas nők indították el, ma már jóformán mindenki a virágsrácokra áhítozik és ezzel persze a piaci trendeket is alakítják - s bizony a férfiaknak tetszik, nem tetszik, ki kell mászniuk a barlangjukból, sutba vágni a Frédi-Béni felszerelést és kellve vagy kelletlenül föltenni azt a púdert a pofijukra, ha előre akarnak jutni. Az élelmesebbje (meg a gazdagabbja) plasztikai sebész segítségét is igénybe veszi, a gombamód szaporodó ilyen klinikák legnagyobb örömére.

A trendhez a rockereknek is adaptálódniuk kell. No Minwoo, a TRAX egykori dobosa (a fenti videóban ..öö.. a dobok mögött) maga mögött hagyva a punkos imidzset ma az egyik legszebb virágfiúként domborít tévésorozatokban:

Az Mnet összeállította a legszebb virágfiúk 100-as listáját is, bár ezen nem csak koreai hírességek szerepelnek. 

További érdekes tanulmányok a témakörben (valamint a szexualitás és a feminizmus a koreai kultúrában témákban) a grandnarrative.com blogon.
 

(A mangarajz forrása a Wikimédia Commons, KishiShiotani, CC-By-sa-3.0)

Toplistázzunk! Mert az jó és mert már régen csináltuk. Ezúttal azonban nem a saját ízlésemet fogom prezentálni (bár a véleményemet igen), hanem egy amolyan hivatalos-féle listát, amit koreai énektanárok állítottak össze, pontozták többek között a hangszínt, a technikát, a tehetséget, a kifejezőkészséget. 

10. Changmin (TVXQ): 23 pont

Személyes véleményem: Changmin hangja szép, a magas hangokat jól bírja, de nekem túl sokat sikoltozik fejhangon úgy általában, amitől idegfrászt tudok kapni. Nem túl változatos a hangkészlete. 

9. Ryeowook (Super Junior): 23,5 pont

 

Nem rossz a hangja, de több élő fellépés megtekintése után is az a véleményem, hogy nem tudom mit keres ezen a listán :) Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert eleve unszimpi, hogy az összes, amit találtam, playback volt.

8. Jokwon (2AM) : 24 pont

 

Bocsássatok meg nekem, hogy nem tudok nyilatkozni a hangjáról, de háromszor néztem meg képernyőre tapadva, ahogy táncol. :) Simán veri Lady Gagát, de nagyon durván :)

7. Youngsaeng (SS501): 24,5 pont

Nem rossz, nem rossz, haladunk.

6. Onew (Shinee): 25 pont

Ööö. Időnként nagyon hamis, nem vagyok énektanár, de a fülem elég érzékeny a félreéneklésre. Kellemes a hangszíne és vannak jó pillanatai, de nálam ez nem lenne elég a 6. helyre, az tutkó. Ha valakinek van jobb felvétel tőle, nyugodtan posztolja el Facebookon, én nem találtam. 

5. Yonghwa (CN Blue): 25,5 pont

Igen, igen, igen, igen, ott van benne az "x-faktor", az a dögös plusz, amitől megborzong az ember leánya. Katarzis meg minden.

5. G.O. (MBLAQ): 25,5 pont

 

Igen, ketten osztoznak az 5. helyen. Tetszős. Jaja.

4. Hongki (F.T. Island): 26,5 pont

 

Odateszi magát nagyon, és szép rockos felütése van a hangjának. Kellemes.

3. Taeyang (Bigbang): 27,5 pont

 

Szeretem Taeyang hangját, ott van benne minden, ami kell, az egyetlen bajom vele, hogy élőben nagyon inkonzisztens tud lenni. Nincs full kontrollal a torka fölött, felvételen őrült jól hangzik, élőben vannak nagyon jó pillanatai, de pokoli ciki pillanatai is. Én lentebb tettem volna a listán.

2. Jaejoong (JYJ): 28,5 pont

 

Hát igen. Kevés énekesnek van gyönyörűbb hangja. A mélyebb regiszterekben kissé rezeg a léc, de amint a komfortzónába ér, azonnal ragyogni kezd, egyszerűen hihetetlenül szép, tiszta, csengő hangja van. Aki szépeket akar álmodni, elalvás előtt hallgassa meg az Insa című dalát, nem azért mert uncsi, hanem mert hihetetlenül léleknyugtató a hangja benne.

1. Junsu (JYJ): 29,5 pont

Hát igen, ki más. Bődületesen szép hang, ehhez extra tutkó érzelemkifejezés, mélyebb és magasabb regiszterekben is jól énekel, van egy nagyon tuti töltet a hangjában, mélység, dimenzió, katarzis és libabőr. Amikor az első musicaljére próbált, a zenekar vezetője elégedetten bólogatott, hogy milyen könnyen meg nyeki a váltás magas és mély hangok között, milyen gyorsan tanul és milyen alázattal énekel. És mivel ő lett az első, övé a bónuszvideó is. Mert megtehetem :)

A musicalek egészen a közelmúltig nem voltak éppen a legnépszerűbbek Koreában. Sok volt a produkció, kevés a néző, a producerek pedig azon kezdtek el gondolkodni, hogy is kellene a színházba csábítani a népet. Legyenek popsztárok a főszereplők! Bingó! Az ötlet olyannyira bevált, hogy nem csak hogy percek alatt fogynak el tízezrével a jegyek a musicalekre, de külföldről is egyre több meghívást kapnak a koreai társulatok, főképp Japánban nagy siker a koreai musical. A szakértők szerint a koreai musicalek exportjában 10 milliárd forintos potenciál van. A hazai gyártmányú musicalek mellett persze a külföldi adaptációk is nagyon sikeresek a popsztárok főszereplésével, és vitán felül a legnagyobb név, aki a színházba vonzza az embereket Xiah Junsu, a JYJ énekese, a "musicalek hercege". Az Elisabeth című musiceljére, melyet a magyar származású Sylvester Levay írt, percek alatt fogyott el mind a 34 ezer jegy. 

Xiah Junsu Mozart szerepében

Itthon meglehetősen kevés olyan popénekest tudnánk felsorolni, aki alkalmas musicalek előadására, általában inkább fordítva szokott működni a dolog: a musicalszínészek csapnak fel popénekesnek. Xiah Junsu (születési nevén) Kim Dzsunszu 25 éves kora ellenére nem mai csirke a szakmában, elég korán lemászott a falvédőről. 16 éves volt, amikor a TVXQ együttesben debütált és szupersztár lett. 2010-ben, amikor a TVXQ felbomlott és Junsu a JYJ tagja lett, megkapta a Mozart! című musical címszerepét. Ezt a darabot is Levay írta, aki valósággal beleszerelmesedett Junsu hangjába, olyannyira megkedvelte a fiú hangszínét és tehetségét, hogy saját koncertet is adott vele Kim Junsu The Musical Concert, Levay with Friends címmel, aminek alkalmából több dalt is írt Junsunak. Két évvel később. 2012 tavaszán Junsu Levay másik darabjának, az Elisabethnek az egyik főszerepét alakította - ő volt a Halál, akivel Elisabethnek különleges szeretet-gyűlölet kapcsolata van. Levay egyébként szoros barátságot ápol Junsuval és családjával azóta is.

Xiah hangja már a TVXQ-s korszaka idején is megfogta a rajongókat, ez egy olyan hang, amit nem lehet nem szeretni, nem felfigyelni rá és nem lehet nem libabőrözni tőle. Szakértők szerint ugyan csapattársa, Jaejoong hangja sokkal tisztább és többrétű, Xiah hangereje elsöprő a színpadon, és a musicalekhez pontosan ez kell: a drámai fokozó képesség. Xiah bebizonyította, hogy remek musicalszínész, aki nem csak a hangjával tud lenyűgözni, de az előadásmódjával is. Ezen felül kiváló táncos, és egyébiránt dalszerző is, debütáló szólóalbuma, a Tarantallegra több dalát is maga komponálta.

Xiah a Beautiful Thing című dalt adja elő élőben, még a TVXQ-s korszakában.

A Tarantallegra (a Harry Potter egyik varázslatának neve, amivel megállíthatatlanul táncra lehet kényszeríteni az ember lábait) az év legtöbb példányban fogyott szólóalbuma lett Koreában. Junsu a TVXQ-ban és a JYJ-ben is, a személyisége folytán a "cuki szomszéd srác" volt, az a édibédi angyalbögyörő, akinek megcsípkednéd a pofiját, mert olyan cukorfalat, de nem feltétlen lennél a barátnője. A Tarantallegra gyakorlatilag 180 fokos fordulattal szilánkosra törte a cukimókus-imidzset, és szerintem nem volt az a TVXQ-fan, aki ne tátotta volna a száját, amikor Junsu megjelent a Tarantallegra-imidzsével. Bevallottan az Elisabeth Halál-alakja ihlette az album egész vizuális koncepcióját, a sötétség, a misztikum és a kétneműség szele lengi körül Xiah lényét. A címadó dal videoklipjében még nőként is feltűnik, az egyébként is meglehetősen androgün koncepció tetőpontjaként. (Itt megjegyzendő, hogy mivel Halál egy nemtelen mitikus lény, a koncepció is ennek megfelelően egy lényt ábrázol, nem pedig férfit vagy nőt.)

Xiah nőnek sminkelve a Tarantallegra videoklipjéhez

A Tarantallegra egyik koncepciófotója

A Tarantallegra videoklipje

2012 nyarán Junsu angol nyelvű dallal rukkolt elő, amit a Sony Music producere, Bruce "Automatic" Vanderveer írt. Az Uncommitted nagyon jó kritikákat kapott és még a németországi K-pop-slágerlistát is vezette. Bár Junsu kiejtése sokat javult az évek folyamán, érezhető az akcentusa. Egy interjúban a producer úgy nyilatkozott, hogy Junsu rendkívül jó humorú, két lábbal a földön járó személyiség, aki hihetetlenül karizmatikus és tele van kreatív energiákkal, valamint a hangját is "különlegesnek" írta le.

Az Uncommitted videoklipje

Junsu egyébként jómódú családban született, egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek. Ikertesója szintén énekes, JUNO/ZUNO néven.