Xiaolongimnida

A sárban, agyagban, földben sütés eléggé ősi módszer, amit már jól elfelejtett az emberiség nagy része, hisz ma már nincs "szükség" rá. Vannak azonban területek, ahol ha csak hétvégi mókaként is, de él a hagyomány. Ilyen például Kína és Tajvan is. A nálunk is ismert agyagban sült csirke egy változata a kínai 土窑鸡 tujaocsi (tuyaoji), tajvani tájnyelven toe yo gai, amit "a koldus csirkéje" néven is ismernek.

A legenda szerint volt egy koldus, aki csirkét lopott, majd elkezdte szépen megsütni az erdő szélén. Csakhogy a füstöt észrevették a helyiek és már mentek is lincselni az öreget, aki gyorsan földbe temette az egész tűzrakást a csirkével együtt, így mikor rátaláltak, nem tudták rábizonyítani a lopást. Mikor elcsitult a környék, a koldus visszament a halomhoz és kiásta a csirkét, ami közben a betemetett parázson isteni finomra sült.

Persze nem csak csirkét lehet ezzel a módszerrel sütni, de bármi mást is, például krumplit, édesburgonyát, halat.

Képforrás

Leehom Wang (jobb szélen) se kertet gereblyézik, hanem csirkét süt.

Receptek agyagban sütéshez:

Angolul

Magyarul

Nálunk itthon a saláta amolyan mostoha gyerek. Tudjuk, hogy egészséges és kell, de inkább nem esszük. Anyumat legalábbis nagyon nehéz bármiféle salátás izére rávenni, mert azonnal az a válasz, hogy "mi vagyok én, nyúl?". Szóval amikor a kadzsi namul (가지나물) receptjével szemeztem, arra gondoltam, talán anyu is megeszi, ha nem salátaként, hidegen tálalom, hanem picit átturbózzuk a dolgot. A padlizsánt mindenki imádja a családban, kísérletezni meg amúgy is szeretek a kajával.

Hozzávalók:

fél kiló csontozott csirkecomb (felsőrész) - ez nincs benne az eredeti receptben, de nálunk muszáj összetevő a hús
2 ramenkocka (ezt majd elmondom micsoda, ez sincs az eredeti receptben)
1 nagyobb padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej hagyma
2 evőkanál szójaszósz
fél evőkanál szezámolaj
1 szál újhagyma
1 evőkanál paprikapép (jó lesz a magyaros is), csemege édes vagy csípős, ki hogy szereti
némi őrölt bazsalikom
só
bors

Ugorgyunk neki

Elárulom, hogy ezeket a recepteket én mind először próbálom, szóval nem bejáratott, ezerszer lefőzött tutkó dolgok ezek, én azt mondom, ha az embernek van egy biztos alaptudása a főzéshez (mondjuk nem téveszti össze a bazsalikomot az oregánóval és nem szokta odakozmáltatni a kaját, úgy általában), akkor nem kell félni a főzéstől és lehet játszani a recepttel. 

Első lépésként mossuk meg a padlizsánt és szeljük őket nagyobbacska kockákra, majd egy tálban jól sózzuk meg, jusson mindenhova és hagyjuk állni fél órát. A padlizsánt sokféleképpen készítik, az eredeti recept szerint például főzik, én azonban úgy nem nagyon szeretem. Itthon az éttermekben is szittyós, színtelen vagy szürke a padlizsán, vagy olyan mint a szivacs, vagy mint a gumi... Én úgy készítem a padlizsánt, ahogy török barátnőm anyukájától lestem el pár éve: ki kell áztatni sóban, kinyomkodni, letörölgetni és szépen kisütni. Akár kocka, akár karika formájában. Az áztatás elveszi a héj kesernyés ízét és nem hagyja kiszürkülni a héjat, szép lila marad! Szóval áztassuk ki a padlizsánt.

Amikor a padlizsán fél órája letelt, kapjuk elő a wokot, és pirítsunk némi szezámmagot. Én úgy egy jó maréknyit csináltam, a szezámmagot belepottyantjuk egy sűrű szűrőbe és folyó víz alatt átmossuk, jól lecsöpögtetjük, majd közepes lángon felhevített serpenyőben toszogatva egy fakanállal aranyszínűre pirítjuk. Néhány perc az egész, mikor kész van, elkezd pattogni. Kikaparjuk egy kis tálba és egy kendővel kitöröljük utána a wokot (várjunk pár percet, ne égessük össze a kezünket :)

Irul-pirul a szezámmag

Nyomkodjuk ki a padlizsánból a vizet és papírtörlővel jól itassuk fel róla a maradék nedvességet sütés előtt, máskülönben úgy fog pattogni az olaj, hogy ihaj! De megéri, higgyétek el nekem, mert az így sütött padlizsán ezerszer finomabb. :) Kevés olajon kell a wokban sütni a padlizsánt, addig, amíg szép barnára nem pirul, aztán csöpögtessük le az olajtól és rakjuk félre. Papírtörlőhalommal kicsit nyomkodjuk meg a kisült padlizsánt, hogy mégse ússzon olajban az egész...

A padlizsánból maradt olajba mehet a kockára vágott hagyma, majd amikor üveges, rá a csíkokra vágott bőrös felsőcombhusi, amit előzőleg kicsit sóztunk-borsoztunk. Pirítgassuk pöttömkét. 

Amikor már félig puha, mehet alá egy deci víz és fedő alatt puhítsuk tovább kis lángon. Közben tegyük fel főni lobogó vízbe két ramenkockát. A ramen ázsiai tésztaféle, gyakorlatilag az instant ázsiai levesekben is ez a tészta van, ázsiai boltban lehet nagyobb kiszerelésben is kapni, egy kocka egy fő adagja. Így néz ki:

A ramennek három-négy perc kell, ha megfőtt, szűrjük le és tegyük félre.

Ha a husi már jó puha, tegyük hozzá a padlizsánt, passzírozzuk bele a három gerezd fokhagymát és jól kavargassuk össze, főzzük úgy 1-2 percig, hadd járja át a fokhagyma íze. Utána zárjuk el a lángot, jöhet a szójaszósz, a paprikapép és egy kevés szezámmagolaj (tényleg kevés, mert nagyon jellegzetes, intenzív az íze!!!), kavarjuk össze. Mehet bele végül a bazsalikom (egy kevés) és a felaprított újhagyma, összekavar, kihűlt tésztára ráhalmoz, pirított szezámmaggal megszór, kész az ebéd!

És jelentem, finom! :)

Imádok enni. Sajnos nem áldott meg a sors olyan csodás képességgel, mint egyeseket, hogy akármit ehetnek, egy dekát se híznak. A fogyáshoz vagy a súlytartáshoz viszont egy valamire nem vagyok hajlandó: koplalni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy korgó gyomorral töltsem. Az egyik tiltott élelmiszer a számomra a tésztafélék, pechemre, mert imádom őket. De hát ugye, szénhidrátbomba, ráadásul általában fehér lisztből készülnek, ami külön egészségtelen, pluszban még érzékeny is vagyok valamelyik összetevőjére. 

Így aztán külön öröm számomra, hogy az ázsiai ételekkel való ismerkedés közepette felfedeztem, hogy nagyon sok egészséges tésztaféle kapható arrafelé. Három +1 tésztafélét fogok most bemutatni, amikkel helyettesíthetők a hazai fehérlisztes vagy éppen ehetetlen ízű durumlisztes tészták.

SIRATAKI しらたき

Ez a tésztaféle egy igen érdekes növény, a kígyópálma gyökeréből készül. Rendkívül egészséges, mert alacsony a szénhidráttartalma és kevés benne a kalória. Gyakorlatilag íztelen, így akármivel kombinálható. Kapható szárított és előfőzött formában.

kép: paleoplan.com

Kép: noodles.net.au

SZOBA そば

A szoba (soba) a nálunk kevésbé ismert hajdinalisztből készül, ami sokkal táplálóbb és egészségesebb, mint a búza. Én a hajdinakását ismerem, mert kárpátaljai családból származom, arrafelé a hajdina (grecsiha) gyakori köret szószos husik mellé. Magas a rosttartalma, tele van B1, B2 és E-vitaminnal, valamint antioxidánsokkal. Persze szénhidrát, de az egészségesebb fajtából. Nálunk a hajdinát sajnos aranyárban mérik, aki esetleg nem csak japán tészta formájában kóstolná meg, és jár Ukrajna környékén, ott fillérekért hozzájuthat kilójához.

kép: whitebox, cc-by-sa-3.0

Szobasaláta. Kép: Peterjhpark, cc-by-sa-3.0

UDON うどん

Az udon ugyan fehér búzalisztből készülő vastag japán tészta, azonban manapság már kapni teljes kiörlésű változatokat is. 

kép: tastespotting.com

É

És akkor a plusz egy tészta hír formájában: Szingapúrban hamarosan piacra dobnak egy egészséges, alacsony glikémiás indexű instant tésztát, annak a programnak a keretében, amivel Szingapúr az egészséges táplálkozást kívánja népszerűsíteni. A program sikerének köszönhetően a teljes kiörlésű termékek népszerűsége négyszeresére nőtt, 2015-re pedig mintegy 3500 termék fog az "Egészségesebb választás" plecsnivel rendelkezni. Hajrá!

November közepe van, gethes az egész család, az egyik itt haldoklik bedugult orral, a másik a paplan alatt tüsszög, mit lehet ilyenkor tenni? Gyógyszerhegyek helyett én az alábbi baciölő menüt ajánlom, garantáltan menekülni fognak a kis dögök, amerre látnak :) A menü egy rendkívül egyszerű, de nagyon finom fertőtlenítő bomba fokhagymakrémlevesből és dvedzsibulgogiból (돼지불고기) áll, ami koreai fűszeres barbeque husi, akkora löket fokhagymával, gyömbérrel, hagymával és csilivel, mint ide Kiskunlacháza meg vissza. Az se lenne hatékonyabb, ha meginnánk egy liter domesztoszt.

Fokhagymakrémleves

A viláááág legegyszerűbb levese, a zöldfülű szakácsnők se tudják elrontani, bődületesen finom, ráadásul.

Hozzávalók:
Fokhagyma. Úgy 10 gerezd, de nyugodtan bele lehet nyomni többet is, minél több, annál jobb.
1-2 krumpli
húsleveskocka
főzőtejszín
só
bors
turmixgép vagy merülőmixer

A fokhagymagerezdeket kipasszírozzuk fokhagymanyomóval (ha nincs, nagyon apróra vágjuk őket) és kevés olajon picit megdinszteljük, amikor már jó illata kezd lenni és csípi a gőze a szemünket, felöntjük 1 liter vízzel (vagy amennyivel akarjuk, fokhagyma mennyiségétől függően), belepottyantunk egy húsleveskockát és hozzátesszük a kockára vágott krumplit (ez utóbbi a sűrítéshez kell). Amikor a krumpli megfőtt, összeturmixoljuk az egészet és hozzáöntünk 2dl főzőtejszínt, ezzel felforraljuk. Ízlés szerint só, bors bele a végén és voila. Lehet bele tenni levesgyöngyöt, én frissen aprított újhagymaszárat tettem a tetejére.

 

 DVEDZSIBULGOGI

Hát ehhez elő kell készülni, mert Stahl Judit főzőműsorával ellentétben, nálunk nem nagyon van olyan, hogy "ez minden háziasszony polcán megtalálható", ugye, de jó hír, hogy a hozzávalók egy teszkóban is összegyűjthetők, nem kell hozzá ázsiai piacra kilovacskázni. Persze nem a legolcsóbb kaja így, de aki tudja magáról, hogy később is fog még ázsiai cuccokat főzőcskézni, az fel tudja majd használni a különlegesebb hozzávalókat később is. 

Hozzávalók:
Sertéshús. Az eredeti recept császárhúst ajánl (amiből a császárszalonnát készítik), de gyakorlatilag bármi megteszi, amit szeletkékre lehet vagdosni. Én most sertéscombot találtam itthon, persze így nem olyan jó kis bőröcskés, zsíros, de hát a kalóriákra is gondolni köll... A husit szeletkékre vágjuk, olyan nem túl vastag, nem túl vékony (3-4 mm), kis lepedőcskékre (5-6 centi széltében-hosszában). Jól belepakoljuk egy tálba.

Jöhet a pác:

4 gerezd fokhagyma
1 koreai körte (hiányában nasikörte [nem, ez nem nassolni való körte, hanem a japán körte], teszkóban lehet kapni; hiányában barna körte)
1 nagyobb fej hagyma
újhagyma 
1 kis gumó gyömbér
2 kanál pirított szezámolaj (toasted sesame oil; teszkóban kapható, kb 600 Ft egy üvegecske)
1 kanál szójaszósz
1 kanál barna cukor
másfél kanál rizsszirup (hiányában méz)
3 kanál koreai csípős paprikapép, mivel ilyesmit aztán végképp nehéz beszerezni csípős pirosarany vagy erős pista is megteszi
feketebors

A fokhagymát, a szeletekre vágott körtét, a szeletekre vágott hagymát és a kisebb dió nagyságnyi megpucolt gyömbért jól összeturmixoljuk péppé, és ezt ráhalmozzuk szépen a husira. Apróra vágunk két-három szál újhagymát (nagyon apróra) és mehet a hús tetejére. Jöhet rá a szójaszósz, a cukor, a méz, a szezámolaj, némi feketebors és a csípős paprika-akármi-van-otthon.

 

Fogjuk kis kezünket és az egészet jól összemaszírozzuk, aztán a tálat legfedjük alufóliával és fél órára pácolódni teszük a hűtőbe. (Ha koreai paprikapasztát használunk, erőteljesebben piros lesz a színe).

30 perc után kisütjük, akinek van tűzhelyen használható grilltálcája, azon, kevésbé elkötelezettek egyszerű serpenyőben is. Miven én nem könnyen sülő szalonnás husit használtam, ezért én egyben beleborítottam a serpenyőbe és hagytam egy kicsit saját levében fedő alatt párolódni a husit, majd lepirítottam. Egyébként egyszerűen egyenként kisüthetőek, mint a grillrácson. 

Rizzsel, salátával tálalható, a koreaiak úgy is eszik, hogy egy salátalevélbe tesznek egy husit, rá egy szeletke csilipaprikát, egy gerezdke fokhagymát és némi sszamdzsang-szószt, és összehajtogatva hamm bekapják. 

A receptért köszönet Maangchinak.

Nos úgy esett, hogy végre eljutottam a koreai-japán élelmiszerboltba és bevásároltam. Leemeltem pár szószos cuccot a polcról csak úgy találomra, és ma főzőcskéztem. Általában úgy főzök, hogy véletlenül se recept szerint, hanem inkább improvizálva, ami éppen van otthon alapon. Így aztán az andong ccsimdak (andongi szójaszószos csirke) se éppen az lett, ami a receptben. Viszont finom.

Mivel ma épp nem volt otthon csirkehús, ezért darált sertéshúst kaptam elő a fagyóból. Ehhez jött egy doboz vörösbab, egy csomag salátakeverék, ázsiai hosszú száraztészta, egy hagyma meg egy fél citrom. Na meg az andong ccsimdak szósz (안동찜닭소스). Bő fél óra alatt elkészíthető étel lett így.

A hagymát némi bőgés közepette szépen felkockáztam, bele a wokba és kevés olajon üvegesre pároltam.

Ebbe ment bele a kiolvasztott darált husi, amit kicsit pirítottam, majd amikor már szép fehéres lett, ment rá egy kis bors, só, némi delikát, amivel elkevertem, majd egy teáskanálnyi őrölt pirospaprika. Nálam ez az alap rengeteg kajához, gyakorlatilag bármilyen rizses vagy tésztás egytálételt piszok gyorsan össze lehet dobni belőle, például párolt zöldségekkel, szószokkal, vagy éppen előre kisütött kockázott padlizsánnal. Most épp koreai hússzósszal.

A pirosparika hozzáadása után azonnal fel kell önteni két deci vízzel, nehogy a paprika odakapjon és keserűvé váljon. Ezután lefedtem és hagytam kis lángon szépen felrotyogni.

Míg a hús puhult, alaposan leöblítettem a konzervbabot. Most épp ez volt otthon, én bármi mást is belefőznék, mondjuk zöldbabot vagy vegyes fagyasztott zöldséget (utóbbi esetében jobb, ha külön előpároljuk vagy ázsiai módra wokban hirtelen pirítjuk és csak a végén tesszük a húshoz, mert úgy nem lesz szottyadt és szétfőtt a végére). 

Mikor a hús mepuhult, hozzáöntöttem az andong-szószt, de nem az összeset, mert túl soknak találtam a tasak mennyiségét a főzött adaghoz képest. Mivel szerintem a szójaszósos ételekhez remekül passzol a citrom, belefacsartam egy fél citrom levét, jól elkavartam a szószt a hússal és lefedtem rotyogtatni. Amíg a szósz összefőtt a hússal, feltettem fél liter forrásban lévő vízbe két adagnyi ázsiai hosszú száraztésztát. Ez épp kínai búzatészta, recept szerint üvegtészta vagy normál rizstészta járna mellé, de én bevallom őszintén, hogy nem szeretem az üvegtésztát. 

Konyhakész gyorsrizset is lehet használni az ilyen szószos husik mellé. 

A szósz és a husi 5-8 perc alatt szépen összerottyan, ezalatt a tészta is megfő (igazság szerint 2-3 perc kell a tésztának, de kövezzetek meg, én falusi lyány vagyok, az én gyomrom nem szereti a divatos "al dente" tésztákat, a puha tésztát imádom).

A tálaláshoz a mély tányér aljára halmoztam a salátakeverékből, erre halmoztam a leszűrt, lecsepegtetett főtt tésztát, majd rá jó szószosan a husit. A szósz fő alkotóeleme a szójaszósz és a gyömbér, így elég erőteljes és enyhén csípős az íze. A citromlé szerintem kifejezetten dobott még rajta. Sót, borsot csak keveset raktam (amennyit az elején a húsra), utólagosan már nem fűszerezem az ilyen kész szószokkal készült ételeket. Eredeti recept szerint az üvegtésztát bele kell főzni az ételbe a legvégén, de én szeretem, ha másnapra megmarad az étel, a másnapos összekunkorodott és elszíneződött tésztánál nincs szörnyűbb dolog a gasztrovilágban. Én mindig annyi tésztát főzök ki, amennyiről azt gondolom, hogy el fog fogyni. A maradék szószos husit szépen el lehet rakni vacsorára vagy másnapra és frissen kifőzni hozzá a tésztát. 

A saláta ropogóssága és a szószos-husis-tészta puhasága remekül kiegészíti egymást, ráadásul a szósz nagyon finommá teszi a salátaleveleket is, és nagyon elázni sincs idejük, így még éppen ropogósak, de jó szószosak, mire a tányér aljára ér az ember.

A szósz beszerezhető a koreai-japán boltból, akiktől interneten is lehet rendelni, de aki nem akar, az maga is megcsinálhatja a szószt, a címke szerint koreai szójaszósz, fokhagyma, gyömbér, feketebors kell hozzá. 

Az eredeti andong ccsimdak receptje itt található meg (angolul).