Xiaolongimnida

Azt hiszem, ez egy olyan téma, amiről minden K-pop-rajongónak van némi fogalma, mármint hogy a bandákban mindenféle pozíciók vannak, de igazán senki se tudja, hogy mi micsoda. Nem mondom, hogy hirtelenjében szakértő lettem a témában, de megpróbálok olvasmányaim alapján tisztább vizet önteni a pohárba, reménykedve, hogy nem kutyulom össze a fejetekben még jobban a dolgot. Az egészben nem igazán segít az sem, hogy a pozíciók angol nyelvű elnevezése teljesen félreérthető.

Olvass tovább!

Avagy miért is volt 2012 igazából kompletten a JYJ éve?

Sok sikeres előadó volt tavaly a K-popban, Psy világot hódított, a Bigbang csaknem egymillió fős világkörüli turnét zárt, a TVXQ-duó rekordot rekordra halmozott Japánban, a Wonders Girls és a Girls' Generation felmászott a Billboardra, a KARA lesöpörte a japán lánybandákat a porondról, és sorolhatnánk. 2012 igazi hősei mégsem ők, hanem egy olyan együttes, akiket még csak a tévében sem látott fellépni senki. Csendben, suttyomban szépen begyűjtöttek pár igen impresszív rekordot, díjat és elismerést, úgy, hogy tizedannyi promócióra sem volt lehetőségük, mint a többieknek.

Ők a JYJ, a TVXQ-ból kivált Jaejoong, Yoochun és Junsu, akiknek története bizonyítja, hogy nem csak egyetlen módszer létezik a sikerre. Ha K-pop Survival Guide-ot kéne írni újonc előadóknak okításul, akkor a JYJ-vel lehetne teletarkítani a példatárat. Így kell túlélni egy katasztrófát és visszamászni a csúcsra.

A TVXQ mizériájával már foglalkoztam, így csak röviden: Jaejoong, Yoochun és Junsu elégedetlenek voltak a szerződésükkel, és miután nem sikerült megyezni a kiadóval, pereltek. A TVXQ kettészakadt, a srácok megalapították a JYJ-t. Az élet megy tovább, pápá.

Csakhogy az élet nem volt egyszerű ezek után a srácoknak, mivel a pereskedés közepette a régi kiadójuk bizony mindent elkövetett, hogy fasírtot csináljon belőlük. Az SM Entertainment Korea legnagyobb és legrégebbi szórakoztatóipari mogulcége, és messzire elér a kezük. Olyan messzire, hogy egyszerre minden ajtó bezárult a fiúk előtt, de szó szerint. A tévécsatornák visszautasították őket, sehol nem léphetnek fel a tévében a mai napig sem. (Az egyetlen tévés eseményük egy díjátadó volt, ahol egy sorozat betétdalát énekelték el. Mai napig se érti senki, hogy kaptak meghívást.) Az SM még azt is elérte, hogy több rendezvény is visszamondta a fiúkat, volt, amelyik az utolsó pillanatban közölte, hogy bocs, mégse léphettek fel. Japánban előbb felkarolta őket a Rhythm Zone, aztán pocsolyába lökte, mondva csinált okokkal. Nem véletlenül, a kiadó anyacége az Avex, ami viszont az SM szerződött partnere Japánban. 

Mégis, azt hiszem, a fiúk szerencsésnek mondhatják magukat. Kemény évek következtek, és durva harcok árán, de megtanultak a saját lábukra állni. Kis menedzsmentcég karolta fel őket, a CJes Entertainment, akiknek a fiúkon kívül menedzselt együttese nincs is más, csak pár színészt foglalkoztatnak még. Viszont a CEO börtönviselt, tudja, milyen kirekesztettnek lenni, és melléjük állt. S mint kiderült, jó döntés volt ehhez a kis céghez menni, mert itt olyan szabadságuk van, amit egy nagyobb kiadó sem tudna biztosítani. 

A stratégia

Miután Koreában és Japánban is minden ajtó bezárult, a CJes-nek el kellett gondolkodnia azon, mihez fog kezdeni magával a három srác.  Ha nem léphetünk fel otthon, fellépünk máshol! Merészet húztak, mivel koreai dalszerzők az SM miatt nemigen álltak szóba velük, Amerikába mentek, és angol nyelvű albumot készítettek. Nem volt egyszerű feladat, lévén hogy Yoochunon kívül a többiek egy mukkot se tudtak angolul, és azért Yoochun is elég rég nem beszélte már a nyelvet (tizenévesen költözött haza Amerikából). A The Beginning albumuk mégis valóban egy új kezdet volt számukra, még ha szerény kezdet is. A dalok nem voltak a legjobbak, és bár sose nyúlt volna hozzá Kanye West az Ayyy Girlhöz, na és az a tánc az ablakletekerős mozdulattal (ahogy Simon és Martina jellemezte).... 

Bukdácsolós kezdet volt, de érthető: az SM alatt mindent készre kaptak, a stúdiót, a koreográfiát, nem volt beleszólásuk semmibe és a producerek halálra csiszolták a felvételeket. Itt most minden új volt a számukra, mint a kisbabának az első megtett bizonytalan lépések.

A kevéssé sikerült albumot a Their Rooms: Our Story minialbum követte, amit beleépítettek az In Heaven című első koreai nagylemezükbe is. Na mondhatni itt aztán kidühönghették magukat. Yoochun a Nameless című nyolc perces dalában gyakorlatilag ami a száján kifért, azt kiadta, úgy beolvasott az SM-nek, hogy ihajcsuhaj. Meg is cenzúrázták érte az albumot Koreában. Jaejoong se maradt ki a jóból, nála a Pierrot dal vágta ki a cenzúrabiztosítékot, ugyanis mindenki úgy vélte, hogy egyenesen I Szumannak, az SM vezérének szól (a P.S.M. rövidítés miatt), amit Jaejoong persze tagadott.

Azért a dalszöveg igen sokat mondó....

Én, mint a te bábud: ez csak egy vicc lehet,
neked engedelmeskedni, a gondolattól is beteg leszek.
Haver, előtted, a pénz előtt,  semmi vagyok.
Profi vagy, szavamra, igazi P.S.M.    
Még fiatal vagyok,
mit akarsz még velem tenni?
Vedd le rólam a mocskos kezed,
meg ne próbálj a közelembe jönni.
Hozzám ne érj,
nem vagyok a bábud,
szélesebb eget keresek,
meg akarom ízlelni a szabadságot,
magasabbra, repülni, repülni vágyok. 
(fordítás: inhye87 @ twitter alapján, műfordítás, nem szó szerinti) 

Az album szinte teljes egészében közös munka volt, mindenki kivette a részét a dalszerzésből, a szövegírásból.  Kétség kívül a legsikerültebb a címadó In Heaven lett, Jaejoong szerzeménye, aki elhunyt barátja emlékére írta a dalt.

Koreában a promóció abból áll, hogy az előadók a különféle tévés zenei műsorokban lépnek fel, mint az Inkigayo vagy az Mnet Countdown, általában egy hónapig minden héten, az éppen aktuális kislemezzel, és szavazni lehet a legjobb fellépésekre. Ezeket kiegészítik megjelenésekkel a különféle varietéműsorokban és talkshowkban, ezzel népszerűsítik az albumot. Na a JYJ egyiket sem tehette, mégis, a lemezből az első héten 165 ezer darab fogyott, összesen több mint 350 ezer és vezette a koreai össznépi slágerlistát, a Gaont. Az In Heaven a Billboard K-pop slágerlistáján tizedik helyen debütált. Ha a promóciós feltételek ugyanolyanok lettek volna, mint bárki más esetében, ez egy moderáltan jó eredménynek számítana, de úgy, hogy a JYJ-nek vasfalakon kellett átmásznia hozzá, már teljesen más a helyzet. Mindenféle hagyományos promóció nélkül is az élmezőnyben tudtak lenni. Az SM persze valószínűleg kaparta a falat dühében, hogy mégse sikerült eltaposnia a tékozló fiait. És akkor még csak most jön a java.

2012-ben ugyan a srácok együtt nem csináltak semmi különöset, csak befejezeték a 2011-ben indított világkörüli turnéjukat. (Itt jegyzem meg, előbb mentek világkörüli turnéra, mint a TVXQ-duó, és olyan országokban is felléptek, mint Peru és Spanyolország). Mitől volt mégis akkor ez az ő évük? Lássuk!

Keményen indult az év, Yoochun arra érkezett haza a turné utolsó koncertjéről, hogy meghalt az édesapja. Több napja nem aludtak már rendesen a rengeteg átszállás miatt, Dél-Amerikából  jöttek épp, az USA-n keresztül, a srácot a reptéren fogadta az újságíróhorda a hírrel. Yoochun érthető módon teljesen kikészült, később egy japán producer barátjának azt mondta, ott, akkor majdnem végleg feladta a karrierjét, a családja és a JYJ-s srácok támogatása nélkül nem tudta volna végigcsinálni. Mert hát az egész a média előtt zajlott, akik cápaként haraptak a hírre és követték Yoochunt és színész öccsét Yoohwant mindenhova. A három napos temetési procedúra, paparazzóhegyekkel körülvéve nem csak őket, de Jaejoongot is megviselte, aki már a TVXQ-ban is a banda anyukája volt, legidősebbként mindig gondoskodni akart az "öcsikéiről", a Koreában magányos és kirekesztett, rendkívül érzékeny lelkületű Yoochun pedig különösen közel állt hozzá. A vége az lett, hogy nem sokkal a temetés előtt Jaejoong összeesett és otthon kellett infúziózni.

Yoochun azonban talpra állt, nem is akárhogy. Mivel a srácok nem léphettek fel együttesként, más módszerhez folyamodtak: a színészethez. Yoochun több sorozatban is szerepelt, ígéretes kezdetként, igazi sorozatsztárrá azonban a 2012 elején forgatott Rooftop Prince tette, ami nem csak elsöprő hazai sikert aratott, de még Kínában is népszerű lett, még mielőtt hivatalosan is vetíteni kezdték volna ott. Yoochun gyakorlatilag minden díjkiosztót letarolt 2012-ben, összeszámolni is nehéz, hány díjat vitt haza a legjobb színész, legnépszerűbb színész és egyéb kategóriákban (de azért csak sikerült: 11 díjat kapott összesen). Az biztos, hogy az egyik legtöbbet nézett arc volt a képernyőkön tavaly.

Yoochun számtalan díjátadójának egyikén

Jaejoongnak sem kell szerénykednie, ő is szolidan odatette magát a képernyőre tavaly, a Time Slip Dr. Jin című sorozatban, amiért elnyerte a legjobb új színész díját az MBC-díjkiosztón, valamit leforgatta első nagyszabású mozifilmjét The Jackal is Coming címmel. 2013 januárjában pedig szólólemezzel rukkol elő, ráadásul rock műfajban, és már most előrendelési rekordokat döntöget vele Japánban. Ezen kívül 2012 egyik legtöbbet követett Twitter-híressége volt Koreában, amíg az év vége felé le nem törölte magát a platformról, több mint egymillióan követték naponta, hogy mit csinál épp. Koreában alig néhány olyan sztár van, akiknek ennyien követik a Twitterjét. 

Jaejoong új albumának egyik promófotója

Junsu, ha lehet ilyet mondani, elhomályosította csapattársai sikereit az idén. Ő az egyetlen, aki nem választotta a színészetet az SM Entertainment által kiszabott tiltások megkerülésére, hanem maradt a zenélésnél. Bár nem promótálhat ő sem a tévékben, szólólemeze, a Tarantallegra 130 ezer példánnyal nem csak az az év legsikeresebb idolszólóalbuma volt (értsd: idolegyüttesből szólózó énekes albuma), hanem a Gaon történelmének legsikeresebb idolszólóalbuma is. Hivatalos díjakat nem nyerhetett vele, hisz nem promótálhatott a tévékben (igen, ez ennyire gáz rendszer Koreában), viszont online szavazásokon több helyütt is elsőnek hozták ki, mutatva, hogy mekkora potenciál volt ebben a lemezben. Több dalt maga írt, a címadót is beleértve. Az első idol szólóénekes, aki világkörüli turnéra indult, és az első szólóénekes, aki Európában is fellépett a turné keretében. Junsu idén a musicalek királya lett Koreában, az Elisabeth című produkcióban nyújtott teljesítményéért öt díjat vihetett haza, beleértve a legjobb musicalszínész, a legnépszerűbb musicalszínész, valamint a legtöbb jegyet eladott musicalszínész díját is.

Junsu sokkoló átváltozásn ment keresztül a Tarantallegra kedvéért

Itt kell megjegyezni, hogy ez volt az az év, amikor Junsu szakmai elismeréseket kezdett kapni musicalelőadóként, eddig csak a közönség díjazta, három év megfeszített munka és rengeteg tanulás (például operaéneklési technikák elsajátítása) után a szakma is befogadta, ami nagy szó, a popénekeseket ugyanis kissé lenézik a musicalszínészek, úgy vélte a szkama, csak azért van rájuk szükség, hogy behozzák a nézőket a színházba. Idén Junsunak sikerült megtörnie ezt az előítéletet és bizonyítania, hogy valódi muscalénekes. Arról nem is beszélve, hogy nem más rajong érte feltétel nélkül, mint az ominózus musical, az Elisabeth magyar szerzője, Lévay Szilveszter, aki decemberben személyes videóüzenetben köszöntötte fel Junsut a születésnapján. 

Junsu számára ezzel nem értek véget a dolgok. Tavaly kezdődött ismeretsége az amerikai producer Bruce Automatickal, aki gyakorlatilag szintén a rajongója lett. Automatic olyan nevekkel dolgozott már, mint Rihanna és angol nyelvű Uncommitted után úgy tűnik,a JYJ új albumának előkészületeiben is részt vett. 

Hogy mindezt megfejeljük még, év végén röppent a hír, hogy az SM viszzavonulót fújt és közös megegyezéssel a pert lezárták. A kiadó közzétett egy nyilatkozatot, miszerint mivel a JYJ nem akar többé TVXQ néven szerepelni, nem kell azért harcolniuk, hogy menedzselhessék őket, vagyis hivatalosan is vége a hercehurcának. (Más kérdés, hogy ezt a bíróság már három éve kimondta, csak az SM nem volt hajlandó elfogadni. Három év után épp ideje volt rádöbbeni, hogy a fiúknak eszük ágában sincs visszamászni a ketrecbe). A CJes, nagyon okosan, nem ünnepel. Nem valószínű, hogy hirtelenjében minden ajtó megint kinyílna, így ők mennek tovább a megtervezett úton a JYJ-vel.

Lehet, hogy még jó ideig nem láthatjuk majd a srácokat a tévés zenei műsorokban, de talán nem is feltétlen muszáj. Ez alatt a három év alatt bizonyították, hogy a mindenki által olyan fontosnak vélt és körmük szakadtáig ragaszkodott tévés reklámozás nélkül is túl lehet élni a K-pop-ipar kőkemény versenyében. Nem kell más hozzá, csak kitartás, kemény munka, és persze tehetség. No meg lojális rajongótábor.

(A cikk a személyes véleményemet tükrözi, de tényekre épül. Kommentelni még mindig nem tudok a postr-n, a Facebookon lehet üzenetet hagyni.)

Képforrások: CJes Entertainment, My Daily.
Felhasznált források: Allkpop, Mnet Enewsworld, The Korea Times, The Chosun Ilbo, Bruce Automatic Twittere.

Bár a világ legsikeresebb popalbuma címet még mindig Michael Jackson birtokolja, azért a K-popnak sem kell szégyenkeznie. Számos dologban rekordokat döntöget, és már jóval PSY előtt is letettek pár igen érdekes dolgot az asztalra a koreaiak, bár nyilván a Gangnam Style által felállított rekordokkal egyelőre egyik sem versenghet. Jöjjön pár érdekesség a K-pop világából.

A rekorderek rekordere

Talán egyetlen K-pop-együttes sem tudhat magáénak annyi rekordot, mint a TVXQ. Kétszeres Guinness-rekorderek, 2008-ban a rajongói klubjuk, a Cassiopeia lett a világ legtöbb tagot számláló hivatalos rajongói klubja, 800 000 regisztrált taggal. Emellett a fiúk lettek a világ legtöbbet fotózott hírességei. Bizony! Ha ez nem lenne elég, ők az első nemzetközi előadó, akiknek nyolc kislemezük vezette a japán slágerlistákat, és a legtöbb kislemezeladással is ők bírnak külföldi előadó tekintetében. Ezen felül ők voltak az első koreai banda, akik megtöltötték a presztízses Tokyo Dome-ot (50 ezer fő). Mirotic című albumuk az elmúlt tíz év legsikeresebb koreai lemeze, több mint 600 000 eladott példánnyal. Rising Sun című daluk pedig szerepelt a Halálos iram című amerikai filmben is. Egyébként.

Az első világkörüli turné

A K-pop történetében az első szólóelőadó, aki világkörüli turnéra mehetett, Xiah Junsu volt. Junsu egy másik rekordot is magáénak tudhat, 2012-es Tarantallegra című lemeze minden idők legsikeresebb szólólemeze Koreában, mindezt úgy, hogy semmilyen televíziós műsorban nem lépett fel vele. Ezen felül az énekes musicaldebütálása óta a legtöbb nézőt színházba vonzó musicalszínész hazájában.

A legnagyobb európai koncert

A K-pop valaha adott legnagyobb európai koncertje a Big Bang nevéhez fűződik. A srácok most decemberben kétszer töltötték meg csordultig a londoni Wembley Arénát, összesen 24 ezer fő előtt lépnek fel, ami a legnagyobb nézőközönség Európában a K-pop történelmében. Világkörüli turnéjukat egyébként összesen több mint 800 000 fő nézte végig, ebből 200 000 a Tokyo Dome-ban. Ez jelenleg a legnagyobb nézőszámú világkörüli turné K-pop-előadótól. Alive című középlemezük volt az első koreai nyelvű album, ami felkerült az amerikai Billboard toplistájára, úgy, hogy egyáltalán meg sem jelent az Államokban, az iTunes-eladási adatokkal érte el ezt a mérföldkövet. Ezen felül ők voltak az MTV Europe Music Awards történelmének első ázsiai díjazottjai a Legjobb nemzetközi előadó kategóriában, kiütve Britney Spearst a nyeregből.

Az első koreaiak Amerikában

Nem Psy az első koreai, aki megvetette a lábát Amerikában, bár tény, hogy jó ideje csak neki sikerült. A leges-legelső koreai együttes, akik lemezt adtak ki az Államokban, a The Kim Sisters trió volt 1959-ben. Meghódították Las Vegast, sőt az amerikai tévéshowkat is, többször vendégeskedtek Ed Sullivan tévéshowjában. Az egyik Kim-lánynak egyébként magyar zenész a férje és Budapesten él.

Gazdaságilag is kifizetődő

A koreai hullám őrületes évet zárt, idén több mint tízmilliárd dollárt kaszált Korea a szórakoztatóipara exportjából. Japánban, ahol az a tendencia, hogy egyre kevesebb zenei album fogy, a K-pop lemezekből egyre többet és többet adnak el. Tavaly 300 millió dollár értékben adtak el itt K-pop-cuccokat.

A Milliomosok

Japánban ezidáig három előadónak sikerült a Japán Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAJ) "Milliós" minősítését elnyernie: BoA, a Girl's Generation és a KARA együttes mondhatja el magáról, hogy egy-egy albuma több mint egymillió példányban fogyott. Valahogy, úgy tűnik, ezt a piacot a csajok uralják.

Kara együttes

Ess, eső, ess!

A férfi, aki maga mögé utasította a világot a Time magazin Az év legbefolyásosabb embere választásán, akinek albumai milliós példányszámban fogynak, és aki az első, főszerepet kapott koreai színész lett Hollywoodban. Rain meghódította Kínát, Japánt és Ázsia számos régióját, és színészként legalább annyira elismert, mint énekesként. Ázsia egyik legjobb táncosának tartják, és egyébként rendkívül inspiráló a története: külseje miatt számtalanszor elutasították, édesanyja azért halt meg, mert a családnak nem volt pénze a kórházi kezelésekre. Háttértáncosból küzdötte fel magát, A nindzsagyilkos című filmnek köszönhetően pedig világszerte omlani kezdtek a nők tökéletes testéért.

Mert rúdtáncolni tudni kell.

A 2012-es év rendkívül produktív volt a K-pop-ban (átlagban 50! új album egy hónapban, ez több mint 600 lemez az év folyamán, és akkor a dalok számáról nem beszéltünk) és számos igen-igen jó dal született, amik simán verik bármelyik amerikai slágert. Épp itt az ideje, hogy a K-pop végre teret nyerjen a mainstream médiában, Psy-jal idén elkezdődött a hullám tetőzése. Igen, kétkedők, akármennyire is "megcsinált" és "előregyártott" a K-pop, semmivel sem rosszabbak a dalok, mint amiket az amcsik énekelnek manapság. Sőt!

Ezek itt a 2012 év terméséből az én személyes kedvenceim. Szubjektív lista, tehát a "jaj XY miért nincs rajta" kommenteknek sok értelme nincsen. Viszont jól lehet szórakozni, mert én főképp a pörgős nótákat bírom. Sorrendet nem állítok, mindegyik dalt bírom nagyon.

Tudom, hogy itthon is sok "zenekritikus" szidja a K-popot, ezért kikívánkozik belőlem ez: a jó zene nem az, ami mindenféle zenei szabályokat követ. Nem az alapján ítélem meg a dalokat, hogy vajon beethoveni zsenialitással készült-e. Szerintem a jó dal az, ami megmozdít benned valami érzelmet. Ha jól érzed magad tőle, felpezsdíti a véred, táncra késztet, endorfint szabadít fel, vagy éppen megnyugtat, ha ideges vagy, vagy megríkat ha olyan kedved - az JÓ DAL. Engem nem érdekelnek az úgynevezett "zenei kritikusok", akik fanyalognak, hogy a K-pop-dalok túl eklektikusak, túl europop, túl ez, túl az. A zene akkor jó, ha boldoggá tesz a hallgatása. Tök mindegy, hogy Beethoven írta vagy a sarki fűszeres.

Vigyázat, megalista!

TVXQ - Humanoids

Attól függetlenül, hogy haragszom rájuk amiért cserben hagyták a JYJ-t és valami megmagyarázhatatlan módon ragaszkodnak ehhez a szemét kiadóhoz, a TVXQ kétségtelenül az év legnagyobb slágereinek egyik előadója, és ez a dal nagyon ott van a szeren. Jó kis nóta, na.

Lee Hi - 1234

Az év új felfedezettje, a K-Pop Star tehetségkutató második helyezettje (szerintem simán nyerhetett volna, sokkal érdekesebb a hangja, mint a csajnak, aki nyert), egy igazi tehetség. Még csak 16 éves, de a hangjától máris taccson van fél Korea. Nagyon érett és erős hangja van, gazdag hangszíne és ez a retro műfaj kifejezetten jól áll neki. És ez a dal is naggggyon ütős.

Miss A - Touch

Ritkán hallgatok lánybandákat, mert a dalok többsége nagyon egymásra hajaz, és őszintén mondom, hogy nem tudom megkülönböztetni a lányok énekhangjait egymástól a különböző együttesekben. (Az "egy kaptafa" esete). Nagy ritkán azonban egy-két dal meg szokott fogni, mint ez is itt.

Bigbang - Blue

A Bigbangnek idén gyakorlatilag mindegyik kislemeze őrületes sláger volt, és bár mások a Bad Boyt vagy a Fantastic Babyt listáznák, és bár az album minden dalát imádom, mégis a Blue-ra esett a választásom. Annyira jól harmonizál a hangjuk, GD rappje és az egész dal hangulata egyszerűen tökéletes. Nem a Bigbangtől megszokott stílus, és pont ezért bírom őket nagyon: mindig be mernek vállalni valami mást, valamit, amit a többiek nem tudnak. És végre Seungri is bizonyít, hogy igenis tud énekelni.

Infinite - The Chaser

Az egyik olyan dal, amit rongyosra hallgatok naponta többször, imádom a 80-as évek szintipop-utalásait a zenében! Nagyon jól összehozták a hangzást, a vokált, és hát a refréntől egyszerűen lehetetlen szabadulni. Kiváló kis nóta az utálatos mosogatás vigyorogva táncolós elvégzéséhez, miközben a család kigúvadt szemekkel bámulja, ahogy az ember lánya önfeledten rázza a mosogatórongyot. Komolyan.

MBLAQ - This is War

Az MBLAQ keményen küzd, hogy levetkőzze a "Rain papa kisfiai" jelzőt, és jó úton haladnak. Kezdik megtalálni a saját stílusukat, és ez a dal bár januári, végigkísérte az egész évemet, letörölhetetlen a lejátszási listámról. Mert egyszerűen piszkosul jó.

BAP - Warrior

Az idén több igen ígéretes újoncka is érkezett a K-pop-palettára, és a BAP az egyik, akikben sok fantázia van, bár eleinte nem nagyon jött be az egyenkinézetük (most komolyan, miért kell mindegyiknek szőkének lennie?).  A dal kellően kemény és játékos egyszerre.

Block B - Nillili Mambo

A srácok a februári thaiföldi skandallum után erős visszatérést produkáltak, ez a dal az egyik abszolút kedvencem idén. A videója külön őrületesen jó. Az egyetlen, hogy akárhányszor hallgatom őket, állandóan olyan, mintha TOP-t hallanám a Bigbangből, P.O. hangja ugyanis gyakorlatilag egy az egyben TOP. De hogy ez a dal milyen pokoli jó, szavakkal nem lehet elmondani! Ráadásul, ezek a srácok maguk írják a dalaikat, szóval le a kalappal.

Psy - Gangnam Style

Unalomig játszott már és biztos, hogy már mindenkinek elege van belőle, de hát az év egyik legnagyobb slágere volt, és jelentem, én már akkor táncoltam rá, amikor a világ többi részén még senkinek fogalma sem volt arról, ki ez a csóka.

Epik High ft. Park Bom - Up

Az Epik High idén tért vissza egy nagyon jó kis albummal, s talán nem szenteltek nekik annyi figyelmet, mint az idolegyütteseknek, nagyon jók a dalaik. Az én kedvencem az UP, ami nagyon-nagyon jól sikerült, igazi bulizós kis nóta és Bommie megint kiereszti a pacsirtahangját.

G-Dragon - Crayon

Az év legdilinyósabb K-pop-videójához dilinyós dal dukál az egyik legőrültebb K-pop-sztártól, aki fütyül a társadalom elvárásaira. Igazi particucc, és ha már a K-popot általában nem hallgató húgom is hozzátapad a Youtube-hoz miatta, az már jelent valamit. "Why so serious?" - bizony, tessék eldobni a konvenciókat és óóóriásit fejrázva bulizni erre az őrületre! SWAG! Mellesleg GD "One of a Kind" minialbumának többi dala is szédítően jó. Hát nem hiába ez egyik legtehetségesebb dalszerző őkigyelme.

Junsu - Tarantallegra

A K-pop-dalok között van egy réteg, amit én csak úgy hívok, a "ránövős dal". Ezek először nem tetszenek. Aztán meghallgatod még párszor, és soha többé nem kerül le a kedvenceid listájáról. A Tarantallegra is ilyen, először nem jött be. Aztán más vonalról totálisan beleszerettem Junsuba, és adtam még egy esélyt a nótának. Minél többet nézi az ember ezt a videót, a dal annál jobb és jobb lesz. Őrület. Arról nem is beszélve, hogy - ahogy az angolok mondanák - I'm a sucker for good dancers (megőrülök a jó táncosokért. És itt nem a csajokat értem, csak mielőtt bárki félreértené).

Baek Jiyoung - Good Boy

Megint egy olyan dal, ami nem kapott elég figyelmet, talán mert a hölgy már nem éppen idolkorú. Pedig milyen jó kis dance-track!

BtoB - Insane

Egy újabb újoncnóta, ami levakarhatatlan az mp3-asomról. Egyszerűen jó, a refrénje különösen. Muszáj ennyire fiatalnak lenniük? :)

Spica - Painkiller

Meglepően jó új lánybanda. Nagyon impresszív az énekhangjuk, ezért figyeltem fel rájuk. Nem olvadnak össze cukisággá, mint a lányegyüttesek többsége, és a dal nagyon-nagyon-nagyon addiktív.

Shinee - Sherlock

Bevallom én nem vagyok egy nagy Shinee-rajongó, a legtöbb daluk nem jön be, az egész stílusuk sem. Ez a dal viszon OHMYGOD. Egyszerűen OHMYGOD. Nem véletlenül volt az év egyik legnagyobb slágere.

EXO-K - Mama

Az idióta szövege ellenére ("Careless, careless, shoot anonymous, anonymous, heartless, mindless, no wanna care about me" --- komolyan ez WTF?!) a dal maga jó, csak nem kell figyelni a szövegére. :) Meg arra, hogy állandóan azt hallom ki az egyik sorból, hogy "ingyombingyom"... (sóhaj).

Ailee - Heaven

A hang, aki kenterbe veri Beyoncét és társait. Pillanatok alatt sztár lett, elnyert minden újonc-díjat, amit lehetett és valóban fantasztikus a hangja. A dal pedig azon kevés balladák közé tartozik, amik idén felkerültek a kedvenceim közé. Mert egyszerűen nagyon jó hallgatni a leányzó hangját.

T-ara - Lovey Dovey

Egy cuki happy-go-funny dalocska - zombis videóval (újabb K-pop WTF-momentum). Ezek a csajok valamiért nagyon szeretik a hosszú videókat. Az eredeti verzió 20 perces...

TaeTiSeo - Twinkle

A Girls' Generation alcsoportja (vagy minek nevezzük ezeket magyarul) 126. helyen landolt az amerikai Billboard-toplistán ezzel a dallal, úgy, hogy meg se jelent Amerikában hivatalosan (előttük a Bigbang volt az első, akik így felkerültek a Billboardra). Tudom, én nem szeretem az SNSD-t. Nem is. Ez a dal a fülembe mászott a Ma Boy című sorozatnak köszönhetően. Jó lett, na nincs ezen mit szépíteni.

CN Blue - Still in love

Az idolbanda, akik nem idolbanda - ööö szóval értitek. Merthogy ők nem a táncikálós-vetkőzős irányvonalat képviselik, hanem hangszeres együttes, rockosabb vonulattal és ez a dal nagyon jó, ó igen.

Beast - Beautiful Night

A "bestiális" srácok totális 360 fokos fordulatot vettek, mert itt sokkal inkább funkysak, mint bestiálisak. Emlékszem még az első videóra, amit láttam tőlük, a Breath-re, na hát ahhoz képest ez mintha nem is a Beast lenne. Ez azonban nem változtat azon, hogy ez a dal jóóó.

Még több K-pop a YouTube külön csatornáján

Mindenkinek jó videózást a karácsonyfa alá, Kellemes Ünnepeket kívánok!

Kis hazánk felkerült a K-pop-térképre! Végre-valahára Koreában is megtaláltak minket a földgömbön, amikor lehetséges koncertcélpontokat vadásztak. Igaz, hogy nem a legnagyobb nevek kezdik el meghódítani a magyar földet, de hát nem is várhatjuk, hogy rögtön valami bomasztikus sztárral kezdenek el minket felfedezni.

Az első budapesti K-pop-koncertet az A-prince nevű formáció adja majd, méghozzá 2013. május 4-én a Dürer-kertben, már amennyiben ugye túléljük a december 21-i világvégét (hogy pont a születésnapom utáni napra tegyék... köszi maják!).

Az A-prince egy vadiúj fiúcsapat, fiatalkák, cukikák, amolyan istenesen kawaii módon, szirupos dalokkal és hózentrógeres térdnadrággal, de kezdetnek ez is valami! A japán rockot kedvelők emlékezhetnek, hogy ott is kisebb nevekkel kezdődött a koncerthullám, kis helyszíneken, most viszont már rendszeres visszatérő fellépők a legnagyobb előadók is. Szóval örüljünk, hogy megtaláltak minket a kis kamaszok, reményedjünk, hogy utat nyitnak majd más bandáknak is.

Az A-prince egyébként 2012 elején alakult TAKEN néven, és akkor még keményebb vonalat követtek (amolyan kicsit Beast-eset), de az akkori menedzsmentjük gyakorlatilag nulla volt, több tag kivált, aztán újraalakultak a New Planet Entertainment alatt, immáron ezt a cukibb imidzset felvéve (nem tudom, mennyire volt ez jó választás, így eléggé beszűkül a rajongói kör a 14 év alatti lánykákra).

Lényeg, hogy jövőre több európai országot érintő turnéra mennek, egyébként ők az első koreai banda, akik ennyi európai országban fel fognak lépni. A srácok egy népszerű koreai DJ, DJ Roem kíséretében érkeznek majd.

A-PRINCE EUROPE TOUR 2013
26/04 : Cologne, Germany @ Werkstatt
27/04 : Amsterdam,, Netherlands @ Melkweg
30/04 : Madrid, Spain @ Caracol
01/05 : Barcelona, Spain@ La2
04/05 : Budapest, Hungary @ Durer Kert
05/05 : Munich, Germany @ Backstage
07/05 : Moscow, Russia @ Moscow Hall
08/05 : Stockholm, Sweden @ venue to be announced soon
10/05 : London, UK @ Garage
11/05 : Paris, France @ Divan du Monde

Ugye eljöttök? A Dürerben lesz, tehát nem lesz horribilis ára a jegynek, viszont fontos lenne, hogy a szervezők lássák, hogy sokan vagyunk, mert ez mutatja meg nekik, hogy érdemes-e nagyobb neveket elhozni, van-e kereslet a műfajra. Ha "nekem ez túl cuki" alapon csak pár ember fog lézengeni, többet nem szerveznek ide semmit... Úgyhogy én azt javaslom, kérem, az itthoni K-pop-rajongóktól, hogy aki rá tud áldozni pár ezer forintot, és nem kapja el a hányinger az alábbi videokliptől - vagyis úgy érzi, hogy kibírna egy hosszabb koncerret a fiúkákkal -, az jöjjön majd el a koncertre, mutassuk meg magunkat a szervezőknek, hogy hali, vagyunk, jöhetnek a nagyok is! K-pop hwaithing!

DJ Roem

A képek forrása a Torpedo Productions sajtókitje.