Xiaolongimnida

Toplistázzunk! Mert az jó és mert már régen csináltuk. Ezúttal azonban nem a saját ízlésemet fogom prezentálni (bár a véleményemet igen), hanem egy amolyan hivatalos-féle listát, amit koreai énektanárok állítottak össze, pontozták többek között a hangszínt, a technikát, a tehetséget, a kifejezőkészséget. 

10. Changmin (TVXQ): 23 pont

Személyes véleményem: Changmin hangja szép, a magas hangokat jól bírja, de nekem túl sokat sikoltozik fejhangon úgy általában, amitől idegfrászt tudok kapni. Nem túl változatos a hangkészlete. 

9. Ryeowook (Super Junior): 23,5 pont

 

Nem rossz a hangja, de több élő fellépés megtekintése után is az a véleményem, hogy nem tudom mit keres ezen a listán :) Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert eleve unszimpi, hogy az összes, amit találtam, playback volt.

8. Jokwon (2AM) : 24 pont

 

Bocsássatok meg nekem, hogy nem tudok nyilatkozni a hangjáról, de háromszor néztem meg képernyőre tapadva, ahogy táncol. :) Simán veri Lady Gagát, de nagyon durván :)

7. Youngsaeng (SS501): 24,5 pont

Nem rossz, nem rossz, haladunk.

6. Onew (Shinee): 25 pont

Ööö. Időnként nagyon hamis, nem vagyok énektanár, de a fülem elég érzékeny a félreéneklésre. Kellemes a hangszíne és vannak jó pillanatai, de nálam ez nem lenne elég a 6. helyre, az tutkó. Ha valakinek van jobb felvétel tőle, nyugodtan posztolja el Facebookon, én nem találtam. 

5. Yonghwa (CN Blue): 25,5 pont

Igen, igen, igen, igen, ott van benne az "x-faktor", az a dögös plusz, amitől megborzong az ember leánya. Katarzis meg minden.

5. G.O. (MBLAQ): 25,5 pont

 

Igen, ketten osztoznak az 5. helyen. Tetszős. Jaja.

4. Hongki (F.T. Island): 26,5 pont

 

Odateszi magát nagyon, és szép rockos felütése van a hangjának. Kellemes.

3. Taeyang (Bigbang): 27,5 pont

 

Szeretem Taeyang hangját, ott van benne minden, ami kell, az egyetlen bajom vele, hogy élőben nagyon inkonzisztens tud lenni. Nincs full kontrollal a torka fölött, felvételen őrült jól hangzik, élőben vannak nagyon jó pillanatai, de pokoli ciki pillanatai is. Én lentebb tettem volna a listán.

2. Jaejoong (JYJ): 28,5 pont

 

Hát igen. Kevés énekesnek van gyönyörűbb hangja. A mélyebb regiszterekben kissé rezeg a léc, de amint a komfortzónába ér, azonnal ragyogni kezd, egyszerűen hihetetlenül szép, tiszta, csengő hangja van. Aki szépeket akar álmodni, elalvás előtt hallgassa meg az Insa című dalát, nem azért mert uncsi, hanem mert hihetetlenül léleknyugtató a hangja benne.

1. Junsu (JYJ): 29,5 pont

Hát igen, ki más. Bődületesen szép hang, ehhez extra tutkó érzelemkifejezés, mélyebb és magasabb regiszterekben is jól énekel, van egy nagyon tuti töltet a hangjában, mélység, dimenzió, katarzis és libabőr. Amikor az első musicaljére próbált, a zenekar vezetője elégedetten bólogatott, hogy milyen könnyen meg nyeki a váltás magas és mély hangok között, milyen gyorsan tanul és milyen alázattal énekel. És mivel ő lett az első, övé a bónuszvideó is. Mert megtehetem :)

A K-pop-sztárok élete csupa fény és csillogás, habostorta, dől a lóvé, milliók imádják őket, pöpec cuccokat hordanak, limóból lépnek elő, mindig mosolyognak, mindig kedvesek, mindig udvariasak, mindig gyönyörűek, kameraképesek és boldogok. Vagy talán mégsem. El se hinné az ember, hogy mi minden van a csodás csillogás hátterében.

Tekintsünk most el a gyakornoki rendszer képzési keménységétől és szaszengrajongóktól is, ezeket már kiveséztük, és nézzünk a sztárcsinálás pszichológiája mögé, vagyis lássuk, mivel kell egy popsztárnak Koreában mentálisan szembenéznie. Lehet, hogy ez után a poszt után már nem fogod annyira nyálcsorgatva irigyelni, hogy milyen szépek és milyen szerencsések ezek a fiúk-lányok.  

A popsztárokat Koreában igen fiatalon verbuválják, ma már inkább 16-18 évesen, hogy minél hamarabb ki lehessen őket lökni a piacra, régebben, amikor még nem volt ennyi banda (évente 60-80 idol együttes debütál Koreában!), 12-14 évesen kerültek a kiadó-ügynökségek karmai közé a leendő idolok. Sutty, bevágják őket a sztárkoliba és jöhet a móka! Az idolok nem ám hazajárós, otthon anyuci kajáját fogyasztós, majd délutánonként táncpróbálós módszer szerint készülnek. Gyakorlatilag elzárják őket a külvilágtól, a suliba hozzák-viszik őket, haza akkor mehetnek, ha a gyakornoki időbeosztásuk ezt megengedi, és sok ügynökség még a mobiltelefont is elkobozza a gyerkőcöktől, amellett, hogy a koliban kell élniük.

Az idolgyakornokok élete nem fenékig tejföl

A szerződésükben ezek mellett sok egyéb mást is kiköthetnek, például azt, hogy hány éves korukig nem randizhatnak. Ismeretes tény, hogy a 2NE1 együttes idén 27. és 28. évét töltő Park Bom és Sandara Park még mindig nem randizhatnak. Nem hogy férjhez nem mehetnek, de pasijuk sem lehet. A randi-tiltás nem egyedi dolog, sok cég él vele, hiszen ha a sztár azzal foglalkozik, hogy éppen a pasija/nője miatt bőg, vagy a randijára cicomázkodik, akkor nem azt teszi, amire szerződtették: nem a pénzcsinálásra koncentrál. Amellett, hogy a figyelmüket elvonja, a párkapcsolatokba bonyolódás, különösen az idolegyütteseknél még egy veszélyt is rejteget: az őrült rajongók haragját, akik képesek elfordulni a kedvencüktől, ha kiderül, hogy randizik. Nem sokan vállalják be tehát a dolgot, kivételek vannak, mint a Super Junioros Shindong, vagy Seven, aki 7 év után merte bevallani, hogy nője van (rögtön le is iratkozott a fanklubjából 100 ezer rajongó - képzeljétek el, ez mekkora pénzkiesés a kiadónak!). Nem véletlenül panaszkodnak egyre másra a 30-hoz közeledő idolok, hogy magányosak. Köztudott, hogy a világszépe Jaejoong is állandóan erről sóhajtozik a tévében, otthon meg alkoholba fojtja a bánatát, de még Rain is el-elejtette a morzsákat, hogy milyen jó lenne már családot alapítani, de hát... Ha nem a cég akadályozza meg ebben az idolt, akkor a munkarendje - na persze ezt is a cég alakítja ki. Egyik program követi a másikat, naponta új országban ébrednek, filmforgatás, reklámfotózás, interjú és fanmeeting-hegyek mellett, örülnek, ha napi 3 órát sikerül aludniuk a kisbusz hátsó ülésén, se idejük, se energiájuk nem marad a randevúzásnak még a gondolatára se. Persze kivételek mindig akadnak, de ha az idolok számát összevetjük a bevallottan randizgatókéval, hát igen törpicsek kis százalékocska jön ki, és általában nem a leghíresebbek tartoznak bele.

Jaejoong a külseje, a kora és a magányossága miatt aggódik

A Human Rights Korea is felfigyelt a K-pop-idolok gyötrelmeire és azt állapították meg, hogy ezeket a tiniket bizony meglehetősen súlyos pszichés károk is érhetik, hiszen gyakorlatilag csak egyetlen környezet létezik számukra a szocializálódáshoz: a sztárkoli, aztán meg a showbiznisz színpad mögötti öltözői. Össze vannak zárva egymással, némelyik fiatal azt sem tudja, hogy kell tömegközlekedni, vagy hogyan kéne elintéznie egy hivatalos ügyet, befizetni egy számlát vagy mi az, hogy adóbevallás. Így amikor leöregszenek a színpadról, fogalmuk sincs, mihez kezdhetnének magukkal. A pszichés sérülés némelyik idolnál szinte már észrevehető, tapintható dolog, ez persze szigorúan a magánvéleményem, de ne mondja nekem senki, hogy normális dolog egy huszonéves fiatalnál, hogy például a Bigbang TOP-ja felnőtt férfi létére plüssjátékokat gyűjt, hogy a Super Junioros Heechul vagy G-Dragon női ruhákat szeret hordani vagy hogy Jaejoong már-már megszállottja a saját arcának és fiatalsága megőrzésének. Nem beszélve Park Bom kényszeres evési szokásairól vagy Lee Hongki századmásodpercnyi hangulatingadozásairól. 

Rain elmeséli mi mindent kellett kibírnia ahhoz, hogy 0, azaz nulla % legyen a testzsírja.

Ott van aztán a külső kérdése. Ezeknek a fiataloknak kötelező jól kinézniük. Persze van, akinek nem muszáj (Shindong, Psy), de az ő imidzsük kifejezetten erre épül. Akinek nincs különleges vicces-humoros személysége, annak cserébe piszkosul domborítania kell. Szó szerint. Diétahegyek, vég nélküli edzések, ha tetszik, ha nem. A fiúknak kötelező a kockahas, a lányoknak a csinos láb, a darázsderék és ha az arcuk nem elég szép, uzsgyi a sebészetre, majd ott megoldják. A rekordot valószínűleg az LPG lányegyüttes tagjai tartják, akiket összesen 27 alkalommal műtöttek. 

Aztán ott van a hihetetlenül magas öngyilkossági ráta, ami egyébként nem csak a sztárokra, de egész Dél-Koreára jellemző, az öngyilkosság ma Koreában a legelső halálozási ok a huszonévesek körében! A sztárok esetében a leggyakoribb ok a depresszió, valószínűleg mindannyian szenvednek tőle karrierjük ilyen-olyan szakaszában, kinek sikerül legyőznie, kinek nem. Ismeretes az eset, hogyan mentette meg a depresszió bugyrába csaknem elmerült Kim Hyunjoongot (igen, a Boys over Flowersös szépfiút) legjobb barátja, Jaejoong. Egyes pletykák szerint Hyunjoong csaknem odáig merült, hogy gyógyszert vett be - bár állítólag csak nem tudott aludni és véletlenül többet nyelt le, amitől kicsit elkábult. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg csak ő tudja. Az viszont olyan tuti, mint hogy itt ülök és ezt gépelem, hogy a K-pop-sztárok többsége nyugtatókon és altatón él. Jaejoong Come on Over DVD-jén, amikor a lakásában fürkészik a kamera, egy egész kartondoboznyi gyógyszert lehet látni, amire kissé reszkető hanggal legyintve csak annyit mond: "hát szeretek inni, aztán amikor iszom, utána kimerült vagyok, szóval ezért néha gyógyszert veszek be"... A Wonder Girls-ös Sunye a gyakornoki évei alatt jutott el az öngyilkosság gondolatáig, mert frusztrálta, hogy több évnyi kemény gyakorlás után sem engedték debütálni. A megfelelni akarás amúgy is egy eléggé sajátos ázsiai pszichológiai állaptot, dobjunk hozzá egy kőkemény gyakornoki rendszert, amiben vagy megfelelsz, vagy irány az utca, fejeljük meg némi szándékos csesztetéssel a menedzserek részéről, és máris kész a lappangó öngyilkosjelölt.

Ugyanez igaz a befutott sztárokra, egyszerűen iszonyúan túl vannak hajtva. Nincs olyan hónap, hogy valaki ne kerülne be az újságba azzal, hogy összeesett a próbán, a színpadon vagy út közben, az idolok turnéfelszerelésének gyakorlatilag szerves része az infúziós állvány... Ráadául Ázsiában pszichológushoz fordulni, segítséget kérni társadalmilag nem elfogadott dolog. Ha problémád van, tartsd meg magadnak, a sztárokra pedig ez különösen igaz, hisz őket milliók figyelik. Mi lenne, ha kiderülne, hogy XY titokban pszichiáterhez jár? Őrült botrány, megaláztatás és részvényárak csökkenése. A problémák halmozódnak, az elfojtás mélyül, és a végén van, aki már nem bírja tovább, mint Park Yongha esetében. Aztán olyanok is akadnak, akiket szexuálisan zaklatott a menedzserük vagy arra kényszerítették, hogy prominens üzletemberekkel feküdjön le és ezért lett öngyilkos, mint Jang Ja-yeon, akit a Boys Over Flowersből ismerhetünk. Aztán ott van például Choi Jin-sil színésznő (Star in My Heart) megdöbbentő esete, aki elvált az őt verő férjétől, mire föl a szponzorcége beperelte hírnévrombolásért, mondván, hogy a nőnek "boldog" és "tiszteletteljes" imidzset kell mutatnia magáról a szponzorszerződés keretében, azonban az összevert arcával a cég imidzsét rombolta. És minderre válaszul a koreai legfelsőbb bíróság, hónapokkal az asszony halála után a szponzornak adott igazat. Kim Yuri szupermodell öngyilkosságának hátterében pedig az állt, hogy már nem bírta elviselni, hogy állandóan diétáznia kell szupervékonyságának megőrzése érdekében. Song Ji-seon műsorvezetőnő a lakása ablakából ugrott ki, miután az MBC csatorna felfüggesztette az állásból, mert bevallotta, hogy egy baseball-játékossal jár. És ez csak pár példa az utóbbi évek híres öngyilkosságaiból. 

A K-pop-idolok élete nem rózsás tündérmese. Gyakran 14-18 órákat dolgoznak naponta, de előfordul, hogy akár 24-30 órán át egyáltalán nem jutnak alváshoz. Néha ott alusznak, ahol épp idejük van, Jaejoong itt például a földön, egy reptéren...

... Lee Minho pedig két jelenet forgatása között egy széken szunyókál.

Krystal az F(x) együttesből a színpadon esik össze

Seungrit a Bigbangből eltalálja egy tüzijáték a színpadon, a sérült fiúnak vissza kell mennie végigcsinálni a koncertet, majd a hakni után kórházba viszik.

Agyonhajszolják őket, például 10-12 órás táncgyakorlással, ami rengeteg sérüléshez vezet (meghúzott izmok, kificamított bokák, törött lábak...). Xiah Junsu is így sérült le, ettől függetlenül pihenőidőt, azt nem kapott. Kerekesszékben kellett fellépnie.

A depresszió a szépfiúkat sem kíméli: az állandó utazásoktól és munkától testileg-lelkileg kikészült Jang Geun-suk (You're Beautiful) hetekig képtelen volt kilépni a saját lakásából, annyira legyűrték a sötét gondolatok.

Egyszóval, nem minden olyan, mint amilyennek a csodás filmekben, reklámokban és mosolygós interjúkban elhitetni próbálnak velünk. A tehetség rég nem elég, ezek a fiatalok rengeteg mindent áldoznak fel az életükből, nincsenek normális emberi kapcsolataik, barátaik, alig látják a családjukat, nem ritka, hogy egy hét leforgása alatt akár 5-6 országon is át kell utazniuk, alig alszanak, viszont dolgoztatják őket, mint a málhás lovakat. A híresebbje az utcára se mehet ki, mert azonnal megrohanják a sikoltozó tinik, a sarkukban vadásznak rájuk a paparazzók mellett a félőrült szaszengrajongók, akik mág autóbalesetet is képesek okozni, vagy megmérgezni azt, aki nem tetszik nekik. Persze mondhatjuk, hogy aki ebbe belevág, az feltehetően tudja mit vállal, nos visszakérdeznék: te, kedves olvasó, 16 évesen pontosan tudtad, mibe fogsz? Egy felnőttnek is nehéz döntéseket hozni az életéről, hát még egy tininek, akinek csak annyi a vágya, hogy énekelhessen vagy színész akar lenni. Mindenki azt hiszi, hogy meg tud majd bírkózni a sztárság sötét és büdös oldalával is, de a fenti öngyilkosságok mutatják, hogy ez koránt sincs így. És ha egyszer belecsöppen az ember, utána már nehéz belőle sérülések nélkül kimászni, különösen, ha valakiért több millió ember rajong, akiknek az elvárásainak meg kell felelni. 

Dél-Koreában egy felmérés szerint a színészek 40%-a fontolgatta már az öngyilkosságot. Jusson ez is eszetekbe, amikor legközelebb felsóhajtotok egy sorozatot látva, hogy "jaj de szerencsés". 

(Avagy annak a története, hogy miért nem hallgatok már nyugati popot egyáltalán.)

Olvastam nemrég egy tanulmányt, ami szerint a koreai hullám időszaki jelenség, és amúgy is csak Ázsiában féktelen, Európában és Amerikában úgysem veti meg a lábát soha, és amúgy is, a K-pop az csak amcsi utánzat. Röhöghetnékem támadt. Aki az ominózus tanulmányt írta még biztos életében nem látott K-pop-rajongót közvetlen közelről, de K-pop-dalt se nagyon.

Épp tegnap került kezembe a hír, hogy a Big Bang kénytelen volt második koncertdátumot hozzácsapni a londoni turnéállomásához, mert a 12 500 férőhelyes Wembley Arénában tartandó decemberi koncertjükre az online vásárlás megnyitását követő kettő percen belül az összes jegy elkelt. Tanúsítom, én úgy az ötödik percben próbáltam megnyitni a Ticketmaster oldalát, be volt fagyva mint a Bajkál télen. Nem ők az első koreai banda, akik tizenezres koncerttermeket töltenek meg Európában és Amerikában, és nem is az utolsó. Teszem hozzá, hogy a Big Bang idei világ körüli turnéja jelenleg 45 koncertből áll, és még nincs is az összes helyszín kihírdetve. Most tartanak cirka félmillió nézőnél... Összehasonlításképp, Lady Gaga Monster Ball turnéja 70 állomáson másfél millió nézőt vonzott. És Gaga mennyivel ismertebb világszerte, nem?

A Big Bang élőben, a szöüli koncertjükön, 14 ezer néző előtt

Szépen, csendben, fű alatt, feltűnés nélkül, a K-pop lassan átveszi a hatalmat Ázsián kívül is, és nem kell nekik hozzá mainstream media, Viva TV vagy rádiós lejátszási lista, a YouTube és a Facebook pont elég hozzá. Az őrület mindenütt ott van, lehet, hogy nem tudsz róla, de egész biztos, hogy valaki a környezetedben, akiről talán nem is sejtenéd, K-pop-rajongó. Talán épp a szomszéd gyerek, a szőke csaj bioszórán vagy a buszmegállóban önfeledten ritmusra topogó csávó, vagy éppen a metrón melletted ülő középkorú nő. A K-pop, akár egy vírus, rendkívül gyorsan és hatékonyan fertőz. Ellenszere nincs. Harcolni ellene értelmetlen és hiábavaló, úgyis ő nyer, előbb-utóbb.

Olyan ez, mint egy hatékony agymosás, ha egyszer belekóstolsz, nincs visszaút, lemondasz Gagáról, otthagyod a fenébe Madonnát, kidobod a Kanye West cédéidet és az mp3-asod megtelik koreai nyelvű dalokkal. (És tudom, hogy most sokan bólogatnak egyetértően. A hitetlenkedők meg majd úgyis rájönnek idővel.)

Lépésenként történik ez, beszippant, mint egy örvény, elnyel, akár egy fekete lyuk, és soha többé nem kívánsz már visszatérni a régi énedhez. Egyik nap takarítom az mp3-lejátszómat, túl sok volt rajta a dal, gondoltam kitörlöm, amiket ritkán vagy egyáltalán nem hallgatok. Hopp, repültek a török nóták, azon vettem észre magam, hogy kukában landolnak az imádott Jay Chou dalaim is, és az a tucatnyi amerikai, akiket ritkán hallgatni szoktam, mind eltűntek a süllyesztőben... Elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért is van ez? Miért nem kívánok többé mást hallgatni? Miért nem jó nekem Gaga? Hová tűnt az életemből Tarkan? Alekszandr Malinyin? A Queen? Ákos? Mind szerettem őket, szeretem ma is, mégsem akarom hallgatni a dalaikat. Mi történik velem?

Az a helyzet, hogy a K-pop egy óriás szivacs. A dalok remekbe szabott pop-rock-r&B-rap keverékek, szintetizálják mindazt, ami a nyugati pop-rockban nagyon jó, és mindezt megcsavarják, megkavarják, felfűszerezik és olyan ínycsiklandóan tálalják, hogy rá sem hederítesz már az eredeti összetevőkre, a feltálalt kaját akarod, újra meg újra, mert mindig más, mindig új, ezer színű, érzésű és hangulatú. Olyan, mintha fognák Michael Jacksont, Lady Gagát, Chert és Eminemet és egybe gyúrnák, valami tök mássá, ami sokkal jobb, mint az eredeti önmagában volt. Felszínes? Hát persze. Érdekel? Csöppet sem. Ha az élet értelmét akarom keresni, nem popdalokat fogok hallgatni. Szórakoztat, jó érzés, leköt? Nanáhogy. Olyan, mintha a K-pop termelné az endorfint, és egy idő után egyszerűen függővé válsz tőle: kell! Még! 

És tehetségesek ám ezek a gyerekek. Ott vannak a toppon, tudnak énekelni, táncolni és azt adják, amire vágysz. Bármivé akarod alakítani őket, azzá válnak. Veszélyes drog ez ám, hisz lehetetlen leszokni arról, hogy azt kapod, amiről mindig is álmodtál. A K-pop, sokkal inkább mint az amerikai, a rajongók kielégítéséről szól. Bármit megtesznek érted. Cserébe pedig a rajongók is bámit megtesznek a K-pop-idolokért. Ott a rajongásnak kultusza van, egy K-popper nem egy átlagos rajongó, a K-popper egy klán tagja, ahol hierarchia van, szabályok, rendszer és őrület. Csak meg kell hallgatni, mit művelnek a rajongók egy koncerten, ilyet nem látsz Európában... Elképesztő hátborzongató érzés nézni is, nem hogy élőben átélni, amikor tízezer ember egyetlen hangba összeolvadva, a koncert meghatározott elemeinél az előadó nevét vagy a dalszöveg részletét kántálják, mint egy ősi vallás templomában a szent varázslatot. Félelmetes, libabőrözős érzés lehet ez az előadónak is. Összehangoltan, összekovácsolva működik együtt több ezer ember, akik nem ismerik egymást, mégis eggyé válnak a zene, az előadó hatására.

A TVXQ rajongói tábora a Mirotic-ot énekli teljes hangerővel, még a koncert kezdete előtt.

Értem én, hogy az egész egy nagy amerikai mishmash, és a legtöbb K-pop-dalt amcsik meg európaiak írják a koreaiaknak, basszuskulcs, mégis jobb a végeredmény! Valahogy a koreai előadók másképp nyúlnak a dalhoz. Lenyűgözik azokat a nyugati dalszerzőket is, akik velük dolgoznak, ott van például a Sony Music producere, Bruce Automatic, aki Xiah Junsunak írt dalt, és totálisan megfertőzte a K-pop-láz. Ódákat zengett arról, hogy milyen földön járó ember ez a koreai szupersztár, milyen profi, és milyen elképesztően jó énekes, és most már azt tervezgeti, hogy más K-pop-előadókkal is akar dolgozni, mert a K-pop-rajongók nem csak az idolokat szeretik, de a producereket is sztárként kezelik. Miután megírta Junsunak az Uncommitted-et, Automaticot elárasztották a rajongók üzenetekkel, köszönő videókkal, rajongói klubja alakult (A producernek!). Nálunk legtöbbször senkit nem érdekel, ki írta a dalt, ki volt a producer. A K-popban ez is másképp működik. Ha jót teszel a sztárommal, a barátom vagy és szeretlek. Ha rosszat teszel neki, millió rajongó haragját vívod ki - de szó szerint. 

A JYJ Amerikában az angol nyelvű albumuk felvételei közben. Junsu és Jaejoong nem beszélték a nyelvet, így megharcoltak a dalszöveggel, de végül győztek.

Aztán ott vannak a videók, amik ellenállhatatlanok. Legtöbbször értelmetlenek és WTF-momentumokkal zsúfoltak, mégis újra meg újra megnéznéd őket. Meg újra. Meg másnap is. Még ha elsőre nem is tetszik, rád ragad, beleolvadsz és azon kapod magad, hogy "á, nem is tetszik ez a videó... de akkor miért nézem már huszadjára??"

A nuna*-momentum: tudod, hogy szinte még gyerekek, mégsem tudod róluk levenni a szemed.

Csak hogy a fiúk se unatkozzanak. Az egyik olyan dal, ami "rám nőtt" az utóbbi időben, főképp a refrén miatt: br-br-bring the boys out!

Na és énekelni is tudnak ezek a koreaiak ám. Több olyan énekesük is van, akik előtt nyugaton is leemelnék a kalapot, ha ismernék őket.

Ailee, aki Beyonce 'Halo' c. dalával nyerte meg magának a zsűriket, aztán a saját dalai is őrülten jók lettek.

Xiah Junsu, a musicalek hercege, akinek hangjától egy jéghegy is elolvad. No meg a fenékrázásától is, ő Ázsia koronázatlan legszebb feneke. Nem viccelek.

Na és aztán ott vannak a live performanszok, amik nagyon fontosak a K-popban. Olyan, de olyan showt rittyentenek össze, hogy Lady Gaga szégyenében elbújdokol falu végére pityeregni.  
Fontos az összehatás, így az élő fellépéseken is nagy a hangsúly. Mindegy, hogy 3000-es vagy 50 ezres teremben lépnek fel, a K-pop-koncertek pokoli jó bulik.

TVXQ: Bolero, élőben a Tokyo Dome-ban, 55 000 rajongó előtt. Nuku playback!

G-Dragon és Taeyang a 'Lies' és 'Korean Dream' c. dalokat adják elő az SBS Music Festivalon

A 2NE1 - vitán felül a legjobb jelenlegi lánybanda - a YG Family koncerten Japánban. A YG Entertainment aztán tudja, hogy kell libabőrözős koncertintrót készíteni! Ebbe a családba tartozik a Bigbang, Seven, Psy és Tablo is. 

Ugyan ki tudná überelni a tánckirály Raint, ha szexi csípőmozgásról van szó? Az a rúdtánc (ühüm, és főműsoridőben) megér egy misét. Na meg az egyik színésznő hosszan mutatott "nyamm, hazavinnélek" arckifejezése is.

A K-pop szerves részei a különféle showműsorok, zenei műsorok, talkshowk és reality showk, amik mind-mind-mind mélyebbre nyomnak az isteni bugyorban, és segítenek fenntartani, megújítani és terjeszteni az őrületet. A koreai tévéshowk bombasztikusak. Úgy vannak megtervezve, hogy egy másodpercig se legyenek uncsik, és a maximumot hozzák ki a K-pop-idolokból, minden oldalukat megmutatva, a cukitól a szendén át a szexi dögig. És ők mindent bevállalnak, a táncpárbajtól a zongorapárbajon át a piszkos munkákig, mint a reality real time favágás, a sztárolimpia, a futkorászás hülye jelmezekben, idióta dalok éneklése, akadályversenyes baromságok és fizikai megaláztatás. Beengednek a hálószobájukba, megmutatják milyenek, ha nincs rajtuk smink (míg az amcsi sztárok ezt rejtegetni próbálják...), ha kócosak és kialvatlanok, képesek gyerekre vigyázni vagy "összeházasodni" egy show kedvéért, kibeszélik magukat és egymást, és ezzel bizony kiirthatatlanul bevésik magukat az ember lelkébe. Éjszakákat tölt el egy K-pop-rajongó azzal, hogy a kedvencei feliratozott showműsorait bámulja vihogva, röhögve, ugrálva, tapsikolva (igen, a 30 fölöttiek is...), és külön komoly csapatok dolgoznak azon, hogy ezek a showműsorok a világ minden nyelvére, de legalábbis angolra le legyenek fordítva.

Az MBLAQ táncpárbaja egy showműsorban

Az interjúk sem a megszokott fapofás-kérdezgetősek. Itt például gyakorlatilag elszabadul a nevetőgörcs. 

Az egyik legnépszerűbb talkshow, a Strong Heart, ahol a sztárok magukról és a többiekről is lerántják a leplet. Kínos szituk sorát alkotva. Fetrengős-röhögős az egész műsor.

Édesen idióta feladatok: a TVXQ feladata, hogy három szóban leírja Xiah nevetését. Persze ezt sem ússzuk meg fetregés nélkül. Szó szerint.

Mi mindent meg nem tesz egy éhes fiúbanda némi grillhúsért... 

És ha mindez nem lenne elég, sorozatokban is bolondítják a rajongókat a K-pop-sztárok, így aztán végképp bekerülnek a mindennapjaikba. 

És ha tényleg őszintén végignézted az összes itt felvonultatott videót, és mégsem kaptál kedvet a K-pophoz, akkor metalrocker vagy. :)

Üdv a klubban! Annyong! 

* nuna: a koreai kultúrában a fiú nővére, a K-popban a nuna-rajongók a fiatal idolsztárok idősebb, huszon-harmincéves rajongói

A K-pop kifejezetten híres arról, hogy piszokjó videókat tudnak csinálni, íme egy csokorra való az idei legjobb alkotásokból, szigorúan szubjektív személyes ízlés alapon, hideg őszi estéken jó kedvre tudja deríteni az embert egy jó kis dal jó kis klipje. Psy Gangnam Style-ját szándékosan hagyom ki, írtam róla én is meg a világsajtó is eleget. 

A Block B banda üdítő színfoltnak ígérkezik az újonckák palettáján, Nillili Mambo című daluk videoklipje egyszerre dilis, vicces, extravagáns és dögös. Az elfuserált kalózocskák pofikáját úgy megcsipkedném, olyan cukik. És a dal is nagyon jó kis pörgős, a szokásos "na most hetekig ezt fogom énekelni" típusú addiktív refrénnel. 

Ha dilinyós-cuki videoklipekről van szó, G-Dragon gyakorlatilag überelhetetlen, megint kitett magáért, csak kapkodja az ember a fejét. Nagyon eltalálták a karizmatikus Joker-mondatot, a "Why so serious"-t is, GD maga is jó kis Joker lehetne bármelyik Batman-filmben.

MBLAQ - War. Se nem cuki, se nem dilis, viszont nagyon jó. A történet és a dal is. A klip vége ugyan túlzottan dramatikus na meg kissé sci-fis, de hát istenem. Mégiscsak egy videoklip ugye, nem dokumentumfilm.

Xiah - Tarantallegra. Beletelt egy kis időbe, míg megtetszett, de azóta kikapcsolhatatlan ez a videó. Van valami megkapó ebben a sötét-baljós és mégis piszok szexi megjelenésben. És hát Ázsia legszebb fenekét is meg lehet csodálni, ugye. És az sem elhanyagolható, hogy a táncosok végre nem a szokásos egyszálbél csontkollekciók. Xiahnak úgy tűnik bejönnek a vaskos csajok. Jee!

A JJ Project klipje is a fun kategória, aranyosak, bulisak, és a zene nagyon-nagyon fenékrázós kategória (=úgyis felpattansz és pogózol rá, ne is tagadd). 

Az Itaewon Freedomot nem lehet überelni, de ez a UV-videó se lett semmi. Sikoltozós-könnyezős-röhögőgörcs-kiváltó, mint a legtöbb UV-alkotás. Ezúttal a koreai drámák kerültek görbe tükör alá :) és azok a hajak, áááá. Szuperjó.

Az ország MC-je, Ju Dzseszok énekesnek állt, és együttese a Sagging Snail (Petyhüdt Csiga) a bulis zenei alapokra összedobta ezt a fergetegesen vicces klipet, amiben a Big Bang Monster c. videójában előforduló frizurákat is kiparodizálják.

Meglehetősen nehezen találtam olyan idei lánybanda-videót, ami beleillene a bulis-dilis kategóriába, mert a lánybandák általában képtelenek levetkőzni a "cuki vagyok" illetve "fú de dögös erotikus vagyok" imidzset, pláne a tudathasadásos együttesek, akik hol cukik, hol meg ribancnak vannak öltözve (néha a kettő együtt). Még az EvoL fenti videója az talán, ami belefér a szórásba, bár bulisnak nem bulis, inkább olyan... katonás? Idén még a 2NE1-nak sem sikerült semmi maradnadót alkotnia, videoklipileg.

A TVXQ-ról már volt szó korábban, ők az a bizonyos leg-leg-leg együttes Ázsiában, akik minden elérhetőt elértek, aztán egy nap óriási botrányok közepette kettéváltak. A felbomlásuk története azonban megvilágítja az olajozott K-pop gépezet igazi természetét, a csillogó-villogó csodavilág mögötti félelmetes valóságot, azt, ahogy ez az iparág valójában működik. 

Korea szárnyaló popiparának gépezetét a kiadó-ügynökségek vezérlik, gombnyomással. A felépítésről egy korábbi posztban már írtam. Ezek a kiadók bizony az előadók szerződésének abszolút birtokosai, gyakorlatilag az előadónak zéró beleszólása van a dolgokba. Mivel ezekkel a gyerekekkel igen korán kötnek igen hosszú távú szerződéseket, nemigen létezik semmi, amivel a szerződések tartalmát befolyásolni lehetne. Ügyvéd a sztárpalánta részéről nemigen van jelen, a szülő meg mit ért a jogi csűrcsavarokhoz? A gyerkőcök pedig mindenáron énekelni, táncolni, sztárrá válni akarnak, bármit aláírnak. Aztán felnőnek, és rádöbbennek, hogy mit tesznek velük valójában, a többség azonban tűr és várja a szerződés lejárást, és csak nagyon kevés olyan előadó van, aki lépni mer. Mert ha megteszik, a karrierjüket kockáztatják. 

Ez történt a 90-es évek egyik első sikeres fiúbandájával, a HOT-tal is, akiknek a története hátborzongató módon hasonlít a TVXQ-éhoz, csak náluk a szerződésük meghosszabbításakor lépett fel gond, kettő maradt, hárman pedig mentek, és a szószt itt is a kiadó keverte meg alaposan.

1000%-osra nem lehet venni a történteket, hisz csak töredéke került nyilvánosságra a TVXQ kálváriájának, és egészen biztosan tévedhetek is akár, de abból, amit elolvastam a témában, én a következőket szűrtem le.

A régi szép idők: balról jobbra: Junsu, Yoochun és Jaejoong (JYJ), utána Changmin és Yunho (TVXQ)

A feloszlás

Történt tehát, hogy 2009 végén Jaejoong, Junsu és Yoochun a TVXQ-ból pert indítottak a kiadójuk, az SM Entertainment, Korea legnagyobb szórakoztatóipari mammutcége ellen, a szerződésük igazságtalanságai miatt. 13 évre szólt a szerződésük, amit az SM bármikor egyoldalúan megváltoztathatott, nekik viszont semmilyen beleszólásuk nem volt. A banda ekkor már iszonyat pénzeket keresett a kiadónak, aminek töredékét se látták. Évek óta egy lyukban laktak, amire a kiadó kötelezte őket, éveken át egy bútorozatlan szobában öten (csak az ágyak voltak). Olyasmiket kellett megtenniük, amiket nem akartak, olyan programokat szerveztek nekik, amikről előre nem szóltak. Orrvérzésig dolgoztatták őket szünet nélkül.  Amikor bejelentették a szerződésváltoztatási igányüket, kaptak egy középső ujjat válaszként. A per indulásakor a három fiú (Jaejoong-Yoochun-Junsu azaz JYJ) kilépett, a másik kettő, Changmin és Yunho maradtak. A rajongótábor  , a Cassiopeia majdnem beleőrült, és végül kettészakadt, a JYJ-nak igazat adók az Orion név alá csoportosultak. A két tábor féktelen, eszeveszett sárdobálásba kezdett, a JYJ rajongói árulóknak bélyegezték a TVXQ megmaradt két tagját, és fordítva is ez történt. A JYJ elbőgte magát a színpadon a szakítást követő első önálló koncertjükön Japánban.

A JYJ elérzékenyül a színpadon a japán koncertjüket követően

A három fiú útját ugyanis nem csak a szakítás terhe nehezítette meg. A feloszlást követően az SM Entertainment névtelen (!!!) körlevélben gyakorlatilag utasította a koreai tévétársaságokat, hogy a JYJ-t nem léptethetik fel. A JYJ 2010 óta egyetlen koreai zenei műsorban sem jelenhet meg, koncertjeiket nem közvetítik Koreában, az egyetlen tévéadó, amelyik szóba áll velük, az MTV, az is csak azért, mert külföldi tulajdonú. Ekkora hatalma van az SM-nek a koreai popiparban. Japánban a fiúk japán kiadója az Avex szintén mindent megtett, hogy elássa a JYJ-t a saját sírjába. Nem sikerült nekik. Az együttes megtöltötte a Tokyo Dome-ot, világkörüli turnéra ment, Junsu tízezres tömegeket vonz a musicalfellépéseivel, Yoochun tévésorozatai példátlan népszerűségnek örvendenek, Jaejoong pedig mozivásznon is tarol. Együtt, együttesként azonban továbbra is ki vannak tiltva minden hazai tévéből. A harcot azonban nem adják fel. A per első szakasza lezárult, a szöuli bíróság kijelentette, hogy a fiúk szerződése törvényellenes volt és az SM-nek kártérítést kell fizetnie. Csakhogy az SM nem hajlandó, a per folytatódik, már hatszor hallgatták meg a feleket, de megegyezésre sosem jutnak, legutóbb szeptemberben napolták el megint a döntéshozatalt. Az SM "felejstük el ami történt" alapon egyezkedne, a JYJ ragaszkodik a bírósághoz. Álláspontok közeledése zéró.

Feszültség

A TVXQ legendás volt arról, hogy a fiúk milyen jóban voltak egymással, például hogy amikor a gyakornoki éveik alatt a későbbi bandavezér Yunhónak nem volt hova mennie, Junsu fogadta be, hogy ne az utcán kelljen élnie. Hogy mindebből mi igaz, nem tudni, mindenestre feltételezzük, hogy a srácok tényleg olyan jó barátok voltak, mint amilyennek mutatkoztak a kamerák előtt. Ha valóban így volt, meglepő számomra Yunho és Changmin állítása, mi szerint ők semmit nem tudtak arról, hogy JYJ ki akar lépni az SM-től és "teljes meglepetésként" érte őket a per híre. Pláne hogy ezek a gyerekek egy lakásban laktak, a nap 24 órájában össze voltak zárva. Jaejoong huga olyasmit posztolt, hogy mind az öten a kilépést tervezték, aztán Changmin és Yunho valamiért megváltoztatta a döntését és maradtak. A leányzó információi szerint az SM több mint egy hónapig egyenkénti megbeszélésekre hívta a tagokat, és fene tudja, mivel tömték a fejüket. Lehet, hogy több pénzt ígértek nekik, CH és Y elfogadták, JYJ pedig nem? Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az SM tudta, hogy JYJ mindenképp perelni fog és a két hezitáló tagnak azt hazudták, hogy sikerült velük megegyezni.

Hogy valójában mi történt, senki kívülálló nem tudja, mindenestre Junsu ingerült és depressziós Twitter-üzenetei csak olajat öntöttek a tűzre. A mindig mosolygós, mindig pozitív gondolkodású Junsu Twitter-üzeneteiben számon kérte valakitől (címzett nem volt), hogy "hyung [idősebb csapattag megszólítása], miért teszed ezt velünk? Hálát adsz annak az embernek, aki a közös ellenségünk és elválasztott minket? Nem bírom ezt már tovább". A rajongók úgy vélték, az üzenet a csapatvezér Yunhónak szólt, aki idősebb Junsunál (ezért a hyung, azaz báty megszólítás), az üzenet többi része pedig arra utalt, hogy nem sokkal korábban Yunho köszönetet mondott az SM Entertainment igazgatójának, Lee Soo-mannak, amikor a TVXQ duóként debütált. Ráadásul a spekulációk szerint a TVXQ visszatérő dalának, a Keep You Head Down-nak a szövege a JYJ-nek lett címezve, amitől Junsu kiborult, mert a dalszöveg egy kétarcú árulóról szól.

A TVXQ Keep Your Head Down c. dala angol felirattal

Persze az is lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve egyes infók szerint a dal már készen volt jóval az előtt, hogy a JYJ lelépett. Fene tudja, mindenestre a JYJ debütáló angol nyelvű lemezének címe a The Beginning (A kezdet) is tutira nem arra utal, hogy újrakezdik az egészet a másik két srác nélkül. Ugye?

Ami szerintem a függöny mögött lapul

A függöny mögött rejtőzik egy óriás cég, amit már sokan és sokszor kritizáltak az előadóikkal való bánásmód és a gyakorlatilag rabszolgaszerződéseik miatt. Az SM Entertainmentnek nem állt érdekében javítani a JYJ szerződésén, hisz az arany tojást tojó tyúkok a prémium táp nélkül is megtojták az aranytojást, minek nekik nagyobb kalitka? Valószínűleg üres fenyegetésnek vették azt, hogy a fiúk perelni fognak, ha nem javítanak a feltételeken. Ugyan ki merné beperelni Korea legnagyobb szórakoztatóipari cégét? Hisz elásnák a karrierjüket, örökre. Aztán amikor a fiúk mégis beadták a keresetet, valószínűleg rádöbbentek, hogy most akkor mentsük ami menthető és szépen megfőzték a másik két fiút. Kétfős TVXQ is több mint a semmi alapon. Aztán szépen elindították a JYJ-lejárató gépezetet, aminek eredményeképp a három kivált fiú a mai napig sem léphet fel együtt az országos tévéadók műsoraiban, míg a TVXQ kedvére promótálhat bárhol. 

Az SM esete a HOT-tal (akik szintén hasonló okok miatt bomlottak fel) és a TVXQ-val azt mutatja, hogy valami nagyon bűzlik Dániában, akarom mondani Koreában, legalábbis popfronton. Az óriáskiadó teljhatalommal rendelkezik a sztárjai fölött, akik vagy kussban maradnak, vagy eltángálják őket egy életre. A JYJ annak köszönheti az önállóan elért sikereit, hogy már nagy névre tettek szert a TVXQ tagjaiként, önállóan is eladhatóak (szerencse, hogy a srácok a színészethez is értenek), így meg tudnak élni az SM nélkül, és végre szabadok. Mióta kiléptek, például, egyre inkább maguk írják a dalaikat, Junsu levetkőzte az SM által rákényszerített cukipofa-imidzset és átment dögös félistenbe, Yoochun és Jaejoong pedig színészként bontakozott ki. Jaejoong a hátára tetováltatta Yoochun és Junsu nevét -Changmin és Yunho lemaradtak, de mind Jaejoong, mind Yoochun kapott egy-egy Always keep the faith (Mindig bízni fogunk) tetoválást a mellkasára, ami azóta a régi TVXQ-ért rajongók jelmondatává vált.

A JYJ ugyanis nem adta fel a reményt, hogy egyszer egy nap ők öten újra együtt fognak a színpadon állni, mint régen. Addig is, a saját útjukat járják, ahogy a duóvá alakult TVXQ is, miközben az én agyamban meg az motoszkál, hogy hogyan engedhetik meg a törvények Koreában azt, hogy egy cég ilyen szerződéseket kössön a munkavállalóival, és miért nem mer senki, de senki emberfia Koreában komolyan fellépni az SM ellen? Amíg a JYJ egyedül van a harcával a mammut ellen, addig kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozzon. Vajon hány olyan híres koreai szupersztár lehet, akik hasonló rabszolgaszerződéssel dolgoznak? 

A JYJ eléggé világos kódolt üzenete. A 'W' című dalukról nem lehet nem érezni, hogy a TVXQ-nak szól. A W ugyanis a Cassiopeia csillagkép alakja, a Cassiopeia pedig a régi ötösfogat TVXQ  ranjongótáborának neve volt. A dalszöveg is ráutaló jellegű: "Mindig várni fogunk, mindig fenttartjuk a helyeteket, mindig látjuk magunk előtt a W-t".