Talán így lehetne leginkább összefoglalni Tajvan valaha volt legsikeresebb előadóját, Jay Chout. Ő minden idők egyik legnépszerűbb kínai előadója, és Jackie Chan után a második leggazdagabb is. Története igen érdekes és tanulságos, a zenéje pedig önmagáért beszél.
Jay Chou, született Csou Csie-lun, talán az egyik legizgalmasabb kínai előadó. A kínai zenéről nekünk magyaroknak valószínűleg a (lássuk be) kibírhatatlanul idegesítő macskanyávogásnak tűnő pekingi opera jut eszünkbe, meg mindenféle népi hangszerek, amiket a Duna TV-n szoktak mutogatni szofisztikált dokumentumfilmekben. Nos, nem meglepő talán, hogy Kínának azért van popzenei élete is, méghozzá nem is rossz. A legjobb előadók azonban Tajvanról származnak, nem véletlenül, hisz ott nagyobb a szabadság, demokratikus állam (még ha Kína, és a kínai hatalomtól tartó nyugat nem is ismeri el önállónak).
Jay Chou csúnyácska gyerek volt, egyke, magányos, a szülei szigorú tanáremberek. Talán nem véletlen, hogy a srác a zenébe menekült, bár erre anyja is rátett egy lapáttal, a kisfiút négy éves korától zongoraórákra járatta. A tanárok autistának hitték az iskolában, annyira zárkózott volt, és rosszul is tanult - kivéve a zeneórákon. 18 éves volt, amikor egy ismerőse a tudta nélkül benevezte egy zenei tehetségkutató műsorba. A lány, akivel fellépett, nem volt valami tehetséges énekes, de Jay saját dalait adták elő a műsorban és erre felfigyelt a helyi médiamogul és szerződést ajánlott neki, persze csak dalszerzőit. A mogul ugyanis úgy gondolta, Jay túl csúnya és vézna, sose lehetne belőle popsztár. A srác éveken át tinglitangli tinisztároknak írt dalokat éhbérért és szó szerint a stúdióban lakott, mert nem volt pénze albérletre.
Aztán a stúdiót megvette egy másik cég, ahol az igazgató, ismerve Jay dalszerzői-produceri tevékenységét, arra bíztatta a fiút, adjon ki saját albumot. Jay összekaparta a fiókba vágott, más előadóknak nem tetsző dalait, újrakeverte őket és 2000-ben megjelent Jay című nagylemeze. A kínai popvilág felbolydult, amikor a fiú, a valaha volt legfiatalabb dalszerzőként elnyerte a kínai zene legrangosabb díját, az Arany Melódiát az albumért. Második lemeze már milliós eladást tudhatott maga mögött, és ez volt az az album, ami legendává emelte és megalkotta azt a Jay Chout, akit ma ismer az ázsiai félteke. Ezen, a Fantasy címet viselő lemezen jelent meg az egyik kedvenc Jay-dalom, a Pa, vo huj laj lö (Apa, visszatértem), ami tabu témát boncolgat: a családon belüli erőszakot.
Jay innentől kezdve befutott előadó lett, négyszer nyerte el a World Music Award-ot, díjainak száma eléri a 400-at. 2010-ig bezárólag 28 millió albumot adott el. Szerepelt hollywoodi filmben, maga is rendezett mozifilmet és televíziós sorozatot is, saját divatmárkája, saját tervezésű zongorakollekciója van, étteremhálózata, luxuslakása és luxusautói, egyszóval mindent elért, amit egy előadó elérhet. Bár Európában nemigen hallott róla senki, a világ másik fele bizony odavan érte rendesen.
Jay furcsa személyiség. Amilyen elképesztően magabiztos és sajátos stílusú színpadi előadó, a magánéletében inkább a 'bogaras' jelző illene rá. Fura szokásai vannak, még furább öltözködési mániái (bár a japánokkal összehasonlítva Jay ruhái szolídnak mondatóak). Szeret például pucéran közlekedni otthon, a nyilvánosság előtt viszont még rövidnadrágot se hajlandó felvenni, nehogy meglássák a szőrt a lábán. Rapper-renoméját viszonylag lerontja, hogy autói között van egy fullrózsaszín járgány is, amitől Hello Kitty is elokádná magát, ugyanis a belseje is rózsaszín. Van egy valódi Batmobilja is, meg egy Robin-motorja. Gyakorlatilag az anyjától függ még mindig, aki a vagyonát is felügyeli és Jay csak akkor vehet magának drága cuccokat, ha anyuci megengedi. Háklis az összhangra, ezért ha társasággal megy valahova, megszabja, a barátai mit vehetnek fel.
A gyerekkori traumák és a hirtelen népszerűség is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy ilyenné vált, egy valamit azonban nem lehet letagadni: zseniális zeneszerző, ebbéli tudását megcsillantja a Secret című filmben is, aminek zenéjét is szerezte. Stílusa szerteágazó, de nem egy hagyományos rappert kell elképzelni. Sokat kritizálják, mert még a kínaiak se értik, mit rappel, elmosódnak ugyanis a szavak, mintha motyogna és nem rappelne. Ez a különleges stílus volt az, ami sztárrá emelte, amellett, hogy valóban fantasztikusak a dalai. Szövegei nagy részét szerzőtársa, Vincent Fang írja, de Jay saját dalszövegei is kiválóak, a fent belinkelt Apa, visszatértem c. dal szövege is saját szerzeménye.
Jay Chou zenéje volt, ami a figyelmemet Ázsia felé terelte, és ezért örökké az egyik legkedvesebb előadó lesz a számomra. Öszegyűjtöttem pár figylemre méltó dalát (magyar felirattal), bár repertoárja sokkal-sokkal színesebb ennél és érdemes rákeresni a YouTube-on az élő fellépéseire is!
Jay egyik legjobb dala, az In The Name of The Father, olasz maffia-beütéssel
A rockos hangvételű Kun Shou Zhi Dou.
És végezetül egy kellemes hangulatú R&B nóta, a Zi Dao Zi Yan
Képforrás: JVR Music
Utolsó kommentek