Xiaolongimnida

Gasztrosarok címmel indítok egy új rovatot, reményeim szerint olyan érdekes távol-keleti ételeket fogok itt bemutatni, amelyek nem igen ismertek Magyarországon. A pekingi kacsa, a mogyorós csirke, a szusi meg a kimcshi mellett rengeteg más finomság van az ázsiai konyhákban, remélem kedvet kaptok a főzőcskéhez!

A japán konyháról az embernek az első, ami beugrik, az talán a szusi. A következő étel azonban egy modern alkotás, ettől függetlenül igen népszerű, és nem csak Japánban, de Koreában is. Aki látta a Rooftop Prince című sorozatot, az biztosan ismeri, mert ott állandóan ezt ették, úton-útfélen. 

Ez az étel az omurice [omurájsz], ami az omlett és a rizs szavak összetételéből alakult ki, és a japán fúziós konyha, a jósoku alkotása. Tokióban, egy nyugati stílusú étteremben készítették először a 20. század elején, azóta pedig gyakorlatilag nincs olyan étterem japánban, ahol ne szerepelne a menün, a gyerekek kedvence.

Az omurice elkészítése viszonylag egyszerű, kell hozzá tojás, rizs és valami töltelék, ami lehet hús vagy zöldségfélék. A húst vagy az apróra vágott zöldségkeveréket (vagy akár húst és zöldséget együtt) meg kell pirítani egy kis dinsztelt hagymán némi sóval vagy borssal. Hozzá kell tenni a főtt rizset és összeforgatni. Kevés kecsappal színezni a rizskeveréket, itt vigyázni kell, hogy a kecsap ne égjen meg. Az egészet egy tányérra halmozzuk olyan alakban, hogy a kisütött omlettel teljesen be tudjuk burkolni. Két tojásból omlettet sütünk, mindkét oldalát megsütjük, és a rizshalom tetejére borítjuk óvatosan. Tetejére kecsap kerül. A másik módszer, hogy a serpenyőben hagyjuk az omlettet a megfordítás után, az egyik felére halmozzuk a rizses-húsos keveréket és ráhajtjuk az omlett másik felét.

Fotó: Sumiko Wannabe

Recept angolul

Recept magyarul

Itt az ideje, hogy végre írjak arról a jelenségről is, ami bűvöletben tart sok-sok millió embert szerte a világon, amolyan underground bűvöletben, egyelőre. Ez pedig nem más, mint a koreai dorama, azaz a televíziós sorozatok. 

A CSI-on és Lost-on nevelkedett olvasóim bizonyára felteszik a kérdést, vajh mitől olyan bűvöletesek ezek a sorozatok, hogy világszerte milliók (!) nézik. Bizony, már az USA-ba is betörtek, egyelőre tematikus tévéken és népszerű online (legális) streaming portálokon, de megjelentek és az amerikai disztribútor szerint bizony egyre több az előfizető és a DVD-vásárló. Az arab országokban komplett saját tévécsatorna is fogható, ami csak koreai sorozatokat sugároz! Hongkongban és Japánban is megőrülnek értük, Kínában a legtöbbet vetített külföldi sorozatok koreaiak. Itthon is megy egy-kettő, az M1 jóvoltából, most éppen A korona hercege. 

Az okok közé sorolható, hogy a koreai sorozatok a többihez képest frissek, újszerűek, és addiktívak. A sztorik remek felépítésűek, izgalmasak, igen effketív cliffhanger-technikát alkalmaznak, a színészek szenvedélyesen játszanak és hát igen vonzóak is. A sablonos történeteket (szegény lány - gazdag fiú) is megbolondítják valamivel, megcsavarják, felfűszerezik és varázslatossá teszik. Jók a poénok (még fordítással is), szerethetőek vagy éppen gyűlölhetőek a karakterek, és nem húzzák a sztorit a végtelenségig. Minden történetet úgy építenek fel, hogy humor, szerelem és dráma egyaránt legyen benne, és mindig tanulunk valamit Koreáról is (országimázs!). A történelmi doramáktól eltekintve a koreai sorozatok általában rövidek, 16-20 epizódosak, egy-egy rész 50-60 perces. A sorozatok többségének romantikus volta miatt sokan azt hiszik, ez csak a nőknek való, de a statisztika szerint kb. egyenlő arányban nézik férfiak és nők, fiatalok és idősebbek.

A történelmi sorozatokat most nem taglalom, róluk az M1 honlapján lehet tájékozódni, lássuk inkább az igazán vonzó és kihagyhatatlan koreai sorozatokat. Az alábbiakat azokból válogattam, amiket én láttam. A komment részben nyugodtan ajánljatok még, ha láttatok jókat (itt jegyzem meg, hogy napok óta nem működik nekem a komment küldése gomb, khm). Aki kedvet kap a dologhoz, a viki.com oldalon (legális) streamingben nézheti meg a sorozatokat angol felirattal (magyarul is elérhetőek máshol, rá kell csak guglizni).

Secret Garden

Ez volt az a sorozat, amitől totálisan rákaptam a doramanézés ízére. Pokolian vicces, pokolian édes és szerethető, könnyfakasztó és dühroham-kiváltó és egyszerűen csak tökéletes. A legjobb sorozat, amit valaha néztem, egy hétvége alatt, gyakorlatilag alvás nélkül zúztam végig a részeket és azóta már vagy nyolcszor néztem újra. A sztori: egy önimádó, bunkó és arrogáns plázatulaj véletlenül belebotlik egy jólelkű, szerény, nem túl szép ámde kőkemény kaszkadőrnőbe, aki alaposan helyre pakolja az egóját meg az elcseszett újgazdagi életét is, pár jól irányzott ütéssel. Csakhogy a sors fura játékaként a főszereplők egyszer csak testet cserélnek, amiből persze megannyi bonyodalom és hastájéki fájdalmakat okozó nevetőgörcs származik (a nézőben mindenképp). A színészek pokoli jól hozzák egymás karakterét a testcserénél.

Zenés összeállítás a sorozat legjobb jeleneteiből (főképp a testcsere utániakból).

Boys Over Flowers

Ez talán tényleg tipikusan nőknek való sorozat, bár egyik férfi ismerősömet is teljesen lekötötte, szóval bátran bele lehet vágni. Ez volt az első koreai sorozat, amit láttam, és ha nem is hagyott bennem akkora nyomot, mint a Secret Garden, azért nagyon jó kis darab. A sztori: a Shinhwa cégcsoport saját elit középsikolát működtet gazdagok gyerekeinek, akik nem csak felszínesek és idióták, de még rohadékok is, képesek a halálba kergetni a saját iskolatársaikat. A suli legmenőbb bandája az F4, akiket a Shinhwa örököse, Ku Dzsunphjo vezet. Na ő a legszemetebb, legirritálóbb, legnagyképűbb fickó a földön, akit legszívesebben leköpnél és jól megrugdosnál. Az egyik félig halálra vert gyereket egy szegény negyedben lakó mosodás csaj menti meg, amivel felhívja a figyelmet a suliban zajló korrupt és tarthatatlan állapotokra, a zendülést lecsillapítandó az igazgató ösztöndíjjal felveszi a kiscsajt a suliba. Persze nem ússza meg, hogy ne kerüljön az F4 útjába és bánjanak vele úgy, mint a kidobandó szeméttel. Az már csak hab a tortán, hogy Dzsunphjo jól bele is szeret az őt megvető leányzóba és hát nem könnyű meggyőzni a csajt, hogy bunkó gazdag pöcsből is válhat szerethető jófiú... Pláne ha közben a lány az említett pöcs legjobb barátjába szerelmes.

A sorozat betétdala összevágott jelentekkel. A dalt előadja az SS501 együttes.

IRIS

Na ez egy olyan sorozat, amit a pasik is komálni fognak, ugyanis full akció az egész. A sztori: a  legtitkosabb koreai titkos egység tagjai rájönnek, hogy egy fontos észak-koreai tudóst akar valaki eltenni láb alól, ezzel mintegy provokálva a háborút Észak- és Dél-Korea között. Miközben megpróbálják megakadályozni a merényletet, egy sokkal nagyobb nemzetközi összeesküvésbe keverednek. A sorozat egy részét Magyarországon forgatták!

Az IRIS angol nyelvű trailere.

Rooftop Prince

Egy sorozat, ami ötvözi a történelmi drámákat és a modern történeteket, méghozzá időutazással. Izgalmas és érdekes sorozat, szerethető karakterekkel. A sztori: a Csoszon-dinasztiabeli trónörökös herceg ifjú nejét tóba fulladva találják. A herceg sejti, hogy gyilkosság történt, ezért nyomozni kezd, három különös figurát bérel fel a gyilkos megtalálására: egy eunuchot, egy harcost és egy tudóst. Megpróbálják őket eltenni láb alól és menekülés közben egyszer csak a 21. századi Szöulba csöppennek, egy bonyolult életű leányzó tetőtéri lakásába, aki persze alaposan kiborul a középkori öltözékben megjelenő négy pasi láttán. A herceg sejti, hogy az időutazásuknak köze van a felesége halálához, és miközben megpróbálja megszokni a 21. századi életvitelt (ami számtalan humoros jelenet forrása), elkezd nyomozni is. A szálak a felesége 21. századi reinkarnációjánál futnak össze, akiről kiderül, hogy sokkal alattomosabb kis kígyó, mint képzelnénk. És a gonosz persze sosem jár egyedül.

Trailer helyett: a sorozat egyik legviccesebb jelenete

Most, hogy a világsajtó tele van a Samsung és az Apple pereskedésével, talán ideje jobban megismerkedni a koreai óriással, ugyanis a Samsung sokkal több, mint egy mobilgyártó cég.

1. A Samsung 1938-ban alakult kis családi vállalatként és eredetileg tésztát gyártott. Csak a hatvanas években kezdett el az elektronikai ipar felé kacsintgatni.

2. A Samsung Electronics 2009-ben a világ első számú technológiaipari cége volt, idén a második az Apple mögött.

3. A Samsung csoportnak építőipari vállalata is van, ami többek között a világ legmagasabb épületét, a Burdzs Kalifát építette, de ők húzták fel a Petronas-ikertornyokat Malajziában és a Taipei 101 felhőkarcolót is.

4. A Samsungnak egy időben saját autógyára is volt, amit később megvett a Renault, de a járgányokat ma is Renault-Samsung néven forgalmazzák.

Renault-Samsung SM7. Fotó: Ceficefi, CC-BY-SA-3.0

5. Hajóépítéssel és nehézgépek gyártásával is foglalkozik.

6. The Shilla néven luxusszállodaláncot üzemeltet.

A The Shilla szálloda Csedzsu szigetén. Forrás: The Shilla

7. A Samsungnak hatalmas a befolyása Dél-Korea gazdaságára és politikai életére is. A cégcsoport bevételei a koreai GDP 20%-át teszik ki. Amikor 2008-ban a cég elnökét, I Gonhit letartóztatták adócsalás miatt, a bíró azzal mentette fel a börtönbüntetés alól, hogy túlságosan fontos a Samsung a koreai gazdaságnak ahhoz, hogy a teljhatalmú ura börtönbe menjen. Pénzbüntetést kapott és közmunkára ítélték.

8. Három felhőkarcolóból álló központját Szöulban egyszerűen csak Samsung Town néven ismerik. Amikor a Samsung ide költözött, a környék lakásárai az egekbe szöktek. A felhőkarcolók alatt földalatti bevásárlóközpont üzemel. 

Samsung Town. Fotó: Justin Howard, Flickr.

9. A Samsung termékei megfizethető árúak külföldön, és olcsóbbak, mint például az Apple, ezzel szemben Koreában igen borsos az áruk.

10. A Samsung "anyavállalata" az Everland, ami Korea legnagyobb élményparkját üzemelteti. Everland Ázsiában az 5. leglátogatottabb élménypark, a világon pedig a 12. 

Everland. Fotó: classcorner.com

A K-pop árnyoldalai 1. rész: A szaszengek

A K-pop, vagyis a koreai popzene csillogó-villogó, luxuscikkes-habos-babos álomvilágát itt-ott igen mély fekete lyukak tarkítják. A K-pop-ipar sötét oldalát tárgyaló sorozat első részében pillantsunk be  a szaszengek (sasaeng), azaz a megszállott rajongók világába.

Megszállott rajongói minden hírességnek vannak, és időnként felbukkannak hírek, hogy itt-ott-amott a rendőrség letartóztatta XY híresség zaklatóját. A nyugati popiparban ezek igen extrém esetek, főképp mert a nagyon nagy sztárok elzárkózva élnek, a legtöbbjük lakcímét nem ismerni, testőrök kíséretében közlekednek, stb. Ráadásul a zaklatás a legtöbb nyugati országban bűncselekménynek számít. Dél-Korea azonban egy kis ország, Szöul pedig nem egy akkora város, hogy ne lehetne kideríteni a megannyi helyi híresség tartózkodási helyét. Ráadásul a fiatal idolegyüttesek tagjai még nehezebb helyzetben vannak, hiszen az ipar jellegéből adódóan nem is saját lakásban laknak, aminek a címét rejtegetni tudnák, hanem a kiadójuk sztárkollégiumában, aminek nem nehéz kideríteni a hollétét. Emiatt a megszállottság itt már-már őrült méreteket ölt, hétköznapi tinilányok válnak a sztárok követésének rabjává.

Junsu, a JYJ együttes egyik tagja egy étteremben. A háttérben 
egy szaszeng-horda figyel

A szaszeng szó koreiaul azt jelenti „magánélet”. A szaszeng rajongók tehát a magánéletbe betörő rajongók, és ezt bizony gyakran szó szerint kell érteni. A legnagyobb koreai sztároknak akár több ezer (!) szaszeng-rajongója is lehet, ezek a lányok a nap 24 órájában képesek követni a kedvenceiket, Szöulban külön taxisok vannak a kiszolgálásukra, akik 500 dollárt is elkérhetnek egy-egy fuvarért. A szaszengek az utóbbi időben elkezdtek extrémitásokig is elmenni. Nem ritka, hogy betörnek a sztárkollégiumokba, belopóznak a sztár hálószobájába, amikor alszik, ellopják a ruháikat, elviszik az ételt a hűtőszekrényből. A Shinhwa együttes egyik tagja például azt mesélte, hogy szaszeng-rajongók rendszeresen ellopták a kiteregetett mosott ruhát és belopóztak zuhanyozni a fürdőszobájukba, amikor nem voltak otthon, emiatt egy éven belül új kollégiumba voltak kénytelenek költözni.

A szaszengek ráadásul nem magányos farkasok, csapatba verődve követik a sztárokat és telefonon, sms-ben értesítik egymást a hollétükről. Vannak, akik havi 1000 dollárt is költenek taxizásra, csak hogy követhessék a kedvencüket mindenhová. Olyan szaszeng is akad, aki prostitúcióból fizeti a költségeket.  Némelyik rajongó a telefonos zaklatástól sem riad vissza, de olyanok is akadnak, akik fizikailag is zaklatják a kedvencüket – például fogdossák az intim testrészét (!), megpróbálják megcsókolni vagy levágni egy tincset a hajából.  Előfordult, hogy némelyik sztárt a hajánál fogva ráncigálták a szaszengek.

A szaszengek nem riadnak vissza a betöréstől sem, ezt a képet egy
megszállott szaszeng készítette a JYJ együttes egyik tagjáról, miközben 
az mit sem sejtve aludt a saját ágyában.

A sztárok többsége tűr, ameddig csak lehet, hiszen végül is a rajongókból élnek. A pohár azonban néha túlcsordul, mint legutóbb, amikor a JYJ együttes tagjairól került elő olyan hanganyag, ahol állítólagosan az hallható, hogy az egyik tag felpofoz egy szaszenget, üvöltözik és káromkodik. Az eset nagy visszhangot váltott ki, a fiúk kaptak hideget-meleget. Sokan úgy vélték, annak ellenére, hogy a szaszengek igen durvák tudnak lenni, egy férfinak akkor sincs joga erőszakot alkalmazni egy nővel (egy tinilánnyal) szemben. Mások szerint sokkal határozottabban kellene fellépni velük szemben, hiszen amit művelnek, az gyakorlatilag valóban kimeríti a sok országban bűncselekménynek számító zaklatás fogalmát. Dél-Koreában a szaszengeket hivatalosan nem lehet leállítani, nincs törvény, ami megvédené a hírességeket a megszállott rajongóktól, és maga a sztár vagy a menedzsere kerül bajba, ha fizikai erőszakot alkalmaz a tinikkel szemben – hiszen kiskorúakat bántalmaznak.

A szaszeng-kérdés továbbra is megoldatlan a K-popban, és ameddig a hatóságok nem tesznek lépéseket az extrém zaklatók ellen, addig a hírességeknek sem lesz nyugalmuk. Arról nem is beszélve, hogy az összes ilyen tinikorú zaklatót alapos pszichológiai vizsgálatnak és kezelésnek kellene alávetni, mert nem normális dolog tizenévesen így élni.

Források: Allkpop, Soompi, Seoulbeats

(áthozva egy korábbi blogomból)

Dél-Korea legnagyobb sztárjainak egyike, G-Dragon, akiről ebben a blogban is volt már szó, három év után újra szólóalbummal jelentkezik. GD-ről kevesen tudják, hogy hiphoppal kezdte a pályafutását, már 13 évesen szemet gyönyörködtetően rappelt és végig hiphop művésznek készült, csak aztán a sors, a YG Entertainment igazgatója személyében választás elé állította: vagy debütál egy fiúcsapatban, vagy nem debütál egyáltalán. Hat év után GD visszatért a gyökereihez a One of a Kind című dallal, melyet Choice37-nel együtt szerzett, a szöveget pedig maga írta. A dal fricska a kritikusok orrára: "gazdag vagyok, híres, trendi, imádnak a nők, megszabadulni úgyse tudtok tőlem, szóval kiny....játok". A képi világ ismét tipikusan népidegesítően trendi, a kajázós jelenet nagyon egyedi, ahogy a teniszes rész is: itt GD teniszlabdával veri szét az üvegkalitkába zárt korábbi fellépőruháit, mintegy szimbolikusan lerombolva saját korábbi jófiú-imidzsét. Valószínűleg az album is a rosszfiúságot és a hiphop-vonalat fogja erősíteni.