Xiaolongimnida

PSY őrületes Gangnam Style-járól már írtam korábban, de úgy tűnik, a világsajtónak nem elég belőle. A videó a Youtube-on már 40 milliós nézettségnél tart, és az alacsony, zömök és hát nem túl jóképű énekes lassan (mit lassan, vágtázva) ténylegesen meghódítja a világot. Nem csak a világ legnagyobb médiumai foglalkoznak vele, mint a CNN, a Los Angeles Times vagy a Wall Street Journal (!), de legutóbb már az amerikai mainstream is kóstolgatja a dalt, huszadikán ugyanis a Dodgers vs. Giants baseballmeccs szünetében is felcsendült a dal, majd Psy iziben felpattant a lelátón és eljárta a lovacskás táncot, 43 ezer ember előtt. Jó látni, hogy az amerikaiak minden előítéletessége ellenére mégiscsak lehet jövője a K-popnak a mainstream szórakoztatóiparban nyugaton is!

A koreai popzene csilivili világa időnként félelmetes rémálommá tud változni. Daniel Lee, aka Tablo, a tehetséges, Amerikában tanult koreai rapper története olyan hátborzongató, hogy Hollywoodban sem tudnának ehhez foghatót írni. 

Hősünk karrierje szépen indult, a Stanfordban végzett Daniel Lee az Epik High nevű hiphop-rap formációjával Dél-Korea egyik legünnepeltebb csillaga volt. 2010-ben azonban a rapper olyan pokoljárást élt meg, amit épeszű ember a legundorítóbb ellenségének se kívánna. És mindezt miért? Mert újra csak bebizonyosodott, hogy az emberek jó része remekül vezethető ökör, akiket könnyebb hülyíteni, mint beláttatni velük, hogy hülyítik őket. Az, hogy közben tropára ment egy ártatlan ember élete, az semmit sem számított a felbújtóknak.

2010-ben történt ugyanis, hogy egy magas rangú koreai tisztviselőről kiderült, hamis a Yale-en szerzett diplomája (ismerős a sztori?). Hajtóvadászatba kezdett a nép és a rendőrség, lefüleltek még pár politikust és tisztviselőt. És ekkor esett meg, hogy egy talkshowban Tablo kiejtette a száján, 

hogy Stanfordban végzett, méghozzá sokkal rövidebb idő alatt szerzett mesterfokozatot, mint általában szokás. Több se kellett a netizeneknek... Nem sokkal a talkshow után az egyik népszerű fórumon megjelent valaki, aki Tablo unokatestvérének mondta magát, és azt állította, hogy az egész szemenszedett hazugság, Tablo sose járt a Stanfordra. Mit tesz ilyenkor a jó koreai? Természetesen egy névtelen fórumozónak hisz és nem a rappernek! Hamarosan már klub alakult, TaJinYo néven (a "követeljük az igazságot Tablótól" rövidítése), egy Whatbecomes nevű felhasználó vezetésével. Pillanatok alatt a taglétszám százezer főre duzzadt! Tablo hiába jelentette ki sajtóközleményben, mellékelve a diplomája másolatát, hogy ő valóban ott és akkor végzett, ahol mondta, a netizenek nem tágítottak. Tablo hazudik! Rohadt szemét, hamis a diplomája, ő meg jól él és híres! 

Odáig fajult a helyzet, hogy a TaJinYo tagjai levelekkel kezdték el bombázni a Stanfordot, Tablo évfolyamtársait, a tanárokat a tanszéken, ahol állítása szerint tanult. Mindenhonnan Tablo igazát erősítették meg, a netizeneknek azonban, mintha elment volna a józan eszük, ez sem volt elég. Egyszerűen se a tanároknak nem hittek, se az egyetem archívumának, magának a rektornak sem! Jó, lehet, hogy végzett ott egy Daniel Lee, de az nem az a Daniel Lee, akit ők Tablo néven ismernek! Tablo felvette valaki személyiségét, hogy diplomát hamisíthasson! A TaJinYo azonban már nem csak interneten fenyegetőzött. Tablot és a családját is telefonon zaklatták, még halálos fenyegetéseket is kapott. A rappernek épp a hepaj közepén született meg az első gyermeke, és rettegett, hogy a vérszemet kapott fórumozók esetleg bánthatják a picit is. Ekkor tett feljelentést a rendőrségen zaklatás és becsületsértés miatt. A dolog úgy elfajult, hogy Tablo gyakorlatilag állás nélkül maradt, a kiadója nem állt ki mellette, az utcára is alig merte kitenni a lábát, kezdett paranoiássá válni. A rendőrség előszedette vele a papírjait, elküldték eredetvizsgálatra a diplomáját. Végül Tablo az egyik nagy koreai tévécsatorna kíséretében személyesen utazott az Államokba, hogy tisztázza a lehetetlen a helyzetet. A kamerák előtt kérték ki a diplomája másolatát az egyetemtől, és hasonlították össze az övével, illetve a rajta szereplő személyes adatokat az útlevele adataival. A rendőrség körözést adott ki Whatbecomes és még pár fórumozó ellen, akiket végül meg is találtak, miután bírósági nyomásra a TaJinYo fórumát hostoló internetszolgáltató kiadta az adatokat. Whatbecomesról kiderült, hogy egy ötven év körüli, koreai származású amerikai, aki Chicagóban él. 

Tablo tisztázta a nevét az ország előtt, Whatbecomes és a TaJinYo tagjai azonban továbbra sem hisznek neki, Whatbecomest pedig nem lehet kikérni az USA-tól, hogy bíróság elé állítsák Koreában becsületsértésért, rágalmazásért és zaklatásért. Whatbecomes továbbra is úgy hiszi, hogy neki, a szólásszabadság nevében joga van rágalmazni, fenyegetni egy másik embert és annak családját, akkor is, ha már ország-világ számára kiderült, hogy ártatlan. 

Tablo és családja másfél évig rettegett a fenyegetésektől, és persze a tehetetlenségtől, hogy egyes, kiváló szónoknak bizonyuló, rosszindulatú emberek miatt ellehetetlenítették az életüket és az egész ország csalónak és gazembernek hiszi őket. Daniel Lee három év alatt szerzett mesterfokozatot a Stanford angol szakán, a diplomáját soha nem használta semmire, hisz fiatal kora óta zenéléssel keresi a kenyerét. A TaJinYo fórumát kétszer is bezárták, de mindig újra regisztrálnak, és továbbra is makacsul hiszik, hogy Daniel Lee nem az, akinek mondja magát, és az egész egy óriási összeesküvés. 

A hullám azóta lecsendesedett, a tönkrement, lefogyott és csaknem idegbeteggé vált Tablo-nak Korea egyik legliberálisabb ügynöksége, a YG Entertainment ajánlott fel szerződést, saját stúdiót, ahol végül Tablo 2011 novemberében, magához térve a sokkból, kiadta Fever's End című, zseniális dalokkal teli új albumát. Az viszont továbbra is szinte hihetetlen, hogy ekkora hatalma lehet egy névtelen fórumozónak egy másik ember élete fölött, és hogy a tetteiért nem kaphatja meg soha a méltó büntetést sem. Tablonak be kell érnie azzal, hogy új albuma újra visszahelyezte őt az ország prominens előadói közé és hogy igenis vannak még normális rajongói is, akik a józan észnek hisznek és nem névtelen rágalmazásoknak.

Tablo: Tomorrow (feat Taeyang), a Fever's End albumról (YG Entertainment, 2011)

A teljes történet itt olvasható.

Képek: StarNews, képernyőképek az MBC csatorna "Tablo Goes to Stanford" című dokumentumfilmjéből

Talán így lehetne leginkább összefoglalni Tajvan valaha volt legsikeresebb előadóját, Jay Chout. Ő minden idők egyik legnépszerűbb kínai előadója, és Jackie Chan után a második leggazdagabb is. Története igen érdekes és tanulságos, a zenéje pedig önmagáért beszél.

Jay Chou, született Csou Csie-lun, talán az egyik legizgalmasabb kínai előadó. A kínai zenéről nekünk magyaroknak valószínűleg a (lássuk be) kibírhatatlanul idegesítő macskanyávogásnak tűnő pekingi opera jut eszünkbe, meg mindenféle népi hangszerek, amiket a Duna TV-n szoktak mutogatni szofisztikált dokumentumfilmekben. Nos, nem meglepő talán, hogy Kínának azért van popzenei élete is, méghozzá nem is rossz. A legjobb előadók azonban Tajvanról származnak, nem véletlenül, hisz ott nagyobb a szabadság, demokratikus állam (még ha Kína, és a kínai hatalomtól tartó nyugat nem is ismeri el önállónak).

Jay Chou csúnyácska gyerek volt, egyke, magányos, a szülei szigorú tanáremberek. Talán nem véletlen, hogy a srác a zenébe menekült, bár erre anyja is rátett egy lapáttal, a kisfiút négy éves korától zongoraórákra járatta. A tanárok autistának hitték az iskolában, annyira zárkózott volt, és rosszul is tanult - kivéve a zeneórákon. 18 éves volt, amikor egy ismerőse a tudta nélkül benevezte egy zenei tehetségkutató műsorba. A lány, akivel fellépett, nem volt valami tehetséges énekes, de Jay saját dalait adták elő a műsorban és erre felfigyelt a helyi médiamogul és szerződést ajánlott neki, persze csak dalszerzőit. A mogul ugyanis úgy gondolta, Jay túl csúnya és vézna, sose lehetne belőle popsztár. A srác éveken át tinglitangli tinisztároknak írt dalokat éhbérért és szó szerint a stúdióban lakott, mert nem volt pénze albérletre.

Aztán a stúdiót megvette egy másik cég, ahol az igazgató, ismerve Jay dalszerzői-produceri tevékenységét, arra bíztatta a fiút, adjon ki saját albumot. Jay összekaparta a fiókba vágott, más előadóknak nem tetsző dalait, újrakeverte őket és 2000-ben megjelent Jay című nagylemeze. A kínai popvilág felbolydult, amikor a fiú, a valaha volt legfiatalabb dalszerzőként elnyerte a kínai zene legrangosabb díját, az Arany Melódiát az albumért. Második lemeze már milliós eladást tudhatott maga mögött, és ez volt az az album, ami legendává emelte és megalkotta azt a Jay Chout, akit ma ismer az ázsiai félteke. Ezen, a Fantasy címet viselő lemezen jelent meg az egyik kedvenc Jay-dalom, a Pa, vo huj laj lö (Apa, visszatértem), ami tabu témát boncolgat: a családon belüli erőszakot.

Jay innentől kezdve befutott előadó lett, négyszer nyerte el a World Music Award-ot, díjainak száma eléri a 400-at. 2010-ig bezárólag 28 millió albumot adott el. Szerepelt hollywoodi filmben, maga is rendezett mozifilmet és televíziós sorozatot is, saját divatmárkája, saját tervezésű zongorakollekciója van, étteremhálózata, luxuslakása és luxusautói, egyszóval mindent elért, amit egy előadó elérhet. Bár Európában nemigen hallott róla senki, a világ másik fele bizony odavan érte rendesen.

Jay furcsa személyiség. Amilyen elképesztően magabiztos és sajátos stílusú színpadi előadó, a magánéletében inkább a 'bogaras' jelző illene rá. Fura szokásai vannak, még furább öltözködési mániái (bár a japánokkal összehasonlítva Jay ruhái szolídnak mondatóak). Szeret például pucéran közlekedni otthon, a nyilvánosság előtt viszont még rövidnadrágot se hajlandó felvenni, nehogy meglássák a szőrt a lábán. Rapper-renoméját viszonylag lerontja, hogy autói között van egy fullrózsaszín járgány is, amitől Hello Kitty is elokádná magát, ugyanis a belseje is rózsaszín. Van egy valódi Batmobilja is, meg egy Robin-motorja. Gyakorlatilag az anyjától függ még mindig, aki a vagyonát is felügyeli és Jay csak akkor vehet magának drága cuccokat, ha anyuci megengedi. Háklis az összhangra, ezért ha társasággal megy valahova, megszabja, a barátai mit vehetnek fel.

A gyerekkori traumák és a hirtelen népszerűség is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy ilyenné vált, egy valamit azonban nem lehet letagadni: zseniális zeneszerző, ebbéli tudását megcsillantja a Secret című filmben is, aminek zenéjét is szerezte. Stílusa szerteágazó, de nem egy hagyományos rappert kell elképzelni. Sokat kritizálják, mert még a kínaiak se értik, mit rappel, elmosódnak ugyanis a szavak, mintha motyogna és nem rappelne. Ez a különleges stílus volt az, ami sztárrá emelte, amellett, hogy valóban fantasztikusak a dalai. Szövegei nagy részét szerzőtársa, Vincent Fang írja, de Jay saját dalszövegei is kiválóak, a fent belinkelt Apa, visszatértem c. dal szövege is saját szerzeménye.

Jay Chou zenéje volt, ami a figyelmemet Ázsia felé terelte, és ezért örökké az egyik legkedvesebb előadó lesz a számomra. Öszegyűjtöttem pár figylemre méltó dalát (magyar felirattal), bár repertoárja sokkal-sokkal színesebb ennél és érdemes rákeresni a YouTube-on az élő fellépéseire is!

Jay egyik legjobb dala, az In The Name of The Father, olasz maffia-beütéssel

A rockos hangvételű Kun Shou Zhi Dou.

És végezetül egy kellemes hangulatú R&B nóta, a Zi Dao Zi Yan

Képforrás: JVR Music

2012 a Sárkány éve a kínai hororszkópban, és ma ünnepli 24. születésnapját egy valódi sárkány, a K-pop - túlzás nélkül állíthatjuk - igazi ikonja. A K-pop színkavalkádjának kiemelkedő egyénisége ő, trendteremtő, divatalakító, ezerarcú és úgy játszik a külsejével, mint profi játékos a Rubik-kockával. Ő G-Dragon, a Big Bang együttes vezére. 

Ő az a típusú előadó, akire elsőre nem figyel fel az ember, ha Big Bang-klipeket néz, mert ott van a bandában a hipnotikus tekintetű T.O.P. Azonban élő koncertek felvételeinél egyszer csak automatikusan a vékony gyerek felé terelődik a tekintetünk: a srác belakja a színpadot és uralja, akár Napóleon (ahogy öntudatosan ő maga jelentette ezt ki egy dalszövegében). Nem kell hozzá sok idő, hogy sutba vágjuk T.O.P igéző szemeit és rávessük magunkat a vasággyal 30 kilós csontkollekció G-Dragonra. A srác egyszerűen vonzza az embereket, mint a mágnes, és nem véletlenül.

G-Dragon igen érdekes személyiség, azon felül, hogy piszkosul tehetséges előadó és dalszerző. Valóban ezer arcú, és nem csak azért, mert gyakrabban váltja a külsejét, mint más a zokniját, hanem mert tényleg mindig más, mindig új, és sosem olyan, amilyennek várja az ember. Persze, ilyenkor az olvasó fintorít, hogy megtervezik a sztárokat a stylistok és a menedzserek, de szerencsére GD esetében szó sincs ilyesmiről. A fiú már akkor fashionista volt, amikor még senki sem ismerte, erről árulkodnak a tinikori fotói is, és oroszlánrészt vállal mind a maga mind a Big Bang stílusának kialakításában, a ruhák kiválasztásában, beszerzésében. Őrületes népszerűsége miatt a legnagyobb divatcégek állnak sorban nála szponzorszerződést lobogtatva, és nem hiába, ha ő viseli a ruhákat, a forgalom triplájára ugrik hirtelen. Már csak azért is, mert ennek a gyereknek bármi jól áll. Tényleg bármi, a szőkeherceg-frizurától a punkos stíluson át a rózsaszín hajig. 

Ezen felül igazi lázadó, aki nem rest férfiszoknyát húzni élő tévéshows megjelenéshez, tele van tetoválásokkal a teste (a legutóbbi szerzeménye egy hónaljtól csípőig húzódó "Forever Young" felirat) és álladóan olyan feliratú pólókban és sapkákban mászkál, amitől kiakad a koreai cenzúra és a tévéknek állandóan ki kell satírozniuk, ha mutatják. Elképesztő módon tud pillanatok alatt kőkemény, pasis, durván cool rapperből imádnivaló szőke herceggé, cuki mosolyú, ellenállhatatlan tinivé vagy éppen a férfi-nő határokat elmosó androgün lénnyé válni, ha úgy tartja a kedve. És mindezt a tévéstúdiókon és albumkoncepciókon kívül is megteszi, az újságok állandóan arról firkálnak, mit viselt legutóbb a reptéren. Pár hete Párizsban okozott felbolydulást, amikor vattacukor-rózsaszín hajjal, tetőtől talpig kékben jelent meg magánemberként a divathéten - az összes európai és amerikai tudosító fotóriporter róla blogolt, anélkül hogy a többségüknek fogalmuk lett volna, kicsoda. 

Mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le bárki, szögezzük le, az androgün megjelenés nem jelent feltétlenül homoszexualitást. A K-popban és általában Ázsiában a feminin vonású vagy androgün férfiak igen keresettek, ennek szociológiai, történelmi és pszichológiai hátteréről számos írás született, én most nem fejtegetném a miérteket, tény, hogy Ázsiában ez most nagy divat és számos előadó elégíti ki az igényeket. 

Ami kiemeli G-Dragont a többi androgün sztár közül, az a hihetetlen spontaneitása, a zenei géniusza és a változékonysága. Míg a legtöbb feminin arcú popsztár gyakorlatilag állandóan ugyanazt az oldalát mutatja, GD folyton változik, és nem csak külsőleg. 

Zenei tehetsége legalább annyi figyelmet érdemel, mint a külseje. Amikor 2006-ban debütált a Big Bang, a koreai sajtó kiröhögte őket, szó szerint. Csúnyácskák, idétlenek, sehogy sem illettek a kidolgozott testű, tökéletesre sminkelt idolsztárok közé. Nem is ment a szekér úgy, ahogy a kiadó szerette volna. 2007-ben a YG (a kiadójuk) igazgatója merészet lépett, hagyta, hogy GD 'Kodzsiszmal' (Hazugság) című szerzeménye legyen az együttes új albumának első kislemeze. Badabumm! Toplistahegyek, sikoltozó tinilányok, óriási médiaparádé, a Big Bang befutott, a kritikusok pedig elkezdték figyelni az akkor 19 éves fiút: nem gyakran fordul elő, hogy egy idolegyüttes (értsd futószalagon gyárott fiú- vagy lánybanda) egyik tagja slágerlista-vezető dalt írjon. G-Dragon később is bizonyította, hogy nem a "kezdők szerencséje" segített neki, azóta számos toplistavezető szerzemény került ki a keze alól, és állandóan változik a zenei repertoárja, a hiphoptól a bubblepopon át az elektonikáig mindent felvonultat. 2009-ben Heartbreaker című albuma Koreában a legtöbbet eladott szólóalbum volt. Szőkére festett hercegtincsei divatot teremtettek. Remek dalszövegíró, szókimondó (már amennyire a cenzúra engedi - van is pár betiltott dala), erőteljes rapper, kiváló táncos, és az énekhangja sem rossz. Hat évesen már tévében szerepelt, 13 éves kora óta rappel, már gyerekként több videoklipje volt.

G-Dragon: A Boy (zene: G-Dragon, Choice 37, szöveg: G-Dragon; YG Entertainment 2009)

A Big Bang, ha minden igaz, idén Európában is turnézik majd, miután tavaly elnyerték az MTV Europe legjobb nemzetközi előadójának járó díjat (Britney Spears orra elől halászták el). G-Dragon természetesen mainstream popelőadó, és helyén kell kezelni a dolgokat, de a koreai popzene felszínes világában az ő egyénisége, kisugárzása, színpadi megjelenése és a tény, hogy nem svéd és amerikai noname dalszerzők egy kaptafára írt slágereit adja elő a bandájával, hanem minden dalban benne van a keze, figyelemre méltóvá teszi őt, és kiemeli a K-pop-sztárok tömegéből. Kemény srác, erőteljes és szigorú vezére a bandájának, miközben lányok és asszonyok egyaránt elolvadnak a mosolyától. 24 évesen már 120-nál is több dal szerzői jogdíjai után 1 millió dollárt zsebel be évente. Nem kispályás a srác.

A színpadot uralni tudni kell (GD & TOP live @ MAMA-díjkiosztó, Makaó. "Knocked Out". Zene: Diplo, G-Dragon, TOP, szöveg: G-Dragon, TOP. YG Entertainment 2010.)

"Tonight", 2011 egyik legsikeresebb K-pop-dala, élőben. GD szoknyában. (Zene: G-Dragon, e.knock, szöveg: G-Dragon, TOP; YG Entertainment 2011)

....és végezetül: holnap ünnepli a Big Bang a megalakulása 6. évfordulóját, íme egy rajongó által készített összegzés a banda történetével:

Képek forrása megjelenési sorrendben: YG Entertainment, ohohkaka-卡, YG Entertainment

Bármennyire is imádom a K-popot általában, megvannak a maga fekete foltjai (sőt, egyenesen fekete lyukak azok). Az egyik ilyen, a hányingerkeltően édes-cuki-habos-babos lánybanda-videoklipek. Akárcsak a japánok a kavaíval (Morning Musume, valaki?), a koreaiak az egjóval hódítanak, de némelyek erősen túlzásokba tudnak esni.

Diszklémer: Némelyik videoklip láttán erős émelygés, esetenként hányinger, rosszabb esetben féloldali agybénulás is bekövetkezhet! :) Én szóltam :)

A hányingercukiság, más nevén egjo koreai mestere az Orange Caramel. Van ebben a klipben minden, lolitaszoknyás Piroskától tábortűznél éneklő amerikai cserkészlányokon át seprűnyélen repkedő Hófehérke-hármasikrekig... Minden van benne, csak énektudás nincs. De hát a lányok szépek, cukik és alulöltözöttek - kell több?

Ez pedig valószínűleg minden idők legidegesítőbben cukimuki videoklipje. Vigyázat, megtekintése után hetekig fogod énekelni, hogy "ottokke, ottoke, ottoke"... Ehhez képest a Hello Kitty kispályás cucc!

A másik lánybanda, akiktől a szédülés kerülget, a Girls' Generation (avid rajongók forduljanak el). Nem bírom őket és kész. Mesterségesek, mesterkéltek és minden tánctudásuk abból áll, hogy illegetik magukat és lépkednek jobbra meg balra (húú). Emellé mindegyiket idegesítő macskanyávogásra hasonlító "énekhanggal" áldotta meg a jó ég. Hogy mitől mégis ők Ázsia legkedveltebb lánybandája, azt nem tudom. Valószínűleg a pasik a nyávogó kirakatbabákra buknak?

A-pink. Cuki kislányok rövid nadrágban. Az ő tánckoreográfiájuk se valami bonyolult.