Xiaolongimnida

November közepe van, gethes az egész család, az egyik itt haldoklik bedugult orral, a másik a paplan alatt tüsszög, mit lehet ilyenkor tenni? Gyógyszerhegyek helyett én az alábbi baciölő menüt ajánlom, garantáltan menekülni fognak a kis dögök, amerre látnak :) A menü egy rendkívül egyszerű, de nagyon finom fertőtlenítő bomba fokhagymakrémlevesből és dvedzsibulgogiból (돼지불고기) áll, ami koreai fűszeres barbeque husi, akkora löket fokhagymával, gyömbérrel, hagymával és csilivel, mint ide Kiskunlacháza meg vissza. Az se lenne hatékonyabb, ha meginnánk egy liter domesztoszt.

Fokhagymakrémleves

A viláááág legegyszerűbb levese, a zöldfülű szakácsnők se tudják elrontani, bődületesen finom, ráadásul.

Hozzávalók:
Fokhagyma. Úgy 10 gerezd, de nyugodtan bele lehet nyomni többet is, minél több, annál jobb.
1-2 krumpli
húsleveskocka
főzőtejszín
só
bors
turmixgép vagy merülőmixer

A fokhagymagerezdeket kipasszírozzuk fokhagymanyomóval (ha nincs, nagyon apróra vágjuk őket) és kevés olajon picit megdinszteljük, amikor már jó illata kezd lenni és csípi a gőze a szemünket, felöntjük 1 liter vízzel (vagy amennyivel akarjuk, fokhagyma mennyiségétől függően), belepottyantunk egy húsleveskockát és hozzátesszük a kockára vágott krumplit (ez utóbbi a sűrítéshez kell). Amikor a krumpli megfőtt, összeturmixoljuk az egészet és hozzáöntünk 2dl főzőtejszínt, ezzel felforraljuk. Ízlés szerint só, bors bele a végén és voila. Lehet bele tenni levesgyöngyöt, én frissen aprított újhagymaszárat tettem a tetejére.

 

 DVEDZSIBULGOGI

Hát ehhez elő kell készülni, mert Stahl Judit főzőműsorával ellentétben, nálunk nem nagyon van olyan, hogy "ez minden háziasszony polcán megtalálható", ugye, de jó hír, hogy a hozzávalók egy teszkóban is összegyűjthetők, nem kell hozzá ázsiai piacra kilovacskázni. Persze nem a legolcsóbb kaja így, de aki tudja magáról, hogy később is fog még ázsiai cuccokat főzőcskézni, az fel tudja majd használni a különlegesebb hozzávalókat később is. 

Hozzávalók:
Sertéshús. Az eredeti recept császárhúst ajánl (amiből a császárszalonnát készítik), de gyakorlatilag bármi megteszi, amit szeletkékre lehet vagdosni. Én most sertéscombot találtam itthon, persze így nem olyan jó kis bőröcskés, zsíros, de hát a kalóriákra is gondolni köll... A husit szeletkékre vágjuk, olyan nem túl vastag, nem túl vékony (3-4 mm), kis lepedőcskékre (5-6 centi széltében-hosszában). Jól belepakoljuk egy tálba.

Jöhet a pác:

4 gerezd fokhagyma
1 koreai körte (hiányában nasikörte [nem, ez nem nassolni való körte, hanem a japán körte], teszkóban lehet kapni; hiányában barna körte)
1 nagyobb fej hagyma
újhagyma 
1 kis gumó gyömbér
2 kanál pirított szezámolaj (toasted sesame oil; teszkóban kapható, kb 600 Ft egy üvegecske)
1 kanál szójaszósz
1 kanál barna cukor
másfél kanál rizsszirup (hiányában méz)
3 kanál koreai csípős paprikapép, mivel ilyesmit aztán végképp nehéz beszerezni csípős pirosarany vagy erős pista is megteszi
feketebors

A fokhagymát, a szeletekre vágott körtét, a szeletekre vágott hagymát és a kisebb dió nagyságnyi megpucolt gyömbért jól összeturmixoljuk péppé, és ezt ráhalmozzuk szépen a husira. Apróra vágunk két-három szál újhagymát (nagyon apróra) és mehet a hús tetejére. Jöhet rá a szójaszósz, a cukor, a méz, a szezámolaj, némi feketebors és a csípős paprika-akármi-van-otthon.

 

Fogjuk kis kezünket és az egészet jól összemaszírozzuk, aztán a tálat legfedjük alufóliával és fél órára pácolódni teszük a hűtőbe. (Ha koreai paprikapasztát használunk, erőteljesebben piros lesz a színe).

30 perc után kisütjük, akinek van tűzhelyen használható grilltálcája, azon, kevésbé elkötelezettek egyszerű serpenyőben is. Miven én nem könnyen sülő szalonnás husit használtam, ezért én egyben beleborítottam a serpenyőbe és hagytam egy kicsit saját levében fedő alatt párolódni a husit, majd lepirítottam. Egyébként egyszerűen egyenként kisüthetőek, mint a grillrácson. 

Rizzsel, salátával tálalható, a koreaiak úgy is eszik, hogy egy salátalevélbe tesznek egy husit, rá egy szeletke csilipaprikát, egy gerezdke fokhagymát és némi sszamdzsang-szószt, és összehajtogatva hamm bekapják. 

A receptért köszönet Maangchinak.

A blog történetében először üdvözölhetünk vendégbloggert a köreinkben, Prücsök az ázsiai közlekedéstan szakértője, szösszentett nekünk egy érdekeset arról, hogyan is működik a közlekedés odaát. 

   KÍNA

A világ legnépesebb és egyik legnagyobb országának közlekedése mondhatni összhangban van az ország méretével. 2005-ben 3 984 000 kilométer volt az ország közúthálózata, amely a Föld–Hold távolság több mint tízszerese. A legutolsó, 2003-as felmérés szerint közel 24 millió autó közlekedik nap mint nap az utakon. Ez a nagyvárosokban meg is látszik, hiszen rendszeresek a szmog által alkotott felhők.

Az ország vasúthálózatának hossza 91.000 kilométer, amely a világon a harmadik legnagyobb. Pár éve a vasúti miniszter bejelentése alapján ez a szám éveken belül meg fog duplázódni. Az utasforgalom 2008-ban 1 milliárd 456 millió fő volt, amellyel világelső lett. A hálózat világhíres az olcsóságáról. Például Peking és Vuhan között (1200 kilométer) egy 2. osztályú ülőjegy átszámítva mintegy 4.500 forint. Szó szerint mindenhonnan mindenhova indulnak vonatok, amelyek közül néhány menetideje a két végállomás között akár 24–36 óra is lehet.

A belföldi légiközlekedés erősen fejlett, számos low-cost légitársaság üzemel. Állami légitársaság nincs. Az országban jelenleg mintegy 500 repülőtér üzemel, valamennyiről hetente legalább egy járattal közvetlen elérhető Peking. Az éves utasforgalom 138 millió fő (csak belföld!). Regionális légitársaságok alkotják az ország hálózatát. Legforgalmasabb repülőterei a Peking-Capital és a Shanghai-PuDong.

2004 óta a világon egyedüliként üzemeltet Kína mágneses lebegtetésű vasútat (röviden: Maglev) menetrendszerinti forgalomban. A Shanghai-Pudong repülőteret köti össze Sanghaj központjával. Megépítése 1,2 milliárd amerikai dollár volt, ez átszámolva Magyarország éves költségvetésének mintegy 5%-a. A közel 30 kilométeres utat 7 és fél perc alatt teszi meg, átlagos sebessége 431 km/h, amelyet kevesebb mint két perc alatt ér el. Egy jegy ára mindösszesen 50 jüan, azaz kötel 1500 forint. Noha vezető utazik a vonaton, minden automatizált.

Érdekességek

A Tonghaj-híd a világ leghosszabb (32,5 km) hídja. Sanghaj belvárosát köti össze Jangsan szigetével. A hídon sebességkorlátozás van érvényben és a túlsúlyos járművek nem hajthatnak át rajta.

Hetente kétszer közlekedik közvetlen (!) vonat Peking és Moszkva között. Menetideje 7 nap, az egyirányú jegy ára közel 300 euró (~84 000 forint)

Az általánosságban megszokott besorolásokhoz viszonyítva Kína más módszert használ a vonatok megkülönböztetésére: nem személy- vagy gyorsvonatnak nevezik őket, hanem betűkkel látják el.

Biztonsági szempontok miatt a nagyobb vasútállomáson felszálló utasoknak mágneskapun kell áthaladniuk.

Minden kínai vasútállomáson legalább 3 nappal előre látható, hogy a vonatok különböző osztályain hány szabad hely van még (helyjegyváltás nem kötelező egyik vonatra sem!) (lásd a képet, kattintással nagyítható)

JAPÁN

Az ország közúthálózata jelenleg 1,2 millió kilométer, bár ez csak az aszfalttal borított utak hosszára vonatkozik. Ez a Budapest–Berlin távolság 1200-szorosa. A városokat széles, soksávos autópályák kötik össze, amelyek kivétel nélkül mind fizetősök. Kevésbé közismert, hogy az országban bal oldali közlekedés van.

A japán vasút világhíres a pontosságáról. 10 magánvállalat látja el a közlekedést, állami vasúttársaság nincsen, bár egy - hét vállalat által alkotott - csoportosulást az állam felügyeli. Itt közlekedik a világ leggyorsabb vonatai között is számontartott Sinkanszen. (lásd lejjebb)

176 nagyobb repülőtér üzemel a szigeteken. A tokiói Haneda Kelet-Ázsia legforgalmasabb repülőtere. A légitársaságok még belföldi járatok esetében is előszeretettel alkalmaznak nagy kapacitású gépeket (pl.: Boeing 747) is. Osakaban található a világ egyetlen, mesterséges szigetre épült repülőtere (lásd lejjebb). Az állami légitársaság a Japan Air Lines (JAL).

Számos nagyvárosban üzemel villamos, metró és helyi gyorsvasút hálózat. Érdekesség, hogy a hétköznapi ember a metrót alig használja közlekedésre, az inkább a hivatalnokok, üzletemberek körében elterjedt közlekedési mód.

Sinkanszen

A Sinkanszen a japán vasút büszkesége. 1964-ben állt forgalomba, azóta a hálózat közel 2400 kilométer hosszúra bővült. A vonatok átlagos sebessége 240-300 km/h. Különböző szériájú EMU szerelvények közlekednek a vonalakon (lásd a képet lent), évente mintegy 160.000. 1996-ban sebességrekordot állított fel 434 km/h sebességével; akkor a világ leggyorsabbjaként volt számontartva. Átlagos járatsűrűségük 13 vonat óránként, minden vonat 16 kocsival közlekedik (kapacitás: 1300 fő/vonat). A világ leggyorsabb gyorsvasút hálózata, évente mintegy 151 millió utast szállít. A vonatok – a nagy sebesség miatt – vezető nélkül közlekednek.

Érdekességek

 A Sinkanszen vonatok átlagos késése (késesek összesen / vonatok száma) 2006-ban 6 másodperc volt (az eddigi rekord 1997-ben 18 másodperc volt). Ha a vonat akár öt percnél is kevesebbet késik, a kalauz megalázkodva kér elnézést, majd külön, minden utasnak késési bizonylatot ad. Ha a vonat egy órát késik, másnap már az országos napilapok címlapján szerepel a hír, amely a vasúttársaság számára igen csak nagy presztizsveszteség. A hétköznapokban elterjedt hír, miszerint az egykori közlekedési miniszter a vonat félperces késése miatt lemondott, csak kacsa és egyébként is alaptalan, hiszen az országban 10 magántársaság üzemel.

Bizonylat egy 10 perces késésről

Mivel a vasút a japán kultúrában többet jelent a közlekedésnél, ezért számos bűncselekmény is itt történik. Ezek megelőzése érdekében a csúcsidőszakokban bizonyos vasúttársaságok külön, csak nőknek fenntartott kocsikat is közlekedtetnek.

A Kanszai Oszaka egyik repülőtere, amely a világ leglátványosabb légikikötője is egyben. Egy mesterséges szigeten építették, ahová gyorsvasút viszi az utasokat. Számos európai légitársaság például csak a látvány miatt üzemeltet oda járatokat.

DÉL-KOREA

Korea közlekedése minden tekintetben fiatalnak mondható. A közutak több mint 75%-a aszfaltozott, jól járható, karbantartott. A kátyú fogalma errefelé ismeretlen. Az országban 3000 kilométer autópálya található, melynek minden egyes centimétere fizetős.

Több vasútársaság tartja fent a vasúthálózatot, közülük a legnagyobb a Korail, amely állami üzemeltetésű. A koreaiak büszkesége a KTX-vonatok, az ország jelenleg egyetlen gyorsvasút hálózata. 6 városban (Szöul, Puszan,Tegu, Kvangdzsu, Tedzson és Incshon) üzemel metró, a legrégibb vonal a szöuli 1-es (megnyitása 1974-ben volt).

Az ország legforgalmasabb repülőtere a Szöul-Incshon, amelyet 2005-ben és 2009 óta folyamatosan a világ legszebb repülőterévé választottak. Éves utasforgalma közel 30 millió fő. Belföldi forgalom szinte csak Szöul és Puszan illetve Csedzsu-sziget között létezik. Az állami légitársaság a Korean Air.

Szöuli metrókocsi

A képek forrása a Wikimédia Commons

Ha bizarr, őrült, meghökkentő, überszínes vagy egyszerűen csak WTF kinézetről van szó, Lady Gagát is megszégyeníti az ázsiai sztárok külseje. Főképp Japánban divat a kicsavart-kifacsart-minél-feltűnőbb öltözék és frizura, de Korea és Tajvan sem akar kimaradni a jóból. (Megjegyzés: a visual kei-t szándékosan hagyom ki, ez egy külön műfaj, nem random agymenésből öltöznek úgy, ahogy)

Csemegézzünk!

Amikor az indián és a hippi összeházasodnak, akkor ilyen gyerekek születnek (Shinee)

TOP és GD zakójára ráöntöttek egy vödörnyi trutyit, majd megtoldották... képregényoldalakkal?

Ööö. Cuki a nyakék.  (Key/Shinee)

Eeegen, nos... no comment. (J.Y.Park)

Jay Chout (balra) sem a ruhái miatt szeretjük... Anyuci kötötte, vagy mi?

Hogyan csinálunk gyönyörű srácokból ultragáz animefigurákat 101-gyorstalpaló (TVXQ). Az arckifejezésük mindent elárul.

Kavaí. Állítólag. (AKB48)

Elektrosokk. (Nagajama Eita)

Nem vagyok biztos benne, hogy nem a szemeteszsákot találta magára húzni (Jolin Tsai)

A Shinee mindent tud fokozni...

G-Dragont se kell a szomszédba küldeni némi .... vigyorgó virágocskákért??? És az egy sült combos baseballsapka?

Holy SMAP!

Holy SMAP! (2)

Jay Chou újra támad! Valaki hívja az ízlésrendőrséget, légyszi...!

A feltűnési viszketegség mintaszobra: DJ Ozma. Gaga, tanuljál!

Cucsija Anna

Valaki keresse meg a szemgolyóimat, mert most folytak ki. (2NE1)

Ha vannak hasonló sztárfotóitok, linkeljétek be a Facebookon az azonos poszt alá! :)

Emelje fel a kezét az, aki tudja, mi a vércsoportja. Na ugye. Nálunk ha valaki nem véradó vagy nem volt nagyobb műtétje, nemigen foglalkozik azzal, hogy mi a vércsoportja. Japánban és Koreában azonban olyan kultusza van a vércsoportoknak, ami már-már félelmetesnek is tűnhet. E két országban (meg még pár másik ázsiai országban is) az emberek többsége szentül hiszi, hogy a vércsoport megmutatja az emberről, hogy milyen is valójában.

Olyasmi ez, mint nálunk a horoszkóp szerinti személyiségjegyekkel való megszállottság, csak éppen Japánban és Koreában ezeket vér komolyan veszik. Vannak külön tévéműsorok, könyvek, az újságokban vércsoport szerinti horoszkóp, diéta, de még külön termékcsoportok is készülnek ezzel a marketinggel, sampon, arckrém de még óvszer is kapható vércsoport szerinti bontásban... A kommersz cuccokon meg a könnyed napi horoszkópozáson túl azonban a vércsoport szerinti személyiségtípusozás Japánban például akkora méreteket öltött, hogy komoly diszkriminációval néznek szembe a B és AB vércsoportú emberek (mert nekik vannak a legkevésbé kedvelt tulajdonságaik), vannak cégek, akik vércsoport alapján választják ki a munkaerőt, de még iskolákban, óvodákban is csinálnak vércsoport szerinti bontást. Sőt, még a politikusok is hivatkoznak rá, ezzel takargatják a hibáikat vagy igazolják a rossz döntéseiket. Mindezt úgy, hogy az egész egy áltudományos humbug, természetesen, hiszen az ember vércsoportjának a világon semmi köze nincs a személyiségéhez, és hiába próbálják értelmes tudósok ezt a japánok és a koreaiak fejébe verni évtizedek óta, ők makacsul hiszik tovább. 

Az egész a náci Németországhoz vezethető vissza, ahol a vércsoportokkal akarták bizonyítani a német "faj" felsőbbrendűségét, az 1930-as években a japánok is átvették a dolgot, megpróbálva "tökéletes katonákat" nemzetni (!). A minden tudományos alapot nélkülöző teória a háború után elült, az 1970-es években azonban Nomi Maszahiko könyve újraélesztette és mintegy mániává alakította Japánban a vércsoport szerinti személyiségmeghatározást, amit aztán más ázsiai országok is átvettek, legfőképpen Korea. Mindezt úgy, hogy az illető ügyvéd és semmilyen orvosi háttere nincs. A japán és a koreai hírességek adatlapjain is szerepel a vércsoportuk és szinte minden nyelvtanulós weboldalon megtanítják nekünk a kérdést: "Milyen a vércsoportod?", rögtön a "Hogy hívnak" és a "Hány éves vagy?" után. Koreában film is készült My Boyfriend is Type B címmel, ahol a főszereplőnő nagy dilemmában van, mivel a kiszemelt pasijának vércsoportja B, ami köztudottan alkalmatlanná teszi a srácot a párkapcsolatokra. 

Szóval akkor lássuk, kinek mi fán terem a vére! (Szigorúan csak for fun)

BBC, Huffington Post, Wikipédia

A K-pop-sztárok élete csupa fény és csillogás, habostorta, dől a lóvé, milliók imádják őket, pöpec cuccokat hordanak, limóból lépnek elő, mindig mosolyognak, mindig kedvesek, mindig udvariasak, mindig gyönyörűek, kameraképesek és boldogok. Vagy talán mégsem. El se hinné az ember, hogy mi minden van a csodás csillogás hátterében.

Tekintsünk most el a gyakornoki rendszer képzési keménységétől és szaszengrajongóktól is, ezeket már kiveséztük, és nézzünk a sztárcsinálás pszichológiája mögé, vagyis lássuk, mivel kell egy popsztárnak Koreában mentálisan szembenéznie. Lehet, hogy ez után a poszt után már nem fogod annyira nyálcsorgatva irigyelni, hogy milyen szépek és milyen szerencsések ezek a fiúk-lányok.  

A popsztárokat Koreában igen fiatalon verbuválják, ma már inkább 16-18 évesen, hogy minél hamarabb ki lehessen őket lökni a piacra, régebben, amikor még nem volt ennyi banda (évente 60-80 idol együttes debütál Koreában!), 12-14 évesen kerültek a kiadó-ügynökségek karmai közé a leendő idolok. Sutty, bevágják őket a sztárkoliba és jöhet a móka! Az idolok nem ám hazajárós, otthon anyuci kajáját fogyasztós, majd délutánonként táncpróbálós módszer szerint készülnek. Gyakorlatilag elzárják őket a külvilágtól, a suliba hozzák-viszik őket, haza akkor mehetnek, ha a gyakornoki időbeosztásuk ezt megengedi, és sok ügynökség még a mobiltelefont is elkobozza a gyerkőcöktől, amellett, hogy a koliban kell élniük.

Az idolgyakornokok élete nem fenékig tejföl

A szerződésükben ezek mellett sok egyéb mást is kiköthetnek, például azt, hogy hány éves korukig nem randizhatnak. Ismeretes tény, hogy a 2NE1 együttes idén 27. és 28. évét töltő Park Bom és Sandara Park még mindig nem randizhatnak. Nem hogy férjhez nem mehetnek, de pasijuk sem lehet. A randi-tiltás nem egyedi dolog, sok cég él vele, hiszen ha a sztár azzal foglalkozik, hogy éppen a pasija/nője miatt bőg, vagy a randijára cicomázkodik, akkor nem azt teszi, amire szerződtették: nem a pénzcsinálásra koncentrál. Amellett, hogy a figyelmüket elvonja, a párkapcsolatokba bonyolódás, különösen az idolegyütteseknél még egy veszélyt is rejteget: az őrült rajongók haragját, akik képesek elfordulni a kedvencüktől, ha kiderül, hogy randizik. Nem sokan vállalják be tehát a dolgot, kivételek vannak, mint a Super Junioros Shindong, vagy Seven, aki 7 év után merte bevallani, hogy nője van (rögtön le is iratkozott a fanklubjából 100 ezer rajongó - képzeljétek el, ez mekkora pénzkiesés a kiadónak!). Nem véletlenül panaszkodnak egyre másra a 30-hoz közeledő idolok, hogy magányosak. Köztudott, hogy a világszépe Jaejoong is állandóan erről sóhajtozik a tévében, otthon meg alkoholba fojtja a bánatát, de még Rain is el-elejtette a morzsákat, hogy milyen jó lenne már családot alapítani, de hát... Ha nem a cég akadályozza meg ebben az idolt, akkor a munkarendje - na persze ezt is a cég alakítja ki. Egyik program követi a másikat, naponta új országban ébrednek, filmforgatás, reklámfotózás, interjú és fanmeeting-hegyek mellett, örülnek, ha napi 3 órát sikerül aludniuk a kisbusz hátsó ülésén, se idejük, se energiájuk nem marad a randevúzásnak még a gondolatára se. Persze kivételek mindig akadnak, de ha az idolok számát összevetjük a bevallottan randizgatókéval, hát igen törpicsek kis százalékocska jön ki, és általában nem a leghíresebbek tartoznak bele.

Jaejoong a külseje, a kora és a magányossága miatt aggódik

A Human Rights Korea is felfigyelt a K-pop-idolok gyötrelmeire és azt állapították meg, hogy ezeket a tiniket bizony meglehetősen súlyos pszichés károk is érhetik, hiszen gyakorlatilag csak egyetlen környezet létezik számukra a szocializálódáshoz: a sztárkoli, aztán meg a showbiznisz színpad mögötti öltözői. Össze vannak zárva egymással, némelyik fiatal azt sem tudja, hogy kell tömegközlekedni, vagy hogyan kéne elintéznie egy hivatalos ügyet, befizetni egy számlát vagy mi az, hogy adóbevallás. Így amikor leöregszenek a színpadról, fogalmuk sincs, mihez kezdhetnének magukkal. A pszichés sérülés némelyik idolnál szinte már észrevehető, tapintható dolog, ez persze szigorúan a magánvéleményem, de ne mondja nekem senki, hogy normális dolog egy huszonéves fiatalnál, hogy például a Bigbang TOP-ja felnőtt férfi létére plüssjátékokat gyűjt, hogy a Super Junioros Heechul vagy G-Dragon női ruhákat szeret hordani vagy hogy Jaejoong már-már megszállottja a saját arcának és fiatalsága megőrzésének. Nem beszélve Park Bom kényszeres evési szokásairól vagy Lee Hongki századmásodpercnyi hangulatingadozásairól. 

Rain elmeséli mi mindent kellett kibírnia ahhoz, hogy 0, azaz nulla % legyen a testzsírja.

Ott van aztán a külső kérdése. Ezeknek a fiataloknak kötelező jól kinézniük. Persze van, akinek nem muszáj (Shindong, Psy), de az ő imidzsük kifejezetten erre épül. Akinek nincs különleges vicces-humoros személysége, annak cserébe piszkosul domborítania kell. Szó szerint. Diétahegyek, vég nélküli edzések, ha tetszik, ha nem. A fiúknak kötelező a kockahas, a lányoknak a csinos láb, a darázsderék és ha az arcuk nem elég szép, uzsgyi a sebészetre, majd ott megoldják. A rekordot valószínűleg az LPG lányegyüttes tagjai tartják, akiket összesen 27 alkalommal műtöttek. 

Aztán ott van a hihetetlenül magas öngyilkossági ráta, ami egyébként nem csak a sztárokra, de egész Dél-Koreára jellemző, az öngyilkosság ma Koreában a legelső halálozási ok a huszonévesek körében! A sztárok esetében a leggyakoribb ok a depresszió, valószínűleg mindannyian szenvednek tőle karrierjük ilyen-olyan szakaszában, kinek sikerül legyőznie, kinek nem. Ismeretes az eset, hogyan mentette meg a depresszió bugyrába csaknem elmerült Kim Hyunjoongot (igen, a Boys over Flowersös szépfiút) legjobb barátja, Jaejoong. Egyes pletykák szerint Hyunjoong csaknem odáig merült, hogy gyógyszert vett be - bár állítólag csak nem tudott aludni és véletlenül többet nyelt le, amitől kicsit elkábult. Hogy mi az igazság, azt valószínűleg csak ő tudja. Az viszont olyan tuti, mint hogy itt ülök és ezt gépelem, hogy a K-pop-sztárok többsége nyugtatókon és altatón él. Jaejoong Come on Over DVD-jén, amikor a lakásában fürkészik a kamera, egy egész kartondoboznyi gyógyszert lehet látni, amire kissé reszkető hanggal legyintve csak annyit mond: "hát szeretek inni, aztán amikor iszom, utána kimerült vagyok, szóval ezért néha gyógyszert veszek be"... A Wonder Girls-ös Sunye a gyakornoki évei alatt jutott el az öngyilkosság gondolatáig, mert frusztrálta, hogy több évnyi kemény gyakorlás után sem engedték debütálni. A megfelelni akarás amúgy is egy eléggé sajátos ázsiai pszichológiai állaptot, dobjunk hozzá egy kőkemény gyakornoki rendszert, amiben vagy megfelelsz, vagy irány az utca, fejeljük meg némi szándékos csesztetéssel a menedzserek részéről, és máris kész a lappangó öngyilkosjelölt.

Ugyanez igaz a befutott sztárokra, egyszerűen iszonyúan túl vannak hajtva. Nincs olyan hónap, hogy valaki ne kerülne be az újságba azzal, hogy összeesett a próbán, a színpadon vagy út közben, az idolok turnéfelszerelésének gyakorlatilag szerves része az infúziós állvány... Ráadául Ázsiában pszichológushoz fordulni, segítséget kérni társadalmilag nem elfogadott dolog. Ha problémád van, tartsd meg magadnak, a sztárokra pedig ez különösen igaz, hisz őket milliók figyelik. Mi lenne, ha kiderülne, hogy XY titokban pszichiáterhez jár? Őrült botrány, megaláztatás és részvényárak csökkenése. A problémák halmozódnak, az elfojtás mélyül, és a végén van, aki már nem bírja tovább, mint Park Yongha esetében. Aztán olyanok is akadnak, akiket szexuálisan zaklatott a menedzserük vagy arra kényszerítették, hogy prominens üzletemberekkel feküdjön le és ezért lett öngyilkos, mint Jang Ja-yeon, akit a Boys Over Flowersből ismerhetünk. Aztán ott van például Choi Jin-sil színésznő (Star in My Heart) megdöbbentő esete, aki elvált az őt verő férjétől, mire föl a szponzorcége beperelte hírnévrombolásért, mondván, hogy a nőnek "boldog" és "tiszteletteljes" imidzset kell mutatnia magáról a szponzorszerződés keretében, azonban az összevert arcával a cég imidzsét rombolta. És minderre válaszul a koreai legfelsőbb bíróság, hónapokkal az asszony halála után a szponzornak adott igazat. Kim Yuri szupermodell öngyilkosságának hátterében pedig az állt, hogy már nem bírta elviselni, hogy állandóan diétáznia kell szupervékonyságának megőrzése érdekében. Song Ji-seon műsorvezetőnő a lakása ablakából ugrott ki, miután az MBC csatorna felfüggesztette az állásból, mert bevallotta, hogy egy baseball-játékossal jár. És ez csak pár példa az utóbbi évek híres öngyilkosságaiból. 

A K-pop-idolok élete nem rózsás tündérmese. Gyakran 14-18 órákat dolgoznak naponta, de előfordul, hogy akár 24-30 órán át egyáltalán nem jutnak alváshoz. Néha ott alusznak, ahol épp idejük van, Jaejoong itt például a földön, egy reptéren...

... Lee Minho pedig két jelenet forgatása között egy széken szunyókál.

Krystal az F(x) együttesből a színpadon esik össze

Seungrit a Bigbangből eltalálja egy tüzijáték a színpadon, a sérült fiúnak vissza kell mennie végigcsinálni a koncertet, majd a hakni után kórházba viszik.

Agyonhajszolják őket, például 10-12 órás táncgyakorlással, ami rengeteg sérüléshez vezet (meghúzott izmok, kificamított bokák, törött lábak...). Xiah Junsu is így sérült le, ettől függetlenül pihenőidőt, azt nem kapott. Kerekesszékben kellett fellépnie.

A depresszió a szépfiúkat sem kíméli: az állandó utazásoktól és munkától testileg-lelkileg kikészült Jang Geun-suk (You're Beautiful) hetekig képtelen volt kilépni a saját lakásából, annyira legyűrték a sötét gondolatok.

Egyszóval, nem minden olyan, mint amilyennek a csodás filmekben, reklámokban és mosolygós interjúkban elhitetni próbálnak velünk. A tehetség rég nem elég, ezek a fiatalok rengeteg mindent áldoznak fel az életükből, nincsenek normális emberi kapcsolataik, barátaik, alig látják a családjukat, nem ritka, hogy egy hét leforgása alatt akár 5-6 országon is át kell utazniuk, alig alszanak, viszont dolgoztatják őket, mint a málhás lovakat. A híresebbje az utcára se mehet ki, mert azonnal megrohanják a sikoltozó tinik, a sarkukban vadásznak rájuk a paparazzók mellett a félőrült szaszengrajongók, akik mág autóbalesetet is képesek okozni, vagy megmérgezni azt, aki nem tetszik nekik. Persze mondhatjuk, hogy aki ebbe belevág, az feltehetően tudja mit vállal, nos visszakérdeznék: te, kedves olvasó, 16 évesen pontosan tudtad, mibe fogsz? Egy felnőttnek is nehéz döntéseket hozni az életéről, hát még egy tininek, akinek csak annyi a vágya, hogy énekelhessen vagy színész akar lenni. Mindenki azt hiszi, hogy meg tud majd bírkózni a sztárság sötét és büdös oldalával is, de a fenti öngyilkosságok mutatják, hogy ez koránt sincs így. És ha egyszer belecsöppen az ember, utána már nehéz belőle sérülések nélkül kimászni, különösen, ha valakiért több millió ember rajong, akiknek az elvárásainak meg kell felelni. 

Dél-Koreában egy felmérés szerint a színészek 40%-a fontolgatta már az öngyilkosságot. Jusson ez is eszetekbe, amikor legközelebb felsóhajtotok egy sorozatot látva, hogy "jaj de szerencsés".