Xiaolongimnida

A K-pop kifejezetten híres arról, hogy piszokjó videókat tudnak csinálni, íme egy csokorra való az idei legjobb alkotásokból, szigorúan szubjektív személyes ízlés alapon, hideg őszi estéken jó kedvre tudja deríteni az embert egy jó kis dal jó kis klipje. Psy Gangnam Style-ját szándékosan hagyom ki, írtam róla én is meg a világsajtó is eleget. 

A Block B banda üdítő színfoltnak ígérkezik az újonckák palettáján, Nillili Mambo című daluk videoklipje egyszerre dilis, vicces, extravagáns és dögös. Az elfuserált kalózocskák pofikáját úgy megcsipkedném, olyan cukik. És a dal is nagyon jó kis pörgős, a szokásos "na most hetekig ezt fogom énekelni" típusú addiktív refrénnel. 

Ha dilinyós-cuki videoklipekről van szó, G-Dragon gyakorlatilag überelhetetlen, megint kitett magáért, csak kapkodja az ember a fejét. Nagyon eltalálták a karizmatikus Joker-mondatot, a "Why so serious"-t is, GD maga is jó kis Joker lehetne bármelyik Batman-filmben.

MBLAQ - War. Se nem cuki, se nem dilis, viszont nagyon jó. A történet és a dal is. A klip vége ugyan túlzottan dramatikus na meg kissé sci-fis, de hát istenem. Mégiscsak egy videoklip ugye, nem dokumentumfilm.

Xiah - Tarantallegra. Beletelt egy kis időbe, míg megtetszett, de azóta kikapcsolhatatlan ez a videó. Van valami megkapó ebben a sötét-baljós és mégis piszok szexi megjelenésben. És hát Ázsia legszebb fenekét is meg lehet csodálni, ugye. És az sem elhanyagolható, hogy a táncosok végre nem a szokásos egyszálbél csontkollekciók. Xiahnak úgy tűnik bejönnek a vaskos csajok. Jee!

A JJ Project klipje is a fun kategória, aranyosak, bulisak, és a zene nagyon-nagyon fenékrázós kategória (=úgyis felpattansz és pogózol rá, ne is tagadd). 

Az Itaewon Freedomot nem lehet überelni, de ez a UV-videó se lett semmi. Sikoltozós-könnyezős-röhögőgörcs-kiváltó, mint a legtöbb UV-alkotás. Ezúttal a koreai drámák kerültek görbe tükör alá :) és azok a hajak, áááá. Szuperjó.

Az ország MC-je, Ju Dzseszok énekesnek állt, és együttese a Sagging Snail (Petyhüdt Csiga) a bulis zenei alapokra összedobta ezt a fergetegesen vicces klipet, amiben a Big Bang Monster c. videójában előforduló frizurákat is kiparodizálják.

Meglehetősen nehezen találtam olyan idei lánybanda-videót, ami beleillene a bulis-dilis kategóriába, mert a lánybandák általában képtelenek levetkőzni a "cuki vagyok" illetve "fú de dögös erotikus vagyok" imidzset, pláne a tudathasadásos együttesek, akik hol cukik, hol meg ribancnak vannak öltözve (néha a kettő együtt). Még az EvoL fenti videója az talán, ami belefér a szórásba, bár bulisnak nem bulis, inkább olyan... katonás? Idén még a 2NE1-nak sem sikerült semmi maradnadót alkotnia, videoklipileg.

Amikor először olvastam koreai cikkeket, megütötte a szemem, hogy némelyik előadónál zárójelben szerepelt, hogy mondjuk "25 éves (koreai számítás szerint)". Hoppácska, mi van? Nos, mint sok minden más, Ázsiában az életkor számítása se átlagosan (=nyugati mintára) történik. Ugye mi megszoktuk, hogy bemegyünk a kórházba, megszületik a gyerekünk, készül egy születési bizonyítvány, manapság már óra-perc pontossággal, és ez a dátum bekerül aztán majd később a személyi iratainkba. 

Ázsiában némiképp bonyolultabb az emberek élete. Kezdjük ott, hogy a születés ideje és az igazolványokban szereplő dátum ritkán esik egybe! A születés tényét ugyanis a szülő x időn belül köteles bejelenteni a hatóságoknak, de ennek nem kell éppen a születés napjára esnie. Néha hónapok is eltelnek, mire egy babát jelentenek. Így a személyi okmányokba nem a születés tényleges napja, hanem a bejelentés dátuma kerül. Így fordulhat elő például, hogy Xiah Junsu az okámányai szerint 1987. január 1-jén született, a születésnapját azonban december 15-én ünnepli, mivel a megelőző év ezen napján látta meg a napvilágot. Van olyan is, hogy az illető nem a Gergely-naptár szerinti születésnapját ünnepli, hanem a Holdnaptár szerintit, ami ugye Gergely-napokra átszámítva mindig változik. Így például Csang Gunszok a nyolcadik holdhónap negyedik napján született, ezt ünnepli, minden évben másik napon.

És ha mindez nem lenne elég, a kínai és a koreai szokásjog szerint is egy baba, amikor megszületik, már egy évesnek számít, mert a fogantatástól számítják az életkorát. Mindezt tetőzi, hogy az emberpalánta nem a születése tényleges napján számít egy évvel idősebbnek (bár ezen a napon ünnepelnek), hanem holdújév-fordulókor. Ami azt jelenti, hogy ha egy gyerek az év utolsó napjaiban született, holdújévkor már kétévesnek számít (1 éves amikor megszületett + 1 év a következő holdújévkor), míg valójában (mármint nyugati felfogás szerint) még alig pár napos.

Hozzá kell tenni, hogy a jogban nem a hagyományos életkorszámítás, hanem a Gergely-naptár szerinti számít, úgy Kínában, Japánban mint Koreában, azonban a mindennapi életben a hagyományos életkort veszik figyelembe.

Az életkor kérdése csöppet sem elhanyagolható dolog, Koreában ugyanis komplett nyelvi rendszer épül az idősebbek tiszteletére, külön toldalékrendszerrel, így nem kell meglepődni azon, ha az első dolog, amit  a nevünk után egy koreai megkérdez, az életkorunk lesz. Ugyanis enélkül az információ nélkül nem tudja beazonosítani, hol állunk a "tiszteleti ranglétrán", mert ha csak egy picit is idősebbek vagyunk nála, már másképp kell megszólítania minket. (Ehhez hozzájön még a társadalmi pozíció fontossága is - nem mindegy hány évesek vagyunk és mivel foglalkozunk). 

Tol, az egyéves babák kiemelt születésnapi ünnepsége Koreában. Fotós: Jamsong, cc-by-sa-3.0

A TVXQ-ról már volt szó korábban, ők az a bizonyos leg-leg-leg együttes Ázsiában, akik minden elérhetőt elértek, aztán egy nap óriási botrányok közepette kettéváltak. A felbomlásuk története azonban megvilágítja az olajozott K-pop gépezet igazi természetét, a csillogó-villogó csodavilág mögötti félelmetes valóságot, azt, ahogy ez az iparág valójában működik. 

Korea szárnyaló popiparának gépezetét a kiadó-ügynökségek vezérlik, gombnyomással. A felépítésről egy korábbi posztban már írtam. Ezek a kiadók bizony az előadók szerződésének abszolút birtokosai, gyakorlatilag az előadónak zéró beleszólása van a dolgokba. Mivel ezekkel a gyerekekkel igen korán kötnek igen hosszú távú szerződéseket, nemigen létezik semmi, amivel a szerződések tartalmát befolyásolni lehetne. Ügyvéd a sztárpalánta részéről nemigen van jelen, a szülő meg mit ért a jogi csűrcsavarokhoz? A gyerkőcök pedig mindenáron énekelni, táncolni, sztárrá válni akarnak, bármit aláírnak. Aztán felnőnek, és rádöbbennek, hogy mit tesznek velük valójában, a többség azonban tűr és várja a szerződés lejárást, és csak nagyon kevés olyan előadó van, aki lépni mer. Mert ha megteszik, a karrierjüket kockáztatják. 

Ez történt a 90-es évek egyik első sikeres fiúbandájával, a HOT-tal is, akiknek a története hátborzongató módon hasonlít a TVXQ-éhoz, csak náluk a szerződésük meghosszabbításakor lépett fel gond, kettő maradt, hárman pedig mentek, és a szószt itt is a kiadó keverte meg alaposan.

1000%-osra nem lehet venni a történteket, hisz csak töredéke került nyilvánosságra a TVXQ kálváriájának, és egészen biztosan tévedhetek is akár, de abból, amit elolvastam a témában, én a következőket szűrtem le.

A régi szép idők: balról jobbra: Junsu, Yoochun és Jaejoong (JYJ), utána Changmin és Yunho (TVXQ)

A feloszlás

Történt tehát, hogy 2009 végén Jaejoong, Junsu és Yoochun a TVXQ-ból pert indítottak a kiadójuk, az SM Entertainment, Korea legnagyobb szórakoztatóipari mammutcége ellen, a szerződésük igazságtalanságai miatt. 13 évre szólt a szerződésük, amit az SM bármikor egyoldalúan megváltoztathatott, nekik viszont semmilyen beleszólásuk nem volt. A banda ekkor már iszonyat pénzeket keresett a kiadónak, aminek töredékét se látták. Évek óta egy lyukban laktak, amire a kiadó kötelezte őket, éveken át egy bútorozatlan szobában öten (csak az ágyak voltak). Olyasmiket kellett megtenniük, amiket nem akartak, olyan programokat szerveztek nekik, amikről előre nem szóltak. Orrvérzésig dolgoztatták őket szünet nélkül.  Amikor bejelentették a szerződésváltoztatási igányüket, kaptak egy középső ujjat válaszként. A per indulásakor a három fiú (Jaejoong-Yoochun-Junsu azaz JYJ) kilépett, a másik kettő, Changmin és Yunho maradtak. A rajongótábor  , a Cassiopeia majdnem beleőrült, és végül kettészakadt, a JYJ-nak igazat adók az Orion név alá csoportosultak. A két tábor féktelen, eszeveszett sárdobálásba kezdett, a JYJ rajongói árulóknak bélyegezték a TVXQ megmaradt két tagját, és fordítva is ez történt. A JYJ elbőgte magát a színpadon a szakítást követő első önálló koncertjükön Japánban.

A JYJ elérzékenyül a színpadon a japán koncertjüket követően

A három fiú útját ugyanis nem csak a szakítás terhe nehezítette meg. A feloszlást követően az SM Entertainment névtelen (!!!) körlevélben gyakorlatilag utasította a koreai tévétársaságokat, hogy a JYJ-t nem léptethetik fel. A JYJ 2010 óta egyetlen koreai zenei műsorban sem jelenhet meg, koncertjeiket nem közvetítik Koreában, az egyetlen tévéadó, amelyik szóba áll velük, az MTV, az is csak azért, mert külföldi tulajdonú. Ekkora hatalma van az SM-nek a koreai popiparban. Japánban a fiúk japán kiadója az Avex szintén mindent megtett, hogy elássa a JYJ-t a saját sírjába. Nem sikerült nekik. Az együttes megtöltötte a Tokyo Dome-ot, világkörüli turnéra ment, Junsu tízezres tömegeket vonz a musicalfellépéseivel, Yoochun tévésorozatai példátlan népszerűségnek örvendenek, Jaejoong pedig mozivásznon is tarol. Együtt, együttesként azonban továbbra is ki vannak tiltva minden hazai tévéből. A harcot azonban nem adják fel. A per első szakasza lezárult, a szöuli bíróság kijelentette, hogy a fiúk szerződése törvényellenes volt és az SM-nek kártérítést kell fizetnie. Csakhogy az SM nem hajlandó, a per folytatódik, már hatszor hallgatták meg a feleket, de megegyezésre sosem jutnak, legutóbb szeptemberben napolták el megint a döntéshozatalt. Az SM "felejstük el ami történt" alapon egyezkedne, a JYJ ragaszkodik a bírósághoz. Álláspontok közeledése zéró.

Feszültség

A TVXQ legendás volt arról, hogy a fiúk milyen jóban voltak egymással, például hogy amikor a gyakornoki éveik alatt a későbbi bandavezér Yunhónak nem volt hova mennie, Junsu fogadta be, hogy ne az utcán kelljen élnie. Hogy mindebből mi igaz, nem tudni, mindenestre feltételezzük, hogy a srácok tényleg olyan jó barátok voltak, mint amilyennek mutatkoztak a kamerák előtt. Ha valóban így volt, meglepő számomra Yunho és Changmin állítása, mi szerint ők semmit nem tudtak arról, hogy JYJ ki akar lépni az SM-től és "teljes meglepetésként" érte őket a per híre. Pláne hogy ezek a gyerekek egy lakásban laktak, a nap 24 órájában össze voltak zárva. Jaejoong huga olyasmit posztolt, hogy mind az öten a kilépést tervezték, aztán Changmin és Yunho valamiért megváltoztatta a döntését és maradtak. A leányzó információi szerint az SM több mint egy hónapig egyenkénti megbeszélésekre hívta a tagokat, és fene tudja, mivel tömték a fejüket. Lehet, hogy több pénzt ígértek nekik, CH és Y elfogadták, JYJ pedig nem? Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az SM tudta, hogy JYJ mindenképp perelni fog és a két hezitáló tagnak azt hazudták, hogy sikerült velük megegyezni.

Hogy valójában mi történt, senki kívülálló nem tudja, mindenestre Junsu ingerült és depressziós Twitter-üzenetei csak olajat öntöttek a tűzre. A mindig mosolygós, mindig pozitív gondolkodású Junsu Twitter-üzeneteiben számon kérte valakitől (címzett nem volt), hogy "hyung [idősebb csapattag megszólítása], miért teszed ezt velünk? Hálát adsz annak az embernek, aki a közös ellenségünk és elválasztott minket? Nem bírom ezt már tovább". A rajongók úgy vélték, az üzenet a csapatvezér Yunhónak szólt, aki idősebb Junsunál (ezért a hyung, azaz báty megszólítás), az üzenet többi része pedig arra utalt, hogy nem sokkal korábban Yunho köszönetet mondott az SM Entertainment igazgatójának, Lee Soo-mannak, amikor a TVXQ duóként debütált. Ráadásul a spekulációk szerint a TVXQ visszatérő dalának, a Keep You Head Down-nak a szövege a JYJ-nek lett címezve, amitől Junsu kiborult, mert a dalszöveg egy kétarcú árulóról szól.

A TVXQ Keep Your Head Down c. dala angol felirattal

Persze az is lehet, hogy mindez csak véletlen, illetve egyes infók szerint a dal már készen volt jóval az előtt, hogy a JYJ lelépett. Fene tudja, mindenestre a JYJ debütáló angol nyelvű lemezének címe a The Beginning (A kezdet) is tutira nem arra utal, hogy újrakezdik az egészet a másik két srác nélkül. Ugye?

Ami szerintem a függöny mögött lapul

A függöny mögött rejtőzik egy óriás cég, amit már sokan és sokszor kritizáltak az előadóikkal való bánásmód és a gyakorlatilag rabszolgaszerződéseik miatt. Az SM Entertainmentnek nem állt érdekében javítani a JYJ szerződésén, hisz az arany tojást tojó tyúkok a prémium táp nélkül is megtojták az aranytojást, minek nekik nagyobb kalitka? Valószínűleg üres fenyegetésnek vették azt, hogy a fiúk perelni fognak, ha nem javítanak a feltételeken. Ugyan ki merné beperelni Korea legnagyobb szórakoztatóipari cégét? Hisz elásnák a karrierjüket, örökre. Aztán amikor a fiúk mégis beadták a keresetet, valószínűleg rádöbbentek, hogy most akkor mentsük ami menthető és szépen megfőzték a másik két fiút. Kétfős TVXQ is több mint a semmi alapon. Aztán szépen elindították a JYJ-lejárató gépezetet, aminek eredményeképp a három kivált fiú a mai napig sem léphet fel együtt az országos tévéadók műsoraiban, míg a TVXQ kedvére promótálhat bárhol. 

Az SM esete a HOT-tal (akik szintén hasonló okok miatt bomlottak fel) és a TVXQ-val azt mutatja, hogy valami nagyon bűzlik Dániában, akarom mondani Koreában, legalábbis popfronton. Az óriáskiadó teljhatalommal rendelkezik a sztárjai fölött, akik vagy kussban maradnak, vagy eltángálják őket egy életre. A JYJ annak köszönheti az önállóan elért sikereit, hogy már nagy névre tettek szert a TVXQ tagjaiként, önállóan is eladhatóak (szerencse, hogy a srácok a színészethez is értenek), így meg tudnak élni az SM nélkül, és végre szabadok. Mióta kiléptek, például, egyre inkább maguk írják a dalaikat, Junsu levetkőzte az SM által rákényszerített cukipofa-imidzset és átment dögös félistenbe, Yoochun és Jaejoong pedig színészként bontakozott ki. Jaejoong a hátára tetováltatta Yoochun és Junsu nevét -Changmin és Yunho lemaradtak, de mind Jaejoong, mind Yoochun kapott egy-egy Always keep the faith (Mindig bízni fogunk) tetoválást a mellkasára, ami azóta a régi TVXQ-ért rajongók jelmondatává vált.

A JYJ ugyanis nem adta fel a reményt, hogy egyszer egy nap ők öten újra együtt fognak a színpadon állni, mint régen. Addig is, a saját útjukat járják, ahogy a duóvá alakult TVXQ is, miközben az én agyamban meg az motoszkál, hogy hogyan engedhetik meg a törvények Koreában azt, hogy egy cég ilyen szerződéseket kössön a munkavállalóival, és miért nem mer senki, de senki emberfia Koreában komolyan fellépni az SM ellen? Amíg a JYJ egyedül van a harcával a mammut ellen, addig kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozzon. Vajon hány olyan híres koreai szupersztár lehet, akik hasonló rabszolgaszerződéssel dolgoznak? 

A JYJ eléggé világos kódolt üzenete. A 'W' című dalukról nem lehet nem érezni, hogy a TVXQ-nak szól. A W ugyanis a Cassiopeia csillagkép alakja, a Cassiopeia pedig a régi ötösfogat TVXQ  ranjongótáborának neve volt. A dalszöveg is ráutaló jellegű: "Mindig várni fogunk, mindig fenttartjuk a helyeteket, mindig látjuk magunk előtt a W-t".

A férfi-férfi szexuális kapcsolatokról írt rajongói fikció (fanfic) nem új keletű dolog, már az 1970-es években is születtek ilyen írások, és persze nem csak Ázsiában dívik ez, de szerte a világon, állítólag a Star Trekkel indult a dolog, ahol Kirk/Spock párost alkottak meg a rajongók. Az ilyen fanfic neve angolul slash, ami a / (per) jel neve. A japánoknál is valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején jelentek meg a sónen ai-mangák, amik fiatal férfiak között szövődött romantikus szerelemről szóltak, a jaoi mangák ezek paródiáiként indultak, aztán önálló műfajjá cseperedtek. A jaoi gyakorlatilag veszi egy népszerű manga vagy tévésorozat szereplőit, illetőleg az 1990-es évekől kezdve a pop- és rocksztárokat és kiemelt karaktereket, sztárokat raknak párba. Vannak eredeti történetek is, amik nem ismert szereplőket vagy sztárokat szerepeltetnek. A történetek a romantikus szerelemtől a pornófilmbe illő szexen át akár a nemi erőszak ábrázolásáról is szólhatnak, a lehetőségek határtalanok. A pop-rocksztárokat karakterként felhasználó slashirodalom nyugaton is létezik, például még a Muse-ról is van ilyen fanficközösség. 

Jaoi mangarajz két fiú szerelméről. Ed Gottschalk, cc-by-sa-3.0

Aki belemerül az ázsiai pop-rock illetve sorozatok világába, elkerülhetetlenül belebotlik a jaoiba is. A slash/jaoi felfedezésekor számomra a legmeglepőbb dolog az volt, hogy ezeket a történeteket nem melegek írják melegeknek, hanem heteroszexuális nők ugyancsak hetero nőknek. Léteznek ugyan meleg jaoi közösségek is, de igen kis számban. Mint ahogy femslash, azaz leszbikus kapcsolatokat ábrázoló irodalom is van, de szintén jóval kisebb számban. 

Miért írnak nők férfiak szerelméről női közönségnek? Ez nem egy egyszerű kérdés, és nem törekszem arra, hogy megválaszoljam, hisz se pszichológus nem vagyok, se szociológus és nem végeztem mélyreható kutatásokat a témában, de megpróbálom összegezni a létező elméleteket.

A legnépszerűbb elméletek egyike természetesen a nők lázongó feminizmusa. Feminista kutatók szerint a slash/jaoi-irodalom azért jött létre, mert a nőknek elegük lett abból, hogy állandóan ők állnak reflektorfényben, mint szexuális tárgy, már az idők kezdete óta. A férfiközpontú társadalomban a nő a szexuális vágy tárgya, a férfiak számára készült pornófilmek túlnyomó többsége a nőt tárggyá degradálja, akinek az a feladata, hogy kielégítse a férfi minden vágyálmát, zokszó nélkül. Még az úgymond "normál" filmekben is, ha szexről van szó, a férfi dominál, a nő behódol, és ha a test mutogatásáról van szó, ott is a nőből mindent megmutatnak, a férfinax maximum a felsőtestét és a fenekét. Az elmélet szerint tehát a jaoi egyfajta visszavágás, legyenek most a férfiak a kiszolgáltatott szextárgyak, mi nők meg élvezkedjünk rajtuk.

Ennek az elméletnek egy finomabb változata szerint a feminizmus közrejátszik ugyan, de nem ilyen nyílt, tudatos formában, a jaoi sokkal inkább a nők tudat alatti szexuális felszabadulásának, a hagyományos, tőlük elvárt szexuális koncepciókból való kitörési vágynak  a megnyilvánulása. Egyesek szerint a jaoit író és olvasó nők így próbálnak meg megszabadulni a rájuk kényszerített testképtől, énképtől, szexualitástól. 

Más elméletek szerint a jaoi egyfajta kompenzáció, a férfiak közötti kapcsolatra vetítik ki a férfi-nő párkapcsolatot.  A jaoi történetek többségében a pár egyik tagja a szeme ("támadni"), a másik az uke ("kapni"), a szeme a magas, erős, kemény legény, az uke általában androgün külsejű, nőies alkatú, gyengébb testfelépítésű, érzékeny lelkű fiú. A szeme a birtokló, aki addig üldözi az ukét, amíg az meg nem adja magát neki fizikailag és érzelmileg is. A jaoi történetek egy része tragédiával végződik, ami egyes kutatók véleménye szerint egyfajta védekező mechanizmus, ami segít a jaoi rajongóknak feldolgozni valós traumákat.

Létezik olyan elmélet is, ami szerint a jaoi egyfajta menekülési útvonal a nőknek a valóság elől, csakúgy mint a romantikus irodalom általában. A jaoi történetekben bár az egyik fél dominánsabb, gyakori, hogy a történet végére a szerepek érzelmileg kiegyenlítődnek, a szereplők segítik egymást, ami egyfajta érzelmi kielégültséget okoz az olvasónak. 

Fontos megjegyezni, hogy ezek nem realisztikus melegábrázolások, ahogy több kutató is felhívta erre a figyelmet. A jaoinak nem célja, hogy "okítsa" a hetero társadalmat a melegekről, hiszen a jaoit olvasó rajongók többsége például a sztárokról szóló írások esetében meg vannak győződve arról, hogy az illető férfiak egyébként tökéletesen heterók, és ahogy egy kritikus rámutatott, valószínűleg megdöbbenének, ha kiderülne az ellenkezője.

Mary Roach a The Curious Coupling of Science and Sex című könyvében egy biológiai adalékot is hozzátesz a jaoihoz: tudományos kutatások vizsgálták, hogy mi az, ami leginkább felizgatja a férfiakat és a nőket. Arra az eredményre jutottak, hogy míg a férfiakat csak bizonyos, az ízlésüknek és szexuális orientációjuknak megfelelő jelenetek hozzák lázba, addig a nőket gyakorlatilag bármilyen szexuális aktus látványa, függetlenül attól, hogy hetero, homo vagy leszbikus filmet nézettek velük. 

Bármi legyen is az oka a jaoi létezésének, tény, hogy mind a japán, mind a koreai, de még a kínai popiparban is jelen van. Igaz, Kínában be van tiltva a jaoi fanfiction, kompletten. A koreai popsztárokat előszeretettel pakolgatják össze OTP-kbe (original true pairing), és aztán "shippelik" őket (a worship - imádni szóból). Van például G-TOP-fanfic (G-Dragon és TOP a Big Bangből), az első amit olvastam, róluk szólt. Egyébként ezeknek a történeteknek a többsége elképesztően jól van megírva, és a legtöbbjükben nem a szex a domináns, hanem a pár között szövődő érzelem, illetve maga a történet.

A jaoi létezése olyannyira nyílt titok, hogy például a népszerű koreai sorozatban, a You're beautiful-ban is megjelenik, amikor a főszereplő Thekjong elmeséli a banda új tagjának, a fiúnak álcázott Minamnak, hogy a megjelenése miatt most új jaoi fanficek fognak róluk születni. 

A You're Beautiful sorozat "fanfic"-jelenete angol felirattal

Persze a sztárok maguk is tisztában vannak a jaoi létezésével, és bizony eléggé úgy tűnik, hogy a gyönyörű arcú, feminin tulajdonságokkal bíró "flower boy" koreai sztárok megjelenése a jaoi hatását mutatja, ami megmagyarázza azt is, miért adják a sztárok a lovat a rajongók képzelgései alá. A flower boy imidzs születéséről egy később posztban írok majd, mert rendkívül izgalmas téma, hogyan és miért változott meg az ideális férfi képe Koreában.

Az egyik legnépszerűbb jaoi párosítás a koreai popiparban Jaejoong és Yunho (aka "YunJae") volt a TVXQ együttesből, akik épp elég anyagot szolgáltattak a rajongóknak a fanficekhez.

A koreai popzenét övező rajongói hisztéria aspektusairól szerintem doktori disszertációt lehetne írni, de minimum háromkötetes vaskos kis tanulmányt. Az egész iparág tele van elképesztő ellentmondásokkal, szinte feloldhatatlan oximoronokkal, amik szó szerint pattanásig feszítik a hangulatot. Mindig azt várom mikor, hol és melyik szerencsétlen sztárral fog elpattanni ez a húr, mert egyszer el fog.

A helyzet ugyanis az, hogy a koreai kultúra sajátságos tabutémáiból kifolyólag a K-pop olyan berendezkedésű, hogy épszerű nyugati embernek igen csak nagy adag nyitottságra és elfogadóképességre van szüksége ahhoz, hogy előítéletek nélkül megérthesse a dolgokat. Az egyik ilyen a férfi előadók feminitásba hajló külseje, a másik pedig a szexet övező önmagában végződő labirintus, vagy akár nevezhetnénk ördögi körnek is.

A szex ugyanis tabu dolog. Az ázsiai kultúrákban a csók, a szex, az intim érintkezés vagy akár az ezekre való utalás is a négy fal közé tartozó dolog - nyilvánosan nem műveljük. Ezért vannak az ázsiai doramákban a nyugati szemnek "vicces" csókjelenetek, amikor a csaj gyakorlatilag összeszorított ajkakkal tűri, hogy a színészpartner rátegye a száját az övére, esetlegesen ne adj isten, még meg is mozdítsa rajta az ajkait. Az ölelés is olyan, ahogy az ember egy fatörzset ölelne át, nem a párját, akibe szerelmes. Ezek hosszú-hosszú századok alatt a kultúrába ivódott dolgok, amiket nem lehet egyszerűen félresöpörni, kiiktatni, elfeljteni. Férfi nem ölelget nőt nyilvánosan. A kezét se igen fogja meg. A férfi-férfi, nő-nő érintkezések, szigorúan baráti alapon, rendben vannak, ezért mutogatják ezeket állandóan. Haverral lehet pacsizni, ölelgetni, hátba veregetni, a nőtől viszont három lépés tisztes távolságban kell lenni a publikum előtt. 

Csakhogy a világ halad előre, a popipar meg kifejezetten nem a szűziességéről híres ágazat, és hát a K-pop nyugati mintákat dolgoz át. Igen ám, de hát tabu a szex! Ottoke - vagyis "most mi legyen?". Ez a felemás szituáció szülte meg a dögös, szexis, és ártatlanul szűzies popsztárokat. Akár a férfiakat, akár a nőket vesszük. 

Vegyük az átlag popsztárt, mondjuk egy pasit. Magas, jóképű, jó táncos, jó énekes. Mindehhez természetesen velejéig úriember, az összes tévéműsorban szerény, aranyos, kedves, cukorfalat, aki elpirul, ha ránéznek. Aztán felmegy a színpadra és ereszd el a hajam - jönnek a szexi csípőmozdulatok, a popórázás, a mellkasmutogatás, az izzadás, az ajkak harapdálása/nyaldosása, éppen hogy csak át nem mennek profi go-go táncosba. Aztán lejönnek a színpadról és félénken magukra kapják a törölközőt és pironkodnak tovább. Mert ezt így illik. 

Xiah Junsu: nappal ártatlan cukipofa, éjjel Ricky Martint is megszégyeníti a csípőmozgása. Meg egyéb sok mindene.

A rajongóknak valamiért állandó jelleggel az a fixa ideájuk, hogy ezek a srácok mind szinglik. Próbáljátok ki, menjetek fel bármelyik K-pop-sztár YouTube-oldalára, és írjátok be kommentbe, hogy "biztos csajozik". Ide a rozdsás bökőt, hogy 2 percen belül 30 kiscsaj fogja matematikai elméleteket megszégyenítő érveléssel bizonyítani az ellenkezőjét (vagy szimplán elküldenek melegebb éghajlatra). A randizás is valamiért tabu ezeknek a sztároknak. Nem pusztán arról van szó, hogy rosszat tesz az imidzsnek, ha valakinek van csaja, a K-popban konkrétan rámehet az illető karrierje, mert a fanatikus libák bizony 1. képesek tényleg otthagyni a rajongótábort, 2. képesek kideríteni a leányzó kilétét és elüldözni/megtépni/kinyírni. Nem véletlen, hogy a K-pop-idolok többsége azt se meri bevallani, hogy randizik, nem hogy azt, hogy párkapcsolatban él. Egy szemléletes példa, amikor Se7enről kiderült, hogy hét éve együtt él a barátnőjével, 100 ezer rajongó iratkozott ki a fanclubjából, gyakorlatilag a nulláról kellett újraépítenie a karrierjét. 

 

Se7en és barátnője, Park Hanbyul színésznő

A rajongók makacsul kitartanak amellett, hogy ezek a srácok életükben nem láttak nőt közelről, de legalábbis nem sokat. Taeyangról például azt sutyorogják, hogy még szűz.

Ez a pali? Kizárt dolog. Mindenesetre jól rájátszik az imidzsre, hisz gyakorlatilag naponta elposztolja Twitteren, hogy kéne már neki egy csaj, és van egy ilyen című száma is, az I Need a Girl. Mindenki minden interjúban elmondja, hogy nincs senkije, és magányos, és ilyen meg olyan lány tetszene neki, dehát nem kellenek senkinek (haha). Aztán persze néhol kiderülnek a randik, a lesifotósok, no meg a szaszengek mindig készen állnak. Se7ent is egy kikerült személyes kép buktatta le, aztán elmesélte, hogy a Bigbanget használta randiálcának, mindenhova elhívta őket, hogy ne úgy tűnjön, hogy a leányzóval kettesben találkoznak.

Vannak persze olyanok is, akik bevallották, például Shindong a Super Juniorból, de ő nem a legnépszerűbb bandatag, szóval neki elnézik.

Shindong és a barátnője 

A lefojtott szexualitás végigkíséri az egész K-popot. Ha megfigyelitek, a K-pop-dívák állandóan a lábukat mutogatják, de mellet például soha - azt nem szabad. A szoknya lehet bármilyen rövid, de a mellkasnak zártnak kell lennie. A rúdtáncosokat megszégyenítő mozdulatok is rendben vannak, amíg néhol cukin mosolyognak és az interjúkon elpirulnak és szégyenlősködnek. Úgy tűnik, a koreaiak lábfetisiszták. Férfiaknak pedig tilos a tévében a mellbimbó mutogatása (köszi a tippet egy bizony kedves Rain-rajongónak ;). 



 Lábat mutogatni szabad.

Rain ügyesen kijátssza a mellbimbó-mutogatási tilalmat.

Az embereket természetesn érdekli a szexualitás. A művészek is szeretnek ilyen irányban kibontakozni, meg hát jól eladható. A koreai kultúra sajátos visszafogott jellege hozta létre ezt a kurtán-furcsa szituációt, hogy a sztároknak szűziesnek és vadnak egyszerre kell lenniük, megadott kereteken belül. Aztán vannak, akik feszegetik a határokat, mint Rain, vagy Xiah, esetlegesen G-Dragon a csöppet sem visszafogott (és emiatt sokszor betiltott) dalszövegeivel, az egyikben például arról énekel, hogy "lehet, hogy kicsi a termetem, de gyors a cipzáram, hadd legyek a G-spotod!". Aztán elmegy egy talkshowba és átalakul kisfiúvá, aki szemérmesen közli, hogy sajnos még mindig szingli. Ühüm. Mi meg itten most jöttünk a falvédőről.

Hamarosan: a K-pop-sorozat következő elemzésében ehhez a témához kapcsolódva az igencsak szájtátós ázsiai fanfictionök világába kalauzollak el majd benneteket, öveket becsatolni, durva menet lesz!