Xiaolongimnida

A dél-koreai Everland állatkertben él egy 22 éves elefánt, Kosik, aki tud beszélni. Persze nem összefüggő mondatokról van szó, csupán szavakról, ez mégis egyedülálló dolog, hiszen rajta kívül még nem találkoztak kutatók olyan elefánttal, ami imitálni tudná az emberi beszédet. 

Kosik fogságban született 1990-ben és éveken keresztül nem volt kapcsolata más elefántokkal, csupán gondozóival érintkezett. Kutatók véleménye szerint ez okozhatta, hogy az állat megpróbált úgymond "kommunikálni" az emberekkel és megtanult néhány szót utánozni. Ki tudja ejteni például a "jó", "ülni", "szia", "nem" és "lefeküdni" szavakat, persze nem teljesen úgy, ahogy az emberek, de nagyon hasonlóan. Az elefántot vizsgáló kutatók szerint Kosik nem ismeri a szavak jelentését, csupán ismétli őket gondozója után. 

Kosik gondozója évekkel ezelőtt vette észre, hogy kedvenc elefántja "beszél hozzá", ám amikor értesítette erről a főnökét, az bolondnak hitte. Ma már még Európából is utaznak szakértők az Everland állatkertbe, hogy Kosik lenyűgöző képességét vizsgálják.

Dél-Korea ismételten kitett magáért a furcsaságok világában: tavaly megnyílt Koreában a Vécémúzeum, ami köré egy egész hatalmas, különféle módokon dolgukat végző emberek szobraival tarkított park is épült. A múzeum stílusosan egy toalett alakú épületben kapott helyet, amit Szuvon városának korábbi polgármestere építtetett lakóházként, majd halála után a városra hagyta. A polgármesternek mániája volt a vécé, de a szó igen pozitív értelmében. Szim Dzsedok (aka Mr. Vécé) ugyanis úgy vélte, hogy Korea székelési kultúrája igencsak elmaradott, ezért mindent megtett a nyilvános vécék modernizálása érdekében. Ő maga a nagymamája kerti budijában született (nem vicc).

Szim szerint a vécé központi eleme az ember kultúrájának és mindennapi életének is, hiszen ez az a hely, ahová tényleg mindenkinek muszáj mennie. A vécén nem csak a napi szükségleteket lehet elvégezni, de elmélkedni, filozofálni is lehet itt, és nem utolsó sorban a vécéhigiénia életeket menthet és nagyon fontos a szervezet egészségesen tartása szempontjából is, ezért nem szabad elhanyagolni a dolgokat. Ráadásul a vécékultúra javításával például még a vízkészletek pocsékolását is kordában lehet tartani. A múzeum tehát nem poénból jött létre, hanem komoly szerepet igyekszik betölteni az ismeretterjesztés és felvilágosítás terén.

A múzeumban a vécé történetével, különféle formáival, Koreában korábban és ma használatos vécékkel lehet ismerkedni, de sok hasznos és érdekes információt is megtudhat az ide látogató a vécékről és arról, ami bele kerül. Külön teremben még az egyes országokban szokásos vécéfeliratokat is meg lehet csodálni.

A BBC videoriportja a helyszínről

A múzeum honlapja

(A tippért köszönet Nellinek, aki Facebookon küldte a linket)

Kínával kapcsolatban rengeteg előítélet és tévhit kering, amik bizony meglehetősen rossz, néha pedig egyenesen morbid képet festenek erről az egyébként rendkívül összetett és gyönyörű kultúráról. Persze rossz dolgok mindenütt vannak, hol nincsenek? Viszont a média kiragadott eseményei (gumitojás, hamisított világmárkák, ezeöccá-piaci-kofák, emberi jogok, ilyesmi) miatt meglehetősen torz képet kap a kínai kultúrába mélyebben be nem látó átlag magyar ember. Jöjjön pár tévhit Kínával kapcsolatosan.

Ételek

Tévhit: A kínai ételek egysíkúak és ehetetlen fűszerezésűek

Valóság: Az itthoni kínai kifőzdékben kapható kaja és a valódi kínai ételek között a különbség mondhatni hat mérföldes szakadék. A kínai kajáldák a magyar ízlésvilághoz igazodnak, és sósan, zsírosan főznek. A kínai konyha változatos, rengeteg zöldséget felhasznál, gyakorlatilag tájegységenként más az ízvilág. Az egyik fő követelmény, hogy mindig minden frissen készüljön, lehetőleg gyorsan. A kínaiak hihetetlenül kreatív szakácsok, és a tálalt végeredmény látványnak se semmi.

Tévhit: a kínaiak rendszeresen esznek kutyahúst. Máshol nem is fogyasztják, csak a kínaiak. A kutyahús kóbor kutyákból származik.
Valóság:  Kína déli részein a kutyahús valóban ugyanúgy kapható húspiacokon, mint a csirke vagy a sertéshús. Nem minden kínai eszik kutyahúst, sokan kifejezetten elutasítják a gondolatát is. Az ilyen hús általában kifejezetten fogyasztásra szánt, farmokon nevelt kutyákból származik, nem az utcáról fogdossák össze őket. A kutyahús fogyasztásának Ázsiában évezredes hagyománya van, nem csak Kínában, de Koreában, Indiában, Vietnamban is, és egy ideig még Japánban is fogyasztották. De nem csak Ázsiában elterjedt, Belgiumban például a huszadik század elején az állatorvosok szövetsége által kifejezetten ajánlott húsféleség volt, de Németországban és Franciaországban is fogyasztották, főképp éhinségek idején. Egyes svájci kantonokban hagyománya van a kutyahús elkészítésének, külön recept is van és kolbászt is készítettek belőle. Amerikában sem ismeretlen a kutyahús, az aztékok is fogyasztották, és egyes bennszülött indián törzsek is. Kínában egyébként tervben van egy rendelet a kutyahús betiltására, Hognkongban és Tajvanon már egy ideje tilos árusítani.

Szecsuáni ételek

Nők

Tévhit: Kínában a nőket elnyomják

Valóság: Nem jobban, mint bárhol nyugaton. Az a tévhit, hogy a kínai nők valamiféle alárendelt rabszolgák, akik szó nélkül engedelmeskednek a férfiaknak, valamiféle századelőtti filmekből ragadhatott az emberekre itt. A kínai nők rafináltak és kemények, és mivel bőven válogathatnak a férfiak közül (sokkal több férfi születik Kínában, mint nő), magasak az igényeik a férjhez menést illetően is. Ahhoz, hogy egy pasi nőt szerezzen Kínában, jó állása, jó fizetése, kocsija és háza kell, hogy legyen. Másképp hoppon marad. A nők egyre inkább töltenek be magas rangú pozíciókat is, cégeknél például, de kerületek, városok polgármesterei között is akad nem egy. Persze vidéken talán rosszabb a helyzet (de melyik országban van ez másképp?). A kínai nők ugyanolyan empancipáltak és öntudatosak, mint akármelyik magyar. 

Harcművészetek

Tévhit: Minden kínai kungfuzik. De legalábbis akar. 

Valóság: Arányait tekintve nem kungfuznak többen Kínában, mint máshol. Valamiért (egész biztosan Bruce Lee és Jackie Chan az oka) az embereknek az a kényszerképzete van, hogy aki kínai, az alapból tud verekedni. Hát pedig nem. A tévképzelgésekkel ellentétben Kínában is csak az tud kungfuzni, vagy tajcsizni, aki meg akarja tanulni, nem kötelező sport a suliban. Elég sok kínaival beszélgettem kint tartózkodásom idején és egyikük sem kungfuzott sose. És nem is igen szeretik, amikor a külföldiek első kérdése az, hogy "tudsz verekedni"? Ez olyan, mintha a magyaroktól megkérdezné egy külföldi, hogy "tudsz hátrafele nyilazva lovagolni?"...

Mindennapi élet

Tévhit: Kínában biztos sokkal nehezebb az élet. A cenzúra, meg a kommunizmus miatt. 

Valóság: A mindennapi élet Kínában is ugyanolyan, mint itt. Nem lehet "érezni" bevásárláskor vagy a metrón, vagy a bankban, vagy a multiplexben, hogy te most egy kommunista országban jársz. Nem nyomnak a kezedbe vörös pamfleteket és senki nem agitál neked arról, hogy fúj, hülye nyugat, és hajrá kommunizmus... Ha nem hozod fel a témát, fel se merül magától. És ha fel ismerül, a fiatalok már igen reálisan és teljesen objektíven kezelik a rendszert, amiben élnek. Senki nem kezdett el nekem propagandabeszédet tartani. Sőt, a kritikák nagy részével is egyetértenek. Pekingben ki vannak téve a zászlók, meg Mao képe, meg ilyenek, de semmi orrbavágó dolog. Nekünk is vannak Széchenyi-szobraink, az oroszok meg Putyinos tányérból esznek. A boltok dugig vannak, az utcák tele éttermekkel, kávézókkal, Mekivel meg KFC-vel, minden hipermodern dolog kapható, megszámlálhatatlan tévécsatornán változatos műsorok, és a közbiztonság se rosszabb, mint másutt. Tökéletesen olyan ott élni, mint akárhol máshol. Én kifejezettem kedveltem Tiencsint, bármikor visszamennék, huzamosabb időre is. Persze aki provokálni akar, meg veszekedni és csakazértis, az biztos fog találni magának politikai vitapartnert ott is.

A kínai szuperexpressz

Tévhit: Kínában mindenkinek csak egy gyereke van/lehet

Valóság: Az egy gyerek törvényt 1978-ban vezették be, tehát akik előtte születtek,a zoknak mindne bizonnyal több testvérük is akad. Ezen felül az egy gyerek törvény leginkább a városi populáció szabályozására szolgál, vidéken és az etnikai kisebbségeknél megengedik a több gyermeket, különösen, ha az elsőszülött lány. Ezen felül, mivel a társadalom öregszik és egyre kevesebb a fiatal munkaerő, ha két egyke házasodik össze, kérhetik a több gyermek engedélyezését. 

Nyelv

Tévhit: a kínai nyelv nehéz és ronda hangzású is
Valóság: A kínai nyelv nem olyan nehéz, mint mindenki hiszi. Persze az írás-olvasás elsajtítása komoly figyelmet és odaadó tanulást igényel, maga a nyelvtan sokkal egyszerűbb, mint a magyaré vagy az angolé. Az pedig, hogy a kínai nyelv csing-cseng-csüng hangzású, az megint abból fakad, hogy az emberek felületes megfigyelők. Komplett olyan mondatokat tudok már alapfokon mondani, amiben egy fia [cs] hang sincs. Viszont rendkívül dallamos és ritmikus nyelv, és közlebbről megfigyelve igen szép is. Monoszillabikus és izoláló jellgéből adódóan meglehetősen sok képi eszközzel él, hisz nem állnak rendelkezésére ragok az új szavak képzésére. Csak egy példa, a "jó" (hao) szó írásjegye a férfi és a nő írásjegyének összevonása: fiú+lány=jó. :) A kedvenc szavam meg például a számítógép: tien (elektromos)+agy(nao). Elmés, frappáns és rendkívül vizuális nyelv. A kalligrafikus írása pedig szemet gyönyörködtető.

Hao (nü [lány]+ce [fiú]) = jó

Tévhit: kínai nyelv
Valóság: nincs olyan, hogy kínai nyelv. Amikor az emberek "kínai nyelvet" mondanak, valójában fogalmuk sincs arról mit beszélnek, és leginkább a legelterjedtebb mandarin nyelvre utalnak, ami körülbelül 850 millió beszélővel rendelkezik. De ezen felül még nagyon-nagyon sok más nyelvet is beszélnek Kínában, például kantonit, így a "kínai nyelv" inkább minősül nyelvcsaládnak, mint klasszikus értelemben vett nyelvnek. 

Tévhit: A kínai "jelek" szavakat jelölnek
Valóság: Először is, azok nem jelek, hanem írásjegyek, másodszor pedig nem szavakat jelölnek, hanem morfémákat. Vannak olyan szavak, amelyek egyetlen morfémából állnak, de nagyon sok olyan szó van, ami több morfémából épül fel. 

Már korábban többször említettem, hogy a nyugati televíziózás, a miénk meg különösen példát vehetne Koreáról. Egy kezemen meg tudom számolni az elmúlt 10 év igazán szórakoztató magyar tévéműsorait (és nem, az Anyátok közt nincs benne), míg Koreában gyakorlatilag gyötrődnék, hogy ma vajh melyiket nézzem, annyi elképesztően jó műsoruk van. Ma a négy kedvenc showmat mutatom meg nektek: így kell ezt csinálni, hallod M1, TV2, RTLKlub?! Innen válogassatok műsorformátumot, ne megint a hülye amerikai kvízshowkkal meg tehetségkutatókkal untassátok a népet!

Amit alapjáraton tudni kell a koreai showműsorokról, hogy a nálunk nem nagyon ismert varieté műfajába tartoznak. Általában a részek egy alapforgatókönyvet követnek, de csak nagyvonalakban, minden más improvizálás, ahogy esik úgy puffan. Amellett, hogy ezek a műsorok hihetetlenül viccesek (nincs olyan epizód, amin nem röhögsz zokogva és vinnyogva), közelebb hozzák a sztárokat is. Mivel nagyrészt improvizáció, és sok a fizikai állóképességet kívánó elem is, kiderül, melyik sztár milyen valójában. Jókat lehet röhögni az ügyetlenségükön, mert orra buknak ám, nem egyszer, lehet szurkolni az elszántságuknak és figyelni a reakcióikat. Nem átallanak smink nélkül megjelenni, mackóban reggelit főzni kócosan és csipásan, sárban fetrengeni vagy éppen akadálypályán bizonyítani. Mindehhez persze piszokvicces műsorvezetők járnak, akikből dől a hülyeség. 

Family Outing

Ez ugyan már egy lefutott műsor, mégis nagyon-nagyon ajánlom a letöltését, mert sikoltozva röhögős. A koncepció szerint van egy "család", ami hírességekből áll, öten vannak, két nő, három pasi, köztük a műsorvezető Ju Dzseszokkal, akit nem véletlenül neveznek a "nemzet műsorvezetőjének", a pali kenterbe veri a világ összes standup-komikusát egy kisujjrántással. Ők öten az állandó családtagok, akikhez minden részben jön egy vagy két új családtag, persze hírességek. Színészek, popsztárok. A feladat az, hogy minden részben valahova máshova utazik a család Koreában, vidéken. Ez tök jó alkalom arra, hogy bemutassák az országot (!!), a vidéki életet és mindig lehet valami újat tanulni a műsorból, az egyik részben például halászniuk kellett, a kifogott halakat pedig be is mutatták, milyen hal, mire jó, mennyire egészséges stb. A "sztárcsalád" átvesz egy házat az ott lakóktól, akiket elküldenek vakációzni, majd beállnak a helyükre dolgozni. Mindent meg kell csinálniuk, amit a háziak egyébként csinálni szoktak. Mindezt játékokkal tarkítják, két csapatra osztják a családot és egymás ellen kell versengeni, például így döntik el, hogy ki fog főzni, vagy éppen ki aludhat a legjobb helyen. A feladatok persze viccesek, sok bennük a gag elem, a fizikai szitkom (mert hát az állandó szereplők egyike se éppen olimpiai bajnok sportoló). A műsor tehát úgy van felépítve, hogy szórakoztasson és oktasson is. 

 

Így alszanak a sztárok egy egész napi kemény halászat után: Xiah Junsu (TVXQ) és Daesung (Bigbang) 

Kemény munka: Yunho (TVXQ) és Daesung (Bigbang) kapálnak

Daesung halálra idegesíti csapattársát TOP-t, miközben az főzni próbál

We Got Married

Zseniális koncepció: fogj egy híres férfit, meg egy híres nőt és házasítsd össze őket, majd figyeld meg, hogy hogy élnek. Kvázi-valóságshow, van esküvő, nászút, veszekedés, nyaralás, főzőcske, lakástakarítás és minden, ami egy igazi házasságban is lehetne (na jó, azért össze nem fektetik őket...). Kibehalás szórakoztató nézni, ahogy a kezdetkor ideges és iruló-piruló pár lassan feloldódik és mintegy "valódi" házaspárrá válnak. Nem kispályás műsor, gyakran hónapkig él együtt a két sztár külön lakásban, mintha tényleg házasok lennének. A kedvenc párosom az ún. Salátapáros, Kim Hjondzsung és Hvangbo személyében. Az ő párosuk már csak azért is nagyon érdekes, mert hat év van köztük a menyasszony javára, és a forgatáskor Hjondzsung mindössze 22 éves volt. Ami meg is látszik a reakcióin, az első pár részben szinte lila gőze sincs mit kezdjen a nuna ("nővér") feleségével, csetlik-botlik. 

Running Man

Ju Dzseszok vezetésével, heten mint a gonoszok, az állandó szereplőgárda hírességeket hív meg, akikkel közösen mindenféle őrült és vicces küldetést kell teljesíteni. A műsor címéhez híven ez meglehetősen sok futkorászásal járó tevékenység. A feladatok változatosak, és nem mindig ugyanolyan a műsor felépítése sem, de nagyvonalakban a sztori az, hogy a vendégekkel kiegészült csapat két részre osztódik: üldöző és üldözött. Az üldözöttek feladata, hogy ne kapják el őket, közben pedig valamilyen küldetést kell teljesíteniük, az üldözők feladata pedig elkapni a másik csapatot, mielőtt azok teljesítik a küldetést. Volt már olyan küldetés, hogy Maria Sarapovával kellett teniszezni vagy versenyautóval versenyezni pedálos kiskocsiban. Némelyik küldetésnél álküldetések is vannak a másik csapat megzavarására, de olyan is elfordul, hogy az egyik csapattag kém. Mindez persze iszonyú viccesen és szórakoztató módon tálalva, rengeteg poénnal, hasraeséssel. Az egyik kedvenc részem a Bigbang-vendégszereplése, amikor a Bigbangnek a természetrajzi múzeumban eldugott kaparós sorsjegyeket kell megkeresni, azonban rengeteg a hamis sorsjegy, és üldözik őket a Running Man tagjai, akikre csengőket kötnek. Mivel a Running Man alapcsapatában többen vannak, két tag, Zsiráf és Tigris kezét jól összekötik papírbilinccsel, így kell végigküzdeniük magukat a játékon. A visszavágóban fordul a kocka: a Running Mannek kell egy 12 emeletes irodaházban megtalálnia és aláíratnia hat szerődést, a "varázsgyűrűkkel" felszerelt Bigbangnek meg elkapnia őket. Zokogva röhögős mindkét epizód.

Strong Heart

Ez egy tökéletes kibeszélő-show, de nem a Maunika-kategóriából. Van kb. húsz vendég, ismert emberek, köztük néhányan állandó meghívottak (ezek általában komikusok, hogy feldobják a hangulatot a beszólásaikkal), plusz egy vagy két műsorvezető. A műsor lényege, hogy mindenki elmesél egy sztorit, ami vagy megindító vagy überciki kategória, és a legjobb történetmesélő lesz a Strong Heart. A történetek a sztárok magánéletébe, a kulisszák mögé kalauzolnak. Gyakori, hogy egy-egy sztár itt válaszol először egy pletykára vagy mesél el egy tragédiát, Tablo például itt mesélt először nyilvánosan arról, hogy min ment keresztül, amikor hátbatámadták a diplomája miatt. 

1:05:50-nél G-Dragon elmeséli, hogyan szökött meg majdnem a Bigbang 

A koreai tévéshowkat sok helyen feliratozzák, a legnépszerűbbeket a Kshownow oldalán lehet beszerezni angol felirattal. A Running Man Bigbanges epizódja magyarul is elérhető a Byakuyán. 

A Halloween manapság már mindenütt elterjedt, mi sem ússzuk meg a töklámpásokat és a hülye horrorkosztümöket, és a hollywoodi filmeknek köszönhetően persze Ázsia sem marad ki a "jóból". Az amerikai szokás itt is terjedőben van, bár azért nem akkora méretű, mint nyugaton, de lássuk, hol milyen a tökünnep, aztán pedig kitérek arra is, hogy hogyan ünneplik a halottak napját Ázsiában, helóvíntől függetlenül.

Koreában egyre inkább terjedőben van a Halloween, a Lotte World fedett élményparkjában ilyentájt külön dekorációval és speckó műsorokkal fogadják a látogatókat, például a Dracula's Love című vámpírmusicallel és a The Rocky Horror Picture Showval. Sütőtököt (olyan nagy amerikai narancssárgát) nehéz beszerezni arrafelé (ha van is, nagyon drága), így a töklámpás, az nem dívik. Maximum főzőtökből lehet farigcsálni. Ithevonban és Hongdeben (Szöul kerületei) számos üzlet kínál kosztümöket és ilyentájt ugyanitt álarcosbálokat is rendeznek a mulatóhelyeken. 

Oppan sütőtök style

Japánban nagyjából ugyanez a helyzet, terjedőben van, de nem mint valamiféle ünnepség, inkább csak amolyan jó kis móka, lehet dekorálni a házakat, az utcákat, felöltözni vicces cuccokba. A japán édességgyártók Halloween-stílusú csomagolásba bújtatják az édességeket, partikat is szerveznek szerte az országban, mégis sokkal csendesebb móka, mint mondjuk az USA-ban. 

Halloween japán módra

Kínában még ennyire sincs terjedőben a dolog, míg a Karácsonyt azért a nem vallásos rétegek  (vicces módon) megünneplik, karácsonyfával, ajándékozással, a Halloween leginkább csak az igazán nagy városokban, mint Peking, Sanghaj vagy Kanton van jelen, elvétve, partikkal a bárokban, és egyes, nyugati élelmiszert árusító üzletek dekorációiban. Az iskolák közül is csak a nemzetközi sulikban rendeznek bármiféle Halloween-témájú bulit. A kínaiaknak megvannak a maguk, szellemekhez és holtakhoz köthető fesztiváljai, így nem nagyon van szükségük a nyugati szokásokra. 

Kisfiú tököt farag Nankingban a Halloween alkalmából

A halottak ünnepe 

Kínában több ünnepség illetve fesztivál is kapcsolódik az elhunytakhoz, akiket nagy tisztelet övez. Az egyik ilyen a Csingming csie, amit április környékén ünnepelnek. Mintegy 2500 éves hagyomány ez, amelynek keretében a családok ellátogatnak az ősök sírjához és imádkoznak előttük, lesöprögetik a sírokat (innen a közkeletű angol neve, Tomb Sweeping Day), teát, ételt, evőpálcikákat helyeznek a sírokra. A házak kapuját, ablakát gyakran fűzfaágakkal díszítik, ami a hiedelem szerint távol tarja az ilyenkor szabadon kóborló szellemeket.

Egy másik, holtakkal kapcsolatos ünnep a Jülanpen, az Éhes lelkek hónapja. Az éhes lélek a szellemek egyik fajtája a kínai mitológiában, de szorosan kapcsolódik a koncepció a taoizmushoz és a buddhizmushoz is. A hiedelem szerint ha valakit megölnek vagy életében gonosz cselekedetet követ el, halála után "éhes lélekként" születik újjá. A hetedik holdhónap a lelkek hónapja, ekkor kitárul a pokol kapuja és az éhes lelkek kiszabadulnak. Éhes lélek azoknak az elhunytaknak a lelke is, akiknek sírját nem gondozza a rokonsága, emiatt a túlvilágon állandóan éhesek. Ezért a családok nem csak a saját holtaiknak ajánlanak fel ételt, hanem az éhes lelkeknek is, nehogy azok szerencsétlenséget hozzanak rájuk. Különféle szórakoztató műsorokat is rendeznek a lelkek szórakoztatására, emiatt a nézőtér első sora mindig üres, az éhes lelkeknek van fenntartva.

Ételt tesznek ki az éhes lelkeknek Hongkongban

A buddhizmus, a kínai kultúra és a taoizmus elterjedtsége miatt ezeknek az ünnepeknek Japánban és Koreában is kialakultak a saját népi hagyományokkal kevert változataik, Japánban az O-bon, Koreában a csuszok.

Gozan-no-okuribi, óriás máglya a hegyen Kiotóban a Bonfesztivál idején

Koreai maszkos táncosok csuszok idején