Xiaolongimnida

A blog történetében először üdvözölhetünk vendégbloggert a köreinkben, Prücsök az ázsiai közlekedéstan szakértője, szösszentett nekünk egy érdekeset arról, hogyan is működik a közlekedés odaát. 

   KÍNA

A világ legnépesebb és egyik legnagyobb országának közlekedése mondhatni összhangban van az ország méretével. 2005-ben 3 984 000 kilométer volt az ország közúthálózata, amely a Föld–Hold távolság több mint tízszerese. A legutolsó, 2003-as felmérés szerint közel 24 millió autó közlekedik nap mint nap az utakon. Ez a nagyvárosokban meg is látszik, hiszen rendszeresek a szmog által alkotott felhők.

Az ország vasúthálózatának hossza 91.000 kilométer, amely a világon a harmadik legnagyobb. Pár éve a vasúti miniszter bejelentése alapján ez a szám éveken belül meg fog duplázódni. Az utasforgalom 2008-ban 1 milliárd 456 millió fő volt, amellyel világelső lett. A hálózat világhíres az olcsóságáról. Például Peking és Vuhan között (1200 kilométer) egy 2. osztályú ülőjegy átszámítva mintegy 4.500 forint. Szó szerint mindenhonnan mindenhova indulnak vonatok, amelyek közül néhány menetideje a két végállomás között akár 24–36 óra is lehet.

A belföldi légiközlekedés erősen fejlett, számos low-cost légitársaság üzemel. Állami légitársaság nincs. Az országban jelenleg mintegy 500 repülőtér üzemel, valamennyiről hetente legalább egy járattal közvetlen elérhető Peking. Az éves utasforgalom 138 millió fő (csak belföld!). Regionális légitársaságok alkotják az ország hálózatát. Legforgalmasabb repülőterei a Peking-Capital és a Shanghai-PuDong.

2004 óta a világon egyedüliként üzemeltet Kína mágneses lebegtetésű vasútat (röviden: Maglev) menetrendszerinti forgalomban. A Shanghai-Pudong repülőteret köti össze Sanghaj központjával. Megépítése 1,2 milliárd amerikai dollár volt, ez átszámolva Magyarország éves költségvetésének mintegy 5%-a. A közel 30 kilométeres utat 7 és fél perc alatt teszi meg, átlagos sebessége 431 km/h, amelyet kevesebb mint két perc alatt ér el. Egy jegy ára mindösszesen 50 jüan, azaz kötel 1500 forint. Noha vezető utazik a vonaton, minden automatizált.

Érdekességek

A Tonghaj-híd a világ leghosszabb (32,5 km) hídja. Sanghaj belvárosát köti össze Jangsan szigetével. A hídon sebességkorlátozás van érvényben és a túlsúlyos járművek nem hajthatnak át rajta.

Hetente kétszer közlekedik közvetlen (!) vonat Peking és Moszkva között. Menetideje 7 nap, az egyirányú jegy ára közel 300 euró (~84 000 forint)

Az általánosságban megszokott besorolásokhoz viszonyítva Kína más módszert használ a vonatok megkülönböztetésére: nem személy- vagy gyorsvonatnak nevezik őket, hanem betűkkel látják el.

Biztonsági szempontok miatt a nagyobb vasútállomáson felszálló utasoknak mágneskapun kell áthaladniuk.

Minden kínai vasútállomáson legalább 3 nappal előre látható, hogy a vonatok különböző osztályain hány szabad hely van még (helyjegyváltás nem kötelező egyik vonatra sem!) (lásd a képet, kattintással nagyítható)

JAPÁN

Az ország közúthálózata jelenleg 1,2 millió kilométer, bár ez csak az aszfalttal borított utak hosszára vonatkozik. Ez a Budapest–Berlin távolság 1200-szorosa. A városokat széles, soksávos autópályák kötik össze, amelyek kivétel nélkül mind fizetősök. Kevésbé közismert, hogy az országban bal oldali közlekedés van.

A japán vasút világhíres a pontosságáról. 10 magánvállalat látja el a közlekedést, állami vasúttársaság nincsen, bár egy - hét vállalat által alkotott - csoportosulást az állam felügyeli. Itt közlekedik a világ leggyorsabb vonatai között is számontartott Sinkanszen. (lásd lejjebb)

176 nagyobb repülőtér üzemel a szigeteken. A tokiói Haneda Kelet-Ázsia legforgalmasabb repülőtere. A légitársaságok még belföldi járatok esetében is előszeretettel alkalmaznak nagy kapacitású gépeket (pl.: Boeing 747) is. Osakaban található a világ egyetlen, mesterséges szigetre épült repülőtere (lásd lejjebb). Az állami légitársaság a Japan Air Lines (JAL).

Számos nagyvárosban üzemel villamos, metró és helyi gyorsvasút hálózat. Érdekesség, hogy a hétköznapi ember a metrót alig használja közlekedésre, az inkább a hivatalnokok, üzletemberek körében elterjedt közlekedési mód.

Sinkanszen

A Sinkanszen a japán vasút büszkesége. 1964-ben állt forgalomba, azóta a hálózat közel 2400 kilométer hosszúra bővült. A vonatok átlagos sebessége 240-300 km/h. Különböző szériájú EMU szerelvények közlekednek a vonalakon (lásd a képet lent), évente mintegy 160.000. 1996-ban sebességrekordot állított fel 434 km/h sebességével; akkor a világ leggyorsabbjaként volt számontartva. Átlagos járatsűrűségük 13 vonat óránként, minden vonat 16 kocsival közlekedik (kapacitás: 1300 fő/vonat). A világ leggyorsabb gyorsvasút hálózata, évente mintegy 151 millió utast szállít. A vonatok – a nagy sebesség miatt – vezető nélkül közlekednek.

Érdekességek

 A Sinkanszen vonatok átlagos késése (késesek összesen / vonatok száma) 2006-ban 6 másodperc volt (az eddigi rekord 1997-ben 18 másodperc volt). Ha a vonat akár öt percnél is kevesebbet késik, a kalauz megalázkodva kér elnézést, majd külön, minden utasnak késési bizonylatot ad. Ha a vonat egy órát késik, másnap már az országos napilapok címlapján szerepel a hír, amely a vasúttársaság számára igen csak nagy presztizsveszteség. A hétköznapokban elterjedt hír, miszerint az egykori közlekedési miniszter a vonat félperces késése miatt lemondott, csak kacsa és egyébként is alaptalan, hiszen az országban 10 magántársaság üzemel.

Bizonylat egy 10 perces késésről

Mivel a vasút a japán kultúrában többet jelent a közlekedésnél, ezért számos bűncselekmény is itt történik. Ezek megelőzése érdekében a csúcsidőszakokban bizonyos vasúttársaságok külön, csak nőknek fenntartott kocsikat is közlekedtetnek.

A Kanszai Oszaka egyik repülőtere, amely a világ leglátványosabb légikikötője is egyben. Egy mesterséges szigeten építették, ahová gyorsvasút viszi az utasokat. Számos európai légitársaság például csak a látvány miatt üzemeltet oda járatokat.

DÉL-KOREA

Korea közlekedése minden tekintetben fiatalnak mondható. A közutak több mint 75%-a aszfaltozott, jól járható, karbantartott. A kátyú fogalma errefelé ismeretlen. Az országban 3000 kilométer autópálya található, melynek minden egyes centimétere fizetős.

Több vasútársaság tartja fent a vasúthálózatot, közülük a legnagyobb a Korail, amely állami üzemeltetésű. A koreaiak büszkesége a KTX-vonatok, az ország jelenleg egyetlen gyorsvasút hálózata. 6 városban (Szöul, Puszan,Tegu, Kvangdzsu, Tedzson és Incshon) üzemel metró, a legrégibb vonal a szöuli 1-es (megnyitása 1974-ben volt).

Az ország legforgalmasabb repülőtere a Szöul-Incshon, amelyet 2005-ben és 2009 óta folyamatosan a világ legszebb repülőterévé választottak. Éves utasforgalma közel 30 millió fő. Belföldi forgalom szinte csak Szöul és Puszan illetve Csedzsu-sziget között létezik. Az állami légitársaság a Korean Air.

Szöuli metrókocsi

A képek forrása a Wikimédia Commons

Ha bizarr, őrült, meghökkentő, überszínes vagy egyszerűen csak WTF kinézetről van szó, Lady Gagát is megszégyeníti az ázsiai sztárok külseje. Főképp Japánban divat a kicsavart-kifacsart-minél-feltűnőbb öltözék és frizura, de Korea és Tajvan sem akar kimaradni a jóból. (Megjegyzés: a visual kei-t szándékosan hagyom ki, ez egy külön műfaj, nem random agymenésből öltöznek úgy, ahogy)

Csemegézzünk!

Amikor az indián és a hippi összeházasodnak, akkor ilyen gyerekek születnek (Shinee)

TOP és GD zakójára ráöntöttek egy vödörnyi trutyit, majd megtoldották... képregényoldalakkal?

Ööö. Cuki a nyakék.  (Key/Shinee)

Eeegen, nos... no comment. (J.Y.Park)

Jay Chout (balra) sem a ruhái miatt szeretjük... Anyuci kötötte, vagy mi?

Hogyan csinálunk gyönyörű srácokból ultragáz animefigurákat 101-gyorstalpaló (TVXQ). Az arckifejezésük mindent elárul.

Kavaí. Állítólag. (AKB48)

Elektrosokk. (Nagajama Eita)

Nem vagyok biztos benne, hogy nem a szemeteszsákot találta magára húzni (Jolin Tsai)

A Shinee mindent tud fokozni...

G-Dragont se kell a szomszédba küldeni némi .... vigyorgó virágocskákért??? És az egy sült combos baseballsapka?

Holy SMAP!

Holy SMAP! (2)

Jay Chou újra támad! Valaki hívja az ízlésrendőrséget, légyszi...!

A feltűnési viszketegség mintaszobra: DJ Ozma. Gaga, tanuljál!

Cucsija Anna

Valaki keresse meg a szemgolyóimat, mert most folytak ki. (2NE1)

Ha vannak hasonló sztárfotóitok, linkeljétek be a Facebookon az azonos poszt alá! :)

Emelje fel a kezét az, aki tudja, mi a vércsoportja. Na ugye. Nálunk ha valaki nem véradó vagy nem volt nagyobb műtétje, nemigen foglalkozik azzal, hogy mi a vércsoportja. Japánban és Koreában azonban olyan kultusza van a vércsoportoknak, ami már-már félelmetesnek is tűnhet. E két országban (meg még pár másik ázsiai országban is) az emberek többsége szentül hiszi, hogy a vércsoport megmutatja az emberről, hogy milyen is valójában.

Olyasmi ez, mint nálunk a horoszkóp szerinti személyiségjegyekkel való megszállottság, csak éppen Japánban és Koreában ezeket vér komolyan veszik. Vannak külön tévéműsorok, könyvek, az újságokban vércsoport szerinti horoszkóp, diéta, de még külön termékcsoportok is készülnek ezzel a marketinggel, sampon, arckrém de még óvszer is kapható vércsoport szerinti bontásban... A kommersz cuccokon meg a könnyed napi horoszkópozáson túl azonban a vércsoport szerinti személyiségtípusozás Japánban például akkora méreteket öltött, hogy komoly diszkriminációval néznek szembe a B és AB vércsoportú emberek (mert nekik vannak a legkevésbé kedvelt tulajdonságaik), vannak cégek, akik vércsoport alapján választják ki a munkaerőt, de még iskolákban, óvodákban is csinálnak vércsoport szerinti bontást. Sőt, még a politikusok is hivatkoznak rá, ezzel takargatják a hibáikat vagy igazolják a rossz döntéseiket. Mindezt úgy, hogy az egész egy áltudományos humbug, természetesen, hiszen az ember vércsoportjának a világon semmi köze nincs a személyiségéhez, és hiába próbálják értelmes tudósok ezt a japánok és a koreaiak fejébe verni évtizedek óta, ők makacsul hiszik tovább. 

Az egész a náci Németországhoz vezethető vissza, ahol a vércsoportokkal akarták bizonyítani a német "faj" felsőbbrendűségét, az 1930-as években a japánok is átvették a dolgot, megpróbálva "tökéletes katonákat" nemzetni (!). A minden tudományos alapot nélkülöző teória a háború után elült, az 1970-es években azonban Nomi Maszahiko könyve újraélesztette és mintegy mániává alakította Japánban a vércsoport szerinti személyiségmeghatározást, amit aztán más ázsiai országok is átvettek, legfőképpen Korea. Mindezt úgy, hogy az illető ügyvéd és semmilyen orvosi háttere nincs. A japán és a koreai hírességek adatlapjain is szerepel a vércsoportuk és szinte minden nyelvtanulós weboldalon megtanítják nekünk a kérdést: "Milyen a vércsoportod?", rögtön a "Hogy hívnak" és a "Hány éves vagy?" után. Koreában film is készült My Boyfriend is Type B címmel, ahol a főszereplőnő nagy dilemmában van, mivel a kiszemelt pasijának vércsoportja B, ami köztudottan alkalmatlanná teszi a srácot a párkapcsolatokra. 

Szóval akkor lássuk, kinek mi fán terem a vére! (Szigorúan csak for fun)

BBC, Huffington Post, Wikipédia

A dél-koreai Everland állatkertben él egy 22 éves elefánt, Kosik, aki tud beszélni. Persze nem összefüggő mondatokról van szó, csupán szavakról, ez mégis egyedülálló dolog, hiszen rajta kívül még nem találkoztak kutatók olyan elefánttal, ami imitálni tudná az emberi beszédet. 

Kosik fogságban született 1990-ben és éveken keresztül nem volt kapcsolata más elefántokkal, csupán gondozóival érintkezett. Kutatók véleménye szerint ez okozhatta, hogy az állat megpróbált úgymond "kommunikálni" az emberekkel és megtanult néhány szót utánozni. Ki tudja ejteni például a "jó", "ülni", "szia", "nem" és "lefeküdni" szavakat, persze nem teljesen úgy, ahogy az emberek, de nagyon hasonlóan. Az elefántot vizsgáló kutatók szerint Kosik nem ismeri a szavak jelentését, csupán ismétli őket gondozója után. 

Kosik gondozója évekkel ezelőtt vette észre, hogy kedvenc elefántja "beszél hozzá", ám amikor értesítette erről a főnökét, az bolondnak hitte. Ma már még Európából is utaznak szakértők az Everland állatkertbe, hogy Kosik lenyűgöző képességét vizsgálják.

Dél-Korea ismételten kitett magáért a furcsaságok világában: tavaly megnyílt Koreában a Vécémúzeum, ami köré egy egész hatalmas, különféle módokon dolgukat végző emberek szobraival tarkított park is épült. A múzeum stílusosan egy toalett alakú épületben kapott helyet, amit Szuvon városának korábbi polgármestere építtetett lakóházként, majd halála után a városra hagyta. A polgármesternek mániája volt a vécé, de a szó igen pozitív értelmében. Szim Dzsedok (aka Mr. Vécé) ugyanis úgy vélte, hogy Korea székelési kultúrája igencsak elmaradott, ezért mindent megtett a nyilvános vécék modernizálása érdekében. Ő maga a nagymamája kerti budijában született (nem vicc).

Szim szerint a vécé központi eleme az ember kultúrájának és mindennapi életének is, hiszen ez az a hely, ahová tényleg mindenkinek muszáj mennie. A vécén nem csak a napi szükségleteket lehet elvégezni, de elmélkedni, filozofálni is lehet itt, és nem utolsó sorban a vécéhigiénia életeket menthet és nagyon fontos a szervezet egészségesen tartása szempontjából is, ezért nem szabad elhanyagolni a dolgokat. Ráadásul a vécékultúra javításával például még a vízkészletek pocsékolását is kordában lehet tartani. A múzeum tehát nem poénból jött létre, hanem komoly szerepet igyekszik betölteni az ismeretterjesztés és felvilágosítás terén.

A múzeumban a vécé történetével, különféle formáival, Koreában korábban és ma használatos vécékkel lehet ismerkedni, de sok hasznos és érdekes információt is megtudhat az ide látogató a vécékről és arról, ami bele kerül. Külön teremben még az egyes országokban szokásos vécéfeliratokat is meg lehet csodálni.

A BBC videoriportja a helyszínről

A múzeum honlapja

(A tippért köszönet Nellinek, aki Facebookon küldte a linket)