Xiaolongimnida

Kedves férfi olvasóim! Sikerült felszedni pár kilót a karácsonyi házi koszttal? Sebaj! Norbi Update és koplalás helyett itt a japánok tuti tippje, a Burn Your Fat With Me!! alkalmazás okostelefonra vagy tabletre! A kis kütyü egy interaktív játék, amiben TE vagy a főszereplő: egy elhízott középiskolás fiú, aki a gyönyörű animebaránője kedvéért akar lefogyni. Mindenféle történetszálak közül lehet választani és az animecsaj elismerő szavakkal és cuki pillantásokkal jutalmaz, ha jól teljesítesz.

A kütyü a szenzorral rendelkező készülékeken automatikusan érzékeli pl. a megtett felülések számát, az átlag készülékeken a játékosnak kell megérintenie a képernyőt minden megtett fordulóval. A kis okos fogyialkalmazás angolul és japánul is elérhető. A cuki  animebarátnő minden szinten emeli a teljesítendő feladatokat, és közben nagyon kavaii, és még a ruhatárát is lehet cserélni. Persze nem ingyen, az app kb. 2 dollárt kóstál.

És a csajok se keseregjenek, a fejlesztők már dolgoznak a nőknek szánt verzión is.

Legalábbis a 2012-es Miss Universe-szépségversenyen, ahol Kína egyik vezető couture-divattervezőjének, Kuo Pejnek (Guo Pei) a kreációját viselte a Kínát képviselő Hszü Csitan (Xu Jidan), még tavaly decemberben. A ruha a híres kínai kék-fehér porcelánok mintázatát követi.

Az 1967-es születésű hölgy egyéb kreációi is szemet gyönyörködtetőek, előszeretettel alkalmaz kínai jegyeket, természetesen, és számos kínai híresség hordja a ruháit a vörös szőnyeges vonulások alkalmával.

Íme pár munkája:

Még több kép Kuo Pej "Legend of the Dragon"-bemutatójáról

Egyéb munkák:

"Chinese Brides" (azaz kínai menyasszonyok) bemutató

"Chinese Brides"

Avagy miért is volt 2012 igazából kompletten a JYJ éve?

Sok sikeres előadó volt tavaly a K-popban, Psy világot hódított, a Bigbang csaknem egymillió fős világkörüli turnét zárt, a TVXQ-duó rekordot rekordra halmozott Japánban, a Wonders Girls és a Girls' Generation felmászott a Billboardra, a KARA lesöpörte a japán lánybandákat a porondról, és sorolhatnánk. 2012 igazi hősei mégsem ők, hanem egy olyan együttes, akiket még csak a tévében sem látott fellépni senki. Csendben, suttyomban szépen begyűjtöttek pár igen impresszív rekordot, díjat és elismerést, úgy, hogy tizedannyi promócióra sem volt lehetőségük, mint a többieknek.

Ők a JYJ, a TVXQ-ból kivált Jaejoong, Yoochun és Junsu, akiknek története bizonyítja, hogy nem csak egyetlen módszer létezik a sikerre. Ha K-pop Survival Guide-ot kéne írni újonc előadóknak okításul, akkor a JYJ-vel lehetne teletarkítani a példatárat. Így kell túlélni egy katasztrófát és visszamászni a csúcsra.

A TVXQ mizériájával már foglalkoztam, így csak röviden: Jaejoong, Yoochun és Junsu elégedetlenek voltak a szerződésükkel, és miután nem sikerült megyezni a kiadóval, pereltek. A TVXQ kettészakadt, a srácok megalapították a JYJ-t. Az élet megy tovább, pápá.

Csakhogy az élet nem volt egyszerű ezek után a srácoknak, mivel a pereskedés közepette a régi kiadójuk bizony mindent elkövetett, hogy fasírtot csináljon belőlük. Az SM Entertainment Korea legnagyobb és legrégebbi szórakoztatóipari mogulcége, és messzire elér a kezük. Olyan messzire, hogy egyszerre minden ajtó bezárult a fiúk előtt, de szó szerint. A tévécsatornák visszautasították őket, sehol nem léphetnek fel a tévében a mai napig sem. (Az egyetlen tévés eseményük egy díjátadó volt, ahol egy sorozat betétdalát énekelték el. Mai napig se érti senki, hogy kaptak meghívást.) Az SM még azt is elérte, hogy több rendezvény is visszamondta a fiúkat, volt, amelyik az utolsó pillanatban közölte, hogy bocs, mégse léphettek fel. Japánban előbb felkarolta őket a Rhythm Zone, aztán pocsolyába lökte, mondva csinált okokkal. Nem véletlenül, a kiadó anyacége az Avex, ami viszont az SM szerződött partnere Japánban. 

Mégis, azt hiszem, a fiúk szerencsésnek mondhatják magukat. Kemény évek következtek, és durva harcok árán, de megtanultak a saját lábukra állni. Kis menedzsmentcég karolta fel őket, a CJes Entertainment, akiknek a fiúkon kívül menedzselt együttese nincs is más, csak pár színészt foglalkoztatnak még. Viszont a CEO börtönviselt, tudja, milyen kirekesztettnek lenni, és melléjük állt. S mint kiderült, jó döntés volt ehhez a kis céghez menni, mert itt olyan szabadságuk van, amit egy nagyobb kiadó sem tudna biztosítani. 

A stratégia

Miután Koreában és Japánban is minden ajtó bezárult, a CJes-nek el kellett gondolkodnia azon, mihez fog kezdeni magával a három srác.  Ha nem léphetünk fel otthon, fellépünk máshol! Merészet húztak, mivel koreai dalszerzők az SM miatt nemigen álltak szóba velük, Amerikába mentek, és angol nyelvű albumot készítettek. Nem volt egyszerű feladat, lévén hogy Yoochunon kívül a többiek egy mukkot se tudtak angolul, és azért Yoochun is elég rég nem beszélte már a nyelvet (tizenévesen költözött haza Amerikából). A The Beginning albumuk mégis valóban egy új kezdet volt számukra, még ha szerény kezdet is. A dalok nem voltak a legjobbak, és bár sose nyúlt volna hozzá Kanye West az Ayyy Girlhöz, na és az a tánc az ablakletekerős mozdulattal (ahogy Simon és Martina jellemezte).... 

Bukdácsolós kezdet volt, de érthető: az SM alatt mindent készre kaptak, a stúdiót, a koreográfiát, nem volt beleszólásuk semmibe és a producerek halálra csiszolták a felvételeket. Itt most minden új volt a számukra, mint a kisbabának az első megtett bizonytalan lépések.

A kevéssé sikerült albumot a Their Rooms: Our Story minialbum követte, amit beleépítettek az In Heaven című első koreai nagylemezükbe is. Na mondhatni itt aztán kidühönghették magukat. Yoochun a Nameless című nyolc perces dalában gyakorlatilag ami a száján kifért, azt kiadta, úgy beolvasott az SM-nek, hogy ihajcsuhaj. Meg is cenzúrázták érte az albumot Koreában. Jaejoong se maradt ki a jóból, nála a Pierrot dal vágta ki a cenzúrabiztosítékot, ugyanis mindenki úgy vélte, hogy egyenesen I Szumannak, az SM vezérének szól (a P.S.M. rövidítés miatt), amit Jaejoong persze tagadott.

Azért a dalszöveg igen sokat mondó....

Én, mint a te bábud: ez csak egy vicc lehet,
neked engedelmeskedni, a gondolattól is beteg leszek.
Haver, előtted, a pénz előtt,  semmi vagyok.
Profi vagy, szavamra, igazi P.S.M.    
Még fiatal vagyok,
mit akarsz még velem tenni?
Vedd le rólam a mocskos kezed,
meg ne próbálj a közelembe jönni.
Hozzám ne érj,
nem vagyok a bábud,
szélesebb eget keresek,
meg akarom ízlelni a szabadságot,
magasabbra, repülni, repülni vágyok. 
(fordítás: inhye87 @ twitter alapján, műfordítás, nem szó szerinti) 

Az album szinte teljes egészében közös munka volt, mindenki kivette a részét a dalszerzésből, a szövegírásból.  Kétség kívül a legsikerültebb a címadó In Heaven lett, Jaejoong szerzeménye, aki elhunyt barátja emlékére írta a dalt.

Koreában a promóció abból áll, hogy az előadók a különféle tévés zenei műsorokban lépnek fel, mint az Inkigayo vagy az Mnet Countdown, általában egy hónapig minden héten, az éppen aktuális kislemezzel, és szavazni lehet a legjobb fellépésekre. Ezeket kiegészítik megjelenésekkel a különféle varietéműsorokban és talkshowkban, ezzel népszerűsítik az albumot. Na a JYJ egyiket sem tehette, mégis, a lemezből az első héten 165 ezer darab fogyott, összesen több mint 350 ezer és vezette a koreai össznépi slágerlistát, a Gaont. Az In Heaven a Billboard K-pop slágerlistáján tizedik helyen debütált. Ha a promóciós feltételek ugyanolyanok lettek volna, mint bárki más esetében, ez egy moderáltan jó eredménynek számítana, de úgy, hogy a JYJ-nek vasfalakon kellett átmásznia hozzá, már teljesen más a helyzet. Mindenféle hagyományos promóció nélkül is az élmezőnyben tudtak lenni. Az SM persze valószínűleg kaparta a falat dühében, hogy mégse sikerült eltaposnia a tékozló fiait. És akkor még csak most jön a java.

2012-ben ugyan a srácok együtt nem csináltak semmi különöset, csak befejezeték a 2011-ben indított világkörüli turnéjukat. (Itt jegyzem meg, előbb mentek világkörüli turnéra, mint a TVXQ-duó, és olyan országokban is felléptek, mint Peru és Spanyolország). Mitől volt mégis akkor ez az ő évük? Lássuk!

Keményen indult az év, Yoochun arra érkezett haza a turné utolsó koncertjéről, hogy meghalt az édesapja. Több napja nem aludtak már rendesen a rengeteg átszállás miatt, Dél-Amerikából  jöttek épp, az USA-n keresztül, a srácot a reptéren fogadta az újságíróhorda a hírrel. Yoochun érthető módon teljesen kikészült, később egy japán producer barátjának azt mondta, ott, akkor majdnem végleg feladta a karrierjét, a családja és a JYJ-s srácok támogatása nélkül nem tudta volna végigcsinálni. Mert hát az egész a média előtt zajlott, akik cápaként haraptak a hírre és követték Yoochunt és színész öccsét Yoohwant mindenhova. A három napos temetési procedúra, paparazzóhegyekkel körülvéve nem csak őket, de Jaejoongot is megviselte, aki már a TVXQ-ban is a banda anyukája volt, legidősebbként mindig gondoskodni akart az "öcsikéiről", a Koreában magányos és kirekesztett, rendkívül érzékeny lelkületű Yoochun pedig különösen közel állt hozzá. A vége az lett, hogy nem sokkal a temetés előtt Jaejoong összeesett és otthon kellett infúziózni.

Yoochun azonban talpra állt, nem is akárhogy. Mivel a srácok nem léphettek fel együttesként, más módszerhez folyamodtak: a színészethez. Yoochun több sorozatban is szerepelt, ígéretes kezdetként, igazi sorozatsztárrá azonban a 2012 elején forgatott Rooftop Prince tette, ami nem csak elsöprő hazai sikert aratott, de még Kínában is népszerű lett, még mielőtt hivatalosan is vetíteni kezdték volna ott. Yoochun gyakorlatilag minden díjkiosztót letarolt 2012-ben, összeszámolni is nehéz, hány díjat vitt haza a legjobb színész, legnépszerűbb színész és egyéb kategóriákban (de azért csak sikerült: 11 díjat kapott összesen). Az biztos, hogy az egyik legtöbbet nézett arc volt a képernyőkön tavaly.

Yoochun számtalan díjátadójának egyikén

Jaejoongnak sem kell szerénykednie, ő is szolidan odatette magát a képernyőre tavaly, a Time Slip Dr. Jin című sorozatban, amiért elnyerte a legjobb új színész díját az MBC-díjkiosztón, valamit leforgatta első nagyszabású mozifilmjét The Jackal is Coming címmel. 2013 januárjában pedig szólólemezzel rukkol elő, ráadásul rock műfajban, és már most előrendelési rekordokat döntöget vele Japánban. Ezen kívül 2012 egyik legtöbbet követett Twitter-híressége volt Koreában, amíg az év vége felé le nem törölte magát a platformról, több mint egymillióan követték naponta, hogy mit csinál épp. Koreában alig néhány olyan sztár van, akiknek ennyien követik a Twitterjét. 

Jaejoong új albumának egyik promófotója

Junsu, ha lehet ilyet mondani, elhomályosította csapattársai sikereit az idén. Ő az egyetlen, aki nem választotta a színészetet az SM Entertainment által kiszabott tiltások megkerülésére, hanem maradt a zenélésnél. Bár nem promótálhat ő sem a tévékben, szólólemeze, a Tarantallegra 130 ezer példánnyal nem csak az az év legsikeresebb idolszólóalbuma volt (értsd: idolegyüttesből szólózó énekes albuma), hanem a Gaon történelmének legsikeresebb idolszólóalbuma is. Hivatalos díjakat nem nyerhetett vele, hisz nem promótálhatott a tévékben (igen, ez ennyire gáz rendszer Koreában), viszont online szavazásokon több helyütt is elsőnek hozták ki, mutatva, hogy mekkora potenciál volt ebben a lemezben. Több dalt maga írt, a címadót is beleértve. Az első idol szólóénekes, aki világkörüli turnéra indult, és az első szólóénekes, aki Európában is fellépett a turné keretében. Junsu idén a musicalek királya lett Koreában, az Elisabeth című produkcióban nyújtott teljesítményéért öt díjat vihetett haza, beleértve a legjobb musicalszínész, a legnépszerűbb musicalszínész, valamint a legtöbb jegyet eladott musicalszínész díját is.

Junsu sokkoló átváltozásn ment keresztül a Tarantallegra kedvéért

Itt kell megjegyezni, hogy ez volt az az év, amikor Junsu szakmai elismeréseket kezdett kapni musicalelőadóként, eddig csak a közönség díjazta, három év megfeszített munka és rengeteg tanulás (például operaéneklési technikák elsajátítása) után a szakma is befogadta, ami nagy szó, a popénekeseket ugyanis kissé lenézik a musicalszínészek, úgy vélte a szkama, csak azért van rájuk szükség, hogy behozzák a nézőket a színházba. Idén Junsunak sikerült megtörnie ezt az előítéletet és bizonyítania, hogy valódi muscalénekes. Arról nem is beszélve, hogy nem más rajong érte feltétel nélkül, mint az ominózus musical, az Elisabeth magyar szerzője, Lévay Szilveszter, aki decemberben személyes videóüzenetben köszöntötte fel Junsut a születésnapján. 

Junsu számára ezzel nem értek véget a dolgok. Tavaly kezdődött ismeretsége az amerikai producer Bruce Automatickal, aki gyakorlatilag szintén a rajongója lett. Automatic olyan nevekkel dolgozott már, mint Rihanna és angol nyelvű Uncommitted után úgy tűnik,a JYJ új albumának előkészületeiben is részt vett. 

Hogy mindezt megfejeljük még, év végén röppent a hír, hogy az SM viszzavonulót fújt és közös megegyezéssel a pert lezárták. A kiadó közzétett egy nyilatkozatot, miszerint mivel a JYJ nem akar többé TVXQ néven szerepelni, nem kell azért harcolniuk, hogy menedzselhessék őket, vagyis hivatalosan is vége a hercehurcának. (Más kérdés, hogy ezt a bíróság már három éve kimondta, csak az SM nem volt hajlandó elfogadni. Három év után épp ideje volt rádöbbeni, hogy a fiúknak eszük ágában sincs visszamászni a ketrecbe). A CJes, nagyon okosan, nem ünnepel. Nem valószínű, hogy hirtelenjében minden ajtó megint kinyílna, így ők mennek tovább a megtervezett úton a JYJ-vel.

Lehet, hogy még jó ideig nem láthatjuk majd a srácokat a tévés zenei műsorokban, de talán nem is feltétlen muszáj. Ez alatt a három év alatt bizonyították, hogy a mindenki által olyan fontosnak vélt és körmük szakadtáig ragaszkodott tévés reklámozás nélkül is túl lehet élni a K-pop-ipar kőkemény versenyében. Nem kell más hozzá, csak kitartás, kemény munka, és persze tehetség. No meg lojális rajongótábor.

(A cikk a személyes véleményemet tükrözi, de tényekre épül. Kommentelni még mindig nem tudok a postr-n, a Facebookon lehet üzenetet hagyni.)

Képforrások: CJes Entertainment, My Daily.
Felhasznált források: Allkpop, Mnet Enewsworld, The Korea Times, The Chosun Ilbo, Bruce Automatic Twittere.

Új rovatot üdvözölhetünk a blogon, a Facebookos szavazatok alapján: minden héten hétfőn betekintünk a legújabb zenékbe Ázsiából, nem csak K-pop, de japán, kínai és akár thai vagy egyéb zenéket illetően is. Alább igazi gyöngyszemek is akadnak, érdemes mindegyiket meghallgatni. Minden lista végén megadom majd a heti személyes kedvencemet is.

Korea

Zenei körképünk induljon a K-poppal, lássuk a heti termést. (Vigyázat, hosszú, a K-pop ontja a dalokat, ez még csak nem is az összes heti megjelenés!)

Bikiny - Fiesta

Egy kicsit olyan cukorborsó ízvilágú dal, mindenestre elég vidám a téli hidegben, bár a lányok műmosolya és túljátszott kavaiisága nem annyira az én világom. Biztos van, akinek bejön ez is.

Pek Csijong: Hate

Sztenderd K-pop-ballada, de nagyon kellemes, mert hát, a hölgynek gyönyörű a hangja. A videó képi világa nekem nagyon tetszik. Külön piros pont a Loen Entertainmentnek, hogy alapból feliratozva van a videó angolra.

Airplane - Pretty

Újonckák a fedélzeten, a hip-hop trió Airplane első kislemeze ez, és nem rossz! Kellemes kis dal, és az énekes srácnak szép a hangja. A rappergyerek gengszterhiphop kézgesztusain csak vigyorogni tudtam, nem nagyon jön neki ez természetesen, a klip pedig elég sablonos, ezt a menet közben a csajhoz éneklek dolgot már a Bigbang is ellőtte a Bad Boyban (de ők akkora adag swaggel és olyan természetességgel, hogy ez itt most a három fiatalkától nagyon erőltetettnek hat). De azért ígéretes. Legalábbis nekem kedvem van másodszorra is meghallgatni a dalt.

Mun Hidzsun - Scandal

Az egykori H.O.T. fiúbanda tagja ő, a H.O.T. volt az első koreai fiúegyüttes, ha úgy tetszik az összes mai koreai fiúbanda prototípusai, az 1990-es évek végén. Szóval lányok, jól nézzétek meg ezt a 34 éves pasit, mert amilyen csinos volt régen, annyira nem csinos most (szóval, csak hogy tudjátok, hogy fog kinézni az összes fiúbandatag 10-15 év múlva), viszont ez a dal nagyon jó. Huhú de jó. Amellett, hogy nagyon bejön a pali hangja is.

Mun Hidzsun a H.O.T-os korszakában....

...és mostanság.

JeA - While You Were Sleeping

A sztenderdebbnél is sztenderdebb OST-szagú ballada (hatalmas hangok, hatalmas vonós aláfestés, sok könny és műkatarzis), teljesen átlagos videóval. Szinte látom magam előtt a könnyes doramajeleneteket, ami alatt menne. Vannak jó pillanatok a dalban, és kétségkívül a lány nagyon tud énekelni, de az a száncsengő annyira idegesít, hogy őrület. Már rég elmúlt a karácsony, kérem.

Brit - Goodbye Yesterday

Újabb újonc banda, hip-hoppos-vokálos-nosztalgikus hangzásvilággal, nagyon jó énekhangokkal. A dal jó. Az angol kiejtésük kevésbé (Áj kend livövidöácsjú), de ettől függetlenül jók. Ühüm, jók bizony.

Beast & A Pink: A Year Ago

Két lány az A-pinkből és Hyunseung a Beastből közösen adta ki az alábbi dalt. Hát...izé.

Girls' Generation - I Got a Boy

A lánybandák legsikeresebbje visszatért egy... ö... valamivel. Hogy micsoda, azt nem tudom, mert ez... valami mashup, van ebben minden az eddigi dalaikból, G-Dragon Crayonjából, miközben megpróbálnak olyan cool hip-hop csajoknak kinézni, mint a 2NE1, hogy aztán a következő pillanatban csíkos nyalókát szopogató harisnyás pippikké váljanak, aztán meg Sistar módjára illegessék magukat. Ez most nem sikerült valami eredetire.

Japán

A japán zenéhez nem sokat konyítok, így bocsássátok meg, ha nem kommentelek sokat. Ebből a részből ki fogom hagyni a koreai bandák japán megjelenését. A legutóbbi megjelenések (igen, sokkal kevesebb, mint a K-popban, de hát ott egyszerűen dömping van, nincs mit tenni):

V6 - Rock Your Soul

Rock és diszkó keverék, elég érdekesen hangzik, mindenestre vezetik az Oricont ezzel a dallal.

Super Girls - Celebration

Ez mindenképp hiányzott a heti kavaii-adagomhoz, az biztos. Tudom, hogy sokan szeretik a J-pop-lánybandákat, de nekem ez sok. Némelyik leányzót szívesen orrba húztam volna, csak hogy ne vigyorogjon annyit olyan cukimukin habosbabos kisruciban. (Jaj, nézd, rózsaszín szalag, hűűű....)

Weaver - Shall We Dance

Ez nem rossz. Még mindig nem az én ízlésvilágom, de legalább nem kapcsoltam ki az első 20 másodperc után, ez is valami.

Vistlip - Gloster Image

Egy húzós dal a visual kei bandától. Nem rossz, a hörgés nélkül jobban bírnám.

C-pop (Kína, Tajvan, Hongkong)

Jay Chou: A Larger Chello

Jay decemberi albumának januári klipje, egy igazán szórakoztató kis dal, a Jaytől megszokott zenei zsenialitással és játékossággal, 30-as évek hangulatában.

Karen Mok - While My Guitar Gently Weeps

A 42 éves hongkongi díva új lemezének előfutára. Nagyon szép hangja van, és a dal is nagyon tetszetős, ráadásul angolul van. Kicsit jazzes, kicsit popos, kicsit soulos, mindez kínai húrosokkal kiegészítve. Egészen elképesztő hangulata van. Ez nagyon tetszik. Az egyik legkiválóbb példája annak, hogy jó zene nem csak Amerikában van, és nem csak a K-pop lehet kiváló.

Mr. - New Beginning

Hongkongi rockbanda lagymatag dalocskával.

Aaron Yan  - My Turn

A tajvani fiúbanda Fahrenheit egyik tagja szólózik. A videónak "ennyire futotta a költségvetésből"-szaga van. A dal kellemes, de semmi olyasmi, amire hosszú távon emlékezne az ember.

Heti személyes kedvenc: Karen Mok - When My Guitar Weeps

Most, hogy kirobbant a nagy botrány Rain megkérdőjelezhető katonai életvitelével kapcsolatosan, itt az idő, hogy egy kis figyelmet szenteljünk a koreai katonaságnak is.

Aki nincs képben, annak egy kis összefoglaló: január első napjaiban robbant a bomba, hogy mindenki csípőkörzős szexi félistene, Rain az egyik legnagyobb tévésztárral, a gyönyörűséges Kim Thehivel randizgat. Igen ám, csak hogy mindezt úgy teszi, hogy közben katona, ugye. Mindenféle hírek kaptak szárnyra, miszerint Rain a neki kiosztott, munkával kapcsolatos kimenői egy részét privát randizgatásra használta, és erre fényképes bizonyítékokat is szolgáltatott az egyik bulvárlap.

Koreában közfelháborodást okozott az eset, mivel már így is épp elégszer panaszkodtak amiatt, hogy a seregben szolgáló hírességek "különleges bánásmódban" részesülnek, több szabadságot kapnak, ki-be sétafikálnak és gyakorlatilag rózsaszín párnácskán vackolják végig a sorkatonaságot, miközben az átlag katona vért izzad az aktív szolgálat közben. Lássuk hát, hogy mi fán terem a katonaság Koreában és miért akkora nagy ügy, hogy Rain mit csinál egyenruhában a  bázison kívül.

A sorkatonai szolgálat Dél-Koreában minden egészséges 18 és 30 év (koreai életkorszámítás szerint 19-31) közötti, egészséges férfinak kötelező. 2011-ben a bevonulási korhatárt 35-re (koreai életkor szerint 36-ra) emelték, pont azért, hogy ne lehessen könnyen kijátszani. A szolgálat alól felmentést azok kaphatnak, akik valamilyen súlyosabb egészségügyi problémával küzdenek, bár ez sem jelent feltétlen teljes felmentést: Pak Jucshon, a JYJ énekese (aki mostanság minden filmes díjátadón tucatjával söpri be a színészi díjakat) pl. 4-es minősítést kapott az orvosi vizsgálaton, súlyos asztmája miatt nem aktív szolgálatos katona lesz, ha bevonul, hanem civil szolgálatos. A civil szolgálatos katonák kormányzati irodákban, cégeknél vagy akár pl. a metróállomásokon dolgoznak, és a leginkább "lenézettek".

Gazdagék gyerekeit általában ritkán osztják be verejtékezős igazi bakának, ők a "defense industry" pozíciókat kapják, vagyis olyan cégekhez helyezik őket, amelyek valamilyen módon a hadseregnek szállítmányoznak vagy szerződésben állnak velük, ilyen például az NHN, Korea legnagyobb keresőmotorjának, a Navernek az üzemeltetője (hogy ez mitől hadsereghez tartozó, azt ne kérdezze senki...). A szolgálati idő általában 21 hónap, egyes pozíciókban 23 vagy 26 is lehet. Érdekesség, hogy alkalmatlanok a sorkatonaságra a túl sok tetoválással rendelkező férfiak, ugyanis a tetkóhegyek általában a maffiakapcsolatokat jelzik Ázsiában (lásd Japánban a jakuzák), és az ilyen férfiakat az "egység moráljára zavaró tényezőként" kategorizálják. (Lehet, hogy G-Dragon is erre hajt?) Részleges felmentést kapnak még a kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportolók (például Pak Thehvan olimpiai bajnok úszó), nekik az alapkiképzést kell megcsinálniuk csak. A szolgálat letelte után az aktív szolgálatos katonák még nyolc évig aktívnak számítanak és évente legalább 100 óra "frissítő" kiképzésen kell részt venniük. Ők azok, akiket háború esetén azonnal behívnának frontvonalon szolgálni.

Miért kell a sorkatonaság?

Hogy-hogy miért? Dél-Korea és Észak-Korea gyakorlatilag továbbra is háborúban állnak egymással, fegyverszünetet ugyan kötöttek, de ez nem jelent semmit, sajnos, ahogy azt a 2010-es hajóelsüllyesztési eset és a Jonpjong-szigeti incidens is mutatja. Dél-Korea arra készül, hogy bármikor érheti támadás, tehát a hadseregbe vonulás nem játék. A másik dolog, hogy bár patriotikus cselekedet, meg minden, a fiataloknak már inkább csak kötelesség, amit a lakosság 90%-a csendben megtesz.

Mire a felhajtás?

Épp a fentiek miatt gondolják úgy a koreaiak, hogy felháborító, hogy a hírességekkel másképp bánnak a szolgálatban, mint az egyszeri bakával. A hadsereg persze tagadja, hogy különleges elbírálással lennének a sztárok felé. Az úgynevezett "entertainment soldier" fogalma azt hiszem Magyarországon nemigen létezik a katonai szóhasználatban, ők azok a katonák, akiknek a hadsereg népszerűsítése és a katonai morál javítása a kifejezett feladatuk. Pont azért, mert sorkatonának bevonulni, 21 hónapra kemény dolog minden férfinak, és a katonaság Koreában nem sétagalopp, fizikailag és érzelmileg is nagyon megterhelő, ráadásul mindezt a legszebb férfikorban, akkor, amikor más országokban a hasonló korúak épp céget vezetnek, nősülnek stb. Hatalmas áldozat, éppen ezért nyilván sértőnek érzi a többi férfi, és az őket hazaváró anyák, feleségek és barátnők, hogy egyesekkel kivételeznek, míg mások keményen végigcsinálják, amit rájuk szabott az élet.

Nem arról van szó, hogy a PR-katonák élete fenékig tejföl, hisz amikor nem épp fellépnek, vagy fellépésre készülnek, akkor ugyanúgy vécét pucolnak, kantinban esznek és tréningeznek, mint bármelyik másik sorkatona. Viszont több kimenőjük van, hiszen gyakrabban hagyhatják el a bázist, mint az átlag katona, kint is aludhatnak. Rainnek összesen 94 ilyen napja volt, mióta bevonult. Ezekbe persze beletartoznak a katonai szórakoztató eseményekre felkészülő napok, a táncgyakorlás, a zenei felvételek, próbák stb. Nem ez verte ki igazán a biztosítékot, hanem az, hogy közben magáncélokra is felhasználta a kimenőit. Egy átlag katona évente alig pár alkalommal találkozhat a szeretteivel, Rain csaknem hetente randizott Kim Thehivel a bulvárlap lesifotósai szerint. Ami azért, lássuk be, nem fair dolog a katonatársakkal szemben. Minderre nyilván azért volt lehetősége, mert a PR-kötelezettségei miatt gyakrabban mehetett el a bázisról.

Kivételezés?

A kivételezéssel kapcsolatosan hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem valószínű, hogy bárkivel is kivételezgetnének. A múltban is többször előfordult, hogy igen híres emberkék szívták meg piszkosul, hogy szórakáztak a katonasággal. Psynak például kétszer kellett végigcsinálnia a katonaságot, mert az első alkalommal, civil szolgálatban kissé felületesen csinálta a dolgát. MC Mongot kegyetlenül meghurcolta a média, amikor kiderült, hogy szándékosan halasztgatta a bevonulást, állítólag még az ép fogait is kihúzatta emiatt, erre bizonyítékot azonban a hadügyminisztérium sem tudott felmutatni, viszont azóta sem léphet fel a koreai tévékben, kategorikusan kijelentették a csatornák, hogy nem hajlandóak szóba állni olyannal, aki megtagadja  a katonai szolgálatot. Steve Yoot deportálta a koreai állam, miután a koreai-amerikai kettős állampolgár énekes lemondott a koreai állampolgárságáról, csak hogy ne kelljen bevonulnia. Azóta sem teheti a lábát az országba.

Persze biztosan van egy rakás olyan átlag koreai is, aki hasonló bakikat követ el, de a hírességekre millió szempár szegeződik, így aztán érthetetlen számomra, hogy Rain hogy lehetett ilyen nemtörődöm, figyelmetlen vagy felületes. Mert azt, hogy katonaidőben találkozgatott Kim Thehivel, nem tudja letagadni. Így hamar elfeljti neki a nép, hogy milyen katonai bravúrokat csinált újoncként (többször kitüntették kivételes teljesítménye miatt, lövészként és kiképzőasszisztensként is), mert elég egy ilyen látványos hiba, hogy megforduljon a mérleg.

Nem minden bevonuló hírességgel van probléma, persze. Több olyan is akad, akikre félistenként tekint a koreai nép, ilyen például a nemrég leszerelt Hjon Bin, aki önként (bár biztos nem dalolva) az egyik legkeményebb egységhez, a haditengerészethez jelentkezett, ahol aztán nem habostorta az élet.

Hjon Bin

Aztán ott van Wheesung esete, akit vállsérülése miatt felmentettek, mégis bevonult, vagy legutóbb Leeteuk, akinek a Super Junior 2007-es autóbalesete óta vannak egészségügyi problémái, mégis vállalta a besorozást, bár ő is a PR-részlegbe került és épp egy katonai musicalt próbál.


Egyszóval, a koreaiak számára a katonaság fontos dolog, amikor az ország kvázi még mindig háborúban áll Északkal. Nem a PR-katonák létével van a legnagyobb gond, bár jó néhányan úgy vélik, hogy tök fölösleges pozíció, a katonák morálját nem pasikkal, hanem csajokkal kéne fenntartani (lásd Marilyn Monroe és az amerikai hadsereg története), de ha már van ilyen részleg, akkor legalább szabályozzák őket szigorúbban, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi. Nem azért, mert bárki megkövezné Raint, amiért a kedvesével akar találkozni, de ha sok százezer kopasznak nem lehet, akkor neki miért hagyják? Az a kérdés motoszkál a koreaiak fejében, akkor is, ha Rain rajongói körmük szakadtáig védelmezik az énekest, és bizonygatják, hogy Rain nem katonaidőben, hanem a privát szabadságai alatt randevúzgatott. Akár így volt, akár nem, rossz fényt vet a PR-katonákra az ilyesmi, és Rain lehetne már olyan tapasztalt a paparazzókkal és a koreai médiával, hogy nem hagy nekik semmilyen támadási felületet. Kibírhatta volna a hátralevő fél évét randizgatás nélkül is. Sok százezer koreai katonatársa kibírja. Így viszont, ha a hadsereg nem is ítéli el, a média ízekre szedi már most is. Szerencséje lesz, ha nem törik kerékbe a karrierjét, és sikerül úgy megúsznia a dolgot, mint Psynak sikerült.

BBC, Seoulbeats, Ask a Korean, Borneo Post